Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 4 5 6

#126 2019. 03. 26. - 19h15

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 190

Kalandmesteri poszt


Hőseink nagyon hamar megérkeztek a táborba a védelmezőkhöz, ott már a harcnak hűlt helye sem volt. Amara'al meleg mosollyal fogadtatta őket, bár látszódott az irritáció is a szemeiben, mivel a tanoncok nagyon is megkésve érkeztek, ezzel lemaradva a csetepatéról. Quillian előrébb lépett karba tett kézzel nézett végig a csapaton, akik habár az itteni harcban nem vettek részt, mégis helyenként megtépázva és némelyikük olyan arccal állt előtte mint aki éppen a legnagyobb gyötrelmeit élte át. Kíváncsi volt, hogy mégis mi okozhatta ezt a zavart.
Ellentmondást nem tűrő hangon szólt oda nekik.
-Mindenki pihenjen és egyen valamit ha tud. Utána részletes jelentést kérek arról, hogy mi tartott nektek idáig!
Megfordult és elindult a faházba, ahol Rivert hagyta. Itt volt az ideje, hogy ő is részt vegyen a dolgokban, most, hogy a balhé elcsitult.

Eközben Aerten és Rorek többi csatlósa nem jutott sokáig a követéssel. Fojtogató, nehéz köd szállott le rájuk és mindenhonnan borzalmas, kísérteties zajokat hallottak. Látni semmit sem láttak a ködön kívül, füleikben mintha mély fújtató lélegzést hallottak volna. Mintha csak egy hatalmasra nőtt bika lihegett volna a nyakukba. Más állatnak vagy szörnyek a zaját nem lehetett észlelni, azonban aki az orrán keresztül vette a levegőt érezhette a vér egyedi szagát, ami körbe lengte a helyszínt. Egy átlag ember már sikítva menekült volna a másik irányba, hiszen ez nem jelenthetett mást....mint magát a rettenetet. Lassan a ködön keresztül Skógur hatalmas alakját véltétek felfedezni. Magassága több mint háromszorosa a legmagasabb embernek is a földön, léptének a dübörgése pedig szinte fülsüketítő volt.

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 03. 26. - 19h16)


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#127 2019. 03. 26. - 19h21

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 143

Ewelyn

Válaszára először csak pislogok, ám a következő pillanatban el lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot. Az állát az ujjaim közé fogom, és felém fordítom az arcát.
- Valóban? És tudod... ha valóban ellenség vagyok, és te.. azaz ti - helyesbítek, ahogy egy pillanatra a mögötte álló személyre röppen a tekintetem -, most ezt megtudtátok, akkor vajon mi gátoljon meg engem abban, hogy eltegyelek benneteket láb alól, miután hozzájutottam a kívánt információkhoz? - kérdem, miközben egyre közelebb hajolok hozzá, mígnem végül már csak néhány centiméter választ el tőle.
Tulajdonképpen közel sem vagyok olyan magabiztos magamban, mint azt mutatom. Azt is be kell valljam, hogy még azt sem tudom, hogy mik... vagyis kik ezek a Védelmezők. De most már megkérdezni aztán tuti nem fogom, hogy esetleg hol találom őket. Azt az elégtételt aztán biztos nem fogom megadni ennek a kis... ennek a még magam sem tudom minek.
Gondolataimból a lány szakít ki, ahogy mellénk lépve nekem szegezi a kérdését.
- Igen, azt még tudom - közlöm vele anélkül, hogy elszakítanám a tekintetem az előttem álló pasi arcáról. Ha a lány azt várta volna, hogy ezzel most be is mutatkozom, akkor hát nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Mert az a dolgok jelenlegi állása, hogy amíg ők nem tették meg, addig én tuti, hogy nem fogok bemutatkozni.


https://orig00.deviantart.net/c536/f/2019/088/0/b/bis4f2zcpzm6_by_nightgoddes-dd3bo9m.gif

Kijelentkezve

#128 2019. 03. 26. - 20h03

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 997

https://i.imgur.com/jj1nWWJ.png


Nereus vállán kapaszkodva, figyelve az eseményeket, miközben csendben hallgatom Quillian hangját. Nem igazán mertem megszólalni, egy azt sem tudom mi történt körülöttem a másik meg hogy is mondhatnám el, de egy pillanatra csak forgolódom, hogy hol van a tündér zúgom hiszen anélkül nem vagy semmi. Együnk, és igyunk még mit nem nekem kell az a tündér por. Hirtelen leugrom Nereusról és elkezdtem repülni egy fához, ami egy kicsit odvas.
-Meg vagy...-kilátom fel gyorsan és kiveszem a tündérporomat. Miközben kiemelem a parányi testemmel majd mikor nagy lettem újfent akkor kicsit varázsolni kezdtem, hogy az erszényem is kicsi legyen ha én is. Mosolyogva mentem vissza a többiekhez, és nem szólaltam inkább meg.

River


Miközben kutattam a kiutat hogy mehetnék harcolni, sajna sikertelenül. Az egyik fához mentem rejtőztem a többiek elől. Gondolataimba merülve vettem észre hogy egy csapat idegen jelenik meg ahol a védelmezők várakoztak. Néztem végig a csapaton, mindenkin látszik hogy akadályba ütköztek. Meglátta hogy Quillian a faházhoz indult.
~Ajajj.. itt lesz szidás, ha nem talál ott.
Rohanni kezdtem a faházhoz ahol elkezdtem bemászni az ablakon is. Csak hát a övem beakadt ezért nem bírtam be mászni, hangtalanul így egy hatalmas zörejt okoztam.
~De miért is nem itt másztam ki...~Gondolom végig miközben a fejemet fogom az esés miatt. Reménykedtem, hogy nem veszi észre az én bátyám. Hiába gyerek fejjel gondolkodom de néha tud felnőttként is gondolkodni.

Utolsó módosítás: LovelyPinty (2019. 03. 27. - 14h37)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

#129 2019. 03. 28. - 21h13

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 463

Rhysanthir

A zombik is neki tudnak menni dolgoknak és további fejhorpadásokat is tudnak szerezni, holott ők már halottak. Bár ezt nem jegyzem meg hangosan, mert nem akarok ilyen kis hülyeségek miatt kötekedni, esetlegesen meg vitába keveredni. Ahhoz most túlságosan is jó kedvem van. Főleg azok után, hogy most még bájosnak is nevezett engem. Okké.. tudom nem teljesen így értette, de ha jobban belegondol a succubus, ez lenne a lényeg, nem?!
- Hát.. ha úgy mondanád, hogy félreérthető lenne, akkor kétségkívül úgy tennék - mosolyodom el sejtelmesen. Hisz ha a mondandója kétértelmű, akkor egyértelműen a számomra kedvezőt hallanám ki a szavai közül. - Hmm.. de azt mondod, hogy Sophye tud róla? - húzom fel a szemöldököm kíváncsian, majd le is hajolok az említett jószághoz. - Te velem vagy ugye? Áruld csak el, hogy mire is gondolt pontosan Vivy?
Nem kellett még egyszer kérlelnem, fogta és az államtól a halántékomig, nyálat nem sajnálva, szép lassan végignyalta az arcom. Ezek után nem tudom ki mit gondol, de számomra egyértelmű, mi ennek a jelentése. - Ahh szóval így áll a helyzet - vigyorodom el szélesen Vivyre. - Ami azt illeti, most hogy tudom, számomra még érdekesebb ez az egész szitu.. nem tudom te hogy vagy ezzel? - incselkedek vele egy kicsit.

Ahogy a lány hozzám ér, a szavai már csak haloványan jutnak el hozzám, mivel közben akarata ellenére rám zúdított egy adag emléket és most azok kavarognak szüntelenül a fejemben. (Nighttal megbeszélve, hogy mik is ezek valójában.) Ezért utálom azokat, akiknek már akkora az energiájuk, hogy majd kicsattannak, mert nekik olyan vagyok, mint egy földelés, aki elvezeti a fölös energiát/stresszt, vagy ki tudja mit. Minden esetben nekik jó, nekem nem kifejezetten. De jelen helyzetben nem lépek el tőle, mert egyrészt jól lakom, másrészt hagyom letámadni az elmém a történetével, mert kíváncsi vagyok honnan ez az ellenséges aura. Csak azt bánom, hogy a kiscsillag most ébredt, így elég zavaros nála minden, ami még kuszábban jön át hozzám. De sikerült összelegóznom pár részletet. Az ébredését a város kriptájában. Meg a múltja egy részletét, aminél nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy hol is történt az pontosan. Érdekes a kiccsaj.. azaz őskövület, mert ugye ebből kiderült, hogy elég öreg lehet. Hmm.. talán asszonyomnak kéne szólítanom. Kíváncsi vagyok mit szólna hozzá.
- Milyen információ érdekel? - yapp.. még ha nem is tudtam koncentrálni, hogy mit szájalt vissza, megmaradt a lényeg az egész mondandójából. Szóval én meg most halál nyugodtan erre rá is kérdeztem.


https://i.imgur.com/LFMFqpr.png

Kijelentkezve

#130 2019. 03. 28. - 22h39

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 190

Quillian


Amíg a "gyerekek" összekapták magukat, én megtettem az a rövidke utat a faházhoz, ahol elviekben Riverre vigyáznak. Elviekben..ugyanis a kis hölgy már nem tartózkodott a faházban, túl nagy volt a csend és pont akkor jött hangzavar bentről, amikor az őrök elé léptem. Csóváltam a fejemet, mikor tanulja már meg, hogy itt felesleges lépten-nyomon rebellisnek lenni? Ha harcolni kar, kérjen meg. Tegyen érte és akkor fogom is neki hagyni, hogy komoly ellenfelek ellen menjen. Megforgattam a szemeimet és intettem az őröknek, hogy menjenek nyugodtan. Eddig is felesleges volt itt állniuk, ha azt sem veszik észre, amikor az őrizetben lévő egyén már nincs is bent. Kinyitottam az ajtót és River pont az ablaknál támasztotta a fejét. Összefontam a karjaimat magam előtt és rosszallóan néztem rá.
-River kicsit csalódott vagyok..azt hittem, hogy sokkal hamarabb rájössz, hogy miként tudsz innen kijutni.
Sóhajtottam majd a karját amilyen finoman tudtam megfogtam és felhúztam. Állj készen, most találkozol személyesen is a többi tanonccal.
Kivezettem a többiek elé. Amara'al ránk mosolygott és én nem tudtam nem viszonozni. Az ő mosolya el tudta hitetni velem, hogy minden rendben lesz.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#131 2019. 03. 29. - 21h25

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 580

https://i.imgur.com/hSkLCzj.png


Szívesen elfogadom a felém nyújtott segítő kezet, mert nem volt igazán kényelmes a szörny hóna alatt vergődni ide-oda, hiszen semmibe nem tudtam megvetni a lábamat. Hálás mosolyt eresztek Laedon felé. Aithlin kérdésére nem tudok válaszolni teljes mértékben, hiszen csak reménykedni tudok, hogy igen valóban jól van mindenki, de amit a ködön átszűrődő hangok hallatni engedtek abból úgy vélem nem eshetett senkinek sem nagyobb baja. Mikor odaértünk végre a hőn áhított helyre lepattantam. Nem éppen kellemes fogadtatásban részesültünk, de valahol meg tudom érteni őket is, hiszen van ennek egy várva várt intervalluma is, de lényegében bezárultak mindenhol a kapuk, miért nem csodálkoznak, hogy mégis hogyan értünk ide? Nos, majd úgy is beszámolunk nekik a történtekről.
Az élelem szó hallatán halkan megmordul a gyomrom, hiszen mióta elindultam otthonról nem tudtam vacsorázni. Elindulnék az étkező felé, de szemem megakad egy sötétbe burkolódzott lányon. Dereng, hogy az átjárónál is láttam már, mikor az Istennő megnyitotta azt számunkra, de nem volt alkalmam megismerni jobban, mivel Ő nem volt az asztalnál. Notórius késő lenne? Aligha. Nem olyannak tűnk aki szereti, hogy valami miatt rá figyeljenek, de én mégis úgy határoztam, itt az ideje ismerkedni. Hamar átszelem a távolságot majd megköszörülöm torkomat, hogy tekintetét rám emelje.
- Szia! Azt hiszem még nem volt alkalmunk összefutni. A nevem Xiranara. Téged hogy hívnak? Nem esett bajod a harc alatt? - kérdezem majd végig pásztázom szakadások után kutatva ami alatt esetlegesen seb tárulna szemem elé amit minél hamarabb el kéne látni, ha arról van szó.


Kis szösszenet Katt ide
https://i.imgur.com/k16oMKq.gif

Kijelentkezve

#132 2019. 03. 31. - 13h49

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 997

River



Amikor a drágalátos Quillian megjelent az ajtóba, már sejtettem, hogy tudja. Sóhajtva nézek rá, majd mikor elkezdi a monológját én csak egy "tudom"-mal tudok válaszolni. Amikor megfogta a karom akkor zavarodott voltam, miért is ilyen most, de jött a magyarázat. Gyorsan az egyik kártyámat előkapom és egy smaragdzöld fénnyel a többit felvettem. Később kivezetett örültem, de a többiek láttán azonnal meglepődtem és hátrébb mentem pont Quillian háta mögé, Amara'al mosolya miatt azonban meg jött a bátorságom, kicsit meglököm a bátyust hogy a másik védelmező felé lépjen. Láttam sokféle lényt, de nem annyira tetszett hogy egy ilyen szedett-vedett bandával vagyok összezárva, de nem mutattam ki. Leültem az egyik asztalhoz és a kártyáimmal bűvészkedem, persze a hangulatomat megint mutatta-a lovas, ami a kalandvágyamat jelenti, akkor ott van az egérlyuk, ami a félelmemet, a következő egy smaragd ami ragyog az az a büszkeségem- gyorsan felvettem őket és elraktam. ~Nem igaz miért nem lehet hogy nem mutatja ki.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

#133 2019. 03. 31. - 14h22

Abszint gárda
Drintii
A gárda gyalogosa
Drintii
...
Üzenetek: 2 237

https://i.imgur.com/ecsXh0V.png


A lányok mint látom épségben megvannak. Mondjuk nem tudom ők hogy vannak vele, de engem kerülget valami enyhe fejfájás, amit betudtam annak a furcsa ködnek és vérfagyasztó látomásnak. Üzentem is Deshának a köteléken keresztül, aki habozás nélkül válaszol és megnyugtatott hogy rendben van. Nincs rendbontás, mindenki vigad és kártyázgat. Remek.
- Tudtommal jaaah. - bólintok egyet jobban szemügyrevételezve a hátast, akire felpattantam.Fekete és vörös, kétségkívül hasonlít a gazdája színvilágára. Olybá tűnt hogy pont nem érdekeljük, szabadon vágtázott a kiadott parancsának eleget téve. Felőle Xiranara is csimpaszkodhatott volna belé még vagy húsz percig is. - Nem látok sérülteket. A vöri meg a jéglány is épségben futkorászik mögöttünk. Egyedül... - tűnődök el pár másodpercre, miután sikeresen felhúztam az amazon. - Nem volt itt pár másodpercre valami ezüst hajú lány? Nem a jég, hanem egy másik. Őt például elhagytam.
A védelmezőkhöz érve nyugodtan lepattanok erről a valamiről. Még felnézek a lányokra, de ahogy látom nem kell nekik segítség a leszálláshoz, jelenleg hiába lennék lovagias. Amúgy sem gondolom magam annak.
Természetesen le vagyunk szidva, nem is vártam mást. Karbatett kézzel igyekeztem figyelni a férfi szavaira, a pihenés és a táplálkozás elhangzása után viszont hegyeztem a füleimet. Persze jelenteni is kell. Szerintem meghagyom másnak, mivelhogy az én ottani tudásom csak annyit tudna hozzátenni a dolgokhoz hogy láttam egy lányt, akit régen már megcsapoltam, de elrepült. Kösz nem.
- A konyhán feltehetőleg nincsen olyan vér amire nekem szükségem van. - fordultam az első ember felé akit megláttam, és hát az Aithlin volt. - Ha bárki keresne - amiben kételkedtem - Az erdőben leszek, vadászok. Olyan két órás procedúra. Utána azonnal jövök. - mivel ezt a részt letudtam, a csapat szétszóródása után laza léptekkel indultam meg az erdőbe, zsákmányszerzés céljából. Furcsa új helyen, a régi módszerekhez folyamodva előkeresni az elemózsiát, de hát errefelé ez van.

https://i.imgur.com/2I8szDq.png


Oyuki és én zártuk a sort. Dicséretes és kimagasló ötlet volt a hölgytől a jégbezárt út megnyitása a csapat mögött. Ezek után csak reménykedtem, hogy semmi esetleges probléma nem fog a nyakunkba szakadni, mert őszintén bevallom már nagyon untam cicázni az ellenféllel. És megmenteni azokat, akik számomra nem is túlzottan fontosak.
A védelmezők táborába érve hangosat sóhajtottam. Mikor körbenéztem nagyjából mindenkit be tudtam azonosítani, innentől pedig úgy gondoltam, minden problémát lesöprök a vállamról. Eleget segítettem és már jó pár órája nem is meditáltam. Igaz, ehhez most elég későre járt, de megfogadtam hogy a késői vacsora után keresek magamnak egy csendes és békés helyet, a jelentést már valaki másra hagyom. Ennyire buzgó jómagam sem vagyok.
A védelmezők elé érve visszahívtam Skalt, de Alont még magam mellett szándékoztam tartani. Biztonsági óvintézkedések, még ha szükségtelenek is.
Amint pihenésre és étkezésre lettünk bocsájtva, lábaim azonnal abba az épületbe vittek, ami feltehetőleg a Dhassosi katonák ellátására szolgált. A kör alakú asztalokat szépen faragott faszékek tarkították, mindenhová négy ember fért. Plusz szék bezsúfolásával talán öt. Lassan körbenézve lépkedtem a konyhás hölgy elé, hálóval összefont haja már kissé kócos volt, tekintete pedig fáradt.
- Valami salátát szeretnék. - tűnődtem el, mert egyenlőre nem kívántam húst vinni a szervezetembe. Majd lenéztem Alonra, aki a fülét hegyezte, és a fogait csattogtatta. - És egy kis húst neki. Hosszú utunk volt.
A nő bólintott, majd kiszolgált, és pedig hálásan megköszönve az ételt ültem le egy szimpatikus, fal melletti asztalhoz, és nekiláttam a vacsorámnak. Az egyedüllét jót tett kissé a lelkemnek, ez a pár perces szünet is visszazökkentett a világomba.
- Jó étvágyat. - tekintettem le a lényre, aki kissé felsandított rám, majd tovább marcangolta a finom táplálékot. Én pedig visszafordultam a salátámhoz.

https://i.imgur.com/tHrwtI1.png


Mulattató volt nézni ahogy visszahajol a kutyájához, mintha minden egyes mozdulatából ki akarná csikarni azt az információt, miszerint én sejtem, miért ragaszkodik hozzá annyira az eb. Hihetetlen hogy ez a megjegyzésem ilyen végletekig képes elmenni. Azért jobban belegondolva megérte, ez minden szempontból viccesebb mint a kocsmákat járva elnyerni emberektől bizonyos dolgokat, míg le nem dől ez a béna akadály. Tényleg...Vajon ha ez megtörténne mennyire szeretnék eltűnni innen felhagyva az eddigi beszédpartneremmel? Majd meglátom. Azért valahová mégiscsak beülnék inni.
- A helyzet? - vonom fel a szemöldökömet szórakozottan. Ez a srác kész. - Mit is tudtál meg pontosan? Lehet hogy nem pont azt kaptad válaszul, amire én is gondoltam. - válaszoltam sejtelmesen, majd csettintettem egyet. - És most vallottad be hogy érdekes vagyok.

A csajszi bekeményít, pedig én akartam a stresszoldó lenni ebben a kényes szituációban. Nem szítom a tüzet, amíg a helyzet azt meg nem kívánja, habár a legtöbb esetben úgy jövök ki épületekből, hogy bent mindenki megutál. Ezért nem vagyok törzsvendég sehol, ha jobban belegondolok. Hah...
Nagyuram, ez keményebb lesz mint elsőre gondoltam. Habár azért szimpi látni a kék hajú próbálkozásait, szeretem ha az aktuális "vetélytárs" nem iszkol el. Neki ilyen sajátos kezelési megoldásai vannak, mint az erős szavak, és mások megragadása, talán..hatalomfitogtatásképp?
- Hé-hé nyugi. - emelem fel a kezeimet fáradtan. - Csak mellékesen megjegyzem, hogy amúgy nem sikerülne. - jegyzem meg az eltenne minket láb alól című fenyítésére. Én nem tudom Rhys mikre képes, csak magamból indulok ki, és ha azt nézzük hogy a város ezen részén megbújó árnyak már mind szétmarcangolnák a lányt, annyira nem érzem hogy bajban lennék. - Másodszor kérdezz amit szeretnél. - ezeket vagy megválaszolom, vagy nem. Rhys kérdése sem volt rossz ezzel kapcsolatban.
Aztán csak észrevehetetlenül, gyorsan megforgattam a szemem, és átgondoltam hogy békítően a vállára teszem a kezeimet, de annyira barcsinőzni még nem akarok. Aztán lehet hogy tényleg ellenünk van, de mondjuk az mellékes, én mindenkivel szeretek elcsevegni, míg nem érzem úgy, hogy el kéne söpörni a föld alá a hamvait.
- A nevem Vivy. Becézhetsz így te is. - remélem elégedett.

Utolsó módosítás: Drintii (2019. 03. 31. - 14h45)


https://i.imgur.com/bfV2njM.png

Kijelentkezve

#134 2019. 03. 31. - 15h42

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 7 446

https://i.imgur.com/DuGLr7k.png?1

A fák között hol ugrálva, hol repülve nem igazán láthattak engem, de én tudtam követni az árnyék-Skal-lényt, és közben azt is látom, ahogy a hátvédként szolgáló jégtündér miként készít csúszós-kristályos-fagy-utat. A csapat vámpírja is felzárkózik, láthatóan mindenkinek sikerült elmenekülnie a rajtaütés helyéről. 
Csak a kíváncsiság hajt, semmi más... de érezni, komoly dolgok vannak itt készülőben. A Védelmezők sereget gyűjtenek maguk köré különleges emberekből. Ha valami, akkor ez az, ami miatt hajlandó vagyok kicsit elszakadni a biztonságos-békés-erdőtől és a civilizációba dugni a fejem, hogy megnézzem, mi van. Nem mintha időről-időre nem bukkannék fel emberi formában Feraoisban, de sosem jó hosszú idő a kétlábúak között.
Őrült-vad hajsza után megérkezve újra fák koronája rejti jól a testet, a fehérlő pikkelyeket, amit nem kell lásson más. Szóval ők a Védelmezők. Jóindulat sugárzik belőlük, de nem makulátlanok; senki sem az. Érdekes. Érdekes személyek lehetnek.
Apró fényes ragyogás a fa tövében: a tündér közelít meg, már ösztönösen mozdulnak a szárnyak, elvinnének másik fára. A kicsiny-szikrázó azonban naggyá válik és nem is a sárkányra figyel. Megnyugszom, újra az ágra simulva figyelek tovább. Itt harcoltak... érezni a halál szagát. Kellemetlen-orrfacsaró-bűz.
Az élelem szó azonban felülír mindent, korgó gyomor jelzi, engedni kell a csábításnak. A fa tövébe mászva észrevétlenül öltök ismét emberi alakot, hogy a többiek közé surranva én is részesülhessek a vacsorában.
Ha már egyszer eljöttem idáig annak ellenére, hogy az ösztöneim azt súgták, lépjek le... legalább egyek valamit. Addig legalább megtudok valamit ezekről a híres Védelmezőkről.
https://i.imgur.com/qoWhNHF.png

Kijelentkezve

#135 2019. 03. 31. - 23h54

Abszint gárda
Madelline
Tündérek cinkosa
Madelline
...
Üzenetek: 1 088

https://i.imgur.com/cbWMGCd.png

Úgy 10 perc múlva egy dolog volt bennem: mi a francért követtem a csapatot? A sötét, ködös és 'kicsit sem kockázatos' mocsár közepén meneteljen a csapat elszórva? Mi baj lehet? Na, ezért nem bírom én a Védelmezőket. Akarnak tőlem valamit? Jöjjenek el hozzám és ne nekem kelljen túlélni egy olyan tortúrát, ahol simán megtámadhat valami szörny. Hát mit ne mondjak, legközelebb távol tartom magam úgy az egész világtól. Ó, másik hidegzuhyan: kövessünk egy idegent. Persze, zseniális ötlet! És ha csapda? Innentől kezdve nem is érdekelt semmi. csak néztem ki a fejemből, és próbáltam látótávolságon belül maradni.
Pár pillanat múlva egy ismerős hangot hallottam: az én hangomat. A ködből előjött egy succubus, aki én is voltam, meg nem is. Hm, ő nem lehet valaki, aki egykoron voltam. Ő valami, amivé válhattam volna. Megvoltak a szárnyai és szarvai, még a 'farkincáját' sem rejtegette - velem ellentétben. Olyan mosolyt vett fel, amire anyám próbált tanítani. Szerinte sosem ment jól. Elgondolkodtam, és igen, ez én lehettem volna, ha azt az utat válsztom, amit mindenki más a fajomban. De ez nem én vagyok, mégis még mindig félek, hogy ilyenné válok. És vajon ez a félelem a gyengém? Hiszen már most hatalmába kerített az a szörnyű érzés, amitől valószínűleg soha nem lesz nyugtom. A gyomrom görcsbe rándult, és egyre több mindent kavargott a fejemben. 
Nem volt időm feltenni még több kérdést, mivel hirtelen Døden károgásának köszönhetően elmosódott a női alak, és úgy érzem, mintha egy álomból ébredtem volna. Még jó is, hogy ez gyorsan megvolt, mert máris jött még több nem kívánt izgalom, ami ahhoz az eredményhez vezetett, hogy egy furcsa lényen is vágtáztunk. Ilyenkor elgondolkodom, lehet meg kellett volna tartanom szárnyaimat... nem, nem és nem! Jól döntöttem, hiszen nem szeretnék az lenni, ami vagyok.
Megérkezésünkhöz nem társult, annyira kedves fogadtatás, mint amire számítottam. Mármint, hogy nem volt az az érzésem, hogy "Mi vagyunk a jók, úgyhogy menjünk és lovagoljunk pár csillámpónin miközben rózsaszín vattacukrot zabálunk". Plusz pont. Épp' mikor már elindult volna bennem egy óriási fejtegetés, erről az egész szituációról, valaki megköszörülte a torkát előttem, amire felkaptam a tekintetem. Egy fiatal, hosszú és barna hajú lány állt előttem. Bemutatkozott, majd feltette a jelen esetben esedékes két alapvető kérdést.
- Trish - mondtam pár másodperc múlva. - Nem, legalábbis nem tudok róla. - Végignéztem magamon, a biztonság kedvéért. A fizikális fájdalmon, néha képes vagyok átsiklani, és nem észrevenni. Izé, most mi is jönne? Látszik, hogy régen beszélgettem bárkivel is, akivel nem 'csak' üzleteltem. - És te, jól vagy? - kérdeztem, nem feltétlenül a sebekre értve.

Utolsó módosítás: Madelline (2019. 04. 01. - 00h01)


https://i.imgur.com/eTHUYcF.gif

Kijelentkezve

#136 2019. 04. 04. - 00h41

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 190

https://i.imgur.com/V8cxgZm.png


Sikerült jó távolra kerülnöm attól a nyavalyás Laedontól és a kis szivárványos társaitól. megláttam Aertent és még egy pár csatlósát apámnak. Vagyis a Nagyúrnak. Hát itt vannak..jelek szerint nem volt nagy sikerük nekik sem...Milyen kár, pedig nem ártana egyet-kettőt fogolyként elvinni. A védelmezők túl erősek a fegyvereikkel, arról szó sem lehetett de a Pegazuson lovagló kis barátjaikról már sokkal inkább.
Oda vándoroltam a papnőhöz.
-Mondd csak Aerten ti hogyan haladtatok a kitűzött feladatokkal?
A válaszára várva nem is vettem észre a vészjósló csendet az állatok nem adtak ki több neszt és mintha a fák és növények is megszűntek volna lélegezni. A vészjósló aura és frissen ontott vér szaga belengte a teret. A fák közül egy meg is mozdult és egyre közelebb jött felénk. De..ez Skógur. Valami gyors menekülést muszáj lesz eszközölnünk hiszen ő egy halhatatlan lény, mágia és kardok nem hatnak rá. Nem csoda ez a csend. Tettem pár lépést hátra, hogy minél messzebb tudjam magamtól. Laedon után úgy éreztem, hogy csöbörből vödörbe kerültem. Ez a drága óriás meg ismert volt arról, hogy amennyi ételt elé helyezel azt meg is eszi, az étvágya teljesen kielégíthetetlenen hiszen ez az egyetlen amit valaha is érezni fog, éhség. Anyám mesélte egyszer, hogy Skógurt maga az Istenek leghatalmasabbika átkozta meg örökké tartó kínzó éhséggel, amiért felfalta az egyik gyermekét. Persze ez csak legenda, de mégis itt van előttünk ez a förtelem és készen áll arra, hogy minket is az örökkön tátongó ürességbe száműzzön.
-Valakinek valamim ötlet?Ű

Oyuki


Megérkezésünket nem fogadták nagy örömmel, amit megértek. Viszont ez a fölényes viselkedés teljesen elfogadhatatlan volt. Ha más nem, majd én adok annak a szőke..szőke majomnak.
Oda sétáltam Quillianhoz és a többi védelmezőhöz.
-Azért értünk ilyen későn ide, mert addig vártunk Amara'alra és Zarekre, amíg nem jött a támadás. Mind kaptunk egy értesítőt, hogy találkozzunk veletek a Fáradt Disznó előtt. Azonban ti nem jelentetek meg, aztán megvédtük a várost és az Istennő idevezetett minket.
Amara'al közbevágott, hogy azt mondta itt kellett volna vele találkoznunk miután összegyűltünk a fáradt Disznó előtt. A futár srác megmagyarázta a helyzetet. Ő értette félre és tényleg úgy volt, ahogyan mi mondtuk. Quillian elküldte fát hasogatni mint büntetés.
Elégedetten sétáltam tovább miután intettem nekik és a Quillian mögött rejtőző zöld hajú lánynak. A gyomrom korgott ugyan de semmi étvágyam nem volt ettől a mocsár szagtól. Hogyan tudnak mások itt étkezni?
Elvonultam egy kicsit a többiektől, amíg nincs ismét gyülekező. Alkottam egy kis jégből készült viskót és ledőltem benne egy pár percre. Ez a meleg tűrhetetlen volt.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#137 2019. 04. 07. - 21h36

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 376

https://i.imgur.com/KRYRlLE.png


Amikor a Védelmezőkhöz érkezünk nem túl kellemes a fogadtatás. Amara'al mosolyog, de a szemén látszik az idegesség. Quillian jól letámad minket, holott nem is tudja mi történt. Éppen szóra nyitnám a számat, de megelőznek a válasszal. Ez a magyarázat bőven elég, nem szükséges hozzá plusz, kiegészítő válasz. Miután elküld minket étkezni, illetve egy faház irányába megy nagyjából ha jól emlékszem a lény gazdáját követem, amelyen idáig utaztunk. Nem jut eszembe a neve, csak a vörös haja, meg nagyjából a ruházata. Fél úton megállok, ahogy Laedon tájékoztat a valószínűleg kicsit hosszabb ideig tartó majdani távollétének okáról. Biccentek neki ezzel a tudtára adva, hogy tudomásul vettem, menjen csak nyugodtan. Na nem mintha pont az én engedélyem kellene neki..
Lassan, ráérősen majszolva az ételemet figyelem Quillan-t ahogyan kivezet egy fiatal lányt a bizonyos faházból ahova ment, a lány meg jobban szemügyre veszi a társaságunkat. Valamivel arrébb látom Xiranarát ismerkedni valaki olyannal, akit még nem láttam, az Amazonhoz hasonlóan én is csak most látom először. Mert ahogy Xiranara beszél úgy veszem észre most ismerkednek. A szemem sarkából pont elkapom még azt a pillanatot is, amikor egy kis jég kunyhó emelkedik el a talajtól. A jég tündér lehetett ha jól sejtem. Mi tagadás elég színes egyéniségek alkotják a kis csipet-csapatunk.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd1c9ov-5b7f24a3-dae5-42e1-8bf3-ca7fb80f4818.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzIxZWUyNDIwLTI4MzMtNGU1ZC05YWY1LTgyMTBjZTkxZWZkYVwvZGQxYzlvdi01YjdmMjRhMy1kYWU1LTQyZTEtOGJmMy1jYTdmYjgwZjQ4MTgucG5nIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.RCPBvHbx4qD5J0MENaQBV7Ar4Hwm4yRyPXB6DCbF2s0

Kijelentkezve

#138 2019. 04. 11. - 12h17

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 580

https://i.imgur.com/hSkLCzj.png


Megkönnyebbülés suhan át arcomon, mikor mindketten konstatáljuk, hogy nem esett semmi baj.
- Trish. - ismétlem meg. - Nem. - rázom meg a fejem. - Nekem sincs szerencsére. - látom, hogy Ő nem nézz rajtam végig, ahogy én tettem, így gondoltam, hogy nem csak a külsőségekre gondol, de lelkileg sem érzékelek magamba semmi negatívumot, maximum csak az bánt, hogy most nem küzdhettem, de nem a világvége. Tekintetemmel a vörös hajú férfit keresem, de már nem láttam sehol. A kis hótündérke teljes mértékben kiállt értünk, amit személy szerint nagyra értékeltem tőle. Nem tetszett a letorkolás a Védelmezők részéről, mégis jobbnak láttam, ha jómagam nem szólok. Meg tette más.
- Ha esetleg éhes vagy, akkor mehetnénk enni együtt. - vetettem fel, és mutattam arrafelé, amerre többen már elmentek. - Én már eléggé éhes vagyok. - nevettem halkan. Közben a Griff eltűnt a fák között a farkasával. Gondolom túl sok neki egyszerre ez a sok ember. Nem voltam túl kedves hozzá először, amit kicsit megbántam, de nincs ínyemre, ha úgy kérdezősködnek mikor valaki segítségre szorul és nem annyira volt nehéz a feladat.
Egyenesen állva vártam a lány válaszát, hiszen nem akartam faképnél hagyni, ha idejöttem beszélgetni, de örülnék, ha velem tartana.


Kis szösszenet Katt ide
https://i.imgur.com/k16oMKq.gif

Kijelentkezve

#139 2019. 04. 11. - 19h38

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 889

https://i.imgur.com/CZH1R2O.png

El is indulnék, de egy ismerős illat, majd hang állít meg.
-Ei... khm... Ibon. -Az egyetlen lény, akitől még én is tartok. Nem azért, mert előttem felfedheti szívem hőn áhított vágyát, hanem mert ezt akár mások is megláthatják. És én jelenleg arra vágyom, amire az apja is.
-Borzalmasan, hogy válaszoljak a kérdésedre. Azt hittem eljátszadozhatok az új kis csapattal, de... -Újabb illat csapja meg orromat, azonnal az irányába kapom fejemet. Szemeim elkerekednek és Ibonhoz hasonlón lépek párat hátra. Na oké, hogy vágyom a halálra, de nem erre a fajtára. Ha ez megesz rosszabb vár rám, mint az élet.
-Ötlet? Na rá pont nem számítottam... -Nyögöm és Wassa karja után kapok, hogy magamhoz közelebb húzzam.
-Az éhség elvette az eszét, igaz? De se mágia, se acél nem hat rá... Akkor talán olyasmivé kellene alakulnunk, amit nem akar felfalni... vagy elreppenni... Mindenesetre, most... Fussunk! -Pusmogom és futásnak eredek.
-Nem gondoltam volna, hogy így fogunk újra találkozni... -Felnevetek, mire egy jellegzetes fasorhoz érünk. Többféle fa összefonódása, gyönyörű és hatalmas. Legjobb hely egy teleport mágiához. Apró segédjeimből lett óriásokkal barikádolom el magunkat.
-Dulce, dimittis salva nos! -Küldöm a fertelem elé harcosaimat. Újabb varázslatot kiáltok, hisz érintés nélkül csak a szavak maradtak.
-Carum arborum patentes vobis dividere porta! -Kiáltom, mire a fák külön válnak és ezzel tökéletes kijutást biztosítanak nekünk. Bár a gyors varázslat, nem a legbiztonságosabb, hisz az se biztos, hogy mind a hármunkat egy helyre tesz ki.


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Kijelentkezve

#140 2019. 04. 15. - 20h01

Abszint gárda
Madelline
Tündérek cinkosa
Madelline
...
Üzenetek: 1 088

https://i.imgur.com/cbWMGCd.png

Szerencsére neki sem volt semmi baja. Nem jó megsebesült vagy traumatizált embereket látni. A kérdése valahol meglepett, hiszen nem számítottam társaságra a „vacsoránál”. Vagyis de, csak nem humánus lényre.
- Rendben – válaszoltam egy bólintás kíséretében, majd elindultunk az étkezde irányába. Habár nem említettem, de már én is elég éhes voltam. Ez a levél egy kissé felforgatta a terveim, amiben az is szerepelt, hogy ma este egy kiadós vacsorát szerettem volna. Bár nem fogom most degeszre enni magam, mivel ez nem olyan helyzet, ahol jó benyomást kelt, ha felemésztem a fél ételállományt egy este alatt.
Közben Døden is újra feltűnt a semmiből, majd leszállt a vállamra. Eléggé feltűnően kezdte el vizslatni Xiranarát. Néha rám nézett, mintha csak azt kérdezné, ki ez. Mindig gyanakvó az új arcokkal kapcsolatban. Nem bírta sokáig, és körbe repülte őt egyszer, majd visszaült. Károgott egyet, amolyan „Rendben van.” stílusban. Egy kis idő múlva már nem igen érdekelte a lány, szóval inkább elkezdett tollászkodni. Micsoda pojáca. Társamhoz fordultam.
- Ne aggódj miatta, csupán túlságosan kíváncsi. – mondtam, mert nem szeretném, ha rossz néven venné. – Szóval – folytattam a mondanivalóm – Gondolom, hamarosan együtt kell segítenünk a védelmezőket. Szerinted mire számíthatunk? – érdeklődtem. Jó lenne tudnom mire is vállalkoztam pontosan… Vagy inkább mibe is rángattak bele.


https://i.imgur.com/eTHUYcF.gif

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 4 5 6