Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 2 3

#51 2018. 08. 15. - 17h44

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

-Szupi! - vigyorgok rá, mint a tejbetök. Elengedem ujját, és boldogan indulnék meg az aula felé - Oh baszsus - kapok homlokomhoz.
Ryan természetesen már sehol sincs, fejemet ingatva nézem a könyvtár ajtaját, amin valószínűleg versenylovakat megszégyenítő módon vágtázhatott ki. Visszaindulok a korábbi titkos helyünkre, a másik plusz táskámért.
- Áh, meg is van - csapom másik vállamra.
Kb úgy nézhetek ki, mint aki egy hirtelen elhatározástól vezérelve legfontosabb köcörléit össszeszedve épp költözni készül. Lassú tempóban érek a folyosóra. A cél a szekrény, a plusz táskám eltűntetése. Boldogan baktatok előre, közben egyre jobban hitet nyer azon meggyőződésem, mások is rejtenek a miénkhez hasonló titkokat. A végén már azon kapom magam, megrögzötten nézek minden egyes emberkét, akinél látok bármiféle papírlapot, vagy hallom megzörreni a papír hangját. Leginkább a tankönyvek, leadnadó dolgozatok, és hasonlók rejtőznek kezükben, de megakad a tekintetem egy fehéres hajú lányon, akinél szintén az általam érdekesnek vélt szórólap lapul meg. Feltűnésmentesen közelebb lépdelek hozzá, hátha jobban szemühgyre tudom venni. Igazából, fogalmam sincs, hanyadéves, de az ebédszünetnél jobb alkalom keresve sem adódhatna eme rejtély felderítésére.
Az órák a szokásos tempónál lassabban telnek el. Azt hiszem túlságosan is rápörögtem a témára. Véget ér az ebédszünet előtti utolsó óra is, pattannék fel, de a tanár megállít. Basszus...
Végre kijutok a teremből, és rohamtempóban közelítem meg az  ebédlőt. Természetesen a hely tömve, mindenki vagy épp sorban áll, vagy tömi a bucit. Kivételesen azon diákok közé tartozom, akik maguk készítik az ebédjüket. Azt hiszem ez is egy ilyen bizonyítási kényszer apám felé, képes vagyok önálló életet kezdeni, nélküle, és a családi háttér nélkül is.
Öszeszűkitett szemekkel kezdem el kutatni a lányt, meg persze újdonsült titoktársamat, Ryant. A fiút meglátva mintha fenntről fénysugár világítaná be alakját. Dobok egyet táskámon, és elindulok felé. Még az sem hoz zavarba, nincs egyedül.
-Szia Ryan - vigyorgok a fiú felé - Helló - intek a másik srácnak is - leülök - húzom ki a fiúkkal szembeni széket.
Elkezdek turkálni táskámba, kiveszem belőle Lunchboxom és egy másik dobozt is, amiben szeletekre vágott répaszálak vannak.
-Mizu? - nyitom fel az edényem. Nem fogok belekezdeni mások előtt abba, ami egyenlőre csak Rám és Ryanre tartozik.
Jobban szemügyre véve a másik srác arcát, rájövök ki is
- Te vagy Anabelle barátja - bökök felé villámmal. Az a csaj... szerintem az egész iskola tudja, éppen ki az aktuális pasija, hát még ha az évfolyamtársa is vagy.

Utolsó módosítás: Appuru (2018. 08. 15. - 17h52)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#52 2018. 08. 15. - 18h34

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Ryan

Próbálom kizárni a külvilágot. Az első évben még mindegy egyes alkalommal azt mantráztam, hogy ne üljenek az osztály- és évfolyamtársaim ide hozzám, a nagyobbak pedig kerüljenek el. A másodiknak az előbbiek miatt nem volt gondom már, mindenki került, és ez jó is volt így. A harmadik évben kezdtek lekopni az üldözőim is – ha nem is mind. Fogalmam sincs, hogy mikor volt az a pont, amikor abba maradtak ezek a néma fohászok. De úgy látszik, nem kellett volna felhagynom eme szokással, mert egy fájdalmasan ismerős hang és annak gazdája pont a mellettem lévő helyet szemelte ki magának. Igyekszem összébb húzni magam és nem magamra haragítani. Ellenkező esetben biztos hozná a bandáját.
– Szia... Csak nyugodtan... – tuszkolom ki magamból a szavakat. Szinte kidehérednek az ujjaim, ahogy az evőeszközöket markolom. Magamban többféle menekülési terven gondolkodom... De az tűnik a legegyszerűbbenek, ha megvárom amíg elmegy.  Mi is volt a neve? Wade...William... Victor... Vincent... Talán az utóbbi lesz, de nem vagyok benne teljesen biztos.
Hitelen, mintha csak valami megmentőm lenne, Helen jelenik meg az asztalnál és velünk szemben foglal helyet. Egy negyed fokkal alább csökken a félelmem. A kezem remegése nem szűnik meg, de már nem szorongatom az evőeszközöket. De miért jött ide? Miért?
– Szia – köszönök neki is. Azt hiszem, a mai napon több ember akar a közelemben lenni, mint úgy átlagosan az egész életemben. Ez pedig igencsak kifordít a konfortzónámból, aminek nem éppen örülök. Csak hagyjon mindenki békén. Amikor felteszi feltehetőleg Vincentnek a kérdést Helen, megkönnyebbülök. Ha ketten elbeszélgetek, én addig észrevétlenül elsurranhatok.


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#53 2018. 08. 15. - 19h12

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 44

Miranda

Kezdem megkedvelni ezt a srácot. Hogy is hívják?... Rea? Tök jól eldumcsizunk, és én mondom, hogy ebben az évben, most először nevettem ennyit. Főkép, mikor ő is megbámult és visszavörösödött, mert, hogy én is totál piros voltam. Ja, jól hallottad, megbámult. És ilyenkor ne gondolj rosszra... Aztán meg, amikor megkérdezte, hogy van-e valami az arcán. Na akkor nem bírtam tovább, és azzal küszködtem, hogy ne kerüljek a földre, és azt verjem ököllel a röhögéstől. Így csak hangosan kacagtam, a hasamat fogva, mint egy sült bolond. Amikor meg feltette azt a kérdést, hogy körbe vezessen-e majd eldobtam az agyam, és már az arcom színe megegyezett egy túlérett retekével.
- Mellesleg nemsokára csöngetnek, gyere... Megmutatom a termünket! - mondja, azt elindult a folyosó másik irányába, én meg sietősen szedem a lábam utána felcsattanva.
-A termet szívesen megnézem. Veled - mosolyodom el, azzal az őszinte, kicsi de aranyos vigyorral. Még mindig zavart egy kicsit, hogy elefánt vagyok a bolhák közt, és most ne a méretre gondolj, hanem inkább a ruhára. Persze ha beszól  valaki az egyenruci, vagy bármi más miatt, én is majd megtanítom a bőkezű szókincsemmel és a kicsike öklömmel, hogy kinek pofázzon. De persze a tanárok kivételek, mert ezért én se akarom kicsapatni magam. És még felszerelést se hoztam.... Bár ha a rajzfüzet megfelel, akkor az van, de ennyi a max. Lehet, hogy jobb lett volna, ha el se jövök, de akkor meg se ismerkedtem volna Reaval, és azt a szórólapot sem találtam volna meg.... Fingom sem volt róla, hogy mások is rendelkeznek ilyen képességekkel vagy mikkel, és nem mintha bánnám, de ilyen nyíltan kijelenteni... Vagy ebbe a suliba csak ilyen erőkkel rendelkezők járnak? Vajon Reanak is van? Hülyének nézne ha megkérdezném? Hátulról, enyhén meghúztam a karján a ruhaanyagot, majd egy nagyot nyeltem.
-Rea?... Te tudsz erről a képességekről vagy mikről? Vagyis... - kaptam ki a zsebemből az agyongyűrt szórólapot, és lengetem meg az orra előtt, a fontosabb részeket kiemelve - Vagyis, itt olyan alapvető dolog ez? Esetleg... Te is rendelkezel hasonlókkal? És ne nézz hülyének vagy gyogyósnak, ha az jobban tetszik, de az gáz ha... Izé... Ha nekem is van erőm?... - egyre lassultak a léptem. Most először adtam ki ezt a már jó pár éve megőrzött titkot. Rea az első ember aki tudomást szerzett erről. És most baromi szarul érzem magam. Mi van ha bolondnak néz majd emiatt, azt itt hagy a fenébe. Itt hagy az a két pár csillogó szempár... Komolyan, hogy lehet valaki ilyen cuki és dögös egyszerre?! Arra eszmélek rá, hogy idegességemben össze-vissza gyűrögettem az aprócska papírt a markomban. Esetleg, majd megkérdem, nem-e jön el velem megkeresni az emlegetett személyt, akiről olvastam ezen a darab lapocskán. Neki biztos van képessége, ha ilyen nyíltan ír erről. Vajon én jelentkezhetnék? Na jó, ez hülye kérdés volt, hisz azért hirdetik ezt a nyavaja klubot vagy mit, hogy jöjjenek az emberek. Bár, nem biztos, hogy teljesíthetem a kérésüket, mert igaz, hogy van képességem, de azt nem tudom garantálni, hogy épeszű vagyok.

Utolsó módosítás: Kamikazi (2018. 08. 16. - 11h57)


https://i.imgur.com/qB49qh3.png

Kijelentkezve

#54 2018. 08. 15. - 19h45

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Vincu

- Ohh, szuper. Én is így gondoltam... - paskolom meg jó barátom hátát, hogy azért érezze a törődést. Én, Vincent, kötelességemnek érzem azt, hogy szívemen viseljem a kis gyatra sorsát. A múltkor is csak amiatt úszta meg a kilógatást a második emeletről, mert megemlítettem a skacoknak valami random témát, ami sokkal jobban izgatta őket.
Szóval nem kell ennyire megijednie a közelemben, elég akkor, ha okot is adok rá.
Vágok egy szeletet a húsomból, mikor társaságunk érkezik. Azon nyomban helyet is foglal velünk szemben és elkezd a sráccal diskurálni. Hmm ezek szerint van köztük valami. Lenyelem a falatot és most egy paradicsomot szúrok fel a villámra, de mielőtt bekapnám, mosolyogva viszonzom a csaj köszönését és biccentek felé. Most jöhet a paradicsom.
Láthatólag valamibe beletenyereltem, mert a kis Ryan is feszült és a csajszi lelkesedése is alább hagyott..de így távlatból azért kiszúrom, hogy bizony finom lehet a házikészítésű kajája...a répát leszámítva.
- Ugyan mi lenne... - szabad kezemmel átkarolom Ryan vállát, hogy éreztessem, mi nagyon jó barátok vagyunk. - Gondoltam idejövök Ryan barátomhoz, nehogy egyedül tömje a fejét. Ugye Baba? - összeborzolom a srác haját, és visszatérek a kajámhoz. Most megint a husi jön.
A csaj másik kérdésére csak elmosolyodom.
- Arra célzol, hogy én meg Annabelle... - röhögök. - Neem, dehogy. Csupán hogyismondjam...nagyon közeli barátok vagyunk, akik szívesen töltik egymással a szabadidejüket.
Közben előkotrom a táskámból az ásványvizemet is, hogy igyak pár kortyot.
- Amúgy meg te ki vagy? Nem hiszem, hogy láttalak volna bárhol is...vagy csak nem tettél rám túl nagy benyomást. De ezen segíthetünk.. - vigyorgok.

Utolsó módosítás: Kyara (2018. 08. 15. - 19h54)


https://i.imgur.com/8Xw9tIu.gif

Kijelentkezve

#55 2018. 08. 15. - 20h26

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

Gyanúsan méregetem a fiút, amint előadja, jó barátok Ryanel.
-Ahaaaaam... - nyújtom el nem épp szavahihetőségére reagálva a "szót" - Biztosan - zárom rövidre. Leginkább úgy tűnik, Ryan senkinek sem a barátja, pláne nem egy szépfiúnak. Egy igen rosszfiús aurával megspékelt szépfiúnak - Nos, elnézést - kapom be a villámra feltűzdelt ételt - csak - kezem szám elé teszem. Noh, ez nem túl szép és nőies, de egyrészt rohadt éhes vagyok, másfelől meg csak kikívánkozik belőlem véleményem - Bocsi - nyelek egy nagyot- Szóóóval, elnézést, amiért az Anabelle által hangoztatott információkra alapozva vontam le, ezek szerint téves konzekvenciát a kapcsolatotokról. Belgondolva - félig összeszűkitett szemmel a palfon felé sandítok - mit is hittem... Pfff - magamba fojtva egy nevetést rendezem soraim- Oké, most már látom, mi a felállás.
Ryan felé vetek egy pillantást, hátha veszi a lapot, mondandóm van számára. Persze ha már elment Anabelle.. köhöm...szabadidős programja. Valahol, azt hiszem még igaza is van, ha pasi lennék, és esélyem nyílna egy kis ingyen kamatyra, lehet én is élnék vele. Ki tudja, mit hozott volna a sors, ha a lábam közé nő is valami?
-A nevem Helen Gilbert. Másodéves vagyok akárcsak... - elharapom a  mondat végét. El kéne engednem ezt az Anabelle témát  -Szóval, másodéves vagyok, művész szakon, azon belül is szobrászat - pontosítok. Ajánlata nem igen hat meg, túl vagyok azon az időszakon, mikor egy ilyen megjegyzésre rózsás pír ülne ki arcomra. Viszont, a tanulmányaimban még a segítségemre lehetne - Kérdezhetek valamit? - nézek végig alakján - Mennyi ideig bírsz mozdulatlan maradni? Akár kicsit extrémebb pozícióban is? - látom, hogy Ryan kezdi kényelmetlenül érezni magát, az eddiginél is jobban, így gyorsan felé fordulva finoman marasztalni próbálom - Ma láttam egy lányt, hosszú fehér haja van, elég vékony, kissé sápadt, törékeny alkat. Van egy sejtésem, hgy délután ő is eljön. Viszont most itt - forgolódom székemen ülve - nem látom. Ezek alapján van ötleted, ki lehet?  -amíg hagyom gondolkodni a nagyon is kurta leírás halaltán, visszafirdulok öhhmmm... Vini! Igen, Vininek hívják - Nos? - a hatás kedvéért kiveszek egy szál répát és nagyot roppanva leharapok belőle egy kis darabot.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#56 2018. 08. 15. - 21h21

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 619

Kamikazi, nem reagáltam arra, hogy milyen napszak lenne, mert még csak délelőtt van ^^ Remélem nem baj, csak most tűnt fel, hogy így értetted az előző üzenetedben is a sok embert, meglepődést.

Rae

Ijedten hőkölök hátra, mikor hasát fogva kacarászik. Nem azért, mert nem lenne aranyos, hogy ilyen őszinte megnyilvánulásokkal él, akárcsak én… Hanem, egyszerűen csak hirtelen nem értem, én vagyok ilyen vicces? Lehet, Vincent ragasztott rám valamit? Nem hinném, akkor pedig csak ennyire sziporkázom, fogadjunk! Ez is a fánkocskáknak hála, szóval innentől kezdve hivatalosan is varázs-süti, macskuszfánk. És, most nem kifejezetten arra a mágikus összetevőre gondolok, ami először jut az ember eszébe, ha ezt a szót ilyen formán kiejtem számon. Igen. Csak szimplán mágikus hatású. Nem is értem, hogy nem vette még észre senki?
- Rea? – kérdezek vissza félszegen, ahogy belépünk a tanterembe. Már javában ott ül mindenki lepakolva, így én is helyemre csusszanok, ami mellett még van egy üres pad, így folytathatjuk a beszélgetést, mikor mellém szegődik. Ühm, nincs szívem neki elmondani, hogy igazából nem Rea, hanem Rae. Mint Ré Napisten az egyiptomi mitológiában, csak hosszabb és nyakatekertebb verzióban. Meg, lehet fontos megemlíteni azt, hogy nem egyiptomi, hanem héber, és még amúgy csak nem is férfi, hanem női, de anyukám igazán szereti az uniszex neveket. Bárki megkérdezheti a bátyámat Arielt, aki szerintem lehet rosszabbul járt... Khm. Szóval, talán annyira nem tűnök beképzeltnek, hiszen ki a halál akarna úgy bemutatkozni, mint a japánoknál? Ré vagyok, mint a Napisten, bizony. Látod, hogy csillogok? Oh, várjunk. Ez nem is rossz. Ez tényleg nem rossz! Ki kell próbálnom! Alig várom, hogy bevethessem, már csak meg kell ismernem valaki újat, és élesben is letesztelhetjük. Csillogó mosollyal térek vissza a jelenbe, ahol azon veszem észre magam, hogy Miranda… Oké, most hivatalosan is Mirindát akarok inni. Szóval. Szóval Miranda arról a bizonyos szórólapról beszél, ami tegnap mondhatni egy kisebb belháborút robbantott ki berkeinkben.
- Erő? – ráncolom össze homlokomat. – Nem tudom, hogy mire gondolsz. – Megrázom a fejem, pedig nem igazán vagyok jó a hazugságban, de most azért kapóra jön a színpadon szerzett tapasztalat, ha már drámára járok. Igaz, azt ki kell emelnem, hogy ez az egy dolog, amiben sosem kételkedtem, hogy mindig le kell tagadjam, ezért pedig már jól megy. De ezen kívül még azt sem tudom behazudni másnak, hogy szerintem finom-e az illata vagy sem, tiszta ciki. – Legalábbis… - Magam elé mosolyogva kezdek el motyogni, ahogy a tanár közben bejön, és még utolsó pár szónak mondom neki ezt oda. – Az én erőm a lustaság – kacsintok rá barátságosan. - Na, és a tiéd? - Kuncogva jelzem, hogy szerintem ez csak valami vicc.
De. Ez. Csak. A. Látszat! Mármint, most komolyan? Erő? Milyen erő? Mindjárt felrobbanok! És nem az idegességtől, hanem erő. Pff. Ugyan már, ez csak egy rossz vicc, hiszen ez valami nem tudom, mi. Ilyen erőkkel nem születnek csak úgy emberek, én is valami elfuserált jégkocka csináló alkatrész lehetek valami másodrangú hűtőszekrényből. Na. Na. Azért ne másodrangú legyek már legalább gondolati szinten, hanem valami szuper energiatakarékos modern csúcsminőség. Ez. Ez máris jobban hangzik!
Szóval. Képesség. Talán mégis el kellene mennem? Hiszen mit veszíthetek? De ez olyan kétes így, ha apám meghallja azt, hogy valami ilyen idiótaságba veszek részt még a főbaromságon – azaz a drámán és táncon – kívül is, akkor lehet, azonnal elvitet innen valami katonai munkatáborba, és akkor majd onnan táncoljam magam ki az évenkénti Ki mit tuddal, mi? Mondjuk... Azért nem lenne rossz hírverésnek. Nem is olyan rossz… Rae. Szedd össze a gondolataidat, mert bajok lesznek. Nem mész munkatáborba, és nem nyersz Ki mit tud-ot. Ez csak egy meghívás valami vicces klubba, ahol szerezhetsz barátokat. Mármint, én. Én szerezhetek. Ami nem lenne túl rossz ötlet az arra való tekintettel, hogy igazából még csak szürke kisegérnek sem vagyok nevezhető úgy igazán. Mondtam én, hogy kaméleon vagyok. 
Az első és második szünetben megmutogatom Mirandának az iskolát egészen behatóan: könyvtár, tánctermek, fizika-kémia-biosz laborok és raktárak, testnevelés terem, mosdók, tanári és persze a büfé. Viszont utána hagyom kibontakozni, hiszen egyszer mindenkinek fel kell nőnie, meg kibábozódnia. Kibontani szárnyaik, meg… Oh, hogyaza! És ebből lesz a dolgozat, istenem most segíts!
Sóhajtva csüccsenek le a menzán. Egyetlen röpke pillanat alatt csusszan ki agyamból, hogy igazából enni jöttem ide. Előhúzom könyveim, majd gyorsan átfutom a nekem kellő fejezeteket. Órákon mindig figyelni szoktam, szóval azért nem lesz osztatlan vereségem, de egy kis ismétlés és agybővítés sosem árthat, hátha sikerül összekaparnom egy ötöst.
Így egy eldugottabb sarokban gubbasztok könyveim felett ahelyett, hogy éppen gyakorolnám az előadásomat. A világ kegyetlen… Szinte fáj a szívem a gondolatra, hogy a tükrök előtt is lehetnék.
- De legalább a lepkék szépek… - mormogom sóhajtva, ahogy valahogy megint elém kerül egy szórólap. Elgondolkodva emelem fel, de aztán inkább csak könyvjelzőnek használva térek vissza a biológia csodálatos világába.

Utolsó módosítás: Sigrún (2018. 08. 15. - 21h22)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dctdcbd-06067d91-8b22-4f1f-8dc9-4baab5edd458.png

Kijelentkezve

#57 2018. 08. 16. - 08h36

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Ryan

Az ölelgetésre meg borzolásra csak kővé dermedek. Ha tovább folytatja, akkor elfutok. Nem fog érdekelni semmi és senki sem... Egyszerűen túlságosan is félek. Mikor eleneged, megkönnyebbülten fújom ki az eddig bent tartott levegőt.
Ahogy egy bizonyos lányra terelődik a szó, kihasználom az alkalmat és a lehető leggyorsabban és legfeltűnésmentesebben magamba tuszkolom a tányéromon lévő ételt.
Ahogy felemelem a fejem, Helen átható pillantásával találkozom. Talán ez egy olyan akarok valamit nézés lehet? Nem tudom. Kérdésére csak megrázom erőtlenül a fejem.
– Nem tudom – válaszolom. Csak bejövök a suliba, tanulok és megyek haza. Nem szokásom beszélgetni vagy nézelődni. Csak vagyok, letudom a kötelességemet és már itt sem vagyok. Mindenhol rossz. Ahogy Helen visszafordul Vincenthez, felállok. – Nekem mennem kell. Sziasztok – köszönök el, és eliszkolok, mielőtt még bármelyikük is megállíthatna. Visszaviszem a tálcámat, majd elsietek a szekrényekhez. Onnan kiveszek a délutáni órákhoz szükséges tankönyvekből párat, és mivel még rengeteg idő van, így lassan feltérképezem, hol vannak a legkevesebben. Októberhez képest eléggé fülledt a levegő, így az udvaron mindösszesen pár diák lézeng, így azt a helyet választom magamnak. Itt is törekszem kiválasztani a legeldugottabb helyet, miközben régi szokásomat előhalászva matrázom azt, hogy hagyjanak egyedül a tankönyveimmel. Úgyis rengeteget kell tanulnom.

Abigael

El is kések az első óráról, mire sikerül a szekrényemet és annak környezetét kitakarítanom. Magamban el is hordom a tettest mindennek, de túlságosan is izgatott vagyok amiatt, hogy a gondolataim csak felé húzzanak. Alig pár óra... És valami nagy dolog fog véghez menni.
Szinte visszafelé kúsznak a percek minden egyes óránál, így lassan az őröletbe kerget minden. Szünetekben Hirot boldogítom, akinek valószínűleg egy kisebb csoda kell, hogy a gyors beszédemből bármit is megértsen. Mire eljön az ebédidő, már totálisan nem tudok magammal mit kezdeni. Háromszor körbe futom a sulit Hiro miatt, de csak Elliotba botlok bele, aki láthatóan nagyon zavart valami miatt. Mivel sose szerettem egyedül ebédelni, a menzán meg ki tudja, hogy össze futok-e ismerőssel, így addig nyaggatom a fiút, míg el nem jön velem. Karöltve lépünk be a menzára, ami szokás szerint egy heringoartihoz hasonlít. Alexet is meglátom, így, mikor helyet keresve elmegyünk mellettük, jókedvűen felé integetek.
– Alex! Remélem délután találkozunk – kacsintok felé, majd már ott sem vagyok. Ki is szúrok egy majdnem üres asztalt. Míg a kaját szedjük ki, addig végig mustrálom a helyet, hátha nem foglalja be senki sem. A tányérjaimat megpakolva, a tálcát egyensúlyozva próbálom mutogatni Elliotnak azt a bizonyos helyet.
Ahogy oda érünk az asztalhoz, egy nálunk fiatalabb fiú lepkés megjegyzése üti meg a fülemet. Elmosolyodom, tuti izgalmas lesz itt ülni.
– A pillangók jelképezik a lelkünket – jegyzem meg, majd amikor a tekintetem találkozik a fiúéval, rámosolygok a fiúra. – Szabad ez a hely két megfáradt utazónak? Oké, technikailag csak Elliot fáradt. Én a világot is meg tudnám váltani épp – hadarom  a plusz információkat a kérdés mellé. Várakozóan nézek a fiúra, hogy megadja-e az engedélyt, vagy sem.


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#58 2018. 08. 16. - 09h09

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 619

Rae

Elmélyült mormogásom fátylán keresztül egészen ijedten pislogok fel, mikor meghallom a pillangó szót. Kicsit összébb húzom a holmimat, nem mintha olyan sok helyet foglalnék el így egymagamban, de azért ez elég jelzésértékű, hogy csak tessék, szabad a vásár a helyeket illetően. Hiába a tegnapi perpatvar, engem aztán egyik csoportosulás sem zavar, amíg nem én vagyok a céltábla, így nincs okom ellenkezni. Meg, amúgy is. Ez itt a gimi. Két percenként több egyezség, összekapás, majd kibékülés történik, mint négy év törióra alatt.
- Nekem a lelkem helyett a gyomromban szoktak verdesni - mosolyodom el vidáman, mivel ez elég gyakori jelenség arra való tekintettel, hogy kissé izgulós fajta vagyok. Technikailag még attól is lázba tudok jönni, ha esetlegesen Martin úgy csomagolja be az ebédem, hogy én nem tudom mi van benne, és akkor egészen délig izgatottan várom, hogy mivel lep meg. Persze, megnézhetném, de akkor oda lenne azaz izgatott várakozással fűtött idő.
Lepakolnak, tőlem nem is olyan messze, ami azért egy kicsit furcsa, mivel első ránézésre a fiúról rögtön azt mondanám, hogy úgy néz a lányra, mint én egy kókuszrúdra, ami több, mint szerelem első látásra, de a lány kicsit sem... Szóval, a lényeg lényege, hogy nem éppen egy idilli romantika megszületésének vagyok szemtanúja. De még lehetek én a gyertyatartó, ami viszont cikis lenne, de közben megtisztelő is valamilyen szinten, mert lehet én lennék a keresztapja az első kislánynak. Oh, igen. Azért kislány, mert olyan kislányos anyuka arca van Abigaelnek, és ezt most eldöntöttem. Abban meg csak reménykedni tudok, hogy nem hangosan mondtam ezt az egészet ki.
- Szerintem, az én lelkem, egy tál mindenízü gyümölcsfagyi jelképezné leginkább - folytatom a gondolatmenetemet csak úgy a semmiből, mire rezzenve térek magamhoz. Sikeresen elpirulok, de csak olyan tessék-lássék színnel, mivel megint elkalandoztam, mintha gombnyomásra működne, és valami tahó kétévesnél lenne a távirányítóm. Vagy csak szimplán figyelemzavaros vagyok?
- Biztosan várod már a... - hümmögve halászom elő a szórólapot a könyvemből, így most tökéletesen elveszítem a fonalat, hogy mit is kellene még átnéznem a szünetben, de őszintén megmondom, a moha növekedésének nézése is jobban lekötne mint az. Így nem csoda, hogy kapok az alkalmon, hogy megmeneküljek a betűk elől. - ... a klub megnyitóját? Vagy, valami hasonló. Elég sok emberhez eljutott a híre, ahogy láttam. Biztos lesztek jó páran. - Egy pillanatnyi szünet, majd. - Oh, mellesleg jó étvágyat! - teszem gyorsan hozzá, hogy ne nézzenek kőkori ősbunkónak, mert akkor sosem lesz belőlem keresztapa.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dctdcbd-06067d91-8b22-4f1f-8dc9-4baab5edd458.png

Kijelentkezve

#59 2018. 08. 16. - 10h08

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Lehetsz keresztapa /static/img/forum/smilies/lol.png

Abigael


A fiú arrébb helyezkedik, jelezvén hogy csak nyugodtan. Le is vetem magam az egyik székre, Elliot pedig a balomon foglal helyet. A srác megjegyzésére elmosolyodom.
– Komoly lehet ez a kapcsolat – vigyorgok rá őszintén az ő konrtája hallatán. – Biztos szerencsés lehet a lány – sóhajtok fel színpadiasan. Legalábbis annak szánom.
Kissé elbizonytalanodom, amikor tekintete hosszasan elidőzik rajtam. Megtörlöm a kezemmel az arcom, hátha rátagadt valami.. – Van valami rajtam? – nézek a két fiúra segélykérőn. Az rendben van, hogy eléggé szétszórt a természetem, de nem szeretem, ha úgy nézek ki, mint aki a csatornák mélyéből mászott elő. Elliot megrázza a fejét, így kérdőn nézek a másik fiúra.
A fagyis megjegyzésén felnevetek. Úgy érzem, jóban leszünk.
– Akkor az enyém meg egy... Homokóra és egy  bomba szerelemgyereke – gondolkozom el hangosan.
– Nekem jó lesz a lepke is – mosolyodik el halványan Elliot, de a noszogatásomra sem akar valami izgalmasabbat választani, így hagyom.
A fiú hirtelen témaváltására elhallgatok. Ahogy a kezére nézek, meglátom az egyik szórólapomat.
– Igen! Nagyon már. Igazából sose csináltam még ilyesmit... Te jössz? – kérdem tőle izgatottan, miközben az arcát fürkészem. – Igen, biztos vagyok benne, hogy pár embernek felkeltette az érdeklődését. Szükség is lesz az emberekre – motyogom magam elé, ahogy felidézem azoknak a titokzatos embereknek az alakját, akiket korábban láttam az egyik látomásomban. Szinte kiráz a hideg már attól is, hogy rágondolok.
– Jó étvágyat! – reagálok a fiúra, aki szerencsémre kirángat az egyre baljósabb gondolataim közül. – Oh, nem is mutatkoztunk még be. Ő itt Elliot Mc'Karren, másodikos. Én pedig, oké, gondolom mivel a kezedben lóbáltad imént a szórólapomat, tudod ki vagyok... De azért bemutatkozom. – Oké Abbi, ez egy elég nyakatekert mondatra sikerült. – Abigael Bæronsdottir vagyok, harmadikos, művészeti osztály, szobrászat.


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#60 2018. 08. 16. - 10h57

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 619

Yass! :'D Teljes lehet Rae élete~

Csillogó Rae

- Természetesen komoly - húzom ki magam büszkén, de a pajkosan csillogó szemem elárulja, hogy azért ez még nem minden. - Habár, azt még nem tudom, fiú-e vagy lány, de az tuti... Hogy magamba építem - húzok elő egy vaníliakrémes kókuszrudat, amit délutánra pakoltam be, hogy ne járjak úgy, mint tegnap. Martin mindig morcosan néz rám, ha túl későn hívom, és még ki is dőlök a kocsiban. Pedig mondtam neki, nincs miért aggódnia. Viszont ezzel a kis bohókás viccel remélem elterelhetem a témát a nemlétező szerelmi életemről, mert hát. Hát arról nem lehet beszélni, ami igazából nem is létezik. Vagyis, hehh. Arról lehet a legtöbbet beszélni, ha csak azt nézzük, hogy Tolkien. Akkor, hogy is van ez?
- Mi...? - billentem félre a fejem, mikor rájövök, hogy most ugyan azt tettem vele, amit velem délelőtt Miranda. A gondolatra pedig csak kuncogva felnevetek. - Ne haragudj. Nem... Csak elkalandoztam - motyogom szendén, édesen bájos arccal. - Ma egy kicsit szétszórt vagyok. Vagyis. Ma nagyon szétszórt vagyok. - Ezt követően jutunk az ő lelkük kivetüléseire, mire nevetve bújok el füzetem mögé, vidáman lesek mögüle ki. - Remélem, időzített. Vagy, ha fejre állítalak, akkor elkezd visszafelé peregni a homok? Mert akkor sokáig ki lehet húzni robbanás nélkül.
Viszont arra nem igazán tudok mit mondani, mikor jelenésem felől érdeklődik. Kissé feszengve kezdem el a bioszkönyvem lapjait gyűrögetni. Talán még le is sütöm a szemem, ezzel elárulva azt, hogy igenis van okom arra, hogy benézzek, de próbálom menteni a menthetőt.
- Én... Nem hinném, hogy megfelelek a kritériumoknak. - Ajkamba harapva döntöm fejem félre, hirtelen mégiscsak nagyon érdekelni kezd a biológia, bábozódás meg ilyenek. - Pont reggel fejtettem ki az egyik új lánynak, hogy az én szuper erőm a lustaság - bátorodom fel újra, hogy eltereljem a komolyabb hangvétel felől a témát. - De szerintem az pont nem lenne hasznos egy detektív klub tagnak, így szerintem... Inkább, nem rontom arrafelé a levegőt. - Hiszen ilyesmire gondol, nem igaz? Nem pedig arra, hogy jégkockakészítőt keres. - Amúgy, milyen titkot akarsz felderíteni? - Uhm. Bemutatkozás, tényleg. - Üdv! Elliot és... Húha. Hát, Abigael. Akinek a nevét úgy fogom megjegyezni, hogy Dotti bé-vel. - Ekkor villan be, hogy itt a tökéletes alkalom. - Én Ashley Rae Winter vagyok. Rae, mint Ré az egyiptomi napisten - csillan fel a szemem izgatottan. - Látjátok? Csillogok is mellé! - Százfaktoros mosolyom lelkesedéssel párosulva talán eléri a kellő hatást, de azért van bennem egy kevés félsz, hogy nem-e lőttem túl a célon. Áh, ugyan. Badarság. - Elsős vagyok, művészetis. És Dráma, de leginkább... Tánc, és balett.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dctdcbd-06067d91-8b22-4f1f-8dc9-4baab5edd458.png

Kijelentkezve

#61 2018. 08. 16. - 12h36

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 683

Jericho

- Mindenképp Ms. Roberts, viszontlátásra! -mondom a tanárnőnek amint kilépek az ajtón. Gyorsan a szekrényem felé veszem az irányt, és előhalászom az ebédemet -ami alatt egy gyorsan összedobott mogyoróvajas szendvicset kell érteni-, és egy kis hezitálás után a szórólapot is felkapom és a zakóm zsebébe gyűröm. Mostmár csak ki kell találnom, hogy hová üljek. És hogy hogy közelítem meg Abigaelt.
Minél többet gondolok erre az egész ügyre, annál zavarosabb lesz az egész. Miért alapít most klubot? Miért kritérium a... Másság? És a fenébe is, mégis mi után nyomoznánk? Gyerekek vagyunk, nem a rendőrség, és pláne nem hősök! ... És vajon én egyáltalán hasznos lennék a klubnak? Mármint képes vagyok amire képes vagyok, de száz méter futás után az ájulás kerülget és több zsebkendőt összevérezek... Csoda, hogy idáig bevették a tanárok meg a többiek, hogy asztmás vagyok.
Végül elérek az ebédlő elé, ahol a mélázásomból egy veszélyes gyorsasággal közeledő diák riaszt ki. Sikeresen kikerülöm, de azért jól megbámul. - Argh, nézz a lábad elé...- motyogja, ahogy elhalad mellettem. Ezek után már gyorsabban lépek be az ebédlőbe. Gyorsan körbe is nézek, és meglátom Abigaelt, ahogy két fiúval társalog egy relatív üres asztalnál. Veszek egy nagy levegőt, odacsoszogok hozzájuk, és egy mosollyal megszólítom őket.
- Sziasztok, remélem nem zavarok. Le lehet ide ülni? -kérdezem őket, amint egy tőlük kicsit távolabbra eső székre mutatok.


https://i.gifer.com/Dco2.gif

Kijelentkezve

#62 2018. 08. 16. - 15h56

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Abigael

– Ez esetben... Sok boldogságot nektek a jövőben! – Igyekszem a legkomolyabb arcot vágni, de így is, kissé felfelé görbült a szám széle. Aranyos nagyon a srác, biztos hogy őt is fogom ezután a szünetekben zaklatni.
– Húh. Ezen még nem gondolkodtam el. Nem tudom, valahol mindenkiben van egy időzített bomba, nem? – mutatok a szívem felé. – De akkor ez inkább legyen csak sima. Kijár egy kis változatosság – félelem. De azért elképzelem, hogy néha fejre állok és úgy várakozok egy ideig.
Miközben eszem, hallgatom a fiú vacillálását. Lustaság? Neeem, itt tuti többröl van szó. Különben nem lett volna hirtelen ilyen zárkózott. Biztos is. Eleget olvastunk hozzánk hasonlókról Hiroval (plusz megerősítés gyanánt ott van Alex is), hogy tudjam, nem csak mi vagyunk ilyen különlegesek. Bizalmasabban előrébb hajolok, és lehalkított hangon mélyen a szemébe nézek.
– Mindenkinek van különleges ereje. Ha neked csak a lustaság, akkor is köztünk a helyed – kacsintok rá, majd  lassan vissza dőlök. Csak nem mondhatom ki ennél is nyíltabban, hogy igen, természetfeletti erő kell. Mondjuk ott az adum is, hogy prekognícióval rendelkezem... De ez sem egy azonnal kihasználható dolog. Mennyivel könnyebb lenne, ha minden egy csettintésre menne. – Ezt... Csak a tagok rudhatják. Szóval még egy ok, hogy megjelenj ma – bíztatom őt.
Ahogy bemutatkozik, látom, nagyon igyekszik, így visszamosolygok rá.
– Örülök hogy meginserhetlek. Ennek fényében, a lelked nem inkább egy csillár? – kérdem tőle. Ahogy őt nézem, kissé féltékeny leszek. Neki a neve is világosság áraszt. Ennek tudatában jól aludhat éjszakánként.
Már épp valami szellemeset jegyeznék meg, amikor egy nagyon fehér lány jön a kis társaságunkhoz.
– De szépek a szemeid – mondom ki az első gondolatot, ami az eszembe jut, mikor meglátom. – Öhm, bocsi. Szia. Ha Ré megengedi – bökök az állammal a fiú felé, hiszen mégiscsak az ő asztala volt eredetileg.
Hirtelen azonban, leolvad a szinte leolvaszthatatlan mosoly az arcomról. Előttem Hiro képe jelenik meg, majd egy baljós érzés. Annyira rövid, hogy azelőtt magamhoz érek, mielőtt az arcom a tányéromban csattanhatna. Talán erre még az is rásegít, hogy Elliot erősen megtartja a vállamat.
– Minden rendben? – kérdi aggódva, de magamra erőltetek egy halvány mosolyt.
– Persze... Csak megszédültem – motyogom, majd elveszem a poharamat és bele iszok. Segíteni nem segít, hiszen az érzés, hogy az imént vettem részt egy boxedzésen, mint a boxzsák, megmarad, de a többiekkel talán el tudom hitetni, hogy ez csak egy rosszul lét volt. Mindenkire rámosolygok, miközben szemeimmel körbe pásztázom a menzát. Mi volt ez az egész? Valami történni fog az én kis Mazsolámmal? Szinte erővel maradok a helyemen,de kész kínszenvedés. Legszívesebben felpattannék és elrohannák megkeresni Hirot.


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#63 2018. 08. 16. - 16h11

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Vincu

Elmosolyodom, ahogy Helennek -mint megtudtam becses nevét- végre leesett, hogy mi a szitu köztem és Ana között. Remek. Ez a mosolyom egyáltalán nem őszinte, valljuk be. De mit is tehetnék ilyenkor? Inkább higyje azt, hogy most okos kislány volt és sikerült rájönnie valamire, fontos az első benyomás.
Közben Ryannek hirtelen nagyon sietőssé válik a dolog és úgy dönt, lelép. Rosszallóan csóválom meg a fejem, ahogy feláll az asztaltól és sietős léptekkel eliszkol.
- Menj csak, Ryan. Később még beszélgetünk, ne feledd. Legyen szép napod! - integetek felé és újfent a lányra emelem tekintetem most, hogy csak ketten maradtunk.
- Oh, Helen... - ízlelgetem nevét. - Szép név. -vallom be őszintén.
- Én meg...szerintem nekem felesleges lenne bemutatkozom, hiszen a fél suli ismer már. De azért mégiscsak illendő, szóval...Vincent Avery Bennett vagyok, szolgálatodra. - kacsintok. - Harmadéves, geológia szakos. - jelentem ki büszkén, mert ettől okosnak érzem magam. Jót tesz az egómnak.
Sokan a geológia szak kiejtése után kezdenek el látványosan köhécselni, vagy kigúvadt szemekkel bámulnak rám, mert el nem tudják képzelni azt, hogy belém is szorult némi ész. És tessék, még tehetségem is van hozzá. Habár mindig is a kosárlabda vonzott a leginkább, de azért ez a geocuccos se olyan rossz. És még hasznát is veszem szerintem.
Közben a bolond kiscsaj is megérkezik és nem habozik odaköszönni valami Alexnek, ami asszem most én lennék. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlik el az elmebaj, szóval ezt én itt s most el is felejtettem. És majd még vacillálok azon, hogy elmenjek-e vagy sem, de akkor se miatta toppannék oda be. Puszta kíváncsiság az egész.
Míg a salátával játszadozom, addig egy újabb kérdésre terelődik a téma, ami hogyismondjam...eléggé testhezálló. Amíg szemeivel végigpásztázza nem mellesleg adonisz testem, nem bírom ki, hogy ne adjam alá a lovat. Talán a keleténél jobban ki is húzom magam, csak hogy nagyjából képben legyen az adottságaimmal. Egy aprót muszáj felnevetnem, de csak amiatt, mert elég piszkos a fantáziám. No meg csábítóan játszadozik a répával a szájában. Khmm.
- Nos.. - egy pillanatra az ajkamba harapok, míg latolgatom a dolgot és a szavakat keresem. - a mozdulatlansággal túl sok bajom nincsen, szeretek merev lenni. Mint ahogy az extrémebb pózokkal sem. Sőt...azokat szeretem a legjobban. - vigyorodok el.
- Szóval bármilyen pózban szívesen feszítek neked, Helen. Csak kérned kell. - hangsúlyozom ki a nevét.
Nem vagyok hülye. Ha már nyíltan közölte, hogy szobrászkodik, van egy olyan sejtésem, hogy az én félisten testemet szeretné megformálni agyagból is, hogy aztán azt megőrizze az utókornak...vagy magának. Ki tudja. Amivel nincs is baj, simán bevállalom. Sőt, még a kis kezecskéivel tesztelheti is, hogy minden egyes porcikám megfelelő keménységű-e. Persze csak és kizárólag a szobrászat miatt, én ugyan rosszra sose gondolnék.


https://i.imgur.com/8Xw9tIu.gif

Kijelentkezve

#64 2018. 08. 16. - 19h06

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 44

Miranda

Az órán is egymás mellet ültünk Reaval, hogy tovább tudjuk folytatni a dumcsizást, a szünetekben pedig az új barátom körbevezetett a suli minden szegleténél: könyvtár, tánctermek, fizika-kémia-biosz laborok és raktárak, testnevelés terem, mosdók, tanári és persze a büfé, ami nem maradhat ki. Utána még váltottunk pár szót, de aztán elhúzott. Faképnél hagyott és további szinonimák. Érted. Faképnél! Engem! Jó, jó, nem vagyok pisis akinek mindig kell az oldalára valaki, de na... Ugye most nem néz gyogyósnak a "képességeket" emlegetve? Nem akar olyan elmefogyi barmokkal barátkozni, mint amilyennek hisz? Nem, nem, nem! Nem tart hülyének, csak egyszerűen valami fontos dolga akadt. Ja. Csak valami fontos ügy miatt kellet elmennie. Nem, nem hiszi azt, hogy egy fogyatékos gyökér vagyok, nyugi. Ezek után a könyvtárt vettem célpontnak, pár krimi vagy sci-fi után kajtatva, és a végén három irománnyal bővültem. Elégedetten futottam végig a címüket és a hátulján lévő storykat. Wink, Poppy, Midnight, Ezüsthíd és a Közeli ismerős. Hatalmas mosollyal csúsztattam a tatyómba a szerzeményeket, az egyiken kívül, amibe jól belemélyedtem. Csak úgy terveztem, belelapozok, de a végén már búvárkodtam a betűk skálájában, és azon kaptam magam, hogy már a könyv negyedénél tartok, pedig nem egy vékony kötet. Végül az órára pillantok. Asszem most van ebédidő, szóval jobb lenne, ha a menzára sietnék. Az ebédlőben annyi diák lézengett, akár egy kaptárnyi méh. Ja. Ahogy egymást lökdösik a türelmetlen egyének, és tolongva, ki-ki megy a dolgára, ki és be. Olyanok mint a méhek. Én is egy nagyot nyeltem, majd átvágtam a tömegen, és a sorba álltam. Nem igen néztek rám jó szemmel. Vagy éppen a perverz fiúcskák nézték a nőies testtájakat, vagy éppen a morgópócok és a "nagymenők" morogtak rád, mint egy veszett kutya az áldozatára. De kemény csaj vagyok, ezek aztán nem futamítanak meg. Viszont amikor megkaptam a menümet, már akkor meglepődtem. Mennyeien nézett ki a kaja, és az illata is mámorító volt. De vajon az íze is ilyen lesz?  Mikor már beljebb értem az ebédlőben, és már a gyerektömeg is szétfoszlott, megpillantottam ugyanazokat a sötét tincseket és csillogó szempárokat, amikkel délelőtt találkoztam. Rea! Rea és.... És még egy srác, meg két csaj. Vajon oda menjek?  Vagy ne?... Hah, a csudába is! Megindultam az asztal felé, de a végén a bizalmamat vesztve, inkább másik helyet céloztam meg, de attól még tartottam az irányt. A szívem egyre hevesebben vert a torkomban. De vajon miért? Hisz semmi életveszélyes nincs ami megemelné az adrenalin szintemet. Nyugi Mira. Mikor elsiklok az asztaluk mellett, megcirógatom Rea sötét tincseit, s mikor a rám pillant, hatalmas mosoly húzódik a számon és egy kisebb "integetés" szerű mozdulatot teszek, amivel csak annyit akarok közölni, hogy: Hali haver! Azzal tovább megyek az egyik sarok közeli üres helyre, majd nekilátok a harapnivalókhoz. Nem csalódtam, egész fincsi. Bár mint vártam egy elit iskolától. Ezek után sem akadt le a kis sötét srácról le a szemem, de próbáltam nem túl feltűnően megfigyelni. Hisz úgyis másokkal van elfoglalva, tuti, hogy nem nézi, hogy én mit csinálok. Rea.... Milyen selymes a hajad. És vajon ki az a két fehér csajszi? És én még ma elszeretnék látogatni abba a klubba, vagy mi a nyavajába... Na az még vajon hol van? Vagy kinél kellene jelentkezni. Mert igen felkeltette ez a "nyomozósdi klubbocska" a figyelmem. Milyen állat lenne már, ha olyanok lennénk mint a könyvekben szerepelt hősök. A krimik és sci-fik királyai. Ja. Meg kell hagyni, elég csúcs volna.


És igen, direkt írom még most is Reanak Raet XD Kérem, majd valaki világítsa fel szegény Mirát

Utolsó módosítás: Kamikazi (2018. 08. 16. - 19h08)


https://i.imgur.com/qB49qh3.png

Kijelentkezve

#65 2018. 08. 16. - 19h42

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 619

Majd összeszedi a bátorságát Rae ^^

Rae

- Bomba? – fanyalodom el szinte azonnal, ahogy megemlíti. Én nem akarok bomba lenni semmilyen formában sem, mert… Oh, de igen. Szinte érzem a fejem feletti forróságot, ahogy felkapcsolódik a villanykörte, majd lelkesen bólogatva értek vele egyet. – Ez igaz. De, csak akkor egyezem bele, ha én lehetek egy Pinata. Vagy pedig... Cukorbomba, mert élek halok érte…
Nem sok szót fecsérelek arra, amit utána mond. Hogy mindenkinek lenne különleges ereje? Azért ez elég elcsépelten hangzik, mintha egy szerencse sütiről olvasta volna le, de persze én nem akarom elrontani az örömét, így végül csak biccentek. Persze nem arra, hogy elmennék, hanem, hogy értem. Ami persze nem igaz, de nem szeretném lelombozni. Olyan aranyosan ragyog. Meg, végül is. Lehet mégiscsak el kellene mennem? Hiszen olyan kedvesen hív. Ah. Jó. Legyen. Nem akarom lelombozni, habár az is biztos, hogy velem nem sokra fog menni. 
- Csillár…? – Egyetlen pillanat elég, hogy kissé elkámpicsorodva sóhajtsak fel. – Az nem túl grandiózus, de… Akkor majd igyekszem, csillárból csillaggá válni elég nagy falat, de… Talán menni fog. – Mosolyom visszakúszik arcomra, ha akarja, ha nem. Ez hozzám párosul, szóval nem menekül senki, mikor megjelenik egy számomra ismeretlen lány. Oké, ezt felesleges volt kiemelnem, mivel az iskola kilencvenkilenc százaléka ismeretlen számomra, de talán ez a szép az egészben. Na, jó persze. Tudom, nem engem akar, de nem bánom, ha egy kicsit bevonzanak az emberek, így lehet a legkönnyebben ismerkedni.
- Persze… Nem az enyém az asztal – veszem most már le a táskámat, és végül úgy döntök, hogy a legjobb az lesz, ha a könyveim és füzeteim is erre a sorsa jutnak, mert az hét szentség, hogy nem fogok rájuk sem nézni a szünetben többet.
Ekkor valahogy felgyorsulnak az események körülöttem, kezdve Abigael rosszullétével, a lány elhelyezkedésén keresztül pedig addig, míg valaki meg nem simítja a kobakom. Meglepetten kapom oda a fejem, majd vissza Abigaelre, majd újra Miranda felé.
- Szia – intek neki, habár magam sem tudom, hogy miért nem ül ide, ha már van még hely. Egy-kettőre annyian lennénk, hogy zavarba jönnék. Vagyis, nem teljesen… De azért van rá valamennyi esély.
Egy darabig követem tekintetemmel, aztán Abigael felé fordulok kissé aggodalmasan, hiszen a magyarázata nem igazán győz meg. Valahogy erősebbnek tűnik a dolog, mint egy hirtelen szédülés.
- Ha leesett a vércukrod, akkor neked adhatom a kedvesem – mosolygok rá félszegen a kókusz rudamat nyújtva felé, ami második hallásra is pontosan olyan jelentéktelenül rosszul hangzik, mint elsőre. – Vagy a gyengélkedőre mennél?


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dctdcbd-06067d91-8b22-4f1f-8dc9-4baab5edd458.png

Kijelentkezve

#66 2018. 08. 16. - 20h56

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 683

Jericho

Abigael szavaira kissé elpirulok, tekintve hogy szinte sose dicsérik meg a kinézetem -csak bámulnak, mint valami cirkuszi látványosságot.
- Izé, köszi! mondom mosolyogva mielőtt leülnék, de abban a pillanatban hogy elhelyezkedem, Abbi mintha valami transzba esne, aztán valami rosszullétre keni a dolgot. Arra jön valami más lány is, de egy biccentés után újra Abigaelnek szentelem az összes figyelmem. Anyuka mód bekapcs.
- Gyakran történik ilyen? -kérdezem tőle miközben a zsebemben kezdek el kotorászni, majd előhalászok néhány cukorkát, ami túlélte a majszolást és osztogatást.
- Reggeliztél ma? Nézd csak, van nálam néhány gyümölcsös rágócukorka. Nyugodtan vegyél belőle -és ez a többieknek is szól -mondom a lánynak és a többieknek, amint lerakom a maréknyi édességet az asztal közepére-.
Esetleg hozhatnék neki egy pohár vizet, de közben nem akarok túl tyúkanyós lenni -tekintve, hogy már így is sikerült olyanra alakítani az utolsó mondatomat, mintha egy ovishoz beszélnék.
- Mondjuk mindenképp megérné elmenni az iskolanővérhez, talán tudna valamiben segíteni... -motyogom végül alig hallhatóan. Ez most nem a legjobb alkalom arra, hogy a Detektív Klubról tudakolódjak. Majd később.


https://i.gifer.com/Dco2.gif

Kijelentkezve

#67 2018. 08. 16. - 21h25

Árnyék gárda
Kamikazi
Újonc
Kamikazi
...
Üzenetek: 44

Ja, amúgy jelzem, hogy holnaptól három-négy napig nem biztos, hogy fel tudok majd lépni, de persze majd megpróbálok ^^


https://i.imgur.com/qB49qh3.png

Kijelentkezve

#68 2018. 08. 16. - 22h30

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Abigael

Kicsit elszámolom magam, mert rögtön kapok vagy egy mázsa édességet... És mellé két anyukát.
– Ugyan, csak egy kis rosszullét. Gyakran megesik velem, ilyen az alkatom – mosolygok rájuk megnyugtatásképpen, de nem hinném, hogy ez segítene. – Két perc és jobban is leszek. De azért... Az a kókuszrúd csábít –  veszem el a felém nyújtott süteményt. Aztán Jericho édességéből is veszek. – Köszönöm. A nővér meg páros lábbal hajítana ki a gyengélkedőről, mert mindenki folyton oda cipel engem – poénkodom. Igaz, elég gyatrára sikerül, de ennyire futja csak tőlem a jelen pillanatban.
Még egyszer körbe pillantok, de Hironak semmi nyoma. Aggódom miatta, de legalább a látomás mellékhatásai is mintha csökkeni látszanának.
– Látjátok? Már jobban is vagyok. Egy bombát senki sem tud elpusztítani – jelentem ki, habár nem hinném hogy elég meggyőző vagyok ezek után. Plusz a metaforám is eléggé gyatrára sikeredett. Na majd legközelebb  megmutatom a brillírozó személyiségemet.
Újabb körbepillantást követően befejezem az ebédet és a sok édességet, majd szélesen elmosolyodom.
– Finomak voltak nagyon, köszönöm. Ha gondoljátok, egyszer nézzetek be a vendéglőnkbe. A  Kvöldmat Gestir a miénk. Apával ketten visszük a belvárosban, nagyon jó hely, talán ismeritek is. Én állom a kajátokat a kedvességért cserébe – kacsintok rájuk. Szeretem a barátaimat "haza" hordani, hiszen apa tényleg istenien főz. Plusz ennél jobb népszerűsítési módszer nincs is, nem?


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#69 2018. 08. 16. - 23h05

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

-Később találkozunk!  -intek a fiú után, bár nem hinném, hogy ebből bármit is hallott volna, olyan gyorsan lelépett - Áhhh... - szökik ki belőlem egy halk sóhaj, elnézve az ebédlő ajtaját, ahol nemrég még ot volt. Remélem nem ijesztettem el. Csak nem... hiszen, még kisujj esküt is kötöttünk.
Visszafordulva az asztalnál maradt srácra irányul minden figyelmem.
-Köszönöm - biccentem oldalra fejemet, öszinte érdkelődéssel fürkészve arcát. Nehezen hiszem el, valóban egy ilyen kaliberű fiúnak csak úgy tetszene egy női név. Egyedül apámról tudom, tetszik neki ez a név, nem véletlenül hívnak így, és ő is úgy talált rá, hogy mikor még anya pocakjában éltem kis életem, nekiállt keresgélni az angol női nevek kiskönyvéből. Mivel nem tetszett neki anyám választása.
-Azért csak mutatkozz be - emelem meg kissé állam szemöldökömmel egyetemben - Pontosan, úgy illik - a répa ismételten roppan fogaim között.
Tudtam én, hogy Vini, vagyis Vincent. De hogy geológia szakos? Ki nem nézném belőle. Nah ennyit arról, nem vagyunk előítéletesek másokkal szemben. Most jól megdorgálhatnám magam, ehelyett cikázni kezdenek gondolataim. Ha geológia szakos, akkor értenie kell a kövekhez, mindenféle ásványokhoz, és a többi ilyen anyaghoz. Vagyis... vagyis még lehet válaszolni is tudna a kérdéseimre. Teljesen elmélyedek ezekbe a jónak tűnő ötletelésekbe, mikor valaki ideköszön. Felkapom fejem, és végre valaki olyat látok meg, akiről tudom is, hogy kicsoda.
-Téged hív Alexnek Abigael? - ehhez a kérdéshez még kezemet is felemelem, és mutatóujjamat közte és Abigael között mozgatom. Nyilván nem értem, mi ez a szitu - mennyire ismered Őt? - igen, most próbálok infót beszerezn a leendő klubbom elnökéről.
Kérdésem láthatóan nem hozza zavarba, ami már most egy pirospont, mivel nem bírnék olyan modellt elviselni, aki már attól pironkodva forgolódni kezdene, ha csak végigpásztáznám adottságait. Aki jól néz ki, az viselje ennek következményeit, ez ilyen, így fair.
-Nos? - várakozóan hátradőlök székemben és bekapom az utolsó falat répát is - Remek - csapom össze tenyerem  -Ezennel felkérlek, légy a modellem  - dőlök előre, egészen közel hozzá - a vizsgamunkámhoz akármilyen test nem lenne jó - egyenesen szemeibe nézek, érezze, ez nálam nem játék, és igen is, komolyan gondolom az egészet. Az osztályban sokan úgy döntöttek, női modellt választanak, mert... nem is tudom, talán másodikosként félnek attól, ha egy jó testű pasira esne a választás, akkor a szobrászkodás átmenne valami teljesen másba. De én ezt baromságnak tartom. Ez sokaknak inkább csak egy "indok" . A másik fele meg fél a férfi alaktól, és azért választ női modellt, mondván azzal könnyebb dolgozni. Tény, hogy egy női test sokkal lágyabb, gömbölydedebb, ami akár még könnyedségnek is nevezhető, de én mindig is szerettem a kihívásokat és az újításokat.
-Ő az - terelődik figyelmem Vincent válla mögött megjelenő lányra - Vincent - becézgetni, meg egyéb fura megszólításokkal elárasztani úgy vélem nem lenne ildomos, hiszen alig ismerjük egymást - Te tudod, hogy ki az a lány? - tekintetemmel egészen végigkövetem, míg le nem ül Abigael és két másik srác asztaltársaságához.

Utolsó módosítás: Appuru (2018. 08. 16. - 23h13)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#70 2018. 08. 17. - 09h02

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 619

Rae

A kókuszrudam elpárolog, lehet elhamarkodott döntés volt? Nem. De azért, lehet mondtam volna valami búcsúbeszédet. Az egyetlen dolog, ami bátorít az egésszel kapcsolatban, hogy hazafelé még vehetek. A jó szolgálatában hunyt el. Igen.
- Oh, akkor egy cipőben evezünk - kuncogom el magam csendesen, ahogy a nővér témára terelődik a szó. Majd hirtelen százról nullára esve nyúlok el szenvedve az asztalon. - Mármint, ez nem pont öröm... Nyüff... Szóval, én is sokat járkálok arra, mert vagyok olyan buta, hogy elfelejtsek enni, aztán meg... - Sóhajtok. Nem veszem észre, hogy éppen most sem a szünetnek megfelelő dologra használom a számat, mert így. Nem tudom. Mindig van valami más, de legalább az illatokból leeshetne, de nem. - Hmmm... A bombák magukat pusztítják el - pislogok rá elgondolkodva, majd hirtelen ötlettől vezérelve a vállára szeretném kezem tenni, hogy tudja nem lesz gond, bármiről is legyen szó, de végül visszakozom. Nem vagyunk mi ilyen jóban, kicsit sem. - Vigyázz magadra, Abigael. - Bátortalanul hangzok, az is vagyok. Hiszen mi közöm nekem bármihez is, de attól még jól esik kimondani. Viszont kicsit visszább is húzódom, ahogy a társaságunk legújabb tagja bekapcsolja anyatigris ösztöneit, hiszen így rám úgy sincs nagyon szükség. Inkább összeszedem minden holmim menetre készen.
- Oh, ugyan. Csak akkor engedem, hogy fizess, ha utána adhatok busás borravalót. Majd egyszer mondom apámnak, hogy rendeljen tőletek valami tárgyalásra ételt. Vállaltok ilyeneket? - Igen, ez olyan kis naiv kijelentés. Mármint, tényleg. Hogy még ott sem voltam, de már ezt mondom. Ezért nem lennék jó üzletembernek, mi? Na, ja. Még szerencse, hogy anyukám nem engedett a képzésemet illetően. Huh, nem is tudom mihez kezdenék ott.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dctdcbd-06067d91-8b22-4f1f-8dc9-4baab5edd458.png

Kijelentkezve

Oldalak : 1 2 3