Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Lezárt beszélgetés

Oldalak : 1 2 3 4

#26 2019. 01. 30. - 00h57

Árnyék gárda
Helion
Valkűrök vezetője
Helion
...
Üzenetek: 5 690

Erin


A mai nap folyamán ma már másodszor támadt nevethetnékem Caspien ötletein. De ezúttal óvatosabb voltam, és fapofával fordultam felé.
-Megpróbálhatom, de nem garantálom, hogy ugyan olyan lesz az orrod, mint korábban.
Még sosem csináltam ilyet. Derengett egy halvány emlékfoszlány az agyam sötét zugaiban arról, hogyan csinálják, de a technika gyakorlati alkalmazásáról halvány gőzöm sem volt. Csak nem olyan nehéz...? A férfi terve világos volt: lefeszíteni az oxigénmaszkokat tároló szekrény ajtaját, hogy újra levegőhöz jussunk. Kellett némi idő, hogy ez eljusson a csökött szürkeállományomig, de végül megértettem, hogy a levegőhiány miatt érzem magam ilyen leírhatatlanul pocsékul. Ahogy intettem neki, hogy hajoljon le az én magasságomig, megpillantottam az egyenruhája egyik szegletén a saját oxigénpalackját. Irigy.
-Figyelj, akkor háromra. Egy... Kettő...
Mielőtt eljutottam volna addig, egyetlen gyors mozdulattal a feltételezett helyére roppantottam az orrát. Mielőtt megfigyelhettem volna, hogyan reagál, meghallottam, hogy valaki közeledik felénk.
-Hé! Hé! - majd öklendező hang - Jól vagyok. És ti... mit csináltok?
Egy férfi állt nem messze tőlünk a fal mellett. Első ránézésre jobb napokat is láthatott szegény, de hé. Én valószínűleg ugyan ilyen kivert kutya állapotban tengődtem. Intettem neki, hogy jöjjön közelebb, trióvá bővítve a kis csapatunkat.

Utolsó módosítás: Helion (2019. 01. 30. - 08h07)


https://i.imgur.com/lhlyZAv.gif

Kijelentkezve

#27 2019. 01. 30. - 08h28

Abszint gárda
Aysa
Könyvlepke
Aysa
...
Üzenetek: 1 925

Caspien


Épp, miközben Erin megfordul, egy másik ember is úgy dönt, hogy társaságunkhoz csapódik. Jobban mondva, majdnem a lábunk elé hal, majd, a fel nem tett - és általam nálam még az akarat leghalványabb szikrája is hiányzott hogy feltegyem - kérdésre megadja a választ. Kérdésére alig tudom megállni, hogy ne forgassam meg a szemeimet.
- Épp megfulladunk - felelem cinikusan. - De ha azzal megvagyunk, készülünk teapartit  tartani Erinnel. Nincs kedved csatlakozni? - kérdem ugyanolyan hangsúllyal, majd nem tudom megállni, és megforgatom a szemeim is. - Mégis minek tűnik, mit csinálunk? - morgom magam elé.
Közben Erin láthatóan végig mér, és nem tudja nem észrevenni a hátamon lévő palackot. De nem tesz megjegyzést. Ügyes kislány.
Ahogy elveszem a rongyot az orrom elől, elkezd számolni, de ahelyett, hogy az utolsó számnál rántaná meg, már kettőnél cselekszik. Legszívesebben melegebb éghajlatra küldeném el ebben a pillanatban, majd utána is, de ehelyett csak tartom magam, és igyekszem rendezni a vonásaim. Hogy fáj-e? Igen. Nagyon is.
- Kössz - szűröm a fogaim között. Ránézek a férfire, aki szemlátomást hasonló állapotban van mint Erin. Isaiah - olvasom le a férfi nevét.
Megtörlöm az orrom, ami még mindig vérzik, igaz, mostmár kevésbé, majd két kézzel ragadom meg a szekrényt. Aligha várható a másik kettőtől, hogy bármit is tegyenek. Én is egyre jobban szédülök, de mérföldekkel jobb állapotban vagyok, mint a másik kettő. A szekrény még mindig nem enged azonban. Hirtelen támad egy ötletem, az övemhez kapok, de kezem még mindig csak a levegőt markolja.
- Várjatok meg itt - vetem oda, majd választ nem várva, elsétálok szép komótosan.
Nem tudom merre megyek, szimplán  az ösztönömre hagyatkozom... Ami perpillanat úgy működik, mintha egy térkép navigálna. Mire észbe kapok, már egy felirat alatt állok, ami az V. szintet hirdeti. Tovább megyek, majd egy raktárba jutok. Elagad egy pillanatra a lélegzetem, ahogy a sok fegyvert megpillantom. Kicsit még nézelődöm a hadseregnek is elég gyilkoló szerszám között, míg kiválasztok egy fegyvert, ami megteszi a célomnak.
Vagy tíz perc is eltelik, mire a kis csapathoz visszatérek. Nem siettem, azt meg kell hagyni. Felsóhajtok, de ebben a reakcióban csak az van, hogy mit meg nem teszek egy kávéért. Hátrébb sétálok, intek a többieknek is, hogy álljanak arrébb.
- Szerintem kezdhettek imádkozni, hogy jó lövész legyek - emelem a szekrény felé a lőfegyvert. Eléggé kockázatos a művelet, mert könnyen magunkra robbanthatom a folyosót. Érzem a fegyvert, tudom is hogy kell használni... De arról fogalmam sincs, hogy mit tud, mekkora lesz a tűzerő. A szekrény zárját célzom meg, majd meghúzom a ravaszt, felkészülve a robbanásra.
Ez azonban elmaradt, így, mint aki jól végezte dolgát, várakozva pillantottam a két haldokló felé. Közben meg-meg törlöm az orromot a véres ronggyal, de már vérezni nem vérzik.
- Akkor, kapok végre kávét? - kérdem Erinnek címezve a szavaim.

remélem jó szintre ment Caspien a feygverért és ilyen könnyen tudott is ott szerezni, ha nem, javítom.

Utolsó módosítás: Aysa (2019. 01. 30. - 15h33)


https://i.imgur.com/yzNWU7Q.gif

Kijelentkezve

#28 2019. 01. 30. - 09h58

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
Laturi
...
Üzenetek: 25 393

Ahol raktár van, ott fegyver is van.

Zoe csalódottan tapasztalta, hogy összesen egy gépész volt csak, ráadásul pilótából még kevesebb. Ráadásul egyre jobban fogyott az energia is, ám amíg nem működtek a pajzsok, esélytelen volt, hogy feltölthessék. Az I. szint hídjára sietett, hogy amint helyreállnak a pajzsgenerátorok, elindulhassanak a központi vörös óriás felé, hogy legalább energiájuk legyen. Amint leült a kapitányi székbe, az ajtók lezárultak, végleg.

A Fatum Siderum egyre jobban rázkódott, kezdett kétségesnek tűnni, hogy a Birodalom e remekműve kibírja-e azt a közel másfél órát, amíg elfogy a levegő belőle.
Szerkezeti stabilitás sérült. Szintek lezárása. I,II és V-s szinteket evakuálni. Lezárás 300 sec múlva.
Egy enyhe rázkódás fut végig a hajón, más mint az eddigiek. Beindultak a hajtóművek.
Energiafeltöltés folyamatban. Új útirány beállítva, cél a központi vörös óriás. Várható érkezés 73 perc múlva.


https://i.imgur.com/PAaLiaP.gif

Bejelentkezve

#29 2019. 01. 30. - 15h18

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 623

Kou

Miközben haladtunk, a látásom kezdett homályosulni a levegő hiánya miatt. De ezt az érzést is eltemettem magamba a jó emlékeim közé, és kuncogva lépkedtem tovább. Ám meg kellett hogy torpanjak, ugyanis Freya megállt egy panelnál, és el kezdte fel feszíteni, hogy kinyithassa. Neki dőltem a falnak, és onnan néztem mit csinál. Gondoltam megvárom, bár jobb lenne, ha sietne, ugyanis lassacskán letelik az a 300s, míg ő ott birizgál a zárral. Evakuálni kellene egy szinttel feljebb. Ráadásul még a rázkódás is nagyobb lett. Beindítottak valamit?
Magam elé vettem a táskámat, és dudorászva kezdtem el keresgélni benne. De sajna semmi használható dolgot nem találtam, ami a felfeszítésben segíthetne. Nem vagyok harcos, nincsenek hatalmas fegyvereim.
Végül is feladtam a keresést, és mit sem törődve a helyzettel, továbbra is ott ültem a fenekemen, várva Freyara.


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#30 2019. 01. 30. - 19h32

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

Freya

Akàrhogy feszìtettem a panelt csak nem akarta az igazat. Kezdtem nagyon sajnàlni a megmentőmet ès màr azon gondolkoztam, hogy cserlègetni fogunk a maszkkal, amikor megszòlalt egy hang, hogy nèhàny szintet beleèrtve ezt is evakuàlni kell. Kou leült a földre èn meg egy utolsòt feszìtve feladtam a harcot a panellel ès gyorsan felhùztam a fiatal sràcot karjànàl fogva miutàn eltettem a kèst. Az arcàhoz nyomtam a maszkot, hogy tudjon lèlegezni ő is ès hùztam magam utàn a III.szint irànyàba. Legalàbb is rekèltem, hogy jò felè haladunk. Èreztem, hogy az èn testem többet bìr mint egy àtlag emberè, bizonyos kikèpzèsek miatt, ha valamelyikünknek ki kell bìrnia maszk nèlkül az èn vagyok. Csak remènykedni tudtam abban, hogy màsok is tùl fogjàk èlni az esetet.
A ràzkòdàst egèszen könnyen ki tudtam küszöbölni, miközben hallgattam, hogy az ùj ùti cèl valami "Vörös òriàs."
Mi lehet az? Egy màsik hajò vagy talàn a Mars? Hamar meglàttam a kaput ami a III.szint jelèvel volt ellàtva.
-Mèg a vègèn megmenekülünk!


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#31 2019. 01. 30. - 19h52

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 623

Kou

~ Jajj nekem, jajj nekem.. Lehet így meg fogok halni.. ~ Arcomon nemtörődöm mosolyom maradéka virított, ám fejemet már nehezen bírtam rendesen tartani. Már forgott velem a világ, amikor gyengén érzékeltem, ahogy Freya felráncigált a padlóról, és elvonszolt magával el a II. emeletről. Illetőleg az arcomhoz nyomta az oxigénpalack maszkját, így tüdőmbe friss levegő jutott be. Mármint nem friss, hanem régi, de az lényegtelen.
A III. szintnél megkönnyebbülten mondta, hogy talán meg is menekülünk. Hát, ki tudja? Összegyűjtöttem egy kis energiát, és kimásztam Freya tartó kezei közül.
- Kösz, vagy mi.. Bár ott is hagyhattál volna. Nem is ismersz. - mondom a valósat, és átnyújtom felé a maszkot a palackkal. - Neked is szükséged lesz levegőre. - Várakozóan nézek rá, hogy vegye már el tőlem, vagy valami. Bár nekem tök nyolc.


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#32 2019. 01. 30. - 21h42

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 901

Isaiah

Merev mozgással közelítem meg Őket, majd erőt véve magamon urrá leszek rosszullétemen. Sajnálatos módon a hibernáció 100-ból 1 emberre az átlagosnál roszabb hatással bír. Öröm annak az egynek lenni. De ezt nem közlöm a férfival, mert az a szemforgatás valahogy arra enged következtetni, nem lenne vevő erre a kis plusz infóra.
-Őszintén? - egyenesedem ki - Értelmetlen, amit csinálsz. Ezek atombiztosan vannak lezárva. Kulcs nélkül... - rázom meg fejemet. De az, hogy jobban vagyok csak múló illúzió, mely oly gyorsan tűnik tova, akár csak az oxigén.
Erőtlenül dőlök ismét a falnak, miközben a lány nem pont a legjobb műfogással teszi a helyére az erőemberünk orrát. Aki nem sokkal ez után elsétál.
-Erin - szólítom meg a nőt- ugye, Erin? Te emlékszel bármire is a múltadból?
Nem kell sok, hogy a férfi, akinek most már csak sikerült leolvasnom a nevét, visszatér. Ösztönösen Erin elé állok.
-Bízom benne - hangom nyugodt, mégis némileg bíztató - hogy az vagy.
A lövések hangosak, de célt érnek. Így a fülem sípolása teljesen mellékes lesz, hiszen a maszkokat kiszedhetjük. Elsőnek Erinnek adok, majd én is felevszek egyet.
-Kell lennie egy irányító... - hiretelen minden megrázkódik, épp hogy csak nem vesztem el az egyensúlyom- Evakuláció? - gyorsan felpillantok, legalább nekünk nem kell rohamtempóban tovább álnunk - Ki irányít? - hiába töröm a fejem, egyszerűen semmi sem ugrik be.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#33 2019. 01. 30. - 23h37

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

Freya

Cèltudatosan sètàltam vègig a harmadik szint folyosòjàn, amikor Kou kiszabadìtotta magàt a karmaim közül.
Èrtetlenül hallgattam, hogy szerinte akàr ott is hagyhattam volna. De..de ezt nem tehettem meg, nem hagyta volna a lelkiismeretem, meg...nekem az a dolgom, hogy segìtsek màsoknak tùlèlni. Ha kell megvèdeni valakit az èletem àràn is.
-Ugyan miket beszèlsz? Bajtàrsakat nem hagyunk cserben.
A maszkra nèztem majd rà.
-tartsd csak meg a maszkot, valahogy ùgy èrzem, hogy jobb ez ìgy.
Kicsit sètàltunk tovàbb àm amikor megakartam szòlalni viccelődve, hogy ha majd làtja, hogy lilul a fejem akkor aggòdjon, a semmiből egy hatalmas nagy durranàst hallottam. Mi volt ez egy pàncèltörő? Ha igen, akkor nyilvàn vannak mèg màs tùlèlők is. Hàtha ők többet tudnak nàlunk.
-Hamar Kou! Lehet, hogy most vàlaszt kapunk arra, hogy mit keresünk itt.
Kicsit haboztam.
-Na meg persze lehet a tùlèlèsben is több sikerünk lesz.
Kicsit megforgattam a szemeimet magamon. Termèszetes, hogy  a detektìvesdi hamarabb fog az eszembe jutni mint a tùlèlès.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#34 2019. 01. 31. - 20h12

Árnyék gárda
Helion
Valkűrök vezetője
Helion
...
Üzenetek: 5 690

Erin


-Te emlékszel bármire is a múltadból?
Isaiah kérdése rendkívül váratlanul ért. Tudtam, hogy valami gond van, már ébresztésem pillanatában úgy éreztem, mintha elvettek volna tőlem valamit, a múltam összes darabkáját. Egyedül a funkcióm maradt meg. Valamiért az az érzésem támadt, hogy ezzel a kegyetlen eszközzel akartak minket rákényszeríteni arra, hogy egy tökéletes működő gépezet tagjaivá váljunk, akiknek nincs kötődése senkihez és semmihez, ezáltal nem irányíthatnak minket az érzelmeink.
Megvontam a vállam, és megtámaszkodtam a falon, egyre instabilabbnak éreztem a testemet.
-Eddig nem foglalkoztam vele. Először ki akartam deríteni, mi történt a hajóval, segíteni azoknak, akiknek kell, és aztán a saját zavarodottságomra koncentrálni. De azért némileg megnyugtat, hogy nem csak én nem vagyok képben. - mosolyogtam bágyadtan.
Caspien hamarosan visszatért, kezében egy fegyverrel. Valamiért idegenkedtem a látványától. Mintha... tudnám használni, ha a helyzet úgy kívánja, de éreztem, hogy nem szívesen húznám meg a ravaszt. Isaiah elém állt, mikor másik társunk az oxigénpalackos szekrényre szegezte a lőfegyvert. Csak egy pillanat volt az egész, és máris szabad kezet kaptunk az éltető maszkokhoz. Isaiah a kezembe nyomott egyet, én pedig ügyeltem, ne tűnjenek kapkodósnak a mozdulataim. Szinte azonnal megéreztem, mennyire szüksége volt már a szervezetemnek a friss levegőre. Mintha egyik pillanatról a másikra kicseréltek volna, és lerántották volna elmémről azt a sötét maszlagot, amitől egészen eddig nem tudtam világomról se. Mikor kicsit magunkhoz tértünk, Caspien felém fordult.
-Akkor, kapok végre kávét?
Lenyűgözött, hogy mennyivel másabbak a prioritásaink.
-Hát figyelj. Gyakorlatilag kihúztál minket a koporsó sarkából, azt hiszem, a legkevesebb, hogy feltankoljalak némi koffeinnel menet közben.
A hajó megrázkódott, talán az eddigieknél is nagyobb rendszerhibák léptek fel. A folyosón egy géphang visszhangzott, mely komoly okokat adott az aggodalomra.
Isaiah feltette a költői kérdést: mégis ki irányítja a hajót?
-Talán ha a parancsnoki hídhoz megyünk, megtudhatjuk, hogy mégis mi a fene folyik itt. - vetettem fel a gondolatot, és két társam véleményére várva, mélyet szippantottam az oxigénből.


https://i.imgur.com/lhlyZAv.gif

Kijelentkezve

#35 2019. 01. 31. - 20h38

Abszint gárda
Aysa
Könyvlepke
Aysa
...
Üzenetek: 1 925

Caspien


A "legkevesebb" kifejezést inkább elengedem a fülem mellett. Nem ismer engem ez a nő... De az a fájdalmas igazság, hogy én sem ismerem magam. Mit szeretek? Mik az erősségeim? Teljes sötétség, mintha csak vak lennék egy üres szobában. Egyedül abban vagyok biztos, hogy kávéra van szükségem és ebbe, mint egyetlen személyiségjegybe, szilárdan kapaszkodom.
A halántékomat szúrni kezdi a fájdalom, és levegőt is nehezebben kapok, mint eddig, így én is felteszem a saját maszkom. A fájdalom szép lassan alább hagy, és a megindult szédülésem is elmúlik. Egy pillanatra elönt az ismerős érzés, és olyan, mintha abban az üres szobában megéritettem volna valamit... De az érzés tova illan, és ismét csak a szürke valóság jelenik meg.
Csendben hallgatom, hogy mit okoskodnak ki a többiek.
- Szerintem felesleges - vonom meg Erin kérdő tekintetére a vállam. - Ha megkaptam amit akarok, azt csináltok amit akartok - jelentem ki. Nem túlzottan lelkesít fel a gondolat, hogy össze-vissza rohangáljak, hiszen fáradt vagyok. Nem is az én gondom a hajó addig, amíg nem veszélyezteti semmi sem az én jólétemet.
Közben az övemen lógó üres fegyvertokba helyezem a fegyverem, majd gondosan megvizsgálom, hogy még minek van hely ott. Ha jól okoskosdom, egy fél hadseregre elegendő fegyvert tudok magammal cipelni. Valahogy azonban, a pisztoly amit a raktárból hoztam el, nem a kedvencem. Nem tudom megmondani miért, de nem állt úgy a kezemre, mint ahogy azt vártam.
- Ha még nem döntöttetek, akkor mégiscsak veletek tartok - módosítom a korábbi kijelentésem. Talán találok a hídon valakit, aki tud kézhez állóbb fegyvert mutatni. Vagy választ tud adni pár kérdésemre.


https://i.imgur.com/yzNWU7Q.gif

Kijelentkezve

#36 2019. 02. 01. - 09h12

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 901

Isaiah

Szóval nem egyedi a múltamat fedő homály.
-Engem is megnyugtat - mosolyodom el, hallva Erin válaszát - de, tekintsünk erre úgy, mint egy új kezdetre, egy új, tiszta lapra.
Ha már nincs semmink, legalább a kedvünk legyen jó. Oké, jelen pillanatban ez kissé groteszk kijelentés, de hé! fő a pozitívum.
Az oxigén kérdés megoldása után pedig jön az újabb terv.
-Én a későbbiekben egy szelet süteményre tartanék igényt- emelem fel gyermeteg módon kezem, ha már így színt vallunk.
Erin remek ötletet vet fel, én lelkesen bólogatva adom tudtukra, abszolút de preferálom tervét.
-Parancsnoki híd! Igen, az jó ötlet - de Caspien közbevág - Felesleges? Mégis hol máshol kapnánk választ a kérdéseinkre, ha nem a vezérlőben? - értetlenkedve rázom fejem, majd legyintve egyet ráhagyom- Tégy amit akarsz. Jah, és ha a későbbeiekben émelygést éreznél, akkor nagy valószínűleg volt egy kissebb agyrázkódásod - mutatok a sebére - Nem valószínű, de előfordulhat. Ez esetben írok némi pirulát majd - hirtelen elhallgatok. Most jön az, hogy szépen lassan pislogunk egymásra, mert azt hiszem az agyalapi mirigyem leghátsó zugából tört fel ez az infó, tudtom nélkül - Oké... - szólalok meg zavarodottan- menjünk- karolom fel Erint,  finoman ösztönözve a haladásra.
Végül csak csatlakozik Caspien is hozzánk. Nem létező bajszom alatt egy aprócska vigyort eresztek meg. Valójában nagyon is örülök, hogy velünk tart egy olyan személy is, aki szemmel láthatóan ért a fegyverekhez.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#37 2019. 02. 01. - 20h44

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 623

Kou

- Bajtársak, mi..? - motyogom orrom alatt úgy, hogy csak én hallhassam. Mily megható. A maszkot végül csak megtartatta velem, ezért se szó, se beszéd, nem ugrálok rajta tovább, hanem visszateszem a helyére, az arcomra. Ezután csendben haladtunk egymás mellett tovább a folyosón, amikor is egy hatalmas dörrenés hallatszott. Újabb felébredt emberek lehetnek.. Vagy eleve ébren maradt emberek?
Freya fel is kiáltott, hogy siessünk, hátha kapunk valami választ, meg hogy több túlélési esélyünk lesz.
- Nekem mindegy... - mondom lazán, majd a lány szemforgatása után, amit nem mellesleg nem én kaptam több, mint valószínűleg, elindultunk a hang irányába. Amint elérkeztünk a hang forrásához, megpillantottunk még három embert. Engem nem hatott meg túlzottan a dolog, hiszen egy dologra vágytam csak; visszamenni a kórterembe, és a késeket fogdosni. Meg műteni. A többi nem is érdekel. Viszont jelenleg ezt nem tehetem meg, ezért jobb híján végigmértem a három embert, akik épp elindultak, amikor odaértünk. Freyára pillantottam, majd hagytam, hogy ő beszéljen. Engem hidegen hagy a kérdezősködés.. Olyan idegölően unalmas dolog..


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#38 2019. 02. 01. - 21h09

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

Freya

A szemeim felcsillantak a tovàbbi hàrom ember làttàn. Hàt mègis többen maradtunk èletben! Oldalra nèztem Kou fele, remèlve, hogy ő is legalàbb ennyire örül de az arca olyan közönyös volt, hogy az màr szìvszorìtò. Hiszen tùlèlőket talàltunk ez nagyon nagy dolog. Tudtam, hogy a hàrom ember làttàra nem fog eleredni a nyelve ès tàrsalogni. Sòhajtottam egy nagyot, hogy kapjak levegőt ès kifelè fújva legyen ami hangra bìrja a hangszàlaimat. Elindultam felèjük miutàn intettem reflex szerűen Kounak a fejemmel, hogy kövessen.
-Sziasztok.
Oldalra nèztem ès làttam, hogy mèg van egy lègpalack. -Ha megbocsàtotok. - Fel is kaptam ès mèlyet lèlegeztem.
"Micsoda kincs tud lenni a lèlegzès."
- Az èn nevem Freya, akivel jöttem pedig Kou. Làtom, hogy nagyjàbòl ugyanolyan ruha van rajtunk. Tudjàtok vèletlenül, hogy mi ez a hely? Sajnos nem igazàn emlèkszek semmire. Elnèzèst, hogy feltartalak titeket.
Bocsànat kèrően tekintettem a pàrra, vagy legalàbb is annak tűntek mert làttam, hogy èpp indultak volna valamerre. Az pedig csak azt jelentheti, hogy ismerősök a terepen.


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#39 2019. 02. 03. - 15h36

Árnyék gárda
Helion
Valkűrök vezetője
Helion
...
Üzenetek: 5 690

Erin


Caspien válasza, miszerint felesleges elmennünk a parancsnoki hídra, elsőre megrémített. Kezdtem megszokni a jelenlétét, és őszintén, most, hogy lőfegyver is volt nála, akaratlanul is nagyobb biztonságban éreztem magam. Elvégre, ki tudja, mi történt a hajóval? Ha valaki megtámadta, megeshet, hogy a fedélzetre is feljutott. Mivel védem meg magam, ha szembekerülök egy feltűnően ellenséges személlyel? Hozzávágok egy merőkanalat? Csak zöldségekből álló diétás étkeztetésre fogom?
Mielőtt hangot adhattam volna annak, hogy szerintem mennyire rossz ötlet kettéválnunk, Isaiah átvette a szót. Úgy tűnik, ő velem volt ebben a helyzetben. Csendben pislogtam rá, miközben ránézésre megállapította, hogy Caspiennek talán agyrázkódása is lehetett. Még mindig nem tudtam, mi a fenét művelhetett magával, hogy így elintézte az orrát, amit nemrég sikeresen a helyére raktam. Néhány pillanatig mozdulatlanul méregettük egymást, szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. De aztán a fekete ruhás óriásunk megszólalt.
-Ha még nem döntöttetek, akkor mégiscsak veletek tartok.
Egy bólintással nyugtáztam, inkább meg sem kérdeztem, mi miatt változtatta meg a döntését. Abban biztos voltam, hogy nem a csapatösszhang vezérelte a gondolatait.
-Oké... menjünk. - Isaiah váratlanul felkarolt, és elkezdett húzni maga után. Nem tudtam mire vélni a mozdulatot, de inkább nem szóltam semmit. Talán neki biztosabb emlékei voltak, hogy merre kell tartanunk, így engedtem, hogy vezessen. Elterveztem, hogy minél jobban megfigyelem majd a folyosókat, a szinteket, hogy máskor már segítség nélkül is elboldoguljak.
Váratlanul egy új hang is csatlakozott hozzánk, egy eddig ismeretlen személytől. Megálltam a lány üdvözlésére, megállítva ezzel a díszmenetet a parancsnoki híd felé.
Apró termetű, barna hajú nő állt velünk szemben, öltözékéből ítélve katona lehetett. Bár még mindig nem éreztem biztosnak a tudásom az uniformisok színének jelentéseivel kapcsolatban. Freya, mutatkozott be, miután az arcához emelt egy szabad oxigénmaszkot. Csak ekkor vettem észre, hogy nem egyedül érkezett, egy fiú is volt vele. Kou, ha jól értettem. Sokkal fiatalabbnak tűnt, mint amennyinek magunkat éreztem. Egész személyéből áradt, mennyire nem érdekli az, ami körülötte forog.
-Az én nevem Erin, ők pedig Isaiah és Caspien. Örvendek a szerencsének. Bár ne ilyen körülmények között kellene ismerkednünk. - zavartan felnevettem, majd Freya kérdéseire megpróbáltam válaszolni azzal a minimális tudással, amivel rendelkeztem. Reméltem, hogy a többiek tudnak segíteni - Nem igazán emlékszünk a korábbi életünkre, már a káosz fogadott a hibernálókból való ébresztést követően. Éppen ezért tartottunk a parancsnoki híd felé, hátha ott valakitől megtudunk valamit. Találkoztatok még valakivel? Vagy ennyien vagyunk, ez az öt fő?

/Bocsánat, ha valami hibát/elírást vétettem ebben a reagban, kicsit nem vagyok a toppon, szóval szóljatok ha kell és javítok/


https://i.imgur.com/lhlyZAv.gif

Kijelentkezve

#40 2019. 02. 03. - 17h51

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 901

Isaiah

Végre azt érzem, kezd valamiféle terv kialakulni, mire újabb túlélők bukkanak ránk.
-Helló - intek a lánynak, majd jobban szemügyre veszem a nagyon is fiatal srácot. Az egyenruhánk azonos, szóval gondolom, ismernem kéne - Ti láttatok, vagy találkoztatok valami szokatlannak mondhatóval? - teszem fel egyből a kérdéseket - Minden információ számít.
Hű, most kezdem úgy érezni magam, mint az egyik kedvenc nyomozós könyvem szereplője. Izgatottan csillannak meg szemeim, hátha mond valaki valami használhatót. Nah várjukn csak! Nyomozós könyv...
-Én szeretek olvasni - szólalok meg alig hallhatóan, miközben államat dörzsölgetve próbálok rájönni, mi is lehet ennek az amnéziának az oka - Ti emlékeztek bármire - emelem meg hangom, hogy ne csak motyogásnak tűnjön beszédem - bármire, amit szerettek, vagy egy képre, ami bevillanna... bármi? Netán erre a helyre? De, menjünk, keressük meg a vezérlőt! Kiindulásnak jó lesz - ráncolom össze homlokom - Vagy, keressünk még túlélőket? - a kétségbeesés kezd úrrá lenni rajtam. Összeroskadva fújom ki a levegőt, mert képtelen vagyok eldönteni, mi is élvezne prioritást - Caspien? - fordulok felé kérdőn. Talán mert Ő a legmagasabb, talán a fekete egyenruha, de valahogy úgy érzem, ő képes lenne megfelelő döntést hozni.


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#41 2019. 02. 03. - 20h31

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 623

Kou

Nagyban elmélkedtem arról, hogy hogyan állna Freya kezében egy ostor, miközben nagy eszmecsere folyt le a tagok között. Hallgatni sem bírom. Mindig ugyanaz a kérdés. Talán abbahagynák, ha választ kapnának. Éppen ezért megvakarom a tarkóm, és előrébb lépek.
- A jelenlegi állapot szerint mindenki aludt, és nincs senki, aki ébren maradt volna a tiszteken kívül, akiket lemészároltak. - Tájékoztatom őket. - Nemrég leküldtek a kettes szintre, hogy nézzem meg, van e sérült. Ami azt illeti, mindegyik hulla ott van már vagy egy hete. - mondom vontatottan, lassan. - Ez itt a Fantum Siderum. És senkinek sincsenek emlékei. - elkezdem vakarni a kézfejem, pedig nem is viszket. A bőr már vörös lesz, mikor abbahagyom. - Ha valamit ki akartok deríteni, a legjobb, ha összegyűlik minden felébredt ember. Mert az is kérdést vet fel, hogy miért nem tért magához mindenki. És a hajó elindult, magyarán valaki irányítja.. - ásítok egyet.
- Mi tévők lesztek? Ha érdekes, követni foglak titeket én is. - húzom bágyadt mosolyra ajkaim.


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#42 2019. 02. 03. - 20h53

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
Laturi
...
Üzenetek: 25 393

Zoe nézte, ahogy egyre nagyobb és nagyobb lett a csillagrendszer közepén lévő vörös óriás, miközben a távolság csökkent folyamatosan. Már elhaladtak a legbelső bolygó pályája mellett, ideje volt a pajzsokat bekapcsolni, hogy a dreadnought védve legyen a továbbiakban.
Pajzsok aktiválása... Sikertelen. Újrapróbálkozás... Sikertelen. Generátorok nem reagálnak.
Azonnali javítás szükséges.
Figyelem! Ütközőpálya! A csillagba zuhanásig hátralévő idő: 48 perc.


Valami apróságról megfeledkeztetek. (Nem olyan, amit javítanotok kéne.)

Utolsó módosítás: Laturi (2019. 02. 03. - 20h54)


https://i.imgur.com/PAaLiaP.gif

Bejelentkezve

#43 2019. 02. 04. - 17h16

Árnyék gárda
Shaylee
A familiárisok barátja
Shaylee
...
Üzenetek: 3 240

Freya

Hála az égnek a három személy meghallotta a hangomat és megálltak. Mint kiderült, ők is abban a cipőben járnak mint mi, nem emlékeznek semmire. "Micsoda örömmámor!"
Kou magyarázott valamit, de elterelte a figyelmemet, hogy vakarja a kézfejét. Száraz lenne? Vagy csak nem szereti, ha mindenki őt nézi?
-Érdekes, igaz azon a szinten én is megfordultam, ahogy ott találkoztunk. De az, hogy már több ideje ott lehetnek mint egy hete a tetemeik felveti bennem azt a kérdést, hogy minket miért hagytak életben, ha mindenkit lemészároltak ott? Ők mind tisztek voltak ráadásul.
Láttam, hogy mindenki a fekete ruhás férfitól vár választ arról, hogy merre tovább, aki eddig meg sem szólalt. Ha jól látom, Caspien. Ő rangidős lenne vagy többet tud? Mindenesetre nem adta a tudtunkra.
Azonban a vezérlőbe tartottak, amire összeráncoltam a homlokomat.
-A vezérlők általában nem a hajó tetején szoktak lenni? Mintha azt hallottam volna, amikor felkeltem, hogy a felső szintbe valami be fog csapódni. Valamint egy vörös óriásról is beszéltek, ami vagy egy nagyobb csillag vagy bolygó lehet. Akkor lehet, hogy választ is kapunk a kérdéseinkre. Én viszont azt javasolnám, hogy inkább a hajó alját vegyük célba, ahol esetleges kisebb gépek lehetnek és pilóták akik...
Éppen kimondtam, amikor a hajó őrületesen elkezdett rázkódni, lendületet vett egy irányba amitől majdnem el is estem.
-Mondjátok, ugye most éppen nem zuhanunk?


https://i.imgur.com/AMLYUn7.png

Kijelentkezve

#44 2019. 02. 05. - 08h38

Abszint gárda
Aysa
Könyvlepke
Aysa
...
Üzenetek: 1 925

Caspien

Isaiah megnyilatkozására csak enyhén felvonom a szemöldököm, de különösebb jelét nem mutatom annak, hogy számítana nekem. Azért azt jó tudni, hogy bármikor összeeshetek. Nem mintha fennállna ez a veszély az esetemben. Nem olyan fából faragtak.
- Remek, a végén még tényleg teapartit csapunk... - morgom magam elé. Senki sem hallja, de talán jobb is. Nem hiányzik hogy valaki a szívére vegye.
A többiek bájcsevegésére csak fel füllel figyelve, elgondolkodva nézegetem a hajó folyosójának borítását. Ismerősnek hatnak a  a szürke felületek, mintha már jártam volna közöttük. Vagy belém lenne programozva ez a tudás. Akármelyik is a kettő közül, bosszant a gondolat, hogy nem tudok semmit se.
Hirtelen arra figyelek fel, hogy mindneki elhallgat és mintha tőlem várna... Valamit. Én vezessem őket, vagy mi?
Újabb rázkódás, majd monoton gépies hang. Mikor elhallgat, halkan sóhajtok. Ezek akár mostantól Del'Heimur Úrnak is szólíthatnának... Viszont, ha belezuhanunk egy csillagba, az már erősen veszélyezteti az életemet. Szóval ideje lesz kissé komolyabban foglalkozni az üggyel.
- Mi lenne, ha rohangálás helyett megpróbálnánk azt használni? - teszem fel a költői kérdést, a kissé távolabb, falra épített telefon-szerű képződményre mutatva.  Nyugodtan oda sétálok, majd próba szerűen megnyomom a gombot. - Hall engem valaki? - kérdem, hátha szerencsém lesz, és válaszolnak.
Az ötletre, hogy valaki irányítja a hajót, inkább nem reagálok. Lehet hogy automata, előre beprogramozott, vagy ilyesmi. Szóval, megeshet hogy csak ki vagyunk ébren.


https://i.imgur.com/yzNWU7Q.gif

Kijelentkezve

#45 2019. 02. 05. - 15h20

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 998

Slava


Végre nagy nehezen kiszedtem a maszkot, és rohantam a IV. szintre. Nagy nehezen odaértem, elkezdtem keresni a hibát, igaz a rázkódás miatt figyelnem kellett hogy véletlenül rám ne esem valami vagy bármi baj legyen. A gépházban néztem hol a hiba, megtalálom az egyik reaktor szikrázott, neki is fogtam a javításhoz, talán 30 perc telt el mire sikerült rendbe tennem ezt, de még korán sem biztos hogy csak ez a hibás, így körbe nézek. Egy másik panel is hibás volt, azt is elkezdtem karbantartani, miért nincs más itt. Dudorászok közben valami olyan dal lehetett amit ismerek, miközben talán a hajó nem fog szét robbanni, vagy éppen lezuhanni, bár nem tudom mennyi időm van de próbálok sietni ahogy csak tudok. Mikor ez megvolt akkor a generátorokhoz lépek.
-Francba már... hogy nincs itt más-ordítom és elkezdem javítani miközben néha megráz, de nem zavart.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

#46 2019. 02. 05. - 19h54

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 54

Anna

Kiszáradt a torkom és alig kapok levegőt, minden rázkódik, erre kelek. Fogalmam sincs hl vagyok, és még megnézni se tudom. Szemhájaim mintha ólomból lennének. Lüktet a fejem, és akármennyire is próbálok éber maradni, nem sikerül. Egy darabig még mozdulatlan maradok, hátha segít. Átjárja a testemet a hideg, fel a gerincemen keresztül, egészen a fejem búbjáig de úgy látszik, hogy ez segít, mert ebben a pillanatban felpattant a szemhéjam, megfeledkezve, hogy az előző pillanatban még súlyként pöffeszkedett szempárjaim előtt. Ekkor körültekintettem. Meztelen voltam, hófehér bőröm szinte vakított. Valamilyen fura szerkezetben vagyok. Hibernátornak tűnik. Nagy nehezen sikerült kitennem elgémberedett lábaimat a masinából. Az egész testem remegett, a fejem még mindig ütemesen lüktetett, a légzés nehezemre esett. Mire hangyás lábam megszokta, hogy újra használatban kell, hogy legyen, elindultam az egyik irányba. Akármennyire is gyötörtem a kobakom, képtelen voltam emlékezni, akármire ami hasznos lenne most. Azt tudom, hogy a nevem valamilyen Anna, 19 éves és... A többi dolog az elmém homályában maradt. Nem tudom, hogy hol vagyok, vagy milyen célból. Egyszerűen semmire nem emlékszem! A hibernátor üvegére pillantok, a tükörképemmel mély szemkontaktust tartva. Elég meggyötörtnek látszottam, vagy csak a tükör torzított. De az is lehet, hogy a rengeteg "alvás" miatt van. Vajon meddig szunyókáltam itt? Valamilyen öltözet után kajtatva, figyeltem meg a dolgokat. Úgy látszik sikerrel jártam, mert egy Anna Riley névtáblás ruhát találtam. Azt hiszem az enyém. Fölvettem a göncöt, mikor egy köhögőgörcs rohamozott meg, míg le nem rogytam a földre. Mikor elvettem a szájam elől a kezem, meglepve vettem észre, hogy pár friss vér csepp tapadt tenyeremre. Vért köhögtem? Ez nem jó jel... Még mindig nehézkesen kapok levegőt, de úgy tűnik a lüktetés a fejemben csillapodik és a lábaimban is újra kezd csörgedezni a vér. Kibotorkálok az ajtón, életformák után kutatva, de a látvány ami fogadott elég bizarr volt. A szag megcsapott, amitől összerándult a gyomrom, ezáltal egy újabb köhögőgörcs vette kezdetét, de most vér helyett valami sokkal gusztábbat sikerült felöklendeznem. Vajon mióta nem ettem? De ez a kérdés háttérbe szorul e környezet mellett. A helység tele volt szagos hullákkal, látszik, hogy csata folyt itt. Elnézve, mind tiszt volt, és bár nem vagyok szakértő de szerintem már jó pár hete itt rohadnak a hullák. Mindent befestett az alvadt vér, ami egyes helyeken már-már feketévé változott. Ez azért elég brutál... De vajon akkor velem vagy velünk, hátha van rajtam kívül még itt valaki, miért nem végeztek? Megtöröltem a számat. Undorító ízű, és még mindig ki van száradva. Egy nagyobbat rázkódik a talaj a lábam alatt amitől hatalmasat estem, ezzel újabb vörös színt festve a parkettára. Ez nagyon nem jó..... Nagyon nem. A fejem megint lüktetni kezdett, mintha egy csákány szét akarná feszíteni. Feltápászkodtam, és elindultam újra , letörölve a vért a számról, amit inkább elmaszatolni sikerült, minthogy eltüntetni. Hol vagyok? Merre menjek tovább? Képtelen vagyok levegőt venni, lábaim összecsuklanak alattam, minden kezd elmosódni. Még veszek magamon annyi erőt, hogy fölkiáltok, nehogy itt dögöljek meg. Nem azért keltem fel abból a masinából, hogy e páratlan hullagyűjtemény új tagja legyek.
- Haló! Segítség!... - hangom rekedt volt, és nem biztos, hogy elég hangos ahhoz, hogy meghalljon valaki. Remélem azért jó füle van valakinek... Éberen nyitva tartom a szemem, de képtelen vagyok fölállni, mindenem remeg, pedig nem fázok. Egy újabb köhögőgörcs veszi kezdetét. Szép nap ez a halálra mi?... A p*csába is! Úgy érzem egy darabig még így leszek... Remélem jön értem valaki, mert nincs sok erőm ahhoz, hogy én keressek élő személyt, basszus.

Utolsó módosítás: Kamikazi (2019. 02. 05. - 20h25)


https://i.imgur.com/qB49qh3.png

Kijelentkezve

#47 2019. 02. 05. - 21h17

Abszint gárda
FräuleinWolfy
Kristály-díler
Laturi
...
Üzenetek: 25 393

Zoe előtt az egyik panelen felvillant valami. Úgy tűnik, sikerült a gépésznek kezdenie a pajzsgenerátorral valamit. Ha szerencséje van, akkor az automata karbantartó egységek még működnek és valahol van még tartalék alkatrész is. Ahhoz azonban egy dolgot kellett csinálni: A csillag koronájában repülni. Zoe koncentrált egy kicsit, módosított a pályán, hogy a lehető legoptimálisabban történjen minden.
Pajzsok aktiválva.
Pályamódosítás folyamatban.
Energiafeltöltés előkészítése.
Figyelem! Berepülés 10 perc múlva! A személyzet menjen védett helyiségbe a folyamat idejére.

A Fatum fedélzetén érezhetően nő a hőmérséklet, ahogy közeledtek a csillag felé.
Nem tudjátok, hogy mely helyiségek számítanak védettnek, ám sejtitek, hogy a gépházról lehet szó, ami akár a Fatum szívének is tekinthető.


https://i.imgur.com/PAaLiaP.gif

Bejelentkezve

#48 2019. 02. 05. - 21h25

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 901

Isaiah

-Mi? Az összes tisztet lemészárolták? - hűledezek - Egy hete?
Ezek úgy érzem egyáltalán nem elhanyagolható információk. Kissé bosszúsan nézek végig a fiú alakján, hiszen ő olyan mérhetetlen közönnyel adja elő a birtokában lévő információkat, mintha... mintha nem is tudom, épp azt ecsetelné hogyan is kell Allgöwer-varratot készíteni.
-Igen, a kérdés jogos Freya. A másik nagy kérdés, hogy ha elmentek, mert gondolom, most nincsenek itt, visszajönnek-e még? Hacsak ez nem valami belső vírus - tanakodok tovább - Ugye nem valami belső dolog volt Ko? - fordulok kérdőn a srác felé - Gyilkosságnak tűnt, mészárlásnak?
Nem is tudom eldönteni, mi lenne a jobb. Ha külső veszély fenyegetett minket, vagy ha itt szabadult el valami... Ahogy elmerülök gondolataimban, Caspien újabb ötlettel rukkol elő. Ahogy felnézek, és meglátom azt a panelt, elnyílnak ajkaim. Hát, ez így valóban könnyebb lenne.
-Oh... - pislogok nagyokat- Igen, ez... - köhécselek - ez jó ötletnek tűnik - összébb húzva nyakamat, kissé megszégyenülve közelítem meg az egységet. Várván a válaszra.
- Várjunk - riadok fel - Melyik szinteket is kellett evakuálni? Mert ha a vezérlő is benne van - nem fejezem be a mondatot, felesleges. Inkább csak végignézek a többieken - Lehet mégis csak az ebédlőt kéne megkeresni - vetem fel az újabb ötletet. És nem a hirtelen megkordult gyomrom vezérel. Köze sincs hozzá.

Utolsó módosítás: Appuru (2019. 02. 21. - 21h03)


https://data.whicdn.com/images/66435150/large.jpg

Kijelentkezve

#49 2019. 02. 06. - 13h08

Abszint gárda
piroskaseres
Legyőzte a Carcolhot
piroskaseres
...
Üzenetek: 8 623

Kou

Csendben hallgatom végig a további eszmecseréket, miközben egyre jobban unatkozom. Hová menjünk, mit csináljunk, mi működik... Rengeteg kérdés. Megeresztek egy sóhajt.
- Nem lehet külső támadás. Ha figyelembe vesszük a nyomokat.. Csak a második szinten vannak halottak. Kérdést vet fel, hogy minket miért hagytak életben? Ha külső támadás volt, akkor hogyan jutottak be? Ugyan megsérült néhány dolog, de lyukat sehol sem fedeztem fel. Vér csak azon a szinten van, máshol nyoma sincs. Hacsak le nem zuhanyoztak, akkor belső dolog volt. - A telefonba beleszólt az a Caspien nevű egyed, de válasz egyenlőre nem érkezik. Erős rántást követően megtántorodok, és nekiesek a falnak. Jé, zuhanunk. De jó. A vállam beütöttem, így a fájdalom édes mámorként járja át a testem, ami következtében jóleső sóhaj hagyja el a számat. Aztán valamiért megállt a zuhanás, és a robothang tájékoztat minket, hogy közeledünk egy csillag felé. Akitől a kérdést kaptam, úgy nézem, Iasiah, pedig az étkezdébe akar menni. El akar égni? Ott biztos, hogy nem biztonságos. Elkezdek izzadni az egyre növő hőmérséklet miatt. Lehunytam a szemem, hogy gondolkozhassak. Az étkező biztos hogy nem védett, hiszen az étel nem a legfontosabb a hajón. Ha logikusan gondolkodunk a védett zóna olyan hely kell, hogy legyen, ahol létfontos dolgok vannak. Milyen izék vannak itt..? A térképhez lépve elkezdem azt tanulmányozni. Gépház, kórterem, pihenő,szállás, hibernátorok.. A hibernátorokat vajon védik..? De az nem lehet a védett helyiség. A pihenő és a szállás is kizárva.
- Gépház.. -motyogom magam elé. - A gépház az..gondolom. - mutatok a térképre. Nekidőlök a falnak. Dől rólam az izzadtság. Megint elkezdem vakarni a kézfejem, és mostmár fel is sértem a kezem. Apró vércsík jelenik meg rajta, de nem fejezem be. Én szívesen maradok kint, amíg nem lesz vészes a helyzet. Mert még úgy sem próbáltam ki, milyen, ha megégek.

Utolsó módosítás: piroskaseres (2019. 02. 06. - 16h19)


"A semmi az egy olyan valami, ami azért valami, mert semmi."

Kijelentkezve

#50 2019. 02. 06. - 15h15

Obszidián gárda
LovelyPinty
Tündérek cinkosa
LovelyPinty
...
Üzenetek: 998

Slava

Éppen bütyköltem az utolsó panelt, amikor valami gépies hang felszólít hogy térjünk biztonságos helyre, az oké itt biztonságos, de miért érzem azt hogy muszáj körbenézni. Elindultam a folyosókon, ennek a részen lévő hibernáló területén mászkáltam. Mikor meghallok valami rekedt hangocskát. Iszonyú volt körbe nézni hogy mindenütt vér és hullák nem nagyon akartam egyedül, de muszáj megkeresnem ezt a lánykát. Hirtelen köhögés rohamot hallok, rohanok arra. Meglátom a hosszú gesztenye barna hajú lányt.
-Hé édeske ne itt ülj már...-húzom fel-Na gyere!
Nem szólok utána felemelem lehet nem vagyok pasi, de azért van erőm. Elindulok vele miközben nem is értem magamat hiszen én nem vagyok az a kedves, de most ha bajtárs akkor bajtárs. Érzem egyre melegebb a hőmérséklet ami kicsit zavaró.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Kijelentkezve

Lezárt beszélgetés

Oldalak : 1 2 3 4