Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 13 14 15 16

#351 2019. 12. 28. - 20h09

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ZCTyHWY.png
Seela Park - Lebegő Kertek fölött
Királyi léghajó


Nekem ennyi bőven elég volt, hogy a mai este folyamán egyetlen egy programot sem fog kihagyni. Féloldalasan átöleltem és megveregettem a vállát. - Azért remélem a srácoknak köszönsz és nem lapulsz meg végig az árnyak között. - Miután lefényképeztem a helyszínt és az itteni intézkedéseket a nyitóbeszéd felé és a kilátást odaadtam az első embernek a fényképezőmet, aki épp elhaladt mellettünk. Most már úgy is csak a beszédre várunk. - Készítene egy képet? - Egy kicsit későn reagáltam le, hogy kérni is kellene, mert az emberek nem gondolatolvasóak. De szerencsére, hogyha az ember kezébe nyomnak egy fényképezőgépet, az eléggé beszédes, hogy akkor egy képet kellene készíteni.
- Na, elő a nem komoly képet és nézz a kamerába! - mosolyogtam, pózoltam, majd megköszöntem és visszavettem a gépemet az ismeretlentől. - Ha minden igaz, a jobb kezeddel találkoztam odalent. - Ahogy visszanéztem a képeket, először megmutattam azt, ami rólunk készült, utána pedig odatekertem, ahol a Faszi pózolt egy gyönyörű nővel. - Amúgy mikor kezdődik a nyitóbeszéd? - Hiába egy V.I.P hely, jobban szerettem volna visszamenni a kertbe, ahol sokkal felszabadultabb a légkör, mint itt.

Kijelentkezve

#352 2020. 01. 01. - 18h41

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 4 317

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Seela Park, Lebegő kertek

Mindent nagyon gyorsnak érzékelek körülöttem. Egyrészről mert az emberek fel vannak pörögve, zsonganak, a gyerekek rohangálnak, egyszóval élvezik a fesztivált, ami még csak nemrég kezdődött, pedig hosszú lesz még az éjszaka.. takarékolniuk kéne az energiájukkal. Na mindegy, az ő dolguk. Másrészről pedig én vagyok valójában belassulva. Egész éjszaka fent voltam, a láztól nem tudtam aludni, rázott a hideg és rémálmok gyötörtek. Ez pedig nappal sem szándékozott javulni és persze most sem vagyok jobban. Egész héten vártam ezt a napot, erre tegnap beütött a krach. De akkor is, mindez nem tántorított el attól, hogy eljöjjek a randimra. Vagyis találkára. A lényeg, hogy ez lesz nekem a gyógyírem. Sílmaar aranyos, durcás pofija. Hmm.. vagyis ez nehezen lesz az álarc miatt, de majd kitalálok valamit.

Felálltam a padról, amin egy ideje már ücsörögtem – pihenés célzattal, mert kicsit nehezemre esett már a folyamatos álldogálás – aztán elindultam a királyi páholy felé, itt az ideje, hogy elfoglaljak egy jó kis helyet a közelben, hogy jól lássam azt a nyitó beszédet. Mert legalábbis nem akarok rögtön az elején odapofátlankodni hozzá, hogy legyen ideje a vendégeivel is foglalkozni – hisz ha jól tudom a napokban érkeztek meg – meg a családjával. Majd ha vége a beszédnek és kisurran a tömegbe szórakozni, akkor úgyis észre fog venni, mert olyan helyre állok, ahol nem tudja elkerülni a figyelmét a jelenlétem. Még azon sem csodálkoznék, ha a megnyitó alatt kiszúrna a tömegben az oroszlános szobor mellett – ahova épp ebben a pillanatban meg is érkeztem. A másik okom pedig az, hogy kicsit meg is figyelem a körülötte levőket. A héten elég sokmindenre fényt derítettem, vagyis legalább találtam érdekes dolgokat és meg akarok bizonyosodni róla, mennyire igazak vagy ezek is csak kamudolgok, mint a Dhasy Lilys esetek.

Elég jó rálátásom van innen a páholyra.. vagyis lenne ha épp nem lenne homályos a látásom a láztól. De a lényeget épp látom, ami épp az lenne, hogy egy fényképész csak úgy megölelgeti a királyt, holott ő kezet nyújtott neki. Azért ez kicsit.. túl közvetlen és pofátlan. Mit képzel magáról ez a vakarcs? Na majd utánanézek, ki is ez valójában. Persze a biztonság kedvéért.

Eli kinézete



https://i.imgur.com/ia6rxhX.png

Seela Park, Lebegő kertek

Egy kicsit jobbra. Nem jó. Akkor egy kicsit balra. Na még egy kicsit balra, na mééég egy kicsit. Ahh. Nem jó. Vissza. Jobbra, jobbra, balra. Na most kicsit meg kéne húzni. De így most túl szoros. Akkor kiengedni. De így most elmozdult és nincs középen. Kezdem azt érezni, hogy a türelmem kezd a végére érni. Mintha macska-egér harcot játszanék ezzel a csokornyakkendővel. Már a koliban is elszórakoztam ezzel egy ideig, akkor úgy gondoltam, hogy így tökéletes lesz, de aztán a fesztiválra kiérve, a kupola mellett elsétálva tök véletlen a tükrös felületre esett a pillantásom és megláttam, hogy idétlenül áll a nyakamba az a kis bosszantó rongydarab. Hát.. innen ismét folytatódott a véres küzdelem a tökéletes kinézetért. Na jó.. vagyis az elfogadhatóért.

Mivel már túl sok ideje tollászkodok a kupola előtt, így elég hamar úgy döntök, hogy nem érdekel hogy nézek ki, áll az a nyakkendő ahogy áll, de nem akarom, hogy rajtam röhögjenek azok, akik erre járnak, hogy egy kölyök nem tudja normálisan megkötni. Szóval végső igazításként annyit teszek még, hogy felkötöm a maszkom és megindulok a tömegbe.
Jó pár kirakodós mellett elmegyek, közben figyelem és mérlegelek, hogy a mára szánt pénzem mire is költsem. De mivel nem vagyok eleresztve lóvéval, muszáj sokmindenről lemondanom. Ez pedig bosszantó. Túl sok olyan cuccot látok, ami nagyon tetszik. Például a fekete sárkányos maszk. De mivel tudom, hogy nem hordanám mindig – mondjuk az érdekes is lenne, hisz hol hordanám? A kiképzés alatt? -, így kénytelen vagyok azt elfelejteni. Még ha közben vérzik is a szívem. Sosem volt még ilyen cuccom, mert anyámék kiskoromban nem vettek ilyeneket nekem, később pedig mindig volt valami fontosabb dolog, amire kellett a pénz és nem tehettem meg, hogy megvegyem magamnak. Hát.. most hogy bekerültem a gárdába, mellette suliba is járok, főleg oda kell figyelnem a költségvetésre. Ez van. Lassan már úgyis megszokom ezt. Nagyjából. Na jó.. ezért kényszerítenem kell magam, hogy tovább sétáljak a maszkos stand mellett.

Jerry kinézete


https://i.imgur.com/J0VrGj8.jpg

Kijelentkezve

#353 2020. 01. 04. - 00h09

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 531

https://i.imgur.com/sa4zTqi.png



Seela Park, Lebegő kertek

Az út a parancsnokkal remekül telt, társalogtunk még mosolyt is csalt az arcomra, talán egy kicsit nekem is sikerült is az övére.
-Igen, tényleg. Legtöbbször leköt az edzés, a munka vagy a kisdrágám Sia.
Ahogy a macskám eszembe jutott egy plusz mosolyt varázsolt rám, hiszen annyira imádom a szőrmókot. Eszembe is jutott a gondolat, hogy Crawford talán nem szereti a macskákat. Az nos...nem lenne könnyű választás. Ennyi év alatt a gárdában megtanultam a hallgatás művészetét, mégha Sia is járt az eszemben, tökéletesen értettem amit a parancsnokom tisztázott le velem.
Szóval tiszta, önfeledt, utánozhatatlan lazítás és szórakozás a terve amit be kell vallani majdnem olyan csábítóan hangzott mintha csak azt mondta volna, hogy hm...A többi részét a gondolatmenetnek inkább hagyom valamelyik mélyen elrejtett zugba.
Persze könnyű ezt mondani amikor ha csak a nevemet kiejti is beleborzongok, pont mikor egymás szemeibe néztünk a kis edzésünkön.
Most is találkozott a tekintetünk egy pár másodperc erejéig és nem tudtam neki hirtelen nemet mondani.
- Rendben van Roderik, köszönöm.
Hiszen így tényleg oldottabb és közvetlenebb a hangulat, ha már a partnere leszek az estére.
Az esemény helyszínére érkezve újonnan meglepett a választásán ami a parkolóhelyeket illeti. Nem valami flancos elkerített helyre parkolt, hanem oda ahová mindenki más is. Szinte hihetetlen, hogy ilyen apró gesztusok mint ez, vagy amikor kinyitotta előttem az ajtót, milyen könnyen megdobogtatják a szívem.
Amíg az érzések kavalkádja ellen harcoltam már a liftet használtuk. Roderik feltette a maszkját, én is gyorsan csatlakoztam. Fel akartam ajánlani neki, hogy segítek megigazítani azonban ezzel egyidőben megállt a lift, kiszálláskor pedig már kattant is a vaku.
"Ölelje át a párját és mosolyogjon!"
Ez a mondat és a srác akinek a száját elhagyta  a betűk sokasága lesznek Aileen Avana Ross halála. Nincs kétség effelől.
A férfi karja a derekamra csúszott, én automatikusan egy pár centivel közelebb léptem és mosolyogtam, akár a robotpilótán egy repülő. Csak az érzéssel tudtam foglalkozni, ami hasonló mégis teljesen más volt mint amikor "küzdöttünk" a ringben.
A fényképész még kacsintott is mielőtt távozott volna.
-Köszönjük.- Szóltam neki oda lágyan, hiszen nem hiányzik egy túl hangos, harsány belépő. feltűnt azonnal, hogy a fényképész már eltűnt, de Roderik még mindig a derekamon tartotta a kezét. Sajnálatomra túl hamar meg kellett néznie az időt - "Vagy lehet, hogy tudta, de zavarban volt? Esetleg zavarta, hogy nem húzódtam el tőle illedelmesen?"- viszont amilyen gyorsan eltűnt a melegség a derekamtól a mellkasomat ismét elöntötte, amikor felajánlotta, hogy karoljak belé. Nem is várattam sokat, nem ránehezedve átfontam a karommal az övét és elindultunk ketten italért.
A választék szerencsére nagy volt, ezért egy lágyabb itallal kezdtem. Amphyritte ments, hogy lerészegedjek vele.
-Bizony a sok stressz és a hajszolt életmódunk a fegyvereknél is ártalmasabb Roderik, ezért bármikor szívesen felveszem veled még a kesztyűt a feszültség levezetésére.
Azt viszont nyilván nem kötöm az orrára, hogy lennének más ötleteim is.


https://i.imgur.com/HE8cnNX.png


Seela Park, Lebegő kertek



Minél többen lettünk annál jobban éreztem a pezsgést, szeretem magam különleges emberekkel/amphiránsokkal körül venni. Úgy láttam, hogy jól be tud Corinna is vegyülni a társaságba, öröm volt látni és érezni, hogy a többiek milyen szívélyesen fogadnak minket. Büszkén mosolyogtam, amikor Corinna hozzáértőnek nevezett illetve amikor Murph mesélni kezdett a találkozásáról a többiekkel egy pillanatra felcsillant a szemem és a mosolyom már talán egy kicsit túl félholdas lett. Az egyik ok, hogy Brutus vigyázott rá sokszor. Szívesen megkérdeztem volna Brutustól, hogy mégis hány éves, na és a filmes klisé..."Mióta vagy 20?" Természetesen nem fogok ilyeneket kérdezni, de nem tartottam kizártnak, hogy Murphy több "hozzánk hasonlót" is ismer. Na meg "Xoa" a tündérlány beceneve amit Murphy használt, vagyis közelebb vannak egymáshoz mint gondoltam volna. "Vajon Murphyn kívül más is hívja így?"
Aztán a YouCube csatornámnál visszatértem a többiek közé.
- Áh igen, bejutottunk Carahorba és magával Roderik Crawfordot is elcsíptük egy rövidke trécselésre.
Erre aztán végképp nagyon büszke voltam, belekortyoltam az italomba és kacsintottam a többiekre.
Ekkor Murphy elköszönt és elhagyta a társaságot én pedig nem bírtam tovább, Xoanára néztem és kérdezgetni kezdtem. Rheia bevetésen van kéremszépen és nem fog leállni amíg nem jön össze Murphy a nővel akit tökéletesnek tart hozzá.
-Szerintem, veletek tartunk, köszönöm az felajánlást. Murphy barátai az én barátaim is.  - Válaszoltam a kérdésére- Na és mondd csak Xoana a párod Brutus, hány éves na és te? Olyan fiatalnak néztek ki. Régóta ismeritek egymást?
Angyali mosolyt vettem fel, illetve megpróbáltam minél angyalibb arcot vágni. Érdekelt a válasz mielőtt még elkezdte volna a király a beszédét, túlságosan is tiszteli őt mindenki ahhoz, hogy ne a beszédet figyelje.

Utolsó módosítás: Shaylee (2020. 01. 04. - 20h04)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#354 2020. 01. 04. - 20h36

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Seela Park, Lebegő Kertek – Királyi léghajó -> Szobor

Különös érzés volt ennyi kihagyás után a közvetlenség Murphyvel, de mellette valahogy olyan egyszerű feloldódni. Ezt az életvidámságot és optimizmust mindig is kedveltem benne, az ember mellette egyszerűen nem érzi azt, hogy vissza kellene fognia magát vagy tettetnie bármit. Olyan, mintha mindenkinek pillanatok alatt a barátjává válna. Habár tudom, azért számára is létezhet olyan ember, akit nem kedvel, de elsődlegesen mindig lehengerlően kedves és pozitív mindenkivel. Annyira… gondtalan.
Igen, így jobban belegondolva rohadtul irigykedem rá.
– Mindenképpen! Majd besurranok a színfalak mögé – kacsintottam rá, aztán ahogy leszólított egy szolgálót, viszonoztam az ölelést és bepózoltam mellette egy mosollyal. Tudom, hogy imád megörökíteni mindent, végül is ez a munkája. De belegondolva, lehet, hogy rendelkezik vállalhatatlan képekkel rólam, ami egy kicsit ijesztő gondolat. – Jobb kezem? Ó… Roderik. Igen, kicsit noszogattam én is, meg a helyettese is, hogy ma este lazítson.
Mondjuk azt nem tudtam, hogy van-e kísérője, és ki az, szóval kíváncsian lestem rá arra a képre, ahol Murphy lekapta őket. Habár normál esetben nem igazán érdekel, ki kivel mit csinál, főleg, ha ezek többnyire pletykaalapanyagok, de ha egy hozzám közelebb álló személyről van szó, azért számít. Néha elkaptam Roderiket feszültebb állapotában, egész depresszív hangulatban – melynek miértjét tökéletesen értettem –, és mindig arra gondoltam olyankor, hogy sokkal jobban érezné magát, ha lenne valakije. Biztos vagyok benne, hogy az emberek ezt nem látják, nem engedi, hogy bárki csak úgy észrevegye, a nagy és erős Parancsnok bizony sebezhető. Talán az is csak véletlen, hogy nekem feltűnt. Vagy kivételes vagyok, és hagyta, hogy feltűnjön, nem tudom…
– Áh, meglehetősen szép kísérőt talált magának – bólintottam elismerően. A kérdésére pedig felpillantottam a teraszon levő emelvény felé, amely segített, hogy mindenki jól lásson.

Mivel a hajó viszonylag alacsonyan lebegett a föld felett, a nyitott teraszrész megfelelő rálátást biztosított a lent levők számára. Már a drónokat is a helyükre irányították, amik végig venni fognak, és a felvételt kivetíthetik a kupola falaira, no meg más városokban is. Eleinte borzasztóan zavart, ahogy az arcomba nyomják a kamerákat, és a legkisebb rezdüléseimet is óriási méretben láthatja a nép, de mostanra megszoktam.
Anyám az emelvényen állt, mellette Clarisse Onega, és két Lovag, valamivel hátrébb Sheila az Abbas családdal. – Van egy olyan érésem, hogy perceken belül. Nem mintha nem én szabnék meg mindent, de szeretem, ha minden úgy megy, ahogy el lett tervezve. Majd megkereslek titeket! – Elköszöntem a sráctól, hirtelen ötlettől vezérelve kicsit beleborzolva a hajába. Nem tehetek róla, valamiért úgy kérették magukat a göndör fürtök. Én megtehetem.
Felsiettem a dobogóra, lenéztem a tömegre, és kellett egy mély levegő, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Pár pislogás, és a szemem megszokta az erős fényeket, amik ezután rám irányultak, így pedig már nem láttam másokat, csak a korlátnál elrejtett súgógép betűit. Tudtam, hogy a családom, a többi fontos ember, akiket a népnek látni kell ilyenkor, itt állnak mögöttem. Egykor még a megszólalás is nehezen ment ilyen helyzetekben, most meg olyan természetesen jött. Habár tanítottak is erre, a kiállásoddal, a gesztusaiddal hogyan vond magadra a figyelmet, és tartsd magadnál minden egyes szavaddal.

– Häymanot polgárai! – szólítottam meg mindenkit, miután jeleztek, hogy éles a mikrofon. Lazán kitárt karokkal és egy halovány mosollyal néztem a kamerába, jól begyakorolt mozdulatokkal, tudva, hogy minden szem rám szegeződik. – Jól szórakoztok, ugye? – Helyeslő kiáltások hallatszottak a sorokból, és tudtam, hogy (főleg a fiatalok) jobban értékelik, ha az ember közvetlenebb hangnemben szól hozzájuk, és nem hegyibeszédet tart órákon át. Még a miséken sem szeretek karót nyeltnek tűnni, habár akkor muszáj bizonyos formai követelményeket betartani. Hiába vagyok egy fiatalos, „laza” király, sosem engedhetem meg magamnak, hogy teljesen hétköznapian, közönségesen viselkedjek… de azért próbálkozom. – A standok tömve édességgel, italokkal és ajándéktárgyakkal, a műsor jónak ígérkezik, és ahogy látom, a hangulat már most nagyszerű… De nem feledkezhetünk meg azokról, akik mindezt megalapozták számunkra! Pontosan 1078 évvel ezelőtt az őseink megkötötték azt a szerződést, amely lehetővé tette, hogy mi most ezen a napon, ezen a csodás helyszínen – amiért Rocco de la Vegát illeti a köszönet! –, így, együtt ünnepelhetünk. – Ezután egy pár mondatban összefoglaltam az akkori eseményeket, amely mintegy alap része az éves beszédeknek. Igaz, ez az alapműveltség része az emberek számára, de sosem árt emlékeztetőt adni, elmélyíteni a tényeket; igazából egy ügyes fogás a politikusoktól, hogy megerősítsék a népben az összetartásra való törekvést, és hogy a béke mennyire fontos. Azért igyekeztem nem elnyújtani ezt a részt. – …de nem azért vagytok itt, hogy történelmet tanuljatok. Őseink akarata, szellemisége velünk van, és a mai nap az ő tiszteletük jegyében telik. Ma azt a virágzó, békés világot ünnepeljük, amit az ő áldozatuk adott számunkra. Az Egyesülés Fesztivált hivatalosan is megnyitom. Élvezzétek nyitó műsorunkat, a Braechtessin Táncegyüttes fellépését, majd hét órától az álarcos bált, amely az egykori Crata’nor ország hagyományát őrzi! Őseink és Isten dicsőségére! – Magasba lendített karral tisztelgő mozdulatot tettem, amely jobbára a vallási szertartások lezártát jelzi. Egy kisebb meghajlással jeleztem a kameráknak, hogy ideje visszavonulót fújni, és én magam is kiléptem a rivaldafényből.


– Síl! Jössz nézni a táncosokat?
– Ó, azt hiszem, most kihagyom, de nyugodtan menjetek csak – mosolyogtam Sheilára, aki nagyon izgatott volt. Anya ott állt mellette, láthatóan szerette volna megkérdezni, mit tervezek, de Zaynab közbelépett:
– Én szívesen megnézném, hercegnő. Elkísérsz?
– Persze!
Anyával összenéztünk egy pillanatra, mielőtt elfordultam volna, hogy összeszedjem a maszkomat. Azt hittem, megúszom a kérdést, de a királynő nem tágított. – Mik a terveid?
– Idén sem tervezek itt horpasztani.
– Akkor miért nem mész a lányokkal?
– Jól esne egy séta. De menjetek csak Shadiq-al, biztos nagyszerű műsor lesz, amit nem érdemes kihagyni! – Kapott egy puszit az arcára, mielőtt felhúztam volna a maszkomat, majd gyorsan elsunnyogtam az ajtó irányába, hogy ne tudjon megállítani. Körbepillantottam még azért, látom-e valahol Murphyt, de úgy tűnt, már ő is elment valamerre, talán készülni a fellépésére. Bárhogy is, mikor nem világítottak épp a pofámba, sikerült egy pillantást vetnem a tömegre, és az oroszlános szobor épp elég kirívó, hogy felhívja magára a figyelmem. És így felismerjem, ha áll mellette valaki, aki… azt hiszem, ő volt.
Kicsit visszavettem a tempóból, amikor rájöttem, hogy ezzel a felismeréssel úgy kezdtem el sietni lefelé a léghajóról, mint valami izgatott kis tinilány, és ez egy cseppet sem méltóságteljes dolog. Atyaég. Ezt a viselkedést inkább letagadom. Egyetlen lépcső kötötte össze a hajót a talajjal, ennek tövében megálltam és a lovagjaimra néztem.
– Lemegyek, szóval nem kell követnetek… ha távolról figyeltek, az oké, de nem akarom, hogy felismerjenek az emberek.
Kissé vonakodva, de rábólintottak, én meg lemásztam a lépcsőn, hogy a szoborhoz menjek, megkeressem Elit.

https://i.imgur.com/e4szVPw.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Jól esett látni, hogy mintha kicsit oldottabb volna a hangulata, amit utóbb magamnak is megköszöntem, hogy sikerült ezt elérni. Ahogy mesélt, a szemem sarkából mindig rá figyeltem.
- Sia? - Szemöldököm enyhén megemelkedett, ahogy elkezdtek mindenféle elméletek születni a fejemben, ki lehet a lány "kis drágája". Vannak, akik a párjuknak is így gügyögnek, de ezt a fajta nyálasságot nem nézem ki pont Aileenből, és ha lenne valakije, nem velem sétálna most itt, ebben biztos vagyok. De... már 26 éves, már beleférhet egy gyerek akár. Mh. Nem, nem emlékszem, hogy valaha szülési szabadságon lett volna, biztosan nem... akkor. Talán valami állatka. Ez a gondolat megnyugtatott.
- Ó, valóban? Hát legközelebb nem könnyítem meg a dolgodat! - néztem rá kihívóan, ahogy a közös edzésre utalgatott. Közben sikerült kifognunk egy olyan standot, ahol furcsamód nem állt kilóméternyi sor, és kértem magamnak egy sört. Természetesen mindkettőnk italát fizettem. - Egyébként feszültség levezetésnek valóban jó lenne... hatásosabb, ha nem egymagam kell püföljek egy boxzsákot szabad perceimben. Majd, ha ráérsz.  - Habár már ekkor tudtam, hogy valószínűleg az én lehetetlen időbeosztásomon fog inkább állni a dolog. Nos, mindegy.
Épphogy bele tudtam kortyolni a hűsítő italba, már láthatóan kezdődött valami a léghajón, így hát olyan helyre vezettem Aileent, ahonnan jól láthatjuk a királyt. Egész ügyessé vált az évek során, egyre magabiztosabbnak és karizmatikusabbnak tűnt, amikor emberek előtt kell beszélnie. Épp eltalálta azt a mennyiségű szöveget, ami kellően kimerítő a témában, de még nem sok.
Miután végzett, rápillantottam Aileenre. - Érdekel az előadás? - Engem személy szerint annyira nem izgattak a táncosok, de gondoltam, ha ő megnézné, akkor ezt a félórát kibírom. Ha nem, akkor a bál előtt még csipegethetünk valamit és sétálhatunk, így hát a válaszától függően a megfelelő irányba fordultam, hogy elinduljak, de kissé nekiütköztem valakinek.
- Elnézést - szabadkoztam egyből a srácnak, aki furcsamód ismerős volt. - Wallace. - Ahogy rájöttem, ki lapul a maszk mögött, akaratlanul is kicsúszott a neve, pedig nem szándékoztam felhívni magamra ma este senki figyelmét. - Szép estét... - Akkor már úgy illik, hogy normálisan köszönjek neki. Ahogy végignéztem rajta, a végtelenül egyszerű öltözetén... és megpillantottam a ferde nyakkendőjét, nagy erőfeszítésembe került, hogy ne igazgassam meg a ruháját. Nem tudom, hogyan reagálna rá, de mindig is zavartak az ilyen apró rendetlenségek, éppen ezért ökölbe szorítottam a kezem, mielőtt oda nyúlok akaratlanul is.

Kijelentkezve

#355 2020. 01. 04. - 23h52

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 531

https://i.imgur.com/sa4zTqi.png



Seela Park, Lebegő kertek

Még a beszéd előtt volt időnk társalogni a parancsnokkal, sokkal szórakoztatóbb társaság civilben mint gondoltam. Az Arcvonásai lágyabbak és nyoma sincs a szikráknak amiket szinte látni lehetett körülötte és a szemeiben amikor dühös volt a napokban.
"Sia?"
Bólintottam a kérdésére, de bele sem gondoltam, hogy ő nem tudja kiről van szó, hiszen szinte mindenki ismeri már legalább pletykaszinten a macskát aki a fapofa Ross tisztből is olvadozó jéghegyet csinál az első pillanattól kezdve.
- Meg is sértődnék, ha könnyű dolgom lenne ParrrrRoderik, de nekem is vannak még trükkök a tarsolyomban. Egy olyan katona ellen amilyen te is vagy csak fejlődni tudok és neked is jobb ha az ellenfél valamivel több ellenállással rendelkezik mint a zsák. Ismerek egy helyet a gárdán kívül is amit régen használtam még kadét koromban és előtte... ha gondolod szívesen megmutatom majd egy alkalommal.
Egy utolsót mosolyogtam rá, majd miután elfogyasztottuk az italt odébb álltunk a nagy beszédet hallgatni és nézni ahogy a király előadja azt. Szinte a szemünk láttára vált ilyen nagyszerű emberré, büszke voltam, hogy a gárdában szolgálhatom. Valamint tudtam, hogy a bátyámnak is ott kell lennie valahol körülötte. Zane is olyan akár Roderik, ha a király életéről van szó. Bizonyára álruhában sunnyog valahol és mindig rajta tartja az összes szemét.... mind a hármat. Egyértelműen nincs neki kettőnél több, de mindig azt hangoztatja, hogy még hátul is van szeme.
A beszéd után a vörös hajú férfi rám nézett és feltett egy nehéz kérdést.
" - Érdekel az előadás?"
Ami azt illeti nem érdekeltek nagyon a táncok, szívesen táncolok de nézni nem tartom érdekesnek. Azonban féltem, hogy ha nemlegesen válaszolok a partnerem -ma estére- nem fog elég nőiesnek tartani. "Hazudni pedig nem fogok. Az nem èn lennèk."
- Őszintén...nem igazán.
Ekkor elindult egy irányba én pedig követtem egészen addig amíg véletlenül nem ütközött akadályba.
Wallace volt ez a bizonyos "útonálló", kezdett dejavou érzésem lenni, hiszen már másodjára terem ott ahol már majdhogynem bensőséges légkör alakul ki a parancsnokkal.
-Wallace - Bólintottam neki köszönésként a hangom sokkal lágyabb mint amikor a tiszt vagyok Carahor falain belül vagy kívül.
A szemeimmel végig pásztáztam az öltözékét, ami nem volt más mint ami hozzá illene. Kivéve azt az egyszerű szemeltakarót és az a csokornyakkendő...az valami rettenetesen volt megoldva. A testvéreimnek mindig én kötöttem meg, azonnal elő is jöttek reflexből a mozdulatok.
-Engedje meg Wallace.
Elengedtem Roderik karját és közelebb lépdeltem hozzá, nem tettem semmi hirtelen mozdulatot. Akár egy vadnál, óvatosan nehogy megijedjen. Tudtam, hogy nem vagyunk éppen a legjobb viszonyban, de én nem haragudtam rá igazából. Túlreagáltuk a dolgokat ennyi az egész.
Az ujjaim finoman kioldották, majd megkötötték a csokornyakkendőt.
-Parancsoljon- Mosolyogtam és visszatértem a parancsnokunk oldalára, de nem mertem visszafonni a karomat az övé köré, nem tudtam mennyire hozza zavarban, hogy itt van valaki a kadètok közül. Habàr biztos voltam benne, hogy nem ettől fog zengeni a gárda ètkezője, Wallace nem tűnik olyannak aki más dolgába ütné az orrát.

Utolsó módosítás: Shaylee (2020. 01. 06. - 19h00)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#356 2020. 01. 05. - 12h52

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 918

https://i.imgur.com/k4NTcaL.png


Seela Park, Lebegő Kertek


Rheia szinte tündökölt a társaságban, azt hiszem jól esett neki az elismerés. Na de nyilván megérdemelte. Azért egy YouCube csatornát sikeresen vezetni nem kis dolog és ha valakinek van hozzá tehetsége annak mindenképpen jár a dícséret. Amikor Roderik Crawford nevét említette majdnem felszaladt a szemöldököm. Ki gondolta volna? Az "elérhetetlen", szigorú carahori Parancsnokot sikerült lencsevégre kapnia. Szép fogás ami azt illeti. A beszélgetés további fonala elég érdekesnek ígérkezett, pörgött a sok kérdéstől, amelyeket én inkább csendben figyeltem. Egy nagy mosollyal kísérve, hiszen volt valami Rheia kisugárzásában. Alighanem egy kerítőnőt köszönthetünk a társaságunkban éppen.
- Természetesen. Köszönjük az ajánlatot! - bólogattam én is megerősítésképpen.
Ha menni akarunk még most kellene, mivel lassan úgy tűnik kezdetét veszi a király beszéde, aközben meg kevésbé illik a tömegen át tolakodni vagy a figyelmünket másnak szentelni. Éppen csak egy pillanatra jutott eszembe a gondolat már is megjelent Sílmaar király a lebegő léghajón. Elcsendesedett a tömeg. Miután végig halgattuk a sótlannak semennyire sem nevezhető beszédet Xoanáék felé fordultam.
- Titeket melyik programok érdekelnek? - tényleg kíváncsi voltam a válaszukra.
Egy kicsit reménykedtem benne ha egyszer így "egymásra találtunk" egész este egy csapatban maradunk. Örülnék neki. Nem beszélve Murphy ígéretéről.

Utolsó módosítás: Zirailah (2020. 01. 05. - 12h57)


https://imgur.com/Wm0vUNg.gif

Kijelentkezve

#357 2020. 01. 05. - 18h48

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


Megígértem a bátyámnak, hogy segítek fényképezni a bálon, ahogy a többiek is a bandából, így előbb odamentünk. Viszont alig telt egy kis idő, egyik pillanatról a másikra rengetegen lettek a helyszínen. Ha a bátyám nem adja oda a maszkomat, akkor képes lettem volna anélkül mászkálni az egész bál ideje alatt, annyira megfeledkeztem róla. Mondjuk nem egy sokat takaró maszkot szereztem magamnak. Egy egyszerű, csipke mintásat, ami nem takarja ki annyira az arcomat, hogy a barátok, illetve az ismerősök ne ismernének fel.
Ebből következtetve találkoztam barátokkal, szaktársakkal, rokonokkal, eközben készítettem képeket, ha már egy este erejéig fényképész lett belőlem. El sem kezdődött még igazán a bál, de már állítottak meg emberek, hogy készítsek róluk csoportos, páros képeket. Néha idegenek kezébe nyomtam a gépet, hogy én is rajta lehessek néhány képen a barátaimmal. Ezzel el is telt az idő, a király beszédéig.
Még mindig a mai napig alig hiszem el, hogy Síl a király. Amikor a bárban megismertük őt, egy percig sem merült fel senkiben sem, hogy valójában nem egy átlagos családból származú, hétköznapi fiú lenne. Mondjuk Murphyt sokkal jobban meglepte a hír, mint engem. Én az üditőmet nem küldtem ki a televizíónak.

A bátyámon pedig meg sem lepődtem. Ahogy figyeltem a nagy monitoron kivetített királyi beszédet, észrevettem, ahogy a testvérem néha-néha feltűnik és eltűnik a király mögött, mint valami fantom. Legalább a szerephez illő álarcot húzott fel. Egyáltalán nem tudtam a beszédre koncentrálni. Folyamatosan azt lestem mikor tűnik fel újra az az idióta. Mint valami rossz meglepetés.

Miután a beszéd után kikapcsolták a képernyőt, elindultam szerezni magamnak valami italt, mert már eléggé megszomjaztam, illetve hátha összefuthatok még valakivel, de helyette egy síró kislányt találtam az asztalok környékén. Először nem foglalkoztam vele, mert azt hittem hamarosan megvigasztalja őt az anyukája vagy az apukája, ezért szereztem magamnak egy pohár vizet, aztán figyeltem, vártam és ittam. Rengeteg felnőtt volt a közelében, de mindenki csak figyelte a gyereket és egymás között sugdolóztak, közben pedig próbálták figyelmen kívül hagyni. Ekkor jöttem rá, hogy ezek közül az emberek közül egyik sem lehet a kislányhoz tartozói.
Tehát egyedül van szerencsétlen és ezek az emberek csak elnézik ezt a jelenetet... Leraktam a poharamat, majd odasétáltam és leguggoltam a kislánnyal szembe, hogy a szemébe nézhessek.
Nagyon aranyos volt. Gyönyörű szép, vállig felgöndörödő, dús barna hajú és zöldes szemű kislánnyal álltam szembe. Az egyik kezében tartotta a maszkját a másik kezével folyamatosan törölte a könnyes szemeit. Alig lehetett 4-5 évesnél több, de a nagy szipogások közben a tudtomra adta, hogy nem találja a szüleit. Idesietett az asztalokhoz, hogy szerezzen magának egy süteményt és amikor visszafordult a szülei irányába, már nem voltak ott. Nagyjából összeraktam a képet a fejemben, hogy a szülei tudta nélkül siethetett el és amikor észrevették a kislány hiányát, másik irányba indultak el megkeresni.
- Gyere! Megmossuk az arcodat, utána pedig segítek megkeresni a szüleidet. - A kislányra mosolyogtam, közben pedig levettem az arcomról a maszkot, hogy ő is láthassa az én arcomat és ne féljen tőlem. Elvezettem őt egy ivókútig, ahol egy kicsit megmoshattam az arcát. Lenyugtattam, közben pedig érdeklődtem egy kicsit, hogy milyen ruhát és álarcot vett fel az anyukája vagy az apukája, hogy legyen egy támpontom, ami alapján segíthetek megkeresni őket.

Kijelentkezve

#358 2020. 01. 05. - 20h44

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/houtEwn.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Mivel láthatóan senkinek sem volt ellenére, hogy harapjunk valamit, célirányosan megindultam egy kupac stand felé, ahonnan kellemes illatok szállingóztak, és a sor is egészen tűrhetően nézett ki. Legalább volt társaságom, mert hiába imádom Brutust, a vele való beszélgetések olyan... mások.
- Óh, igen, meg is lepődtem, hogy látom. De így még menőbb a dolog. - Belegondolva, még én sem találkoztam személyesen a fickóval, pedig hosszú életem során biztos lett volna rá alkalom valamikor. Mennyi lehet ő, negyven? Az húszas külsőmhöz képest dupla lehetőség. - Élőben is olyan... nem is tudom... szigorú és tiszteletparancsoló, mint a tévében?
Mindeközben elértünk a sor végére, én meg egy kicsit elengedtem Brutust, hogy előkeressem a kártyámat. A srác összefont karokkal pillantgatott jobbra-balra, mint egy ideges kiscica.
Rheia kérdésére majdnem rávágtam, hogy 1096, és te? Aztán rájöttem, hogy az nem lett volna valami jó válasz. Viszont ahogy fogalmazott, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ő is azt hiszi, Brutus meg én egy pár vagyunk. Ami egyrészt vicces volt, ismerve a fiút, másrészt meg jobbnak láttam tisztázni, hogy nem. Főleg, mert eddigi tapasztalataim szerint ha valaki így kiemeli, akkor azt nem véletlenül teszi, sokkal inkább puhatolózás céljából. Úgy tesz, mintha ezt a következtetést vonta volna le a viselkedésünkből, holott a sorok mögött ez igazából egy direkt kérdés, hogy együtt vagyunk-e.
- Én 20, Bru pedig 24, de csak a baráti kíséretet biztosítja számomra - mosolyogtam a lányra, szemem sarkából a fiúra is pillantva, de láthatóan teljesen máshol jártak most a gondolatai. Néha egyszerűen kikapcsol és fejben nincs ott, ahol a teste; aztán az ember beszélhet hozzá, úgysem lesz képben a történésekkel. - Ha nem rángatom el, sosem mozdul ki és szocializálódik. Szóval igen, régóta olyan számomra, mint egy báty, ezért próbálom egy kicsit felrázni és színesebbé tenni a mindennapjait... - Még ha épp nem is figyel arra, amit pofázok, no sebaj.
A beszélgetésünk további menetét megszakította a királyi beszéd, de szerencsére a kajánk készülése közben is tökéletesen hallhattuk és láthattuk a kivetítőnek hála. Igazából kifejezetten jónak találtam, hogy egy ilyen fiatal srác irányítja most az országot, mert nagyon unalmas beszédeket hallgattam meg, savanyú királyokat ismertem meg és láttam, milyen az, amikor elégedetlen a nép. Elég a kétszáz évvel ezelőtti polgárháborúra gondolni. Azt is ők robbantották ki...
- Engem minden érdekel! - jelentettem ki Corinna kérdésére. - Szóval menjünk, nézzük meg a táncfellépést, aztán jöhet a bál! Murphy amúgy is megígérte, hogy táncol velünk, de ezt a fiatalembert is szívesen kölcsön adom! - böktem arcon Brutust, aki erre megrázta a fejét, mintha most ébredt volna fel egy álomból.
- Huh? Mi van?
- Jó reggelt! Nem is figyeltél a beszédre?
- Hm? Biztos kikapcsoltam...
- Azt látom. Na, menjünk! Megvan a kaja! - Fel is mutattam neki a kezemben tartott dupla adag fánkot és jégkását.


https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Seela Park, Lebegő Kertek

A keddi történések elég aggasztóak voltak ránk nézve, de még semmi biztosat nem tudtunk leszűrni a helyzetből, ami még jobban zavart. Ma este igyekszünk mind nyitott szemmel járni, bár nem igazán tudtam, mit vagy kit keressek. Nem volt elég kiindulási pont, egyszerűen csak éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, és nem is lesz, amíg nem járunk a végére Firmin esetének. Ez, és aztán a carahori betörés... a világ nemsokára ismét a feje tetejére áll.
Szerencsére, ahogy összefutottam a srácokkal, kicsit helyrerázódott a hangulatom. Mint mindenki más, én is a barátaimmal beszélgettem, szereztem harapnivalót, hallgattam a beszédet, aztán figyeltem a táncos műsor nyitását. Egészen addig, míg Tony kisfia össze nem ketchupozta a nadrágomat. A felesége egyből ezerszeres bocsánatot kért, de én csak nevetve legyintettem és elindultam a legközelebbi ivókúthoz, hogy letisztítsam magam.
Mivel épp volt valaki a csap mellett, így megálltam a kútnak támaszkodva, várva, hogy a kislány végezzen a mosakodással. A nő, akivel volt... nem tudtam nem észre venni, mennyire gyönyörű a ruhája. Aztán jobban megfigyeltem az arcát, nem viselt maszkot, így azonnal felismertem.
- Sophie... - suttogtam hitetlenkedve, aztán rájöttem. Ez nem ő. Ez az a lány keddről, aki kísértetiesen hasonlít rá. Nem hittem, hogy még egyszer összefutunk, de erre elmosolyodtam. - - Nahát, egy ismerős arc! Kicsi a világ...
Csak miután megszólaltam, jöttem rá, hogy nem biztos, ő emlékszik rám, sőt. A hangomról tutira nem ismer fel, de még az arcom is talán egybeolvadt a mindennap szembejövő ismeretlenekével. A tűzoltó is csak egy senki az életedben, akit nem is látsz igazán az egyenruha mögött. Én csak azért tudtam, ki ő, mert nagyon emlékeztet Rá. Ez pedig megragad az ember fejében.
- Bocs, biztosan nem emlékszel. - Mindenesetre azért kicsit felemeltem a sárkányos álarcot, hátha anélkül többet mond számára az arcom.

Kijelentkezve

#359 2020. 01. 05. - 21h23

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


- ...Anya olyan volt, mint egy cica és kék színű volt a ruhája. Nagyon csillogott, itt és... - Miközben hideg vízzel törölgettem a kislány arcát, hamar megtáltosodott és elkezdte mesélni milyen ruhában vannak a szülei. Azért örültem annak, hogy nem olyan kisgyerekkel van dolgom, aki csak sírni tud és a sírástól nem képes megszólalni, így kereshetem a tűt a szénakazalban. - ...Apának pedig olyan göndör haja van, mint annak a bácsinak!
Ebben a pillanatban megszólalt mellettünk a sárkány maszkos férfi, akire éppen a kislány mutatott, de én inkább megfogtam a kicsi kezét és visszatoltam maga mellé, mert mégsem kellene idegenekre csak úgy mutogatni. Utána pedig azon gondolkodtam, hogy mióta állhat itt mellettünk és... Honnan ismer engem? A hangja egyáltalán nem volt ismerős a számomra.
Lassan felegyenesedtem és közben megfogtam a kicsi Alice kezét - időközben bemutatkoztunk egymásnak és megtudtam a nevét is -, hogyha kell, akkor magam után húzva elsiessünk innen.
- Sajnálom, de... - Már szerettem volna mondani neki, hogyha találkoztunk is már, akkor tényleg nem emlékszem rá, de hirtelen a semmiből beugrott a jelenet, ahogy elkeni a homlokán a kormot. - ... Várjunk! Emlékszem. Veled találkoztam, amikor kigyulladt a bolt. Szia! June vagyok. - Egy hatalmas mosollyal néztem a férfira, de közben arrébb álltam, hogy ő is hozzá férjen a kúthoz. Gondolom ránk várt, hogy végezzünk. - Viszont, nekünk most mennünk kell. Szegényke nem találja a szüleit, szóval segítek neki megtalálni őket.

Kijelentkezve

#360 2020. 01. 05. - 22h03

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Egy pillanatra azt hittem, nem fog felismerni, talán még rá is ijesztek azzal, hogy így a semmiből leszólítom. Valamiért csalódottsággal töltött el ez az eshetőség, habár én magam sem tudtam, mi vitt rá arra, hogy leszólítsam a lányt. Tényleg Sophiet látom benne, de ez siralmas ok arra, hogy elkezdj érdeklődni valaki iránt. Mégis... ennyi év után még mindig nem tettem túl magam a dolgokon. De most már itt vagyok, és ez a lány kedvesnek tűnik, szóval miért ne beszélhetnék vele? Emberek vagyunk, és ez az este az összetartásról szól. Nem vagyok én egy Brutus.
- Pontosan - bólintottam rá, miután rájött, hol láthatott. - Most nem kormoztam ki elegánsan az arcomat, de örülök, hogy így is megismersz. Hugo Gagnier - mutatkoztam be udvariasan, majd a kicsi lányra pillantottam. Már kérdeztem volna, hogy a kishúga, vagy ne adj Isten esetleg a kislánya, de hamar választ kaptam.
- Ó... viszonylag sok az eltűnő gyerek ilyenkor, ha szolgálatban vagyok, mindig segítek nekik. Igaz, most nem dolgozom, de igazából nincs jobb dolgom... szívesen segítek. - Mindezt gyorsan eldaráltam neki, mielőtt még elmenne, közben pedig elkezdtem letisztítani a nadrágomat. - Tűzoltóként kötelességem segíteni az embereken, nem igaz? Egy pillanat és mehetünk! Egy-kettőre meglesznek a szüleid, kicsi lány! - mosolyogtam rá biztatóan. A folt viszonylag hamar kijött, kissé hideg lett egy foltban a térdemnél, de legalább nem látszódott a sötét anyagon, hogy nedves. Leráztam a kezeimről a vizet és June mellé szegődtem, visszaigazítva maszkomat a fejemre.

Kijelentkezve

#361 2020. 01. 05. - 22h38

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


Hugo... Hugo Gagnier...
Csak pillogtam pár másodperc erejéig a férfira, majd a semmiből kitört belőlem a nevetés. Eszembe jutott egy nagyon régi társasjáték, amit a nagymamámnál játszottunk mindig Murphyvel és ennek a játéknak az volt a neve, hogy Hugo Hami. Az volt a lényege, hogy éhes lámákkal kellett megszerezni a golyókat és aki a legtöbbet összegyűjtötte, az nyert.
Én pedig most a férfi fejét képzeltem a lámák helyére, ahogy éhesen próbálja megszerezni a golyókat.
- Ne... Ne haragudj... - Próbáltam moderálni magam, de szerencsére ilyenkor még kulturált nevetést tudok produkálni. Esténként, amikor már pihent állapotomban rám jön az 5 perc, akkor olyan a nevetésem, mint akiből éppen próbálnak kiűzni egy démont. Néha pedig, mintha többet is. - ... Csak a nevedről eszembe jutott egy nagyon régi társasjáték. - Inkább nem is részleteztem tovább, mert általában a mai emberek többsége nincsen tisztában a régi, retro dolgokkal. Tehát fölöslegesen ragoznám tovább ezt a témát.
Inkább szerettem volna leállítani őt, mivel nem szerettem volna tönkretenni a pihenését és a szórakozását azzal, hogy még a szabadidejében is dolgoztassam, de... Olyan gyorsan eldarált mindent, hogy köpni-nyelni nem tudtam utána.
- Köszönöm szépen! - Alice egy hatalmas mosollyal felnézett Hugora, amiért felajánlotta a segítségét.
- Igen, köszi. - Mégha nem is kimondottan nekem segít, azért nagyon kedves dolognak tartottam, hogy minden szó nélkül felajánlja a segítségét és a szabadnapján is dolgozik. Végül a kislány neki is elmondta azt a rövid személyleírást, amit nekem is nemrégiben elmondott a szülei kinézetéről.
- És... Mióta vagy tűzoltó? - Gondoltam egy kicsit érdeklődök felőle, hogyha így összehozott vele a sors és együtt keressük meg a kislány szüleit.

Kijelentkezve

#362 2020. 01. 05. - 23h29

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Először csak fapofával néztem a lányt, ahogy a képembe röhögött, belül értetlenkedéssel telve, de végül nekem is kicsúszott egy kis nevetés, ahogy figyeltem őt. Aztán mindent megértettem. Régi társas játék, és a nevemet tartotta viccesnek. Beugrott, miről beszélhet.
- Hugo Hami, értem, nagyon vicces - feleltem gúnyosan, tettetett sértődéssel, de a mosolyommal a tudtára adtam, hogy abszolút nincs harag.
Tiszta gatyával és végre egy rendes céllal vágtam neki ismét a tömegnek, fél szememet a kislányon tartva, nehogy még tőlünk is elkeveredjen, közben kérdezgettem egy kicsit. Ha beszélhetnek, akkor kevésbé lesznek idegesek általában, és ez a kislány egész nyitottnak tűnt. Szerencséje, hogy egy jóindulatú lány találta meg, és nem egy cukros bácsi, aki ki tudja, mit csinált volna vele.
- Hm, Alce, támadt egy ötletem! - torpantam meg, mielőtt még a nagyobb tömegbe érnénk. Leguggoltam elé és a vállára tettem a kezeimet. - Mi lenne, ha felülnél a nyakamba, és akkor sokkal magasabbról látnál mindent? Talán a szüleidet is hamarabb észre veszed, hm?
Egy kicsit elgondolkozott, mégiscsak egy idegen vagyok, de végül rábólintott, úgyhogy felkaptam és a nyakamba vettem. Azért szerencsére még nem olyan nagy gyerek, hogy ne bírjam el. Felnőtt embereket is kell cipelnem néhanapján, ez a kislány meg se kottyan már. A magasból pedig sokkal jobban lekötötte a látvány, így nem volt gond, ha én közben June-nal beszélgetek.
- Nos, már... hét éve. Elég céltudatos voltam, az alapszak elvégzése után rögtön jelentkeztem a képzésre. - Jól esett, hogy érdeklődik, és szívesen meséltem magamról, ha már így hozta a sors, hogy együtt keressük a kölyök szüleit. De nem csak kötelességtudatból akartam vele beszélgetni, tényleg kíváncsivá tett, hogy kicsoda ő. Nekem meg megvolt a jól bevált sztorim, amit azoknak is mesélhetek, akik nem tudják, hogy az egyik Ősamphiráns vagyok. Noha huszonkilenc éves külsővel elég nehéz néha fiatalabb embert játszani, de többnyire a tizennyolcig vissza szoktam ugrani egy "élet" alatt, és akkor olyan, mintha tényleg végigcsináltam volna a dolgokat, amiket egy átlagembernek kell.
- És te? Az Akadémián tanulsz még? - Így ránézésre annyi idősnek tűnt, egy felsőbbéves diáknak, vagyis nem sokkal fiatalabb nálam. Legalábbis a kamu életkoromat tekintve, a másikról nem beszélünk. És egyszerűen lerí róla, hogy mennyire kedves ember, ha a cselekedete nem volna elég. Igen, ez végül is elegendő ok, hogy kicsit megismerjem, nem igaz? Amellett, hogy milyen gyönyörű. Úgyis Xoana azzal piszkált, hogy nem hívtam el senkit a bálra. Amiről eszembe jutott...
- Egyébként nem baj, hogy ezzel foglalkozol? Mármint úgy értem... nem vár valaki? A kísérőd? Mert ha kell, hívok még segítséget, úgy gyorsabban megleszünk, és nem tartunk fel...

Kijelentkezve

#363 2020. 01. 06. - 13h03

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


Szerencsére hamar túl tettem magam ezen a hasonlaton, de még akkor sem hagyott nyugodni egy furcsa érzés. A társasjáték mellett, olyan ismerős a neve. Valahol már biztosan hallottam. De... Mégis hol?
Ha agyon csapnának se jutna eszembe.
A múltkor biztosan nem mutatkoztunk be egymásnak, így onnan nem hallhattam a nevét. Ha esetleg valaki megszólította őt, akkor biztosan nem a teljesen nevén, nekem meg az egész neve olyan ismerősen cseng. Tűzoltó, körülbelül már 7 éve. Lehet, hogy kapott valami kitüntetést, amit olvashattam vagy hallhattam?

Míg figyeltem, ahogy a kis Aliccel egyezkednek valamit, próbáltam rájönni arra, hogy kicsoda lehet valójában ez a férfi, de... Rá kellett jönnöm, hogy biztosan csak egy átlagos tűzoltó, aki lehetne ennek a kislánynak az apja is, mert ahogy elnéztem kettejüket, eléggé hasonlítanak. Én pedig csak túl bonyolítottam a semmit.
- Igen, ez az utolsó évem zene művészeten. Zene tanár szeretnék majd lenni, de már most van egy-két gyerek, akiknek szoktam magánórát adni. - Egy pillanatra felpillantottam a kislányra, aki úgy tűnt eléggé jól szórakozik ott a magasban, majd a tekintetem visszavándorolt Hugora, amikor tovább érdeklődött... Ennél finomabban nem is puhatolózhatott volna, de ez az egész csak megmosolyogtatott. - Egyedül jöttem. Vagyis, a bátyámmal. Ő most a fényképész és segíteni jöttem.

Kijelentkezve

#364 2020. 01. 06. - 14h37

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Egy pillanatra felszisszentem, ahogy Alice a hajamba markolt. Még jó, hogy ilyen remek kapaszkodót tudok biztosítani neki...
- Áh, zenész vagy? - Ahogy sejtettem, még diák, de már végzős. Nem tudom, miért dobott fel ennyire a tény, hogy zenét tanul, de valahogy olyan különlegesnek hangzott. Talán azért, mert én egyáltalán nem értek semmilyen hangszerhez és saját belátásom szerint a hangom is borzalmas, ezért felnézek azokra, akik bármit is képesek kezdeni vele. Mondjuk ezer év alatt igazán megtanulhattam volna használni valami hangszert, de mindig hamar feladtam... a technikai dolgok valahogy sokkal jobban lekötnek.
- Hm, ha ügyes vagy, lehet, szerezhetsz egy új tanítványt - forgattam úgy a szemeimet, hogy tudja, a nyakamban ülő töpörtyűről beszélek éppen. Persze nem gondoltam teljesen komolyan, de ki tudja. - Biztos tehetséges vagy.
- Áh. - Ez a hang egyfelől azt jelezte, hogy á, értem, akkor megnyugodtam, ugyanakkor benne volt az "á, Alice húzza a hajamat!" is. Kicsit megigazgattam a kislányt, aki nagyban lelkendezett a szép ruhákat látva. Azért hiába beszélgettem June-nal, igyekeztem odafigyelni, látom-e a szüleit a leírás alapján. De így tényleg nehéz a dolgunk. - Gondolom, segédfényképészként akkor egész sok a dolgod... habár előnye is van, hogy sokkal több helyre beférkőzhet az ember, de mégsem ugyanaz egy kamera mögül nézni mindent egész este... - Egy pillanatra megtorpantam és a tömeget kezdtem fürkészni.
- Ott láttam egy csillogó kék ruhát, de... most eltűnt.

Kijelentkezve

#365 2020. 01. 06. - 15h58

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


- Egy röpke pillanatra azt hittem te szeretnél tanulni... - Amíg nem láttam Hugo szemein, hogy próbálja felfelé kiakasztani, addig egy percig nem gondoltam azt, hogy Aliceről beszél, mint leendő tanítványom. Mondjuk egy felnőtt számomra is kihívás lenne, mert eddig mindig csak gyerekekkel foglalkoztam. Ha a kórházba megyek önkénteskedni, akkor is mindig a gyerekosztályon vagyok és gyerekekkel foglalkozom.

Ahogy feljött az a téma, hogy segíteni jöttem ide és dolgozni, elkezdtem pánikba esni, hogy mégis hova tűnt a kamera, amit a bátyám adott nekem. Aztán lassan eszembe jutott, hogy az egyik bandatagnak -Eliotnak- odaadtam, hogy egy kis ideig vigyázzon rá.
Lassan meg kellene keresnem és visszakérnem tőle a kamerát...
- Lehet, hogy bejuthatnék, de meghagyom a lehetőséget a többi segítőnek. Én itt is jól szórakozom... - A mondandóm végére egy kicsit felnevettem. Hugonak lehet, hogy kellemetlen a kislány ficánkolása odafent, de innen nézve eléggé szórakoztató. - ...És szerencsére nem egész este kellene kamera mögött lennem, csak a bál ideje alatt. Te a koncerteket is megnézed? - Aztán a semmiből megpillantottam egy csillogó kék ruhát. Nagyon sietett, így arra tudtam következtetni, hogy keres valamit... - Gyertek! Én még látom. - megragadtam Hugot a csuklójánál, hogy ne veszítsem el őket, míg a tömeg között átvágunk.

Kijelentkezve

#366 2020. 01. 06. - 17h51

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 598

https://i.imgur.com/TVLmEvg.png

Seela Park - Lebegő Kertek


Amióta megérkeztem az esztiválra, a köröket rovom az emberek között, amik alatt folyamatosan figyelem a körülöttem levőket, hátha valami érdekes esemény történik. Hisz nincs is jobb hely az ilyesmi keresésére, mint egy fesztivál. Ebből a szempontból igazi kánaán az esemény.
Másképp el sem jönnék. Na jó. Talán még a kaja elcsábítana.
Épp most is az egyik ételstandot céloztam épp meg, mikor a szemem sarkából megpillantom Xoanáákat. Egy pillanatig sem habozok, hanem egyenesen feléjük veszem az irányt. Mikor odaérek, pont elcsípem Xoana kijelentését, arra vonatkozóan, hogy Brutus drága csakis és kizárólag baráti minőségben kísérte el őt a fesztiválra. A hátuk mögé lépek, és a válluknál fogva átkarolom őket, és Xoa előbbi mondatára reflektálva köszöntöm őket.
- Ó, hát itt van a kedvenc, egymásnak baráti kíséretet biztosító párosom! - mondom kicsi sötét lelkem egyik poros és eldugott zugában reménykedve benne, hogy a miközben megközelítettem őket, nem vettek észre, csak amikor már ideértem, és sikerült jól rájuk hoznom a frászt.
Ám további csínytevésre nem marad idő, mert elérkezik a király nyitóbeszéde, ami eltereli a figyelmem róla. Egy időre.

Ruha


https://cdn130.picsart.com/309033571023201.png?r1024x1024

Kijelentkezve

#367 2020. 01. 07. - 22h23

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Ez a kis félreértése megosolyogtatott épp így azután, hogy belegondoltam, a zene és én mennyire nem passzolunk. - Hidd el. Nem akarnád. Mindkettőnknek jobb, ha nem nyúlok hangszerhez.
Ezután láttam a lányon a pillanatnyi pánikot, de nem tudtam hova tenni, és végül nem is magyarázta meg, mi jött rá hirtelen. Én viszont elfojtottam egy nevetést, mert elég vicces jelenet volt az egész. Valamiért megnyugtató volt a gondolat, hogy szívesebben van itt, habár abbéli terveimet kicsit keresztül húzta a hír, hogy a bálon kell fotóznia. Pedig lehet, felkértem volna egy táncra... eh. Tényleg nem volna szabad elragadtatnom magam.
- Szeretném, de... - Mielőtt tovább beszélgethettünk volna erről, felbukkant a színen a kék ruha, és midőn June újra kiszúrta, egyből sietni kezdtem a tömegben a nő után. Még szerencse, hogy a kislány a nyakamban volt, máskülönben könnyen lemaradt volna tőlünk a nagy sietségben, és akkor már duplán elveszett lett volna. Bár így, hogy fognom kellett őt, és szélesebb is vagyok, mint June, nehéz lett volna követni őt, ha nem fogja meg a kezem. De akkor és ott nem tudtam volna többet beleképzelni ebbe, csak arra koncentráltam, hogy beteljesítsük küldetésünket.
- Anya! - kiáltott fel Alice, mert ahogy közelebb értünk, már egyértelműen látszott, hogy a nő megfelel a leírásnak. Szerencsére észrevett minket, egyből felderült az arca.
- Alice! Istennek hála! Nem igaz... - Ahogy közelebb értünk, levettem a nyakamból a kislányt, hogy újra egyesülhessen a család. Egész megható volt őket nézni, annak ellenére, hogy számomra volt ebben valami keserédes.
- Hát megcsináltuk - veregettem vállon barátiasan Junet, nem tudva, mit szólhat egy ilyen gesztushoz.

Kijelentkezve

#368 2020. 01. 08. - 14h06

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


Szerencsére a kicsi Alice is észrevette az anyukáját, így tudta őt szólongatni. Egy kicsit furán nézett volna az ki, hogyha én is azt kiabálom: "Anya! Anya!", mivel nem tudtam a nő nevét.
Mikor lekerült a kislány Hugo nyakából, utoljára megsimogattam a hajánál, majd figyeltem, ahogy odafut az anyukájához. A vállveregetésre pedig a férfira mosolyogtam. - Ügyesek voltunk! Tényleg köszi, hogy segítettél, nélküled... - Ekkor hirtelen elsötétült számomra a világ és csak két nagy tenyeret éreztem a szemeimen. Aztán egy Eliot nevetést hallottam magam mögül.
- Elhagytad a maszkodat rohanás közben. - Miután elvette a kezeit a szememről, utána rám rakta a maszkomat és megkötötte hátul.
- Ohh, köszi. Észre se vettem, hogy elhagytam. A kamera...? - Az anyuka leginkább Hugonak hálálkodott és időközben az apuka is megjelent a képben, így megfordultam, hogy visszaszerezzem a kamerámat.
- Itt van, tessék... Murphy nem tudod merre?
- Szerintem még a léghajón, de ő tovább fog itt maradni, mint mi.
- Ja, azt vágom, hogy mi előbb elmegyünk innen, de a hangszerek oda lesznek készítve, nem?
- Igen, csak a hangosítás lesz vissza.
- Jól van. Na, de egyszer megyek. Később egy tánc? - mosolygott rám a fiú, én pedig szintén egy mosollyal rábólintottam a kérdésére. Ezután pedig elment, én pedig visszafordultam Hugohoz.
- Szóval, még egyszer köszi, hogy itt voltál, de nem szeretnélek tovább feltartani. Biztosan várnak a barátaid, nekem pedig... - Ekkor egy kicsit megemeltem a kezemben levő kamerát. - ...Vissza kell mennem dolgozni. - Végszóra pedig készítettem róla egy random képet.

Kijelentkezve

#369 2020. 01. 08. - 16h53

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Seela Park, Lebegő Kertek

A szülők nem győztek hálálkodni, miután megkerült a kislány, én meg alig bírtam őket leállítani, hogy pénzt vagy valami mást sózzanak rám köszönetképpen. Bár ez még mindig a jobbik eset, találkoztam már meglehetősen hálátlan emberekkel is karrierem során.
- Igazán semmiség, ez a dolgom... - szabadkoztam, és a kis család nagy nehezen magunkra hagyott, midőn túltették magukat a rémületen. Sajnos ez előfordulhat bárkivel egy ilyen nagy tömegben.
Mikor visszafordultam Junehoz, már egy sráccal beszélgetett, és úgy vettem ki a szavaikból - habár nem szándékoztam hallgatózni, de hallottam -, hogy jó viszonyban vannak, és még táncolni is felkérte. Hát persze... hiába nincsen kísérője, ott vannak a haverjai, ez a srác ki tudja, kicsoda neki; megvan a maga társasága, és nem pofátlankodhatok oda, még ha szívesen fel is kértem volna. Mondjuk a hangszereket nem tudtam, hogy jönnek ide, de ha a lány ezzel foglalkozik, kevésbé meglepő.
- Engem nem tartasz fel. Nagyfiú vagyok, ezt a barátaim is tudják. - Egy nevetéssel válaszoltam a kijelentésére, amit azt hiszem, sikerült is lefotóznia. - Inkább nekem kellene mondani, ha dolgod van... ne várasd meg a többieket. De... - Egy pillanatra elgondolkoztam, egészen pontosan mit akarok mondani. A tekintetem megakadt az övében, és nem eresztett. Nagyon kifejező szemei vannak. - ...remélem, még összefutunk. - Igen, ez talán elég diplomatikus, őszinte és nem félreérthető. Tényleg így gondoltam. Talán, ha meglátom a bálon, és épp nem lesz senkivel... végső soron, nincs partnerem. Nem mintha Xoát vagy Tiát nem terveztem volna egy táncra legalább felkérni, még talán Irinát is, ha hagyja. De az más, ők mindig itt vannak nekem.

Kijelentkezve

#370 2020. 01. 08. - 17h33

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Seela Park - Lebegő Kertek


Gyorsan visszanéztem a képet, amit készítettem Hugoról és elégedett voltam magammal, amiért sikerült lencsevégre kapnom a mosolyát.
Hiába tettem már túl magam rajta, nem sikerült teljesen feldolgoznom azt az érzést, miszerint valahonnan már ismerem, legalábbis hallottam már róla.
- ...Biztosan. - Egy mosollyal néztem rá, majd nem titkolva a színészi játékomat, úgy tettem, mintha megfeledkezett volna valamiről. - Hisz megbeszéltük, hogy később táncolunk, nem? - Egy kicsit felnevettem, de közben már elkezdtem távolodni tőle, hogy elinduljak valamerre és dolgozzak. - Később megkereslek, addig is szia! - Ahogy elköszöntem tőle, megfordultam és elindultam egy szimpatikus irányba, ahol nem volt annyi ember és ez az út a családhoz vezetett, akiknek megtaláltuk a kislányát. Éppen egy barátjukkal beszélgettek, így egyáltalán nem vettek észre engem, de attól még készítettem róluk egy képet és a kicsi Aliceről is, aki a szüleinek a barátjának a gyerekével játszott. Legalábbis... Szerintem. Aztán ki tudja, lehet nem barát, hanem rokon, de... Jelen pillanatban mindegy. Negatív így gondolkodni, de valószínűleg, már úgy sem fogok találkozni velük a jövőben.
Inkább azon gondolkodtam, hogy a bátyámat merre találhatom... Igaz, az előbb mondtam Eliotnak, hogy a léghajón lehet, de... Lassan már vissza kellene jönnie...

Kijelentkezve

#371 2020. 01. 08. - 19h01

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 531

https://i.imgur.com/HE8cnNX.png


Seela Park, Lebegő kertek

Amíg a sor irányába haladtunk jól eltársalogtunk. Mindent elmeséltem a többieknek a Carahori tapasztalatokból, amiket nyerünk. Mintha Jackpintet nyertem volna olyan érzésem volt, amikor "Xoa" válaszolt a kérdéseimre. "Ahha, ha tudnád Murphy, hogy milyen szerencsés vagy, hogy ilyen jó spancid van mint én..." Na jó elég az önfényezésből, ideje lesz tervezni.
-Igazán? Nagyon felelősségteljes fiatalember vagy Brutus akkor, ha Murphy így tud számítani rád.
Őszintén szerettem volna a "srácot" jobban megismerni. A misztikum ami körbe lengi nagyon vonzó-a szó nem erotikus értelmében- nekem pedig mániám mások titkait kifürkészni és a dolgaikba ütni az orrom.
- Ó, hát itt van a kedvenc, egymásnak baráti kíséretet biztosító párosom!
Egy újabb személy jelent meg csodálatos cipővel, elragadó ruhával és az a hajszín! Köszöntem neki is és egy plusz dologgal bővült a bálibakancslistám. Megtudni, hogy mégis honnan van a topánkája, sosem láttam hasonlót és nekem..kellett egy olyan.
A királynak Sílmarnak a beszéde után a göndörhajú leányzó meg is kérdezte, hogy kit mi érdekel. Xoanat minden elmondása szerint, engem pedig szintúgy minden érdekelt. A jelmezek, öltözékek miatt és mert ott fogom szerezni a legtöbb jövendőbeli elégedett vásárlót. Az üzlet mindig csak az üzlet. Xoana aztán fel is ajánlotta nekünk Brutust mint esetleges táncpartnert akit látszólag valamilyen éberálomból zökkentett ki.
- Természetesen számítok arra, hogy egy-kér tánc erejéig le tudlak majd csapni a "Hugicád" kezéről, ha már így fel lett ajánlva.
Utána Corinna felé fordultam amíg sétáltunk a tánfellépés irányába.
- Corinna tervezed megtáncoltatni eme jóképű fiatalembert?
Én csak egy görögdinnyés jégkását majszoltam, amit csodával határos módon találtam.
- Na és te...?- Néztem a fehérhajú lányra bizakodva, hogy szívesen lecsap a srácra- Oh egyébként én Rheia Dimitriadis vagyok, de elég a Rheiát megjegyezni.
Célom volt minél több időre lefoglalni Xoana párját, hogy minél többször kelljen Murphyvel táncolnia. Illetve ha nagyon egymásra találnak, arra is fel lehet készülni, hogy talán az este nagyrészében társaságot nyújtunk Brutusnak ha a Tündérlány és a mi fotósunk végigtáncolnák az estét.
Persze attól még szándékoztam Murphyt a szavánfogni, de nyilván én fogom őt megtáncoltatni és nem fordítva. Ez van gyerekek.
A táncra pedig nem is tudtam rendesen odafigyelni amíg elképzeltem a jeleneteket, ahogy összejöhet eme két cukorbogyó.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#372 2020. 01. 10. - 20h57

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 144

https://i.imgur.com/ZCTyHWY.png
Seela Park - Lebegő Kertek


A sors jól játszotta a kártyáit, amiért mostanra Síl lett a király. Egyszerűen nem bírtam volna végig állni és hallgatni egy unalmas, hosszú, esti mesének is rossz nyitó beszédet. Uram, atyám... Aközben milyen szenvedés lett volna dolgozni... Akkor mindenképp az egészet nyomon kellett volna kövessem... Belegondolni is szörnyű. Természetesen sajnálom a régi királyt, nem vagyok egy érzéketlen ember. Empátiával és együttérzéssel születtem én is, mint mindenki más, de attól még a hosszú beszédek nem hiányoznak.
Éppen a királyi büfét fosztottam ki, amikor észrevettem, hogy az egyetlen egy ember, aki miatt még itt maradtam... Eltűnt. A kis mocsok, pedig még szívesen beszélgettem volna vele. Érdekelt, hogy mégis milyen társaságot talált magának, mert gondolom nem egyedül indult neki a mulatságnak. Ráadásul úgy ámblokk minden is érdekelt volna vele kapcsolatban, mert már rég volt arra lehetőség, hogy beszélgessek vele.
Mindegy, tudom milyen maszkkal rejtegeti királyi arcát. Biztosan találkozom még vele, főleg, mivel megígérte, hogy benéz a koncert előtt.
Gyorsan megettem még egy-két...Három miniszendvicset a büféből, utána pedig az őrök engedelmével távoztam a királyi léghajóról és visszatértem a normális, hétköznapi emberek körébe és itt folytattam a munkámat.
- Mi...A...? - A tömegben hirtelen feltűnt a húgom és nem igazán tetszett a látvány. Ő szokás szerint gyönyörű volt, mint mindig, inkább a szituáció nem tetszett, amit láttam. Miért fogta meg egy apuka kezét és vitte magával valahova...? Ráadásul egy gyerekkel együtt!!! Kik ezek az emberek?! A nagytesói ösztönök bekapcsoltak.
Próbáltam szemmel tartani őket, de... Eltűntek a tömegben és helyettük valaki mást szúrtam ki egy eldugott, nem túl zsúfolt helyen. (Irina)
- Még el sem kezdődött a buli, de máris külön váltál a többiektől? - A lányra mosolyogtam, ahogy közelebb értem hozzá.
Irinával nem volt alkalmam annyi időt eltölteni, mint az öccsével. Így beszélgetni és megismerni sem tudtam annyira, de azért voltak olyan alkalmak, amikor gondoltam egyet és bementem hozzá a virágboltba, hogy boldogítsam. Természetesen, akkor már virágot is vettem, amit utána neki ajándékoztam.

Kijelentkezve

#373 2020. 01. 11. - 22h31

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 4 317

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Seela Park, Lebegő kertek

Eddig nem sok beszédet hallgattam végig. Viszont Síl nagyon is jól érti a dolgát, szerintem ez egy tökéletes beszéd volt, amivel meg lehetett kezdeni egy ilyen eseményt. Közvetlenül szólt a tömeghez, felkeltette az érdeklődést, kis történelmet is csempészett bele, de épp csak annyit, hogy nem unta meg az ember, majd a végén mielőtt azt éreztük volna, hogy mehh nem akarunk uncsi dolgokat hallani, akkor ismét felpezsdítette a beszédét és röviden tömören elmondta mi jóra számíthatunk az este folyamán. Őszintén, nem csodálom, hogy a polgárok oda vannak a mostani királyért. Kicsit olyan érzés kerít be minket, mintha közelebb állna hozzánk, nem úgy, mint az ősei. A karót nyelt, uncsi ősei.

Tudjátok van az az érzés, mikor érzitek, hogy valaki figyel. Na..nem sokkal a beszéd után ez az érzés a hatalmába kerített, így automatikusan felfigyeltem az emelvényre. Így épp elkaptam a pillanatot, mikor Síl észrevett a szobornál és engem figyelt. Oké, nem tartott sokáig.. de láttam, és ez volt a pillanat, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most már ideje nekem is feltenni az álarcom.
Ahogy felhelyeztem az arcomra, gyengéden végighúztam a kezem az ívén, közben pedig elmosolyodtam azon, hogyan is szereztem meg. Hisz nem akármilyen maszk van ám rajtam. A történet a következő: elfelejtettem, hogy az álarcos bálhoz álarc kell. Nagyon ciki, igen, tudom. Így amikor indultam volna a könyvtárból - ja mert persze munkából jöttem ide egyenesen - összefutottam Keith-szel, aki eldicsekedett, hogy sikerült egy fekete rókás maszkot találnia. Na nekem ebben a pillanatban leesett, hogy nekem nincs semmilyen. Így visszamentem a zárolt részlegre és a történelmi részlegnél megkerestem Síl ősének - aki először tartott álarcos bált ünneplés gyanánt - maszkját és elhoztam magammal.

Az egészben pedig az a vicces, hogy a Seela parkban van egy rész, ahol régi kiállítás darabokat lehet megtekinteni. Fényképeket, régi öltözeteket és maszkokat is, köztük persze királyi maszkokat is. Itt a "kölcsön vett" maszkomnak egy másolata ki van téve, hisz ez volt az első királyi álarc. Aztán pedig ott van, hogy a könyvtárban is vannak vitrines részek, ahová az egyikben az "eredeti" van kitéve egy törésálló üveg mögé, ami még körbe is van kerítve.. viszont hiába van oda írva, hogy az az eredeti, mégsem az. Az is csak egy másolat. Az eredeti szépen egy dobozba el van, azaz volt helyezve a zárolt részlegen, míg én ki nem vettem onnan. Mégis a legnagyobb mázlim az egészben, hogy mivel elég ismert egy maszk, így sok árusnál lehet ilyet kapni és akad is olyan ember, aki ezt vesz, hogy kicsit különlegesebbnek érezze magát ezen az estén. Szóval egy szó mint száz, nem hiszem, hogy bárkinek megfordulna a fejében, hogy az eredeti maszk itt van a tömegben és főleg nem egy jelentéktelen fickón, mint én.

Nem telik el sok idő meglátok egy egyént lefelé robogni a léghajóról. Aztán gyors satufék és odasúg valamit a lovagnak, aki a bejáratot őrizte, majd hátrahagyva a lovagot, elindul egyedül onnan. Rögtön le is vágtam a tantuszt, hogy valamiféle parancsot adott ki, hogy ne másszanak a hátsójába egész este, aminek persze én nagyon is örülök, így nem fog minket zavarni senki. Ja igen.. és ha már zavaró tényezőnél járunk, azt sem szeretném, hogy ez a kis láz elrontsa az estét, szóval megpróbálom minél tovább eltitkolni, hogy kutyául vagyok, hogy Síl jól érezze magát velem.

https://i.imgur.com/ia6rxhX.png

Seela Park, Lebegő kertek

Hát.. nem jutottam túl messzire maszkos standtól. Kettővel arrébb megcsapta az orromat valami isteni illat és mire észbe kaptam már vettem is magamnak egy zacskó sült gesztenyét, amit azonnal el is kezdtem majszolni és úgy haladtam tovább az árusok között. Csak a probléma ott kezdődik, hogy nem mindig adódik az embernek, hogy ilyen finom nyalánkságot ehet, így elég hamar el is fogyott a zacskóm tartalma. Szóval nem volt hátra más választásom, keresnem kellett egy kukát, hogy a szemetet valahova kidobjam.
Szerencsére nem kellett sokat mennem, találtam is egyet, viszont ahogy elindultam onnan vissza valaki keményen a vállamba ütközött. Meglepetésemre a bocsánatkérés mellett neven is szólított engem, viszont a hangjából hamar felismertem, hogy ki rejtőzik a maszk mögött. Mire feleszméltem, hogy mit is csinálok, már egy szabályos szalutálást láthatott tőlem kb mindenki, aki a közelünkbe állt. De nem tehetek róla, ez már reflex szerűen jön. Na meg attól, hogy most mindannyian civilben vagyunk, nem azt jelenti, hogy nekem nem kell így sem megadnom a tiszteletem a parancsnokomnak. Bár azt már nem vártam meg, hogy azt mondja, hogy "pihenhet", hisz akkor már tényleg elég zavarban lennék, hogy a kadéti ösztöneim - vagy micsodám - ennyire ki van élezve minden pillanatban.

- Jó estét! - köszönök én is vissza neki. - És önnek is - nézek fel Ross-ra, akit még csak most vettem észre, ahogy rám köszönt. Szóval akkor együtt jöttek. ~ állapítom meg magamban, ámbár nem lepődök meg ezen. Azután az edzés után még a legegyszerűbb embernek is átfutott volna a fejében, hogy ezek ketten valamikor össze fognak jönni. Na ez a bál meg egy jó alkalom, hogy jobban megismerje az ember a másikat. Látható, hogy ezt ki is használják. De azért remélem, hogy ha ezek ketten egy pár lesznek valaha, akkor a Parancsnok nem fog elpuhulni a nő mellett. Remélem a régi marad, amilyennek megismertem.
- Hm? - gondolatomból Ross szavai szakítanak ki. Mivel egy ideje már szemez a nyakkendőmmel, így hamar leesik, hogy nem tetszik neki a látványa. De mivel engem is irritál, hogy nem úgy áll, ahogy én akarom, így hagyom, hogy normálisan megkösse nekem. Amint végez vele, automatikusan arrébb lépek, hogy egy üveges felületen megnézzem, hogy na milyen lett. Hát.. szerintem még a vak is láthatta rajtam, hogy olyan fejet vágtam, hogy "jéé ez az izé normálisan is tud állni". Főleg, hogy amint kicsit hozzányúltam, akkor sem mozdult el a helyéről. Csoda. Csoda történt.
- Köszönöm - mondom őszintén, hol Rossra pillantva, hol a tükörbe bámulva, hogy csodálhassam a végeredményt. - Én.. - nézek fel a feletteseimre - ..én azt hiszem most megyek. Nem akarok tovább zavarni.. - nézek oldalra, hogy utat kereshessek magamnak a tömegben.

Utolsó módosítás: Chloëy (2020. 01. 12. - 13h28)


https://i.imgur.com/J0VrGj8.jpg

Kijelentkezve

#374 2020. 01. 12. - 18h32

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 9 334

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Ahogy Murphynek is mondtam, abban reménykedtem, hogy a címerünk népszerűsége okán sokan viselnek majd rajtam kívül oroszlánt, ennek ellenére azért idegesen pillantgattam az emberekre, attól félve, hogy felismernek. Szerencsére úgy tűnt, senki nem foglalkozik velem, egy újabb arctalan ember lettem a tömegből, ez pedig megkönnyebbüléssel töltött el.
Fentről a léghajóról sokkal közelebbinek tűnt a szobor, de a sok embernek hála kellett némi idő, míg sikerült elvergődnöm hozzá. Elit nem volt nehéz felismerni, viszont ahogy megláttam közelről a maszkját, elgondolkoztam. Kísértetiesen ismerős volt, sok helyen láttam már hasonlót.
- Szia! - mosolyogtam rá, most először köszöntve mindenféle gúnyos megjegyzés és minden más nélkül. Nem tudom, miért, de ahogy leértem, egyből feldobódtam - talán a fesztiválhangulat, az izgatottság a "randi" miatt, vagy a tudat, hogy olyasmit csinálok, ami anyámnak és valószínűleg mindenki másnak a hajón nincs ínyére, ez pedig adrenalinnal tölt el. Mint a régi szép időkben...
- Látom, nagyon is az alkalomhoz öltöztél - kocogtattam meg álarcát, de legnagyobb meglepetésemre bőr tapintású volt, nem olyan műanyag, mint amit mindenfelé árulnak, amilyenek az antik utánzatok szoktak lenni. Egy ilyen ősi maszkot könnyű lemásolni, még nem voltak olyan cirádások, mint a mai művek, de... az anyaghűség már ritka dolog. - Wow, ezt honnan szerezted?
Közben körbepillantottam, hogy mégis merre induljunk, mit csináljunk, aztán kiszúrtam egy vattacukor gépet. - Igen, pontosan erre van szükségem! Gyere! - Hirtelen felindultságomban megragadtam a kezét, de szigorúan csak azért, hogy ne keveredjünk el. - Na és... tetszett a beszéd?

https://i.imgur.com/e4szVPw.png

Seela Park, Lebegő Kertek

Ahogy valóban belebotlott a nyelve a nevembe, egy figyelmeztető oldalsó pillantással igyekeztem a tudtára adni, hogy nem kellene most a rangomat használni. Nem csak azért, mert megkértem, de nem is nagyon szerettem volna magamra vonni a figyelmet. Szerencsére hamar kijavította magát.
- Heh. Elvinnél egy titokzatos helyre? Ez elég direkt felhívás, ami hátsó szándékokat sejtet... - néztem rá gyanakvóan, rámutatva a kijelentése kétértelműségére, de nem viseltem sokáig a komoly ábrázatot, hamar elmosolyodtam. - Csak vicceltem, habár lehet, nem az erősségem. Szívesen elmegyek veled gyakorolni.
Miután a beszélgetés ezen részét lezártuk, a sörömet iszogatva figyeltem a készülődő táncműsort, ámbár kedvem nagyon nem volt hozzá. Legnagyobb megkönnyebbülésemre Aileen is ezen a véleményen volt, így hát örömmel indultam el valamerre, amely kicsit kívül esik az emberek gyűrűjén, és legalább halljuk egymás hangját. Arra nem számítottam, hogy új üdvöskénkbe fogunk ezután beleszaladni. Meg sem lepődtem, hogy szalutálni kezdett, ahogy felismert, mondjuk most kifejezetten nem vágytam rá, lévén, igyekeztem inkognitóban maradni. Szerencsére nem tartotta ki sokáig a mozdulatot. Egy őszintén hálás sóhaj szaladt ki számon, ahogy a nő vette a bátorságot és megigazította Wallace nyakkendőjét. Ha ő nem teszi meg, valószínűleg az én rendmániám győz és megcsinálom; bár a srác biztosan jobban örül neki, ha egy csinos hölgy piszkálja.
- Hm... - Egyfajta egyetértő mordulással adtam tudtára, hogy lényegében nem zavart, de nem is tartom vissza attól, hogy magunkra hagyjon. Ám  mielőtt ez megtörténhetett volna, a maszkjának szalagja kioldódott, vagyis inkább elszakadt... a földön landoló tárgyat végül én vettem föl, kicsit alaposabban is szemügyre véve a túlontúl egyszerű darabot. Különös, azt hittem, mint a legtöbb fiatal, ő is az impozáns, díszes darabokra megy, nem pedig ilyen... semmilyen maszkokra. Még én is egy állatformájút szedtem össze, nem mintha sok gondot fordítottam volna erre. A maszk csak egy maszk, persze nem azt állítom ezzel, hogy nem adok a megjelenésre, mert de.
- Wallace... - szóltam a fiú után, nem mintha magától nem vette volna észre, hogy elhagyott valamit. De nem állt szándékomban visszaadni neki. Ahogy végignéztem a gyereken, hirtelen beugrott valami. Vagyis valaki... én 17 évesen. Habár már rég volt, de valószínűleg ugyanilyen dísztelen, semmilyen, olcsó maszkkal az arcomon álltam a tömegben, irigyen, éhesen nézve mások szép ruháját, álarcát, a finomságokat, amiket megvehetnek. Ahogy ránéztem Wallacera, megláttam valamit a tekintetében, ami kísértetiesen ismerős volt. Nekem akkoriban csak akadémiai haverjaim voltak, a későbbi parancsnokomat - aki apám helyett apám lett - még nem ismertem, és a családom sem volt mellettem. Nem tudom, talán a mélyen eltemetett apai ösztönök támadtak fel hirtelen, azok sugallták, hogy egy kedves gesztust igazán megtehetek a kölyök felé, vagy csak az önkompenzálás akart lenni... de ezt sosem fogom hangosan bevallani senkinek, az biztos. Nem, még csak az kéne, hogy az emberek azt higgyék, valami szeretetszolgálat vagyok!
- ...a katonáimtól elvárom, hogy némiképp kifinomultabban jelenjenek meg a különleges eseményeken. Akár szolgálatban vannak, akár nem! - vegyítettem kellő szigort a hangomba, majd fejemmel a közelben levő álarcokat áruló stand felé biccentettem. - Azt javaslom, válasz valamit onnan... a Gárda állja. - Hiába kedvességből tettem a felajánlást, mondhatni parancsba adtam ki neki. Hiába szeretnék kedves lenni, ha a kadétok már az elején azt hiszik, hogy lehet velem pajtizni, a végén elvesztik a tiszteletet és neveletlenné válhatnak. Különben sem szép dolog kivételezni egyes diákokkal, most csak azért szabad nekem, mert szabin vagyok. Még ha egyébként kedvelem is a kölyköt... de ezt nem kell tudnia.

Kijelentkezve

#375 2020. 01. 15. - 20h14

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 918

https://i.imgur.com/k4NTcaL.png

Seela Park, Lebegő kertek


Miután végig hallgattuk Rheia beszámolóját a carahori eseményekről kiszolgáltak minket a büfénél. Xoana magához vette a dupla adag fánkját és a jégkásáját. Rheia-hoz hasonlóan maradtam én is az egy pohár jégkásás verziónál, csak vele ellentétben nem görögdinnyéset, hanem kiviset választottam. Eleinte elég kevésbé számítottam a bál alatt társaságra, de úgy néz ki egyre többen leszünk a kialakult "csapatban". Mivel egy fehérhajú lány eléggé lendületesen rácsimpaszkodott hátulról Xoáékra.
- Természetesen szívesen táncolok egyet Brutussal, ha nem tervez huzamosabb ideig nyitott szemmel szundikálni. - válaszoltam egy aprót kacsintva a fiú irányába.
Ezzel egyszerre felelve Xoa feltett ajánlatára, illetve Rheia kérdésére. A táncfellépés felé vettük az irányt, egy apró biccentéssel vettem tudomásul az érdeklődésiköröket érintő kérdésemre kapott bőségesen kielégítő választ. Akkor végig nézünk minden programot. Ahogy a táncot figyeltem a színpadon feltűnt, hogy Rheia néha máshol jár gondolatban.
- Ahogy látom egy kicsit elkalandoztál. Pedig azt hittem elsődlegesen a fellépők ruhái lesznek a szenzációk. - valahol egy kicsit kíváncsi voltam min gondolkodhatott el ennyire, de nem akartam mindjárt nyíl egyenesen rákérdezni.
Mondjuk maga az egész bál egy főnyeremény egy olyan személynek, akinek tulajdonképpen az életcélja ikonikus divattervezővé válni.


https://imgur.com/Wm0vUNg.gif

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 13 14 15 16