Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 17 18 19

#451 2019. 04. 20. - 08h25

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 899

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16e9c-5e6212b7-ffe6-4249-9459-374e1f511e97.png?fbclid=IwAR38D0e_EPgj7YlxcH9RCGMzDzgJ6dtR2JCdTcQQFpw4XzilH_yNwyAC-WA

Udvar

Amint észre veszem, földbe gyökerezett lábakkal bámulom. A többiek elindulnak, nekem pedig kell egy két másodperc, hogy összeszedve magamat én is a nyomukba eredjek. Ahogy egyre közelebb érünk, kezdenek fekete felhőcskék megjelenni fejem felett. Ez nem jó, valami nagyon nincs rendben. Valami nagyon kiborította. A lábaimat gyorsan kapkodom, behozva a lemaradásomat. Majd mikor Hirohoz végre én is odaérek semmivel sem törődve rogyok mellette térdre a nedves fűbe. Csak úgy csattannak a porcok, de nem érdekel, a lényeg, hogy itt vagyunk Hiro mellett.
-Hiro - vezetem tekintetem a kétségbe esett arcára - itt vagyunk...
Azonban ezt a választ nem vártam. Hogy mi? Meghalt? De ki? Ekkor villámcsapásként ugrik be a hétvégén látott cikk, és Hiro pénteki elbeszélése arról a bizonyos látomásról.
-Szentséges ég! - kapom kezem szám elé - Ez...mi nem fogunk! - makacsítom meg hangom akaratommal együtt - Mi vigyázni fogunk egymásra!
Ezzel a lendülettel mindhármukra ráborulva ölelem körbe őket. Erősen szorítva mindenkit ott, ahol érek. Jerichonak igaza van, megvédjük egymást és erősebbek leszünk!
-Legközelebb ne menj egyedül! - suttogom Hiro hajába - Senki se menjen!


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcxucnl-7435ecd9-5caf-4403-923f-8f8f8905664f.png?fbclid=IwAR0OjOYRV4e6xhfvw9fPqGxKL4hM_h-7UUrYdJ8eNkkcRVTvfI9yUXeGnacKöszönet a csodás bannerért Asteroth becses személyének!

Kijelentkezve

#452 2019. 04. 20. - 17h27

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 982

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16k1s-d13bd025-01ad-4cd9-8f70-99ad74b69cf6.png?fbclid=IwAR1QGWKW4gmWJIhpASp3OqClbzJupAx50bCRA9gyfjGhG2m-XTW2MRkV3KQ


Ha eddig a kétségbeeséstől és a félelemtől zokogtam gyerek módjára, legalább ugyanannyira bőgök most is, ahogy Jerichot könnyek között látom. Eszem ágában se volt ennyire törékenynek látni, nem akartam az én problémáimmal bántani. De a legszörnyűbb az egészben az az, hogy pont ő próbál megnyugtatni és erőt önteni belém. Ő, akinél tisztább és nemesebb lélek nincs még egy a világon. Szavakba se tudom önteni mennyire jól esik, ahogy bátorítóan szorongatja kezem, érzem, hogy nem vagyok egyedül. Többé már nem, hiszen itt vannak ők nekem. Jericho, Timothee és Helen is segíteni próbálnak. Egyszerre járja át a lelkem a jóleső melegség, ahogy mindnyájan egy emberként biztosítanak arról hogy nem halunk meg én pedig lassan ugyan, de kezdem elhinni. Mi vigyázni fogunk egymásra!   
- Én..de én nem.. - hebegem Timothee felé, ahogy felhozza, hogy ostobaság volt az erdőbe mennem, de végül elharapom mondandóm végét, felesleges mentegetőznöm. Be kell látnom, hogy a fiúnak teljesen igaza van. Ostobák voltunk Abbigaellel, amiért felelőtlenül és meggondolatlanul bemerészkedtünk az erdőbe úgy, hogy erről még csak nem is szóltunk senkinek. Egy sima kirándulásnak fogtam fel a dolgot, meg sem fordult a fejemben, hogy ebből komolyabb baj is lehet. Csak amiatt mentem Abbivel, mert annyira izgatott volt a látomása miatt, hogy félő volt még a végén egyedül menne el oda és akkor kitudja mi történt volna. Lehet, ma már ő se lenne köztünk, a bűntudattal pedig nem tudnék együtt élni. Én abba bele se merek gondolni, mit mondtam volna az apjának, a többieknek...
Ezektől a szörnyűségektől újfent a sírás kerülget, de Helen pont időben ölel át mindannyiunkat. Minden egyes pillanatát kiélvezem, ahogy egy kis gombócot formálva szorosan magam körül tudhatom őket, akik talán még a barátaim is lehetnek. Szép lassan sikerül is megnyugodnom.
- Köszönöm, hogy itt vagytok és segítetek. - két szipogás között megtörlöm kézfejemmel szemeim és igyekszem rendezni vonásaim.
- Ne haragudjatok amiért ennyire hülye voltam, tényleg sajnálom... - itt főként Helenre és Timotheera nézek, hiszen nem akarom, hogy azt higyjék, ennyire ostoba vagyok, hogy gondolkozás nélkül mindenbe belemegyek.
- Az egész Abbigael látomásával kezdődött. Nem hagyta nyugodni az egész, így elhatározta, hogy szombaton elmegy az erdőbe és szétnéz. Én pedig a legkevésbé se szerettem volna, ha egyedül megy, úgyhogy támogattam benne. Na meg valahol legbelül reménykedtem abban, hogy találunk valamit, amitől majd hisztek nekünk a szektával. kapcsolatban. Mármint lehet hogy ti bíztok bennünk, de vannak a klubban olyanok, akik az egészet csak egy játéknak fogják fel. Szerettük volna bebizonyítani ennek az ellenkezőjét.
- Szóval a megbeszéltek szerint szombaton elmentünk az erdőbe. Egy ideig még olybá tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben, egészen egy pontig, amikor a földön egy sóvonalat pillantottunk meg. Nem gondoltuk, hogy ez bármit is bizonyítana így továbbmentünk, de innen kezdődtek a problémák... - egy pillanatra elhallgatok és rájuk nézek. Nehezemre esik folytatni, de érzem, hogy el kell nekik mondanom.
- Ahogy átléptük a sóvonalat, az egész erdő azon része olyan...olyan más lett. Az őszi, napsütötte világosságnak a lombok között nyoma se volt, minden komor, néma és szürke lett. Még a lépteinknek sem volt zaja, a lombok sem mozogtak. Minden sivár volt és kihalt. Kíváncsiságunknak engedve haladtunk egyre beljebb, amikor is egy ordításra figyeltünk fel. Nem tudom mi lehetett az, de egy biztos: az a lény nem volt emberi. Az ordítás után Abbi egy másik neszre lett figyelmes, pontosabban valami csöpögő hangra. Némán elindul a hang irányába, én pedig követtem, de...de nem kellett volna. Nem szabadott volna oda mennünk. - fájdalom ül ki arcomra, ahogy ismét átélem a jelenetet. Könnyeim újfent szeretnének legördülni már így is nedves arcomon, de visszatartom őket. Nem szabad sírnom, erősnek kell lennem.
- Ott volt az egyik fa tövében a lány, Hettie. Szarvasos pulcsit viselt. - nyüszítem. - Borzalmas látvány volt...
Nagyot kell nyelnem, hogy ne kapjak hányingert. Folytatnom kell, mert csak így tudnak segíteni, joguk van tudni, mi folyik itt. Gyerünk, Hiro, folytasd!
- Ezek után magatehetetlenül álltunk a történtek előtt, de aztán... - ajkamba harapva pillantok rájuk, mert félek a reakciójuktól. - kérlek ne nézzetek totál idiótának, de ott volt a szelleme! Láttuk a lány szellemét és ránk mutatott. Mintha valamit közölni szeretett volna, de aztán hirtelen köddé vált. Mi pedig a félelemtől és a hirtelen ránk törő nyomasztó érzéstől elkezdtünk futni. Volt ott valami a fák között, szerintem ő tette mindezt. Egy füstszerű lény volt az, ami vérre éhezett...éreztük. Innentől kezdve minden olyan gyorsan történt, csak futottunk és aztán Abbi elvesztette az eszméletét szóval még őt is valahogy ki kellett vinnem, azt hittem meg fogunk halni. Én tényleg elhittem, hogy onnan nem jutunk ki élve. Annyira lehetetlen volt... - A tenyerembe temetem az arcom. Még most se hiszem el, hogy egyáltalán sikerült élve kijutnunk. Ha nem lett volna az a halk dallam, akkor én biztos feladom az egészet.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/7209f748-9ff2-4ab9-b209-a10a64656280/dd7cdao-03193e4a-1abb-498c-be73-26134dd29ea8.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzcyMDlmNzQ4LTlmZjItNGFiOS1iMjA5LWExMGE2NDY1NjI4MFwvZGQ3Y2Rhby0wMzE5M2U0YS0xYWJiLTQ5OGMtYmU3My0yNjEzNGRkMjllYTguZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0._WSXJRkBLxZY__r6M0ZjXtWq9bx8poJHqNftBqN3U4U

Kijelentkezve

#453 2019. 04. 23. - 00h04

Árnyék gárda
Égöv
Zöldfülű
Égöv
...
Üzenetek: 136

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16bxl-902c6efc-83d1-43c7-9915-390bafd7a57b.png?fbclid=IwAR0SGjTHd0nsqADH2Upik3NXO3U9RhYc_o1bG3kxcouwfwcRre-hmZmRcdI

Udvar

Helen most nem a szavak embere, mégis képes némi nyugodtságot csempészni ebbe az igenis kényes helyzetbe egy nagy öleléssel. Váltig állítom, hogy ezt Hironak címzi első sorban, de én és Jeri is kapunk a jóból.
A fiúnak végre megered a nyelve és elmeséli a történteket töviről-hegyire. Abbigael volt tehát az öngyilkos merénylet kitervelője. Könnyelmű volt kissé, de Hiro nem okolható semmiért, hacsak nem azért, mert nem értesített minket azonnal. Mire való ez a messenger csoport, ha nem az ilyen helyzetekre?
- A lényeg, hogy ép bőrrel megúsztátok. El sem tudom képzelni, min mehettetek keresztül. - Időbe fog telni, amíg túlteszik magukat a sokkon, ami érte őket, de az áldozathozataluknak hála legalább jutottunk valamire.
- Tettünk egy lépést előre, de milyen áron... - Egy ártatlan kis élet látta kárát valami sötétnek és veszélyesnek, amit a mi tisztünk lesz majd megállítani. Kérdés, hogy sikerül-e időben...
Füstszerű lény, szellemek, sóval rajzolt vonalak. Kezd az egész történet egy deep horror sztorihoz hasonlítani. Nem kecsegtet semmi jóval.
- Abbi hol van most? Ő az egyik legfontosabb kiindulópontunk. - Ha idejekorán leütik a királynőt a tábláról, nem sok esélyünk marad a győzelemre. Oda kell rá figyelnünk. Épp úgy, ahogy egymásra.
Jericho felajánlja, hogy elkíséri Hirot a gyengélkedőre, és ezen ötletét én is szorgalmazom. Pihennie kell. Egy jókora alvás is ráférne.
- A szünetben majd meglátogatunk. Haza semmiképp ne menj. A többieknek is el kell újságolnunk a fejleményeket, és nekem ma még egy végtelenül fontos prezentációt is elő kell adnom, amin a jövőm múlhat. - Halkan sóhajtva túrok elaludt tincseim közé. Ez a nap egyre csak őrültebb és őrültebb lesz.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#454 2019. 04. 23. - 18h58

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 982

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16inw-da920225-c345-4a2b-8548-bfd4e2b361db.png?fbclid=IwAR2bX3PFhsleYvSJtIaJXwjLj7_mPtW5sJNXx7heLSBctFOvfDmiohLlkkQ
Folyosó

Öhm, oké. Azt hiszem egy kicsit eltértünk a tárgytól. Nem mintha túlságosan zavarna az ajánlata, hogy reggelente tükröt játsszon nekem, de azért na. Nagyon na. Mégse mondhatom mindennapinak, hogy balettozó kisfiúk ajánlják fel magukat és ez mindenképp megér néhány zavart és érthetetlenül fürkésző pillantást. A teljes lefagyás azonban akkor jön el, amikor szó nélkül elkezdi a hajamat babrálni. Mit ne mondjak teljesen lesokkolt az előbbi húzása. Vékonyka ujjai bőszen nekiálltak matatni a hajamban, én pedig történetesen teljesen mozdulatlanul, egy árva szó nélkül tűrtem az egészet. Sőt mitöbb, egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, mert na. Ez nonszensz, hogy bárki a hajamat birizgálja, pláne nem Ő. Rae lenne a földön az utolsó ember, akinek ezt megengedném. Na jó, az utolsó előtti, mert mégiscsak Saedler tölti be az utolsó helyet és az azutáni jópárat is.
Miután végzett, - én pedig felocsúdtam a pillanatnyi sokkból -, már válogatom is magamban szavaimat, amivel majd jól leszidom. Előtte azonban előkapom a mobilom és a kijelzőjében megnézem magam, hogy mégis milyen borzalmas frizura került a tökéletes hajkoronám helyére. De a remélt hatás elmarad, ugyanis semmilyen madárfészek nem költözött a helyére, épp ellenkezőleg...egész normálisan nézek ki, majdnem úgy, mint ahogyan szoktam. Most is egy igazi félisten néz vissza rám, szóval bármennyire is rákészültem arra, hogy szavaimmal megsemmisítem Raet, ez most elmarad. Nagy kár. De azért ez akkor is meggondolatlan húzás volt tőle. Ezt még Annabelle-nek sem engedem meg, nemhogy neki. Remélem, mindenki eltakarodott órára. Már csak a szemtanúk hiányoznának..
Mikor újfent eljutok arra a szintre, hogy képes vagyok levegőt venni és hang is kijön a számon, nem habozok szavakba önteni reakcióm.
- Ez mégis mi a fene volt, hm? - vonom kérdőre. - És kösz, de nem. Az előbb már közölted, hogy a zizi klubnak tartogatod. - finoman eltolom magamtól a fánkokkal teli dobozkát. Habár tény és való, tényleg teletömném magamat vele, velem ne játszadozzanak úgy, mint egy kutyával. Ha nem, hát nem...megértettem én elsőre is.
- ... - én ezt nem bírom. Mégis milyen nyelven tolmácsoljam neki, hogy ne akadékoskodjon ennyit? Valaki adjon ehhez a kölyökhöz egy értelmező kéziszótárt, de sürgősen. Csak nyugalom, Vincent...az erőszak nem megoldás semmire. Ne akard megütni. Mély levegő..
- Figyelj, ha ennyire rettegsz tőlem, akkor hozd a kis dinka barátaidat is a kölyökklubból. Egy szóval se mondtam, hogy privát randevúnk lesz vagy ilyesmi... - már a puszta gondolattól is mosolyoghatnékom támad. Még ilyet, hogy én meg ő... Majd ha kismacskák potyognak az égből, talán lehet róla szó.
- Valahol felelősnek érzem magam a múltkoriak miatt, hogy úgy estél össze előttem, mint egy fonnyadt valami. Úgyhogy ne akadékoskodj tovább, inkább tégy szívességet, hogy megnyugodjon a lelki békém. - utolsó szavaimat inkább sziszegem, semmint nyíltan közlöm. Valahogy nem akaródzik őket kimondani. Hangom ellenben teljesen nyugodt, nyoma sincs a korábbi vehemenségemnek. De csak idáig. Ahogy felhozza a kiscsajt a hétvégi napilapból, úgy komorul el a tekintetem is. Nehogy azt higyje, hogy ezt pont vele fogom megbeszélni. Azt hiszem itt és most kellene abbahagynunk a bájcsevejt.
- Nem kell miattam aggódnod, tökéletesen megvagyok. És nem, nem ismertem a lányt. Nincs hozzá semmi közöm. - észre se veszem, hogy egy pillanat alatt rándul ökölbe mindkét kezem. A hangom is közönyössé válik.
- Ha lehet, ezt itt és most hagyjuk abba, oké? Nincs kedvem az ostoba, gyerekes megnyilvánulásaidhoz!
Egy darabig még fürkészem kíváncsi és aggódó vonásait, de aztán ellököm magam a szekrénytől indulásra készen.

Utolsó módosítás: Kyara (2019. 04. 23. - 21h38)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/7209f748-9ff2-4ab9-b209-a10a64656280/dd7cdao-03193e4a-1abb-498c-be73-26134dd29ea8.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzcyMDlmNzQ4LTlmZjItNGFiOS1iMjA5LWExMGE2NDY1NjI4MFwvZGQ3Y2Rhby0wMzE5M2U0YS0xYWJiLTQ5OGMtYmU3My0yNjEzNGRkMjllYTguZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0._WSXJRkBLxZY__r6M0ZjXtWq9bx8poJHqNftBqN3U4U

Kijelentkezve

#455 2019. 04. 24. - 09h23

Árnyék gárda
Égöv
Zöldfülű
Égöv
...
Üzenetek: 136

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16a9t-31cfedaa-830b-4b02-a0d8-cb509c4624cd.png

Folyosó

Egészen addig észre sem veszem a felháborodott pillantását, amíg elő nem veszi a telefonját. Gyors iramban húzom vissza kezem, hogy oldalam mellé engedve keressem a megfelelő védőbeszédhez a szavakat. Ha távolságtartó vagyok, akkor az a baj! Ha úgy bánok vele, mint a barátaimmal, akkor az a baj! Bármit is teszek, akkor baja van velem, én ezt nem értem! Észreveszem az apró mosolyra ívelődő ajkát, mikor saját tükörképét szemléli, mire a reakcióm egy láthatatlan szemforgatás, mert azért ilyet is tudok. Nem, mintha neki szánnám, csak az első gondolatom az volt, hogy milyen szerencsés telefonja van. Vagyis... Fenéket pirulgatok!
- Sajnálom... - motyogom, miközben hátrébb lépve kerítek egy kis távolságot kettőnk közé. Egyértelműen szükség van erre, hiszen talán ő is kevésbé érzi magát kényelmetlenül. Én pedig kikerülök a kéztávolságból, szóval olyan könnyedén nem tudna megsuhintani. - Ígérem, többet nem fordul elő. De, vissza is csinálhatom, ha szeretnéd. - Ajánlatom mellé kap egy hamisíthatatlan Rae mosolyt is, de persze eszembe sem jut megindulni felé, mert a végén még tényleg kezet emel rám.
- ... - Meglepett arcomra teljes csodálkozás ül ki, ahogy szavai elérnek hozzám. Az első, értetlen pillanatomban még egy boldog dobbanással nyugtázta szívem, amit magam sem értek, de aztán másodjára már elkezdem fel is fogni mondandóját. Mellkasomhoz szorítom a fánkos zacskót, cipőmet fixírozva mosolyodom el halványan, majd félénken vezetem rá pillantásom. - Ne haragudj. Ígérem, többet nem hozlak ilyen kínos helyzetbe. És köszönöm, hogy akkor segítettél rajtam. Tényleg.
A levegő olyan hirtelen változik meg körülötte, hogy szinte kedvem lenne egyszerűen csak elfutni mellőle. Beletenyereltem volna valamibe? Idiótaságot kérdeztem? Ez nem újdonság. Pedig, mindössze csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól legyen. Viszont ez nem fair, ha ő aggódhat értem a saját butaságom miatt, akkor én miért nem tehetem ezt meg, mikor egy sokkal komolyabb dologról van szó?
- Az én lelki békém megnyugvásához ez kellett - suttogom ismételten meghátrálva. - Ne haragudj. - Öt percen belül ez a harmadik, vagy már a negyedik bocsánatkérésem? Úgy tűnik, hogy még sem apám az, aki előtt rekordsebességen tudom magam leégetni, hanem iskolánk egyik fenegyereke. - Szép napot, Vincent - hátrálok tovább egyre aranyosabb mosollyal, majd elindulok a termünk felé. - Ebédszünetben találkozunk.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#456 2019. 04. 24. - 22h24

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 982

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16k1s-d13bd025-01ad-4cd9-8f70-99ad74b69cf6.png?fbclid=IwAR1QGWKW4gmWJIhpASp3OqClbzJupAx50bCRA9gyfjGhG2m-XTW2MRkV3KQ


Egy hatalmas kő esik le rólam, hogy megosztottam velük ezt az egész borzalmat. El se tudom mondani mennyivel könnyebbnek érzem magam, habár azt még mindig nem tudom, hogy ezek után hogyan fogok Hettie anyukájának szemébe nézni? Egyáltalán mit mondjak majd neki? Hiszen mégiscsak a szomszédom, 14 éves korom óta ismerem. Továbbra is tettessem a tudatlan szomszédot és nyugtatgassam, hogy minden rendben lesz, hiszen az egész város a lányát keresi? Nem. Nem lehetek ennyire képmutató. Legalább a holttestet elhozhattuk volna, Hettie igazán megérdemelne egy normális, békés temetést.
Önmarcangolásomat akkor hagyom abba, mikor Timothee Abbi felől érdeklődik. Hát persze, Abbi. Ő a másik, aki miatt előreláthatólag szívinfarktusban fogok elhalálozni az állandó eltűnései miatt.
- Nem tudom, mi lehet vele. Próbáltam hívni és írni neki, de nem reagál. De miatta nem kell aggódni, biztos jól van és valahol itt rohangál az Akadémia területén... - vagyis remélem. Őt ismerve vagy a könyvtárban bújja a könyveket összeesküvés-elméleteket gyártva, vagy a lelkesedéséből mit sem veszítve visszamenne az erdőbe... De a tegnapiak, pontosabban a hétvégén történtek után kétlem, hogy csak úgy lazán visszamenne, mert tudja, hogy ezzel csak megásná a saját sírját. Bízom benne, hogy kivételesen a józan eszére hallgat és megvárja, hogy valami tervet kitaláljunk, együtt. Mindenképp érdemes lenne visszamenni oda, de még koránsem állunk rá készen és kitudja milyen borzalmakat találnánk még.
Egy hálás mosollyal nyugtázom Jericho ajánlatát, miszerint elkísér a gyengélkedőre. Ez igazán kedves tőle. Valóban így lesz a legjobb, egy kis pihenés mindenképp jól esne, főleg az átbőgött éjszaka után. Hazamenni ugyan nem terveztem, de azt se bánnám, ha végül hazaküldenének. Azonnal Anya karjaiba vetném magam. Úgy ölelném, mintha az életem múlna rajta, miközben a fülébe súgnám, hogy mennyire hálás vagyok mindazért, amit értem tett. Azt, hogy szeretem. És azt is, hogy maradjon mindig vidám, mert még megtehetem. Kitudja mi lesz következőre...lehet, erre már nem is lesz többé alkalmam.
Lassan fel is kelek a földről, már így is túl sokáig henyéltem rajta és közel sem annyira kényelmes egy fa tövében gubbasztani, mint aminek látszik. Mielőtt azonban Timothee elszaladna, finoman visszahúzom az öltönyénél fogva.
- Várj...van még valami. Nem tudom mennyire fontos információ, de egy vörös hajú lánnyal is találkoztunk. Fura, virágos ruhákat viselt, olyan volt, mint aki az erdőben lakott volna...valami nimfaszerűség talán.  - még most is eléggé bizarrul fest a kép előttem, ahogy felevenedik Hazel látványa a remekül kivitelezett cosplayével együtt..bár csak az lenne valójában is.
- Eléggé ideges lett, amikor véletlen elkentem a cipőmmel a sóvonalat, ahogy kivonszoltam Abbivel magunkat rajta. Szerintem ő csinálta és tudja, mi rejtőzik az erdő mélyén. Lehet, hogy Ő a kulcs mindenhez. Csak ennyit akartam, és sok szerencsét! - elengedem a ruháját, hadd menjen nyugodtan. Már így is túl sokáig tartottam fel, holott eléggé nehéz napnak néz elébe, ugyanez pedig érvényes a többiekre is.
- És köszönöm nektek mégegyszer, hogy mindnyájan idesiettetek és elviseltetek. Igérem, többet nem fordul elő.
Most már újfent képes vagyok mosolyogni rájuk, az egész világra. Be kell látnom, hogy a történteken már nem tudok változtatni, de talán nem is kéne ezen törnöm magam. Viszont annyit megtehetünk a lányért, hogy mihamarabb a végére járunk ennek az egész cirkusznak, hogy utána nyugodtan élhessük tovább az életünket, már amennyire azt a körülmények lehetővé teszik.
- Akkor megyünk, Jericho? - fordulok a lány felé. - A cuccaimat is össze kéne útközben szednem, mert izé...emlékeim szerint azokat szerintem szétdobáltam... - vakargatom meg a fejem.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/7209f748-9ff2-4ab9-b209-a10a64656280/dd7cdao-03193e4a-1abb-498c-be73-26134dd29ea8.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzcyMDlmNzQ4LTlmZjItNGFiOS1iMjA5LWExMGE2NDY1NjI4MFwvZGQ3Y2Rhby0wMzE5M2U0YS0xYWJiLTQ5OGMtYmU3My0yNjEzNGRkMjllYTguZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0._WSXJRkBLxZY__r6M0ZjXtWq9bx8poJHqNftBqN3U4U

Kijelentkezve

#457 2019. 04. 25. - 08h51

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 899

Udvar

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16e9c-5e6212b7-ffe6-4249-9459-374e1f511e97.png?fbclid=IwAR38D0e_EPgj7YlxcH9RCGMzDzgJ6dtR2JCdTcQQFpw4XzilH_yNwyAC-WA

Nem tudom, hogy az ölelésnek, vagy szimplán a közelségünknek hála, mindenestre Hiro nyelve megered. Döbbenetes dolgokat adva a tudtunkra.
-Tudod... - habozva bár, de csak kimondom a gondolataimat - fontos lenne egy csapatként tekinteni erre a szedett vetett bandára. Én is magányosnak éreztem magam -vonom meg vállamat, majd lábaimat közelebb húzva fonom keresztbe rajtuk karom - nem igazán akartam bárkivel is barátkozni, vagy ismerkedni... eddig - mindhármukon végigvezetem tekintetem.
Amióta beléptem a könyvtárba és felfedtük egymás előtt a titkunkat - ami vélhetően életünk egyik legnagyobb titka - érzem magamban a változást. Ez alatt a pár nap alatt közelebb kerültek hozzám, mint az iskolán belül bárki más egy egész év alatt. Nevetségesen hangzana, ha hangosan is kimondanám. De így van.
-Abbi talán órára ment - gondolkozom el.
Az amúgy is halovány színem most még sápadtabb lesz. Eddig nagyon fel sem fogtam, hogy én épp ellógtam egy -ha nem kettő- órát. A múltkori alkalom kivételével erre még nem is (nagyon) volt példa. Ejnye Helen, milyen kis könnyelmű lettél. Csapodár leányzó.
-Hazafelé tuti veszek egy kiló sót - jegyzem meg, inkább magamnak, mint a többieknek. A végén még kiderül, volt értelme nézni az Odaát sorozatot.
-Szerinted, az a vörös hajú lány tudna segíteni nekünk? Mert akkor szorgalmaznám az együtt - kihangsúlyozva ezt az igen fontos szót: együtt - menjünk el az erdőbe ötletét.
Amennyire megrázó dolgokat mesélt Hiro, most annyira kitisztult a fejem. Nem is értem, miért nem tart maga alatt a sokkhatás. Most nem elborult elmével kéne a sarokba kucorognom, és félnem? Ehhez képest, kérdéseket teszek fel és folyamatosan azon kattogok, hogyan ugrasszuk ki a nyulat a bokorból, vagyis miféle csel kéne ahhoz, beazonosíthassuk a szektásokat?
-Ugyna már - mosolygok vissza Hirora - bármikor szólhatsz, és rohanunk. Én személy szerint, el is várom, hogy szólj, ha valami van. Bármi...
Felállva lesöpröm szoknyám aljáról a hozzá tapadt gizgazokat. Az iskola udvaráról egyenesen a termek felé fordítom tekintetem. Kezdem átérezni, milyen is a kettős élet. Pókember, Superman, Katica és Fekete macska... talán mi is beállunk a sorba?
-Jericho, akkor rád bízom Hirot. Én már nem jönnék el veletek a gyengélkedőre - teszem a kezem a lány vállára. Sokan lennék, ha én is mennék.
Intek a párosnak, és megindulok az iskola belseje felé.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcxucnl-7435ecd9-5caf-4403-923f-8f8f8905664f.png?fbclid=IwAR0OjOYRV4e6xhfvw9fPqGxKL4hM_h-7UUrYdJ8eNkkcRVTvfI9yUXeGnacKöszönet a csodás bannerért Asteroth becses személyének!

Kijelentkezve

#458 2019. 04. 26. - 14h22

Árnyék gárda
Égöv
Zöldfülű
Égöv
...
Üzenetek: 136

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16bxl-902c6efc-83d1-43c7-9915-390bafd7a57b.png?fbclid=IwAR0SGjTHd0nsqADH2Upik3NXO3U9RhYc_o1bG3kxcouwfwcRre-hmZmRcdI

Udvar - Osztályterem

Minden rendeződni látszik, Hiro arca sem olyan sápadt már.
- Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ne aggódjunk egymásért. Te vagy rá az élő példa - sóhajtom halkan. Nem kételkedem Abbi tudatosságában, de a hétvégi magánakciója után semmiképp sem bíznék meg benne vakon.
Jericho elkíséri Hirot, Helen is indulni készül és nekem sincs tovább maradásom. Ideje megjelenni a tanár előtt, mielőtt túl hosszúra nyúlna az igazolatlan perceim száma.
- Nimfa? - Érdekes fejlemény. - Utána olvasok, ha időm engedi - bólintok Hironak egy halvány mosollyal az arcomon, majd szedem a sátorfám én is.
- Számíthatsz ránk - intek még vissza neki egyfajta megerősítés gyanánt, mielőtt eltűnnék az épület egyik sötét folyosóján.
A tanár természetesen rossz szemmel nézi, hogy elaludtam. Felhívja a figyelmem rá, hogy egy hónapig be sem dugtam az orrom, és így is épp eléggé le vagyok maradva, úgyhogy ez többet ne forduljon elő.
Még több plusz házi és röpdoga. Igazából örülhetek, hogy megúsztam ennyivel.

Utolsó módosítás: Égöv (2019. 04. 26. - 14h30)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#459 2019. 04. 26. - 18h06

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 715

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd28ygm-0b178bbc-3046-482e-b85d-ec2e4cfa00cf.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzIxZWUyNDIwLTI4MzMtNGU1ZC05YWY1LTgyMTBjZTkxZWZkYVwvZGQyOHlnbS0wYjE3OGJiYy0zMDQ2LTQ4MmUtYjg1ZC1lYzJlNGNmYTAwY2YucG5nIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JcMhf6rX_3JdubWcSOuvOrmqjwM8Se0yg3vOMrOf66E
Udvar
Hálásan nézek Timre és Helenára, némán de bólintásokkal és mosolyokkal jelzem nekik, hogy én is értékelem azt, amit mondanak és tesznek. Figyelemmel követem, ahogy Hiro feltápászkodik, készen állva arra, hogy elkapjam ha esetleg megtántorodna. Helen vállamra kerülő kezét megszorítom, és felé fordulok.
- Rám bízhatjátok. Ígérem nem lesz semmi baj. -mondom még kicsit rekedt hanggal a sírás miatt, de mégis egy halvány mosollyal. Olyan pozitívnak kell tűnnöm, amennyire csak tudok.
Látom, ahogy visszaindulnak a többiek, integetek utánuk egy kicsit. Ezután minden figyelmemet Hironak szentelem.
- Természetesen. -mosolygok rá- Segítek is. -teszem hozzá, és el is kezdem pásztázni a tekintetemmel az udvart, hátha megpillantok egy könyvet vagy egy táskát. Átsuhan a fejemen, hogy "Hé Jericho, amúgy tanítás van", de nem kérdés, hogy Hiro most százszor fontosabb, mint egy "ellógott" nap. Sőt, ha picit csűröm-csavarom a dolgokat, gyakorlatilag az iskola udvarán vagyok -azaz iskolában-, úgyhogy nem is lógom el a napot... Annyira. Legalább megpróbáltam szépíteni a dolgon.
De valami még mindig nincs rendben... Mintha félrenyeltem volna, hirtelen köhögés jön rám, amit igyekszem elfojtani -más se hiányzik, minthogy ezzel is kiakasszam szegény fiút, el is fordulok tőle mikor elkezdődik. A kezembe fröcsögött vért ismét a ruhámba törlöm, és egy mély levegő vétele után felé fordulok.
- N...Na, látod a dolgaidat? Én még nem szúrtam ki őket. -mondom egy kínos nevetéssel. Play it off Jeri, play it off...

Utolsó módosítás: Nuvola (2019. 04. 26. - 18h09)


https://i.imgur.com/NY6ElPS.gif

Kijelentkezve

#460 2019. 04. 27. - 00h04

Árnyék gárda
Luxanna
Unikornisok cinkosa
Luxanna
...
Üzenetek: 368

Millió és millió bocsánat Zirailah!
https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd4bg6q-f4bcf8ae-59ed-4bc7-9522-19daa9ac83b2.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzIxZWUyNDIwLTI4MzMtNGU1ZC05YWY1LTgyMTBjZTkxZWZkYVwvZGQ0Ymc2cS1mNGJjZjhhZS01OWVkLTRiYzctOTUyMi0xOWRhYTlhYzgzYjIucG5nIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.BimDCyi87tRrYPMx3iMBVL0iV6wE_j6vhCTMyauhPdA
könyvtár

Jól esik, amikor sikerül mosolyt csalnom az arcára. Imádok mosolyt csalni az emberek arcára, főleg akkor, ha szomorúnak tűnnek. Jól irányzott, őszinte dicséreteknél nincs is hatásosabb. Sajnos nagyon sok ember nincs tisztában a bámulatos testi-, lelki adottságaival, mert mindig vannak olyanok, akik az ellenkezőjét sulykolják belé. Ezért is érzem kötelességemnek azt, hogy kedves dolgokat mondjak, mert látom nem divat manapság. Az empátia sem, az se, hogy meghallgassunk másokat, és ne csak magunkról beszéljünk, ne legyünk önzők. Ethan-en is muszáj dolgoznom, mert nem akarok gonosz lenni, de magára fog maradni. Lehet, hogy ez a célja?
Úgy érzem Jacinda magabiztos, és ez így van jól. Fontos, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal. Ő az a fajta lehet, aki nem hagyja, hogy mások megalázzák és földbe tiporják. Ez az egyik ok a sok közül, amiért ennyire szimpatikus.
– Bevallom először én is a tűzre asszociáltam. És most, hogy így mondod... Illene is hozzád a tűzidomárság. Bár szerintem így is elég menő a képességed – jegyzem meg. Tényleg érdekes erő, tőlem sem állt volna távol, de valahogy ez a növényesdi teljesen én vagyok, és nagyon, de nagyon szeretem. És még mellé praktikus is, meg jó érzés létrehozni valami gyönyörűt.
– Akkor megnyugodtam – sóhajtok. Gondoltam, hogy nem vagyok egyedül hasonló gondolatokkal, ám valahogy, ha kimondják leesik az a bizonyos kő a szívünkről. – Hettie? Nem, nem olvastam. Mi... Mi történt vele? – Tekintetemben aggodalom tükröződik, rossz előérzetem van. Valami rossz történt vele? Biztos valami rossz történt vele. Rejtélyes dolgok? Nem gondoltam, hogy lehet a képességeknél rejtélyesebb. A boldogság színes ködje ereszkedett körém, mikor kiderült ez az adottság. Persze furcsálltam, nyilván, de nem gondoltam volna, hogy lehet negatív értelemben is rejtélyes ez az egész. Remélem nem látszik rajtam, hogy megvisel, már csak a gondolata is, hogy veszélyben vagyunk.


https://i.imgur.com/v2mZqe7.gif

Kijelentkezve

#461 2019. 04. 27. - 16h25

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 982

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16inw-da920225-c345-4a2b-8548-bfd4e2b361db.png?fbclid=IwAR2bX3PFhsleYvSJtIaJXwjLj7_mPtW5sJNXx7heLSBctFOvfDmiohLlkkQ
Folyosó - Ebédlő

- Meg ne próbáld! Már így is túl sokat segítettél.. - ahogy ő hátrál egyet, úgy én is teszek egy aprócska lépést hátra. Még csak az hiányzik, hogy újfent megostromolja a hajam, mert akkor biztos lehet benne, hogy egyenként fogom eltördelni az aprócska ujjait.
- ... - szóval ilyen érzés, mikor sikerül megértetned magad valakivel? Ezt el se hiszem. Igaz, hosszú percekbe tellett, de nagy nehezen csak eljutottunk ide. Ezért mindenképp jár neki a matrica.
- Na, végre. Már azt hittem térden állva kell könyörögnöm neked, hogy kinyögj egy okét. - mondjuk valószínűleg előbb gyúrtam volna gombóccá majd gyömöszöltem volna be a szekrényébe, semmint valóban a földön csúsztam volna, de erről neki nem kell tudnia...
Továbbra se hat meg sem az idióta gügyögése, sem az, hogy neki mi okoz lelki békét vagy mi nem. Erről a témáról nem akarok és nem is fogok beszélni senkivel, vele meg pláne nem. Hisz mit tudhat Ő, ha még a csajokhoz sem ért? Arról nem is beszélve, hogy 16 éves létére még mindig egy elfuserált álomvilágban él.
- Nem tudsz te semmit, Rae! Ne akard olyanba beleütni az orrod, amihez r**dt*l nincs közöd. Na csá!
Megindulok sebesen a termem felé, de olyan 5 méter után leesik, hogy a folyosó másik végébe kell mennem. Egy villámgyors hátraarc keretében irányt váltok, így már felszegett fejjel igyekszem órára. Kell nekem beszélgetem vele, mindig összezavar...
[...]
Tisztára csalódott vagyok. Szegény Mrs. Lawrence is minden bizonnyal hiányolta, hogy nem voltam valami produktív az óráján, de nem tehetek róla. Szerintem súlyos beteg vagyok, hogy kivételesen nem kötöttem bele senkibe se és magamhoz képest viszonylag nyugodtan ültem a helyemen, miközben az ablakon bámultam a felhős kék eget. És nem csak az etika órára volt ez jellemző, hanem a soron következőkre is. Talán még magamnak se merem bevallani, de tény, hogy aggódom. Persze még mindig váltig állítom, hogy Abbigaeléknek nem itt lenne a helye, hanem két utcával arrébb az elmegyógyba, de akkor sem normális, ami történik a városban. Az eltűnésekre még azt mondom, oké. Szomorú ugyan, de számtalan országban megesik az ilyen. Na de az, hogy egy lepukkant angliai kisváros fél lakossága szuperképességekkel rohangáljon az utcán,
- plusz akiknek a nagyja történetesen pont a város egyetlen elit sulijába is jár -, na az már kevésbé normális. Félek belegondolni, hogy mi van akkor, ha ez az egész hablaty, amiről a klubban dumáltak, ez mind igaz...de nem, biztos van erre más logikus magyarázat is. Majd én szépen utánanézek ennek az egésznek és kiderítem mi is folyik a háttérben. Ha az izlandi kiscsaj szerint a Ley-vonalakhoz van köze, akkor azzal fogom kezdeni. Meglátják, hogy a végén nekem lesz igazam és akkor végre abbahagyhatják a nyomik riogatását ezzel az ócska mesével.
Matek után ígéretemhez híven az ebédlőbe igyekszem, hogy ott bevárjam a Raet. Már nagyon éhes vagyok, szóval jó lenne, ha csipkedné magát még mielőtt elfoglalják az összes asztalt. Bár ez lenne a legkevesebb, fél percembe se telik egy üres asztalt rittyenteni, de nem szeretnék ilyesmi miatt tahó módon viselkedni. A bejáratnál azonban összefutok Dylanékkel...pontosabban vele, Taylorral, meg egy ismeretlen sráccal, akik egészen addig olyan jól eldiskurálnak, míg oda nem érek.
- Hello, Vincent! Rég láttalak. - fordul felém Dylan egy hamiskás mosollyal az arcán. - Csak nem lecserélted a régi barátaidat holmi kis senkikre? Hallom Taylort is passzoltad, pedig tudtommal jó haverok vagytok. 
- Mi? Nem, dehogy. Nem passzoltam én senkit semmikor. - nem értem miről beszél ez, főleg nem Taylor előtt. Vagy ő mondott neki valamit?
- Oh, pedig úgy hallottam, hogy már a kosáredzéseket se nézed meg, mondván mostanában szívesebben lógsz a könyvtárban a stréberek körében. Mi van veled, Bennett? Ne mondd, hogy te is beálltál védelmezni azokat a patkányokat.
- Ugyan, Dylan. Nem kell ahhoz elmennem a kosarasok edzésére, hogy tudjam mennyire selejt a teljesítményük. Mióta nem vagyok a csapat tagja, azóta nincs is miről beszélnünk. Minek? Egy normális irányítójuk és bedobójuk sincs, egyedül Rick viszi valamire a csapatból. Hiába pofázom, hogy tegyék meg Willt bedobónak, áhh ugyan dehogy. Már csak azért is hátvéd maradt, így meg minek üljek ott a padon? Szét van esve az egész csapat, még nézni is rossz. Azt meg mégis hogy értsem, hogy a könyvtárban lógok? Nem is lógok ott. Ne mondd, hogy titokban utánam kémkedsz. - Na álljunk meg egy pillanatra. Egyrészt a kosárlabda tudtommal nem az ő gondja, elvégre ő csak az eszét játssza a dráma szakon. Másrészt Taylor meg majd elmondja, ha van valami baja. Bezzeg a hátam mögött tud ugatni, de neki is luxus, hogy szemtől szemben kérdezzen, ha valami baja van.
- Nem kémkedik senki sem utánad, minek azt? - ragadja meg a szót Taylor. - Olyan látványosan máshogy viselkedsz, hogy mindenkinek feltűnik. Rád sem ismerek lassan, de nem csak én, a többiek se. Ma is láttam, hogy azzal a piperkőc gyerekkel voltál, aki mindig úgy vigyorog rád, mintha épp (...)
Rae meg hogy jön ide, de komolyan? Nem tehetek róla, hogy szegényke egy kicsit elfuseráltra sikeredett, na. Biztos csak a genetika, megesik az ilyen. De nem is húzom fel magam ezen, sokkal inkább örülnöm kéne. Tudom ám mi bosszantja Taylort igazából és hülye leszek nem kihasználni a lehetőséget, hogy az orra alá dörgölhessem.
- Hát most na. Rám legalább két Ashley is szívesen mosolyog, nem úgy, mint rád. Pontosan jól tudom, hogy még mindig azon vagy kiakadva, hogy Ashley az én barátnőm, és nem a tied. De tudod mit, Taylor? - kérdem, majd a füléhez hajolok, hogy belesúgjak valamit, amit csak ő hallhat. Miután elhúzódom tőle, hatalmas vigyorral konstratálom, ahogy eltorzul az arca mondandómtól.
- Na tudod hová menj, Bennett! - förmed rám, majd egy megsemmisítő pillantást követően hamar sietősre fogja. Még arra is futja közben, hogy a vállával nekem jöjjön, de ez legyen a legkevesebb. Szeressünk mindenkit, hashtag világbéke.
- Na jó, ha nem bánjátok, inkább majd később folytassuk a csevegést. Farkas éhes vagyok és ilyenkor sokkal kiállhatatlanabb tudok lenni.
Rae pedig igazán jöhetne. Ha egy percen belül nem lovagol ide Pónifalváról, egyedül megyek enni.

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16k1s-d13bd025-01ad-4cd9-8f70-99ad74b69cf6.png?fbclid=IwAR1QGWKW4gmWJIhpASp3OqClbzJupAx50bCRA9gyfjGhG2m-XTW2MRkV3KQ
Udvar

- Rendben, és köszönöm mégegyszer. - egy aprócskát bólintok Helen és Timothee felé, majd egészen addig figyelemmel kísérem alakjukat, mígnem elnyeli őket az iskola bejárata.
- Tényleg rendes tőled, hogy segítesz. - bizakodva mosolygok a lányra, aki szemlátomást már az udvaron elkezdi keresgélni a cuccaim. Emlékeim szerint a folyosón hagytam el őket, ahogy ledobtam őket a szekrényem előtt, úgyhogy ott talán érdemesebb lenne folytatni a keresgélést. A lányra ekkor hirtelen rátör a köhögés, mire csak egy halk jobbulást kívánok. Szegény lehet megfázott ebben az őszi időben, és jogosan...a napokban mintha tényleg hűvösebb lenne a levegő. Nem kerítettem ennek túl nagy jelentőséget egészen addig, mígnem felém nem fordul. Jericho hiába beszél hozzám, én azonban mégsem a hangjára összpontosítok, hanem arra a kisebb vöröslő foltra, ami a ruháján díszeleg. Ez az előbb még nem volt ott, azt biztosan észrevettem volna.
- Jericho. Hiszen te...te vérzel! Mondd, minden rendben? Mit segítsek? - tekintetemmel cikázva pásztázom hol a foltot, hol a lányt. Le se tagadhatná, hogy az valóban vér...tudom, hogy az. A napokban sajnos kicsit többet is láttam belőle, mint amennyit egész életemben akartam.

Utolsó módosítás: Kyara (2019. 04. 27. - 16h48)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/7209f748-9ff2-4ab9-b209-a10a64656280/dd7cdao-03193e4a-1abb-498c-be73-26134dd29ea8.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzcyMDlmNzQ4LTlmZjItNGFiOS1iMjA5LWExMGE2NDY1NjI4MFwvZGQ3Y2Rhby0wMzE5M2U0YS0xYWJiLTQ5OGMtYmU3My0yNjEzNGRkMjllYTguZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0._WSXJRkBLxZY__r6M0ZjXtWq9bx8poJHqNftBqN3U4U

Kijelentkezve

#462 2019. 04. 27. - 21h14

Árnyék gárda
Égöv
Zöldfülű
Égöv
...
Üzenetek: 136

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd16a9t-31cfedaa-830b-4b02-a0d8-cb509c4624cd.png

Folyosó

Nem tudom. Egyszerűen csak nem tudom felfogni, hogy miért nem vagyok képes vele jóban lenni? Mármint, vele egyáltalán nem! Hiszen a legtöbb emberrel legalább... Valahogy, még csak kerülni sem tudom, mert mindig összefutunk. A klub, a folyosó a tükörterem és persze facebookon mindig szembe jönnek a képei.
És, egyáltalán nem erre van a termem, szóval kivárom a felszívódására adott pár másodpercet, mert most nincs kedvem hallgatni a szentbeszédet arról, hogy három hónap alatt még a legalapvetőbb dolgokat sem tanultam meg, például a termem hollétét, szóval ideje lenne GPS beszereltetésére abba az üres fejembe. Még akkor sem, ha lenne némi igazság Raeföldjét illetően.
- ... - Pár lépés után, immáron a helyes irányba, csupán meglepett pillantással nyugtázom alakját, miként elmegyünk egymás mellett, majd hirtelen elönt egy csikis érzés, és a nevetés sem marad el. Vidáman pillantok hátra vállam felett, és ha az előbb még úgy éreztem, hogy szörnyűséges dolgok várnak rám, valahogy most mégis egy kellemes, meleg érzés kerít hatalmába az ebédünket illetően. Főleg, mikor széles háta eltűnik a sarkon, és én még mindig csak őt lesem, mintha kaptam volna egy tábla csokit, ami szivárványos unikornis szőrbe van csomagolva, és úgy csillog, mint egy diszkógömb.

Óráim felén olyan elvarázsoltan ücsörgök, mint egy sziporkázó gomba. Legalább háromszor kell megszólítania a tanárnak, mire egyáltalán rájövök, hogy milyen órán is ülök. Erre a mai napra úgy érzem, szinte fel is adhatnák a próbálkozást, hiszen csak egy dolog jár a fejemben: vajon, ha Mimire kötnék egy szivárványszínű, csillogó szalagot, és feltenném instára, akkor lehetne belőle a következő Nyan-cat? Oké, ez csak a második, mert az első túl cinkes, hogy bevalljam, még magamnak is. A legszörnyűbb az egészben az, hogy tudom nem lenne szabad, de valahogy mégis képtelen vagyok kiverni fejemből Vincentet, mintha indával kapaszkodna minden egyes gondolatomhoz.
- Tiszta selymes haja van... - motyogom elgondolkodva, mire olyan nagyot sóhajtok, hogy lendületesen zuhanok hátra a székkel, lábaimmal a nyakamban. - Au...Au...Au...!
- Rae! - kiált rám Tiffany, miközben kibogozza a Raegombolyagot. - Jól vagy?!
Miután megnyugtatom, hogy pusztán egy szellemcica dörgölőzött hozzám túl erősen, szóval semmi baj sem történt, gyorsan összeszedem a cuccomat, és inkább eltolom magam a következő órára, mert már csak ez választ el az ebédtől, azaz a furcsa jelenségtől, ami miatt egyre jobban ég a gyomrom.
Egy gyors kör a mosdóban, mert hát mégsem mutatkozhatok előtte kócosan, meg... Izé. Miért is nem? Miért is volt annyira fontos előtte tükör előtt illegetni magam? Fene! Mély levegő, Rae. Kifúj. Irány a menza!
Bizonytalan, de sietős léptekkel indulok meg a zsongó diáksereggel együtt. Szinte az ajtón sem kell belépjek, hogy meglássam a gumilabdaként pattogó Vincentet. Ennek eredményeként arcomra idétlen mosoly ül ki, de időm már nincs reagálni, mert meglátom Taylorékat, így azonnal visszább is veszek. Nem akarom, hogy miattam kerüljön bajba, mert sokkal jobban hangzik, mintha azt mondanám: hogy nincs merszem odamenni mellé. Így nem. Megvárom, amíg eltűnnek a színről, hogy aztán egy bátortalan mosollyal lépjek mellé.
- Szereted a málnás-túrós süteményt? - Mert ebből kettőt hoztam. Mert, nem felejtettem el, hogy mit ígértetett velem. Mert... És... Mindegy.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#463 2019. 05. 01. - 10h40

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 715

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd28ygm-0b178bbc-3046-482e-b85d-ec2e4cfa00cf.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzIxZWUyNDIwLTI4MzMtNGU1ZC05YWY1LTgyMTBjZTkxZWZkYVwvZGQyOHlnbS0wYjE3OGJiYy0zMDQ2LTQ4MmUtYjg1ZC1lYzJlNGNmYTAwY2YucG5nIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JcMhf6rX_3JdubWcSOuvOrmqjwM8Se0yg3vOMrOf66E
Udvar

Jaj ne. Ne. Nenenenene.

- Én, izé, khm... -szólalok meg szinte azonnal, hogy ne legyen kínos hallgatás, ami alatt visszatérhet a fiú szívébe a pánik és félelem. De hamarabb szólaltam meg mint elkezdtem gondolkozni, nem tudom mit mondjak.
- Öhm, szóval... Nincs gáz. Néha megtörténik, aztán egy picit vérzik, egy kicsi feljön és elmúlik. Semmi komoly. -füllentem neki, ügyesen kikerülve azt, hogy az előző futóverseny miatt jött elő.- Segíteni sajnos nem tudsz, de tényleg ne aggódj. Nem fáj és már hozzászoktam! -teszem hozzá egy mosollyal, bár ismét füllentettem egy picit. Majd... Majd később beszélek róla vele... Talán. Amikor nyugodtabb a helyzet.
-Nade! -szólalok meg élettel telibben, miközben összecsapom a tenyeremet- Itt nem igazán látom a dolgaidat. Mit gondolsz, merre lehetnek? -kérdezem tőle egy széles mosollyal. Légy pozitív Jeri, tereld el a figyelmet. Ha már óráról lógsz, tedd magad hasznossá!

Gyors megjegyzés: Nyugodtan lehet úgy venni Hiro következő reagjában, hogy Jerinek elmondta, hogy merre vannak a dolgai, és elindulnak együtt befelé. Nem kell így a reagokkal annyit várni. /static/img/forum/smilies/big_smile.png


https://i.imgur.com/NY6ElPS.gif

Kijelentkezve

#464 2019. 05. 09. - 19h18

Árnyék gárda
Zirailah
Legyőzte a Dahut
Zirailah
...
Üzenetek: 2 465

Semmi baj, illetve most meg én kérek sűrű bocsánatot! ^^"

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd1c9p7-7a3bfdf6-774a-428a-82d6-4ef372c75e01.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzIxZWUyNDIwLTI4MzMtNGU1ZC05YWY1LTgyMTBjZTkxZWZkYVwvZGQxYzlwNy03YTNiZmRmNi03NzRhLTQyOGEtODJkNi00ZWYzNzJjNzVlMDEucG5nIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.BKw0073caa7y14ylcaj2n0YwPcr9pVIUqmhpxhGzoQY

Könyvtár

Amikor felmerül a tűzidomárság gondolata, az elmémben felvillan egy-két kép ahogyan a tűzzel "játszom". De aztán hamar felváltja egy másik, ahogyan az empátiás képességemet használva segíthetek másoknak. Így Antheia állítására helyeslően bólintok.
- Igazad lehet. A tűzidomárság jó harci eszköz, főleg ebben a jelenlegi helyzetben. Bár, ha őszinte szeretnék lenni ki nem állhatom az erőszakot - összepréselem az ajkaimat, némi szünetet tartok - ugyanakkor lehet az lesz az egyetlen járható út a csapat számára.
A gondolatra kiráz a hideg, valamint liftezni kezd a gyomrom. A lány vállára helyezem a kezemet és finoman megszorítom.
- Eltűnt, nagyon úgy néz ki, hogy nyomtalanul. Belegondolni sem merek, hogy esetleg.. - mély levegőt véve folytatom a megkezdett mondatot - talán már nem él és már csak a holtteste kerülhet elő. Ha előkerül.
Idősebb diákként próbálom magam tartani, m ert fogalmam sincsen Anty-t mennyire érinthetik meg a hírek Hettie-t illetően. Bár első benyomás alapján eléggé.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/3fd8e9ed-4b00-4e26-95ed-d69014253ff0/dd5w41i-8ebb8e28-12a6-485e-abd3-69ce4b40df40.gif?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzNmZDhlOWVkLTRiMDAtNGUyNi05NWVkLWQ2OTAxNDI1M2ZmMFwvZGQ1dzQxaS04ZWJiOGUyOC0xMmE2LTQ4NWUtYWJkMy02OWNlNGI0MGRmNDAuZ2lmIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.JAhcOMHgQ7qDKDHCcyVt5bb22RId5GIin3NGkqOGea0

Kijelentkezve

#465 2019. 05. 14. - 20h04

Árnyék gárda
Luxanna
Unikornisok cinkosa
Luxanna
...
Üzenetek: 368

https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dd4bg6q-f4bcf8ae-59ed-4bc7-9522-19daa9ac83b2.png?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7InBhdGgiOiJcL2ZcLzIxZWUyNDIwLTI4MzMtNGU1ZC05YWY1LTgyMTBjZTkxZWZkYVwvZGQ0Ymc2cS1mNGJjZjhhZS01OWVkLTRiYzctOTUyMi0xOWRhYTlhYzgzYjIucG5nIn1dXSwiYXVkIjpbInVybjpzZXJ2aWNlOmZpbGUuZG93bmxvYWQiXX0.BimDCyi87tRrYPMx3iMBVL0iV6wE_j6vhCTMyauhPdA
könyvtár

Az erőszak lenne az egyedüli járható út? Belegondolni is borzasztó. Viszolyogtat. Utálom. Gyűlölöm. Gyűlölöm mások bántását. És, ha muszáj lesz? Én biztos nem leszek rá képes! Még a légynek sem tudok ártani, még akkor se tudnék, ha tulajdon életem múlna rajta. Talán a többiekért… Értük talán képes lennék, de nem tudom, sohasem próbáltam még. És mi lesz akkor, ha nem is tudok majd? A képességemmel amúgy se tudnék, hiába szupi. Ebben igaza van Jacie-nek, jobb lenne vannak a miénknél erősebb képességek, hiába van meg a saját szépségük, és varázsuk.
– Nem is tudom… Ez lenne az egyedüli járható út… – ismétlem el még egyszer. – Amúgy, ha konkrét fizikai támadásra nem is alkalmas, hidd el nagyon nagy hasznát fogjuk még venni. – Próbálom amolyan “biztató” mosolyra húzni ajkaimat, holott úgy tűnik én vagyok az, akinek erre van szüksége. Egyszerűen nem tudok túllendülni az erőszak idegenségének gondolatán. Szeretnék pedig, nem szeretném, hogy rányomja bélyegét napomra, hogy itt keringjen körülöttem ennek a hangulatnak a szürke fellege. Gondolj a pillangós matricákra, gondolj a pillangós matricákra! Gondolj Nana-ra! Gondolj valami szépre, valami vidámra!
Ám gondolataim elterelése nem sikerül, hisz feltettem a kérdést, és most megkaptam rá a választ. Másodpercekkel ezelőtti próbálkozásaim értelmét vesztették, már látom az esőfelhőt. Kövér cseppek gyülekeznek a sötét vattapamacs belsejében, a szemeimben. Lesokkolt az, amit hallottam.
– Hogy… hogy mi? – fakad ki belőlem az értetlenséget sugalmazó kérdés. – De kik lehetnek ilyen kegyetlenek?! – Próbálj nem gondolni arra mit történ(hetet)t, ne hagyd, hogy fikcionális képek hada öntse el elméd ezzel az egésszel kapcsolatban! Bár a lány keze a vállamon alapvetően nyugtató hatással lenne rám, ezesetben nem. Kétségbe esettem próbálok nem gondolni a rossz dolgokra. Pillangós matrica, pillangós matrica! Ne lássa az arcodon, hogy rosszul vagy, ne lássa!


https://i.imgur.com/v2mZqe7.gif

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 17 18 19