Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 10 11 12

#276 2019. 09. 25. - 21h06

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 237

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Hát... a felvetésem nem nyert. Akkor tovább üldögélünk itt ebben a - számomra - nyomasztó közegben. Hihetetlen, milyen gyorsan változik a közérzetem Eli mellett. Nemrégiben még épphogy jól esett és megnyugtatott a jelenléte, aztán zavarbaejtően közvetlen lett és frusztráló, most meg összezavar, főleg ezzel a sok várakozással. Az emberek általában azonnal válaszolnak, ha kérdezek valamit.
Én a sértődöttséget tényleg csak eljátszottam, de ő vagy ennyivel meggyőzőbben alakít, vagy tényleg megbántottam, ami nem állt szándékomban. Mit lehet az ilyennel tenni? De nem, most már nem tudom elhinni, hogy a párna miatt volt az egész. Ha az sértené, egyszerűen mondania kellene, hogy fáj, és ne csináljam. Mégis, ahogy próbálja ráfogni, ilyen drámaian és szomorúan... valami teljesen más áll a dolgok mögött. De végül is én sem árultam el, egészen pontosan mivel csüggesztett le korábban. Úgy tűnik, ez egy kölcsönös átverés, és most visszakapok mindent.
- Szegény... - néztem csüggedten a párnára, majd szépen visszatettem a helyére. Végül úgy döntöttem, ha Elit továbbra is zavarja valami, majd elmondja. Nem tudom, ő ellenkező esetben mit tenne, tovább puhatolózna-e, vagy sem, de már nem akartam ennek a nyomott hangulatnak tovább adózni. - Sajnálom.
Ezzel lezártnak tekintettem volna a dolgot, remélve, hogy bármi is volt, megbocsát - még ha ritka is, hogy én várjam másoktól a megbocsátást -, és megkíséreltem újból az olvasást.
Szokás szerint ezt meghiúsította.

- Öhh... - A meglepettségtől egy fojtott nyögés hagyta el a számat, ahogy rápillantottam, miközben a "fájó" orrát tapogatta. Egészen biztos, hogy nem ütöttem akkorát. De ami itt most elgondolkodtatóbb, az a kérése... ezt most komolyan kellene vennem? Újabb színészi húzás, hogy zavarba hozzon, egy mocskos csíny? Tényleg szeretné, hogy ilyesmit tegyek, és ha igen, mégis mi oka lenne rá? Ha nem, akkor meg egy idiótának nézne, ha megteszem. Bár a korábbi gesztusai, amiket tegnap tett és mondott, most ez... annyira azért nem vagyok hülye, hogy ne kezdjen körvonalazódni valami. Sokkal valószínűbb, hogy valóban abban reménykedik, megcsinálom. Vagy ez, vagy nagyon félreérthető humora van...
- Pfff... - Nem telik sok időbe, hogy zavaromban inkább elnevessem magam a könyörgő tekintetét látva. Egyszerűbb ez a természetes reakció, mint azon filózni, mibe keverném magam, ha engednék a kérésének. Persze tekintetemmel azért felmértem a kérdéses pontot, Eli orrát, eljátszva a gondolattal... szerintem ha pár korsó sör után kér ilyesmire, még meg is csinálom gondolkozás nélkül. Sajnos tapasztaltam már, hogy az alkohol hatására mikbe vagyok képes belemenni. De most nem. Még nem.
- Ahhoz nagyon szépen kell kérned valakit. - Már megint sikerült előbb beszélnem és aztán gondolkozni. Ezzel csak azt sugallom neki, hogy meggyőzhető vagyok. Lehet, hogy valójában így is van, de távol álljon tőlem, hogy ezt ténylegesen elismerjem. Viszont végső soron annyira nem bántam meg az enyhén gúnyos kijelentésemet, ugyanis így legalább meg fogom tudni, tényleg komolyan mondta-e, vagy csak szívatni akar.
Utána még mindig dönthetek úgy, hogy inkább orrba nyomom, de tekintve, hogy már így is mennyi zűrt okozott, megérdemelné. A baj ott kezdődik, hogy valamilyen szinten még élvezem is ezt a kis játékot, lássuk be, nem mindennapi interakciókkal halmoz el. Kezdek hasonlóan érezni, mint tizenhat évesen, amikor eljártam bulizni dacolva mindennel, amit megszabtak nekem, hogy kivel vagyok, hova mehetek, hogyan viselkedjek. Talán ez az egyik oka, hogy itt vagyok, mert Eli olyan új, izgalmas inger az életemben, ami nem igazán ért mostanában. Talán épp ezért gondolkoztam rajta, hogy közelebb kellene araszoljak ahhoz a nagy, fájó orrához... de ez egyelőre megmarad gondolatnak. Még mindig képes vagyok fegyelmezni magamat, mert már nem vagyok tizenhat éves kölyök és megtanultam ügyelni arra, miket művelek.


https://i.imgur.com/9Zmc6MX.gif
A képeken saját rajzok szerepelnek.

Bejelentkezve

#277 2019. 09. 27. - 22h09

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 670

https://i.imgur.com/XKTYveS.png

[Hármas barakk udvara]


Miközben a válaszra vártam tetőtől talpig végig mértem a lányt. Azon gondolkodtam, ha tartjuk magunkat az előírt protokollhoz mégis minek kéne beöltöznünk? Legyen egyből páros szett vagy külön-külön egymást  meglepve? Fogalmam sem volt mitévő legyen, hogy ezekre rámerjek kérdezni? Szegény Ő is elég zavarodottnak látszott még ezzel is traktáljam... Úgy döntöttem, ha ma összefutunk még akkor leülünk és megbeszéljük, amúgy sem akartam, hogy mások hallják, így is láthatóan sokan figyeltek felénk.
- Nagyszerű! Bölcs asszony lehet akkor. - mosolyogtam én is őszintén, mikor pozitív megerősítést kaptam vissza. - Talán sikerül jó tanár benyomását keltenem. - nevettem kicsit halkabban, próbáltam nem jobban felhívni a figyelmet magunkra. Aztán kissé komorabb arckifejezésem lehetett a kérdésre. Nem akartam semmi dühöt mutatni a lány felé, ezért fékeztem az érzéseimet amennyire lehet.
- Ez egy kissé bonyolult, hosszú és fájó története az életemnek. Szívesen elmesélem később, de most nem szeretnélek sem téged sem magamat nyugtalan állapotba hozni. - válaszoltam. - Térjünk inkább rád. Neked hogy sikerült ide vetődnöd? - tettem fel a nagyon eredeti kérdést.

https://i.imgur.com/Y7vG9ik.png

[Büfé ↣ Iskola folyosói ↣ Könyvtár előtt]


Miután mindent befejeztem láttam, hogy bőven van időm pihenni, szóval úgy döntöttem elbolyongok még az iskola falain belül, és megnézek néhány régebbi festmény, hogy valami ihletet kapjak a feladatomhoz, meg hát amúgy is mindig csodáltam a régi kor szerzeményeit. Egymás után hüledeztem és csodáltam a remekműveket, és sikerült a Könyvár mellé vetődnöm. Bár eszembe jutott, hogy ki kéne vennem néhány könyvet esti program gyanánt, egyenlőre nem mentem be, hogy érdeklődjek, még szerettem volna csodálni amit lehet, mert az amit vártam, vagyis valami ötlet nem jött elő. Kissé el is szomorodtam. Eddig mindig minden olyan csettintés szerűen jött, most meg semmi. Az idő is mintha vánszorogna, valahogy ez nem az én napom volt.
Gondolkodtam, hogy felhívjam-e a szüleimet bejelentkezni, hogy nem raboltak el és minden rendben van, de valahogy ahhoz sem volt különösebben kedvem. Feljegyeztem néhány dolgot azért a telefonomba, ami későbbi ötletnek talán használható lesz, mégis hatalmas sóhajjal csúsztattam a táskám mélyére.

Utolsó módosítás: Michonne (2019. 09. 27. - 22h27)

Kijelentkezve

#278 2019. 10. 03. - 21h22

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 919

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png


Könyvtár - Zárolt részleg

Tényleg megbánta, hogy agyonvert párnával? Vagy azért vág ilyen citromba harapott fejet, mert kitértem a normális válaszadás alól? Ha naiv lennék, akkor azt mondanám, a párnás eset miatt ilyen. Viszont elég egyértelmű jeleket küldtem felé, így nem vagyok hülye, hogy tudjam, át ment neki az üzenet. Csak nem gondoltam volna, hogy ezzel kis besértődést váltok ki. De jobban belegondolva ez jó, mert azt jelenti, hogy tényleg meg akart nyílni felém és kíváncsi volt mi bajom van, de helyette falba ütközött és a kíváncsisága nem lett kielégítve.
Hmm.. de majd fog kapni tőlem - azaz rólam - információkat, amivel fokozatosan magamhoz láncolom érzelmileg.

Kettős érzés keletkezik bennem, miután ilyen jóízűen felnevet. Egyrészt örülök, hogy sikerült ezt a feszült légkört kicsit feloldani és ezzel visszatérhetünk egy nyugodtabb, fesztelenebb beszélgetéshez vagy iratolvasgatáshoz. Másrészről pedig kicsit, tényleg icipicit az egómat zavarja, hogy kinevetett, mivel én a gyógypuszit tök komolyan gondoltam. Legalábbis tényleg jól esne.
- Sosem kaptam még gyógypuszit. - Szalad ki a számon a válasz. Viszont ezzel meg is leptem magamat, hogy nem lelki zsarolás miatt mondtam neki szinte azonnal, hogy meggyőzzem a puszi fontosságáról, hanem tényleg őszinteségből, kissé szomorkásan bukott ki belőlem.
Mikor kicsi voltam, akkor sokszor voltam féltékeny Keithre, mert Sarah sokkal jobb anya volt, mint az enyém. Mindaz a sok anyai megnyilvánulás - ide értve a gyógypuszikat, az öleléseket, a hajsimit, meg miegymást - egy az egyben hiányzott az anyámból. Sőt.. olyan nagy volt a büszkesége, hogy sosem fogadott el segítséget, még olyan esetekben sem, mikor dolgoznia kellett és jobb lett volna, ha én valamelyik rokonnál maradok. Ráadásul sértésnek is vette, ha kiokították, hogy kell nevelni engem. Ennek ellenére mégsem viselkedett anyaként, a karrierje mindig is fontosabb volt neki az életében.
Oké, hogy most teljesen máshogy tekintek vissza az egészre - amiatt, hogy magával hurcolt, így szerettem meg igazán a könyveket, a könyvtár csendes zugait, illetve most felnőttként is sokkal nagyobb a szabadságom és nem függök egyáltalán tőlük, hisz meg kellett tanulnom önállónak lenni -, de azért egy kis szálkaként csak bennem maradt, hogy lehetett volna jobb is.


https://i.imgur.com/5m9MYJf.gif[/center]

Bejelentkezve

#279 2019. 10. 09. - 14h47

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 237

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

No lám, mi ez a hangnem?
Egy pillanat erejéig tényleg elhittem, hogy az egész csak egy átverés, hogy megint az agyam húzásáról van szó, mint oly sokszor, semmi több. De az arc és a hangjába keveredett szomorúság nem tűnt megjátszottnak. Egész őszinte volt, és hirtelenjében a gyanakvásom átfordult sajnálatba. Ha jobban belegondolok... elképzelhető, hogy tényleg nem volt része ilyesmiben. Egy könyvtárban nevelkedett, apám pedig úgy mesélt a könyvtárosokról, mint akik elég szigorúak és komolyan veszik a munkájukat. Nagyon is. Ez bizonyára a családi életükre is ráhúzódhatott...
- Ó. - Elsőre nem sikerült valami intelligens megnyilvánulással lereagáljam a hirtelen jött vallomását. Mindkettőnknek megvan a magunk keresztje. Csak én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bár sokat küzdöttem a szüleimmel, azért amíg kicsi voltam, törődést azt kaptam tőlük. No meg leginkább nagyapától, de az is sokat segít, hogy van egy húgom.
Most pedig én vagyok a király.
De úgy tűnik, még így sincs teljesen a kezemben az életem, vagy talán még kevésbé. Az elmúlt öt évben egyre inkább csak keretek közé szorítottam magam, tudva, hogy mennyi mindenért felelek és mennyi mindent várnak el. De most felcsendültek a fejemben Eli korábbi szavai. Nem én vagyok az egész nemzet... csak egyetlen ember. Éppen annyira ember, mint bárki más. És vannak dolgok, amiket nagyon is másképp szeretnék csinálni, mint ahogy azt várják tőlem. Hát b*ssza meg a rendszer!

- Na, most már megmaradsz?
A kérdést közvetlenül azután tettem fel, hogy eltávolodtam az arcától, ugyanis a hirtelen felindultság és lázadásvágy győzött: mielőtt továbbgondolhattam volna tetteimet és minden következményüket, már mozdultam is a férfi felé. Óvatosan, mégis határozottan, a kelleténél tovább sem időzve a "veszélyzónában". Csak egy lágy érintés az ajkaimmal az orra hegyére, hogy boldog legyen.
Teljesen megbolondultam. Csak egy kicsit szabadulok ki a palotából és a királyi kötelességeim alól, és máris ilyesmiket művelek... biztos az ijedtség, hogy anyám azt akarja, házasodjak meg. A menekülési vágy. Bármi is ütött belém, ahogy szép lassan tudatosult bennem, éreztem, hogy az arcomat elönti a pír, és ezt a természetes folyamatot nem igen akadályozhattam meg. Ha anyám ezt látná, kitérne a hitéből... nem mintha az ilyesmi bűn lenne, de az ő elképzeléseibe nem illik bele a tökéletes kis király fiacskájáról. Nagyon nem.
- Khm... szóval... - próbáltam kicsit elterelni a témát, de egyszerűen nem akartak jönni a szavak, mert a szívem még mindig a torkomban kalimpált a saját tetteim következtében. Olykor előnyösebb lenne, ha előbb gondolkoznék, azután cselekednék. Tekintetemet az előttünk halmozódó rengeteg papíron és könyvön pihentettem meg. -...van rá bármi esély, hogy haladunk valamerre ezekkel? - Erősen költői kérdés volt, tekintve, hogy eddig sem igazán sikerült dolgozni, helyette csináltunk minden mást. Ez a szemét folyamatosan eltereli a figyelmem.

https://i.imgur.com/IIUUThs.png

Akadémia, könyvtár előtt

Miután kiléptem a teremből, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy leszólítsam a Ni'Tessine kölyköt és egyenesen tőle kérdezzek meg valamit, de... lehet, az túl direkt lenne és a tanár nem fogadná el. Ami így belegondolva engem nem tört volna össze, bár azzal fenyegetett volna, hogy valami plusz feladatot sóz a nyakamba. Azonban a srác hamar felszívódott. Figyeltem, ahogy a June nevű lány azzal a fiatalabbal beszélget, így semmi kedvem nem volt őket zaklatni.
Az a baj, hogy jó lenne hamarabb letudnom ezt a kutatósdit, mert ismerem magamat... később nem lesz kedvem és nem fog érdekelni, az utolsó utáni pillanatban intézkedések meg fárasztóak. Míg ezen filóztam, a testem akaratlanul is megindult a folyosón, de a könyvtárnál nem jutottam tovább. Ez a lila haj, ezzel a bőrrel, ismerős látvány. Nem hiszem, hogy valaha is beszélgettem volna a lánnyal (Jashanna), de valószínűleg neki sincs fogalma róla, hogy ki a fene vagyok. Ez most lényegtelen, attól még talán segíthet nekem.
Sokszor inkább kerülöm az embereket, különösen az idegeneket,, de máskor meg nincsenek ellenemre az ilyen megnyilvánulások. Mikor milyen kedvem van. Mondjuk, általában mindig mindent annak alapján csinálok, hogy milyen kedvem van...
- Helló - köszöntem rá a gyanútlan áldozatra. - Zavarhatlak egy kicsit?

https://i.imgur.com/odAWUHf.png

Járőrözni induló Gárdistáknak:
Szép lassan mindenki összegyűlt a barakk udvarán. Miután a tisztek ellenőrizték a 6. szakasz kadétjait, azoknak fegyverzetét, a beosztásaik szerint elfoglalták a kijelölt járműveket és megindultak Crata'norba.
A város meglehetősen forgalmas a nap ezen szakaszában, így lassan köröztek a kijelölt körzetben, hogy észrevegyenek bármi szabálytalanságot. Az első pár órában csak kisebb közlekedési kihágásokkal találkoztak. Fél három körül jött aztán a hívás: a Seela Park közelében tűzesetet jelentettek, a tűzoltók már úton vannak a helyszínre.
Természetesen a Gárda beavatkozása is szükséges, hogy a közvetlen veszély elhárítása után felmérjék a kárt és a tűzeset okát, szükség esetén büntetőeljárást indítsanak, kihallgassák a tanúkat és biztosítsák a környéket a tűzoltósággal együttműködve.
- Mi vagyunk a legközelebb. - Nantiel tiszt azonnal cselekedett és a helyes irányba kormányozta a járművet.
- Most megmutathatják, hogyan dolgoznak éles helyzetben - mosolygott a kadétokra biztatóan Ross.


https://i.imgur.com/9Zmc6MX.gif
A képeken saját rajzok szerepelnek.

Bejelentkezve

#280 2019. 10. 09. - 22h23

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 670

https://i.imgur.com/Y7vG9ik.png

[Könyvtár előtt]


Sikerült nem a szívemhez kapni ijedtemben, de azért hallható volt, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Nem tudom mi üthetett belém hirtelen, vagy csak ennyire elszoktam volna attól, hogy leszólítanak? Aligha, de mégis meglepődtem. A hang irányába fordultam. Egy túlságosan magas fiúval találtam magam szembe. Mármint alapjáraton is mindenkire fel kell nézzek, de ha az Ő arcára akartam tekinteni szinte a nyakam tört. Kissé hátrább is léptem, hogy valamivel kényelmesebb legyen számomra. Barátságos mosolyt ötlöttem magamra.
- Örvendek! Attól függ ... mivel? - tartottam némi hatásszünetet, és váltottam komoly arckifejezésre, de nem sokáig bírtam tartani. Viszonylag hamar elnevettem magam. Úgy nézett ki, mint akire ráférne némi jókedv és ... napfény. Hmm... igen elég sápadt volt szegény, de hát hozzám képest ki nem az. 
- Viccelek. - teszem hozzá mikor kikuncogtam magam. - Szívesen segítek, ha arról van szó. - Volt egyfajta titokzatos kisugárzása, maga a megszólítás is nem sok mindent árult el. Vajon mire gondolhat, mire lenne szüksége? Szerelmi ügylet, tetszik neki valaki, de nem meri bevallani? Nem, ha engem, mint vadidegent megszólított akkor olyant, akit régebb óta ismer miért ne? Persze megvan a visszautasítás minden lehetősége, amitől mindenki fél. Azért remélem valami egészen másról lesz majd szó.

Kijelentkezve

#281 2019. 10. 10. - 22h54

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 919

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png


Könyvtár - Zárolt részleg

A rövid és tömör, viszont annál inkább meglepett válaszára - az Ó. ra - muszáj vagyok elfojtanom a mosolyom. Úgy látszik őt is ugyan úgy megleptem a váratlan őszinteségemmel, mint saját magamat. Illetve úgy gondolom, hogy a részéről a mondandóm tartalma az is rájátszik erre. Nem sok mindenki ismeri úgy isten igazán a családomat - hisz nagyjából mindig is az árnyékok között éltünk, a nyilvánosság elől meghúzódva -, csak a közvetlen velünk kapcsolatban állók tudják azt, hogy nagyon is illik ránk a családi mottónk. Túlságosan is. Még pár évvel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy...

Mi is járt a fejemben? Ööö.. Őszintén?! Nem számít. Hamar visszaterelődött a figyelmem egy dologra. Az orromra. Na jó kettőre. A másik nem más, mint Síl távolodó szája.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy tényleg megpuszil. Nagyobb esélyt láttam rá, hogy még párszor agyoncsapkod a párnával.. Na jó, mondjuk ahhoz nem ilyen lesajnáló dolgokat kellett volna mondanom, hanem sokkal provokatívabbakat. Minden esetre megilletődve érintem meg az orrom hegyét, ahova a gyógypuszit kaptam, alig tudom elhinni, hogy az elsőt magától a királytól kaptam. Közben pedig egy jóleső érzés árad végig az orrom hegyétől a kislábujjamig és vissza, ennek következtében pedig valami bárgyú mosoly telepszik a pofázmányom helyére.

A kérdésére nem nagyon tudok válaszolni. Szerintem anélkül is látszik, hogy nem hogy megmaradtam, hanem totál elvesztem. Erre pedig rájátszik az a tudat is, hogy ezt önszántából csinálta, ergo nem utál, és ha nem utál, akkor ebből szép lassan bármi kisülhet. Persze az a lényeg, hogy nem szabad semmit sem elsietni. De közben arra is oda kell figyelni, hogy ne ülepedjenek le nagyon ezek az érzések - néha fel kell korbácsolni az álló vizet.
Nos. Most már tudnék mit válaszolni neki, azonban az arcát figyelve arra jövök rá, hogy jobb ha mégis csendbe maradok és magára hagyom őt a gondolataival. Nem tudom, mi fordult meg a kis fejecskéjében, de olyan szép érett paradicsom színe lett az arcának, hogy nem hiszem, hogy az én segítségem is kellene hozzá, hogy még jobban zavarba jöjjön, megteszi ő magától is.

- Szóval? - fordulok felé a kanapén, majd a fejemet lazán a kanapé háttámlájára hajtva, az orromat szórakozottan tapogatva várom mit is szeretne kinyögni pontosan. - Hmm.. - hát szépen tereli a témát, de nem csodálkozok rajta. Minden esetre mára én még nem fejeztem be.
- Hát. Előre biztosan. Kivételes esetekben talán balra vagy akár jobbra is. Hátra semmiképp - válaszolok neki halál komoly arccal, viszont a szemeim elárulják, hogy csak viccelek, mivel van egy olyan érzésem, hogy ő sem gondolta komolyan azt a kérdést. Viszont tökéletes felvezetője a válaszom további részének, amivel visszaterelem a témát a történtekre. - Jól van na.. a mai nap most ilyen. Melletted nehéz bármi másra koncentrálni. Na meg teljesen megrészegültem ettől az ártatlan kis puszitól. Ilyen kótyagos fejjel meg lehetetlen dolgozni - szavaimmal próbálom a megrepesztett kis pajzsa réseit jobban kitágítani, hogy közelebb férkőzhessek a szívéhez/lelkéhez. - Hmm.. vajon mit váltott volna ki belőlem.. - motyogom az orrom alatt, de nem fejezem be a mondatot, mivel realizálom a helyzetet, hogy hangosan gondolkoztam.


https://i.imgur.com/5m9MYJf.gif[/center]

Bejelentkezve

#282 2019. 10. 11. - 00h16

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 237

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Még mindig nem hittem el teljesen, mit is csináltam. Egek.
Ha belegondolok, az ilyesfajta érintkezés más emberekkel nem volt valami szerves része az életemnek. A családot leszámítva egyedül a Lilys időszakomban voltak gyenge szárnypróbálgatásaim, de botrányos végletekig akkor sem mentem el, még ha alkohol hatása alatt is voltam. Bár, azon az estén, amiről az újságok is írtak... a homályos emlékeim között vannak egész aggodalomkeltők. De azóta rengeteget változtam én is, a körülményeim is, értelemszerűen nem igen maradt időm hasonlókra. Talán ezért sem volt eddig problémám abból, hogy mégis hogyan kellene anyámmal tudatnom, hogy sajnos nem felelek meg teljesen az elvárásainak. Sosem mertem.
Sokkal egyszerűbb volt abban a tudatban élnie mindenkinek, hogy királyként abszolút semmi időm a normális emberi kapcsolatokkal törődni. Részben igaz is, ha vannak is barátaim, hát a kapcsolatunk nem olyan mély, mint amilyenre egy átlagos személynek szüksége lenne. Így pedig nem kellett azon törnie a fejét senkinek, hogy mégis mi van velem... egyéb téren.

Aztán beszambázik az életembe egy Eli. Akit persze még nem nagyon ismerek, és habár a barátomnak titulálta magát, még mindig nagyon vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Nagyon is szeretnék megbízni benne, szeretném elhinni, hogy megbízhatok benne. Azt is elmondhatom róla, hogy egy "unalmas könyvtárossal" szembeni elvárások ellenére nagyon is szórakoztató mellette lenni, amennyire eddig megtapasztalhattam, másfelől viszont megijeszt.
Megijeszt a gondolat, hogy esetleg egy ici-picit... vonzódom hozzá. Nem tudom, miért, hogy a kisugárzása, a külseje vagy a személyisége teszi-e, ami még éppcsak körvonalazódik előttem, de annyi eszem azért van, hogy felismerjem a jeleket magamban. Emiatt pedig kedvem lett volna megint képen törölni a párnával. De úgy nagyon. Viszont így már értettem, korábban miért éreztem azt a furcsa ürességet a barát szó hallatán.

- Fuuuu... - Valami komolyabb válaszra számítottam volna, de ahogy elkezdte túl szó szerint venni a kérdésemet, egyértelművé vált számomra, hogy próbálja elhumorizálni az egészet. Ez egyrészt segített a zavarom enyhítésében, másrészt ez a fajta gúnyolódás az, ami "fáj" és ilyenkor vágok dolgokat emberekhez. Mondjuk egy párnát. Hupsz. De csak finoman, és ezúttal nem az arcába. - Inkább nem is beszélek veled!
Duzzogva, összefont karokkal elfordítottam tőle az arcomat, hogy ne is lássam azokat a pajkosan csillogó szemeket, mielőtt megint az enyémbe akasztaná a tekintetét, mint korábban, és belesétálok a csapdába. Miért csinálja ezt velem?! Kétségtelenül élvezi a helyzetet, ez pedig már tegnap is feltűnt. Én hülye meg eljöttem ide, annak tudatában, hogy mi várható megint. Ha ez nem árul el valamit... akkor semmi.
Miért?

Van az úgy, hogy ha valamit kimondasz, akkor valósággá válik. Még akkor is, ha nem hangosan. Lehet, jobban jártam volna a beismerés nélkül. Vagy anélkül a puszi nélkül, ami a beismeréshez vezetett. Vagy a hirtelen felindulásból történő párnacsata helyett, ami miatt fájlalta az orrát. Vagy... vagy.
- Hm? - Akaratlanul is figyeltem arra, amit mondott, és próbáltam alaposan elemezni a szavait. Ártatlanul mondta ezeket, nem olyan, mintha viccnek szánná, mégis valami komisz hátsó szándékot sejtettem mögötte. Ha csak szórakozna velem, tudná, hogy azt a végén úgyis megbánja. Így vagy úgy, de a királya vagyok, tehetnék róla, attól függően, mégis milyen mértékben és milyen szándékkal szórakozik. Amennyire ismerem, lehet, pont olyan, mint az a srác nyolc éve a Lilyben, aki bedrogozott és feltehetőleg el tervezett rabolni. De a szórakozása kimerülhet abban is, hogy egyszerűen csak ki akar húzni belőlem egy olyan információt, amit senki sem tud. Bármi megtörténhet. Vagy egyszerűen a legkézenfekvőbb magyarázat a helyes: ő is vonzódik hozzám? Nem tudom, miért volt olyan irreális ez a gondolat. De az volt. Pedig már tegnap is eszembe jutott. Ezt az olvasatot mondjuk az a tény is alátámasztja, hogy úgy tűnt, mintha zavarba jött volna a puszitól. Sőt...

Bárhogy is, túl sok volt a lehetőség, így megint csak azt választottam, hogy nem válaszolok neki, ahogyan azt ígértem. Bár, ahogy most is megpróbálta visszaterelni a témát a puszira, valószínűleg meg fogja tenni újra. Nem hagy menekülő utat.
- Mi váltott volna ki mit? - A pillanat hevében el is felejtettem, hogy "nem beszélek vele". Hoppá. Csak megragadta a figyelmemet az a félbehagyott, nem ideillő mondat. Mintha nem akarta volna kimondani, én meg ugye kíváncsi vagyok.

https://i.imgur.com/IIUUThs.png

Akadémia, könyvtár előtt

Volt egy halovány megérzésem, miszerint kicsit megijesztettem a lányt. Ez a tudat nem igazán tört össze, tekintve, hogy ez egész megszokott reakció, amit ki szoktam váltani az emberekből. Nem is értem... sötét ruhák, magas alkat, és egyesek szerint ijesztő az arcom. Heh, biztos ezért tartják az általam inspirált vámpíroknak is horrorisztikus teremtményeknek. Zavar ez engem?
Hm. Nem, pillanatnyilag nem igazán.
Hamar megállapítottam, hogy ez a lány nem fog egyből lekoptatni - megesett már olyan is -, hanem ha tud, segít. Ez pedig épp elég számomra; vagy lesz belőle valami, vagy nem. Egy elhaladó diák hátulról belém ütközött, majd mormogott magában valamit, hogy "minek áll ez is a folyosó közepén". Én persze csak ezután vettem egyáltalán a fáradtságot, hogy kicsit beljebb húzódjak a falhoz egy sóhaj kíséretében.
- Mm... - Nem egészen értettem, mi volt a vicc tárgya a visszakérdezésében, de, mint mindig, most is rá kellett jönnöm, hogy az én humorérzékem nem az igazi. Van, bizton állíthatom, létezik, valahol mélyen elrejtve, és enyhén szólva is fura. Viszont a lényeg kiderült számomra, hogy hajlandó segíteni nekem, és ez az egy dolog számít most.
- Remek. Ismered Keith Ni'Tessinet? Ha igen, mennyire? - Tekintve, hogy a srác a könyvtárban dolgozik, biztos vagyok benne, hogy a tanulók többsége számára ismerős. Hogy baráti viszonyban vannak-e, már más kérdés, de tekintve, hogy én mennyire szeretek új emberekkel ismerkedni, nagy eséllyel majdhogynem bárki többet tud arról a gyerekről nálam. Az én tudásom kimerül abban, hogy Ni'Tessine, nagy eséllyel amphiráns, vagy ha nem is örökölt képességet, az bizonyára megvan benne, mint a családjában; megérzi a mágiahasználatot. Ennyi. Elég sovány.


https://i.imgur.com/9Zmc6MX.gif
A képeken saját rajzok szerepelnek.

Bejelentkezve

#283 2019. 10. 13. - 19h30

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 471

https://i.imgur.com/TVLmEvg.png


- Remek! - kiáltok fel, és a következő pillanatban már a kezénél fogva húzom is magam után Junet, miközben a kedvenc kajálós helyem felé sietek. Az igazság az, hogy reggel óta szerény személyem sem evett egy falatot sem, és biztos vagyok benne, hogy csupán a minket körülvevő embertömeg zaja miatt nem hallatszódik a gyomrom egyébként igencsak hangos követelőzése az étel irányába. Tehát jómagamnak sincs semmi ellenvetése egy apró kitérőre a ruhavásárló körút előtt, ami alatt egy kis evés van beiktatva.
- Nos tehát - kezdek bele, mikor már majdnem a célnál járunk. Közben lassítok kicsit, hogy June azért kapjon levegőt is a nagy sietségben, és majd tudjon válaszolni az elkövetkező kérdésemre. - Van egy nagyon jó kajás hely a közelben. Én speciel oda meg vissza vagyok érte, és szerintem neked is muszáj adnod neki egy esélyt, deeee... - itt egy rövid pillantást vetek felé - persze tökéletesen tisztába vagyok vele, hogy nem mindenki szereti a csípős kajákat. Márpedig ezen a helyen inkább az ilyen ételek vannak túlsúlyban. Szóval a kérdés, hogy mennyire bírod a csípőset?
És igen. Ezt nem tudtam volna megkérdezni még azelőtt, hogy átráncigáltam volna szegényt a fél városon. Még szép hogy nem.
Hisz mi tökéletesebb kezdete egy tökéletes barátságnak, mint a fél városon való átráncigálás...?


https://i.imgur.com/D6A0kII.png


Ha Xoa angyali mosolya és ártatlan pislogása nem is, de mikor hátradől a székben, mint egy igazi üzletasszony, aki élete nagy üzletét készül megkötni, az eléri azt, hogy felnevessek. Ez talán Xoana egyik rejtett szuperképessége (természetesen a levegő mágiát leszámítva), hogy képes így megnevettetni. Nem sokan képesek rá, ám ő ez a néhány személy között van.
És most látszik rajta, hogy tényleg nagyon igyekszik és minden lehető fegyvert bevet. Még Brutust is. Amiről pontosan tudja, hogy a kegyelemdöfést jelenti számomra.
Én pedig tudom, hogy esélyem sincs ellene.
Viszont az ajánlatára felcsillan a szemem, hisz ez még jól jöhet a fesztivál alatt. Talán még érdekes is lehet ez az este.
- Nos, rendben - mosolygok még mindig, miután Xoana kisziszegte magát a forró kávéval való találkozása után. - Elfogadom az ajánlatod. Egy kívánság szerint elhasználató kérés azért cserébe, hogy elmegyek.
Most, hogy bele gondolok... talán mégsem lesz annyira borzalmas az este. Talán egész elviselhető lesz.


https://cdn130.picsart.com/309033571023201.png?r1024x1024

Kijelentkezve

#284 2019. 10. 14. - 21h05

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 919

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Könyvtár - Zárolt részleg

Vannak olyan emberek, akik értik a szarkasztikus viccet és vannak akik nem. Viszont mindkét esetben előfordulhat, hogy nem nagyon szeretik. Vagy legalábbis úgy nem, ha ők a vicc tárgyai. Ha a figyelmem nem csal, akkor úgy látom, hogy Síl pont ebbe a kategóriába tartozik, mivel elröhögte a poénom, de közbe meg is csapkodott a párnával, majd durcázva el is fordult tőlem, ami pedig arra a következtetésre juttat, hogy nem szereti ha így ugratják. Viszont nem tudom megígérni, hogy hanyagolni fogom ezeket, mert imádom, mikor ilyen kis mufurc. Vagyis minden olyan megnyilvánulását bírom, ami azt sugallja, hogy nem egy karót nyelt uralkodó, hanem csak egy törékeny huszonéves srác.

Még szerencse, hogy a párna a legutóbbi alkalommal hozzám került, mert ahogy felhúztam a lábam, úgy az ölembe tudtam húzni, majd a fejemet pedig belefúrtam, hogy ne is látszódjon az arcom. Egyrészről kicsit zavarban éreztem magam, hogy nem tudatosan mondtam ki azt a fél mondatot és emiatt kínos helyzetbe kerültem azzal, hogy most magyarázhatom meg neki a dolgot. Másrészről meg örülök neki, hogy a "nem is beszélek veled" állapot kb fél percig ha tartott nála, ami azt sugallja nekem, hogy igen is végig figyelt rám, nem ignorált. És talán egyáltalán nem is akar.

- Minden. Mindent - pusmogom a párnába olyan halkan, hogy kétségem támad, hogy egyáltalán hallotta-e. Valószínűleg nem. De akkor tuti nyaggatni fog, hogy mit is mondtam. Azt is el tudom képzelni, hogy kihúzza a párnát a fejem alól, hogy ne abba beszéljek, ha neki válaszolok, akkor forduljak felé. Hmm.. egyszer talán el is akarom érni nála azt, hogy annyira kiverjem a biztosítékot, hogy úgy, mint királyom szóljon rám valami miatt. Látni akarom a kemény, határozott oldalát is.

Utolsó módosítás: Chloëy (2019. 10. 14. - 21h06)


https://i.imgur.com/5m9MYJf.gif[/center]

Bejelentkezve

#285 2019. 10. 14. - 23h27

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 237

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Na várjunk? Én most... tényleg zavarba hoztam?
A tekintete, ahogy a párnába rejtette előlem az arcát, az a fojtott a motyogás... csak ezt tudom leszűrni belőle, hogy zavarba jött. Ő? Már amikor megpusziltam, akkor éreztem, mintha kiváltottam volna belőle valamit, egészen hasonlót a saját zavaromhoz, de most mintha ez csak fokozódott volna. Azt hittem, az lesz a bevett szokás, hogy ő teszi velem folyamat, én meg csak szenvedek, de ezek szerint most sikerült egy kicsit visszaszúrjak. Ez tetszett. A tekintetem, a mosolyom egy-kettőre kihívó lett, ahogy kicsit közelebb araszoltam hozzá, hogy cukkolhassam.

- Teeeesséééék? Nem hallottam jól... - Igazából de. Vagyis. Nagyjából kikövetkeztettem, mi lehetett az a két szó, amely átszűrődött a párnán. Az a párna, sokkal jobban tetszik a saját kezemben fegyverként, mint most nála, akár egy pajzs. Ne bújj el előlem!
Te tetted ezt Eli: kivívtad magadnak az ellentámadást, kihívtál magad ellen. Megragadtam a párna egyik szabad csücskét, hogy kihúzzam a feje alól, arra kényszerítve, hogy rám nézzen. Látni akarom így, közelebbről, hogy tényleg zavarban van-e, és tudni akarom, mit gondol. Mit akart mondani.
Élvezem ezt a helyzetet, amikor épp nem én vagyok a sarokba szorítva. Persze, ha fordulna a kocka, azonnal védekező állást vennék fel megint. De most, hogy már kezdtem elhinni, tényleg nem rossz, hátsó szándékokkal közeledik így felém, én is felbátorodtam.
Nem is tudom, talán... annyira elmerültem a kötelezettségekben, hogy észre sem vettem, hogy valójában hiányzik az életemből egy ilyesfajta kapcsolat. Csak eddig még nem igazán tudtam, hogy mi is pontosan az, amit hiányolok, és most kezd körvonalazódni. Ez részben mondjuk ijesztő is, mert nem gondoltam volna, hogy az első lehetőség felcsillanására máris megbolondulok. Jobban kellene figyelnem az ilyenekre, mert pont én vagyok az a személy, akinek nem kellene elveszítenie a fejét.
Egy dolog, hogy szeretnék néha kibújni a kötelességeim alól és kicsit élni, embernek lenni - azonban nem lehetek jó király, és nem vezethetem jól az országot, ha megfeledkezem minden másról és csak a fejem után megyek. Meg kellene találni valahogy az arany középutat.

https://i.imgur.com/houtEwn.png

Kávézó

Itt van, már látom a tekintetén... először még adja a jégkirálynőt, majd szép lassan megolvad a jég, a hideg szemei ellágyulnak, az a csillanás, és paff. Győztem. Mindig győzök. Bárhogy is védekezz, a szél beférkőzik mindenhova.
- Éljen! - Emeltem mindkét kezemet az égbe hirtelen, ahogy már szavakkal is megadta magát, majd elégedetten hátra dőltem leégett nyelvemet fájlalva. Hol van Fletcher, mikor kéne egy kis jég?!
Viszont Irina beleegyezése kárpótolt, így hát nem bántam, ha némi fájdalommal járt az ünneplés. Viszont az a hangsúly, amivel a szavamon fogott, nem tetszett. Ajjaj. Hát... kíváncsi leszek, mégis mire akarja majd felhasználni ezt a csodálatos lehetőséget, hogy kívánhat tőlem valamit. Lehet, meg lesz még a böjtje ennek.
- Na, akkor megegyeztünk. Lesz még egy-két órám, aztán mehetünk ruhát választani neked! - vigyorogtam rá anygalian. - Nem hagyhatom, hogy a szokásos sötét mivoltadban jelenj meg. Ragyogni fogsz! Persze, csak átvitt értelemben, bár... ha megkérnénk Lucit, biztos megoldható lenne az szó szerinti ragyogás is... - Ezen eléggé elgondolkoztam. Bár, asszem, Rina kinyírna, ha ilyesmivel próbálkoznék.


https://i.imgur.com/9Zmc6MX.gif
A képeken saját rajzok szerepelnek.

Bejelentkezve

#286 2019. 10. 15. - 00h31

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 919

https://i.imgur.com/1rk4Goh.png

Könyvtár - Zárolt részleg

Érzem, ahogy alattam kissé megemelkedik a kanapé.
Érzem, hogy egy pillanattal később megsüllyed.
Azt is érzem, hogy közelebb ült hozzám. De ő azt nem tudja, hogy ezzel mit váltott ki belőlem.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy így felbátorodik, ha azt látja, hogy zavarban vagyok. Nem értem, hogy miért van ez. Eddig annyira távolságtartó volt és olyan sziklaszilárd falakat épített maga köré, hogy azt hittem jó pár napba bele fog telni, hogy el érjünk arra a pontra, hogy úgy viselkedjen velem, mint ahogy most teszi. Hogy ő is "kóstolgasson" engem, ne csak én őt. Hogy ilyen szavakkal provokáljon. Hogy akár tudatosan vagy anélkül, de flörtöljön velem.
Vagy lehetséges, hogy már az elején nem jól mértem fel, hogy milyen is ő? Lehet, hogy igenis végig benne volt ez az pajkos oldala is, csak eddig elnyomta? De tulajdonképpen mit is csináltam, hogy sikerült ennek felszínre törnie? Megmutattam neki egy olyan oldalam, ami ezt váltotta ki belőle? De őszintén, mit látott meg bennem?
Lehet nem ártana kiderítenem.

Ohh, tudtam én! Ahogy megérzem, hogy a párnát kezdi kihúzni a fejem alól, azzal hagyom, hogy a fejem is felé forduljon. Nem kellett csalódnom. A szemében rögtön megláttam valamiféle tüzet, csintalanságot, ez pedig tettre sarkalt.
Felegyenesedtem és elkaptam a csuklóját, hogy ne tudja elorozni a párnám, másrészt pedig a másik karomat a háta mögé csúsztattam a kanapé háttámlájára - megjegyzem nem öleltem át a vállát, direkt nem értem hozzá, kivéve ugye a csuklójához, amit út közben el is engedek, hogy végig simíthassam a kézfejét - és aztán szinte megszakítottam a maradék távolságot is köztünk.
Szinte. Azért annyi hely maradt, hogy szabadon fúrhatom a tekintetem az övébe, követelve, hogy kapjak valamiféle magyarázatot, választ.. akármit arra, hogy most mit is akar tőlem. Mert hogy én tudom mit akarok - tekintetem a szájára téved, majd vissza -, de te Síl, mit szeretnél?
Nem tudom, hogy jól értelmeztem-e a szándékát, hogy egyáltalán vonzódik-e hozzám, ezért is léptem meg ezt, hogy kiderítsem. Vagy ha eddig ő sem tudta teljesen, akkor jöjjön rá az érzéseire. Végső esetben pedig, ha benéztem volna az egészet, akkor most ezzel remélem elindítok valamit benne.


https://i.imgur.com/5m9MYJf.gif[/center]

Bejelentkezve

#287 2019. 10. 15. - 14h27

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 759

https://i.imgur.com/k4NTcaL.png


[Tanterem -> folyosó]


Úgy éreztem nagyon lassan telik az idő, mint ha a falon halkan kattogó óra mutatói vissza felé pörögnének. A gondolataim minduntalan a fesztivál körül kalandoztak, néha két gondolat között hallottam egy-egy kisebb sugdolózást, aminek ugyanez volt a témája, de azon kívül Kolbe tanárúr hangján kívül csend honolt a tanteremben. Szerettem volna már túl lenni a tanórán. Persze szeretek irodalom szakon tanulni, mind a régi korok irodalma és a mai modern, kortársak irományai is roppant érdekesek, kivéve most. Izgatottan vártam Rheia visszajelzését a ruhaválasztást illetően. Őszintén érdekelt a véleménye, emellett talán meggyőzhetném esetleg, hátha mehetnénk együtt még az álarcos bálba, vagy legalább találkozhatnánk ott. Aztán végre jó sok figyelés, türelem és jegyzet készítés után végre szabadon távozhattunk a helyünkről. A telefonom nem jelzett azóta. Kicsit csalódottan gyűjtöttem bele a tanszereimet a táskámba. Jó hát gondolom ezer meg egy dolga lehet a lánynak. Tényleg, vajon órán ülhet, vagy valamilyen egyéb programja lehet? Mindegy, szépen nyugodtan elhagytam a tanulásra tökéletesen alkalmas helységet. Ráérősen fordultam ki az ajtón, nyugodt tempóban sétálni kezdtem a folyosón, hátha sikerül véletlenül találkoznom ismerős arcokkal, vagy valaki idegennel beszélgetésbe elegyednem.

Utolsó módosítás: Zirailah (Tegnap, 12:24-kor)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/3fd8e9ed-4b00-4e26-95ed-d69014253ff0/dd5w41i-8ebb8e28-12a6-485e-abd3-69ce4b40df40.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzNmZDhlOWVkLTRiMDAtNGUyNi05NWVkLWQ2OTAxNDI1M2ZmMFwvZGQ1dzQxaS04ZWJiOGUyOC0xMmE2LTQ4NWUtYWJkMy02OWNlNGI0MGRmNDAuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JAhcOMHgQ7qDKDHCcyVt5bb22RId5GIin3NGkqOGea0

Kijelentkezve

#288 2019. 10. 15. - 22h00

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 8 237

https://i.imgur.com/EeTNNR1.png

Akadémia, könyvtár, zárolt részleg

Lehet, de csak lehet, hogy nem kellett volna ennyire felbátorodjak.
Nyolc éve is valami hasonló történt. Meguntam a mindennapjaimat, és kerestem valami izgalmat, valami kihívást. Aztán az új élmények annyira bevonzottak, annyira lekötöttek, hogy nem bírtam megállni, csak sodródtam az árral és hatalmas bajba kevertem magam. Utóbb ez majdnem az életembe került. Bár egyelőre nem látok potenciális halálos veszélyt abban, hogy közelebb kerüljek Elihez, de... félek, hogy hasonló lesz a végkifejlet, ha nem találom a féket.
Rengetegféle bajba tud kerülni az ember, ha nem vigyáz.
Ami a fontosabb: mégis mit akarok én most? Mert ez a helyzet ijesztő és egyben izgalmas, olyan ismeretlen, de vonzó dolog, ami előtt nem sétálhatok csak úgy el. A józan eszem tudja, hogy az lenne most a legjobb, a legokosabb húzás, ha egyszerűen fognám magam és félrehúzódnék vagy kisétálnék az ajtón. Erős bennem a késztetés, hogy megtegyem, hogy meneküljek. Egy részem nem akart teret engedni ezeknek az érzéseknek, a szaltót vető gyomrom, az összeszoruló torkom és a kalimpáló szívem mind a veszélyre figyelmeztettek, arra, hogy el kellene futni. Azt akarta, hogy senki se lásson gyengének, főleg ne Eli, főleg ő ne tudja, hogy mennyire zavarba hoz ez az egész.

A másik felem viszont azt sugallta: ne hagyjam magam legyőzni. Hogy ahogy korábban is, mikor a mellkasomra tette a kezét, úgy most is álljam ki a próbát, büszkén nézzek szembe vele, rezzenéstelenül. Én vagyok a király, nem hódolok be senkinek és nem riadok meg senkitől. Ha én úgy döntök, hogy itt maradok, hogy játszom, hogy nyerni fogok, senki nem állíthat meg. Korábban túlságosan is váratlanul értek a gesztusai, a szavai, amikkel közeledett felém, így hát nem tudtam felkészülni és a testem, az ösztöneim gyorsabbak voltak az elszántságomnál. De most... furcsamód számítottam rá, mit fog tenni. Nem tudom, miért, de éreztem, hogy ez lesz.
Talán az is közre játszott, hogy sorra vettem mindent, amit eddig csinált és mondott, és végleg eldöntöttem, hogy valószínűleg jó szándékokkal közeledik és talán hasonló az érdekeltségünk. Mondhatni, inkább biztos. Azt meg ugye már beláttam, hogy igazából ez a dolog egész vonzó számomra is, tehát...
Ahogy közelebb férkőzött hozzám, én ugyanazon a helyen ültem mozdulatlanul, ahol eddig; talán egy ici-picit jobban felé fordultam a testemmel. Kíváncsi voltam, hol húzza meg a határt. Mikor a kezemen megéreztem az övét, kiengedtem ujjaim közül a párnát, jelezve neki, hogy nem, ezúttal nem fogom pofán nyomni vele. De azért nem távolodott el mancsom az elsődleges védekezőeszközömtől; ki tudja, lehet, mégis kellhet. Éreztem, ahogy megsimít, de erre sem húzódtam el. Le se néztem, inkább a szemkontaktust próbáltam tartani, de az ő tekintete lejjebb vándorolt.
Nem, nem a kezeinket nézi, akkor... Ó. Sejtem. Az én tekintetem is lefele siklott, és mintha fejem követte volna mozgását, az is előre mozdult. Így kellene ennek lennie? Normális, ha az emberek ilyesmit csinálnak, és nem csak részegen, ahogyan én tettem anno. Na de helyes-e? Anyám szerint biztosan nem az, de nem akarom, hogy ő irányítsa az életemet. A nép véleményét biztosan megosztaná, de nekik meg nem muszáj tudni. Elinek pedig... biztos helyes, hisz jó szerével mindent ő kezdeményezett.
Nekem pedig nem tudom, helyes-e, jó-e. Normális, az biztos. Vagyis én normálisnak érzem. Új és izgalmas dolog.
Egyszerre szeretnék elrohanni, visszavonulni a páncélom mögé, ahogy korábban tettem és újra távolságtartóvá válni. Közben meg hihetetlen késztetést érzek rá, hogy kipróbáljam, mégis milyen érzéseket váltana ki, ha ezúttal az ajkaimmal nem csak az orrához érnék hozzá. Mintha belülről próbálna valaki szétráncigálni.
De nem futok el. Apám mindig azt mondta, ne futamodjak meg soha, hiszen a Ronbärok a világ büszke oroszlánjai. Az oroszlán pedig rettenthetetlen. Én pedig meg akarok csókolni egy férfit puszta kíváncsiságból, mert megtehetem.

A köztünk lévő feszült csendnek hála, ahogy lassan megadtam magam a hevesebb érzéseknek és egyre kisebb lett a távolság, teljesen jól hallhatóak voltak a közeledő léptek. Csak pár pillanaton múlt, hogy sikerült a külső zajra koncentrálnom és realizáljam, hogy jön valaki. Úgy rebbentem el mellőle és dőltem vissza a kanapé távolabbi sarkába, mintha egy gumiszalaggal rántottak volna el tőle. Az ajtó már nyílt is abban a pillanatban, és ettől kifejezetten nagyon kiült a pír az arcomra, belegondolva, mi lett volna, ha...
Fogalmam sem volt, mit mondjak a belépőnek. Nem mintha bármi joga lett volna számon kérni.


https://i.imgur.com/9Zmc6MX.gif
A képeken saját rajzok szerepelnek.

Bejelentkezve

#289 2019. 10. 16. - 15h08

Árnyék gárda
Kittina18
A gárda hivatalnoka
Kittina18
...
Üzenetek: 1 725

https://i.imgur.com/5wixU2Q.png


›iskola folyosó‹

Miközben a füzetembe jegyzetelek az előadáson, azon agyalok amiket hébe-hóba hallok a folyosón közlekedve. Mindenki valami fesztiválról beszél, amiről minő meglepetés semmit sem tudok. Nem igen sikerült még beilleszkednem a társaságokba, ez főleg annak tudható be, hogy zárkózott vagyok. Sok barátom szúrt már hátba ezért elég nehezen tudok mások felé nyitni, mert attól félek, hogy újra el leszek árulva.

Miután kicsöngettek, összepakoltam a cuccaimat és a flyosó felé vettem az irányt, de nem is én lennék, ha véletlenül az ajtóval nem löktem volna meg bárkit is.
- Neharagudj, nem figyeltem. - kezdek bele a bocsánatkérés-áradatba, majd mikor sikerül azonosítanom az arcot, halványan elmosolyodok. Végre egy ismerős arc, akit nem utálok és akivel elkezdtem úgymond barátkozni.
- Corinna, szia. - köszönésemet egy halvány mosoly is kíséri, miközben arrébb állok az ajtóból, hogy mások is tudjanak ki-be közlekedni és ne legyek útban.


//lesz ez jobb is, de megfázva csak ennyi tellik tőlem /static/img/forum/smilies/sad.png

Utolsó módosítás: Kittina18 (Tegnap, 08:54-kor)


csodás bannert köszönöm szépen Kyara-nak!♥
https://i.imgur.com/cAgeOEt.gif

Bejelentkezve

#290 2019. 10. 17. - 17h12

Szikrázó gárda
Starsky
Moderátor
Starsky
...
Üzenetek: 81

Zirailah, Kittina18 és Nightgoddes! Kérlek szépen pótoljátok a reagotokban a helymegjelöléseket és a későbbiekben ne feledkezzetek meg róla.

https://i.imgur.com/ehBoDXu.png
Crata’nor utcái


Teljesen úgy éreztem magam, mintha valamiféle rajzfilmbe csöppentem volna bele. Egyik pillanatban még az Akadémia bejáratánál voltunk Elenával, de a következő pillanatban már porfelhőt hagyva magunk után, a város másik felébe kerültünk.
Nem néztem volna ki magamból, hogy képes leszek ilyen gyorsan sétálni és tartani az iramot, de... Úgy tűnik még magam számára is tartogatok meglepetéseket.
- Mhhh...? - Annyira elengedtem magam és bekapcsolt az agyamban a rongybaba mód, hogy kellett pár másodperc, míg visszatértem a valóságba. Talán ennek köszönhetően voltam képes lépést tartani Elenával.(Rongybaba mód = Az ember kedve szerint gyúrhatja, cipelheti, ölelgetheti...stb.) Bátyám is hasonlóan szokott cselekedni, amikor hirtelen felindulásból megindul valamerre és mennem kell vele, bár nem ilyen rohanó tempóban. Hozzászoktam, hogy időnként "elrabolnak". - Murphy is imádja ezt a helyet! - mosolyogtam a lányra, miután realizáltam, hogy pontosan merre is vagyunk és hová tartunk. - Ha lusták vagyunk mind a ketten főzni, általában itt kötünk ki olyankor, szóval... Bírom a csípőset. - Ahogy az ottani ételekre gondoltam, már most elkezdett termelődni a nyál a számban. Az éhségemnek pedig a gyomrom adott hangot. Igaz, ha éhgyomorra eszek csípőset, általában nagyon fájni szokott a hasam, de azokért az ételekért bármit bevállalok! Plusz, én megtehetem azt, hogy meggyógyíthatom magam.


A wild dragon was here...
https://i.imgur.com/rZkqb93.gif

Kijelentkezve

#291 Tegnap, 12:39-kor

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 759

/Köszi Starsky! Nem felejtem el többet ígérem! ^^"/

https://i.imgur.com/k4NTcaL.png


[Folyosó]


Ahogy egy kissé a gondolataimba merülve mentem egyszerre enyhén szólva egy ajtó keresztezte az utamat. Még jó, hogy a reflexem kitűnő, így elkerültem egy enyhe ütközést. Igazán érdekelt ki lehetett az illető, aki ekkora lendülettel akart távozni az órájáról. Ám mielőtt hangot adhattam volna egy kikerekedő megjegyzésnek hangos bocsánatkérés hadsereggel már is megrohamozott egy lány.
- Jó, jó, jó semmi probléma, sikerült elkerülnöm a támadást. - kezdtem el nyugtatni.
Eléggé hadart és ahogy észrevettem zavarba került mivel ahogy elmondta nem figyelt, ebből lett majdnem baleset. Ami mondjuk bárkivel megtörténhet. Nekem sem lenne kötelező pont az ajtók környékén közlekedni, elég tágas a folyosó. De ami lényegesebb, jobban megnéztem a hang gazdáját, főleg amikor rám köszönt. Kicsi a világ. Tessa Granger. Tőlem lejjebbi évfolyamos, ezt a korából tudom, biztosan nem irodalom szakos, mert nincsenek azonos óráink. Először majdnem elgondolkodtam mikor találkoztunk először, aztán inkább hagytam az egészet. Az egyik kevésbé lényeges információk egyike.
- Szia Tessa! - a lányétól viszonyítva nagyobb, már-már napsugaras mosollyal viszonoztam a köszöntését.
Gondoltam rákérdezek mi újság körülötte, meg úgy esetleg a fesztiválra, ha már tényleg mindenki ezen a témán lovagol.
- Jössz a fesztiválra? Illetve érdekel az álarcos bál? - érdeklődtem csevegő hangon.
Rheia úgy néz ki nem ér esetleg rá, vagy fogalmam sincsen, de látszólag Tessa-nak jót tenne egy kis kimozdulás, egy ilyen társadalmi esemény remek ismerkedési lehetőségeket tud nyújtani.

Utolsó módosítás: Zirailah (48 perce)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/3fd8e9ed-4b00-4e26-95ed-d69014253ff0/dd5w41i-8ebb8e28-12a6-485e-abd3-69ce4b40df40.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzNmZDhlOWVkLTRiMDAtNGUyNi05NWVkLWQ2OTAxNDI1M2ZmMFwvZGQ1dzQxaS04ZWJiOGUyOC0xMmE2LTQ4NWUtYWJkMy02OWNlNGI0MGRmNDAuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JAhcOMHgQ7qDKDHCcyVt5bb22RId5GIin3NGkqOGea0

Kijelentkezve

#292 Ma, 11:04-kor

Árnyék gárda
Kittina18
A gárda hivatalnoka
Kittina18
...
Üzenetek: 1 725

https://i.imgur.com/5wixU2Q.png


›iskola folyosó‹

Őszintén örülök annak, hogy Corinnába sikerült belepotlanom, a szó legszorosabb értelmében. Mostanában tényleg rengeteget ügyetlenkedek és órán is kevesebbet figyelek, de fogalmam sincs miért lehet ez, mintha fejben teljesen máshol lennék.

Elgondolkodok a kérdésén. Igazából sokat gondolkodtam már azon, hogy menjek-e a fesztiválra, de nem nagyon volt eddig kedvem hozzá, mert nem néztem ruhát, nem gondolkodtam, hogy milyen megjelenésem legyen és nem mellesleg nem tudtam volna kivel menni, tekintve, hogy alig szoktam barátkozni itt.
- Gondolkodtam azon, hogy megyek, de nem nagyon tudnék kivel menni. - megvonom a vállamat és próbálok úgy tenni, mintha ez a tény nem zavarna, pedig nem így van. Tudom, hogy jobban kéne nyitnom mások felé, mégsem vagyok rá képes.
- Amúgy, az álarcos bálok mindig is érdekeltek. Szerintem megvan a maguk kis hangulata, hogy az ember nem tudja, hogy kivel beszél. Közvetlen lehet. - talán ez a buli lenne az esélyem arra, hogy sikerüljön kicsit megtörnöm a jeget, a falat amit magam köré húztam. Kitudja, lehet tök jól összebarátkoznék másokkal.


csodás bannert köszönöm szépen Kyara-nak!♥
https://i.imgur.com/cAgeOEt.gif

Bejelentkezve

#293 35 perce

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 759

https://i.imgur.com/k4NTcaL.png


[Folyosó]


Tessa arcáról lerítt egysmás. Még pedig a bizonytalanság és a gondolkodás miképpen válaszoljon az általam feltett kérdésre. Nem hiszem el, hogy ne futott volna át az agyán, hogy megy-e vagy sem. Tényleg az egész akadémia ezen csámcsog most már legkevesebb két napja. Aztán válaszolt, ám a mondandója lényege a legkevésbé sem szolgált meglepetéssel. Alapvetőleg egy olyan lánynak tűnt az elejétől, aki nehezen nyit mások felé. Ennyire bizalmatlan, vagy inkább óvatos lenne másokkal szemben? Próbálja leplezni ugyan, de látszik rajta, hogy zavarja a dolog. Mármint szeretne menni, csak társasága nincsen hozzá. Ki tudja, lehet álarcban felszívódnának, elillannának lehet a kétségei, na meg a zárkózottsága. A válaszára határozottan bólintok, közben a fejemben egy ötlet körvonalazódik, amire elfog egy fajta kisebb elégedettség. Azt hiszem tudom hogyan segíthetnék kihúzni Tessa-t a szürke kisegér szerepköréből.
- Nos akkor van egy jó hírem. Nekem sincs ötletem kivel menjek a fesztiválra, egyedül mentem volna. Sem ruhám, sem ötletem mit vegyek fel, még most így hogy végeztem az akadémián, szerepelt a terveim között elmenni a városba jobban körül nézni. Szóval mehetnénk együtt, akkor együtt nézelődünk öltözködés terén, a többit meg majd meglátjuk. - hangomba egyre több lelkesedés vegyült, ahogy tervezgetni kezdtem a kiruccanásunkat, holott Tessa még rá sem bólintott.
- Ohh, a Fantasise Dragons-t ismered? Az ő koncertjük lesz a legérdekesebb program. - folytattam a csacsogást.
Lassan egészen elfelejtkeztem a Ferabook-on folytatott "életemről". Valahogy azt hittem a mai napon a fesztivál ideje előtt nem sikerül felvillanyozódnom, de azt hiszem ebben elég nagyot tévedtem. Szeretek másoknak segíteni, meg társaságban lenni.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/3fd8e9ed-4b00-4e26-95ed-d69014253ff0/dd5w41i-8ebb8e28-12a6-485e-abd3-69ce4b40df40.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzNmZDhlOWVkLTRiMDAtNGUyNi05NWVkLWQ2OTAxNDI1M2ZmMFwvZGQ1dzQxaS04ZWJiOGUyOC0xMmE2LTQ4NWUtYWJkMy02OWNlNGI0MGRmNDAuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JAhcOMHgQ7qDKDHCcyVt5bb22RId5GIin3NGkqOGea0

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 10 11 12