Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 3 4 5

#101 2019. 08. 09. - 11h04

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 377

Freya A. Ross


Biztos és folyamatos ütemben haladtunk a gyengélkedő felé, hogy a két sebesültet el tudják az orvosaink látni. A füleim mintha elkaptak volna valami neszt, de akkor azzal kellett foglalkoznunk, hogy Riley elkezdett Aria karjaiban mocorogni, aztán kipattant az öléből, hogy egyedül boldoguljon. Nos felőlem...bár katonaként már igazán lehetne annyi tapasztalata, hogy tudja, ha ki voltál ütve "X" ideig, akkor ne pattanj fel mintha bolha lennél égő parázson, vagy nem jársz jól. természetesen fogta is a fejét. Aztán Aria segítségével haladt tovább, de lassabban tudtunk csak haladni, ami nem biztos, hogy jó volt a másik sérültnek Dr Slavának. Dr Petersonra néztem, egy pár szemkontaktus erejéig, mikor ismételten lehetett hallani nesz csak sokkal közelebbről. Az egyik folyosóról jelent meg egy újabb férfi, szürke öltözetben. Egy újabb katona, ha Erin tudására akarunk hagyatkozni. Ontotta a jobbnál jobb poénokat, amire visszatartottam egy szemforgatást és látszólag Anna Riley ugyanígy volt vele mert inkább sebesen elindult egy irányba egyedül. Ahhoz képest, hogy elméletileg fel kellene fedeznünk a terepet és még csak most kelt fel eléggé gyors és célirányos volt. A katona, aki Arianak bemutatkozott mint Tristan, az egyenruháján még a Theorantot lehetett leolvasni át is vette az expedíció felett csak úgy az irányítást. Nos felőlem. Hagytam, hogy Aria, Anna és ő menjenek elől, addig én középen maradtam Kouval, Isaiahval és Dr Slavaval. Amíg elől elszórakáztak az én szemeim mindent feltérképeztek és kutattak bármilyen veszélyforrás után.
Hamarosan megérkeztünk a célhoz, ahol a másik hölgy vagyis inkább lány katona várt minket, komor arckifejezéssel. Nagyon fiatalnak tűnt, de Kou kora és szakértelme után ezen meg sem kéne lepődnöm. Amikor az ajtóhoz értünk ott egy zár volt a falon, amivel kapcsolatban az volt a megérzésem, hogy nem lehet csak úgy akárkinek kinyitni. Valószínűleg valamelyik doki kell majd hozzá.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#102 2019. 08. 09. - 12h22

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 62

Triatan "Tris" Theorant

Szépen haladunk az orvosi felé, így aztán hagyom magam a nézelődésre. Arcomon még mindig egy kis mosoly olálkodik, mint egy ártatlan óriási "kis"gyerek. És még úgy is érzem magam nem tudom miért. Talán mert mindent félvállról veszek, mert folyton poénkodok, és nem aggódom a sorsom miatt?... A többiek jóléte jobban érdekel. Hátrapillantottam a másik három személyre mögöttünk. Csak most vettem észre, hogy egy vörös, sebhejesarcú lánykát is visznek magukkal, akinek tényleg jó volna miharabb az orvosiba jutnia. Szótlanul végigfutom a névtábláikat és a rangjukat. Kou, Slava, Freya, és jéé, ő is katona. Lehet, hogy tapasztaltabb nálam, csak úgy ránézésre is. Azokkal a barna fürtökkel és azzal a komoly tekintettel, ahogy mindent megfigyel. Ésibédi! Akaratlanul is elvigyorodok, de aztán én is próbálok méltóságteljesen és férfihez illően viseltöbbiekVégül célbaértünk, mire újabb pillantásokat veszek a mögöttem lévőkre, majd a környezetre. Amint megálltunk az ajtó előtt, amit egy zát védett, kérdőn tekintettem körül. Sejtéseim szerint, sőt, fogadni mernék rá, hogy kártyaolvasós, szóval remélem valaki rendelkezik vele.
- Amúgy a nevem Tristan - nézek többiekre, udvarias mosoly kíséretében, mintha nem tudnák leolvasni a nevem a névtáblámról.
- Esetleg segíthetek valamiben? -Pillantok a vöröskére, majd a barnára, végül pedig a srácra.


https://i.imgur.com/bnvZcf7.jpg

Kijelentkezve

#103 2019. 08. 09. - 13h10

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 025

Dr. Slava


Szépen lassan mindenki elindult az orvosi rendelő felé, én persze az orvos karjában voltam. Észre vettem hogy a hercegnő aki tetszett hirtelen mozgott, és már ment is a maga lábán, én nem szólaltam meg alig bírtam volna megszólalni, majd egy jóképű macska tekintetű katona megjelent. Hallom a hangját de semmit nem tudok mondani neki.Gondolataimba merültem miközben odaérünk a gyengélkedőhöz, de közben az új katonát nézem.
~Tristan vagy Tris...~morfondírozok el miközben az ajkaim magától mozognak, miközben a katona valamit kérdezett, de választ már aligha tudtam adni, mivel inkább Isaiah-ra nézek. Nem éppen tudatosan de kinyögtem pár értetlenül dolgokat.
-Én... izé... Katarina...vagyok...és...-hirtelen minden feketeség lehet a fájdalom, amit eddig bírtam vagy egyszerűen kimerültem, de szerintem a fájdalom okozza. A jobb kezemmel ahogy fogtam a dokit úgy csúszott le a kezem a vállairól a testemhez majd csak lógott erőtlenül.


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Kijelentkezve

#104 2019. 08. 10. - 17h50

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 925

Isaiah Peterson

A gépész hölgyemény kezében lévő ájult társunk magához tér. Ami ez után következik azt csak, mint kívülálló figyelem. Kezemben tartva Dr. Slavat állok egy darabig, de haram észbe kapok. Nekünk, vagyis nekem most dolgom van. Felvéve az előttem haladók tempóját követem a többieket.
Közben pedig egy újabb ébren lévőbe akadunk bele. Azt hiszem örülök neki, hogy kicsit felhozza a nemek közötti különbséget, bár így is több a nőnemű. Az meg, hogy egy újabb katona, némi csalódással tölt el. Nem baj, jó lesz ez így.
- Isaiah vagyok, doki - fordulok karomban Dr. Slavaval az új jövevény felé - Jelenleg még nem tudom, miben segíthetnél- rázom meg fejemet.
Köszönöm szépen, van annyi kondim, hogy elbírjam a gyenge gépészünket. Ahogy a gyengélkedő ajtajához érünk mintha emlékek villanának be. Igazából, nem is mondanám emlékeknek, csak egy ismerős érzés kerít hatalmába. A hely színei, a szagok, a fémes ajtó, ez mind mind ismerős.
-Hé, hé! - pillantok a kezem között tartott nőre, aki egyre nehezebb és nehezebbé válik, ahogy eszméletét elvesztve teljesen rám nehzedik testsúlya - Iparkodjunk.
Előrébb lépek, és kissé megemelve a nőt, csuklómat az ajtó paneljéhez közelítem. Halk csippanás, zöldre villanó kis égő és már nyílik is ki a gynegélkedő.
-Chip - szólalok meg magabiztos hangon - Gyors és biztos megoldás.
Nem taglalom tovább, miféle előnyei vannak a csuklóba beépített kis készüléknek, ami nem csak az ajtó nyitására képes, hanem minden egyéb információt tárol, mint a vércsoportom, vagy épp azok az anyagok, amik allergiás reakciót váltanak ki. Ha minden igaz, és jól gondolom, mások is rendelkeznek ilyesmi azonosítóval, aminek köszönhetően elő hívhatom akár Dr. Slava kartonját is.
-Akkor, kit kell még megvizsgálni? - miközben már a többieket kérdezem, a kezemben tartott nőt finoman fektetem le a betegvizsgáló ágyra. Az ágy mellett valamiféle átvizsgáló műszert találok, amit kézbe véve gyorsan végig is nézem, van-e belső vérzése, csonttörése, vagy zúzódása.
-Semmi komoly, amit ne lehetne megoldani - diagnolizálom - Azon a  polcon - mutatok egy kis, zárt üveges vitrinre - fájdalomcsilalpító lesz benne. Idehozná valaki azt, amire az van írva Fentanyl? Meg egy Mexalen nevezetűt is. Kulcs az íróasztal felő fiókjában. Köszönöm!
Közben egy újabb műszert elővéve tovább vizsgálom Dr. Slavat.
-Bordatörés még szerencsére nincs - hümmögöm magam elé - De az az esés, nagyon nem tett neki jót.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#105 2019. 08. 10. - 18h22

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 377

Freaya A. Ross


Ahogyan haladtunk előrébb általánosságban mindenki csendesebb volt amit annyira nem bántam. Szeretem az embereke, élvezem, ha kellemes és baráti a légkör, de amíg küldetésen vagyunk és még ennyi minden bizonytalan, addig igenis elvárom, hogy mindenki koncentráljon. Az ajtóhoz érve Tristan bemutatkozott és Isaiah is. Dr Slava magához tért egy időre, de volt annyi ereje, hogy bemutatkozzon. Így én sem húztam ki magam az illem alól.

- Freya Aileen Ross vagyok, én örvendek.

A másik katona férfi megkérdezte, hogy kell-e valamit segíteni, ami egyelőre nemleges válasz volt. Jól sejtettem az ajtó nem nyílik ki csak úgy bárkinek. Dr Peterson ezt orvosolta is. Haladéktalanul le is tette a sérült gépészt és elkezdte kivizsgálni, meg immár kért is segítséget, amit elsősorban Koutól vártam volna el, de valószínűleg ő a másik sérülttel fog törődni. Néhányan leültek én pedig ráhagytam a gyógykészítmények utáni keresgélést másra. Addig az ajtóban álltam és onnan őriztem a csapatot.Egy katona feláldozható, de a gépészek meg az orvosok, azokat máshogy kell kezelni. A koncentrálás és, hogy próbáltam megosztani a figyelmemet arra ami kint és ami bent folyik, mindennel együtt ami a mai nap ilyen rövid része alatt zajlott le, migrénként összpontosultak a fejemben, de nem voltam hajlandó foglalkozni vele. Hiszen ha úgy vesszük, mind a két katona rajtam kívül csak mostanában tért magához és így jobbnak láttam, ha amíg az egyiket ellátják, a másik próbál hozzászokni a történtekhez és informálódni róluk.

- Az a lány aki beszélt hozzánk a hídnál lesz. Több mint valószínű, hogy ő mindent tudni fog, amit csak megkérdezünk. A betegekkel itt is maradhattok, ahányan szeretnétek.- Bocsánatkérően néztem a többiekre. - Tudom, hogy a konyha felfedezését terveztük, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi történt a hajón szóval én inkább oda tartanék először.

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 08. 10. - 18h22)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#106 2019. 08. 10. - 22h24

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 62

Tristan "Tris" Theorant

A többiek is bemutatkoztak, míg a vörös, azaz Slava el nem ájult. Reflexből oda akartam kapni, de elég biztos karokban volt dr.Isaiahnál. Jól gondoltam, valóban nem nyílt volna magától az ajtó. A doki odatartja a csuklóját, mire szabad utat kapunk. Mire beértem a terembe, már az ájult nőt el is látják. Dr. Isaiah míg Slavat diagnolizálja, egy zárt üvegű vitrinre mutatott, és egyes Fentanyl és Mexalen nevű gyógyszereket kért. Egy mozdulattal az íróasztalhoz léptem, a felső fiókból kiszedtem a kulcsot, majd a vitrinhez siettem, és kikerestem az adott szereket. Miközben a doktornak odaadtam a kívánt holmit, hallgattam, hogy mit mond Freya, valami hídról, meg egy lányról, konyháról és a hajó múltjának kiderítéséről. Bocsánatkérően nézett ránk az ajtóban .
-Várj! Elkísérhetlek majd?- kérdőn pillantok rá, majd mellé lépek, komoly tekintetett erőltetve magamra. Nem tudom... Csak én vagyok az aki nem akarja hántorgatni a múltat? Vagyis mi van, ha szándékosan nincsenek emlékeink... Vagy ha a olyan szörnyűségek történtek ezelőtt, amiket tényleg jobb elfeledni. Inkább élnék tudatlanul, de vidáman, mit sem depresszióba esve a múlt terhe alatt. A lány mellett elmélyülten gondolkodtam mindenfélén. Még mindig hiába erőltettem agytekervényeimet. Semmi. Olyan különös érzésem támadt. Minden olyan ismerősen idegen. Biztos voltam benne, hogy jártam már itt ezelőtt, mégis, nem tudtam felidézni az alkalmat. Félszemmel Freyára pillantok. Olyan aaaranyos! Akaratlanul is elmosolyodtam. Úgy néz ki mellettem, mint egy mogorva, durcis lányka. Olyan törékenynek tűnik, de biztos voltam benne, hogy kitudná törni a karomat ha szeretné.

Utolsó módosítás: Kamikazi (2019. 08. 11. - 15h49)


https://i.imgur.com/bnvZcf7.jpg

Kijelentkezve

#107 2019. 08. 11. - 18h59

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 908

Voluptuaria "Aria" Xediántropii


Tris kacsintására széles vigyor szökik arcomra. Valahonnan ismerős ez a jelenet, de halványlila gőzöm sincs róla honnan. Anna elporoszkál és én csak ringó csípőjére tudok koncentrálni. Ejnye Aria, ejnye... Mosolyom nem apad egészen addig, amíg ujjait fejbőrömön nem érzem. Reflexből indulna a kezem, hogy elkapjam csuklóját és a háta mögé tekerjem. Szinte látom magam előtt a mozdulat sort, de ellenállok a késztetésnek, ami komoly fizikai fájdalmat okoz. Tenyerembe meredek és nézem egy darabig. Oké, hogy gépész vagyok, de az önvédelemre is képes lennék? Nézem, ahogy a többiek távolodnak én meg meg se tudok mozdulni. Mi ez az érzés? Olyan, mintha valami készülne, valami rossz, ami a bőröm alá fészkelődik és nem hagy nyugodni. Tris újabb kérdésére kapom fel fejemet és megvonom vállaimat. Olyan természetes ez, mintha ezer éves szokásom lenne. Akár milyen logikusan is gondolkodok, egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért szenvedünk mindannyian amnéziában. Majd megkérdezem a dokit, hátha tud érthető magyarázatot adni. Komótosan lépek be utolsóként a vizsgálóba és nézek körbe. Az ajtófélfába kell kapaszkodjak, hála a hirtelen be-bevillanó képeknek. Csövek, gépek, még több cső és valami... egy hang, ami a flex hangjára emlékeztet. Olyan melegem támadt, hogy a kezeslábasból kibújtatom felsőtestemet és megkötöm ujját derekamon. Nem vagyok szégyenlős azt hiszem, meg hát egy sporttop is van rajtam. Most így megnézve magamat, egészen izmos vagyok. A hasamon is szépen rajzolódnak az izmok, de még nőiesen. Csípőm jobb oldalától egészen balig halad egy tetoválás, ami a ruhám alá is beterjed, eddig meg sem figyeltem magamat. Vajon meddig érhet a tetoválás? Feltekintek a többiekre, majd közelebb lépek Slavahoz és gyötört arcát nézem.
-Szerencsére nem lett nagyobb bajod. -Homlokára simítom tenyeremet, ami verejtékes ugyan, de nem forró, sőt hidegebb, mint az én tenyerem.
-Ne hagyd el magad, egyedüli gépészként nagyon magányos lennék... -Mosolygom kedvesen, amikor a két katona szóba elegyedik. A srác olyan bugyuta mosolyt ereszt, ahogy Freyat méregeti. Valamiért méreg fut át rajtam és pár nagyobb lépéssel kerülök az új arc és a nő közé. Kezem megint reflexszerűen mozdul, de most meg sem tudom állítani. Tenyerem befedi a srác bugyuta képét és megszólalok.
-Ne mosolyogj így Alienre... -Mi? Mi ez a... Olyan furán érzem magamat. Oké, olvastam, hogy Freya középső neve Aileen, de hogy a nevének betűivel játszadozva ilyen lökött becenevet találjak ki... Honnan jött most ez a becenév? Lassan leeresztem kezemet döbbent arcáról és ismét értetlenkedve meredek tenyeremre.
-Ne haragudj, de... úgy éreztem meg kell védenem. Bocsi... -Vigyorgom szélesen és vállon csapkodom, mintha ezer éves cimborák lennénk.
-Erről jut eszembe én éhes vagyok. -Úgy fordulok el a férfitól, hogy közben átkarolom Freya vállát és visszatessékelem a doki felé.
-Na meg az is, hogy lenne egy kérdésem Dokikám. Lehetséges, hogy azért van többünknél is amnézia, mert hibernálva voltunk? Kicsit gyanús ez nekem. Mármint eddig azt hittem, hogy csak az én agyammal van a baj, de az imént megemlítette Tristan is, hogy ő se igazán emlékszik semmire. És ti? Ti emlékeztek bármire is? Mert nekem eddig csak pár kép, hang, szag és illat volt ismerős... De mondjuk arra se emlékszem miért, mikor és hogyan feküdtem be abba a kapszulába. -Elengedem Aileen vállát és Slava lábánál az ágynak támasztom hátsómat, melleim alatt összefonom karjaimat.
-Lehetséges ez? Vagy azért van, mert idő előtt ébredtünk fel? -Nézek a férfi acélosan kék szemeibe, amik egyre barátságosabbnak látszanak. leeresztem kezeimet és hirtelen keresni kezdek valamit, de nem tudom mit. Egy ideje olyan feszkósnak érzem magamat, a tüdőm is olyan, mintha ülne valaki rajta. Ekkor találom meg övtáskámban a magyarázatot. Egy doboz cigaretta és gyújtó.
-Ahaaa... szóval vannak "rossz" szokásaim? Hm... -Úgy bámulok a dobozra, mintha minimum isten lépett volna közénk. De ez sem ad erre a rossz előérzetre magyarázatot.


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Bejelentkezve

#108 2019. 08. 11. - 22h17

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 377

Freya A. Ross


kíváncsian vártam a többiek reakcióját is a felvetésemre, hogy először nem-e látogatnánk meg a lányt, aki segítette a túlélésünket a hídról. Leginkább Tristánt érdekelte az ötlet. Habár nem tartottam jó ötletnek, hogy egy épségben lévő katona se maradjon a betegszobán, de nem állt jogomban parancsokat osztogatni sem neki.
-Persze, felőlem jöhetsz majd nyugodtan, de valakit...
Ahogy ki akartam mondani, hogy valaki harcedzett embert is itt kéne hagyni, a szőke hajú izmos nő...Aria kettőnk között termett akár egy párduc és az arcánál fogva tolta el Tristánt. "Őh...mi történik?" Volt egy olyan megérzésem, hogy engem nem szokás megvédeni, de mégis biztonságos érzést keltett bennem a nő. Mintha egy nővér lenne aki vigyáz a hugicájára. Ettől törpébbnek is éreztem magam menten, pláne amikor minden erőfeszítés nélkül elvonszolt az ajtóból. Csak pislogni tudtam az egészen. Hogyan is nevezett??? Alien? Ismerősen cseng valamiért a név, egyszerre ébreszt bennem irritációt és mégis mosolyra késztet. Miután végzett a deportálásommal, visszatért a helyére Dr Slava mellé, de még mindig úgy éreztem magam mint akit egy sárkány őriz a toronyban.
Visszanéztem a másik katonára aki az ajtónál maradt(Tris) és megrántottam a vállam neki, egy ilyen "Fogalmam sincs, hogy most éppen mi történik"-módon.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#109 2019. 08. 11. - 22h54

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 62

Trisatn "Tris" Theorant

Miközben gondolataim messze elkalandoztak, arcomon még mindig apró vigyorral, egyszerre csak egy tenyér ugrott be a képbe, és Aria hirtelen lángrakelt haraggal tolt arréb a puszta kezével, a mellettem lévő lányt védve, csak azt nem tom mitől. Nem erősködtem, hagytam, hogy a szöszi odébb rakjön, közben én is hátráltam.
- Nyugi, nyugi!! Nem akarok én itt semmi rosszat! - emelem magasba megadás jeléül a kezem, kicsid döbbent pofával. Majd zavarba jött, és bocsánatot kért, a vállamat megveregetve, mintha jó öreg cimbik lennénk.
- Tudod, ha a mosolygást betiltanák, egy illegális görözött lennék. És eleve, nem is úgy vigyorogtam, "hogy hmm, egyelek meg", mert akkor még megérteném, hogy féltenéd is a barátnődet tőlem. Ez a mosoly inkább olyan... - Nem fejezem be a mondatot, hisz nem is tudnám zavaromban, de Aria már a kifogásommal mit sem törődve, Freya nyába karol és elvonszolja mellőlem, amin muszáj volt felnevetnem.
- Ennyire félelmetes lennék? - Inkább suttogva mondom, nehogy végül egy pofont is kapjak. Miután Aria ott hagyva az előbb még féltve őrzött " kincsét", Freyát. Ő is csak vállt rántva jelzi a tekintetével, hogy fogalma sincs mi van. Elmosolyodok, majd kérdő pillantásokat vetek a lányra. Fogalmam sincs, hogy most oda menjek mellé, vagy inkább várjak az ajtóban. Egy kevés hezitálás után, tettem pár lépést felé, egy méter távolságot tartva, hogy Ariának se legyen kifogása, aki jelenleg a dokival váltott pár szót, majd keresni kezdett valamit az övtáskájában. Milyen kiszámtíthatatlan. Ekkor calami különös érzés kerített hatalmába. Mintha már átéltem volna ezeket a pillanatokat, csak kicsit más szituációban, de nem az a szokásos dejavu érzés. Újra Freyára pillantok, azokba a nagy mogyoróbarna szemekbe.
- Amúgy mikor indulunk? - vetem oda neki. - És jön még valaki? - Nézek körbe a társaságon. Egyszerre voltam kíváncsi, hogy mi történhetett itt, egyben pedig, távolról  el akartam kerülni ezeket a válaszokat, valami szörnyűségtől tartva. Újra megaladt a szemem a motoazkáló Arián. Végig mértem magam. Az egyik zsebem az átlagosnál jobban kidudorodott, megtapogadtam, mit rejthet a mélye. Valami kemény, hosszú, és egy kocka alakú mütyür lapulhatott benne. Nem nyúltam a zsebembe, akármennyire is érdekelt a tartalma. Még nem. De majd eljön ennek is az ideje.


https://i.imgur.com/bnvZcf7.jpg

Kijelentkezve

#110 2019. 08. 12. - 18h38

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 925

Isaiah Peterson

Mindent bevetettem, hogy Dr. Slava minél hamarabb talpra állhasson.
-Köszi - veszem át a fájdalomcsillapítókat Tristől.
Amíg töltök egy pohár vizet, hogy bevehessek egy bogyót - igen, ez most nekem is kell, mert a hibernálásnak sajnos nálam is jelentkezett utóhatás - addig a két katona és egészséges gépészünk kisebb afférbe keveredik. Csak bámulok, mint a moziban. Aprót kortyolok a pohár vízből, majd bekapok egy fájdalomcsillapítót.
-Ami azt ilelti, én is ennék - ülök le az íróasztal előtti görgős székre.
Poharamat finoman lehelyezem, de előtte az íróasztalon hempergő poháralátétet alá teszem. Mi sem természetsebb. Ez az egész... olyan ismerős.
-Könnyen meglehet- fordulok Aria felé - de ez akkor csak ideiglenes lenne, és sokkal töb emlékfoszlány villanna be - átvetem jobb bokám másik lábamon - Tudod - veszek el egy tolat is az íróasztalról, amit szórakozottan pörgetni kezdem - ez így túl... rejtélyes. Ha csak szimplán a hibernálás miatt lenne, akkor nem gondoljátok, hogy nem csak mi ébrendtünk volna fel? Ha pedig korábban ébredünk, mint kellett volna, akkor sem stimmel valami. Kezdem azt érezni, több van itt, mnit szimpla műszaki hiba.
Aria aggódó pillantásaira igyekszem bátorítóan nézni, hiszen orvosként nem csak a fizikai gondokra kell gyógyírt találnom, hanem segytenem kell túljutni a lelki nehézségeken is.
-Meg fogjuk oldani - nézek mélyen szemeibe. Őszintén bízom abban, együtt megoldhatjuk - Ami pedig a felderítést illeti - fordulok Freya felé - szívesen jönnék, de akkor magára marad Dr. Slava. Azt hiszem, majd ha jobban lesz, utánatok jövünk.
Nagyot sóhajtva fordulok a gyengélkedő nő felé, és finoman megérintve haját révedek el gondolataimban.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#111 2019. 08. 13. - 15h08

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 377

Freya A Ross


Tristan elkezdte nyugtatni Ariat, de nem értettem, hogy miért. Aria nem örült neki, hogy a katona férfi kedves volt velem? Tudom, hogy nem ez az első, hogy ilyesmi előfordul érzem. Amíg a doki Dr Slavaval foglalkozott, Aria elővett egy doboz cigarettát a zsebéből, végül felé fordult az orvos és válaszolt a kérdésre. Addig én is válaszolni akartam Tristannak. Nem akartam én azonnal elmenni vagy magukra hagyni őket, csak arra gondoltam, hogy amíg biztosan nem tér mindenki magához várunk, majd két csoportra osztva valakik az étkezőbe mennek, én pedig a hídra, azzal aki jön. De Petersonnak más tervei voltak. Ő szeretett volna egyedül maradni láthatóan a gépésznővel. Awwww még a haját is simogatta, de édes.

- Áááááh érteeeem. Természetes, hogy szeretné a betegét a lehető legalaposabban kikezelni.- Rájuk vetettem a 20.000 wattos mosolyomat és kacsintottam egyet a gépész-doktor páros felé és Aria meg Tristan karjaiba fontam az enyémet, jelezve nekik és mindenki másnak, hogy indulás van.
-Nos akkor csapat, a konyha expedíció indul! A doki meg Dr Slava majd követ minket.
Valahogy úgy éreztem, hogy ez nem szokatlan tőlem, hogy ennyire gyakran játszom a szerelem angyalát. Nagyon cukik tudnak lenni együtt az emberek. Eszembe jutott a fegyver amit az ájult Annától vettem el, elengedtem Aria és Tristan karját, hogy vissza tudjam adni a fegyvert neki.
-Ezt tőled vettem el, amikor eszméletlen voltál, nem kellett szerencsére használnom szóval minden egyben van benne.

A lány kikapta a kezemből és eltette. Nem is bántam igazából, nem ezt a fegyvert szoktam használni, nem állt valahogy a kezemre. Utána elindultam egyedül az ajtó felé, kitessékelve mindenkit.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#112 2019. 08. 13. - 16h16

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 025

Slava

Még hallatszik hangfoszlányok, de utána nem is tudom. A üresség és a sötétség markában, valami halványan érzek, de nem tudom hová tenni. Majd halkan egy nyögés, amikor levegő és a nyelés között lehettem. Kezdetem halkan hangokat hallani, dehogy kitől és honnan nem tudom még megállapítani. Alig bírok levegőt venni, de még is kellemesebb és gyengébben vettem a levegőt. Majd a szemeim mozogtak, persze csukott szemmel még. Nem tudtam hol vagyok, amikor gyengén kinyílott a szemem, de mire realizálom a helyet, vagyis a homály eltűnik előlem. Valaki mintha cirógatott volna, de nem tudtam ki nem láttam rendesen csak a fehérséget láttam, majd pislogtam akkor látom hogy a doki aki mellettem áll. Persze, nem az volt az első kérdésem.
-Minden rendben lesz ugye? -Spontán jött nem is értettem miért van ez, de ismerős volt kicsit nekem. Mikor rájöttem hol vagyok felakartam ülni, ha nem állít meg a doktor úr akkor érzem a fájdalmat, ami tompult de nem nagyon. Automatikusan a bal kezemmel akartam támaszkodni, amikor semmi.-Oh tényleg idegileg kivan iktatva-kuncogom-És hol a többi tag?-mondom amolyan komolytalankodva még hozzá teszem-Mi maradtunk csak?


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Kijelentkezve

#113 2019. 08. 13. - 21h06

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 908

Voluptuaria "Aria" Xediántropii


Doki szavai nem érték el nyugtató hatásukat, sőt... Egyre erősebb késztetést érzek arra, hogy Zoé felé vegyem az irányt. Olyan hirtelen csap át a hangulat nyáladzásba, hogy felmordul üres gyomrom. Freya Trisbe és belém karol, ezzel jelezve, hogy ideje lelépni. Fejemet csóválom, de engedem, hogy vigyen egy darabig. Kilépve az ajtón szám sarkába dugok egy szál mérget és meggyújtva azt, lesek hátra vállam felett. Ez a meghitt pillanat mellbe vág, olyan érzésem van, mintha másik felem hiányozna. Mellkasomat tapogatom, de érzem ketyegő szabályos ritmusát, ezért se tudom hova tenni ezt az érzést. Lenézek Alien kék szemeibe, némi rosszalással, talán dorgálással is.
-Cupida... Lehet nem ez volt a legokosabb döntés... -Mélyet szívok a füstből, amit tüdőzés után az orromon engedek ki. A maradékot elnyomom a legközelebbi szemetesben és csípőre tett kezekkel fordulok a többiek felé.
-Én zabás vagyok. Szerintem célravezető lenne teli hassal megkeresni Zoet. -Tudom, hogy Freya első útja a hídra vezetne, így mielőtt megmakacsolná magát a vállamra dobom, akár egy sózsákot.
-Bele ne harapj a fejembe Alien! -Finoman csapok a nő tomporát a és elindulok a konyha irányába. Olyan furcsán, de boldognak érzem most magamat. Kellemes érzéssel tölt el, hogy csipkelődhetek vele. Anna szemrehányó pillantás után előre lohol.
-Féltékeny vagy? -Kérdem nevetve, mire egy gyilkos mosoly után, előre siet.
-Na tessék Cupida, csak én vagyok béna a csajozáshoz... -Vidáman dobok egyet a nőn és Trisre vigyorgok.
-Nehéz velük, de nélkülük az unalom ölne meg...


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Bejelentkezve

#114 2019. 08. 14. - 07h30

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 62

Tristan "Tris" Theorant

A gondolataimba merülve arra eszmélek, hogy Freya, egy hatalmas nagy vigyorral az arcán, belém, és a mellettem lévő Ariába karol. Szavait idézve, indulunk a "konyha expedícióra". Úristen! Mosolyog. Freya mosolyog. Annyiraa édees. Kicsi, puha ujjai szinte égnek, az én jéghideg hulla-kezemhez képest.
- Tudod, Freya, neked nagyon jól áll a mosoly. Szóval vigyorogj sokat! - kuncogok fel, őszinte szemekkel. Egy darabig még kar a karban sétáltunk, majd mielőtt az ajtón kiléptünk volna a kis barna szösszenet Annához lépet, egy fegyvert átnyújtva neki. Mázlista, fegyót is kap. Ekkor csapott arcon a felismerés, hogy én is katona vagyok, valószínüleg nekem is van. Még egy utolsó pillantást vetek a terembe, szemem sarkából a dokit fürkészve, amint a vöröske haját cirógatja. Lágyan elmosolyodtam, majd én is elhagytam a helységet.

A többiek mellé lépve, Aria már rá is gyújtott, arra a tömény méregre. Nem tudom, hogy csak én vagyok e vele így, de ki nem állhatom a cigarettát. Egészségtelen, káros a szervezetnek, függőséget, bekövetkeztével pedig halált hoz. Köszi, én ezt kihagynám. A hangja ütötte meg a csendet. Tetszett az ötlete, szerintem is jó volna teli hassal megkeresni azt a Zoét, akárki legyen az. Ekkor hirtelen felkapta a határa Freyát, és mint egy sózsákot, tovább cipelte a konyha felé. Hangosan és gyermetegesen felkacagtam. Jó nézni, ahogy csipkelődnek egymással. Anna loholt előre, szemrehányó pillantásokat vetve Ariára és a vállán lévőre, majd egy gyilkos mosoly után előre sietett.
- Nehéz velük, de nélkülük az unalom ölne meg... - szélesen mosolyog rám Szöszi, mire megjátszott sértettséggel, egyik kezemmel a szívemhez kapva, a másikkal a homlokomon nyugtatva, mintha lázbaborultam volna
- Hát én nem is vagyok elég szórakoztató neked!?! Most mélyen megsértett kisasszonny! Tudtam, hogy sose szerettél... - nevetem el magam a mondat végére.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat... Végre, mindenki feloldódott, mindenki boldog, és gondtalan. Még mindig a hasamat fogva nevettem, majd előre szaladtam Anna után, és egy hirtelen mozdulattal, Ariát követve, a nyakamba kaptam a lányt, aki nagy hirtelenjében azt se tudta, hogy reagáljon.
- Harapást fizettségül nem fogadunk el. TrisTaxi indul! - kiálltom kuncogva. Az elején még úgy csimpaszkodott belém, mint egy kiscica a vékony ágba a fa tetején. De lassan, ellazultak az ujjai. Már nem markolta az egyenruhámat, és a legnagyobb meglepetésemre, felnevetett. Ha belegondolok, most először hallottam a hangját. Legalábbis én. Aranyos, gyerekes kacaj volt, akár csak az enyém. Ariáék is beértek minket, mire hangos nevetésbe és retardált ordítozásba kezdtünk a hátamon lévővel. Annyira ismerős ez a helyzet. Ez a megragadt boldogság. Ez az egész.
- Na egy versenyt? Aki utoljára ér be, az nem kap a kajából!! - Loholok előre, a nyakamban lévő, még mindig hangosan nevető Annával.

Vagy csak nagyon gyorsak vagyunk, vagy a konyha közelebb van mint gondoltam, mert mikor a rengeteg termen átrohantunk, a következő helység, már megeggyezett az étkezővel. Lekaptam magamról a lányt, aki meglepően könnyű volt, majd letettem a lábaira.
- Kérem hölgyem, elégedett a járművel? Ha ötig lehetne pontozni, hány csillagot kapna a TriTaxi? - hajolok meg előte mint egy úriember, megjátszott komolysággal. A lány csak hangosan felnevetett, majd huncot vigyorral a képén, csak annyit mondott, hogy; Egy.
- Egy csillag?!??! Hogy rehetted ezt?! - kiálltok fel, de Anna már faképnél is hagyott, étel után kutatva.
- Na Ariaexpressz, hogyan tovább? - tekintek rá, széles vogyorral a képemen, majd tovább futtatom a szemem, a hátán levő Freyára.


https://i.imgur.com/bnvZcf7.jpg

Kijelentkezve

#115 2019. 08. 15. - 01h12

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 377

Freya A Ross


Tristan megdicsèrt, hogy jòl àll, ha mosolygok. Heh, milyen kis bòkgyàr ez a fèrfi. Megköszöntem neki, termèszetesen. Egy bòkot illik elfogadni.

Miutàn kitessèkeltem mindenkit a kòrteremből, Aria mintha kicsit sèrtődött lett volna. Cupidànak nevezett ès azt mondta, hogy nem volt jò ötlet. De mièrt ne lett volna az? Trljesen nyilvànvalò volt màr a talàlkozàskor is, hogy a gèpèsz ès a doki bizalmasabb auràval rendelkeznek egymàssal. Az èn szememben ez teljesen jò volt.
Beleszìvott egy cigarettàba ès rövidtàvù slukkolàs utàn -vagy hogyan is hìvjàk szakszòval ezt a dohànnyal èlők..- elnyomta a szenvedèlye tàtgyàt ès kijelentette, hogy èhes. Màr emeltem volna a kezemet, a mutatòujjammal a plafon felè mutatva, hogy közbevàgjak. Nekem mint mondtam, nem az lenne az elsődleges cèl..de egy nem vàrt fordulatot vett az eset. As izmos, szőke, gèpèsz amazon felkapott mint egy zsàk burgonyàt ès vitt. Mi a? Hogy meri??? Na vàrjon csak, nemsokàra megèrezheti a fogaimat a...
Honnan tudta, hogy innen is simàn beleharapok a fejèbe, minden megbànàs nèlkül?
"Òh na vàrj csak, ha egyszer lekerülök innen."
Persze a jelenlètemben ès Anna jelenlètèben el is kezdte Tristannal a kis viccelődèseit. Èn erre csak elhùztam a szàmat ès beletörődtem, hogy a nő dobàl mintha tènyleg egy zsàkot igazìtana meg.
Hamar el is èrtünk az ètkezőbe. Amint tudtam lemanővereztem magamat a nő vàllàròl ès körbenèztem. Minden olyan kihalt volt, nem tudtam, hogy miòta nem üzemel a konyha, de egyèrtelműen valami hűtött vagy fagyasztott èlelem utàn kell nèznünk, lehetőleg tèsztàt. Azt kìvàntam meg.
- Ha màr itt vagyunk, menjünk a konyhai rèszhez ès keressünk valami èlelmet.
Előre mentem felfedezni a terepet, gondoltam, hogy nem lesz ebből harc, de mindig biztosra kell menni.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#116 2019. 08. 15. - 08h00

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 925

Isaiah Peterson

Furcsa egy érzés, mikor tudod, emlékezned kéne a múltadra, mégis néhány foszlánynál több nem ugrik be. Azok is ködösek, elmosódottak, és semmi konkrétum nem következtethető ki belőlük. Talán, ha körbenézek a szobában rálelek az igazságra.
Gondolataim tengeréből Freya szavai rántottak vissza a valóságba.
-Orvos vagyok - pislogok rá értetlenül - persze, hogy szeretném, ha minél hamarabb felépülne.
A mosolyát meg végképp nem értem, hiszen teljesen logikus számomra, a jelenlegi csapatból mindenki fontos, és nem hagyunk magára senkit. Igaz is, a katonaságnál nem így van? "Senkit se hagyunk hátra", mintha az Ő mottójuk is ez lenne, vagy talán tévedek? Fene se tudja. Mindenesetre a leglogikusabb, hogy ha felfedező útra indulnak, elég egy ember, aki vigyáz az ájult Slavara.
-Vigyázzatok magatokra! - biccentek az elhaladó csapat felé.
Újra a sérült gépészünk felé fordulok. Nehéz megállapítanom, vajon mennyire képes terhelni magát, ha már felébredt. Szívem szerint azt mondanám, egy hét pihenés. Most azonban erre nem sok lehetőség adódik. Szükség törvényt bont. Pontosan ilyenkor kell felülírni az orvosi kódexet.
-I..igen... -válaszolom az ébredezőnek - Látom jobban vagy már- eresztek meg felé egy halvány mosolyt - ha már kuncog valaki, nagy baja nem lehet. A többiek meg előre mentek. Az étkezőbe vették az irányt, ha csak útközben nem gondolták meg magukat. Fel tudsz állni? - segítő kezem persze megint felé nyújtom, hátha szüksége van rá.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#117 2019. 08. 16. - 12h11

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 908

Voluptuaria "Aria" Xediántropii


Nem veszem fel a kihívást, szeretnék egyben odaérni. Komótosan sétálok utánuk, de mosolyogva.
-Milyen gyerekes... -Körbenézek és nem tetszik, amit látok. Kihalt, üres, kopár... Freya úgy gondolta, hogy majd ő megy elől. Oké, hogy katona, de olyan rossz érzésem van, ahogy nézem azt, hogy az ismeretlen felé tart.
-Várj... -Motyogom és vállait puhán megfogva megyek vele. Nem lep meg, hogy a konyha rész is pont olyan kihalt, mint az étkező. Halk pittyegés hallatszik a konyha hátsó részéből.
-Mintha tolatna valami... -Mondom és egyenesen a hang irányába megyek. Ajtót kinyitva egy raktár helységbe jutok, ahol mikrobik pakolják fel a frissen leszedett zöldségeket.
-Azt hiszem még sem kell fagyasztott izékre hagyatkoznunk. Körbe járom a hatalmas tárolót és keresek valamit amit gyorsan el lehet készíteni. Szinte csak egy szó jut eszembe, spagetti és már ugrálnak is az összetevők a szemeim előtt.
-Huuuhm... Főzés az erősségem, királyság. -Hasam simogatom és megnyalom hirtelen kiszáradt számat. A földről egy üres ládát felveszek és belepakolom mind azt ami kell hozzá. Hagyma, paradicsompüré, tészta, fűszerek és...
-Hús... -Na az tutira nincs friss. Csalódottan megyek a spájz végébe, ahol mélyhűtőt láttam. Kinyitom és szépen felcímkézett csomagokat lelek.
-Ez lesz az. -Kiveszek két nagy csomag húst és még olívaolajat is dobok a ládába.
-Mit szóltok egy kis spagettihez? -Teszem le a ládát, eztán magamra akasztom a kötényt.
-Tris, légyszíves keress két nagyobb lábast és az egyiket töltsd meg vízzel. Freya, légyszíves keress egy serpenyőt. Anna... -Felém kapja fejét, bár már kevésbé látszik morcosnak.
-Kérlek keresd meg az étkészletet. -Halványan mosolygok, de nincs rá válasz. Csak tudnám miért utál ennyire. Nekilátok a hagyma pucolásának, majd feldarabolásának. A talált lábas egyikébe beleöntöm forrósodni az olaja.
-A vizet sózzátok meg bőven. Ha felforrt öntsétek bele azokat a tésztákat. -Felkockázom a hagymát, magamon is meglepődök milyen szépen és gyorsan, így a kést bámulom egy darabig. A hagyma felét a fazékba a másikat a serpenyőbe öntöm. A hagyma halkan serceg én pedig rágyújtva kezdek bele valami buta zene dúdolásába. Fogalmam sincs honnan ismerem. Fejem csóválom saját magamra, miközben nagyokat szívok cigimből. A hagyma üvegesre pirult, a fazékba a paradicsom konzervet öntöm meg bőven, míg a serpenyőbe a darált húst. Bőszen sózom, oregánózom és borsozom, majd két gerezd foghagymát is rádobok.
-Freya, kevergesd légyszíves amíg én megcsinálom a szószt. -A tésztás felé hajolok és kihalászok egy tésztát. Megfújom, ráharapok és vidáman közlöm, hogy megfőtt. Szűrőt keresek és leszűrve visszaöntöm a lábasba, majd tűzre teszem.
-Vaj... -Morgom és elsietek vajat keresni. Valami hasonlót találok, amit kóstolgatva viszek a konyháig. Az egészet rádobom a tésztára, majd egy kis sót is. Tris kezébe adom a fakanalat, majd a szószt ízesítem, végül a hússal összekeverem. A tészta alatt is kikapcsolom a tűzet és elégedetten nyomom el cigimet.
-Azt hiszem tökéletes lesz. -Az Anna által hozott tányérokra szedem a bőséges adagokat, de a Freya számára szedett adagra még nem teszek szószt.
-Eszel először így simán tésztát? -Miért kérdezek én ilyen hülyeségeket? Megvonom vállamat és két külön adagot még szedek, majd villával ellátva indulok a kórterem felé.
-Mindjárt jövök, addig egyetek. -Pár perc és ott is állok az ajtó előtt, de nem tudom, hogy most kopogjak vagy sem? Mi van, ha megzavarok valamit? Mindegy is, könyökkel nyitom az ajtót és vigyorogva lépek Dokihoz és a vöröskéhez.
-Jobban van már? -Kérdem és az asztalra teszem az ételt. Méregetem a nőt, aki mintha már jobb színben lenne.
-Főztünk a többiekkel spagettit, szóval, ha majd ébren van etesd meg.


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Bejelentkezve

#118 2019. 08. 17. - 13h24

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 025

Slava

Láthatóan jobb színben is vagyok, bár még fáj a bordáimm de nem tudom miért, de ha nem vagyok befáslizva vagy éppen gipszelve, akkor nincs nagyobb bajom. Majd hallom Isaiah válaszát "I..igen...Látom jobban vagy már, ha már kuncog valaki, nagy baja nem lehet. A többiek meg előre mentek. Az étkezőbe vették az irányt, ha csak útközben nem gondolták meg magukat. Fel tudsz állni?" Még realizálnom kell az infókat, amiket most mondd no meg a felállás éppen mondanám, hogy nem hiszem, hogy menne mikor Aria betoppan és ő is érdeklődik, miközben letett két tál spagettit."Jobban van már? Főztünk a többiekkel spagettit, szóval, ha majd ébren van etesd meg. Erre már felkapom a fejem hogy a doki etessen na nem, azt már nem.
-Még egyelőre nem igazán próbálok felállni, és egyedül is tudok enni ne aggódj Aria- mosolyogtam el magam amolyan pajzán mosollyal.-Elvileg van konyhásunk nem?-nem tudom meddig lehettem kiütve ezért furcsállom hogy ők csinálták nem pedig Erin készíti.-Hé ha már ébren vagyok ide azt a tál spagettit most-undok hanglejtéssel no igen gondolom ezért nem vagyok a nagy kedvence Zoénak vagy éppen másoknak, de ezek csak feltevések.


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Kijelentkezve

#119 2019. 08. 20. - 10h59

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 377

Freya A Ross


Az étkezőben Aria több módon is felidegesített mint egy vagy kettő, de a csapat érdekében nem tettem megjegyzést. Értem én, hogy csak jót akar, de önfejűsége még hatalmas bajt hozhat a fejére. Valamiért úgy érzi, hogy ő egy egyszemélyes legénység és ami leginkább dühít, hogy legyen akármilyen bátor, kettőnk közül én vagyok az akit nem kell megvédeni. Nem vagyok sem gyenge, sem tehetetlen és tökéletesen megtudom oldani a problémákat amik a csatatéren elém vetődnek. Valószínűleg, nem ez volt a célja, de úgy éreztem, hogy alá vagyok becsülve és infantilizálva. Pedig lehet, hogy nem is ő az idősebb.
Az orvosiban még aranyosnak tartottam, de így, hogy csak úgy előre cikázik a konyhában, na azt már nem.
Ezek után ő úgy érezte, hogy a kuktái vagyunk és irányítgathat mindenkit, amit bevallok az előnyünkre szolgált. Csak hát itt volt Erin is aki hivatalosan is a konyhán dolgozik.
Épphogy befejezte az étel készítését, és a NŐ gondolatára a nagy "védjük meg Freyát" attitűd el is párolgott, ott hagyva minket, hogy ételt vigyen a két doki számára- akik jöttek volna utánunk..- nehogy éhen maradjanak.
Megkóstoltam a spagettit, amire kértem szószt. Inkább csak dacból, mert enyhén félelemmel töltött el, hogy először nem kértem volna a tésztára semmit és ő ezt is megérezte.
-Nos akkor jó étvágyat. Néztem a csapat többi tagjára. Mivel Erin konyhai munkájára már nem volt szükség ketten Caspiennel elindultak a hajót felfedezni, Tristanhoz pedig meglepő módon Anna kezdett el beszélni.
Igazából nem is baj, szeretem a csendet és ha tudok egy kicsit elmélkedni. 
Anna és Tristan is mind a ketten katonák, magukra hagyhatom őket, habár az utóbbi szeretett volna velem tartani a Hídra, hogy meglátogassuk a titokzatos nőt, aki segített nekünk.
"A fenébe, ez a spagetti tényleg nagyon jól sikerült..."


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Kijelentkezve

#120 2019. 08. 21. - 19h55

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 683

Kou

Az események pörögni kezdtek. Nem is követtem nyomon, mi történik. Amíg új tagok csatlakoztak hozzánk, én nagyrészt nézelődtem, meg birizgáltam a kötéseimet. Az orvosinál pedig esélyem sem volt segíteni, pedig a munkámat mindig komolyan veszem. De az azért zavart volna, hogyha segítőként, asszisztensként kellett volna dolgoznom. Mondjuk ez a fajta munka nem az én asztalom. A sebészet, és a műtétek kicsit véresebb munkát takarnak, így amikor az étkező felé indult meg a kiscsapat Isaiah és Slava kivételével, én is velük tartottam. Ám a rohangálásban már nem vettem részt, inkább lassan követtem őket. Gyötört az unalom... Aztán felcsillant a szemem. A konyhába mennek! [...] Az én gyomrom is korgott már erősen, úgyhogy Freyához sétáltam.
- Adj nekem is! - Kérem szokásos beszédtempómmal. Nem mutatom ki, de kicsit nehéz lenne így használnom a bal kezem. Nem gondolkoztam, és túlzásokba estem. Nem mitha érdekelne, de az nyűgös lenne, ha elkezdenének nyafogni az átázott kötés miatt. Reméljük kihúzza mág egy darabig.

Moderátor álta szerkesztve 2019.08.22. 10:45
Tiltott téma érintése - kérlek, olvasd el az erre vonatkozó szabályokat!


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#121 2019. 08. 23. - 17h38

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
FräuleinWolfy
...
Üzenetek: 26 635

Megkérnék minden játékost, hogy a folytatással várja meg, míg visszaolvasom és lereagálom az eddigieket. Örülök, hogy ennyire aktívak voltatok amíg kényszerszabadságom töltöttem, viszont biztosra kell mennem, hogy minden úgy megy, ahogy annak mennie kell.

Kijelentkezve

#122 2019. 09. 10. - 08h30

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
FräuleinWolfy
...
Üzenetek: 26 635

A következő pár nap teljesen eseménytelenül telt el, minden csendes volt, túlságosan is. Zoe teljes kapacitását lefoglalta a Fatum Siderum irányítása, így bezárkózott az V. szint hídjára. Kicsit több, mint egy hétig haladt a Fatum Siderum a hipertérben, ez alatt több millió fényévet haladt. Az utazás az energiatározókat jelentősen lefogyasztotta, immáron csak 17%-n álltak, sokkal alacsonyabban, mint kellett volna nekik. Az ismeretlen, és lekapcsolhatatlan, rendszerek szintén rengeteg energiát fogyasztottak. Az FTL hajtóműt is megviselte a hosszú út, ám alkatrészek nélkül lehetetlen bármit is kezdeni vele.
A Fatum Siderum egy csatatér közepén lép ki a hipertérből. A harcok már rég végetértek, roncsok vannak mindenhol. Időnként egy-egy darab ütközik a Fatum Siderum pajzsával. A roncsok szinte mind birodalmi űrhajóké, helyenként van pár fura fémdarab is, melyek idegen technológiának tűnnek. Jó esély van arra, hogy a roncsok között van épen maradt adattározó, mely segíthet a múlt feltárásában, értékes alkatrészekről nem is beszélve. Egyértelmű, hogy a roncsok közé ki kell menni, ám mivel nincs olyan, akinek megfelelő képesítése lenne, egy nagyobb csapattal kell kimenni, hogy ezt pótolni lehessen.
A roncsok átkutatása veszélyes feladat, lehetnek még működő védelmi rendszerek, nagy sebességű törmelékek, és sok más egyéb, melyek azonnali halált jelenthetnek bárki számára.
El kell döntsétek, hogy ki vállalja, hogy kimerészkedik a Fatum Siderum viszonylagos biztonságából, értékes zsákmány reményében.

Utolsó módosítás: FräuleinWolfy (2019. 09. 10. - 08h31)

Kijelentkezve

#123 2019. 09. 11. - 16h14

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 908

Voluptuaria "Aria" Xediántropii


Az elmúlt egy hét frusztráló volt. Semmi se történt, azon kívül hogy ismerkedtünk egymással. Bárhogy is próbáltunk rájönni mi az, ami nagyobb teljesítményre ösztönzi a hajót, nem jutottunk előrébb, ráadásul az FTL se a legjobb. Alkatrész hiányában meg csak keringünk, mint gólya ürülék a levegőben.
Nagy sóhajjal lépek be kabinomba, amiben egyedül lakok jelenleg. Az összeeszkábált és szétszerelt robotgépek hevernek mindenfelé. Igazán kaotikus maga a látvány, de én szeretem. Megnyugtat, hogy mindenből lehet valamit kihozni, talán a mostani helyzetünkre is találunk valami megoldást.
Felkapom a törölközőmet és tusfürdőmet, valamit csinálnom kell most, hogy a gépházban nem volt előrehaladás.
A közös zuhanyzóba érek, ahol ledobálom ruháimat és beállok a zuhany alá. Szeretek fürdeni, lemosni magamról a gépzsírt és egyéb mocskot, ami a munka alatt rám ragadt.
Halkan dudorászva dörzsölöm vörösre bőrömet, amikor enyhén megrázkódik a hajót. A kabin kicsempézett falának támaszkodom és elnézek a folyosó irányába, hátha hallok valamit. Először semmi, így elzárom a vizet, törölközőbe bugyolálom magamat és lépek ki a közlekedőbe. Pár méterre tőlem hallom, ahogy a többiek izgatottan zsennyegnek. Megérkeztünk valahova és ideje megtudnom hova. Csupasz talpam vízfoltokat hagy maga után, nedves hajam fejemre, arcomra tapad. Talán már túl hosszú, ideje lenne megnyesni egy kicsit.
A hajó oldalán lévő ablakok tökéletes kilátást biztosítanak arra, ami előttünk hever.
-Ez fantasztikus... -Kiáltok fel, csillogó tekintettel. A többiek arcán átsuhan millió gondolat kijelentésemre. Valószínűleg őrültnek gondolnak. A plexire bökök többször is egymásután.
-Ez itt rengeteg alkatrészre ad lehetőséget. -Ekkor esik le, hogy erre viszont nincs egy emberünk se. Letörve túrom hátra szőke tincseimet, majd fonom melleim alatt össze karjaimat. Takarító mikrobi utánam hozza az övtáskámat és a fürdőben hagyott dolgaimat.
-Annyira nem lehet nehéz nem? -Kérdem a többiekre nézve, majd szám alsó részét csipkedve, pöndörgetve gondolkodok.
-Én bevállalom, de egyedül kevés leszek. Minél több alkatrészt kell összeszednünk, ki tudja mikor lesz még egy ilyen alkalom a feltankolásra és... Talán némelyik hajóban maradt valami nyom, hogy mi tette ezt. Ha ez valami ellenséges dolog, jobb, ha felkészülünk mindannyian. Szóval... Ki jön velem?

Utolsó módosítás: Anneaine (2019. 09. 11. - 16h14)


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Bejelentkezve

Oldalak : 1 ... 3 4 5