Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 11 12 13

#301 2019. 11. 05. - 23h06

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 4 147

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Könyvtár – Zárolt részleg

Őszintén szólva nem nagyon ismerem a zenekart, aki fel fog lépni a fesztiválon, de hallottam már róluk, hogy nagyon jók, sőt asszem a rádióban is szokták adni a számaikat, de ha megkínoznának, sem tudnám elmondani, hogy melyek azok. Bár ez – hogy egy viszonylag jó banda - még mindig nem adott volna okot rá, hogy elmenjek és meghallgassam őket. Általában nem szoktam semmilyen zenét hallgatni, szeretek csendben dolgozni. Keith szokta dobhártyarepesztő hangerőn tomboltatni fülhallgatón keresztül ezeket a mai zenéket, így néha nekem is kijár belőlük, ha akarom hallani, ha nem. Mondjuk ha nagyon akarnám, akkor lehet megtudnám szeretni ezeket, de jelen pillanatban még mindig jóban vagyok a csenddel, így önszántamból nem hiszem, hogy feltekerem a hangerőt a rádión. Viszont.. Síl kedvéért kivételt teszek és elmegyek vele a koncertre. Na meg amúgy is, ő is zenélt, saját bandája volt, így kíváncsi vagyok milyen mikor felszabadult és olyat csinál vagy hallgat, amit szeret.
A standok végigkémlelésében is benne vagyok. Főleg, ha azok kajákat árulnak. Viszont mások öltözetei annyira nem érdekelnek, maximum a maszkok. Mivel azok titokzatosságot kölcsönöznek a gazdájuknak, így érdekes azt nézni, hogy mennyire stimmel az illetőhöz a maszk.

- Oh.. – a kedvem kicsit alábbhagyott, ahogy meghallom, hogy a tűzijátékot nem tudja velem nézni. Vagyis.. nem tudom. Nem hiszem, hogy engem beengednének a királyi családhoz potyázni a páholyukba. Szóval egyedül maradok. Bár jobban belegondolva, még nagyon az elején járok a kutakodásnak, úgyhogy nem is tudom, mennyire lenne jó ötlet, ha nyilvánosan mutatkoznék a páholyban. Mert oké, hogy magán a fesztiválon a tömegben simán el tudunk vegyülni, de a páholyt nem csak a gárdisták tartják szemmel. Legalábbis magamból és a családomból kiindulva, biztos vagyok benne. Sőt.. közbe hiszem, hogy az amphiránsok sem állítanak ilyenkor valakit arra, hogy a királyi családot figyelje. Meg így, hogy tudom, hogy nem biztos, hogy a király csak úgy szimplán balesetben halt meg, így ki tudja kik figyelnének ott. Szóval egy szó, mint száz.. ez a része az estének elég necces. De majd kiderül, hogy mi lesz, ha már ott leszünk. Hisz ki tudja, mit tartogat az az este.
– Pedig azt a részt hagynám ki legkevésbé veled.. de majd megoldjuk valahogy – valahogy mégsem tudok lemondani arról, hogy miközben mindenki nézi a durranásokat, nyugisan megfoghassam a kezét vagy megölelhessem.. meg miegymás.

- Hát igen… így jár az ember, ha párnacsatát kezd és eltereli a figyelmet – forgatom meg a szemem, mintha én tök ártatlan lennék abban, hogy nem haladtunk szinte semennyit az anyaggal. Mondjuk nekem így jó, mert nem szívesen találnék hajmeresztő dolgot a néhai király haláláról, mivel azt eleinte tuti eltitkolnám Síl elől, legalábbis addig, míg teljesen meg nem bizonyosodom annak hitelességéről. De az is lehet, hogy olyan dolog, amit jobb, ha sosem tud meg. – De nyugi, legközelebb, mire jössz, kiválogatom a rólad szóló dolgokat. Úgyis van benne egy csomó, ami hiteles forrásból van, meg most, hogy tudom mi történt veled azon az ominózus estén, azt a rengeteg szennyet is kikukázom belőle. Csak azokat hagyom meg, ami kérdéses számomra, hogy igaz e. Így maximum csak akkor kell az egészet elolvasnod, ha nagyon akarod, hogy mit tudok már rólad – kacsintok rá a végén.

Utolsó módosítás: Chloëy (2019. 11. 05. - 23h14)


https://i.imgur.com/J0VrGj8.jpg

Kijelentkezve

#302 2019. 11. 08. - 18h48

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 676

https://i.imgur.com/XKTYveS.png

[Crata'nor útjain]


Jó ideje a járműben ülhettünk. Már kezdett zsibbadni az alsó felem, és készültem valami megjegyzést tenni arra, hogy azért nem számítottam ennyire unalmas járőrözésre, mikoris jött az információ bizonyos tűzesetről. Bár elsősorban ez nem a mi feladatunk mégis elkanyarodunk a Seeela Park felé ahol történt.
- Nagyszerű végre történik valami! - mondtam magamnak, mintsem másnak és reméltem, hogy nem is volt annyira hallható. Nem akartam azt a látszatot kelteni végtére is, hogy unalmas számomra a munka, mert nem csak vannak olyan fázisai amikor egyáltalán semmi nem történik. Végtére is miért lepődöm meg ezen annyira Crata'nor a maga nemében nyugodt, élhető város és ez a fontos.
Ross-ra néztem akivel még nem találkoztam ezelőtt, egészen pontosan ma reggelig. Bizakodónak tűnt, de volt valami alig észrevehetően kihívás jellegű a hangjában. Próbáltam nem túlságosan magamra venni, de tudtam, hogy 100% alatt nem teljesíthetek rosszabbul, így megteszek mindent ami tőlem telik.

https://i.imgur.com/Y7vG9ik.png

[Könyvtár előtt]


- Örvendek! - szólok mikor elárulja a nevét. Figyelem a mozdulatait és látom, hogy csalódást okoztam, de sajnos nem tudok segíteni akárhogy szeretnék is. Nemet intek a fejemmel mikor felteszi a további kérdéseket.
- Egyiket sem tudom. Bár ha tippelnem kéne, akkor a feketét mondanám, mint kedvenc színét, mert ha láttam, nagy ritkán akkor tetőtől talpig abban volt. - mondtam mintegy mellékesen. Nem tudtam mire véljem tőle valóban ezt a nagyfokú érdeklődést, de mindenkinek szíve joga a saját magánélete bármiről is legyen szó. Ha rossz szándék vezérelné, akkor az jobban kibukna szerintem, de látszott rajta, hogy pusztán csalódott semmi több.
- Esetleg bemenjünk a Könyvtárba másoktól érdeklődni? Szívesen segítek, ha szeretnéd. Biztos van olyan aki sokkal jobban ismeri nálam. Meg azért bevallom hajt némiképp a kíváncsiság. - mondom kissé zavartan. Nem akartam mellébeszélni, hiszen egy barátság alapja a bizalom és azt hiszem ebben a fickóban nyerhetek egy barátot.

Kijelentkezve

#303 2019. 11. 11. - 23h34

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 408

https://i.imgur.com/HE8cnNX.png


1.barakk- belső edzőterem

Amint a következő riportalany felé értünk kicsit jobban fel tudtam mérni. Magas volt hozzám képest,habár ki nem? Szálkás és a kezei arról árulkodtak, hogy az edzéseken nem kíméli magát. A testtartása sem tűnt olyan merevnek mint más kadétoknak amikor elindultam feléjük. Látszik rajta, hogy ő bizony senkitől sem fél ebben a teremben.
- Szia!- Köszöntem neki barátságosan. A kettőnk közötti magasságkülönbségtől majdnem azonnal tériszonyos lettem. Jobban belegondolva, ennek oka lehet, hogy szinte sosincs rajtam lapostalpù cipő emberek között, ìgy hozzàszoktam, hogy majdnem egyforma magas vagyok az àtlagos magassàgot elèrő emberekkel. Vagy legalàbbis nem sokkal magasabbak mint èn. Murphnek jeleztem, hogy akkor álljon lészen neki is egy hálás mosollyal.
- Rheia vagyok, ha nem bánod te lennél az akit megkérdezek ma egy-két dologról.

Felemeltem a kezemet, hogy kezet tudjak vele fogni. Kicsit kíváncsi voltam, milyen erősen szorítja meg a kezem vagy esetleg olyan lesz a tartása mint az ernyedt hal, csak mert nő vagyok. Már megvoltak a kérdések a fejemben, ami nem a szokványos "Milyen itt lenni" óvodás kérdések. Saját listát készítettem, ami nem átlagos ezért nem válaszolhatnak a tipik, sablon szövegekkel. Talán kicsit gondolkoznia is kell rajta és elmagyarázni, hogy miért ez az amit mond.
- Ha nem gond akkor kezdeném is. - Utoljára Murphy(A nézőim) felé fordultam és kacsintottam egyet.
A következő kérdéseket tettem fel, miután megkértem, hogy mutatkozzon be és mondja el, hogy mióta kadét pontosan.

- Úgy tűnik, hogy nem vagy elfáradva. Mentálisan mennyit készülsz egy napra?
- Mikor döntötted el, hogy a gárda tagja leszel?
- Sikerült-e beilleszkedni? vagy jobban szólva, szeretnél-e beilleszkedni?
- Mi a totemállatod?
- Ha felkelnél és látnál egy elefántot az udvaron otthon, akkor mit tennél?
- Biztos a te testalkatod a legmegfelelőbb ehhez a munkakörhöz és nem egy kicsit tömegesebb társadé?
- Mennyire fáradsz el testileg egy nap az itteni edzések után?
-A gárda tagjakénti előnyök érdekelnek jobban vagy pedig maga a munka?
- Melyik része lennél egy téglafalnak, ha választhatnál? Milyen hatása lenne ennek a fal egészére?

Miután feltettem a kérdéseket mindegyik után türelmesen vártam és biztatóan mosolyogtam illetve néha kommenteltem is a reakciómat. Kiváncsi voltam Murphy milyen arcot vág rájuk.
Mire az utolsóra is válaszolt a következő kérdést nem tudtam feltenni, mert a parancsnok jelzett a kadétoknak, hogy ideje dolgozni.
Mi a bajtársammal oldalra vonultunk és nézttük, én jegyzeteltem amiket láttam és sóhajtottam egyet. A kezeim remegtek egy kicsit, de próbáltam elnyomni az izgatottságot.
-Na mit szól Mr Everly? Elmegy valamennyire smoothival?
Kicsit legyeztem is az arcom, aztán visszakúszott a tekintetem a kadétokra, nem akartam egy pillanatra sem lemaradni, semmiről.


https://i.imgur.com/sa4zTqi.png



Crata’nor -> Seela Park, káreset helyszíne

A 6. szakasszal és Nantiel tiszttel békésen köröztünk a fővárosunk feletti részen ami ki lett nekünk rendelve. Nem volt akciódús azt meg kell hagyni, azonan valóban kíváncsi voltam, mire képesek a jelöltek éles helyzetben.
Nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy mi lesz a fesztiválon... a kapitányunk tùl sokszor febukkant itt-ott a gondolataimban. Próbáltam elnyomni, minden erőmmel. Nem az én stílusom ábrándozni mint egy bakfis és főleg nem olyn járművek után futni, amik nem vesznek fel. Szükségem volt valamire, bàrmire ami eltereli a figyelmem. Mit adnak a fentiek? Szinte kérésre ugrott fel egy ablak ami jelezte, hogy a Seela park közelében tűz ütött ki egy tàrsashàz lakàsàban, a tűzoltòk beavatkozàsa màr folyamatban van. Egyből elkezdett az agyam azon dolgozni, hogy ebben az esős időben mi lehet az oka a tűznek. "Baleset vagy esetleg egy merénylet? Megannyi fontos ember tart konferenciát a városban meg a hírességek is szívesen tartózkodnak a Parkban lévő szórakozóhelyeken." Nantiel sem habozott, irányba tette a hajót és már úton is voltunk a cél felé. A kadétokra fordítottam a tekintetem, tudtam, hogy már alig várták ők is ezt az akciót. Na igen nem azért jelentkezik valaki a gárdába és jut el idáig, hogy aktákat tologasson vagy leltározzon.
Viszonylag bíztató mosolyt faragtam az arcomra. Nem sokat mosolygok, de tetszik a lelkesedés amit mutatnak. Csak nw vigyèk tùlzàsba persze...
- Most megmutathatják, hogyan dolgoznak éles helyzetben.- Szóltam Nantielnek és ezzel jeleztem a kadétoknak, hogy itt az ideje bizonyítaniuk, mit tanultak ezidáig.

Hamar megérkeztünk a Parkba, azon belül egy kisbolt közelébe, amiről mindenki tudja, hogy kicsoda-micsoda tulajjal és tulajdonságokkal rendelkezik. Mielőtt felvettek volna gárdistának, még kadét kromban és előtte is, sokat látogattam a boltot. Kedveltem Firmint, de valahogy már nem sokat járok ide.
A tűz nem a boltban volt -szerencsére- hanem mellette egy panel-lakóházban. Semmi robbanás, áldozat nincs, a helyszìnt mi sem ès a tűzoltòk sem tudjuk kivizsgàlni, amìg a làngok ègnek. Egyszerű balesetnek tűnik, de ugye tudjuk, hogy a látszat gyakran csal... Nem tudhatjuk a lakás tulaja, nem-e keveredett valamilyen alvilági ügyletbe, ami miatt valamilyen bosszúsa elakarja tenni lábalól.
Sóhajtottam egyet és a kadétok felé fordultam.
- Elviekben már tudjátok, hogy milyen kérdéseket kell feltenni és meg tudjáok a gyanúsabb alakokat különböztetni, lássatok munkához, de ne szóródjatok szét annyira, hogy kiessetek a látósugarunkból világos?
Elővettem velük a kemény, tisztnéni hangomat és határozott testtartást vettem föl. Nem puhánykodunk, ha csak egy kis bizonyítéka van annak, hogy nem véletlenszerűségből történt a tűz, akkor ki kell deríteni az indítékot és elkapni a tettest. Itt nem csak a lehetséges áldozatokat kell figyelembe venni, hanem az anyagiakat is, amik a lakás tulajának keletkeztek.
El is fordultam és elkezdtem a saját kis kérdéseimet feltenni.
- Jó napot! Ross tiszt vagyok a Gárdából.. lenne néhány kérdésem.
Szólítottam meg egy férfit aki éppen arra vándorolt.

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 11. 12. - 00h41)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#304 2019. 11. 12. - 14h31

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 125

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Crata’nor utcái


Ahogy beléptem az étterembe, egyből megcsapta az orromat az ételek isteni illata. Újabb hangot adott ennek a gyomrom, de megpróbáltam tudatni vele, hogy hamarosan kap valami finomat. Nem fog üresen maradni.
Hiába most találkoztam Elenával, eddig nagyon jól érzem magam mellette. Olyan energikus, lelkes és vidám... Mint a bátyám. Megtaláltam a bátyámat, lány formában.
- Nem kell étlap! - Jelentettem ki határozottan.
Nem vágyom másra, csak egy adag, isteni, grillezett, ropogós, csípős csirkeszárnyra és sültkrumplira. Ezt az elképzelésemet egyből el is mondtam a pincérnek, amikor odajött hozzánk megkérdezni, hogy szeretnénk-e étlapot. Ha van elképzelésem, mit akarok, nem szeretek étlappal bajlódni. Még több időt kellene várni az ételre, ha lapozgatom azt a füzetet. - ...Italnak pedig kérek szépen Coca-Colát. - Éppenhogy letudtam adni a rendelésemet úgy, hogy a pincér halljon is engem, ugyanis egyik pillanatról a másikra hatalmas szirénázások közepette haladtak el a mentősök az étterem mellett. - Mi a fene...? - Ahogy kinéztem az étterem ablakán, végig néztem ezt az egész sietős felvonulást, de nem nagyon halkultak el. Ezek szerint a közelben lehet a baleset.

Kijelentkezve

#305 2019. 11. 12. - 17h01

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/IIUUThs.png

Akadémia, könyvtár előtt

A beszélgetés további alakulása nem lepett meg, azon döbbentem volna le, ha egészen véletlenül tudja bármelyik információt is, amit most felsoroltam. Az viszont váratlanul ért, hogy ezután nem hagyott ott, mint bármelyik ismeretlent, aki a semmiből letámad egy számodra megválaszolhatatlan kérdéssel. Ennyire érdekesnek tűnök vajon, vagy mi?
- Eh... - Majdnem rávágtam, hogy annyira azért nem sürgős ez nekem, de aztán meggondoltam magam. Nem sürgős, valóban, és nem is állok túl nagy lelkesedéssel a feladathoz, de egyszer úgyis meg kell csinálni. Bár mennyire is nem érdekel... nincs más dolgom, mint hogy a mindennapok elvárásait teljesítsem, jelen esetben az órákra való készülést. Céltudatosság és lelkesedés nélkül, ha engednék az igazi vágyaimnak, lehet, azon kapnám magam, hogy tényleg semmit nem csinálok soha. Éppen ezért döntöttem amellett, hogy sodródom az árral és megcsinálom, amit épp valaki elvár, hátha végül mégis lelek benne valami élvezetet. Pont ezen okból hagytam magam rábeszélni Xoana által, hogy elmenjek a fesztiválra.
- Oké. Hátha. - Az egyik módszer, amivel kutatok, lehet az emberek kérdezgetése. A legegyszerűbb lenne mondjuk magától Ketihtől kérdezni, de ahhoz tényleg nincs kedvem. Lehet, hogy megérezné, ki vagyok valójában. Az viszont kíváncsivá tett, hogy Jash... öh, marad csak Jash. Szóval ő miért érdekelt a témában. - Tényleg? Miért?
Közben elindultam be a könyvtárba, de valaki megelőzött. Az ajtóban megállva vártam, hogy a sapkát viselő, vörös hajú srác belépjen a terembe. Egy pillanatra az arcát is láttam, és elgondolkodtatott. Nem nagyon szoktam foglalkozni a számomra ismeretlen emberekkel - kezdetben -, de ő nem tűnt annyira ismeretlennek. Sőt. Kísértetiesen úgy tűnt, hogy a királyunk. Lehet, a felismerést azt is segítette, hogy én már több generációnyi Ronbärt láttam élőben, és bizony a vonásaikat nem tudják letagadni.
Mit keres itt a király? Végül nem foglalkoztam nagyon a kérdéssel, ami ennek ellenére továbbra is a fejemben motoszkált, tőlem szokatlan módon. Ritka, hogy valami felkelti az érdeklődésemet. Ahogy beértünk Jash-al, láttam, hogy a srác egyenesen a zárolt részleg rácsaihoz tart. Nos, innentől eltűnik a szemünk elől, úgyhogy ideje a feladatra koncentrálni, amennyire tőlem telik...

/megjegyzem, ez a mozzanat még jóval korábbi, Sílmaar érkezéséről szól, ahogy a szövegben olvasható (hiába tart az ő jelenetük már a távozásánál, időben így jövünk ki)/

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Enyhe csalódottság érződött a hangjából, ami csak megerősített abban a tudatban, ha hívnám, akkor nagyon is szívesen jönne tüzijátékot nézni. Hm... ezt még át kell gondolni. Bármennyire is nem akarom ezt a dolgot Zaynabbal, végső soron a barátom és nem leszek tiszteletlen se vele, sem anyámmal, aki rossz néven venné, ha egész este mással volnék elfoglalva. Ahogy a lány apja is valószínűleg. Így belegondolva, valójában már várom a pénteket, amikor megérkeznek hozzánk, és végre beszélhetek Zaynabbal. Csak hogy tudjam, ő mit gondol erről, mert ugyan felhívhatnám, de ez olyasmi, amihez jobb, ha nem csak hologramon keresztül látod a másikat.
Ami Elit illeti, igen, ezek szerint valóban nem szívesen hagyná el a hagyományaink legszebb részét, de sejtem, ő is tisztában van vele, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Mindent a helyzet fog majd eldönteni akkor és ott.
- Pfff... most meg már vádaskodsz is a királyod ellen? Tch. Ha így folytatod, komoly büntetésekre számíthatsz! - Még magam sem tudtam eldönteni ezután, hogy a szavaimban komoly fenyegetés, enyhe sértettség, vagy tulajdonképpen flört fedezhető fel nagyobb arányban, de az biztos, hogy mindezeknek különös egyvelege volt. És ezzel annyiban is hagytam, hogy döntse el ő, minek értelmezi leginkább. Felkeltem a helyemről, a papírok közt megkeresve sapkámat, amit visszaigazítottam a fejemre.
Bevallom, hálás voltam neki, hogy a lódításokat kikukázza az iratok közül, de mielőtt ennek hangot adhattam volna, úgy zárta le, hogy belém fojtsa a szót. Akkor... ezt vehetem az előző kijelentésemre flört-jellegű válasznak? Vagy csak "szokásos módon" direkt kétértelműen fogalmaz, amit annyira szeret...
- Lehet. De úgysem a feljegyzésekből fogsz igazán megismerni. A személyes kutatás és tapasztalat sokkal többet ér, biztosan tudod... de hát remélem, távol áll tőled a fél-munka végzés. - Ezzel pedig ismét ráhagytam, hogy hozza ki belőle, amit akar. Ha már szeret így játszani. Én pedig megindultam kifelé, bár még ha valamennyire emlékszem is már az útvonalra, a rácson neki kell kiengednie.


https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Crata'nor, Firmin boltjánál

Nem tudom, van-e még valaki, akinek feltűnt, hogy a természet imád bolondos tréfákat űzni velünk. De egészen biztos vagyok, hogy a legtöbb tűzeset esős időszakban történik - már amennyiben nem természetes esetről beszélünk, az ugyanis más kategória. Az emberek bárhogy is próbálták az évszázadok alatt megszelídíteni az elemet, a tűz még mindig a legnagyobb veszélyfaktor számukra. Mindig is rettegéssel töltötte el őket, amikor elszabadult, még a legapróbb láng is.
Így belegondolva, nem csodálom, ha rettegtek a fajtámtól.
- Ma lesz valami - sóhajtottam megadóan a borús ég felé, mikor még csak a reggeli kávét iszogattuk a kollégáimmal.
- Gondolod? - kérdezte Tony már-már nevetve.
- Tuti.
Pár órával később aztán befutott a riasztás, mi pedig percekkel később a tűzoltóhajón repültünk a város felett, teljes védőöltözetben.
- Hugo, te egy kib*szott látnok vagy! - Éreztem egy vaskos tenyér lapogatását a vállamon, mire egyszerűen felnevettem.
- Dehogy! Csak ezeréves tapasztalataim vannak... - Mind szeretünk ezzel viccelődni, mármint én és a többi amphiráns, már-már belsős poén. De még az egyszerű emberektől is kaptam nevetést válaszként. Tony mondjuk tud rólam, hiszen ő maga is a mi sorainkat erősíti, a méretváltás képességét örökölte szüleitől. Mentéseknél roppant hasznos tudott lenni, de mindig kockázatos, hogy ne lásson meg senki, ezért megegyeztünk, hogy csak végső esetekben használja az erejét.
A jó hangulat ellenére tudtuk, hogy gyorsnak kell lenni és minél precízebbnek, hiszen életek foroghatnak kockán. Bármennyire is bujkálnunk kell az emberek elől, és bármilyen sérelmeink is vannak, mindig is úgy gondoltam, a tudatlanságért és a belőle fakadó félelemért nem okolhatunk másokat a végsőkig. Ha tehetem, megmentem őket.
A lángok még nem terjedtek át a szomszédos boltra, de a környező lakásokat már megtámadták. Ilyen esetben nem volt kétség, hogy életek is foroghatnak kockán. Egy kicsivel a gárdisták előtt érkeztünk, tudva, hogy más állomásokról is érkeznek majd tűzoltók, mi csak az előörs vagyunk. A katonák addig biztosíthatják a környéket, hogy a bámészkodó civilek ne kerüljenek túl közel a házhoz, mi pedig megkezdhettük az oltást. Az együttműködésünk mindig is jól ment  a Gárdával, főleg úgy, hogy a tűzoltói képzés egy szakasza Carahorban zajlott, tehát némiképp mi is részesültünk a katonai fegyelemből.
- Közelebb! Abból a lakásból jön a füst.
- Eresszétek le a vízágyút!
Kellemes belegondolni, mennyit fejlődtek ezen a téren a halandók. Régen egy egyszerű kis tűz egy egész falut képes volt porig égetni, hacsak nem volt a közelben egy tűzamphiráns. A mostani eszközökkel negyed órán belül ki tudjuk oltani a lángokat. De még ez sem elég gyors, ha bent ragad valaki. A természet még így sem adja meg magát könnyen.
- Bemegyek!
- Hugo, csak egy eset lenne, amikor nem kezdenél hősködni...
- Nem lesz, ameddig valaki veszélyben van - feleltem egyszerűen, majd rámosolyogtam Tonyra. - Tudhatnád, hogy én vagyok itt az egyetlen, akinek semmi félnivalója.
- Ha a tűztől nem is, de simán agyonzúzhat valami - forgatta a szemeit, bár ez nehezen volt kivehető a védőmaszk mögül. Az ilyen eshetőségekkel nem foglalkoztam. A jármű hátuljába mentem, lenyitva a rámpát, amely egyenesen a harminc méterrel alattunk elterülő utcára nézett. Bekapcsoltam a hátirakétát, aminek segítségével bejuthattam a hajóról az égő házba. Az sajnos túl feltűnő lett volna, ha azonnal kioltom az összes lángot, de ahogy haladtam beljebb, a jól megszokott módon elkezdtem fokozatosan elcsitítani ott is, ahova a vízsugár még nem ért el. Eközben pedig kerestem az esetleges áldozatokat és bennrekedteket.

Kijelentkezve

#306 2019. 11. 12. - 20h45

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 581

https://i.imgur.com/TVLmEvg.png

Csípős Mennyország


- Ez a beszéd - vigyorodom el újfent, mikor June legyintve elveti az étlap kérésének felvetését. Azt hiszem, lelki-csípős-társamra akadtam személyében. Ami igencsak megbecsülendő, hisz a mai puhány világban alig találni olyan személyt, aki nem csak hogy bírja, de még szereti is a csípőset. Pláne nem olyat, aki annyira otthonosan mozog a Csípős Mennyországban, hogy még csak étlap sem kell neki.
Megvárom, míg June leadja a rendelését, majd én is előterjesztem igényem egy adag Jalapenos sajtgolyóra krumplival és Mur mártással. Nyami. Már csak a kaja gondolatára megindult ezerrel a nyálelválasztásom.
Ám nincs sok időm a közelgő finomságokon gondolkodni, mert sziréna hasítja ketté a város eddigi békés csendjét. Még jó, hogy épp nem iszom semmit, mert tuti azonnal kiköptem volna és/vagy felborítottam volna a poharat, ahogy felpattanok, hogy utánajárjak a dolognak. Hiába, a kíváncsiság nagy úr.
Ám aztán realizálódik bennem, hogy hol is vagyok és miért. Azért egy étteremből, a kajára várva csak nem ugrálhatok fel. Még akkor sem, ha majd belepusztulok az elfojtott kíváncsiságba.
Úgyhogy veszek egy hatalmasan hatalmas nagy mély levegőt, és elszakítom a tekintetem az ablaktól, és June-ra szegezem a tekintetem. Amennyire csak lehet, nyugodt arckifejezést erőltetek magamra, és az asztalra könyökölve kezdek az ujjaimmal az asztallapon dobolni.
- Valakinek peches napja lehet... - intek a fejemmel az ablak felé, teljesen közömbös hangszínt megütve. Mintha nem adnám a fél karomat azért, ha megtudhatnám, mire volt a nagy rohanás.

Utolsó módosítás: Nightgoddes (2019. 11. 12. - 20h45)


https://cdn130.picsart.com/309033571023201.png?r1024x1024

Kijelentkezve

#307 2019. 11. 13. - 11h21

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 125

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Csípős Mennyország


Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire éhes vagyok és mennyire kívánom azokat a csirkeszárnyakat, de jelen pillanatban nem tudtam másra gondolni, csak a balesetre. Biztosan hamar megfogok öregedni, ugyanis a kíváncsiság már egész jó barátommá vált az évek során és most is felkeresett engem. Ugyanakkor, ha tudom, hogy valahol baleset történt, kötelességemnek érzem azt, hogy segítsek. Ha már olyan erőt kaptam ajándékba, amivel mások segítségére lehetek, nem ülhetek ölbe tett kézzel és csirkeszárnyakat eszegetve.
- Valakinek igen... - Legszívesebben felpattantam  és siettem volna a mentősök és tűzoltók után a baleset helyszínére, de már leadtuk a rendelésünket és készítik az ebédünket, ha csak... - ...Kérjük elvitelre az ételt és menjünk megnézni, mi történt? - Pillantottam Elena felé, aki ránézésre ugyanúgy indulásra kész lett volna, mint én.
Hiába az lett volna a mai megbeszélt program, hogy báli ruhát keresünk a lánynak. Ha ez az elképzelés most dugába dől, akkor majd adok kölcsön valamit a lánynak. Nekem rengeteg elegáns ruhám van, amiket maximum egyszer vettem fel mert nem mindennap van az embernek arra lehetősége, hogy elegáns ruhában randalírozzon a városban csak úgy... (Mondjuk Murphyvel már megcsináltuk párszor...) Természetesen, ennek ellenére vettem még egy ruhát, ami nem volt szándékomban, de... Szerelem volt első látásra és nálam ez nagyon ritka egy ruhánál.

Kijelentkezve

#308 2019. 11. 25. - 19h57

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 4 147

https://i.imgur.com/ia6rxhX.png

1. Barakk - Beltéri edzőpálya

Nem tudom, hogy most a sunnyogásomnak hála vagy csak szimplán én néztem ki szimpatikusnak, de a riporternőci engem szúrt ki a sok újonc közül, hogy meginterjúvoljon. Baró. Ezt akartam elkerülni, de már nincs mit tenni. Ha így alakult, akkor nem hozok szégyent a kadétokra, rendesen válaszolok mindenre. De először is szépen bemutatkozom én is és kezet fogok a csajjal, majd a srácnak is odanyújtom utána.
Hát.. a kérdések? Őszintén? Nehéz volt rá normálisan válaszolnom, mert volt benne tök normális meg tök elvont is. De azért sikerült nagyjából mindegyikre kerek mondatokkal válaszolnom:

- Úgy tűnik, hogy nem vagy elfáradva. Mentálisan mennyit készülsz egy napra?
- Tényleg nem vagyok elfáradva, hisz még eddig elég rendesen kíméltek minket. Legalábbis az én állóképességemhez képest ez nem volt még kimerítő edzés. Általában a kiképzések után marad még energiám, hogy egyénileg is edzem magam... - egy pillanatra elgondolkoztam, hogy mit ért mentális felkészülés alatt. Viszont kizárva a több órán keresztüli horpasztást az ágyban, így folytattam a válaszom: -...általában bokszolni szoktam. Igaz az nem éppen egy jóga, de ez fizikálisan is és egyúttal mentálisan is segít fejlődni.

- Mikor döntötted el, hogy a gárda tagja leszel?
- Valamikor kiskoromban. Már nem tudom mikor. De mióta az eszemet tudom, erre készültem, hogy ide bejussak.

- Sikerült-e beilleszkedni? vagy jobban szólva, szeretnél-e beilleszkedni?
- Még csak két napja vagyok itt, így még nem nagyon sikerült bajtársakat szereznem. Meg szerintem ehhez idő is kell. De igen, ez a cél: beilleszkedni és a gárda teljes jogú tagjává válni.

- Mi a totemállatod?
- Totemállatom?! - há honnan a fűrészporból tudjam? - Nem tudom mi az... és ami azt illeti, azt sem tudom, hogy honnan is kéne ezt megtudnom.

- Ha felkelnél és látnál egy elefántot az udvaron otthon, akkor mit tennél?
- Egyrészről nincs udvarunk. Másrészről nem lakom otthon. De mondjuk ha mégis lenne udvarunk és a koleszban látnám a tévében, hogy mi a helyzet otthon, akkor... valószínűleg... - feszülten figyelném, hogy a két szerencsétlen mihez kezdene vele - ...végső soron megmosolyogtatna.

- Biztos a te testalkatod a legmegfelelőbb ehhez a munkakörhöz és nem egy kicsit tömegesebb társadé?
- Szálkásan izmos vagyok. Tökéletes a melóra - majd meglátja az edzés alatt, hogy így van ez. Na meg mi az, hogy tömegesebb társam? Ez ez... - A dagik maradjanak irodában - fűztem még hozzá.

- Mennyire fáradsz el testileg egy nap az itteni edzések után?
- Mint ahogy korábban már említettem, én még egyénileg is képzem magam.. na azután kellemesen fáradt vagyok.

- A gárda tagjakénti előnyök érdekelnek jobban vagy pedig maga a munka?
(Hát.. megkérdeztem volna tőle, hogy mit ért előnyök alatt, de inkább nem tettem, mert nem akartam tovább húzni az időt. Na meg amúgy is az utóbbi érdekel egyértelműen.) - A munka része jobban érdekel - szerintem nem is nagyon kell ehhez többet fűznöm miért. Majd később bizonyítok mindenkinek.

- Melyik része lennél egy téglafalnak, ha választhatnál? Milyen hatása lenne ennek a fal egészére?
- Nem értem a kérdést vagy hogy ezzel mit akar utalni.. - válaszolok tök őszintén. Nem vagyok hülye, tudom, hogy ezzel valami olyasmit akar, hogy a tartókő akarok lenni vagy a magasban egy a sok közül, meg ilyesmi...és hogy ez a gárdában betöltött pozícióra utalna... De ha tényleg ez érdekelné, akkor igazán kérdezhetné sokkal egyenesebben és nem ködösítve.

De hál'istennek lejárt az idő, így gyorsan el is búcsúztam tőlük és gyorsan beálltam a sorba a helyemre és vártam a Parancsnok utasítását.

Utolsó módosítás: Chloëy (2019. 11. 25. - 20h04)


https://i.imgur.com/J0VrGj8.jpg

Kijelentkezve

#309 2019. 12. 01. - 18h16

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 581

https://i.imgur.com/TVLmEvg.png

Csípős Mennyország


Még ki sem mondta June a száján teljesen az elvitelre szót, én máris felpattantam a székből, majdnem az asztalt is feldöntve a lendületemmel.
- Igen..! Persze. Menjünk ötlet! Azaz... jó ötlet, menjünk...! - helyeselek, a tekintetemmel már az ablakokon túli világot fürkészve, teljesen elkalandozott figyelemmel. A gondolataim már valahol ott jártak, hogy milyen könnyen közel tudnék sunnyogni és infókat kihallgatni a láthatatlanságomnak köszönhetően, de aztán eszembe ötlött, hogy ugyebár nem egyedül vagyok. Nem egyedül vagyok.
Szegény June fogalmam sincs, mit gondolhatott az kapcsán, ahogy másodpercekig csak némán a távolba meredve álltam. Teljesen megfeledkezve róla.
- Na szóval akkor. Megyek és szólok hogy elvitelre visszük a kaját - vakargattam meg zavartan az államat, majd elsiettem a pult irányába.
Szerencsére még lehetőség volt arra hogy korrigáljam a rendelést elvitelre, és viszonylag rövid időn belül kézhez is kaptam a kaját.
Gyorsan vissza sasszéztam Junehoz és egy elégedettel mosollyal álltam mellé. - Nos, induljunk akkor kalandra, bajtárs...


https://cdn130.picsart.com/309033571023201.png?r1024x1024

Kijelentkezve

#310 2019. 12. 01. - 20h00

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/e4szVPw.png

Egyes barakk, edzőterem

Elégedetten nyugtáztam magamban, hogy a kadétok jobbára eleget tettek a kérésemnek és nem mocskolták össze az edzőtermet. Még csak nem is késtek. Persze, első rendes kiképzési nap, még mindenki f*sik, hogy nehogy pontot veszítsen. Egy-két hét, és már nem lesznek ilyen kis buzgómócsingok. Hamar eldől majd, ki nem választotta meg elég komolyan a hivatását, és akinek mennie kell, attól fájdalommentes búcsút veszünk.
Még egy utolsó pillantást vetettem a civil közönségünkre, majd kizártam őket a tudatomból, hogy a tanítványokra koncentrálhassak.
- Bizonyára mindenkinek nyomós oka volt eljönni ide. Éppen ezért úgy tekintem, hogy lélekben már felkészültetek minden megpróbáltatásra. Hogy tényleg így van... azt a kiképzőiteknek, nekem, de leginkább magatoknak kell bebizonyítani. - Eddig fel-alá sétáltam előttük, végül megálltam középen, végignéztem az arcokon. Több bátorítás úgysem kell nekik, papolhatnék arról, hogy kemény munkát és elszántságot várok, semmi nyavalygás és a többi. Hogy mit jelent igazi katonának lenni, és aki nem érez magában elég erőt ehhez, az csomagolhat is. De akinek ezt mondani kell, aki nincs tisztában vele, annak tényleg semmi keresnivalója itt. És erre magától is rá fog jönni.

- Gondolom, néhányotok tanult már valamiféle harcművészetet, ugye? - Némi szünet után fel is emelkedtek a magasba a kezek, ahogy megértették a kérdés lényegét, én pedig elismerően biccentettem. - Jó. Amit itt tanulni fogtok, az lényegében különbözni fog mindegyiktől, de elemeiben támaszkodhattok az előzetes tudásotokra. A Gárdisták harcművészete olyan egyvelege a létező összes többinek, amit az alapítóink fejlesztettek ki, és generációról generációra tökéletesítettük. Benne van az összes korábbi parancsnok, kiképző és elit katona tudása, egyénisége. Éppen ezért csak itt, csak tőlünk sajátítható el. Ez lesz a legnagyobb fegyveretek, teljesen mindegy, hogy puszta kézzel kell alkalmaznotok, vagy egy eszközzel a kezetekben, mindennek ez lesz az alapja: a Charoun Soumna. - Ezen a ponton már közöttük kezdtem el sétálni, egészen addig, míg el nem értem a terem közepére helyezett matrachoz.
- Álljatok körbe! - Megvártam, míg eleget tesznek az utasításnak, elég nagy hely volt, hogy a közel harminc fő elférjen. - Az alapoktól kezdjük, mindenben a legnagyobb pontosságra törekedjetek! Nem akarom meglátni, hogy valaki "unatkozik" az órán és félvállról veszi a dolgot. Mindennek az építését a legkisebb kövekkel kell kezdeni, de ha egyet is rosszul teszel le, az egész épületed össze fog dőlni. Világos?

Miután megkaptam az igenlő választ, megmutattam nekik az alapállást, majd kihívtam magam mellé egy kadétot, vele is felvetettem ezt az állást. A lábak enyhén behajlítva, kicsi haránt terpesz, kezek a mellkas előtt, a súlypont középen, hogy könnyedén áthelyezhesse bárhova.
- Ebben a pozícióban a legkönnyebb hárítani és támadni, védeni a létfontosságú pontokat... - Ezután a legegyszerűbb hárításokkal kezdtük, előbb megmutattam a kadétnak, aztán azt is, hogyan tudja az ellenfele (azaz én) a másodperc tört része alatt kibillenteni és átdobni a válla felett. Miután az elmélet megvolt, párokba állva kellett gyakorolniuk az alap hárításokat és támadásokat. Némelyikük arcán valóban láttam - akik már tanultak hasonlót - hogy igen, nekik ez nem új. De sajnos vannak olyanok, akiknek nincsenek alapjaik, és együtt kell építkezniük, ha összeszokott csapatot akarunk, akik hajlandóak segíteni egymásnak a fejlődésben, és nem csak az egyéni sikerre törekednek. Persze, egy kis versengés sosem árt, ha van köztük. Talán majd rájönnek erre... Másfelől pedig a Charoun Soumna legalapabb mozdulatai is már kicsit eltérnek attól, amit tanulhattak. Éppen ezért, ahogy körbe jártam, sűrűn javítgathattam őket.

Az egyik diák látványosan megpróbálta elhülyülni az edzést, úgyhogy őt egy kissé leb*sztam, inkább a "hidegvérrel de kemény hanggal nyomást gyakorlunk rá, miközben mindenki őt nézi, és még a levegő is megáll a teremben" módszerrel, mint az "ordítsuk le a haját és csináltassunk vele 100 fekvőt" módszerrel. Ez utóbbi más kiképzőknél alap, de ha tőlem kiprovokálják, nos... akkor annak már csúnyább következményei vannak.
Láttam olyanokat is közöttük, akiknek kissé meggyűlt a baja még ezzel is, ők vagy nem veszik elég komolyan, vagy nincs hozzá tehetségük. Mások pedig kifejezetten ügyesek voltak, de valószínűleg azért, mert nem teljesen új számukra. Az óra vége felé felajánlottam, hogy aki elég bátorságot érez magában, az kipróbálhatja a tanult mozdulatokat ellenem. Persze, amikor úgy láttam, hogy a tanult hárításuk tökéletes, és amennyi elvárható eddig, azt teljesíteni tudják, akkor azzal nem szúrtam ki egy újabb csellel vagy kombináltabb támadással. A lényeg, hogy pont olyan tempóban sikerül haladnunk, ahogy azt elterveztem.
Háromnegyed tizenkettőre végeztünk is, láttam már rajtuk, hogy eléggé elfáradtak, úgyhogy hivatalosan is befejeztem az órát egy kölcsönös tisztelgéssel.
A kadétok nagy része már sietett is a zuhanyzókhoz, vagy épp ebédelni, hiszen délután tovább folytatódik a kínzásuk, csak az már nem általam.

Kijelentkezve

#311 2019. 12. 01. - 20h03

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 125

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Crata'nor, Firmin boltjánál


Indulásra készen álltam. Befeszülten vártam a képzeletbeli indító rajt szót, hogy aztán kifuthassak Elenával együtt az étteremből. Viszont ez az egész adrenalin érzet, ami bennem volt, teljesen eltűnt, amikor a lány minden előjel nélkül felállt, majdnem feldöntve ezzel az asztalunkat. - Elena...? - Egy pillanatra megijedtem, hogy valami baj van vele, mivel úgy állt és nézett a távolba, mintha valaki odaégette volna a megmaradt csirkepörköltjét és az gondolkodna, hogy hol ronthatta el az életét.
Amíg Elena elintézte az ebédünket, addig összeszedtem... Pontosabban csak a vállamra vettem a táskámat és az étterem bejáratánál vártam, míg kiadták neki az ebédünket.
- A végtelenbe és tovább! - mosolyogtam a lányra, majd kitártam az étterem ajtaját és kisétáltam azon.
Egyedül az lebegett a szemem előtt, hogy segíthessek másokon, de mivel a médiától kezdve minden kéretlen szem ott lesz... Fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt kivitelezni. Hogyan tudnék lehetőséget találni arra, hogy láthatatlanban gyógyíthassak sebesülteket.
Már messziről látni lehetett a nagy füstfelhőt, ami szállt az ég felé, de ahogy közeledtünk a helyszínhez, elénk tárult az ember tömeg, akik kétségbeesetten figyelték, hogyan válik a tűzmartalékává az épület. - Szerinted hogyan tudnánk közelebb menni...? - Figyeltem, hátha látok valakit, akit ismerek. Leginkább a mentősökre koncentráltam, mert közölük sokakat ismerek azáltal, hogy a kórházban önkénteskedem. Éppen ezért indultam el a mentőautók irányába, hátha segíthetek.

Kijelentkezve

#312 2019. 12. 01. - 20h55

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Crata'nor, Firmin boltjánál

A lakás, amelyben a tűz keletkezett, teljesen elhagyottnak tűnt, a lakói nem voltak itthon. A bútorokat persze nem kímélték a lángok, de igyekeztem menteni a menthetőt. A legnagyobb lángokat lecsitítottam, a fiúkra hagyva az ablakhoz közelebbi részeket, amit már megoldanak vízágyúval. Ha nem kellene titkolni a kilétünket, akkor az összes tűzesetnél minimalizálhatnám a károkat. Nem mintha nem érteném, miért kell a dolgoknak úgy lenniük, ahogy vannak, és ebben teljességgel támogatom Lucius felfogását, de néha azt kívánom, bár ne így lenne. Bár többet segíthetnék másokon.
- Az emelet tiszta, nincs bent senki - adtam le egy rövid jelentést, majd a megrongálódott bejárati ajtót áttörtem néhány rúgással, és siettem feljebb. - Megyek a következő szintre, oda is felterjedtek a lángok!
- A legtöbb lakásból kijutottak - felelte a pilótánk. - A mentősök már itt vannak, a Gárda biztosította a környéket. Ne maradj bent a kelleténél tovább!
- Vettem.
Az első két lakás látszólag érintetlen volt, de a harmadikból, amely pont a kigyulladt fölötti, fojtott köhögés hallottam. Az ajtó beragadhatott, nem akart nyílni, így hát jobb híján azt is be kellett döntenem. Mivel a tűz még nem gyengítette el eléggé a fát, így hát az övemről előkaptam egy speciális vágóeszközt, ami a hasonló helyzetekre van. Pik-pak szétvágtam vele a zárat, és már bent voltam. A tűz még nem terjedt el olyan nagy mértékben, mint lejjebb, a legnagyobb gondot itt a füst okozta. Az ablaknál és a szellőzőben kúszott fel először, majd ahogy ugyanezen helyeken a tűz is bejutott, úgy még jobban ellepte a lakást, megbénítva a bennrekedt idős asszonyt. Amilyen gyorsan csak tudtam, elfojtottam az utolsó parázsig, majd a hálószobában összeszedtem a sarokban kuporgó nénit. Szerencsétlennek elég sok füst kerülhetett a tüdejébe, alig kapott már levegőt. Nem volt időm másik kijáratot keresni: áttörtem az ablakon, vigyázva, hogy a szilánkok ne vágják meg az asszonyt.
Egyenesen a mentősökhöz repültem, akik egyből felmérték a helyzetet, és már hordágyra is tették az áldozatot.
- Mit mutat a hőszkenner? Vannak még bent? - kérdeztem azonnal a kollégáimat, de hamar megjött a válasz, hogy nem.
- A tűz kezd kialudni. Sikerült elhárítani a közvetlen veszélyt.
- Áhh... - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, és lehúztam fejemről a sisakomat, hogy végre friss levegőhöz jussak. Hiába vagyok ura az egyik legveszélyesebb elemnek, az ilyen helyzetekben mindig elönt az adrenalin, hiszen emberi életekről van szó. De sikerült megmentenem valakit. Ideje lenyugodni...
- Maga nem sérült meg? - fordult hozzám az egyik mentős.
- Nem, semmi gond. Vele foglalkozzanak. - Ahogy elnéztem, más emberek is itt kötöttek már ki, ők zúzódásokkal, vagy kisebb-nagyobb sokkal megúszták.

Kijelentkezve

#313 2019. 12. 02. - 19h18

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 408

https://i.imgur.com/HE8cnNX.png


1.barakk- belső edzőterem

Amíg tartott az edzés és készítettük a videófelvételt, meg a fotókat már azon járt a fejem amiket Jeremiah Wallace válaszolt kérdéseimre. Két szó jutott róla eszembe, céltudatos és...talán egy kicsit szőrszálhasogató. Volt olyan kérdés amit nem is annyira értett meg, hogy a tömegesebb társai alatt nem a teltebb egyénekre gondoltam, hanem azon kadétokra akiknek az izmaik vaskosabbak, tömegesebbek. Azonkívül ismerek én gyors, rugalmas és kitartó bunyós lányt csak éppen nem ezt a hivatást választotta hanem, hogy másoknak segítsen a mentális ügyekben. Ezt talán ki is fogom vágni. Egy azonban biztos, ezt a srácot katonának teremtették. Sem egy irodában sem pedig egy hentesüzletben nem tudtam volna elképzelni.
Egy pár pillanatra Murphyn akadt meg a tekintetem.
- Remélem nem unatkozol túlságosan is.- A mosolyom a fülemig ért és játékosan rákacsintottam.- Bizonyára jobban tetszene, ha az A bizonyos lány is köztük lenne.
Természetesen nem tudtam, hogy ki az a bizonyos lány, de minden korabeli srácnak van egy "bizonyos lány" az életében. Szeretem eljátszani a szerelem angyalát és hálám jeléül szívesen segítenék is neki, amennyiben szüksége van rá.

Közben zajlott az edzés a Nagyfőni mozdulatai elegánsak és határozottak voltak. Teljesen lenyűgöztek.
"Hm, vajon ad külön órákat? Biztosan nem ér rá, de nem árt megpróbálni. Max megtanítom táncolni."
Már éreztem az alattomosság szarvait kinőni a koponyámból. "Rossz Rheia, rossz! Dobod el a gondolatot is? Höh dehogy."
Az edzés végén betámadtam Roderiket, miután beszélt a kadétokkal.
-Parancsnok, akkor ráér egy pillanatra?
Amint a tekintete az enyébe fúródott tudtam, hogy meg vagyok lőve. Az arcom elpirult, a szavak nem jöttek maguktól, nagy önuralom kellett, hogy a kezeim ne remegjenek. Minden kérdés amit tartogattam számára az kirepült az ablakon akár egy rossz szerető ruhái. Egyetlen kérdés járt a fejemben.
"Ön most jár valakivel?" Pfffft biztosan nem kérdezek tőle ilyet.
-Szóval köszönöm az idejét.
Ahogyan közelebb akartam lépdelni az idegességtől megbotlottam a saját lábamban és kénytelen voltam megkapaszkodni valamiben, hogy el ne essek. Ez a valami...vagy is valaki Roderik volt. nagy hiba. A semmiből elkezdett görcsölni a halántékom és mint egy éles kés úgy hasítottak belém az emlékei.

Vörös hajú Isten emlékei



A szokásosnál később sikerült magamat kirántani a látomásokból. A képek jobban beszippantottak mint Dean a macaroni tésztát. Magamhoz tértem és mint az izzó vasat elengedtem a férfit- akinek az illata körbelengett akár egy takaró- és hátráltam pár lépést.
-Ne haragudjon, olyan ügyetlen vagyok. Nem szeretném rabolni az idejét csak pár rövidke kérdésem lenne. Az első: Mit mondana a jövendőbeli kadétoknak, akik először látják majd magát a helyszínt ezen a videón keresztül? Szeretne valamit üzenni?
A válaszát rögzítettem és feltettem azt a kérdést ami minden szingli és talán nem szingli hölgy oldalát fúrja a leginkább.
- Ön ott lesz majd az álarcos bálon? Ha igen, szabad lesz a hölgy rajonói számára egy tánc erejéig?

A végén megköszöntem és visszasiettem Murphyhez.
-Ez annyira kínos volt, soha az életben többet nem jövök ide vissza.
Éreztem én, hogy az arcom még mindig egy nem túl megnyerő vörös színben úszik. Murphy bizonyos szempontból helyesebb férfi mint a parancsnok. Sokkal...szebb. Viszont Roderik Crawford tekintetében van valami perzselő, ami miatt nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy szívesen tapasztalnék vele ...khm..ezt-azt.
Elrejtettem a két tenyerem közé az arcom és úgy nyafogtam egy másodperce.
-Azt hiszem mehetünk Murph.

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 12. 02. - 19h39)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#314 2019. 12. 02. - 20h45

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 581

https://i.imgur.com/TVLmEvg.png

Csípős Mennyország


Ha az ég felé gomolygó füstfelhő nem is, a hatalmas embertömeg, ami a tűzestet gyűlt össze megbámulni, tuti elárulta volna hogy merre menjünk. Elég népes számban gyűltek össze a kíváncsiskodók. Karéjban összegyűltek az égő ház körül és egy másodpercet sem pazarolnának el, hogy a lángokat bámulják és fennhangon találgassák hogy mi történhetett, mi lehetett a tűz oka. Hiába, mi, gyarló emberek (azaz esetemben amphiránsok) már csak ilyenek vagyunk. Egyszerűen nem tudunk meglenni enélkül.
Mélyenszántó gondolataim közül June kérdése ránt vissza. Körbenézek, hátha megakad valamin a tekintetem, ahol közelebb tudnánk slisszolni, de hiába. Csak a vállaimat tudom vonogatni.
Ám szerencsémre, mire visszapillantok, June már meg is indult a mentősök felé. Okos kislány. Büszke vagyok rád, hogy eszedbe jutott, ami nekem nem.
- Jó ötlet -teszem is szóvá. - Ezzel is közelebb tudunk kerülni és talán jobban lehetőségünk akad még közelebb menni.


https://cdn130.picsart.com/309033571023201.png?r1024x1024

Kijelentkezve

#315 2019. 12. 03. - 18h14

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 125

https://i.imgur.com/ZCTyHWY.png
Carahor (Gárda falain belül)
1. Barakk - Beltéri edzőpálya


Teljesen elmerültem a gondolataimban. Ez a röpke pár-perc a számomra olyan volt, mintha pár hónapig szundítottam volna. Van az a mesebeli hercegnő, aki 100 évig aludt. Na, én annak a hercegnőnek vagyok a gyereke és rólam fog szólni a második rész. A herceg, aki pár hónapig aludt...
Ahogy visszatértem az élők közé, egy pillanatig azt sem tudtam, hogy mi fán terem, de hamar kapcsoltam, hogy én vagyok a videós és a kamerás.
Kettő kamerát is felállítottam, hogy két szemszögből legyen felvéve az interjú. Elindítottam a kamerát, utána pedig készítettem egy-két fényképet is a lány számára, hátha szüksége lesz rá. Ugyan ezeket a tevékenységeket újra megtettem az interjú után, csak egy kicsit messzebb helyeztem el a kamerákat, hogy a kadétoknak, illetve a Faszinak ne legyen útban. Nem őket féltettem tőlük, hanem a kameráimat tőlük...

A foglalkozás végén azonnal a kicsikéim leállítására és elpakolására igyekeztem, de valami felkeltette az érdeklődésemet. Folyamatosan Rheirát figyeltem, hogyan változik át komoly nőből, egy elpirult tini lánnyá. Egészen aranyos jelenet volt, ezért nem tudtam nem kinevetni egy kicsit, amikor elsietett mellettem.
- Jól van, jól van... - mosolyogtam a lány után, majd becipzároltam a táskámat és a vállamra kaptam.
Biccentettem, kacsintottam és intettem egyet a Faszi felé búcsúzóul, aztán drámaian kivonultam a teremből, mint valami nagy menő. - Szóval... Most mi legyen? - megkocogtattam a Rheia fejebúbját, ahogy utolértem őt. - Átjössz és nézzük vissza a felvételeket és a képeket?

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Crata'nor, Firmin boltjánál


Igazából... Nem tudom, hogy miért spannoltam fel ennyire magam. Segíteni úgysem tudok senkinek. Mivel ahhoz nyilvánosan használnom kellene az erőm és ugyebár, azt nem lehet nyilvánosan használni... Eléggé fölösleges az erőm, mit ne mondjak...
Az emberek mondjuk furán nézhetnének, hogyha odasétálnék hozzájuk és azt mondanám: "Elnézést! Engedje meg, hogy megfogdossam és higgye el, minden fájdalma eltűnhet!"
Ez olyan, mintha valami rossz gyógyszer reklám lenne...

Ahogy haladtam a mentősök felé, néha-néha hátra pillantottam, hogy Elena mögöttem van és követ-e engem. Amikor visszafordultam menetirányba, sikerült telibe neki sétálnom valakinek (Hugo), úgy, mint a rajzfilm karakterek az oszlopoknak. Pár másodperc erejéig biztosan nem hátráltam meg és húzódtam arrébb, mert egyszerűen az agyam képtelen volt feldolgozni, hogy most mégis mi történt. - Elnézést...
Mondjuk... Még mindig jobb, hogy egy hús-vér embernek csapódtam neki, nem pedig egy mentőautónak. Az jobban fájt volna.
- Várjunk! - Hamar realizáltam, hogy egy tűzoltó áll előttem. - Maga tudja, hogy mi történt itt? - Úgy néz ki, mint aki végzett a munkájával, ezért szívesebben zargatom őt, mint a mentősöket. Aztán... Nem tűnt valami idősnek a férfi. Lehet nem kellett volna magáznom, de most már mindegy.

Kijelentkezve

#316 2019. 12. 03. - 21h04

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/e4szVPw.png

Egyes barakk, edzőterem

Ha olyan napom lenne, lehet, megfeledkeztem volna a kedves kis youcuberről és a fotósról, és egyszerűen elsétálok az étkező felé. De mikor megfordultam, megakadt rajtuk a szemem, úgyhogy tudtam, mi következik. Régen utáltam a nyilvánosságot, és nem szerettem emberek előtt beszélni; aztán ahogy egyre magasabbra törtem a ranglétrán, beletörődtem, hogy ez elkerülhetetlen. Mióta Parancsnok vagyok, azóta már mondhatni ugyanúgy médiaszereplő vagyok, mint Sílmaar, szóval megszoktam.
- Persze. - Arcomon egy halovány mosoly jelent meg, ahogy megláttam a lányon a zavar enyhe jeleit. Nem ő az első, akinél észre vettem már, és valahogy mindig mulattat a dolog. Ahogy elindult felém, hamar tudatosult bennem, hogy fel fog borulni, a kezeim azonnal mozdultak. Hiába, a reflexeim a katonaságnak hála sokkal gyorsabbak egy átlag emberénél. Azt is mondhatnánk, ez elvárás. Esélye sem lett volna hát a földön landolni.
Ez a helyzet viszont... egy pillanat alatt olyan emlékeket idézett bennem, amikre nem számítottam. Az emberi agy is úgy van beprogramozva, hogy minden mozzanatot kötni tudjon valami régebbihez; sokan azt mondják, a cselekedeteink folyamatos ismétlések árán jönnek létre. Nem tudom, mennyire igaz ez, de az emlékképek Juliáról kifejezetten felbosszantottak. Nem akartam többé arra gondolni, hogy mennyire boldogok voltunk, ahogy arra sem, a szerelem hogyan fordult át gyűlöletbe, és miért. Egyszerűen nem akartam vele semmilyen formában foglalkozni. De akkor miért jut eszembe akaratlanul ilyen mindennapi helyzetekben? Egyáltalán nem hiányzik, nem erről van szó; inkább csak a lehetőségek, amik megadattak volna vele. Talán enyhítené ezt, ha találnék valaki mást, de...
Most meg miért gondoltam ?

- Hm? - Egy pillanatra egészen elkalandoztam, míg Rheia az egyensúlyát kereste. Bár így utóbb belegondolva úgy tűnt, ő is egy kicsit máshol jár fejben. - Csak nyugodtan. - Felvettem egy semleges testartást, megkerestem a higgadtabb hangomat, hogy aztán a kamerába nézve elmondhassam, mit "üzennék". Nos, végül is, azért engedélyeztem ezt az egészet, hogy kedvet kapjanak az emberek katonáskodni. Ugyanakkor nem akarom, hogy csak buliból jöjjenek ide, mert nagyon sok olyannal találkozom, és azzal csak egymás idejét raboljuk.
- A Gárdával nem csak egy munkát választunk magunknak. Egy új családot, egy életstílust is. Aki ezt nem érti meg, és nem elég elhivatott, abból sosem lesz jó katona. De mindig vannak, akik bebizonyítják, hogy nagyon is jó helyre jöttek. A legnagyobb elismerés, amit egy bajtársadnak adhatsz, ha rá mered bízni a saját életedet, és ezt... nem könnyű kiérdemelni. Természetesen ideális lenne, ha minél több ember jelentkezne a kiképzésre, de inkább jöjjenek kevesebben olyanok, akik képesek erre feltenni az életüket. - Nem fogok bájos propaganda szöveget lenyomni, hogy milyen jó itt nekünk, virágok, kiscicák és tejszínhab... nem. Mindenki gondolja meg kétszer, ha katonásdit akar játszani.
Azt hittem, ennyi lesz, de a lány következő kérdése kissé váratlanul ért. Nem kívántam nyilvánosság elé tárni, hogy szabadságon leszek, ezzel kéretlen figyelmet vonva magamra. Ugyanakkor egyértelműen nem hazudhattam azt, hogy szolgálatban leszek, tiltja a protokoll. Márpedig kiírtam a szabadságot...
- Igen. Nos... ha megtalálnak. De erre igazából csak akkor és ott tudnék válaszolni. - Egy kis mosolyt is megengedtem a nyilvánosság előtt. Illik tudniuk, hogy egy Parancsnok olykor rideg és rendíthetetlen, de sosem próbáltam magam kőszívűnek eladni. Egyébként meg valóban... Ross lesz a partnerem, de ez nem jelent tiltást arra, hogy egy röpke táncra kölcsön adjam magam valakinek. Viszont hogy lesz-e kedvem hozzá, azt előre nem tudom megjósolni.

- Nincs mit. Remélem, sikerült elegendő anyagot gyűjteni a videóhoz. További szép napot! - Egy tisztelgéssel búcsúztam, amely közben Everly felé is biccentettem egyet, hiszen neki is szólt. Utána pedig a folyosón begyűjtöttem a bakancsomat és kabátomat, hogy átmehessek a kantinra ebédelni.
Ha nem tévedek, nincsenek mára váratlan programok, csak a munka.

https://i.imgur.com/VnQAM1P.png

Crata'nor, Firmin boltjánál

Elfogadtam a mentősöktől egy üveg vizet, mikor biztosan láttam, hogy a fiúk már boldogulnak.
- A szomszéd épületet ellenőrizné valaki?
- A boltot? - kérdeztem vissza a fülesbe. - Persze, bemegyek. Csak nem esett baja az öregnek, de... - Ebben a pillanatban egy lökést éreztem oldalról, és mikor lenéztem, egy lány álldogált mellettem, egész közel. Valószínűleg nekem jött, de némiképp furcsán viselkedett... aztán megpillantottam az arcát és én is lefagytam. Sophie... nem, az nem lehet. Ő már ezer éve halott. Ez a lány, ő csak... nagyon hasonlít rá.
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva, mert ha itt van a mentőautónál, akkor lehet, ő is a házból menekült. Lehet, hogy sokkos állapotban van. Viszont a kérdése miatt hamar bebizonyosodott számomra, hogy egyáltalán nem, csak egy bámészkodó. Megtöröltem a homlokomat, de lehet, ezzel csak elkentem rajta a kormot. Na mindegy.
- Most végeztünk az oltással, még nem tudjuk, mi okozta a tüzet, de abból a lakásból indult - mutattam a kiégett ablakok felé. - De jobban teszitek, ha nem mentek közelebb. - Mivel mellé ért egy másik lány, ezért gondoltam, egyébként együtt vannak.
Már majdnem exkuzáltam magam, hogy mennem kellene másfelé, mikor megpillantottam a kérdezősködő gárdistákat, és eszembe jutott még valami. - A lakásban nem volt senki. Ha egészen véletlenül ismeritek a tulajt, akkor jelentsétek a Gárdának!
- Hugo... - reccsent meg a füles.
- Tudom, máris megyek Firminhez!

Kijelentkezve

#317 2019. 12. 08. - 20h21

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 676

https://i.imgur.com/XKTYveS.png

[Crata’nor => Seela Park, káreset helyszíne]


Hamar megérkeztünk a helyszínre, így amint megálltunk kipattantam a járműből, hogy nyújtsam a végtagjaim, és természetesen az izgalom is közre játszott. Próbáltam felmérni a terepet, amennyire eddig sikerült elsajátítanom ezt a képességet. Eddig csak szimuláción keresztül volt alkalmam csinálni. Első ránézésre semmi érdekes nem tűnt fel. Azért összegyűltek páran, mindenki kíváncsi volt a miértekre. Ross felénk fordult és kiadta a parancsait. Érdekes mennyire tudd egyről a kettőre változtatni a hangján és az egész karakterén.
Megpróbáltam néhány férfival szóba elegyedni, de mire eljutottam odáig, hogy kadét vagyok csak végignéztek rajtam és odébb mentek.
- Nagyszerű...-morogtam magamnak. Aztán odamentem egy hölgyhöz aki kedvesen elcsevegett velem, de semmi érdemlegeset nem mondott, csak hogy a füst meg a lángok látványa vonzotta ide, és azt hitte a bolt gyulladt ki. Volt nálam egy kisebb notesz, így mindent fel tudtam jegyezni. A semminél azért több. Még körbe kérdeztem pár embert aki hajlandó volt beszélni, de mindenki hasonlót mondott. Úgy éreztem egy helyben toporgok és nem lesz túl jó ez az eredmény.

https://i.imgur.com/Y7vG9ik.png

[Könyvtár]


Miközben haladtunk a könyvtár bejáratához egy furcsa diák ment el előttünk, így beelőzve minket a bejáratnál. Nagyon a fejére volt húzva a sapkája, amit érdekesnek találtam, nem szokta bent így senki sem viselni, de úgy gondoltam biztos megvan a maga oka rá. Láttam, hogy Brutus még követi a szemeivel.
- Miért segítek? Nem is tudom. - tanakodtam, de tényleg a kíváncsiság volt a fő oka. - Talán ez alapján lehetünk barátok. - mondtam végül, mert ezt komolyan gondoltam. - Úgyhogy szívesen segítek tényleg amiben tudok. - A testvéreimre gondoltam, mindig ha szükségünk volt egymásra akkor számíthattam rájuk, ahogy Ők is rám, szóval természetesnek tűnt számomra. Gondoltam, hogy a Könyvtáros nővel kéne akkor kezdenünk, így elindultam a pult felé és reméltem, hogy a fiú követ, de ha esetleg valaki mást is észrevesz akkor irányt változtatok.

Kijelentkezve

#318 2019. 12. 08. - 21h16

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 828

https://i.imgur.com/k4NTcaL.png


Folyosó -> tanterem -> utca


Tessa arcán látszott a pillanat, amikor elgondolkodott az ajánlatomon. Mondjuk nálam pár percbe tellett volna csak rávágni a helyeslő választ, elvégre igazi társasági lényként alap dolog nálam többed magammal menni valahová. Ha meg nincsen rá lehetőség akkor jöhetnek a könyvek és más egyéb kincsek a négy fal között, de ez már csak gondolatban futott végig az agyamon. Miközben a lány válaszára vártam a szemem sarkából láttam ahogy néhány csoport társam elhagyja a tantermet ahol néhány perccel ezelőtt még az előadásunk zajlott, a kezükben temérdeknyi papírok, jegyzetek sorakoztak, szépen olvashatóan látszottak a gyöngy betűk a fehér lapokon. Pár másodperc töredéke alatt elhaladtak mellettünk, nekem pedig kevés idő kellett és belém hasított a felismerés. A füzetemből amit bele söpörtem a táskámba ki esett két feljegyzésem, amik fontosak arra az adott órára vonatkozóan. Hirtelen úgy éreztem a pulzusom az egekbe szökik és menten rám tör a pánik roham. Hevesen kattogni kezdtek a "fogaskerekeim" vajon most mi tévő legyek? Valaki megtalálhatta őket? Oda adhatta valamelyik tanárnak? Esetleg még ha vissza megyek talán ott lehetnek ahol hagytam őket. A fenébe! Nem igazán érek rá várni annyit, amíg Tessa eldönti mit szeretne. Vagy sürgetem, vagy bunkó leszek és eltűnök a színről. Középső út nincsen, mert mindegyik gáz? Gondolkodj Corinna! Összepréselt ajkakkal örlődtem néhány pillanatot, majd hirtelen döntöttem.
- Figyelj, ne haragudj Tessa, de nekem mennem kell! Ha szeretnél jönni a bálba dobj egy üzenetet a Ferabook-on, van annyi ruhám tudok kölcsön adni egyet a program idejére. Viszont sietnem kell, mert néhány fontos papírom kiesett a füzetemből. Szóval akkor, szia!
Félig krákogva, félig szégyenlősen loholtam vissza a tanterembe, azon belül a helyemre. Se túl távol, sem túl közel, egészen középen szoktam ülni. Szerencsémre ott hevertek ahol "hagytam" őket. Mélyet lélegezve süllyesztettem a táskámba a többi holmim mellé a jegyzeteket. Sietősen elhagytam a terepet, elfelejtve a mai napra a tanulás minden részletét. Hamar kiléptem az akadémia kapuján, már azon tanakodva mit vegyek fel a fesztiválra.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/3fd8e9ed-4b00-4e26-95ed-d69014253ff0/dd5w41i-8ebb8e28-12a6-485e-abd3-69ce4b40df40.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzNmZDhlOWVkLTRiMDAtNGUyNi05NWVkLWQ2OTAxNDI1M2ZmMFwvZGQ1dzQxaS04ZWJiOGUyOC0xMmE2LTQ4NWUtYWJkMy02OWNlNGI0MGRmNDAuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JAhcOMHgQ7qDKDHCcyVt5bb22RId5GIin3NGkqOGea0

Kijelentkezve

#319 2019. 12. 09. - 17h14

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/IIUUThs.png

Akadémia, könyvtár

Elcsíptem a lány pillantását, aki úgy tűnik, szintén észre vette az álruhás királyt. De vajon fel is ismerte? Ezt kétlem... ezalatt az ötperces beszélgetés alatt az az érzésem támadt róla, hogy legalábbis megkérdezné tőlem, én is láttam-e? De talán jobb is így.
- Barátok? - vontam fel a szemöldököm a szó hallatán, amit még sokáig ízlelgettem a számban. Hogy nekem barátom... a Szövetség tagjait tekintettem családnak és barátnak világéletemben. Egyfelől a mélyebb érzések nehezen jutottak el hozzám ahhoz, hogy minden korszakban találjak olyan embereket, akiket őszintén barátnak nevezhetek, másfelől meg eleve nem vagyok az a személyiség, akit a legtöbb ember barátnak választana. Vagy untatom őket, vagy a frászt hozom rájuk, esetleg fordítva. Persze, mindig akadnak olyan makacs bolondok, mint például Murphy Everly, akik kitalálják, hogy a barátaim lesznek, akár akarom, akár nem. Nem értem, mi olyan vonzó a társaságomban, de rendszerint rájuk hagyom. Rövid életűek - sokszor hiszem úgy, hogy ez szerencse -, ennél fogva minden lehetőséget kihasználnak és még az ilyen nihilista, esetleg savanyú alakokkal is megismerkednek. Nem veszem el tőlük ezt az örömöt, aztán néha én is csalódhatok kellemesen.
- Oké, nos... - Megálltam a könyvtár közepén, azon gondolkozva, merre kezdjek neki, majd a tekintetem megállapodott Sarah Ni'tessinen, aki a pult mögött ült. Remek... nyilván ő tudhat a legtöbbet Keithről, viszont számára sem publikus információ, hogy én vagyok az egyik Ősamphiráns. Lucius és Tia az egyetlenek, akik teljes nyilvánosságot vállaltak az amphiránsközösség előtt...
Viszont ha valaki érdemben tud nekem segíteni, az a fiú édesanyja. De mik is voltak a kérdések? Rá kellett pillantsak a telefonos jegyzeteimre, hogy eszembe jusson. Szín, hobbi, testvérek, fura szokások, orvosi vizsgálat. Az utolsót ki tudom deríteni, ha valahogy sikerül rápillantsak az orvosi kartonjára. Ez... nem feltétlenül legális, de mindegy. Családfát találok a neten, a hobbi és szín meg pitiánerebb infó, amit valahogy ki tudok deríteni, akár megfigyeléssel is. Ja, és egy kérdésem lehet személyesen Keithez is. Fura szokások, nos... azt nem tőle fogom megérdeklődni, és annyit biztos nem kémkedek utána, hogy ilyesmi kiütközzön.
- Jó napot - köszönt ránk mosolyogva a nő, jól is tette, mert különben én lazán megfeledkeztem volna erről az udvariassági formáról.
- 'Napot. Meg tudja mondani, milyen fura szokása vagy szokásai vannak Keithnek? - Nem szándékoztam nagyon kertelni. Persze, erre eléggé meglepődött szegény, nem igazán tudta hova tenni a kérdésemet.
- Tessék? Mégis miért szeretnél tudni ilyesmit?
Ezen egy pillanatra elgondolkoztam, ami hezitálásnak hathatott kívülről. Nem tudom, a tanárnő mit gondolt, hogy az alanyok tudhatják, egy óra keretében szükséges ez? Vagy sem? Ehh... már az is csoda, hogy egyáltalán ennyire foglalkoztat a dolog. - Egy... kutatáshoz kellene - böktem ki végül, de nem túl meggyőzően, mert az arca továbbra is meglehetősen kétkedő maradt. Pedig az igazat mondtam. Nem értem az embereket, mi ez a gyanakvásuk.
- Tényleg? Egy kutatáshoz? - kérdezett vissza, mire csak egy nagyot sóhajtottam, hogy minek firtatja ezt tovább? A kérdésem egyértelmű volt.
- Igeen, ahhoz... szóval? - Közben vetettem egy pillantást Jashra, hátha van valami ötlete, hogyan győzzem meg a könyvtárost, hogy tényleg nem hátsó szándékaim vannak a fiával, vagy ilyesmi..

Kijelentkezve

#320 2019. 12. 09. - 20h50

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 676

https://i.imgur.com/Y7vG9ik.png

[Akadémia, Könyvtár]


Meglepedtek tűnt, arra amit mondtam. Olyan furcsa lenne? Vagy nem szeret huzamosabb ideig másokkal lenni? Mindenesetre ráhagytam, hiszen nem kényszer semmi sem, és attól függetlenül valóban szeretnék neki segíteni.
Elindultunk együtt most már a pult felé.
-Jó napot! - köszöntem vissza, mikor üdvözölt minket a hölgy. Brutus nem sokat habozott egyből a közepébe vágott a dolgoknak. Majdnem felnevettem mikor megláttam szegény nő arcát a kérdés hallatán.
- Igen tudja szeretnénk jobban megismerni az itt dolgozókat, hogy a diákok közelebb tudhassák magukhoz az Akadémiát. - tettem hozzá, miközben a fiú rám nézett. - Maga is mesélhet nyugodtan, persze, ha gondolja. - teszem hozzá, hogy ne legyen annyira feltűnő a füllentés. - De sok fiatal lányt érdekel Keith, így kissé jobban érdekelt minket is. És ha tudnánk, hogy vannak furcsa szokásai, akkor a diákok is nyitottabbak lehetnének. - mondtam. Más nem igazán jutott az eszembe amivel magyarázni lehetne a szokatlan szituációt. Talán feltűnik a nőnek valami az egész mögött, de ha szerencsénk van nem firtatja. Mindenesetre nagyon reménykedtem, hogy nem kell már most feladnunk az egészet.
- Sokat segítene nekünk, igazán hálásak lennénk, és hamarabb végeznénk. - mosolyogtam rá a nőre, hogy jobban meg tudjam győzni.

Kijelentkezve

#321 2019. 12. 09. - 23h10

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/IIUUThs.png

Akadémia, könyvtár

Hamar rájöttem, hogy Jash valószínűleg azt hiszi, a kutatást csak béna kifogásnak hoztam fel, holott valódi, tanórai kutatásra gondoltam, de végső soron a magyarázata elég hitelesnek hallatszott, és valószínűleg jobban ért az emberekhez, mint én, tehát hagytam magam sodorni az áramlattal.
- Igen, ő... elég érdekes - tettem hozzá valamiféle megerősítésképpen, bár őszintén nem tudom, segítettem-e helyzeten. Ezer év ide vagy oda, néha úgy érzem, a szociális készségeim mínuszban vannak.
Sarah Ni'Tessine még mindig kissé gyanakodva méregetett minket, de az arca arról árulkodott, hogy kezdjük meggyőzni.
- És ez benne lesz valami újságban? Egy cikkben?
- Eh, nem, ne aggódjon emiatt. Nem a pletykakeltés a célunk. Csak... a kíváncsiság... - Próbáltam biztatóan rámosolyogni, úgy vettem észre, az általában segít az embereknek. Istenem, mennyire nem jön természetesen ez az ártatlan jópofizás! Ez már így is túl sok interakció számomra egy nap. ÉS... még lesznek óráim.
- Na, jól van - adta meg magát végül a nő, majd hátra dőlt a székében, és kicsit elgondolkozott. - Nem is tudom, hirtelen mit mondhatnék... Mondjuk, arról sosem tudtam leszoktatni, hogy ha kenyérből csinál szendvicset, leszedje a héját és azt külön egye meg. Sosem értettem.
- Ahaa... - Hát, ízlések és pofonok, vagy mi. De azt hiszem, ez elegendő információ lesz számomra. Egy kérdés pipa, és nem valószínű, hogy egyhamar elfelejtem ezt a furcsa szokást. Viszont Sarah elég várakozva nézett ránk, amit nem egészen értettem. De végül hangot is adott neki:
- Ennyi?
- Ja, igen, kösz. Keithről ennyi. - Habár Jash azt mondta a körítés kedvéért, hogy róla is kérdeznénk valamit, de én ehhez abszolúte nem ragaszkodtam, no meg ötletem sem volt. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a könyvtáros rendelkezik a Ni'Tessinek sajátos, örökletes képességével, és valamilyen szinten ézi a mágia használatát, és kicsit talán más amphiránsok jelenlétét is. Már pedig az én jelenlétem elég erős kell legyen számára, mert láttam a szemeiben, mintha szagot fogott volna. Persze, annyira nem nagy gáz, ha pont ők tudnak rólunk, de minél kevesebben, annál biztonságosabb, szóval ha nem muszáj...
Nem véletlenül töröljük magunkat bizonyos időközönként a teljes adatbázisból széltében-hosszában, aztán egyszer csak felbukkanjunk újra, teljesen tisztára mosott - néha új - névvel.

Kijelentkezve

#322 2019. 12. 10. - 15h46

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 4 147

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Könyvtár - Zárolt részleg

Kicsit elkalandozott a gondolataiban. Remélem azon agyal, hogy tudnánk minél több időt tölteni feltűnésmentesen a hétvégén. Mondjuk én ezen annyira nem aggódom, hisz egy kis csiribu-csiribá és máris mást látnak az emberek helyettünk, csak arra kell odafigyelni, hogy ez ne csak úgy hirtelen következzen be. Bár ehhez meg elég egy kicsit félre húzódni vagy épp fordítva, jól elvegyülni a tömegben, és máris megtörtént a csoda.
Várható volt, hogy vissza fog beszélni arra, amit mondtam. Arra viszont nem számítottam, milyen hangsúllyal mondja. A kis durcás feje miatt, nem tudom komolyan venni a fenyegetést, viszont ami legjobban megdöbbentett, az a huncut pillantása, miközben ezt mondta. Ő most flörtöl velem? Egyik pillanatban azt érzem tartani akarja a távolságot, aztán kapok egy ilyen választ, ami reményt kelt bennem. Nem tudom, hogy tudat alatt teszi ezt - hogy így lóbálja a mézesmadzagot az orrom előtt - vagy próbál puhatolózni az én szándékomról. Ha utóbbi, akkor segítek neki letisztázni a dolgokat.
Figyelem minden rezdülését. Ahogy felveszi a sapkát, majd ahogy megáll egy pillanatra és visszafordul kérdő tekintettel felém, már akkor sejtem, hogy ismét meglepetés fog várni a válaszában. Széles mosoly telepszik az arcomra szavai hallatán, viszont meg sem várja mit reagálok erre, megindul a kijárat felé. Talán fél a válaszomtól? Hmm.. kiderítem. Igaz hagyok neki egy kis egérutat azzal, hogy később indulok el utána, méghozzá ráérősen is. Viszont a könyvtár az én játszóterem, így egy laza mozdulattal másik útvonalon indulok el a rács felé, hogy még időben elé tudjak vágni.
Két sarokkal, azaz könyvespolccal a kijárat előtt, ahogy terveztem, elé is kerülök. Csak azt számoltam el, hogy ő mennyi idő alatt ér ide. Sokkal később tűnt fel - talán eltévedt? - így elmaradt a nagy "Búú!" - azaz elég ugrás és megijesztés - csak szimplán a polcnak dőlve vártam, hogy elém érjen. Na jó, eredetileg sem akartam ráhozni a frászt, csak megfordult a fejemben, hogy milyen lenne, ha... viszont nem akarom végleg elijeszteni a könyvtárból, így maradok a "laza" módnál.
- Hmm?!.. - dörzsölöm meg mosolyogva az állam. - Szóval.. reméled?! - szándékosan nem hozom fel, hogy ott hagyott és hogy kerültem pontosan elé, hanem visszaterelem a témát oda, ahol ő abbahagyta. - De mit is? - kilépek elé, ezzel elvágva a kijárathoz vezető utat. - Hogy ne végezzek félmunkát vagy több személyes tapasztalatot is gyűjtsek? - igen, mindkét kérdés ugyan oda vezet. Azt szeretné, hogy jobban megismerjem. De vajon azzal tisztában van, hogy mivel ezt mondta, azzal megadta az engedélyt hozzá?

https://i.imgur.com/ia6rxhX.png

Barakk - Edzőterem --> Koli

Elsőre kicsit unalmas volt ez az edzés, hogy csak a védekezést-támadást gyakoroltuk. Viszont már az alapból meg tudom állapítani, hogy elég kemény lesz ez a harci technika. Én eddig kicsit másféle alapállást tanultam, amit eddig elég betonbiztosnak éreztem, de most, hogy megtanultam ezt, ahhoz képest kismiska volt.
Az edzésen azt volt a szerencsém, hogy akik összeálltak párba óra elején, az maradt végig, nem kellett cserélni és máshoz állni. Így aki hozzám szegődött, nevén nevezve: Tom, látszik rajta, hogy ő is tanult már valahol küzdősportot. Ha jól rémlik a tegnapi felmérésen ő is a jobbak között szerepelt, na meg látszólag ő sem az a barátkozós típus, így nem haverkodott még eddig össze mással. Így mi különcök jól össze lettünk állítva. De nem is baj, jobban élvezem az edzést úgy, hogy nem egy kezdővel kell szerencsétlenkednem, hanem komolyabban vehetem az ütéseket, rúgásokat.
Nem igazán fáradtam el edzés végére, ezért szerintem este kimegyek futni, miután Isakkal foglalkoztam egy kicsit. Amint ezt eldöntöttem, meg is indultam a többiekkel a kijárat felé, hogy elhagyjam a termet és elérjem a léghajót, ami a városba megy.

/A fiam a továbbiakban visszaindult a koliba. A városba érve még épp látta, hogy az utolsó tűzoltóautó elhagyja a helyszínt. A boltba betérve - ahol a süni kaját veszi - tudja meg mi történt. Utána hazament, játszott a sünijével, majd este futott. A további napokon meg járt szépen edzésre. Legközelebb már akkor írok vele, mikor a fesztivál lesz./ :*


https://i.imgur.com/J0VrGj8.jpg

Kijelentkezve

#323 2019. 12. 10. - 22h25

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Nem tudom, csak a makacs magabiztosság, valamiféle dac vitt rá, hogy egyedül vágjak neki a zárolt részleg polclabirintusának, vagy a szimpla őrület (amibe Eli kerget...?), de már elindultam, és a büszkeségem nem engedte, hogy visszaforduljak segítséget kérve.
Láttam a tekintetén, hogy a flörtöt veszi le abból, amiket mondtam neki, és egyrészt valamiféle sunyi elégedettséggel töltött el, hogy tapasztalat híján is igenis megy ez nekem... ugyanakkor kissé zavarba is jöttem, hogy tényleg az történik, ami. Még sosem volt alkalmam úgy igazán ilyesmibe bonyolódni. Úgy értem... józanul a Lilyn kívül, felnőtt fejjel. De előbb-utóbb meg kell tanulnom emelt fővel kezelni a helyzetet és nem ilyen hangulatingadozások közepette, amik csak azt mutatják, hogy egy részem roppant magabiztos, a másiknak meg fingja nincs róla, hogy mit csinál.
Mindaddig, míg ezeken agyaltam, fel se tűnt, hogy már mondhatni céltalanul bolyongok a könyvek között. De a kijárat valamerre előre kell hogy legyen, ugye? bíztam a megérzéseimben, arra mentem, amerre jónak láttam, de egy idő után meglehetősen gyanússá vált, hogy Eli nem követ. Ez csak akkor vált még furábbá, mikor egyszercsak felbukkant előttem. Hogyan?
- Ehh... már megint a polcokat támasztod? - kérdeztem meg kissé flegmán de játékosan, visszautalva az érkezésemre. De ahogy így elállja az utat... ez veszélyt sejtetett. Ráadásul felkapta a beszélgetés fonalát ott, ahol abbahagytuk, habár ez csak késve esett le. - Um... - Kellett egy kis idő, míg visszaidéztem, mit is mondtam, de aztán felsóhajtottam, ahogy felrémlett. Addigra pedig már ott álltam előtte. Nem hagyhatom, hogy megijesszen. Összeszedtem magam, hogy emelt fővel a szemébe nézhessek.
- Azt hiszem... mindkettő. Egy kicsit. - Ez volt a legőszintébb válasz, amit adhattam, miközben azon igyekeztem, hogy ezúttal a zavarom miatt ne húzódjak vissza a csigaházba, hanem oroszlánhoz méltóan álljam a sarat. Még akkor is, ha idegesítően közel van hozzám. - Egy ilyen előkelő származású úriember nem engedheti meg magának, hogy hanyag legyen. Semmilyen téren - nyomtam meg egy kicsit a semmilyen szót, hogy véletlenül se csak a kutatásra és könyvekre értse. Majd halkan, szinte suttogva hozzátettem: - És egy király sem...

Kijelentkezve

#324 2019. 12. 11. - 14h56

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 4 147

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Könyvtár - Zárolt részleg

Olyan aranyos, mikor próbál magabiztos lenni. Bár be kell, hogy valljam, elég hitelesen is csinálja. Egy pillanatra sikerült is bedőlnöm neki, de nem tudta teljesen elkerülni a figyelmem azt a halovány kis pírt, ami az arcára telepedett, ahogy ismét a közelemben van. Csak az az egy probléma van ezzel.. ahogy ezt látom, úgy késztetést érzek, hogy olyat tegyek, hogy még vörösebb legyen az az aranyos kis durcás pofika.
- Ne aggódj.. - felemelem a kezem és gyengéden megigazítok egy kis tincset a baseball sapi alatt, aztán véletlenül ott is felejtem az arcán. Khmm, igen, véletlenül. - Semmilyen téren nem fogok felületes munkát végezni. Sőt szeretem többször is újra vizsgálni az.. esetet - hangomból kihallatszik, hogy ezt veheti ígéretnek. Legalábbis azt a részét biztos, hogy őt mindenféleképpen meg akarom ismerni töviről hegyire, ameddig semmilyen rejtett titka és anyajegye nem marad előttem felfedetlenül.
- És.. - az utolsó pár szavát még véletlenül sem tudom ignorálni. - Reméltem, hogy te is.. mármint, hogy te sem, hogy nem fogsz.. - azt hiszem, ezt a mondatot nem gondoltam át elég alaposan. Mármint azt, hogy hogyan közöljem, hogy örülök, hogy ő sem fog félmunkát végezni velem kapcsolatosan. Vagy legalábbis remélem, hogy amit mondott az velem kapcsolatban értette. De aztán nem gondolkoztam sokat, hagytam, hogy a szívem diktáljon, így csak hirtelen magamhoz húztam és átöleltem. Amin persze még én is meglepődtem, viszont ha szeretném, hogy hatásos legyen a mondandóm, akkor ez elkerülhetetlen volt. - Örülök, hogy meg akarsz ismerni. Eddig nem sok mindenki vette a fáradtságot, hogy megtegye ezt még felületesen sem, nemhogy.. részletekbe menően - suttogom a fülébe.


https://i.imgur.com/J0VrGj8.jpg

Kijelentkezve

#325 2019. 12. 11. - 21h58

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 928

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Nem vártam tőle mást, minthogy helyeseljen arra, amit mondok (legfeljebb egy csípős beszólást), de mégis kicsit megleptek a gesztusai. Egy pillanatra összerezzentem, ahogy felém nyúlt, egy pár óra még nem volt elég, hogy megszokjam. De álltam a tekintetét. Ahogy félretűrte a hajamat, a fejemben lejátszódtak azok a romantikus filmek amiket - nyilván - csak kényszerből néztem meg Sheilával, bár azok tanúsága nélkül is tudtam volna, hogy ez nem egészen barátias gesztus. A mi esetünkben legalábbis... nem éreztem annak.
Főleg a jelen szövegkörnyezetben. Mégis kicsit megnyugodtam, ahogy biztosított róla, hogy neki is szándékában áll megismerni engem. Tekintetem egy pillanatra oldalra siklott, az arcomat simító kezére, amelyet kellemesen melegnek éreztem. Nem... ez nem baráti gesztus.
- Igen, igen - nevettem fel egy kicsit, ahogy ezúttal ő nem találta a szavakat. Ezek szerint mégiscsak hallotta, amit elsuttogtam, de ennek valahol örültem. Korábban bármit is csinált, csúnyán zavarba jöttem, még akkor is, amikor én kezdeményeztem véletlenül, de ahogy most itt álltunk... teljesen megnyugtató volt a közelsége. Talán rásegített, hogy mintha tisztáztuk volna a dolgokat. Hogy érdekel a másik, és majd szépen lépésről lépésre teszünk ennek érdekében. Valamit. És már nem kell annyira azon aggódnom, mit gondol rólam, velem kapcsolatban, valamint a saját érzéseim is kezdenek leülepedni, letisztulni a fejemben. Ami miatt aggódnom kell majd, az egyedül anyám lesz.
- Nos... - Mielőtt megnyikkanhattam volna, máris az ölelésében találtam magam, ami ismét felkavart egy kicsit. A szívem ismét úgy rázendített, hogy megfájdult a mellkasom, de ennek inkább nem adtam jelét. Fáziskéséssel, de a hátára simítottam a kezeimet, így viszonozva az ölelést. Azért ez sem egy mindennapi dolog számomra.
- Ebben megértelek - mosolyodtam el egy kicsit, vállára fektetve az államat, mivel pont megfelelő magasságban volt. - Talán épp ezért van ez... mert mindketten vágyunk egy... barátra. - Kissé kétkedve ejtettem ki a szót, mert habár Eli az, akit nagyon is el tudnék képzelni egy jó barátomnak, de a mai nap tapasztalatai alapján nem biztos, hogy ez a fogalom elég kimerítő.
Egy ideig még így maradtam, belélegeztem az illatát és vártam, hogy a ketyegőm visszanyerje normál ritmusát, bár nehezen ment neki. Egy idő után viszont éreztem, hogy itt az ideje félbeszakítani a pillanatot, mert a végén még olyasmit csinálok, ami túl korai. Mint korábban az irodájában, ha Keith nem jön be... amellett, hogy enyhén elszomorító, azért örülök neki, hogy nem így kezdtünk bele. Előbb meg akarom ismerni Elit, és valódi barátjává fejlődni, aztán... fene tudja.
- Most már tényleg ideje mennem. - Végül leengedtem a kezeimet, jelezve neki, hogy ideje hasonlóan tennie. Megigazítottam a sapkámat, majd elnéztem mellette a kijárat felé. Remélem, nem vagyunk elég közel a rácshoz, hogy kéretlen szemek ezt láthatták volna.

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 11 12 13