Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 4 5 6 7

#126 2019. 03. 26. - 19h15

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

Kalandmesteri poszt


Hőseink nagyon hamar megérkeztek a táborba a védelmezőkhöz, ott már a harcnak hűlt helye sem volt. Amara'al meleg mosollyal fogadtatta őket, bár látszódott az irritáció is a szemeiben, mivel a tanoncok nagyon is megkésve érkeztek, ezzel lemaradva a csetepatéról. Quillian előrébb lépett karba tett kézzel nézett végig a csapaton, akik habár az itteni harcban nem vettek részt, mégis helyenként megtépázva és némelyikük olyan arccal állt előtte mint aki éppen a legnagyobb gyötrelmeit élte át. Kíváncsi volt, hogy mégis mi okozhatta ezt a zavart.
Ellentmondást nem tűrő hangon szólt oda nekik.
-Mindenki pihenjen és egyen valamit ha tud. Utána részletes jelentést kérek arról, hogy mi tartott nektek idáig!
Megfordult és elindult a faházba, ahol Rivert hagyta. Itt volt az ideje, hogy ő is részt vegyen a dolgokban, most, hogy a balhé elcsitult.

Eközben Aerten és Rorek többi csatlósa nem jutott sokáig a követéssel. Fojtogató, nehéz köd szállott le rájuk és mindenhonnan borzalmas, kísérteties zajokat hallottak. Látni semmit sem láttak a ködön kívül, füleikben mintha mély fújtató lélegzést hallottak volna. Mintha csak egy hatalmasra nőtt bika lihegett volna a nyakukba. Más állatnak vagy szörnyek a zaját nem lehetett észlelni, azonban aki az orrán keresztül vette a levegőt érezhette a vér egyedi szagát, ami körbe lengte a helyszínt. Egy átlag ember már sikítva menekült volna a másik irányba, hiszen ez nem jelenthetett mást....mint magát a rettenetet. Lassan a ködön keresztül Skógur hatalmas alakját véltétek felfedezni. Magassága több mint háromszorosa a legmagasabb embernek is a földön, léptének a dübörgése pedig szinte fülsüketítő volt.


Moderátor által szerkesztve 2019.05.15. 20:42.
Kérlek, a pirosés a zöld színek használatától tartózkodjunk. A kalandmesteri posztokra szeretettel ajánlom a kéket és/vagy a vastag betűvel szedettet /static/img/forum/smilies/smile.png
- Eruhel

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 03. 26. - 19h16)


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#127 2019. 03. 26. - 19h21

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 179

Ewelyn

Válaszára először csak pislogok, ám a következő pillanatban el lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot. Az állát az ujjaim közé fogom, és felém fordítom az arcát.
- Valóban? És tudod... ha valóban ellenség vagyok, és te.. azaz ti - helyesbítek, ahogy egy pillanatra a mögötte álló személyre röppen a tekintetem -, most ezt megtudtátok, akkor vajon mi gátoljon meg engem abban, hogy eltegyelek benneteket láb alól, miután hozzájutottam a kívánt információkhoz? - kérdem, miközben egyre közelebb hajolok hozzá, mígnem végül már csak néhány centiméter választ el tőle.
Tulajdonképpen közel sem vagyok olyan magabiztos magamban, mint azt mutatom. Azt is be kell valljam, hogy még azt sem tudom, hogy mik... vagyis kik ezek a Védelmezők. De most már megkérdezni aztán tuti nem fogom, hogy esetleg hol találom őket. Azt az elégtételt aztán biztos nem fogom megadni ennek a kis... ennek a még magam sem tudom minek.
Gondolataimból a lány szakít ki, ahogy mellénk lépve nekem szegezi a kérdését.
- Igen, azt még tudom - közlöm vele anélkül, hogy elszakítanám a tekintetem az előttem álló pasi arcáról. Ha a lány azt várta volna, hogy ezzel most be is mutatkozom, akkor hát nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Mert az a dolgok jelenlegi állása, hogy amíg ők nem tették meg, addig én tuti, hogy nem fogok bemutatkozni.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/8dd5be32-f7a4-4d4e-8dc6-2cd9b83dd3b1/dd3bo9m-7d577f00-49ab-4235-991f-75c51c64b669.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzhkZDViZTMyLWY3YTQtNGQ0ZS04ZGM2LTJjZDliODNkZDNiMVwvZGQzYm85bS03ZDU3N2YwMC00OWFiLTQyMzUtOTkxZi03NWM1MWM2NGI2NjkuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.UQeDewwVa7-4ATRt7o3GYJ_mRUSI4WZo8VIcwNAi2-U

Kijelentkezve

#128 2019. 03. 26. - 20h03

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 998

https://i.imgur.com/jj1nWWJ.png


Nereus vállán kapaszkodva, figyelve az eseményeket, miközben csendben hallgatom Quillian hangját. Nem igazán mertem megszólalni, egy azt sem tudom mi történt körülöttem a másik meg hogy is mondhatnám el, de egy pillanatra csak forgolódom, hogy hol van a tündér zúgom hiszen anélkül nem vagy semmi. Együnk, és igyunk még mit nem nekem kell az a tündér por. Hirtelen leugrom Nereusról és elkezdtem repülni egy fához, ami egy kicsit odvas.
-Meg vagy...-kilátom fel gyorsan és kiveszem a tündérporomat. Miközben kiemelem a parányi testemmel majd mikor nagy lettem újfent akkor kicsit varázsolni kezdtem, hogy az erszényem is kicsi legyen ha én is. Mosolyogva mentem vissza a többiekhez, és nem szólaltam inkább meg.

River


Miközben kutattam a kiutat hogy mehetnék harcolni, sajna sikertelenül. Az egyik fához mentem rejtőztem a többiek elől. Gondolataimba merülve vettem észre hogy egy csapat idegen jelenik meg ahol a védelmezők várakoztak. Néztem végig a csapaton, mindenkin látszik hogy akadályba ütköztek. Meglátta hogy Quillian a faházhoz indult.
~Ajajj.. itt lesz szidás, ha nem talál ott.
Rohanni kezdtem a faházhoz ahol elkezdtem bemászni az ablakon is. Csak hát a övem beakadt ezért nem bírtam be mászni, hangtalanul így egy hatalmas zörejt okoztam.
~De miért is nem itt másztam ki...~Gondolom végig miközben a fejemet fogom az esés miatt. Reménykedtem, hogy nem veszi észre az én bátyám. Hiába gyerek fejjel gondolkodom de néha tud felnőttként is gondolkodni.

Utolsó módosítás: LovelyPinty (2019. 03. 27. - 14h37)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

#129 2019. 03. 28. - 21h13

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 503

Rhysanthir

A zombik is neki tudnak menni dolgoknak és további fejhorpadásokat is tudnak szerezni, holott ők már halottak. Bár ezt nem jegyzem meg hangosan, mert nem akarok ilyen kis hülyeségek miatt kötekedni, esetlegesen meg vitába keveredni. Ahhoz most túlságosan is jó kedvem van. Főleg azok után, hogy most még bájosnak is nevezett engem. Okké.. tudom nem teljesen így értette, de ha jobban belegondol a succubus, ez lenne a lényeg, nem?!
- Hát.. ha úgy mondanád, hogy félreérthető lenne, akkor kétségkívül úgy tennék - mosolyodom el sejtelmesen. Hisz ha a mondandója kétértelmű, akkor egyértelműen a számomra kedvezőt hallanám ki a szavai közül. - Hmm.. de azt mondod, hogy Sophye tud róla? - húzom fel a szemöldököm kíváncsian, majd le is hajolok az említett jószághoz. - Te velem vagy ugye? Áruld csak el, hogy mire is gondolt pontosan Vivy?
Nem kellett még egyszer kérlelnem, fogta és az államtól a halántékomig, nyálat nem sajnálva, szép lassan végignyalta az arcom. Ezek után nem tudom ki mit gondol, de számomra egyértelmű, mi ennek a jelentése. - Ahh szóval így áll a helyzet - vigyorodom el szélesen Vivyre. - Ami azt illeti, most hogy tudom, számomra még érdekesebb ez az egész szitu.. nem tudom te hogy vagy ezzel? - incselkedek vele egy kicsit.

Ahogy a lány hozzám ér, a szavai már csak haloványan jutnak el hozzám, mivel közben akarata ellenére rám zúdított egy adag emléket és most azok kavarognak szüntelenül a fejemben. (Nighttal megbeszélve, hogy mik is ezek valójában.) Ezért utálom azokat, akiknek már akkora az energiájuk, hogy majd kicsattannak, mert nekik olyan vagyok, mint egy földelés, aki elvezeti a fölös energiát/stresszt, vagy ki tudja mit. Minden esetben nekik jó, nekem nem kifejezetten. De jelen helyzetben nem lépek el tőle, mert egyrészt jól lakom, másrészt hagyom letámadni az elmém a történetével, mert kíváncsi vagyok honnan ez az ellenséges aura. Csak azt bánom, hogy a kiscsillag most ébredt, így elég zavaros nála minden, ami még kuszábban jön át hozzám. De sikerült összelegóznom pár részletet. Az ébredését a város kriptájában. Meg a múltja egy részletét, aminél nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy hol is történt az pontosan. Érdekes a kiccsaj.. azaz őskövület, mert ugye ebből kiderült, hogy elég öreg lehet. Hmm.. talán asszonyomnak kéne szólítanom. Kíváncsi vagyok mit szólna hozzá.
- Milyen információ érdekel? - yapp.. még ha nem is tudtam koncentrálni, hogy mit szájalt vissza, megmaradt a lényeg az egész mondandójából. Szóval én meg most halál nyugodtan erre rá is kérdeztem.


https://i.imgur.com/tmlpya8.gif

Kijelentkezve

#130 2019. 03. 28. - 22h39

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

Quillian


Amíg a "gyerekek" összekapták magukat, én megtettem az a rövidke utat a faházhoz, ahol elviekben Riverre vigyáznak. Elviekben..ugyanis a kis hölgy már nem tartózkodott a faházban, túl nagy volt a csend és pont akkor jött hangzavar bentről, amikor az őrök elé léptem. Csóváltam a fejemet, mikor tanulja már meg, hogy itt felesleges lépten-nyomon rebellisnek lenni? Ha harcolni kar, kérjen meg. Tegyen érte és akkor fogom is neki hagyni, hogy komoly ellenfelek ellen menjen. Megforgattam a szemeimet és intettem az őröknek, hogy menjenek nyugodtan. Eddig is felesleges volt itt állniuk, ha azt sem veszik észre, amikor az őrizetben lévő egyén már nincs is bent. Kinyitottam az ajtót és River pont az ablaknál támasztotta a fejét. Összefontam a karjaimat magam előtt és rosszallóan néztem rá.
-River kicsit csalódott vagyok..azt hittem, hogy sokkal hamarabb rájössz, hogy miként tudsz innen kijutni.
Sóhajtottam majd a karját amilyen finoman tudtam megfogtam és felhúztam. Állj készen, most találkozol személyesen is a többi tanonccal.
Kivezettem a többiek elé. Amara'al ránk mosolygott és én nem tudtam nem viszonozni. Az ő mosolya el tudta hitetni velem, hogy minden rendben lesz.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#131 2019. 03. 29. - 21h25

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 594

https://i.imgur.com/hSkLCzj.png


Szívesen elfogadom a felém nyújtott segítő kezet, mert nem volt igazán kényelmes a szörny hóna alatt vergődni ide-oda, hiszen semmibe nem tudtam megvetni a lábamat. Hálás mosolyt eresztek Laedon felé. Aithlin kérdésére nem tudok válaszolni teljes mértékben, hiszen csak reménykedni tudok, hogy igen valóban jól van mindenki, de amit a ködön átszűrődő hangok hallatni engedtek abból úgy vélem nem eshetett senkinek sem nagyobb baja. Mikor odaértünk végre a hőn áhított helyre lepattantam. Nem éppen kellemes fogadtatásban részesültünk, de valahol meg tudom érteni őket is, hiszen van ennek egy várva várt intervalluma is, de lényegében bezárultak mindenhol a kapuk, miért nem csodálkoznak, hogy mégis hogyan értünk ide? Nos, majd úgy is beszámolunk nekik a történtekről.
Az élelem szó hallatán halkan megmordul a gyomrom, hiszen mióta elindultam otthonról nem tudtam vacsorázni. Elindulnék az étkező felé, de szemem megakad egy sötétbe burkolódzott lányon. Dereng, hogy az átjárónál is láttam már, mikor az Istennő megnyitotta azt számunkra, de nem volt alkalmam megismerni jobban, mivel Ő nem volt az asztalnál. Notórius késő lenne? Aligha. Nem olyannak tűnk aki szereti, hogy valami miatt rá figyeljenek, de én mégis úgy határoztam, itt az ideje ismerkedni. Hamar átszelem a távolságot majd megköszörülöm torkomat, hogy tekintetét rám emelje.
- Szia! Azt hiszem még nem volt alkalmunk összefutni. A nevem Xiranara. Téged hogy hívnak? Nem esett bajod a harc alatt? - kérdezem majd végig pásztázom szakadások után kutatva ami alatt esetlegesen seb tárulna szemem elé amit minél hamarabb el kéne látni, ha arról van szó.


Kis szösszenet Katt ide
https://i.imgur.com/k16oMKq.gif

Kijelentkezve

#132 2019. 03. 31. - 13h49

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 998

River



Amikor a drágalátos Quillian megjelent az ajtóba, már sejtettem, hogy tudja. Sóhajtva nézek rá, majd mikor elkezdi a monológját én csak egy "tudom"-mal tudok válaszolni. Amikor megfogta a karom akkor zavarodott voltam, miért is ilyen most, de jött a magyarázat. Gyorsan az egyik kártyámat előkapom és egy smaragdzöld fénnyel a többit felvettem. Később kivezetett örültem, de a többiek láttán azonnal meglepődtem és hátrébb mentem pont Quillian háta mögé, Amara'al mosolya miatt azonban meg jött a bátorságom, kicsit meglököm a bátyust hogy a másik védelmező felé lépjen. Láttam sokféle lényt, de nem annyira tetszett hogy egy ilyen szedett-vedett bandával vagyok összezárva, de nem mutattam ki. Leültem az egyik asztalhoz és a kártyáimmal bűvészkedem, persze a hangulatomat megint mutatta-a lovas, ami a kalandvágyamat jelenti, akkor ott van az egérlyuk, ami a félelmemet, a következő egy smaragd ami ragyog az az a büszkeségem- gyorsan felvettem őket és elraktam. ~Nem igaz miért nem lehet hogy nem mutatja ki.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

#133 2019. 03. 31. - 14h22

Abszint gárda
Drintii
A gárda gyalogosa
Drintii
...
Üzenetek: 2 241

https://i.imgur.com/ecsXh0V.png


A lányok mint látom épségben megvannak. Mondjuk nem tudom ők hogy vannak vele, de engem kerülget valami enyhe fejfájás, amit betudtam annak a furcsa ködnek és vérfagyasztó látomásnak. Üzentem is Deshának a köteléken keresztül, aki habozás nélkül válaszol és megnyugtatott hogy rendben van. Nincs rendbontás, mindenki vigad és kártyázgat. Remek.
- Tudtommal jaaah. - bólintok egyet jobban szemügyrevételezve a hátast, akire felpattantam.Fekete és vörös, kétségkívül hasonlít a gazdája színvilágára. Olybá tűnt hogy pont nem érdekeljük, szabadon vágtázott a kiadott parancsának eleget téve. Felőle Xiranara is csimpaszkodhatott volna belé még vagy húsz percig is. - Nem látok sérülteket. A vöri meg a jéglány is épségben futkorászik mögöttünk. Egyedül... - tűnődök el pár másodpercre, miután sikeresen felhúztam az amazon. - Nem volt itt pár másodpercre valami ezüst hajú lány? Nem a jég, hanem egy másik. Őt például elhagytam.
A védelmezőkhöz érve nyugodtan lepattanok erről a valamiről. Még felnézek a lányokra, de ahogy látom nem kell nekik segítség a leszálláshoz, jelenleg hiába lennék lovagias. Amúgy sem gondolom magam annak.
Természetesen le vagyunk szidva, nem is vártam mást. Karbatett kézzel igyekeztem figyelni a férfi szavaira, a pihenés és a táplálkozás elhangzása után viszont hegyeztem a füleimet. Persze jelenteni is kell. Szerintem meghagyom másnak, mivelhogy az én ottani tudásom csak annyit tudna hozzátenni a dolgokhoz hogy láttam egy lányt, akit régen már megcsapoltam, de elrepült. Kösz nem.
- A konyhán feltehetőleg nincsen olyan vér amire nekem szükségem van. - fordultam az első ember felé akit megláttam, és hát az Aithlin volt. - Ha bárki keresne - amiben kételkedtem - Az erdőben leszek, vadászok. Olyan két órás procedúra. Utána azonnal jövök. - mivel ezt a részt letudtam, a csapat szétszóródása után laza léptekkel indultam meg az erdőbe, zsákmányszerzés céljából. Furcsa új helyen, a régi módszerekhez folyamodva előkeresni az elemózsiát, de hát errefelé ez van.

https://i.imgur.com/2I8szDq.png


Oyuki és én zártuk a sort. Dicséretes és kimagasló ötlet volt a hölgytől a jégbezárt út megnyitása a csapat mögött. Ezek után csak reménykedtem, hogy semmi esetleges probléma nem fog a nyakunkba szakadni, mert őszintén bevallom már nagyon untam cicázni az ellenféllel. És megmenteni azokat, akik számomra nem is túlzottan fontosak.
A védelmezők táborába érve hangosat sóhajtottam. Mikor körbenéztem nagyjából mindenkit be tudtam azonosítani, innentől pedig úgy gondoltam, minden problémát lesöprök a vállamról. Eleget segítettem és már jó pár órája nem is meditáltam. Igaz, ehhez most elég későre járt, de megfogadtam hogy a késői vacsora után keresek magamnak egy csendes és békés helyet, a jelentést már valaki másra hagyom. Ennyire buzgó jómagam sem vagyok.
A védelmezők elé érve visszahívtam Skalt, de Alont még magam mellett szándékoztam tartani. Biztonsági óvintézkedések, még ha szükségtelenek is.
Amint pihenésre és étkezésre lettünk bocsájtva, lábaim azonnal abba az épületbe vittek, ami feltehetőleg a Dhassosi katonák ellátására szolgált. A kör alakú asztalokat szépen faragott faszékek tarkították, mindenhová négy ember fért. Plusz szék bezsúfolásával talán öt. Lassan körbenézve lépkedtem a konyhás hölgy elé, hálóval összefont haja már kissé kócos volt, tekintete pedig fáradt.
- Valami salátát szeretnék. - tűnődtem el, mert egyenlőre nem kívántam húst vinni a szervezetembe. Majd lenéztem Alonra, aki a fülét hegyezte, és a fogait csattogtatta. - És egy kis húst neki. Hosszú utunk volt.
A nő bólintott, majd kiszolgált, és pedig hálásan megköszönve az ételt ültem le egy szimpatikus, fal melletti asztalhoz, és nekiláttam a vacsorámnak. Az egyedüllét jót tett kissé a lelkemnek, ez a pár perces szünet is visszazökkentett a világomba.
- Jó étvágyat. - tekintettem le a lényre, aki kissé felsandított rám, majd tovább marcangolta a finom táplálékot. Én pedig visszafordultam a salátámhoz.

https://i.imgur.com/tHrwtI1.png


Mulattató volt nézni ahogy visszahajol a kutyájához, mintha minden egyes mozdulatából ki akarná csikarni azt az információt, miszerint én sejtem, miért ragaszkodik hozzá annyira az eb. Hihetetlen hogy ez a megjegyzésem ilyen végletekig képes elmenni. Azért jobban belegondolva megérte, ez minden szempontból viccesebb mint a kocsmákat járva elnyerni emberektől bizonyos dolgokat, míg le nem dől ez a béna akadály. Tényleg...Vajon ha ez megtörténne mennyire szeretnék eltűnni innen felhagyva az eddigi beszédpartneremmel? Majd meglátom. Azért valahová mégiscsak beülnék inni.
- A helyzet? - vonom fel a szemöldökömet szórakozottan. Ez a srác kész. - Mit is tudtál meg pontosan? Lehet hogy nem pont azt kaptad válaszul, amire én is gondoltam. - válaszoltam sejtelmesen, majd csettintettem egyet. - És most vallottad be hogy érdekes vagyok.

A csajszi bekeményít, pedig én akartam a stresszoldó lenni ebben a kényes szituációban. Nem szítom a tüzet, amíg a helyzet azt meg nem kívánja, habár a legtöbb esetben úgy jövök ki épületekből, hogy bent mindenki megutál. Ezért nem vagyok törzsvendég sehol, ha jobban belegondolok. Hah...
Nagyuram, ez keményebb lesz mint elsőre gondoltam. Habár azért szimpi látni a kék hajú próbálkozásait, szeretem ha az aktuális "vetélytárs" nem iszkol el. Neki ilyen sajátos kezelési megoldásai vannak, mint az erős szavak, és mások megragadása, talán..hatalomfitogtatásképp?
- Hé-hé nyugi. - emelem fel a kezeimet fáradtan. - Csak mellékesen megjegyzem, hogy amúgy nem sikerülne. - jegyzem meg az eltenne minket láb alól című fenyítésére. Én nem tudom Rhys mikre képes, csak magamból indulok ki, és ha azt nézzük hogy a város ezen részén megbújó árnyak már mind szétmarcangolnák a lányt, annyira nem érzem hogy bajban lennék. - Másodszor kérdezz amit szeretnél. - ezeket vagy megválaszolom, vagy nem. Rhys kérdése sem volt rossz ezzel kapcsolatban.
Aztán csak észrevehetetlenül, gyorsan megforgattam a szemem, és átgondoltam hogy békítően a vállára teszem a kezeimet, de annyira barcsinőzni még nem akarok. Aztán lehet hogy tényleg ellenünk van, de mondjuk az mellékes, én mindenkivel szeretek elcsevegni, míg nem érzem úgy, hogy el kéne söpörni a föld alá a hamvait.
- A nevem Vivy. Becézhetsz így te is. - remélem elégedett.

Utolsó módosítás: Drintii (2019. 03. 31. - 14h45)


https://i.imgur.com/6jj1vhR.gif

Kijelentkezve

#134 2019. 03. 31. - 15h42

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 7 621

https://i.imgur.com/DuGLr7k.png?1

A fák között hol ugrálva, hol repülve nem igazán láthattak engem, de én tudtam követni az árnyék-Skal-lényt, és közben azt is látom, ahogy a hátvédként szolgáló jégtündér miként készít csúszós-kristályos-fagy-utat. A csapat vámpírja is felzárkózik, láthatóan mindenkinek sikerült elmenekülnie a rajtaütés helyéről. 
Csak a kíváncsiság hajt, semmi más... de érezni, komoly dolgok vannak itt készülőben. A Védelmezők sereget gyűjtenek maguk köré különleges emberekből. Ha valami, akkor ez az, ami miatt hajlandó vagyok kicsit elszakadni a biztonságos-békés-erdőtől és a civilizációba dugni a fejem, hogy megnézzem, mi van. Nem mintha időről-időre nem bukkannék fel emberi formában Feraoisban, de sosem jó hosszú idő a kétlábúak között.
Őrült-vad hajsza után megérkezve újra fák koronája rejti jól a testet, a fehérlő pikkelyeket, amit nem kell lásson más. Szóval ők a Védelmezők. Jóindulat sugárzik belőlük, de nem makulátlanok; senki sem az. Érdekes. Érdekes személyek lehetnek.
Apró fényes ragyogás a fa tövében: a tündér közelít meg, már ösztönösen mozdulnak a szárnyak, elvinnének másik fára. A kicsiny-szikrázó azonban naggyá válik és nem is a sárkányra figyel. Megnyugszom, újra az ágra simulva figyelek tovább. Itt harcoltak... érezni a halál szagát. Kellemetlen-orrfacsaró-bűz.
Az élelem szó azonban felülír mindent, korgó gyomor jelzi, engedni kell a csábításnak. A fa tövébe mászva észrevétlenül öltök ismét emberi alakot, hogy a többiek közé surranva én is részesülhessek a vacsorában.
Ha már egyszer eljöttem idáig annak ellenére, hogy az ösztöneim azt súgták, lépjek le... legalább egyek valamit. Addig legalább megtudok valamit ezekről a híres Védelmezőkről.
https://i.imgur.com/qoWhNHF.png

Kijelentkezve

#135 2019. 03. 31. - 23h54

Abszint gárda
Madelline
Tündérek cinkosa
Madelline
...
Üzenetek: 1 108

https://i.imgur.com/cbWMGCd.png

Úgy 10 perc múlva egy dolog volt bennem: mi a francért követtem a csapatot? A sötét, ködös és 'kicsit sem kockázatos' mocsár közepén meneteljen a csapat elszórva? Mi baj lehet? Na, ezért nem bírom én a Védelmezőket. Akarnak tőlem valamit? Jöjjenek el hozzám és ne nekem kelljen túlélni egy olyan tortúrát, ahol simán megtámadhat valami szörny. Hát mit ne mondjak, legközelebb távol tartom magam úgy az egész világtól. Ó, másik hidegzuhyan: kövessünk egy idegent. Persze, zseniális ötlet! És ha csapda? Innentől kezdve nem is érdekelt semmi. csak néztem ki a fejemből, és próbáltam látótávolságon belül maradni.
Pár pillanat múlva egy ismerős hangot hallottam: az én hangomat. A ködből előjött egy succubus, aki én is voltam, meg nem is. Hm, ő nem lehet valaki, aki egykoron voltam. Ő valami, amivé válhattam volna. Megvoltak a szárnyai és szarvai, még a 'farkincáját' sem rejtegette - velem ellentétben. Olyan mosolyt vett fel, amire anyám próbált tanítani. Szerinte sosem ment jól. Elgondolkodtam, és igen, ez én lehettem volna, ha azt az utat válsztom, amit mindenki más a fajomban. De ez nem én vagyok, mégis még mindig félek, hogy ilyenné válok. És vajon ez a félelem a gyengém? Hiszen már most hatalmába kerített az a szörnyű érzés, amitől valószínűleg soha nem lesz nyugtom. A gyomrom görcsbe rándult, és egyre több mindent kavargott a fejemben. 
Nem volt időm feltenni még több kérdést, mivel hirtelen Døden károgásának köszönhetően elmosódott a női alak, és úgy érzem, mintha egy álomból ébredtem volna. Még jó is, hogy ez gyorsan megvolt, mert máris jött még több nem kívánt izgalom, ami ahhoz az eredményhez vezetett, hogy egy furcsa lényen is vágtáztunk. Ilyenkor elgondolkodom, lehet meg kellett volna tartanom szárnyaimat... nem, nem és nem! Jól döntöttem, hiszen nem szeretnék az lenni, ami vagyok.
Megérkezésünkhöz nem társult, annyira kedves fogadtatás, mint amire számítottam. Mármint, hogy nem volt az az érzésem, hogy "Mi vagyunk a jók, úgyhogy menjünk és lovagoljunk pár csillámpónin miközben rózsaszín vattacukrot zabálunk". Plusz pont. Épp' mikor már elindult volna bennem egy óriási fejtegetés, erről az egész szituációról, valaki megköszörülte a torkát előttem, amire felkaptam a tekintetem. Egy fiatal, hosszú és barna hajú lány állt előttem. Bemutatkozott, majd feltette a jelen esetben esedékes két alapvető kérdést.
- Trish - mondtam pár másodperc múlva. - Nem, legalábbis nem tudok róla. - Végignéztem magamon, a biztonság kedvéért. A fizikális fájdalmon, néha képes vagyok átsiklani, és nem észrevenni. Izé, most mi is jönne? Látszik, hogy régen beszélgettem bárkivel is, akivel nem 'csak' üzleteltem. - És te, jól vagy? - kérdeztem, nem feltétlenül a sebekre értve.

Utolsó módosítás: Madelline (2019. 04. 01. - 00h01)


Nincs banner, majd lesz.

Kijelentkezve

#136 2019. 04. 04. - 00h41

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

https://i.imgur.com/V8cxgZm.png


Sikerült jó távolra kerülnöm attól a nyavalyás Laedontól és a kis szivárványos társaitól. megláttam Aertent és még egy pár csatlósát apámnak. Vagyis a Nagyúrnak. Hát itt vannak..jelek szerint nem volt nagy sikerük nekik sem...Milyen kár, pedig nem ártana egyet-kettőt fogolyként elvinni. A védelmezők túl erősek a fegyvereikkel, arról szó sem lehetett de a Pegazuson lovagló kis barátjaikról már sokkal inkább.
Oda vándoroltam a papnőhöz.
-Mondd csak Aerten ti hogyan haladtatok a kitűzött feladatokkal?
A válaszára várva nem is vettem észre a vészjósló csendet az állatok nem adtak ki több neszt és mintha a fák és növények is megszűntek volna lélegezni. A vészjósló aura és frissen ontott vér szaga belengte a teret. A fák közül egy meg is mozdult és egyre közelebb jött felénk. De..ez Skógur. Valami gyors menekülést muszáj lesz eszközölnünk hiszen ő egy halhatatlan lény, mágia és kardok nem hatnak rá. Nem csoda ez a csend. Tettem pár lépést hátra, hogy minél messzebb tudjam magamtól. Laedon után úgy éreztem, hogy csöbörből vödörbe kerültem. Ez a drága óriás meg ismert volt arról, hogy amennyi ételt elé helyezel azt meg is eszi, az étvágya teljesen kielégíthetetlenen hiszen ez az egyetlen amit valaha is érezni fog, éhség. Anyám mesélte egyszer, hogy Skógurt maga az Istenek leghatalmasabbika átkozta meg örökké tartó kínzó éhséggel, amiért felfalta az egyik gyermekét. Persze ez csak legenda, de mégis itt van előttünk ez a förtelem és készen áll arra, hogy minket is az örökkön tátongó ürességbe száműzzön.
-Valakinek valamim ötlet?Ű

Oyuki


Megérkezésünket nem fogadták nagy örömmel, amit megértek. Viszont ez a fölényes viselkedés teljesen elfogadhatatlan volt. Ha más nem, majd én adok annak a szőke..szőke majomnak.
Oda sétáltam Quillianhoz és a többi védelmezőhöz.
-Azért értünk ilyen későn ide, mert addig vártunk Amara'alra és Zarekre, amíg nem jött a támadás. Mind kaptunk egy értesítőt, hogy találkozzunk veletek a Fáradt Disznó előtt. Azonban ti nem jelentetek meg, aztán megvédtük a várost és az Istennő idevezetett minket.
Amara'al közbevágott, hogy azt mondta itt kellett volna vele találkoznunk miután összegyűltünk a fáradt Disznó előtt. A futár srác megmagyarázta a helyzetet. Ő értette félre és tényleg úgy volt, ahogyan mi mondtuk. Quillian elküldte fát hasogatni mint büntetés.
Elégedetten sétáltam tovább miután intettem nekik és a Quillian mögött rejtőző zöld hajú lánynak. A gyomrom korgott ugyan de semmi étvágyam nem volt ettől a mocsár szagtól. Hogyan tudnak mások itt étkezni?
Elvonultam egy kicsit a többiektől, amíg nincs ismét gyülekező. Alkottam egy kis jégből készült viskót és ledőltem benne egy pár percre. Ez a meleg tűrhetetlen volt.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#137 2019. 04. 07. - 21h36

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 560

https://i.imgur.com/KRYRlLE.png


Amikor a Védelmezőkhöz érkezünk nem túl kellemes a fogadtatás. Amara'al mosolyog, de a szemén látszik az idegesség. Quillian jól letámad minket, holott nem is tudja mi történt. Éppen szóra nyitnám a számat, de megelőznek a válasszal. Ez a magyarázat bőven elég, nem szükséges hozzá plusz, kiegészítő válasz. Miután elküld minket étkezni, illetve egy faház irányába megy nagyjából ha jól emlékszem a lény gazdáját követem, amelyen idáig utaztunk. Nem jut eszembe a neve, csak a vörös haja, meg nagyjából a ruházata. Fél úton megállok, ahogy Laedon tájékoztat a valószínűleg kicsit hosszabb ideig tartó majdani távollétének okáról. Biccentek neki ezzel a tudtára adva, hogy tudomásul vettem, menjen csak nyugodtan. Na nem mintha pont az én engedélyem kellene neki..
Lassan, ráérősen majszolva az ételemet figyelem Quillan-t ahogyan kivezet egy fiatal lányt a bizonyos faházból ahova ment, a lány meg jobban szemügyre veszi a társaságunkat. Valamivel arrébb látom Xiranarát ismerkedni valaki olyannal, akit még nem láttam, az Amazonhoz hasonlóan én is csak most látom először. Mert ahogy Xiranara beszél úgy veszem észre most ismerkednek. A szemem sarkából pont elkapom még azt a pillanatot is, amikor egy kis jég kunyhó emelkedik el a talajtól. A jég tündér lehetett ha jól sejtem. Mi tagadás elég színes egyéniségek alkotják a kis csipet-csapatunk.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/3fd8e9ed-4b00-4e26-95ed-d69014253ff0/dd5w41i-8ebb8e28-12a6-485e-abd3-69ce4b40df40.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzNmZDhlOWVkLTRiMDAtNGUyNi05NWVkLWQ2OTAxNDI1M2ZmMFwvZGQ1dzQxaS04ZWJiOGUyOC0xMmE2LTQ4NWUtYWJkMy02OWNlNGI0MGRmNDAuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JAhcOMHgQ7qDKDHCcyVt5bb22RId5GIin3NGkqOGea0

Kijelentkezve

#138 2019. 04. 11. - 12h17

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 594

https://i.imgur.com/hSkLCzj.png


Megkönnyebbülés suhan át arcomon, mikor mindketten konstatáljuk, hogy nem esett semmi baj.
- Trish. - ismétlem meg. - Nem. - rázom meg a fejem. - Nekem sincs szerencsére. - látom, hogy Ő nem nézz rajtam végig, ahogy én tettem, így gondoltam, hogy nem csak a külsőségekre gondol, de lelkileg sem érzékelek magamba semmi negatívumot, maximum csak az bánt, hogy most nem küzdhettem, de nem a világvége. Tekintetemmel a vörös hajú férfit keresem, de már nem láttam sehol. A kis hótündérke teljes mértékben kiállt értünk, amit személy szerint nagyra értékeltem tőle. Nem tetszett a letorkolás a Védelmezők részéről, mégis jobbnak láttam, ha jómagam nem szólok. Meg tette más.
- Ha esetleg éhes vagy, akkor mehetnénk enni együtt. - vetettem fel, és mutattam arrafelé, amerre többen már elmentek. - Én már eléggé éhes vagyok. - nevettem halkan. Közben a Griff eltűnt a fák között a farkasával. Gondolom túl sok neki egyszerre ez a sok ember. Nem voltam túl kedves hozzá először, amit kicsit megbántam, de nincs ínyemre, ha úgy kérdezősködnek mikor valaki segítségre szorul és nem annyira volt nehéz a feladat.
Egyenesen állva vártam a lány válaszát, hiszen nem akartam faképnél hagyni, ha idejöttem beszélgetni, de örülnék, ha velem tartana.


Kis szösszenet Katt ide
https://i.imgur.com/k16oMKq.gif

Kijelentkezve

#139 2019. 04. 11. - 19h38

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 892

https://i.imgur.com/CZH1R2O.png

El is indulnék, de egy ismerős illat, majd hang állít meg.
-Ei... khm... Ibon. -Az egyetlen lény, akitől még én is tartok. Nem azért, mert előttem felfedheti szívem hőn áhított vágyát, hanem mert ezt akár mások is megláthatják. És én jelenleg arra vágyom, amire az apja is.
-Borzalmasan, hogy válaszoljak a kérdésedre. Azt hittem eljátszadozhatok az új kis csapattal, de... -Újabb illat csapja meg orromat, azonnal az irányába kapom fejemet. Szemeim elkerekednek és Ibonhoz hasonlón lépek párat hátra. Na oké, hogy vágyom a halálra, de nem erre a fajtára. Ha ez megesz rosszabb vár rám, mint az élet.
-Ötlet? Na rá pont nem számítottam... -Nyögöm és Wassa karja után kapok, hogy magamhoz közelebb húzzam.
-Az éhség elvette az eszét, igaz? De se mágia, se acél nem hat rá... Akkor talán olyasmivé kellene alakulnunk, amit nem akar felfalni... vagy elreppenni... Mindenesetre, most... Fussunk! -Pusmogom és futásnak eredek.
-Nem gondoltam volna, hogy így fogunk újra találkozni... -Felnevetek, mire egy jellegzetes fasorhoz érünk. Többféle fa összefonódása, gyönyörű és hatalmas. Legjobb hely egy teleport mágiához. Apró segédjeimből lett óriásokkal barikádolom el magunkat.
-Dulce, dimittis salva nos! -Küldöm a fertelem elé harcosaimat. Újabb varázslatot kiáltok, hisz érintés nélkül csak a szavak maradtak.
-Carum arborum patentes vobis dividere porta! -Kiáltom, mire a fák külön válnak és ezzel tökéletes kijutást biztosítanak nekünk. Bár a gyors varázslat, nem a legbiztonságosabb, hisz az se biztos, hogy mind a hármunkat egy helyre tesz ki.


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Kijelentkezve

#140 2019. 04. 15. - 20h01

Abszint gárda
Madelline
Tündérek cinkosa
Madelline
...
Üzenetek: 1 108

https://i.imgur.com/cbWMGCd.png

Szerencsére neki sem volt semmi baja. Nem jó megsebesült vagy traumatizált embereket látni. A kérdése valahol meglepett, hiszen nem számítottam társaságra a „vacsoránál”. Vagyis de, csak nem humánus lényre.
- Rendben – válaszoltam egy bólintás kíséretében, majd elindultunk az étkezde irányába. Habár nem említettem, de már én is elég éhes voltam. Ez a levél egy kissé felforgatta a terveim, amiben az is szerepelt, hogy ma este egy kiadós vacsorát szerettem volna. Bár nem fogom most degeszre enni magam, mivel ez nem olyan helyzet, ahol jó benyomást kelt, ha felemésztem a fél ételállományt egy este alatt.
Közben Døden is újra feltűnt a semmiből, majd leszállt a vállamra. Eléggé feltűnően kezdte el vizslatni Xiranarát. Néha rám nézett, mintha csak azt kérdezné, ki ez. Mindig gyanakvó az új arcokkal kapcsolatban. Nem bírta sokáig, és körbe repülte őt egyszer, majd visszaült. Károgott egyet, amolyan „Rendben van.” stílusban. Egy kis idő múlva már nem igen érdekelte a lány, szóval inkább elkezdett tollászkodni. Micsoda pojáca. Társamhoz fordultam.
- Ne aggódj miatta, csupán túlságosan kíváncsi. – mondtam, mert nem szeretném, ha rossz néven venné. – Szóval – folytattam a mondanivalóm – Gondolom, hamarosan együtt kell segítenünk a védelmezőket. Szerinted mire számíthatunk? – érdeklődtem. Jó lenne tudnom mire is vállalkoztam pontosan… Vagy inkább mibe is rángattak bele.


Nincs banner, majd lesz.

Kijelentkezve

#141 2019. 05. 09. - 19h54

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 594

https://i.imgur.com/hSkLCzj.png


Örültem, hogy nem egyedül kell megennem a jól megérdemelt falatokat, és emellett kellemesen cseverészhetek valakivel, aki nem túl feltűnő, túlbuzgó vagy hasonlók. Félreértés ne essék mindenki szimpatikus volt számomra eddig, talán pont én vagyok az az személy aki mindig fejjel rohan a falnak, de ez ellen nem tehetek sokat, ilyen a természetem, de most kifejezetten élveztem a nyugalmat. Nem egyedül, de nem harsogva. A "társa" felettébb szokatlan volt számomra, először úgy tettem, mintha nem venném észre, hogy a vállán pihen, de mikor körberepült, akkor halkan kuncogtam egyet.
- Ugyan. Nem zavar, inkább élvezem az állatok figyelmét. - tettem hozzá. Mielőtt még beértünk volna Trish feltette a nagy kérdést. Ez elől nem lehet túlságosan elmenekülni. Visszapillantottam ahol az előbb még ott álltak a kérdésben megjelölt szereplők, majd a lányra néztem.
- Biztos megvan az oka a miérteknek, gondolom elsősorban a szörnyek lerohanása a gond, de hogy mi áll az egész mögött? Magam sem tudom. Nem látok bele senki fejébe pláne nem a Védelmezőkébe. - sóhajtottam lemondóan. - De mindenesetre furcsa azoknak a csatlósoknak a megjelenése az erdőben. Mindent jelent, csak jót nem. Fel kell készülni a legrosszabbra. - mondtam mielőtt beléptem a kunyhóba.

Xenibor


Nos hát bosszantót az elmenekülése azoknak a galád férgeknek, de mikor megborzongott a hátam, akkor tudtam, hogy mi sokkal nagyobb bajban leszünk pillanatokon belül. Már akkor tudtam mi leselkedik ránk, mikor még elő sem bukkant. Gyorsan lecsúsztam a fáról, majd megállapodtam a férfi mellet, most már ugyanabban a nemben, mint ő. Hallottam Mende-mondákat a lényről és noha sokáig úgy gondoltam, nem félek tőle, nagyot tévedtem. Szemtől szemben állni vele, még ilyen sok lábnyira is rettenetes félelemmel fog el. Tudtam, hogy erőm semmilyen hatással nem lenne rá, akárcsak a nőé. Hasztalanok vagyunk vele szembe, és én...még a fél fogára sem lennék elég. Ilyenkor kicsit visszasüppedek lelkem mocsarába és rádöbbenek, hogy varázslat nélkül mennyire hasztalan is vagyok. Vajon a Nagyúr miért leli örömét bennem? Talán csak az erő miatt? Esetleg más oka lenne...? Talán sosem fog kiderülni számomra, mint ahogy az sem, ki volt az apám, hogy honnan származom is én pontosan...ki is vagyok valójában.
Ebből az eszmefuttatásból a szőkeség hangja ráz fel aki egy teleportációs varázsigét kiabál. Nem rossz, de nem ez a legmegfelelőbb. Mindenesetre hagytam hadd csinálja amit jónak lát. Nem terveztem ma meghalni, szóval nem is fogom azt tenni.


Kis szösszenet Katt ide
https://i.imgur.com/k16oMKq.gif

Kijelentkezve

#142 2019. 05. 10. - 23h29

Árnyék gárda
Nightgoddes
A gárda főhadnagya
Nightgoddes
...
Üzenetek: 10 179

Ewelyn

Fogalmam sincs, hogy mit válaszolhatnék kérdésére az előttem álló csodálatos hímegyednek, de végül lehetőségem sincs rá, hogy válaszoljak, mert hirtelen minden elhomályosul előttem. Sűrűn pislogva próbálom visszanyerni a látásom, ami szerencsémre pár pillanat múlva be is következik.
Ekkor a rumosüveg aljára néztem, majd hirtelen kacsák szele csapott meg. Vízalatti kacsák szele volt. Sunyi gyilkosok mind. De Éjistennő úrnőnk megjelené és véget vet a még ki se robban csatának. Mert csiga. És ahol csiga, oda Só kell. Nem is kevés. Mert a kevés az nem elég sok. Viszont a sok több, mint a kevés.
Ám ekkor, mint valami isteni sugallat, letojt egy galamb, amit muszáj volt leráznom a fejemről.
Mikor a fejrázás után kinyitom a szemem, egy pasit pillantok meg, akinek az arcára simulnak a kezeim. Viszont hogy hogy kerülök ide, és mégis kicsoda ő, azt nem sikerül felidéznem.
- Öhm... te meg mégis kicsoda vagy? - teszem fel az év tuti legelmésebb kérdésétmég midnig az arcát tapizva, mert túl szép ahhoz, hogy elengedjem.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/8dd5be32-f7a4-4d4e-8dc6-2cd9b83dd3b1/dd3bo9m-7d577f00-49ab-4235-991f-75c51c64b669.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzhkZDViZTMyLWY3YTQtNGQ0ZS04ZGM2LTJjZDliODNkZDNiMVwvZGQzYm85bS03ZDU3N2YwMC00OWFiLTQyMzUtOTkxZi03NWM1MWM2NGI2NjkuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.UQeDewwVa7-4ATRt7o3GYJ_mRUSI4WZo8VIcwNAi2-U

Kijelentkezve

#143 2019. 05. 11. - 17h08

Abszint gárda
Madelline
Tündérek cinkosa
Madelline
...
Üzenetek: 1 108

https://i.imgur.com/cbWMGCd.png

Egy alig észrevehető mosollyal nyugtáztam a lány hozzáállását Døden-hez. Nem ez lenne az első eset, hogy valakit elijeszt. A kérdésem nem lepte meg, ahogyan engem sem a válasza. Gondolhattam volna, hogy ő sem tudja pontosan miért kerültünk ide.  Visszagondoltam a harcra az erdőben. Habár nem teljesen láttam a csatlósokat, de egy nő sziluettjét, és hangját felismertem. Egy papnő volt az, Aerten. Nem igen ismerem, de párszor találkoztunk, hiszen régen egy urat szolgáltunk. Egyébként bírtam a módszereit. Viszont most már ezek fenyegetést jelentenek számomra.
- A közöttük felbukkanó papnő mindig is úgymond nagy harcos volt. Gondolom ő is bizonyítani akar a 'mesterének', a fegyverek megszerzésével. Bár, nem vagyok biztos benne, hogy emiatt támadott le minket. – mondtam ki e szavakat, eléggé meggondolatlanul. Ez már elárulhatja rólam, honnan jövök. Mondjuk amúgy sem tudtam volna sokáig titkolni, szóval inkább nem idegeskedtem ezen. Mikor beléptünk a kunyhóba, még jobban éreztem a bennem feltörő éhséget, az élelem láttán. Miután mindketten választottunk valamit, leültünk az egyik asztalhoz.


Nincs banner, majd lesz.

Kijelentkezve

#144 2019. 05. 13. - 21h15

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

https://i.imgur.com/V8cxgZm.png


Aertennel érdekes kapcsolatom volt. Ezért soha nem is próbálkoztam azzal, hogy kiderítsem a titkait. Olyan mint amikor leesik a friss hó, te pedig szinte sajnálsz rátaposni. Néhány dolog jobb ha érintetlen marad, Aerten pedig titokzatosan érdekes. Habár mindig kíváncsi voltam arra, hogy milyen kártyákat tart közel a mellkasához. Ha belőle nem nézed ki, hogy vannak rejtett kártyái, akkor senkiből. Habár egyszer minden titokra fény derül.
Skógur megjelenése pedig kapóra jött a papnőnk képességeinek a kiaknázására. Aerten lényei természetesen nem ellenfelek neki. Aki halott az nem halhat meg még egyszer mondogatta egy nagyon bölcs Istenség és milyen igaza van. A hatalmas lény eszeveszett pusztításba kezdett, de addig Aertennek volt ideje pár igét elkántálni és máris máshol találtuk magunkat.
-Kössz Aerten sosem gondoltam volna, hogy valaha ennyire fogok a jelenlétednek örülni.
Természetesen ezt csak incselkedésből mondtam, apám csatlósai közül ő a kedvencem. Jókat szórakozok rajta, több hasonló kéne a kis erődünk olyan lelombozó tud lenni.


Oyuki


Miután volt részem lenyugodni és regenerálódni szépen végig gondoltam a mai nap eseményit. Kreáltam pár jégből készült finomságot, mint..eper formájú jég. Imádtam jeget rágcsálni olyan jó érzés, ahogyan a hideg kristálytisztaságú vízzé alakult jég végig folyik a torkodon. Amikor úgy ítéltem meg, hogy elég volt a magányoskodásból lebontottam a kis menedékemet és elindultam a többiek felé, ha már csapattársak leszünk ideje lesz őket megismerni. Kreash és a vámpír srác elvonultak, ami azért eléggé gyanús. Miket is gondolok, a hótündéreknek a természetükben van mindent gyanúsnak találni. A legújabban érkezett nő és az amazon már egymásra is találtak, Quillian kegyeltje érdekes jelenség volt. Kíváncsi lettem volna, hogy ő pontosan milyen lény is és mire képes. Honnan is jött pontosan? A védelmezők egymás között tárgyaltak valamit meg. Egy fának dőltem és csendben mértem fel mindenkit addig amíg nem kapunk további utasításokat.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#145 2019. 05. 14. - 13h50

Árnyék gárda
Chloëy
Acélból faragták
Chloëy
...
Üzenetek: 3 503

Rhysanthir

Sejtelmesen elmosolyodom a felvetésén. Ohh babám, tuti hogy egyre gondolunk, csak még nem tudsz róla. De majd bebizonyítom. - Na várjunk csak... ha nem jó választ kaptam, akkor izé.. hmm. Akkor az azt jelenti, hogy bejövök neked? - kérdezek rá nyiltan ártatlan mosollyal az arcomon. - És nem is akartam titkolni, hogy nem tartalak annak - közlöm lazán a tényt, hogy tényleg érdekel. Csak jelen pillanatban az, hogy ki ő és mit keres itt.
Viszont sokáig nem tudok gondolkozni ezen, mert eltereli a figyelmem a kékség. Mikor rákérdez, hogy ki vagyok, akkor telik be nálam a pohár. Ilyen nincs, hogy ennyire lökött a tyúk, hogy pár kósza gondolattól hagyja magát befolyásolni. Na meg tapogatni engem, miközben ilyen zavaros az energiája. Hallatlan.
- Senki - válaszolok neki röviden tömören, miközben ellépek tőle, hogy ne érhessen hozzám. Sőt.. a legnagyobb valószínűséggel úgysem fogok választ kapni a kérdésemre, így a további félreértéseket is jobb lenne elkerülnöm. Na meg.. Vivy drága azzal a névvel mutatkozik be neki, amit én adtam neki. Holott egyértelműen csak az én jogom úgy becézni. Szóval most Rhys jobbra el. A csajok együtt meg majd ellesznek.
- Hmm.. viszont ha nem bánjátok, én most lépek - indulok el az egyik kis útca felé, egyéb indoklás nélkül, hogy most miért is távozok. Na jó.. azért lazán felemelem a kezem integetés gyanánt, hisz annyira bunkó nem vagyok, hogy két csini csajtól ne köszönjek el valamilyen úton módon.
Amint végig sétáltam az útcán és befordultam az első sarkon, egy pillanatra megyállok. ~ Na most hova tovább?
A tény, hogy ma tettek ki és csöves lettem megnehezíti, hogy bárhová is menjek. Pedig nagyon kéne egy fedél a fejem fölé. Nagyon nem szeretek szabad ég alatt aludni. Jobb az érzékeny kis testemnek a pihe puha ágy. Szóval ideje találni egyet.
Az utcákat róva végül sikerül rálelnem egy helyre. Vagyis be-bekukucskálva az ablakokon kiszúrok egy kis pofás lakást /Drintii! - Ash/, ami épp üres. Órákat várakozva (kukkolva a sötétben) viszont nem tért haza a tulaj. De mivel már későre jár és nem találtam mást, így hamar megtalálom a módját hogyan kell bejutni oda.
Miután megmosakodtam, lazán terülök el az ágyon és hagyom, hogy elnyomjon az álom (miután persze kiagyaltam azt a tervet, hogy még napfelkelte előtt felkelek, mielőtt a tulaj hazajönne és elhúzok, mielőtt észrevenne).

Másnap: Rhys még jóízűen alszik. Holott ki tudja már hány óra.

Utolsó módosítás: Chloëy (2019. 05. 14. - 16h15)


https://i.imgur.com/tmlpya8.gif

Kijelentkezve

#146 2019. 05. 14. - 15h36

Obszidián gárda
Psychø
A familiárisok barátja
Psychø
...
Üzenetek: 3 606

Wassa

Nos, valószínűleg nem mondhatom azt, hogy a buli kezdett beindulni, mert alig tettünk még mindig valamit, mikor elkezdtek menekülni, esetleg gyengébb lelkűek kedvéért visszavonulni. Először még úgy tűnt utánuk megyünk, Aerten oldalára csapódtam, de a gondok hamar beütöttek.
Mármint, most komolyan, kinek lehet akkora mázlija, hogy egy laza kis erdei üldözés közben belefut az egyetlen teremtménybe, aki gondot okozhat neki? Hát persze, hogy mi. Már a köd láttán hallattam egy fájdalmas nyögést, a vér fémes illata pedig megpecsételte az egészet. Esküszöm a Skógur az egyetlen, aki félelmetesen tud szuszogni.
Aztán már csak az tűnt fel, hogy Aerten egy pillanatra megrángatta a karom. Viszont a következő pillanatban csillognak is a szemei, vagyis van valami ötlete a kijuttatásunkra, ezt pedig csak méltányolni tudom. Valahogy nincs kedvem feleslegesen eltörni a fegyverkészletem felét azon a lényen, szóval érzek némi megkönnyebbülést, mikor a varázslónő portálja megnyílik. Pár pillanatig szemeztem vele, de mivel jelenleg semmi rosszabbat nem tudtam elképzelni mint a Skógur belevetettem magam.
A túloldalon pedig megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy mindenem egybe.
- És ezt is megúsztam mindenféle erőfeszítés nélkül - pislogtam elismerően. - Aerten, meg kell hagynom, nagyon kényelmes melletted lenni.


https://i.imgur.com/vY1TQa9.gif

Kijelentkezve

#147 2019. 05. 21. - 20h14

Árnyék gárda
Michonne
A gárda tüzére
Michonne
...
Üzenetek: 4 594

https://i.imgur.com/hSkLCzj.png


Egy pillanatra megtorpanok, mikor kimondja a szavakat, mintha igenis jól ismerné az ellenséget. Átfut rajtam a gondolat, hogy egyenesen rákérdezzek arra amire ilyenkor bárki más is a helyemben asszociálna, de úgy gondoltam, ez nem lenne helyes még akkor sem, ha azt mondta amit. Leültünk egy asztalhoz ami még nem volt foglalt. Elkezdtem magamba tömni az ételt.
- Hidd el sok mindent tudni akarok én is. Meg még több mindent elérni. Vannak álmaim, ambícióim, és végképp nem örülök, hogy ezek a Sötét oldali emberkék mindebbe beleszóltak. Mégis el kell fogadnom a tényt, hogy nem tudok semmit, de tennem kell a kötelességem, amit elvárnak a Védelmezők tőlünk. Egyedül nem vagyunk képesek semmire, de együtt... - nem fejeztem be a mondatot, reméltem, hogy kitalálja mire gondolok éppen. Össze kell tartanunk, még akkor is, ha Ő máshonnan jött, vagy én vagy bárki más aki itt van. Előítéletekkel nem megyünk semmire, és noha az Istennő felhívta a figyelmünket valamire vagy valakire én nem tudom elképzelni az előttem ülőről, hogy kém. Akkor sokkal óvatosabban válogatná a szavait.
Végül a tányérról eltűnt minden étel és elégedetten dőltem hátra.
Kíváncsi voltam mi vár ránk holnap.

Utolsó módosítás: Michonne (2019. 05. 21. - 20h14)


Kis szösszenet Katt ide
https://i.imgur.com/k16oMKq.gif

Kijelentkezve

#148 2019. 06. 01. - 17h50

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 998

https://i.imgur.com/jj1nWWJ.png


Örültem hogy végre a megszokott környezetben vagyok, így gyorsan repültem is a tündérzúgómba amit más tündér nem nagyon keresett fel, hogy miért nem tudom, de talán mert nem vagyok közéjük való. Egy kisebb fához repültem és annak az odvába bújtam el. Kimerültem, bár éhes voltam mégsem mentem vissza élelemért inkább varázsoltam pár növényt amin finom zamatos eper-málna bogyók voltak. Gondolataimba merültem és falatoztam a bogyóimból miközben kényelembe helyeztem magam és elálmosodtam, így abba hagytam az evést. Betakaróztam pirosan izzó szárnyaim elhalványodtak, és egyre lassabban vettem a levegőt majd szépen elaludtam, annyira hogy csak másnap reggel keltem fel.

River


A kártyáimat elpakolva, megvacsoráztam, majd körbenéztem a társaimon, akik eléggé furcsák voltak számomra. Gondolataim csak cikáztak, hogy mit is tegyek. Felálltam és elindultam kifelé és közben a gondolataimba merülve mentem neki az egyik őrnek aki eddig vigyázott rám. Rámosolyogtam és menni akartam, de a férfi megfogta a karomat, és odasúgta hogy neki is jósoljak. A férfin éreztem hogy mintha ivót volna.-Hmm nem, a feladatod nem az ivás lenne...-gúnyosan és ahogy fogott átdobtam az egyik asztalon, és elmentem onnan gyorsan. Miközben hallom, hogy a többiek, hogy morognak a férfin, de nem jönnek utánam ami azt jelentette, hogy nem engem hibáztatnak. Rohanok inkább a kunyhómba, de nyitott ajtónál feküdtem az ágyamra.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

#149 2019. 06. 02. - 16h59

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 892

https://i.imgur.com/CZH1R2O.png

Szerencsésen átértünk a túloldalra, kivételesen egy helyre. A fának dőlve, homlokom az érdes kéregnek döntve pihegek és zárom le a portált. Túl sok energiámba került mind a hármunkat maradéktalanul áthozni. Először a nagyúr piciny lányát mérem fel, isten mentsen, hogy egy hajszála is meggörbüljön. Féloldalas mosolyomat megcsillogtatva paskolom meg buksiját.
-Örömmel látom, hogy csak fejlődtél az utóbbi találkozásunk óta. -Lehunyt szemmel bólogatok kaján vigyorral arcomon. Igen, jelenleg kebelbeli dolgaira utaltam. Wassa felé pillantok és vállat vonok.
-Csak nehogy túlságosan is biztonságba érezd magadat. Még a végén hasat eresztesz. -Csapzott hajamba túrok és fellélegezve kihúzom magamat.
-Mára elég volt a próbálkozásokból. Ha van kedvetek tartsatok velem egy korai vacsorára. -Pipámat előhalászva tömöm meg és gyújtok rá. A nagyúr szolgái szerint túl sokat pipázok, pedig ennek köszönhetően nem válok hárpiává. Kicsinek nem mondható kuckóm a hegyoldalába vájt lakás, melynek teteje egy hatalmas, ősi tölgyben végződik. Az ajtó nehézkesen és csikorogva gördül félre látogatóim előtt. A szikla ellenére meleg és tágas előtér fogad minket. Na meg az állataim többsége. Van itt minden, ami védetnek számít. Ezüstszőrű, hajlékony jószág fut fel vállaimra érdeklődve és szaglászva Ibont és Wassat. Finoman koppintva orrára tessékelem arrébb.
-Ne is foglalkozzatok velük, egyik se veszélyes, amíg nem fenyegetitek őket. -Ezt inkább a hímnemű egyednek szántam, hisz a teremtmények többsége is azonos ivarral rendelkezik.
-Adjatok egy percet, rendbe teszem magamat, addig foglaljatok helyet. -Az előtér után egy nappaliszerű tér hajlik konyhába és ebédlőben. A fürdőnek használt lyuk, nagy részben természetes úton vált azzá, ami. A víz így tört utat magának, ezzel létrehozva egy kisebb medencét. Gyors mosakodás után magasra fogom hajamat és leoperálom magamról a kiegészítőket. Feltűnő sminkemet is eltüntetem, majd egy hatalmas szürke felsőbe és egy egyszerű fekete nadrágba öltöztetem magamat. Ha valaki így találkozna velem, nem hinné el, hogy én vagyok az az Aerten, aki megrögzötten csicsásítja magát ellenségei csontjaival. Jót derülve azon, hogy már most látom Ibon és Wassa arcát lépek ki hozzájuk. Wassat ár is megkörnyékezte az utolsó példánya pankusoknak (panda és mókus keveréke xD). A nőstény kedveskedve viszi lábaihoz, lomha, eb nagyságú testét. Hanyat vágja magát, ezzel jelezve a hímnek, hogy ideje megvakargatnia a hasát. Ibont egy igazi és egy szem sarki macska nézte ki magának. A hiedelmekkel ellentétben nem jégből van a bundája normál esetben, kivéve, ha betegek vagy megsérültek. Berregve dörgölőzik a nő lábainak.
-Kértek inni valamit? Van gyümölcslevem, teám és kávém. Norma... -Szólok a dünnyögő pankusra, aki már szarvaidat ízlelgeti. Hatalmas, félhold alakú szürke szemeivel búsan pillog.
-Ne kóstolgasd! Menjetek hátra, később kaptok enni... -Mintha egy lények lennének, úgy iszkol minden lény hátra, a borostyán függöny mögött eltűnve. Helyes, koponyát formáló bögrékbe töltök a vendégeimnek azt amit kértek.
-Elgondolkodtató, hogy mi hárman találkoztunk... A nagyúrnak van valami üzenete számunkra, vagy csak a véletlenek sorozata, hogy összefutottunk ma? -Elgondolkodva varázsolom a pultra az alapanyagokat.
-Ugye egyikőtök se vegán? -Kérdem, miközben sebészi pontossággal vágom három felé a matés (marha és sertés xD) combhúsát. A kolompér magát hámozza és mossa meg, majd egy tálba ugrálnak.
-Holnap újra próbálkozom, mára már nem maradt elég energiám, a Hold most nem az én pártomon áll. -Sóhajtom, miközben húsba masszírozom a fűszereket.


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Kijelentkezve

#150 2019. 06. 02. - 21h30

Szikrázó gárda
Lyah
Moderátor & Eldarya fehér sárkánya
Lyah
...
Üzenetek: 7 621

Lyah


Egész kellemes volt a hangulat az étkezőben, bár ha sárkány formámban lettem volna, bizonyára égnek álltak volna a pikkelyeim a tömegtől és hangzavartól, amelyet a beszélgetések okoztak. Ahogy ilyenkor tenni szoktam, magamhoz vettem egy jókora adag ételt - amely szinte csak húsból állt -, és olyan helyre ültem, ahonnan mindenre és mindenkire ráláthatok, és még hallgatózni is egész jól tudok. Nem volt kedvem most beszélgetésbe elegyedni, pedig valójában egészen kíváncsivá tettek a történtek. Hogy egyáltalán mit keresnek itt ezek a fiatalok, mit terveznek a Védelmezők, mi volt ez a támadás, és még sorolhatnám. Nem muszáj belefolynom semmibe ahhoz, hogy megtudjak néhány dolgot és képben legyek a történésekkel.
Viszont itt már mindenki megtalálta a beszélgetőpartnerét, akivel közösen elkölthette a vacsoráját, én meg úgy voltam vele, hogy egyelőre inkább koncentrálok az evésre, mint a beszédre.
Rekordidő alatt pucoltam le a tányért, és mikor viszonylag jóllakottan felkeltem a helyemről, még egy jókora pulykacombot azért magamhoz vettem nasinak.
Úgy éreztem, ezután jobb lesz kicsit a friss levegőn, úgyis kezdett nagy lenni a tömeg odabent. Láttam a Védelmezőket, ahogy nagyban tanakodnak, de mielőtt odamehettem volna hozzájuk, megakadt a tekintetem a hótündéren, aki korábban olyan elszántan küzdött a boszorka ellen. Kellemes hideget árasztott magából, és hirtelen az a furcsa érzésem támadt, hogy talán még jó beszélgetőpartner is lehet.
Így fél szememet a Védelmezőkön tartva kicsit közelebb léptem a nőhöz. Valami zaj zavarta meg a megszólalásomat, amiután egy fiatal lány sietett ki az étkezőből. Egy ideig követtem a tekintetemmel, majd úgy döntöttem, nem jelent fenyegetést és ismét a hótündérhez fordultam.
- Ügyesen harcoltál - közöltem vele, mielőtt egy nagyot haraptam volna a magammal hozott húsból. Isteni!

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 4 5 6 7