Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 2 3 4 5

#76 2019. 03. 28. - 22h23

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 366

Freya

Erin a konyhaszolgálat tagja. Nem mondom, örültem az infónak. Mindig jó, ha van egy ismerősöd akinek ilyen befolyása van. Meg célszerű nem rosszban lenni azzal, aki a kajádat készíti.
Miközben feltett olyan kérdéseket, amik engem is foglalkoztattak, a doktorunk- az idősebbik- nekidőlt valaminek felszisszent és pozíciót váltott. Egy darabig hallgattam a beszélgetéseiket. Kou még tényleg nagyon fiatal, ami csodálatos hiszen ennyi idősen itt van mint sebész. Isaiah is bemutatkozott, ő 30 éves, Slava pedig egy gépész érdekes humorérzékkel. Bár az is lehet, hogy nem viccelt és egy pillanat erejéig flörtölt a mazochista Kouval? Mi lehet még itt? A "gépies lány" is bemutatkozott mint Zoe.
Zoe..ha lenne egy lányom, biztosan valami hasonló nevet adnék neki. A felderítésnek személy szerint örültem volna. Viszont itt van az ájultunk is és rajtam kívül csak Caspien rendelkezik valószínűleg harcászati ismeretekkel. Zoe megkérte Slava doktornőt, hogy nézzen meg egy valamilyen valamit, amit valami miatt nem tud irányítani. Ennyit értettem az egészből, de mivel ő irányítja a Fatum Siderumot, ezért nem mondtam volna ezt az apró dolgot olyan megnyugtatónak.
Felakartam ajánlani, hogy ha szét is válunk, úgy menjünk, hogy minden csapatban legyen egy katona. A gépészünk magabiztosan felállt, hogy megnézze azt a valamit és invitálta magával Isaiah-t, miután hűtött a helyiségen.
Valahogy úgy éreztem, hogy inkább nem zavarnám meg, ha esetleg valami személyesebb oka van a meghívásának. Én addig a többiekre néztem.
-Erin én nagyon szívesen részt vennék az elsősorban konyhát felfedező expedíciónak.
Felálltam és szalutáltam egyet játékosan, amíg aki akart ment Slava után.
-Oh egyébként Freya Aileen Ross vagyok, valószínűleg katona és 25 éves...azt hiszem. Ha Kou nem is szereti az édeset, én viszont nagyon is.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Bejelentkezve

#77 2019. 03. 29. - 06h48

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 919

Isaiah

-Oh, akkor ez nem talált - zavaromban beletúrok hajamba. Ennyit arról, hogy hasznára lehetek jelen helyzetben Zoenak vagy Slavanak...
Érdeklődve figyelem, ahogy állítgatja a hőfok értékeit a gépészünk. Van egy olyan érzésem, ez nem csak úgy megy, hogy fogom, és bepötyögöm a jó értéket. Itt azért mintha kis trükközésre lenne szükség. Már, amit meg tudok én mezei ember állapítani a látottakból. A hőmérséklet lejjebb állítása viszont egy kiváló ötlet. Most veszem csak észre, mennyire gyöngyözik a homlokom. Egy mozdulattal végighúzom tenyerem rajta, hogy a felgyülemlett izzadságcseppeket letörölhesem. Ekkor veszem észre, hogy csak leellenőrizte a dolgokat.
-Oh, ha elindultok a konyha felé, okvetlen szóljatok nekem is - tekerem ki nyakam, hogy hátrafordulhassak a katonna-konyhás- sebész pároshoz - Ki ne hagyjatok! Az élelem beszerzése amúgy is az elsődleges feladatok közé tartozna a túléléshez.
A gépészünk már invitál is maga után, én pedig egy pillanatig tanácstalanul nézem elhaladó kecses alakját. Nofene, hogy én menjek utána?
-Jövök - kezdem el követni, és minden szem elöl elrejtve széles mosolyra húzom szám.
Odaérve a... hát most mit mnodjak? Halvány lila gőzöm sincs, minek nevezzem ezt a hengerek által összekötött oszloprendszert. Mondjuk, ez a csillag alakzat igazán jól néz ki csak...
-Ez mnitha nem illene bele az egész milliőjébe - biccentem oldalra a fejem és rámutatok egy kiszögelésre, ami a velünk szemben lévő oszlopok között fut - szabályos téglatest alakzat, de, olyan, mintha nem lenne a "gyári" öszeszerelés része... Mit gondolsz?



Ha itt most a "furcsaság" kinézetét rosszul írtam le, akkor sorry, javítom. Ebben nem vagyok biztos, hogy úgy néz ki, ahogy én azt elkélpzelem ^^
Up.: a hőmérsékletes részt én javítottam, mégpedig olyan irányba, hogy csak ellenőrzött Dr. Slava. Remélem így megfelel.

Utolsó módosítás: Appuru (2019. 03. 29. - 08h02)


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#78 2019. 03. 29. - 07h10

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
FräuleinWolfy
...
Üzenetek: 25 744

A hőmérséklet nem változik, a rendszer mindig visszaállítja ott a korábbi értéket, nehogy a reaktor túlmelegedjen.

A szerkezet felől halk zúgást hallani, ha közel állsz hozzá és a fény is furán verődik vissza róla, mintha valami más anyagból lenne, de közben a padlónál megnézve, nem látni különbséget közöttük. (Az egész hengeres-oszlopos dolognál ez a helyzet.

Utolsó módosítás: FräuleinWolfy (2019. 03. 29. - 07h11)

Kijelentkezve

#79 2019. 04. 02. - 10h52

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 021

Slava

A többieket hallottam, de nem szóltam semmit, lehet azért mert már a hengerek jobban izgattak. Mivel a gépész szempontjából jóval kézen fekvő ha átvizsgálok mindent, lehet nem vagyok az a társasági lény, mint amilyennek gondolom magam.A halk zúgás nagyon zavaró volt, nem tudtam mire vélni a hangokat, hiszen ha ez ide tartozna akkor nem ilyen hangja lenne.
-Igazad van, nagyon nem illik ide... -Néztem, a hengereket,hiába zúg odamegyek a fény is más ás a anyaguk is. Hozzáérek nézem úgy is, nem értem mi ez az anyag és miért került ide, nagyon alaposan vizsgálom a hengeres oszlopokat, a alakja is fura hogy pont csillag alak. Zavaró az ennyi kérdés, miközben végig simítom a hengereken a kezemet, és csak figyelem hogy milyen sima a felülete.


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Bejelentkezve

#80 2019. 04. 02. - 15h06

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
FräuleinWolfy
...
Üzenetek: 25 744

Amint Slava hozzáért a különös szerkezethez, a felszíne felvillant egy pillanatra, majd a gépészt egy hatalmas erő hátralökte. Több métert repült, nekicsapódott egy nagyobb csőnek.

@Pinty: Erős fájdaldalmat érzel a bordáidnál, a kezed, amivel hozzáértél, el van zsibbadva teljesen és kicsit szédülsz is.

A szerkezetet egy pajzs vette körül, ám mind kinézetét, mind működését tekintve eltér a Fatum Siderumon alkalmazottól. Nem tudni, hogy ez kinek a technológiája: a Birodalomé, az Ellenségé vagy egy harmadik féltől származik. Érzitek, hogy a válasz erre a fal túloldalán rejlik, ahová nem tudtok belépni.

A Fatum Siderum pajzsai halványan derengenek működés közben és nem tudnak felületre rásimulni.





Sajnálattal kell közöljem, hogy Aysa kiszállt a szerepből, a karaktere a hibernátorba fog visszafeküdni, nem lesz NPC.

Utolsó módosítás: FräuleinWolfy (2019. 04. 02. - 17h55)

Kijelentkezve

#81 2019. 04. 03. - 14h12

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 021

Slava

Hirtelen valami miatt az oszlopok miatt azonnal ellökődök egy fémcsőnek. Nem bírtam nagyon megállni, a bal kezemmel kapaszkodnék fel, de teljesen nem érzem, így ügyetlenkedve állok fel. Minden forog, alig bírom, hogy ne ordítsak, hiszen a bordáimnál iszonyúan hasít a fájdalom, közben próbálom az elzsibbadt kezemet helyre tenni, talán eltörhetett, nem hiszem.
~Ez nem a Fatum Siderumhoz tartozik, de akkor kié...~ A gondolataimba merülve csak próbálok közelebb jutni a dokihoz. Nem szóltam semmi azóta semmit, mert lehet, akkor hallani lehet, hogy bajom van. Nem akartam, hogy az orvos azonnal kényszerítsen, hogy pihenjek. Éreztem a vért és a számon is kifolyhatott, így megtörlöm gyorsan. Megyek közelebb, de az oldalamat fogom eléggé.
~A francba már…


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Bejelentkezve

#82 2019. 04. 03. - 23h50

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 366

Freya

Úgy tűnt, hogy csak Isaiah megy a gépésszel...Nos, hadd legyenek kettesben. Kouval, Erinnel az ájult lánnyal és Caspiennel maradtunk. Ahogyan végig néztem rajtuk láttam, hogy nem annyira voltak beszédes kedvükben. Addig is körbe néztem a helyiségben ahol tartózkodtunk. Hátha van valahol dugiban élelem, ami nem romlott meg ha már víz volt. Egy kis ideig nézelődtem, majd nagy koppanást hallottam és valahogy tudtam, hogy az egy emberi test valami keménynek csapódhatott neki. Elesett volna valamelyikük? Ott van egy doki meg egy nő, aki jártas a gépeknél, csak nincs bajuk. Ott bújhattak volna meg az ellenségünk tagjai? Áááááh minek bujkálnának, ha többen vannak és egy hajót is lemészároltak? Hacsak nem egyedül van..fegyverrel. Csata zaj sem volt, ami vagy azt jelenti, hogy megadták magukat és most foglyok vagy pedig azt, hogy nincsen ellenfél és tényleg csak elesett valaki. A késre néztem a kezemben.
"Várok még egy kicsit, aztán ha nem térnek vissza megyek és leellenőrzöm a terepet."
Szemernyi félelem sem volt bennem. Tudtam, hogy egyedül is képes leszek lebirkózni pár másikat. Inkább csak a jelenlegi bajtársaim jólétéért aggódtam. Caspien meg biztosan tudja tartani az itteni frontot, amíg távol vagyok.


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Bejelentkezve

#83 2019. 04. 04. - 08h18

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 919

Isaiah

Hiretelen úgy felpörögnek az események, én pedig csak kívülfől, tehetetlenfül figyelem, ahogy hatalmas erővel csapódik neki a gépészünk a szemközti csőnek. A hatalmas koppanást hallva rohanok a nőhöz. Úristen, ez nem vicc!
-Zoe! - kiáltom el magam, bízva benne, meghall - itt valami furcsaság van. A hengerek közé mintha ki lenne szögelve egy más... valami - értetlenül makogok, hiszen a fél figyelmem Dr. Slavara koncentrálódik - Mintha egy idegen anyaggal lenne ott bevonva.. más a csillogása is, és nem engedi, hogy akár csak hozzá érjünk. A gépészünk megpróbálta, de olyan erővel lökődött hátra, mnitha csak egy pajzs védené ezt az egész részt. Sose láttam még ilyet.
Végre elérem Dr. Slavat, és óvatosan fonom dereka köré karom, hogy segítsek felemelni.
-Oké.. akkor most visszamegyünk a többiekhez - kicsit határoztattabban a kelleténél magamhoz húzom, és engedve, hogy rám támaszkodjon indítom meg utunkat visszafelé - Hé - hajolok egészen felé, minek hatására orrunk majdnem össze is ér - most szépen lepihensz.
Lassan battyogunk, de így is előbb érünk vissza, minthogy bárki is utánunk indulhatna.
-Hát...remélem Zoe segít nekünk. Fogalmam sincs, miféle technológia lehet az ott - biccentek hátra.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#84 2019. 04. 06. - 13h47

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 681

Kou

Slavatól igen meglepő választ kaptam, bár őszintén jobban tetszett volna, ha nem teszi hozzá azt a "Ha idősebb lennél"-t. De így is eléggé lenéző és perverz volt.. Úgyhogy.. valamennyire kirázott a hideg. De nem eléggé. Koránt sem eléggé.
Ezután kicsit bepörögtek a dolgok. Az a nő, aki eddig néha szuper kedvesen parancsokat osztogatott nekünk, pár információt átadott magáról, illetve megkért minket, hogy nézzük meg a számára azonosíthatatlan dolognak a mi-létét. Isaiah, és Slava már el is mentek. Illetve Freya is bemutatkozott.. és elmondása szerint ő szereti az édeset. Fujj..
Miután elment kettő tagunk, eléggé csendesek lettünk. Újra elkezdtem unatkozni. Piszkálgattam a kezemen lévő kötést, hogy lekössem magam, de még az sem segített. Aztán hirtelen egy hangos zajra leszek figyelmes, amire nem csak én kapom fel a fejem. Mintha valaki, vagy valami nekicsapódott volna az egyik gépezetnek. Freyán látszott, hogy tettre kész, és tök higgadt, viszont én meg csak izgatottan vártam, hogy mi fog most történni.


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#85 2019. 04. 06. - 15h13

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 021

Slava

Ahogy sejtettem Isaiah azonnal segített, én csak felnyögök hiszen fájt. Amikor közelebb hajolt, akkor a mondatára csak biccentettem hiszen nagyon is jól tudtam, hogy nem ellenkezhetek. A látásom ami most homályos nem vettem észre hol vagyok. ~Ez nekem nem jó... Lehet mondanom kéne a dokinak hogy nem vagyok jól.~ Megállok mikor a doki is.-Öhm áh... fáj a bordám... és a kezemet nem érzem... szédülök is...-mondom halkan, homályosan látom a körülöttem lévőeket. Nem tudom eddig kell itt lenni jó lenne mihamarabb ha megnézetnének, vagy mi, hogy tudjak majd segíteni amikor kell. Egyre jobban sajog a oldalam már azt sem tudom hogy melyik oldalam, majd érzem, a vért a számban, soha nem undorodtam még ennyire vagyis nem is tudom.


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Bejelentkezve

#86 2019. 04. 08. - 17h00

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 919

Isaiah

-Te jó ég! - hőkölök meg - Ennyire rosszul vagy? Bocsáss meg! De, meg kell, hogy vizsgáljalak.
Tétovázova nézek végig alakján, de nincs más választásom. Kiszabadítva ruhája felsőrészéből épp csak annyit hagyva rajta, hogy ne zavarjon a vizsgsálatban, mellé térdelve elkezdem a hasát és oldalát nyomkdoni.
-Ez fáj?  - tapintok egy feltehetően érzékeny pontra- és ez? - a bordáit is végig vizsgálom, illetve alhasát. Félek, belső vérzése van, ami nagyon nem lenne jó.
-Helyesbítek... - ülök a gépészünk mellé - egy felszerelt orvosit kéne elsőnek találnunk. Ezek a sérülések nem tűrnek halasztást. Kivel tudnék körbenézni? - mérem végig a társaságot - Ko, te vigyáznál addig Dr. Slavara? - remélem, hogy a kis mazohistánk képes felmérni a helyzet súlyosságát, és nem a saját beteges vágyai kielégítésével van elfoglalva.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#87 2019. 04. 08. - 18h37

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 681

Kou

Miután Slava, és Isaiah visszatértek, érdeklődve nézegettem, mi történhetett velük. Harcba nem keveredhettek, mert kiabálás és futás zaját nem hallottam, illetve követni sem követte őket senki. Viszont a doki elkezdte megvizsgálni kedves gépészünk oldalát, bordáját, és egyéb testrészeit. Valószínűleg tartom, hogy nekivágódott valaminek, hiszen ez magyarázatot adna a zajra is, amit nemrég hallottunk. De hogy hogyan csinálta, az már őszintén tökre nem érdekel. Isaiah megállapította, hogy itt nincs elég orvosi eszköz a vizsgálatra, és az ellátásra, így segítséget kért a többiektől, hogy tartsanak vele egy orvosit keresni. Tőlem megkérdezte, tudok e páciensére figyelni addig, amíg elvannak. Tőlem szokatlan módon elkomorodtam, és megálltam mellette. Úgy éreztem, a táskámban kell lennie egy szemüvegnek. Azt előkapva felteszem a helyére, és totál megbízható mosolyt villantok felé.
- Rám bízhatod. - Válaszolok röviden, és normál beszédtempóval. Mintha a szemüveg és a munka kijózanított volna. Yey, teljes átalakulás a munka hallatán! Nem viccből vettek fel ide. És már dereng is, hogy a szemüveget pedig jelzésként használom; amíg az rajtam van, nem leszek mazochista őrült. De ezt csakis kizárólag munka alatt. Így is kész kínszenvedés egy idő után, hogy nem tehetek semmit, ami rám alapból jellemző lenne. De ez van, komolynak kell lennem, mint egy sebész. Ez a bizalom alapja. Mármint.. ilyenkor. Hihi.


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#88 2019. 04. 08. - 19h42

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
FräuleinWolfy
...
Üzenetek: 25 744

A hőmérséklet újból visszatért a normális szintre. Az ajtók is megnyíltak.
Energiatározók feltöltve. Rendszerek javítása kész.
Pályamódosítás... FTL hajtómű aktiválása folyamatban.
Cél koordináták beállítva. Belépés a hipertérbe T-5 perc.

A javítódroidok úgy, ahogy előjöttek, visszamásztak a falakba. Jelenleg minden újra működőképes, a folyosók is teljesen tiszták, az egész olyan, mintha most adták volna át.
Az I. szint hídján vagyok, ha keresnétek.
Zoe a Fatum Siderum fedélzeti számítógépén futó programokat kezdte el vizsgálni, valami érezhetően nem stimmelt velük, és arra a kérdésre is választ akart találni, hogy miért nem tud teljesen közvetlenül rácsatlakozni, és elhagyni az android testét. Így messze nem tudott annyira hatékonyan dolgozni, mint kellett volna.

Utolsó módosítás: FräuleinWolfy (2019. 04. 08. - 19h43)

Kijelentkezve

#89 2019. 04. 08. - 19h47

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 021

Slava

Ahogy a doki kérdi, és elkezdi felhúzni a pólóm, ami miatt nem éreztem kényelmetlenül magam. Elkezdi nyomkodni kezdi a egyik oldalamat, ami kicsit fájt.
-Fáj de nem vészesen...- de amikor a bordámat nyomkodja akkor elkapom a kezét.-Ez nagyon nem jó...-nyögöm ki. Ám amikor Kout kéri meg hogy figyeljen rám akkor kicsit nyeltem. Majd ránézek a gyerekre, bár alig látom, de a beszéde miatt ideges lettem. Nem értettem mi van, de próbálom megfogni a kezemét valakinek.
-Isaiah a kezemmel mi van? A ballal nem tudok fogni semmit...-pedig azzal tudok mindent csinálni, hiszen bal kezes vagyok nem jobb. Remélem nem tört el, mert ez így nekem nem lesz jó, hogy fogok javítani. Még mindig szédültem, így lehunyom a szememet és próbálok pihenni, de nem megy ez nekem, a gépek miatt. A hőség jobb lett, és  mintha Zoé hangját is hallanám meg valami hipertért hallok.
-Hipertér-nyögöm hangosan ki, ami miatt a szemem azonnal kinyílt.

Utolsó módosítás: LovelyPinty (2019. 04. 08. - 19h51)


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Bejelentkezve

#90 2019. 04. 09. - 07h21

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 919

Isaiah

Elégedett vigyorra húzodik szám széle. Kou látványosan változik meg, amint egy testhezálló feladatot kap.
-Remek, bízom benned - elhaladva mellete egy bátorító vállveregetést is kap.
Közben a robotok is elvégezték a dolguk, és érezhetően kezd stabilizálódni a hőmérséklet. Az ajtók is kinyílnak. Ez az! Egyre inkább azt érzem, nem kilátástalan a helyzetünk.
-A karod? - fordulok vissza, hiszen ez a kérdés nem maradhat válasz nélkül - idegsérülés. Ehhez mindenképp kell némi felszerelés. Ha nem jutok hozzá, a gyógyulás hetekbe is beletelhet, és akkor is csak minimálisan tudnád használni. Emelés és társai abszolút kizárva. Szóval - felvéve vele a szemkontaktust - mindenképp megoldjuk.
Aztán elindulok kifelé, bízva benne, valaki hozzám csapódik és nem egyedül kell felderítenem a kinti helyzetet.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#91 2019. 04. 09. - 08h30

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 366

Freya

A jellegzetes koppanàs utàn isaiah ès Slava ahhoz kèpest, amire szàmìtottam, èppsègben battyogtak vissza. Bàr Slava elèggè rossz bőrben volt. A doki el is kezdte megvizsgàlni, èn addig megfordultam ès az ajtòval szemeztem. Nem tudom, a gèpèsz mennyire bìrja ha vizslatjàk, de èn nem èreztem volna kènyelmesen magam, ha minden tekintet ràm tapad. A fejemet elfordìtottam abba az irànyba ahonnan jöttek.
Kou is nekilàtott a segèdkezesnek èn pedig elcsìptem annyit a beszèlgetèsből, hogy ideg sèrülhetett Slava karjàban. Na az màr ciki...Mekkoràt eshetett szerencsètlen? Ha nem tud majd ilyen sokàig dolgozni, az bajos lesz hiszen ő az egyetlen èlő gèpèszünk jelenleg. Habàr a pòkok is jò munkàt vègeztek, a levegő màris sokkal frissebnek tűnt ès az ajtò is kinyìlt. Na vègre!
Egy pillanatig nem figyeltem ès az idősebbik doktorunk elindult az ajtò felè, hogy felderìtse a kòrtermet. Megmarkoltam a tőrt ès odasètàltam hozzà.
-Termèszetesen szìvesen segìtek, de ha gondolod akkor maradhatsz Kouval ès Slavaval, èn pedig felfedezem a kòrtermet egyedül. Nem nagy dolog.
Eleresztettem egy mosolyt, hogy làssàk, tènyleg nem okoz nekem problèmàt, ha egyedül kell mennem. Ràadasul az àjult nő is bàrmikor felèbredhet ès lehet, hogy neki is lesz szüksège ellàtàsra, nem csak a gèpèszünknek, akire rendesen ràjàr a rùd amiòta nos...ismerjük.

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 04. 09. - 08h33)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Bejelentkezve

#92 2019. 04. 10. - 20h17

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 906

Aria

Szagok, hangok és villogó vörös fény, talán ez is elég lenne, hogy ólom nehéz szemhéjaimat felnyissam, de megteszem. Nehezen fókuszálok és egyre erősödik a hányingerem. Nem akarok megfulladni vuktól, így kecsesnek nem mondható mozdulattal, ülök fel és hajolok ki, kényelmes fészkemből. Mikor kiürült, aminek ki kellett másznia, nagy levegőt véve nézek szét. Mindenhol kapszulák, és némelyikben, reményeim szerint, mélyen alvó emberek. Végtagjaim csiklandozva bizseregnek, gondolom eddigi pihenésben elgémberedtek. Végig nézek magamon, de nem tudom így kell-e kinéznem. Talán most pánikba kellene esnem, de nem emelkedik meg a pulzusom. Jó, tehát nem vagyok az az ijedős fajta. Viccesnek találom, hogy nem igazán tudom ki is lehetek, ennek ellenére érzek valami késztetést, hogy tüzetesebben megnézzem a kapszulámat. Tapogatom, simogatom és könnyedén eszembe jut pár szó.
-Hát ez nem magától és nem időben lett felnyitva. -No igen, ideje kimásznom a nyughelyemről. Nehézkesen megy, de legalább, nem töröm ripityára magamat. Talán fel kellene öltöznöm? Ekkor valami keserű szájízt hagy maga után. Talán tíz perce lehetek ébren, de a "kell" szó annyiszor elhangzott, hogy förtelem és nem tetszik.
-Óóó, hogy az a fajta vagyok, aki nem szeret kényszerből tenni semmit? Érthető. -Tudat alatt ellenkezek, ez jó. Magamra cibálom a méretre pontos, narancs, ám kényelmes zubbonyt.
-Voluptuaria Xediántropii... -A név felolvasására megnyugszok, így nem figyelek fel idejébe, egy sámli szerű valamire, amibe sikeresen bele is rúgok. Ennek hatására földre zuhan egy tablet, aminek a a kijelzőjén tisztán kiolvasható Fatum Siderum felirat. Oké, most még két dolog biztos, egy hamar dühbe gurulok, kettő ez valami útmutató. Felveszem és megpötyögtetem, azonban nem kifelé indulok, hanem a többi kapszulát átvizsgálom. Nem tudom megállapítani, hogy élnek-e vagy sem. Idegesen hajamba túrok, miközben végig nézek a termen, végül a kijáratot választom. Egy pillanatra elakadok a folyosó látványától.
-Ez nagyon gáz... -Haladok tovább, vigyázva, ne lépjek senkinek semmijére. Ekkor hallom meg a kellemes női hangot, aki sietségre ösztönöz. Oké, akkor ideje megtalálni a gépházat, megnyomom a kijelzőt és hatalmas hologram kép vetül elém, idegesen lapozom el és így megtalálom a alaprajzokat.
-Milyen csodás felépítés. -Érzem, ahogy az adrenalin újabb erővel és örömmel tölt el, egész testemben kiráz a hideg, ami kivételesen jólesik. A rajz alapján betájolom magamat és bátor létekkel haladok a gépház felé. Megtalálom azt is, hogy a narancs ruha gépész pozíciót jelez.
-Csodás, imádom a kütyüket! -Ó még egy dolog, ami ösztönös és örömmel áraszt el, már megérte felkelnem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor falba ütközöm.
-Na lássunk édesem, miből állsz és mi a titkod. -Csillogó szemekkel és enyhén, izgalomtól remegő ujjakkal nyitom fel a panelt, amin bár madzag átcserélésével megnyílik előttem egy ajtó, bár résnyire, amin átpréselem magamat. Újra lapoznék, hogy visszatérjek az eligazításhoz, merre tovább, de élénken felrémlik előttem a "térkép".
-Fotografikus memória? Nem hátrány... -Féloldalasan elmosolyodok és tovább megyek. Felszólít Zoé ismét, mint kiderült így hívják, hogy húzódjunk biztonságba. Szóval többen is élnek és ébren vannak, micsoda megkönnyebbülés. Valamiért úgy érzem, társasági lény vagyok. Szóval, biztonságos hely, talán itt ez a mellék kamra, úgy emlékszem jól bírja a strapát. Övtáskáim sokaságáért nyúlok, amiből mindenféle szerszámot, kisebb alkatrész, tömítést, csavaralátétet és szigetelőszalagot veszek elő, ám nem ezt keresem, így másik táskámba kutatok, ahol hasonló a helyzet. Az utolsóban megtalálom, amit kerestem, egy körömolló. Óvatosan dugom a fémen lévő résbe és illesztem be, majd pattintom le. Csak két gombnyomás és kinyílik az ajtó,be is fészkelem magamat. Kényelmes, hűs és fényes. Majd, ha szól Zoé, akkor előbújok, addig is tanulmányozom ezt az űrhodályt. Gyorsan haladok a tanulmányozással, amikor egyszeriben megnyitja magát az ajtó. Kilesek és kezdem azt hinni tévképzeteim vannak. Minden patyolat tiszta és friss.
-Mi a magasságos Zeusz? -Újabb ismérv rólam, görög vagyok és ennek is örülök valamiért, legalábbis erre következtetek a nevemből. Zoét hallva kedvem lenne felmenni az elsőre, de talán jobb lenne megnézni, kik annak a gépházban. És a végszó dönt, látni akarom a gépházat. Úgy is itt van egy köpésre. Így is van, két perc se és ott állok a nagy ajtóban és számat eltátva vizslatom a termet. Mélyet szívok a levegőből, enyhe fém illat és gépzsír, még a nyálam is elindul, csak ezután veszem szemügyre a népes társaságot. Egy barna, szürke ruhás, tehát katona és vékonyka alkatú nő, aki azt hiszem alélt. Egy másik is elterült, de éberebbnek látszik és ő vörös, narancs ruhában tehát gépész. Aki mellé egy sötét hajú, fiú küllemű érkezik, vörös szerkóban tehát orvos. Egy fehér ruhás, tehát konyhai beosztott, barna göndörkés hajjal. És másik kettő, aki felém közeledik. Nálam jóval alacsonyabb női egyed, akit már közelebbről is szemügyre tudok venni, még egy katona. Beazonosíthatatlan kékes-zöld szemekkel, gesztenyebarna hajjal, ami itt-ott rakoncátlan és alig észrevehetően szeplő, fehér bőrrel. Imádom a szeplőket, újabb infó, amit az követ, hogy talán a formásabb lényekért rajongok. Freya Aileen Rossról, ez áll a névcsíkján, a velem egy magas férfi acélos kék szemeibe lesek, úgy érzem a riválisom, így beigazolódik a gyanúm, hogy bizony a szebbik nem vonz. Felmérem, ahogy azt egy férfi is tenné, majd megvakarom, megkopogtatom fejem búbját.
-Szóval két katona és ebből csak egy üzemképes, egy konyhai beosztott, két gépész és két orvos? Se egy EVA se egy pilóta? -Elhúzom a számat, ami végül féloldalas mosollyá növi ki magát. A nevem Voluptuaria Xediántropii, de valamiért jobban örülnék az Ariának. Ahogy elnézem a helyzetet, a droidok mindent eltakarítottak és ti a kórterembe szeretnétek eljutni. Ha bármi is lappang itt, az arrafelé lesz, amit Zoé említett, szóval... -Mutatok arra, ahol az a bizonyos tárgy vibrál, majd a kis hölgy késre tett kezére.
-Ha csak nem akarsz felkoncolni, akkor arra még nem lesz szükséged. -Finoman vállára teszem kezemet és elnézek feje felett az ájult nőre.
-Ettől függetlenül, hogy most nincs veszélyüzemmód, jobb lenne, ha együtt maradnánk. Én vállalom a barna elszállítását, ha ti hozzátok a vöröset. -Hogy szavaimat igazoljam, ellépek a doki mellet, enyhén meglökve vállát vállammal. Nem volt eltervezett, inkább ösztönös. Fránya érzés.
-Bocsi, a tudatalattim dominancicázni szeretne, eskü figyelni fogok magara. Amúgy is, azt hiszem kettőnk közül.. -Letekintek az említendő részre, combjai találkozására, majd csibészes mosollyal a Petersonra.
-Te hordasz kettőnk közül... Szikét. -Hetykén vállat rándítok és a finom vonású, hosszú pillájú nőhöz térdelek. Egészen békésnek látszik, mintha csak aludna. Gyengéden nyúlok háta és térdhajlatai alá, végül úgy állok fel, mintha csak egy kiló kenyeret vettem volna magamhoz. A másik vörös ruhásra pillogok kérdőn, ez is elég kérdés helyett, hogy hajlandó-e a vörös egyedül vagy kevéske segítséggel elindulni.
-Ha nem menne, akkor vihetem a vállamon mind a kettőt, de az derogáló lenne mindenkire nézve.


//Üdv Mindenkinek /static/img/forum/smilies/big_smile.png

Utolsó módosítás: Anneaine (2019. 04. 11. - 18h49)


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Kijelentkezve

#93 2019. 04. 11. - 08h23

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 919

Isaiah

Ahogy mellém ér Freya egy hatalmas kő esik le a szívemről. Titkon reméltem, hopgy egy katona fog mellém szegődni, mégis csak így jönne ki legjobban a lépés.
-Dehogy mész egyedül- rázom meg fejem - Persze, még csak az kéne, hogy ennyire szétszóródjunk. Különben is, ha azt mondom, hozz egy Izomstimuláló készüléket, ami képes a TENS kezelésre, akkor az menne? - enyhén felhúzva szemöldököm várom válaszát, amit szerintem mindketten tudunk, hogy mi lesz. Emlékeim szerint az orvosi nagyon jól felszerelt, a legtöbb és legkorszerűbb készülékekkel ellátva. Mint minden, az orvostudomány is rohamtempóban fejlődik, és valami rémlik, micsoda extra kurzusokra lettem beiratva, hogy helyt tudjak állni a Fatum Siderum fedélzetén. Végül csak elnevetem magam.
-Kou amúgy is itt van, mint orvos. Képes lenne uralni az esetleges izzasztó szituációkat - határozottan megváltozott benne valami, ami arra késztet, bízzak meg szakmai tudásában és abban, felelőséggel látná el feladatát.
A helyzet tisztázása után újra megindulok az ajtó felé, ahol legnagyobb meglepetésemre egy újabb gépésszel találom szembe magam. Szóval van még éber a legénység tagjai közül.
-...-  én megszólalnék, de olyan lendülettel kezd neki a hölgyemény, hogy inkább vissza csukom a szám. Udvariasan végighallgatom.
A csapat felállásához nincs mit hozzáfűznöm, nem mi válogattuk így össze a tagokat. Csak... szimplán mi vagyunk, akiket összehozott a sors.
A kórterem hallatán csak biccentek, valóban annak a felderítése a cél. A közösen bóklásszunk ötletre már inkább elhúzom számat. Felesleges huza-vonánnak nem szeretném a sérültjeinket kitenni.
A nő aurájából süt, amit kitalált, az úgy is lesz. Le nem véve róla a szemem figyelem, ahogy közeledik, majd mikor elhaladva mellettem vállamhoz ér, lehunyom szemeimet.
-Semmi baj - fújom ki lassan a levegőt - csak légyszi szólj a tudatalattidnak, hogy programozza át magát a túlélés módra az erőfitogtatás helyett - tekintetem jeges hidegséggel fúródik az övébe. Sose zavart, ha valaki azt gondolta, ezekkel a tettekkel megmutathatja, ki a főnök. Mindig is tudtam kezelni a helyzetet. Az már inkább zavar, erre energiát kell pazarolni jelen helyzetben.
-Hagyd csak - lépek vissza - Dr. Slavat majd viszem én. Remélem tudod, hol a kórterem. Nem szeretnék felesleges köröket futni két sebesülttel is a társaságban - ekkor eszembe jut még valami, és a nő felé fordulva folytatom - Jah igen, be sem mutatkoztam. Isaiah Peterson, orvos - biccentek egy aprót.
Lehajolok a sebesült gépészünkhöz, és finoman átnyúlok egyik kezemmel térde alatt, majd másik kezem derekára simítom, hogy könnyedén felkaphassam. Az előbb is alig tudott menni. Nem fogom kitenni egy újabb megeröltető feladatnak.
-Karolj belém - szólalok meg alig hallhatóan és fejemet lejebb engedem, könnyen menjen neki kezei átkulcsolása. Ez a legmegfelelőbb cipelési mód, hiszen nem várnám el, hogy hátamra felvéve teste az enyémnek simuljon. Sokak számára kényelmetlen.

Halihó! ^^

Utolsó módosítás: Appuru (2019. 04. 11. - 08h28)


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#94 2019. 04. 11. - 13h13

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 1 021

Slava

Hirtelen minden gyorsabb lett, azaz felpörögtek az események, hirtelen egy nagyszájú, és szarkasztikus hang csapta meg a fülem. Ismerősnek tűnik a hangja és az akcentusából rájövök, hogy ez bizony Aria, aki gépész lehet. Majd valamit magyarázz, nem zavarna de most, hogy felkapta Isaiah.-Tudok menni nem lesz probléma...-mondom, bár nem volt igaz, de nem érdekelt már, csak nem akarok teher lenni számukra. Igazán örültem, hogy nem egyedül vagyok. Nagyon nem tudom miért de éreztem a feszültséget, így valahogy muszáj lenne megoldani ezt, kiakartam volna ugrani a kezéből az orvosnak de mégsem ment ez nekem. -Aria hogy élted túl a kint létet?-kérdem szimplán a csajtól igaz nem látok most rendesen, de az idomait látom, hogy nagyon csinos és talán jobban is megnézhetem, de ez nem a megfelelő idő.


https://i.imgur.com/QN1vIVH.png

Bejelentkezve

#95 2019. 05. 13. - 19h59

Szikrázó gárda
Eruhel
Moderátor
Eruhel
...
Üzenetek: 5 405

A kalandmester visszatéréséig a szerepjátékot lezárom.


https://i.imgur.com/WdbZ7dF.png

Kijelentkezve

#96 2019. 08. 02. - 12h25

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
FräuleinWolfy
...
Üzenetek: 25 744

A gépházban minden csendes, ugyanúgy, mint a Fatum Siderum egészén, egyedül a gépek zúgását hallani, az egésznek olyan, mintha egy szellemhajó közepén lennétek. Minden vadonatújnak hat, és közben ismeretlenül ismerősnek. Eldöntitek, hogy miközben páran a csapatból felkeresik a gyengélkedőt, hogy ellássák az esetleges sérüléseiket, a többiek a Fatum Siderum átkutatásának látnak neki, hátha találnak valamit, ami elárul kicsit többet róluk, vagy a világról, amiben vannak.

Caspien és Erin (Aysa és Helion karakterei) a továbbiakban NPC-ként kezelendőek.

És Zoe az I. szinten, a hídon van, ha őt keresnétek.

Utolsó módosítás: FräuleinWolfy (2019. 08. 02. - 12h30)

Kijelentkezve

#97 2019. 08. 06. - 12h00

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 366

Freya

Amikor már azon voltunk a dokival, hogy elindulunk felfedezni, egy újabb személy lépett be az ajtón. Egy izmos, szőke nő, narancssárga öltözékben. Megnyugtató volt látni, hogy egyre több túlélőbe botlunk ugyanakkor a viselkedése valamennyire talán belső viszályokhoz vezethet.
Aria a neve, ugyan ő szólt nekem, hogy tegyem el nyugodtan a vadászkésemet, de nem voltam rá hajlandó. Amíg fel nem fedeztünk mindent a hajón és össze nem gyűjtöttünk mindenkit, bizony a kés a kezemben marad, ha kényelmetlen másoknak ha nem.

- Nem szándékozok Aria, senkit sem felkoncolni, de nem is fogom addig eltenni, amíg nem bizonyosodtam meg abban, hogy teljesen biztonságos a terep.

Egy ideig figyeltem a többieket, bemutatkoztak, eltervezték, ki fog cipelni kit és megkönnyebbülésemre félretették a "farokméregetést" az expedíció idejére. Ha meg nem, akkor reszkethetnek, mert előveszem a mérgesebbik szemem. A másik katonán észrevettem egy lőfegyvert is, amiért odamentem és elvettem. Nem lopás volt a célom, de feleslegesen van nála, amíg nem tudja használni, majd visszakapja...
Kinéztem az ajtón és teljesen tiszta volt a terep.
-Nos akkor azt hiszem ideje lesz elindulni, hogy minél hamarabb le tudjátok szükséges vizsgálatokat és kezeléseket bonyolítani.

Vártam egy pillanatot és elindultam előre, hagyva, hogy a fekete ruhás férfi zárja a sort és figyelje a hátunkat.

Utolsó módosítás: Shaylee (2019. 08. 06. - 12h27)


https://i.imgur.com/KvFssZc.gif

Bejelentkezve

#98 2019. 08. 08. - 08h45

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 61

Tristan "Tris" Theorant

Arra ébredek, hogy kiszáradt a torkom és alig kapok levegőt, mintha a mellkasomon ülne valaki, aki erős súlyként pöffeszkedne rajtam. Mintha megakarna fojtani, tüdőmet kipréseli, majd az ujjait a nyakam köré tekeri és egyre erősebben szorítja minden pillanatban. Fogalmam sincs hol vagyok, és még megnézni se vagyok képes. Szemhájaim mintha ólomból lennének. Lüktet a fejem, és akármennyire is próbálok éber maradni, nem sikerül. De hisz.... Ki akarna megfojtani?... Szaggatottan veszem a levegőt, egyre kapkodóbban. Résnyire felnyitom a szemem, és meglep, hogy milyen nehéznek bizonyult ez a feladat is. Akárhogy fürkészek a félhomályban, senkit nem látok, se magamon, se máshol. A gondolat, hogy senki nem akarja a halálomat elérni megnyugtatott egy percig, utána már csak az zavart, hogy akkor valószínűleg hallucináltam. Teljesen biztos vagyok benne, hogy még mindig, apró, puha ujjak tekeregnek a nyakam körül, kissé engedve a szorításból. Ekkor felpattan a szemem, megfeledkezve, hogy az előbb, még az is nagy feladatnak bizonyult, hogy résnyire felnyitom. Még most is kissé homályosan láttam, de már kevésbé zavart. A szívem hevesen vert, még mindig fulladozva érzem magam. Erőt veszek magamon, hogy felüljek, ami szerencsére bökkenő mentesen sikerült, azt leszámítva, hogy a fejem majd széthasadt. Ebben a pillanatban a láthatatlan Súly felhagyott a fojtogatási merényletével, helyébe pedig éles fájdalom dörömbölt a koponyámban. Ütemesen lüktetett a fejem, mint egy hamis koncert; tüm tü-tüm, tüm tü-tüm... Zihálva vettem a levegőt, és mélyeket lélegeztem, megnyugodva, hogy újra szabadon lélegezhetek. Be a levegőt.... ki a levegőt. Egy darabig még mozdulatlan maradtam, hátha segít. Átjárja a testemet a hideg, fel a gerincemen keresztül, egészen a fejem búbjáig. Ekkor körültekintettem. Meztelen voltam, hófehér bőröm szinte vakított, még néha most is foltokat láttam. Valamilyen fura szerkezetben ülök. Hibernátornak tűnik. Nagy nehezen sikerült kitennem elgémberedett lábaimat a masinából. Elnézve, jó kevés hely volt a hely ebben a masinában. Nem csoda, hogy nem érzem a végtagjaimat. Az egész testem remegett, a fejem még mindig ütemesen lüktetett. Amint lábaimat kitettem a szerkezetből, éles fájdalom nyílalt bele, ahogy a vér újra csörgedezni kezd benne. Ordítani akarok, de helyette csak szisszentem. Mire hangyás lábam megszokta, hogy újra használatban kell, hogy legyen, kimásztam véglegesen is a hibernátorból, karjaimmal még mindig erősen kapaszkodva a peremébe, lábaimat gyakoroltattam. Ekkor jött a felismerés, ami annyira hirtelen csapott arcon a sors, hogy még azon se csodálkoznék, ha ott maradna a nyoma. Akármennyire is gyötörtem az agyam, képtelen voltam emlékezni, akármire ami hasznos lenne most. Mi a nevem?.... Hol lakom? Mit keresek itt? Miért jöttem ide? Kik a barátaim? És kik a családtagjaim?.... Semmi... A dolgok az elmém homályában maradtak. Egy percig lefagytam az ügyön. Azon töprengtem, hogy vajon valami súlyos baleset miatt, esetleg agyrázkódás és elméletvesztés miatt hiányos a tudatom, de csak puszta találgatás. Nem tudom, hogy hol vagyok, vagy milyen célból. Egyszerűen semmire nem emlékszem! A hibernátor üvegére pillantok, a tükörképemmel mély szemkontaktust tartva. Elég meggyötörtnek látszottam, Karikás szemek, üveges tekintett, kócos haj, nyúzott kép. Vagy csak az üveg torzít? Vajon meddig "alukáltam" itt? Valamilyen öltözet után kajtatva, figyeltem meg a dolgokat. Rengeteg hibernátor volt körülöttem, nagyrészükben élő személyek. Megtaláltam pár egyen ruhát, az egyetlen baki, hogy névtáblások voltak... Én meg nem emlékszek e nevemre. Jó kombó, tudom. Az öltözékek közt turkálva, reméltem, hátha beugrik, hogy hívnak. Egy névtáblán megakadt a szemem. "Tristan Theorant    beosztás: Katona" A név... Olyan ismerősnek, mégis idegennek hangzott.
-Tristan?...- Amint elmormoltam magamban a nevet, hirtelen fájdalom hasított a fejembe, lábaim összecsuklottak alattam, a földre rogytam. Ugyanolyan távolínak és ismeretlennek bizonyult az a név a ruhán, mégis tudtam, hogy az enyém. Aztán újra a hasító fájdalom, mintha egy csákánnyal próbálnák széthasítani a fejem... Majd csönd. Föltápászkodtam a földről, majd fölvettem a hacukát. Fölegyenesedtem, majd elindultam a kijárat felé. Minden csendes volt, csak a gépek zúgása lehelt egy aprócska életet a környezetbe. Olyan szellemhajó benyomást keltett. Még mindig ott motoszkált pár kérdés a fejemben; Mit keresek én az űrben? Vajon vannak rajta kívül is emberek ébren? Próbáltam a gondolataimat elhessegetni, mire megtaláltam az ajtót. Kirohanok, közben életet keresek a fedélzeten. Ez valószínűleg a szállások lehetnek, a rengetek ágyat és szobát figyelembe véve. A gépek zúgása mellett, mintha halk léptek koppanását hallanám, de nem vagyok benne biztos. Hát... Ha valaki jön, az tuti meghallana
-Hahó! Van itt valaki?... - ordítottam el magam. Hosszú csönd. A hangom rekedtes volt, és még mindig szomjaztam.
-Halihó!- Hallgattam, amint visszhangzik a hangom. Nem tudtam eldönteni, hogy most itt maradjak e vagy inkább fedezzem fel a környéket, így egy percig, némán álltam, várva, hátha meghallok valakit. Ha meg nem jön senki, majd én megyek

Utolsó módosítás: Kamikazi (2019. 08. 08. - 08h57)


https://i.imgur.com/bnvZcf7.jpg

Kijelentkezve

#99 2019. 08. 08. - 15h53

Árnyék gárda
Anneaine
Legyőzött egy tyúkot
Anneaine
...
Üzenetek: 906

Aria


Karjaimban alvó nőre sandítok, aki mintha megmoccant volna. Anna Riley, áll a névtábláján. Ismét mozdul és felnyílnak sűrű, hosszú pillái.
-Jó reggelt Csipkerózsika... -Mosolyodom el, de hiába. Olyan hirtelen mozdul karomból, hogy majdnem elejtem. Hiba volt utána kapnom, ugyanis így jobban ráijesztettem és vállamba harapott.
-Ej... Zeusz szerelmére... -Morgom és dörzsölöm a foglenyomatot. Ekkor üti meg fülemet egy közeli "Halihó".
-Azt hiszem vannak még túlélők. -Vigyorom újra arcomra kerül. Annára lesek, aki próbálja összeszedni magát. Még imbolyog és a falnak támaszkodik.
-Segítsek vagy inkább jössz a lábaidon? -Szemeiből süt a zavartság. Kinyújtom kezemet felé, amit elfogad ám csak félig támaszkodik rám. Tovább haladok vele arra, ahonnan én is jöttem. Kisvártatva újabb egyént látok meg.
-Hello... -Mit is kellene mondanom egy ilyen helyzetben? Passz, szóval sután állok egyik lábamról a másikra.
-Az orvosiba igyekszünk... -Motyogom és a többiekre lesek, hogy esetleg tudnak-e valami okosat mondani. Anna elereszt és tovább halad szó nélkül.
-Aria vagyok. Segítsek?

Utolsó módosítás: Anneaine (2019. 08. 08. - 20h51)


"Az egyéni DNS-láncon se fitnesz, se welnesz, se baronesz nem változtathat. Ha csontfogas géneket kaptál őseidtől, kőműveskanállal lapátolhatod befelé a nyalánkságokat, avagy jégkrémbe ölheted magad, akkor is vékony maradsz. Ha viszont teltséget eredményező örökítőanyaggal leptek meg, fél- avagy teljes őrültre éheztetheted magad, e sanyargatás árán is csak röpke időszakokra fogyhatsz ki a bőrödből. Az persze pompás, hogy a hízási/fogyási törekvés miatt mozgásra, mértékletességre, testi tudatosságra adod a fejed, de ha életed értelme áll vagy bukik azon, hogy még külsőre se önmagad légy, hanem teljesen másvalaki, hát az halálbiztos kudarc. Bálnából nem lesz balerina. Viszont a leglégiesebb táncosnő sem fog soha úgy úszni, mint a cet."
/Vavyan Fable/

Kijelentkezve

#100 2019. 08. 08. - 21h45

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 61

Tristan "Tris" Theorant

Jól hallottam, tényleg emberek közeledtek. Hallodtam amint az egyik felszisszen valamin, pár perc múlva pedig már megoillantom őket a látóhatáromban. Egy egész kis "csapat érkezett", három lány, egy szőke, rövid hajú, aki segített egy gesztenyebarna, hosszú fürtünek, egy barna és bociszemes, és egy srác aki fekete tincsekkel rendelkezett, kötésekkel ellátva.(?) Amint közelebb értek, a szöszi köszönt, majd bemutatkozott. Aria.
- Szió! Én Tristan. Köszi, de megvagyok... Egyenlőre - kacsintok rá, huncut vigyorral az arcomon. -Esetleg, én segíthetek valamiben?- Tekintem figyelemmel a gesztenyebarna hajú lányt, aki velünk mit sem törődve tovább állt.
- Várj egy picit! - kapok a lány kezei után, aki összerezzent egy pillanatra, majd gyilkos pillantásokat vetve rám szótlanul méregetett, mire felemeltem a kezem, kincogva, megadásom jeléül, majd a lány sietősen odébb állt.
- Nem azt mondtad Aria, hogy az orvosiba tartotok? Kapkodjunk, ha még utol szeretnénk érni azt a lányt - intek a többieknek, mire gyorsabbra véve lépteinket, haladtunk a gyengélkedőbe.
- Amúgy jó a séród - dörzsöltem meg kócös haját, mint egy kisgyereknek egy büszke apuka.
- És... - fürkészve oillantok rá, mint az áldozatára a macska - Te... Az gáz, ha nem emlékszek a múltamra? Mert ha igen, akkor tényleg mehetek az orvosiba egy agyműtétre - nevettem fel. - Különös, de semmire nem ugrik be, akárhogy töröm a fejem... Nem tudom, mit keresek itt, vagy hogy kik voltak a szüleim, sőt még a nevemben se voltam biztos! Minden olyan ismeretlen mégis ismerős... Brutál fura érzés - mosolyodom el újra. Vicces volt az egész dolog. Vagyis, ha nem emlékszel a múltadra, nincs min aggódnod. Olyan mintha a ködben szárnyalnál. Szabad vagy a semmiben. Nyugodt vagy, mégis motoszkál benned az érzés, hogy mit rejhet a köd.
- Hova sietsz kislány? - kiálltok a barna hajú lány után, aki már csak pár lépésnyire volt. Hátra pillantott, ugyanazzal a mogorva tekintettel.
- Mi az morcikisasszony? Nem csatlakozol hozzánk? Csak nincs időpontod valahová - viccelem el a dolgot. Megállt és bevárt minket, de még mindig nem szólalt meg. Vicces volt, hogy mennyire letörpült mellettem. Olyan aranyosnak és törékenynek tűnt, azt a rideg auráját leazámítva. Elolvastam a névtábláját. Anna Riley. Anna, Aria én meg a többiek.
- Amúgy Aira? Vannak még többen ébren? - néztem rá kíváncsi szemekkel, de legbelül már tudtam a választ. Bár én már annak is örülök, hogy nem csak én keltem fel... Az lenne egy gané dolog.

Utolsó módosítás: Kamikazi (2019. 08. 09. - 21h00)


https://i.imgur.com/bnvZcf7.jpg

Kijelentkezve

Oldalak : 1 2 3 4 5