Uhhh, mennyit írtatok, de csak az SV és a 2HA-val kapcsolatos kérdéseket válaszolnám most meg. A véleményemet úgy érzem, hogy teljesen felesleges megírni, mert már korábban többen is megtették helyettem.
Kérdésetek van, légyszi külön tegyétek fel, mert úgy nekem is könnyebb megválaszolni.
Az MDZS könyvekről, azért nem írok, mert még mindig nem olvastam ki, jelenleg most egy hosszabb trilógia foglal le.^-^"
Nem régen kaptam meg, az utolsó kötetet karácsonyra. Amikor megláttam, hogy az utolsó kötet, több mint 800 oldal, majdnem leestem a székről. XD Szóval elleszek egy darabig, főleg mivel elég lassan olvasok.
Doloria: Binglacier, oldalát én ajánlottam, és szívesen.
Köszönjük meg neki, az eddig munkásságait.^-^
Jól írtad, végre SQQ leesett, hogy mit is nevelt LBH-ból, most már viselheti a következményeket.XD
A regényből kimásoltam, hogy tömörön SQQ és a legtöbb olvasó, mit is gondol, miután végre felfogta, hogy LBH mit is érez valójában iránta.
Luo Binghe mentalítását és jellem változását, regény is elég szépen leírja, szóval inkább kimásoltam a lényeget.
Spoiler (A megtekintéshez kattints ide!)
Luo Binghe szilárdan állt ebben a purgatóriumhoz hasonló környezetben. Tiszta feketébe öltözött, így a vér nem színezte be, de az arcának nagyrészét sötétvörös foltok piszkították. A kezében lévő kard gépiesen emelkedett és ereszkedett.
Amikor Shen Qingqiu meglátta Luo Binghét, a holttestének ölelgetésének képének magától meg kellett volna jelenni a szeme előtt, és nehezére kellett volna esnie, hogy ránézzen. De most Luo Binghe a saját alkotásait mészárolta az álomvilágában. Ez ugyanolyan, mintha egy késsel szúrkálná a saját agyát. Mi a különbség?
Csak egy mentálisan beteg őrült, aki nem tudja, hogy ezt nem szabad, tenne ilyet!
Annak ellenére, hogy Shen Qingqiu gyakran mondogatta, hogy Luo Binghe egy mazochista, aki szereti gyötörni magát, kizárt, hogy Shen Qingqiu képes száraz nevetésre és gúnyos megjegyzésekre, mikor ennyire kínozza magát.
Luo Binghe felemelte a fejét, és ködös tekintettel nézett rá, mintha az elméje nem lenne tiszta. Ám abban a pillanatban, hogy Shen Qingqiu alakja tükröződött a szemében, egyből felcsillant, és messzire hajította a kardját. A háta mögé rejtette a véres kezét, és halk hangon szólította:
– Shizun.
bálta letörölni, annál piszkosabb lett, és egyre idegesebbé vált, mint egy gyerek, akit lopáson kaptak.
Először nehéz volt, de másodjára már könnyű. Shen Qingqiu már tapasztaltan tettette, hogy mesterséges intelligencia terméke, így meglehetősen nyugodt volt. Amikor megszólalt, akaratlanul is gyengéd hang jött ki a torkán:
– Mit csinálsz?
– Shizun, én… – mondta Luo Binghe halkan. – Megint elveszítettelek. Hasznavehetetlen vagyok. Még a testedet sem tudtam megvédeni.
Mikor Shen Qingqiu meghallotta a válaszát, az arca és az elméje is egyformán bonyolult lett.
Tehát mikor az előbb brutálisan meggyilkolta az álomvilágában megalkotott lényeket, az tulajdonképpen… önfegyelmezés volt?
Azt elnézve, milyen jó volt benne, Shen Qingqiu attól tartott, nem ez az első alkalom, hogy ilyesmit csinált. Nem csoda, hogy Luo Binghe képtelen különbséget tenni a képzeletének szüleménye és a kinti világból érkezett behatolók között.
Shen Qingqiu sóhajtott, és tanakodott egy kicsit, majd kedvesen vigasztalta:
– Nem baj, ha elvesztetted. Nem hibáztatlak.
Luo Binghe üres tekintettel meredt rá.
– …de nekem már csak az maradt.
Shen Qingqiu nem mert közvetlenül Luo Binghe szemébe nézni. Lehetséges, hogy Luo Binghe tényleg öt éven keresztül ölelgette a holttestet, azt az üres burkot, amit Shen Qingqiu már egyáltalán nem is akart?
Luo Binghe hangja megnyugodott.
– Huayue város után megesküdtem, hogy ebben az életben soha többé nem veszítem el Shizunt. De mégis hagytam, hogy valaki ellopjon tőlem.
A gyűlölet és sötétvörös fény a szemében egyformán viharos és megrögzött volt. A kard, amit elhajított, felszállt az égbe a parancsára, és több szenvedő és haldokló “ember” mellét átdöfte. A sikolyok visszhangoztak a fülében, és Shen Qingqiu sietve lefogta és rászólt:
– Ne légy meggondolatlan! Lehet, hogy ez csak egy álom, de ugyanolyan, mintha önmagadat bántanád. Ne mondd, hogy elfelejtetted!
Persze, hogy Luo Binghe nem felejtette el. Egyenesen Shen Qingqiu szemébe nézett, majd megragadta a kezét. Egy hosszú szünet után így szólt:
– Tudom, hogy ez csak egy álom. Csak egy álomban aggódnál ennyire értem, Shizun.
Mikor Shen Qingqiu ezt meghallotta, hirtelen ráeszmélt a valóságra. Nem jó. Tévedés.
Nem bánhat így Luo Binghével. Ha nincsenek olyan szándékaid valaki felé, nem szabad reményt adni neki. Minél jobban remél, annál csalódottabb lesz. Továbbra is a képzeletében él, és megnő az esélye, hogy megőrül.
Akkor sem húzhatja így a dolgokat, ha ez csak egy álom. Határozott döntést kell hoznia, különben a kapcsolatuk továbbra is kérdőjeles lesz, az pedig csak balszerencsét hozhat. Shen Qingqiu határozottan elrántotta a kezét, és felöltötte a legközömbösebb és megközelíthetetlenebb arcát, majd elfordult, és elment.
Luo Binghe meghökkent, egy pillanatig döbbenten állt, majd gyorsan utolérte.
– Shizun, tudom, hogy hibáztam.
– Ha tudod, hogy hibáztál, miért követsz? – mondta Shen Qingqiu ridegen.
– Már rég megbántam – mondta Luo Binghe idegesen -, de nem tudtam, hogy mondjam el neked. Még mindig mérges vagy, amiért miattam elpusztítottad a lelked? Már teljesen meggyógyítottam a spirituális keringéshálózatot Shizun testében, tényleg nem átverni próbállak! Ha bejutok a mauzóleumba, biztosan megtalálom a módját, hogy felébresszelek.
Shen Qingqiu nem felelt, azon töprengett, hogy mondjon-e valami gonoszabbat, hogy végleg elfeledtesse vele ezt az ötletet. Ám Luo Binghe hirtelen odaszaladt, és hátulról átölelte, szorosan a karjaiban tartotta, és akkor sem lenne hajlandó elengedni, ha sikítva gurulnának le egy hegyről. Shen Qingqiu egész teste megfeszült, amikor így átölelték, és úgy érezte, valami tollpiheszerű cirógatja, amitől még a szőre is felállt. Spirituális energiát összpontosított a kezébe, de végül nem támadott. Összeszorított foggal egyetlen szót csikart ki magából:
– Takarodj!
Azt mondta, az elsötétedés után nem fogják a tragédia útját járni! Ne inogj meg!
Luo Binghe úgy tett, mintha meg se hallotta volna:
– Vagy Shizun azért mérges, ami Jinlan városban történt?
– Talált – mondta Shen Qingqiu.
Luo Binghe még mindig nem volt hajlandó elengedni, miközben ezt suttogta:
– Amikor visszatértem a Végtelen Mélységből, tudtam, hogy Shizun mindenkinek azt mondta, a démonok megöltek. Először azt hittem, Shizun figyelmes, és még mindig az én érdekeimet tartja szem előtt, ezért nem akarod, hogy tönkremenjen a hírnevem. De amikor újra találkoztunk, és láttam Shizunt, megijedtem, hogy ez is csak az önző kívánságom. Féltem, hogy Shizun azért nem mondta el az igazságot, mert úgy érezted, foltot ejtene a hírneveden, ha kitudódna, hogy egy démont neveltél fel.
Kapkodva beszélt, a szavak egymás hegyén-hátán hullottak a szájából, mintha attól félne, hogy Shen Qingqiu udvariatlanul megállítja, és nem hagyja, hogy végigmondja.
– Tényleg nem én vittem oda a magvetőket. Csak olyan mérges voltam, hogy összezavarodtam, és hagytam, hogy Shizunt a vízi börtönbe zárják… már rég rájöttem, hogy hibát követtem el.
Ha a való világban lennének, Luo Binghének talán sosem lenne lehetősége ilyen folyamatosan kiönteni a szívét anélkül, hogy tönkre ne tenné a hírnevét. Valószínűleg csak egy saját maga által alkotott álomvilágban tudott ilyen szabadon beszélni. Ha Shen Qingqiu most ellökné magától, az olyan lenne, mintha pofon vágna egy könnyes szemű, reszkető, összetört szívű kislányt, aki végre összeszedte a bátorságát, hogy bevallja az érzéseit. Tényleg túl kegyetlen.
Miután végigolvasta ezt a hosszú regényt, majd gyerekkora óta, maga nevelte a fiút, képtelen volt meglátni, hogy Luo Binghe valójában egy tisztaszívű fiatalember. Ez a mélyen érzékeny stallion főszereplő egészen odáig ment, hogy teljesen eldobta magától a “stallion” jelzőt, és homoszexuális lett. Ennek a ki tudja, mennyire elferdült Luo Binghének olyan érzékeny szíve lett, mint egy kényes kisasszonynak; egy könnyen megbántható mazochista lett.
Vagy az is lehet, hogy a probléma nem az volt, hogy Shen Qingqiu nem vette észre, hanem hogy bele sem gondolt. A végén Shen Qingqiu mindig egy regény főhőseként gondolt Luo Binghére, önmagára pedig egy megfigyelőként, aki olykor a saját szórakoztatására belepiszkált a dolgokba. Legtöbbször távolságot tartott. Az eredeti Luo Binghe mindenható képe eltakarta a valóságot a szeme elől, és ő azt a mintaképet tartotta a legfontosabbnak.
Bár Shen Qingqiu úgy érezte, rendkívül problémás ezzel a Luo Binghével foglalkozni, fogalma sem volt, mit tehetne.
Szépen leírták a lényeg, de azért ne felejtsük el, hogy a démon vére és a kardja miatt is, nem csoda, hogy erőszakosabbá vált. Ugyanakkor végig ott rejtőzik LBH-ban a gyerekkori énje, aki túlságosan szerelmes és ragaszkodó. A démoni hatalma miatt, sokszor nehéz az érzéseire koncentrálnia, és ez miatt nagyon sértődékeny és féltékeny, amit nehéz elnyomni.
Shang Qinghua, egy gyáva alak, aki mindent elkövett a túlélős érdekében.xD Kicsit irigyli is SQQ, mert belé legalább szerelmes a végzete, így biztos, hogy nem fogja kinyírni, csak megdugja. xD SQQ, félhet is, mert LBH elég nagy a szerszáma. xD
Chu Wanning kora.