Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 9 10 11 12

#251 2019. 02. 10. - 17h46

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 550

Üdv!

Hiro Hasabe

Kényelmesen folytatom az ebédelést, mikor Elliott tér vissza. Ám ahelyett, hogy Abbit is hozta volna magával, egyedül foglal helyet velem szemben és síri csendben elkezd bámulni. Kérdőn pislogok rá, hogy mégis mire véljem ezt az egészet, de aztán kiböki. A terem előtt hiába várt Abbire, a lányt bent sem volt. Mrs. Lawrence közölte vele, hogy le kellett vinni az orvosiba, mivel a lány hirtelen rosszul lett és elájult. Nagyot nyelek ennél a résznél, hiszen sejtem mi váltotta ki nála az ájulást. Csak nem egy újabb látomás? Hajajj, kezd komolyodni a szitu...
Gyorsan megtörlöm a szám a szalvétával és elkezdek összepakolni, hogy nyomban felkeressem a lányt a betegszobában, de pont ekkor toppan be az említett s olyan hévvel ül le, hogy kis híján kilöttyen a poharamból a narancslé.
- Tudom hol vannak! - rivall rám Abbi, mire azzal a lendülettel ellököm magam az asztaltól s felállok. A kíváncsi szemek persze rögvest elkezdenek pásztázni, úgyhogy egy enyhe mosoly keretében ereszkedem vissza a helyemre, mintha mi sem történt volna. Oké, Hiro..ülj vissza, nincsen semmi gond.
- Huh..ez nagyon huh. - meredek a sápadt lányra és fél perces sokk után tényleg elpakolom a cuccaimat. Elliott közben hol rám, hol Abbire néz és látszólag nem tudja eldönteni, hogy tulajdonképpen hová is került. Meg mi folyik itt egyáltalán.
- Oké, öhmm. Nekem is mondanom kell majd valamit, ami nagyon aggaszt... - préselem ki a szavakat nagy nehezen magamból. Habár nem hiszem, hogy köze van Hettie eltűnésének a szektás mizériához, mégis aggaszt a dolog. Hiszen nem ez az első rejtélyes eltűnés Chestervilleben, amit még a rendőrök se tudnak megoldani. Viszont nem ez a legjobb alkalom, hogy ezeket megvitassuk, hiszen Elliott is itt van. Az lenne a legjobb, ha ezeket még a gyűlés előtt átbeszélnénk, de nem tudom, hogyan tessékeljem arrébb finoman az asztaltól. Meg nem úgy néz ki, mint aki szívesen arrébb menne, pláne nem most, hiszen Abbivel szemben ülhet...


Köszönet a csodálatos bannerért Syalrënnek!^.^https://i.imgur.com/eWO7tsa.gif

Bejelentkezve

#252 2019. 02. 10. - 18h53

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Heyho ^^

Ashley Rae Winter

Gondolataim szerteszét szállva, mintha álomképekké alakosodnának meg, de nem látom őket, mert túl gyorsan pörög minden. Vincent jelenléte, mint modell páros?
- Oh, te jó szagú szent sajtmakréla! – Normális esetben egy ilyen mérhetetlenül felnőtt káromkodás után a szám elé kapnám a kezem, de mivel éppen valaki fellökésének eredményeként csúszik ki ajkam közül, így inkább hasznossá téve kalimpálásra való szervemet, utána kapok. Meglepetten nézek rá, majd pedig eldöntöm, hogy saját bejáratú értelmező kéziszótáram hobbit részlegét a magamra való tekintettel át fogom értelmezni, mert mikor kiegyenesedik, hirtelen nem is tudom, meddig nyúlik felfelé.
-  N-ne haragudj… Jól vagyok, azt hiszem - veszem le róla mancsom, majd ujjam tördelve hajtom meg kicsit fejem, mint előadások végén. – Csak kicsit… Szétszóródtam, de veled minden rendben? – Bármennyire is hülye kérdésnek tűnik, a saját példámból tudom, hogy én azért elég erősen tudok „ütni”, hiszen a balett megköveteli az izmokat, így ő hiába elf méretű, azok is könnyen törnek. Meg kell, nézzem otthon a Gyűrűk urát. Meg is van a délutáni program, ha úgy adódik. Ekkor érzem meg, hogy azért egy kicsit arcom lüktet, de oda se neki. A tükrös teremben való tanyázásokhoz képest ez semmiség. – Cicás fánk nincs nálam, de esetleg tudok ajánlani egy kis… Kókuszrudat – húzom is elő boldogan, igaz még mindig kissé pirultan, az ez előtt történtekre való tekintettel.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#253 2019. 02. 10. - 19h21

Árnyék gárda
Zirailah
A gárda gyalogosa
Zirailah
...
Üzenetek: 2 048

Jacinda

Meglepetten pislogok párat a furcsa mondatra. Amit azt hiszem inkább káromkodásnak szánhatott az illető. Vagy is gondolom. Utánam kapott, így a földdel való érintkezést sikeresen elkerültem. Azért ennek örülök, mert még csak a farcsontom beverése, vagy pár lila folt hiányzott volna a kellemes napomhoz. Szeretem a lila színt, de ne ebben a formában kerüljön rám lehetőleg. Ugyanolyan meglepődött az arckifejezése, mint az enyém csak gyanítom másmilyen indokból. Sóhajtok egy aprót. Egy részt örülök a magasságomnak, mivel így nem kell másokra támaszkodnom, mindent elérek különösebb megerőltetés nélkül. Másfelől meg hajthatom le a fejemet, különben lefejelem az ajtó félfákat, meg bármi mást, vagy alap esetben megbámulnak. A srác kissé dadogva ugyan, de hozzám hasonlóan bocsánatot kér és aggódva érdeklődik a hogylétem felől. Zavarban van, látni és érezni rajta egyaránt.
- Köszönöm szépen jól érzem magam. Megmentettél egy zuhanástól. - aprót biccentek hangsúlyosítva a válaszomat, illetve próbálok egyszerre nyugtatólag és barátságosan mosolyogni rá, hátha elül a zavara, vagy valami hasonló.
Újabb meglepődés érzése ül ki az arcomra ebben biztos vagyok. Löktek már fel korábban is, de ennyire kedves gesztussal nem próbáltak még meg kiengesztelni.
Boldogan tartja a kezében az édességet, ebből látszik, hogy mennyire szeretheti. Pár pillanatot várok az ajánlata elfogadásával elvégre nem szeretnék bunkó lenni vele szemben. De megenni sem szeretném előle az egészet. Végül a legkézenfekvőbb megoldás mellett döntök.
- Újfent köszi - elveszem a kezéből a rudat és félbe töröm, az egyik felét magamnál tartom, a másikat visszaadom - osztozzunk rajta!
Remélem nem veszi sértésnek a cselekedetemet!

Utolsó módosítás: Zirailah (2019. 02. 10. - 19h25)


https://i.imgur.com/Q3g6Nxi.gif

Bejelentkezve

#254 2019. 02. 10. - 21h32

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Ashley Rae Winter

- Örülök, hogy segíthettem! – virulok ki azonnal egy édes mosoly keretében, habár aztán olyan gyorsan váltok át gondolkodóba, hogy talán pislogni sincs ideje. Hiszen, azért nem tudom mennyire volt helyes ezt így kijelenteni, de úgy tűnik ő a Raerikán sokadik áldozata a mai napra. Biztosan vagyok olyan vészes, mint a Katrina hurrikán, ha nem végzetesebb. – Oh, ezzel nem szép viccelni, Rae… - rázom meg a fejem sutyorgásom után, mint mikor éppen Mimivel szoktam tárgyalni.
Ahogy látom minden rendben van vele, mosolyogva töri félbe a rudacskámat, majd pedig kedvesen nekem adja a nagyobbik felét, amiért örökre hálás leszek neki! Most jut eszembe, hogy biztosan láttam már valahol, ilyen tűzvörös hajzuhataggal nehezen tud beolvadni.
- Milyen menő lenne, ha igazából egy tűzvarázsló boszorkány lennél! – kerekedik ki a szemem, ahogy a gyenge nap sugaraiban meg-megcsillan egy tincse. Ijedten rándulok össze, majd akadozva javítom magam ki. – Nem úgy értettem, hogy boszorkány lennél! Mindenképpen valami belevaló tűz… Olyan vagy, mint Melissandre a Trónok Harcából, de nem akkor mikor leveszi a medált! – Milyen király lenne, ha benne lenne a csoportunkban, mert akkor biztosan ilyen nevet adnék neki. Apropó, komolyan én maradok az admin ott? Nem, mintha ennek lenne bármi vonzata. Sőt! Rakhatok be smileykat a csoportba, meg mindenkinek a neve mellé. Ez de muris! – Mellesleg, Rae vagyok… Vagy Ashley, Ash. Ahogyan neked tetszik. Elsős vagyok még. Ma meg is kaptam – kezdem el panaszomat csípősen. – Hogy sokszor kell majd bocsánatot kérnem még ebből kifolyólag, mert a gólyák mindig ilyenek… - Cipőmmel egy kicsit még meg is piszkálom a talajt, majd hirtelen újra ránézek. – Ne haragudj, sokszor elkalandozom mostanában.   


RaeMsg

Utolsó módosítás: Syalrën (2019. 02. 10. - 21h33)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#255 2019. 02. 10. - 22h17

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 829

Helen

Arcom teljesen kivirul, mikor Ré belemegy az ebédcserébe. Mikor magamhoz veszem a levest, meg a másodikat is a fejemben élő "angyal Helen" azér megszólal, hogy ez nem volt szép húzás tőlem, mivel a srácnak két fogása is van, míg én csak egyet tudok felmutatni.
-Jaj dehogy! - kapálózok kézzel lábbal- Isten ments, hogy a desszerteted is elvegyem. Az a Tiéd - tolom el magamtól a kókuszrúdját - Én amúgy is jobban bírom a zöldségeket.
Timothee hamarosan csatlakozik köreinkhez, én pedig hátradőlve figyelem, ahogy Selena megkapja a csipkelődést. Aztán ahogy Rére terelődik a szó kaján vigyorral arcomon fordulok én is a fiú felé. A hurrikánszerű tovatűnésére csak megcsóválom a fejem.
-Majd megszokja ezt is -csípőmet szinte teljesen kitekerve nézek Ré után - de ez most lehet tényleg sok volt neki - fordulok vissza a többiek irányába.
Az ebédem felét már sikeresen megettem, és elmondhatom azt is, aki Ré istenséggel cserél ebédet, az csak jól járhat. Fantasztikusan finomak az ételek. Kissé talán ki is maradok a beszélgetés egy részéből, ahogy az ízek mámorba hoznak. Ami még nekem is feltűnik, hogy Abbi megjelent, és leül Hiro és Elliot mellé. Az ebédem fölül kísérem figyelemmel a történéseket, Abbi nem fest túl jól a sápadt bőrével és mozgásával.
-Hé - intek a lányoknak - szerintetek Abbi megint... - elharapom a mondta végét amint eszembe jut van közöttünk olyan is, aki nem tagja a Detektív kulbbnak - rosszul lett? - fejezem be végül a gondolatot.

HelenMsg

Utolsó módosítás: Appuru (2019. 02. 11. - 17h18)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcxucnl-7435ecd9-5caf-4403-923f-8f8f8905664f.png?fbclid=IwAR0OjOYRV4e6xhfvw9fPqGxKL4hM_h-7UUrYdJ8eNkkcRVTvfI9yUXeGnacKöszönet a csodás bannerért Syalrën becses személyének!

Kijelentkezve

#256 2019. 02. 10. - 22h41

Árnyék gárda
Zirailah
A gárda gyalogosa
Zirailah
...
Üzenetek: 2 048

Jacinda

Úgy tűnik olyasmi típus, mint én. Feldobja, ha valakinek, valakin segíthet. Aranyos fiú mit ne mondjak. Na nem olyan értelemben. Csak szimplán kedves tőle ez a lelkesedés. Valamit motyogott az orra alatt, amit nem értettem, de inkább kihagyom a rákérdezést. Mindenkinek vannak apróbb, furcsa szokásai, amiket jobb ha az ember figyelmen kívül hagy, ha szeretne jó viszonyban lenni az emberekkel. Ahogy a kókuszrúd felét eszegetem a fiú szeme hirtelen kikerekedik és elejt egy mondatot. A reakciójára, meg úgy az egészre reagálva muszáj vagyok nevetni és megcsóválni a fejemet.
- Ugyan semmi probléma - legyintek közben egyet - látod jól mulatok rajta, feltéve ha nem veszed sértésnek. Bár másképpen látom.
Az újabb, ezúttal Trónok harca hasonlaton már tényleg kénytelen vagyok levegőhiányig nevetni. Amikor végre oxigénhez jutok rajtam a bemutatkozás sora.
- Jacinda a nevem. De ha úgy jobb akkor Cinda, vagy Cin.
Tartok egy pici szünetet, majd folytatom a mondandómat. - Egyébként szerintem sok minden számít az évfolyamon kívül. Negyedikes vagyok, még is igyekszem mindenkivel ugyanúgy kommunikálni, legyen az a saját korosztályom, vagy nálam fiatalabb.
Újra megrázom a fejemet, ezúttal tagadólag. Hogyne! Majd pont tőlem kér bocsánatot amiért panaszkodik? Jó persze még kevésbé ismerjük egymást. Ezért nem tudhatja annyira, hogy a személyemben egy igazi lelki szemetesre, akarom mondani támogatóra talált.
- Ugyan már! Ne kérj ezért bocsánatot. Ki kell adnod a feszültséget. Magadnak ártasz vele, ha bent tartod.
Ugyan kicsit megkésve, de azért magamban elképzelem milyen lennék egy tűz labdát a tenyeremen tartva. Elég komikus a látvány.

Utolsó módosítás: Zirailah (2019. 02. 10. - 22h43)


https://i.imgur.com/Q3g6Nxi.gif

Bejelentkezve

#257 2019. 02. 10. - 23h25

Abszint gárda
Lynner
Most érkezett
Lynner
...
Üzenetek: 7

Szió, Zira! :3

Leslie Sage Dawkins

Nem tudom hirtelen hova tenni a rettegését. Avagy de, ha úgy nézzük, hogy az előbb is épp azt a bandát hagytam ott, amelyiktől... hát, mondjuk úgy, hogy jogosan retteg. Ez azért kicsit bánt. Ahogy az ajkamba harapva hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a bűntudat, lassan elengedem a reményt - nem akar segíteni. Vagy a füzetem rettentette el, vagy a már fentebb említettek. Még egy fokkal ráteszek azért a segítségkérő tekintetemre, amikor szemeink találkoznak. Úgy látom, észrevett valamit a füzetemben, de biztosan nem a pillantásom hatotta meg.
Kérnie sem kell, máris felpattanok a padról és lehuppanok mellé egy odahúzott székre. Azért egy percre csendben elszégyellem magam, miközben figyelmesen hallgatom szavait. Abban a keszekuszaságban, ami akkor a fejemben és a füzetemben egyszerre lett úrrá tegnap, igazából nemcsoda, hogy elírtam valamit. Csak ciki...
Én ezt eddig így sose gondoltam végig. Pedig mennyivel... logikusabb. Egy kicsit bekavartam magamnak, azt hiszem. Egyszerűen csak pontosan követnem kell a megadott lépéseket. Két példát is átbeszéltünk, hála az elírásomnak - avagy inkább annak köszönhetően. Megértettem, azt hiszem; azt már legalább is tudom, mit csináltam nagyoooon rosszul.
Épp megveregetném a vállát, hogy látod, így tudsz nekem pluszt adni! És mert, bár halkan, de egyébként nagyon jól magyaráz. Még az sem zavart, hogy nem néz rám megerősítésért, vagy bármi, annyira érthetően végigment a feladat helyes megoldásának a menetén, kitérve a néhai hibáimra. Végiggondolva azonban azt, amit eddig tudok róla, az utolsó pillanatban csak a széke támlájára teszem a kezem. Megköszörülöm a torkom, mivel látom, hogy most végre a reakciómra vár.
- Szóval... Ő végül egészséges hordozó lesz? - mutatok az utolsó, az én füzetemben még hibásan kitöltött mezőre. Most vagyok olyan félénk és tétova, mint Ő korábban. A csengő szó hallatán sem zavartatom magam. Direkt nem nézek Ryan megoldásaira, mert tőle várom a megerősítést. Ennek már jónak kell lennie, ugye?
- Ez ugye tegnap sem ment valami fényesen az órán, amit Mr Brightmore észre is vett rajtam... - húzom el a számat, ahogy lassan újra megelevenedik előttem a jelenet. Ahogy csalódottan a padra ejtem a fejem, a hasonlóan kibogozhatatlan órai jegyzeteim felett - csak éppen azt felejtem el, hogy kedvenc tanárunk éppen a padom mellett áll. Tuti megszán pár perc pluszfigyelemmel ma, csakhogy kritizálhasson, miért nem vagyok képes ezt megérteni? Mert nem magyaráz olyan jól, mint Ryan, ble!
- De ha ezek után sikerül egyet megoldanom magamtól, márpedig ebben szinte biztos vagyok, és Mr Brigi rákérdez, mi ez a hirtelen megvilágosodás, biztosan kiemelem, hogy a Te segítségednek köszönhetem! Köszönöm! Nagyon jól magyarázol különben - mosolygok rá elismerően. A telefonom folytonos rezgése azonban már egyre jobban kezd az őrületbe kergetni.
- Ne haragudj, de félek, ez valami fontos lehet - szabadkozom, ahogy végül előszedem a telefonom a blézer zsebéből. Mindig rezgőre van állítva, nem vagyok híve annak, hogy órán vagy mások előtt, éppen amikor beszélgetnénk, megszólaljon. Az olyan illúzió és jó-hír-romboló. Eh, ez a hír nem fontos, de annál szuperebb!
- Ezt lehet neked sem ártana majd megnézned - mosolygok Ryan-re eltántoríthatatlanul, ahogy felé mutatom a telefonom és a csoportot. Örülök a chatcsopinak, ami az arcomra van írva. - A detektívek meghódítják a világhálót! - tárom szét karjaimat teátrálisan, ahogy felállok, bár a hangom mellé inkább csak a mellettem ülőnek szánt suttogás. A tanár is éppen ebben a pillanatban lép be a terembe. Összecsukom a füzetem. - Tényleg hálás vagyok, jövök neked eggyel - csak nem bírom ki, fene a cselekvő fajtám, de hálám valódi jeleként finoman megszorítom a vállát, ha nem is megveregetem. Muszáj így is kifejeznem magam. Majd egy aprót intve újdonsült kedvenc 'tanárom' felé, elindulok a padom felé, mielőtt Mr Evans ránk szólhatna.

LeslieMsg

Utolsó módosítás: Lynner (2019. 02. 11. - 00h05)


https://i.pinimg.com/originals/fd/cf/cd/fdcfcd419b6c8372419525a14a1a10dc.jpg

Kijelentkezve

#258 2019. 02. 11. - 11h52

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Ashley Rae Winter

Viszonylag jól veszi az általam akaratlanul felállított akadályokat, nem tudom biztosra, hogy nálam ez valami beépített reflex, ha valakivel szóba elegyedek, vagy pedig valaki megátkozott, de az biztos, hogy nem vagyok egyszerű eset szocializáció terén. Habár, velem viszonylag könnyű beszélgetni a visszajelzések szerint.
- ... - Kissé félszegen gyűrögetem tovább ujjaim hátam mögött, mert olyan nagy svunggal nevet, hogy szinte könnye kicsordul. Kissé gyűlik a feszültség a gyomromban, hiszen nem akartam ekkora nagy butaságot mondani, de anyukám szavai segélyként kúsznak be gondolataim közé, mindig azt mondta, ne vegyem a lelkemre, inkább csatlakozzak be én is. Ha nem is olyan nagy hévvel, de mosolyra fakadok, megvárom, hogy végezzen.
- Jacinda? - kérdezek vissza a kiejtés végett, mert nem szeretném megbántani az esetleges tévedés miatt. - Ez egy virág név, igaz? - Még a válasza sem szükséges, máris érzem magam körül anyukám hatalmas télikertjének illatorgiáját, ahol gyerekként órákat játszadoztam a megannyi színpompás virág között. Érzem annak a sötétlilás virágnak a jellegzetes illatát, és valamiért úgy érzem, de legalábbis megjelenik lelki szemeim előtt az, hogy a vörös haj helyett jobban illene hozzá az a szín. - Ez igazán rendes tőled! - Ismét kedves mosolyra húzódik szám, mert jó ezt hallani mástól is. - Feszültséglevezetésben jó vagyok, sokan kérdezték is már, hogy emiatt olyan sima-e az arcom, de szerintem azért még kicsit korai lenne ráncokról beszélni...
Tekintetem egy pillanatra azért visszatér az asztalhoz, amit az előbb olyan nagy lelkesedéssel hagytam ott. Lelkesedéssel? Nem is igaz, azt erre biztosan nem mondanám. Inkább nagy átéléssel. Nem, talán az sem a legjobb kifejezés, de a lényeg inkább, hogy kicsit már bánom. Biztosan túlreagáltam, amit mondtak. De ez olyan nehéz kérdés, és nincs rá válaszom. Bárcsak lenne egy mágikus golyóm, amit megrázva kidobná nekem a válaszokat! Ha megkérdeznék, hogy "Milyen típusú lányok jönnek neked be?", akkor én megráznám, és a golyó kidobná, hogy "Igen." Na, várjunk csak! Erre golyó nélkül is képes lennék! Sőt, ez kifejezetten Rae-s válasz lenne.
- Uhm... Oh! - pillantok az órámra. - Még át kell öltöznöm! Örültem a találkozásnak Jacinda! A kókuszrudak istene legyen veled a nap további részében! - Már fordulnék el, mikor hirtelen eszembe jut egy kiegészítés. - Oh, és természetesen doromboló macskafánkoktól illatozó délutánt! - intek még pár vidámat, majd pedig elindulok eredeti terveim szerint a színjátszó szakkör termei felé.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#259 2019. 02. 11. - 13h59

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 550

Vincent

Az órák további részében se erőltetem meg magam...még a végén magamra se ismernék. Sokkal jobban izgat az, hogy vajon mit szólna Mrs. Lawrence ahhoz, ha az óráján kimásznék az ablakon? Mármint mióta az első padsorba lettem ültetve, azóta nem tudom levenni a szemem a mellettem lévő félköríves ablakról. Ugyan nem túl nagy, de simán kiférnék rajta. Sőt, szerintem még az a 10 centis párkány is elég lenne ahhoz, hogy én oda feltelepedjek, ha összehúzom magam. Áhh, imádom. Tündéri nőszemély egyébként, csak imádok az idegeire menni, ennyi. Nem mindegyik tanár érdemes arra, hogy produkáljam magam az óráján, de ez a nőci személyes kedvencem ilyen téren. Nem is tudom melyik a jobb: Mikor felháborodott hangnemben közli, hogy én hogyan veszem arra a bátorságot, hogy vulgáris, jómódú emberhez nem méltó szavakkal illessem az egyik osztálytársam? Vagy az, hogy mindeközben úgy remeg, mint a kocsonya és úgy kapkodja a levegőt, hogy azt hiszem menten elájul? Nehéz kérdés. Jajj szegényke...el se bírom képzelni, milyen egysíkú lehet az élete 50 és a halál között. Tipikusan az a nő, aki még a nászéjszakán is nagykabátban feküdne. Nem is értem, hogy lehet egy ilyennek férje.
Pedig most tényleg semmi rosszat nem csináltam, amiért megérdemeltem volna az első padsort. Egyedül Philipnek vágtam vissza, mondván "Verd ki a ..." de befejezni ugye nem tudtam, mert a drága Mrs. Lawrence már sipítozott is a fülét befogva és előre tessékelt két vinnyogás között. Pedig én semmi rosszra nem gondoltam. Az akartam mondani, hogy a fogát verje ki, semmi mást. Ez így evidens, magától értetődő. Eme felszólító módú ige többértelműsége, lebegtetett jelentéstartalma szinte már Vini-remekmű. Nem is értem, miért pont egy etika tanárnak kell ezeket magyaráznom...cöhh.
Szóval ablakok...sajnos csak jövőhéten lesz újfent etikánk, de addig tényleg kiokoskodok valamit, amivel ismét meglephetem majd a drága egyetlen tanárnőnket.
Órák után mindenki úgy rohan ebédelni, mintha később nem lenne nyitva az ebédlő. Mindig megmosolygom ezeket a hülyéket, akik versenyt futnak az "első helyekért". Ashley is nagyon el van tűnve, konkrétan reggel óta nem is keresett. Ashley2 üzenetét pedig értelmezni nem tudtam. Legalább adhatott volna valami jelrendszert ami alapján dekódolhatom a titkosírását.
A cuccaimat úgy, ahogy van, bevágom a szekrénybe. Nagyon erősen gondolkozom azon, hogy ma kihagyom a geológiát. Annyira nincs életerőm ahhoz, hogy Mrs. Brightmore unalmas monológját hallgassam a földkérgek mozgásáról és a Pangea születéséről. Majd, ha valami értelmesebbet veszünk, lehet benézek.
Fütyörészve ejtem a zsebembe az öngyújtómat és azt az egy szál cigit, amit még valamikor év elejéről Ricktől nyertem el. Most lesz majdnem két óra szünetem, aztán megyek haza. Avagy előbb is lelépek, feltéve ha nem lesz Abbigael-féle klubdélután. Esküszöm annyira érdekel, hogy ebből mi fog kisülni, hogy szánok rá még egy délutánt. Lelassítom lépteimet, ahogy egy érdekes párbeszédnek leszek szemtanúja. Égbekiáltó vigyorom akkor sem tudnám lelombozni, ha akarnám. Oh, nocsak...a kis fánkos fiú az idősebb csajokra gerjed? Hahh, a csajszi meg még mosolyog is, és ott a rúd! Oh, kölyök, én mondom, ebből folytatás lesz. Kis kujon, pedig az ember ki se nézné belőle...
Párbeszédük végeztével Ashley már útjára is ered, de nem hagyom, hogy ilyen könnyen elinaljon előlem. Előtte még gratulálnom kell a hódításához, hiszen a kisfiú végre férfivá érett.
- Hé, Casanova! - kiálltok utána s szaporábban lépkedem, hogy mihamarabb megszüntessem köztünk a távolságot. - Mondhattad volna, hogy elsős létedre a végzősökre buksz. Főleg az ilyen kis vörös vadmacskákra. Ezzel az ártatlan pofiddal gondolom megdöntöttél már egy párat... Na, milyenek a tapasztalatok? - nem bírom ki, hogy ne kuncogjak az előbbi jeleneten.
Nem is értem, hogy nem jöttem rá a kis titkára. Az a szőke hajú csaj tegnapról is biztosan az egyik ilyen románca. Még ilyet...úgy látszik manapság az a divat a csajok körében, hogy minél ártatlanabb ábrázata legyen a pasinak. Meg ezek szerint az sem árt, ha óvodába jár és balettozik az illető.


Köszönet a csodálatos bannerért Syalrënnek!^.^https://i.imgur.com/eWO7tsa.gif

Bejelentkezve

#260 2019. 02. 11. - 15h30

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Ashley Rae Winter

A szívem kihagy egy ritmust, mikor meghallom azt a hangot, amit egész nap hiányoltam. Apró félsz ugyan párosul mellé, de a hirtelen jött izgalom a szőnyeg alá söpri. Valami hihetetlen módon eluralkodik rajtam egy ösztönös öröm, ami szinte mindent azonnal feledtet velem, még a kókuszrudacska utolsó falatja is ujjaim között marad elárvulva. A borús időtől szürkéllő iskola hirtelen kacsalábon forgó palotának tűnik, a színei fakóból alakosodnak át vidám, önelégült tónusokká.
- Szia, Vincu! - Az apró pír orcámon már szinte rendhagyó a közelében. Na, meg e mellé jön még az is, nem kevés bátorságot kellett összeszedjek ahhoz, hogy így merjem őt nevezni. Természetesen lecsekkolva azt, hogy véletlenül se hallja meg más rajtunk kívül, mert nem akarom őt zavarba hozni csak azért, mert velem áll szóba. Elvégre én is "Nyomifalva" lakói közé tartozom. Tessék?! Hogy ő minek hívott?! - Ca... Casanova?
Jacinda hajához hasonlatos színt öltök magamra egészen fülem tetejétől a kis lábujjam körméig, a levegőt nehéznek érzem, majd pedig hirtelen realizálom, hogy csak viccel velem. Tuti, hogy direkt szórakozik velem, mint mindenki mással.
- Csak barátkoztam... - motyogom karomat védekezően fonva testem köré. Már megint ez a téma? Vajon miért olyan érdekes az, hogy nekem hány barátnőm volt már eddig? Vagy a szerelmi életem? - Én nem olyan vagyok, mint te! - Susmogásom közben tekintetemmel kerülöm őt, szerintem képtelen lennék ezt egyenesen a szemébe mondani, és igazából olyan hamar meg is bánom, mint amilyen gyorsan közöltem ezt vele gondolkodás nélkül. - Nem úgy értettem, hogy ez rossz lenne! - szabadkozom azonnal aggodalmasan. - De, én... Nem. Én nekem még nem tetszett meg sosem egy lány sem. - Hogy ezt miért éreztem fontosnak az orrára kötni? Hát azt a susmogó, jószagú, hétszűnyű koponyányimonyó sem tudja. De az volt. Nem tudom megmondani, hogy miért, de számomra fontos, hogy ezt tudja. A szívem hevesen dobog, testem zavart, én piros vagyok. Rae földje hivatalos színe lehetne ez, pedig nem a kedvenceim egyike. - És nem is ártatlan az arcom, tiszta vadmacska tudok lenni, ha akarok. - Szerintem ez hatásosabb lenne, ha közben nem csillogna a szemem, ahogy rá nézek, mert... Nem értem. Sosem fogom megérteni, hogy mi ez a különös érzés, mikor mellette vagyok.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#261 2019. 02. 11. - 17h31

Obszidián gárda
Binka
Tündérek cinkosa
Binka
...
Üzenetek: 1 294

Üdv!

Selena

Tim pont a Raenek szánt kérdésem után huppant le közénk, ugyanis azt mondta, hogy egy perc múlva csatlakozik. Még jó, hogy nem volt ott amikor "kibeszétük"!
- Ne olyan hevesen, Mr. Saedler! Ha lenne barátnője a mi kis Ré Istenségünknek, azt biztosan tudtuk volna. Az ilyen kis titkok hamar kiderülnek itt és nagy valószínűséggel akkor Rae a lánnyal nyalakodna valahol. - mondom, s szent meggyőződésem, hogy igazam is van, így magabiztosan vigyorgok rá a fiúra. - Erre gondolom nem gondoltál, mielőtt belekötöttél a kérdésembe. - mondom és végére szélesen elmosolyodom. Most egy kicsivel nőiesebb adag ennivalót villázok a számba, hisz itt ül mellettem egy velem egyidős fiú is.
Rae reakciója meglepett. Nem is kicsit. Zavarba jött, elpirult és elment. Nem igazán így terveztem, de... Van ilyen. Majd maximum beszélek vele, hogy nem vezet engem semmi féle pedofil hajlam, csak visszaütöttem a magas labdát. Viszont bocsánatot biztosan kérek, nem volt szép dolog tőlem, hogy leégettem mindannyiuk előtt.
Nyelvet öltve pillantok Jerichora, amikor ő is cukkolni kezd, hogy elijesztettem a fiút.
- Nem így akartam, na. - mondom tettetett sértődöttséggel és kezeimet összefonva nézek el egy másik irányba.
- Ó, az engem is érdekel. - nézek Timre, s a műdurcit abbahagyva nézek a göndör hajú fiúra.
Mikor Hiro feláll én is rákapom a fejemet. Hamar zavarában le is ül, nagy valószínűséggel nem gondolt arra, hogy rajtunk kívül még a fél ebédlő rá kapja a fejét a nagy hév miatt.
Mikor Helen kérdez, ránézek.
- Igen, nagyon nagy valószínűséggel. - mondom, s bólintok egyet. - De Hiro is megtudott valami szaftos pletykát, nézd az arcát! - mondom kicsit elferdítve az igazságot. Nem hinném, hogy nagyon sok mindenkit érdekel ez a "szaftos pletyka", de akinek értenie kell, az érti is, hogy mire gondolok.
- Nos, én mennék is, befejeztem az ebédem. - mondom az asztaltársaságra mosolyogva. - Sziasztok. - köszönök el, s a tálcámat visszaviszem. A cukorkát, amit Jerichotól kaptam még megeszem, majd a következő tanóra miatt a szekrényemhez sétálok. Mikor kijövök az ebédlőből, meglátom Raet, ahogy egy körül-belül egy magas vöröskével beszélget. Kicsit lassítok loholásomon, s várnám meg, hogy végezzenek, de miután abbahagyják a beszélgetést, Vincent szólítja le. Aprót sóhajtva folytatom utamat a szekrényem felé.

Utolsó módosítás: Binka (2019. 02. 11. - 17h32)


https://i.imgur.com/RNQuWRO.gif

Kijelentkezve

#262 2019. 02. 11. - 18h59

Árnyék gárda
Égöv
Újonc
Égöv
...
Üzenetek: 35

Timothee

A következő két perc anyagát nem kifejezetten sikerül feldolgoznom.
Az elsős srác megfutamodik, s én csak ekkor eszmélek rá, hogy a nevét még mindig nem tudom. Hmm...talán jobb is így.
Nem messze tőlünk egy kisebb összezördülés is kialakulóban van. A lányok az asztalnál összesúgnak, én pedig mostanra már végképp nem értek semmit. Ez a két hónapnyi kihagyás mintha két év lett volna. Kissé kirekesztve érzem magam, de ezen a későbbiekben még lesz alkalmam változtatni.
- Ja, hogy az? Már el is felejtettem. - Nevetésemből egyértelműen kihallatszik az idegesség. - Puszta félreértés volt, de sikerült tisztáznunk a helyzetet...közzel-hellyel. - Jericho úgy néz rám, mint aki átlát rajtam. Ettől csak még kényelmetlenebbül érzem magam. Kedvem támadna nekem is lelécelni.
Az viszont egyértelműen nyugtalanít, hogy pletykálnak rólunk. Pontosan ez az, amit el szerettem volna  kerülni minden áron...
Selena is tovább áll, kezdünk fogyatkozni a teremben. Érdekes, hogy amint megjelentem az asztalnál, mindenki szétszéled, de merem remélni, hogy ennek semmi köze nincs hozzám. Valószínűleg csak túlreagálom az egészet.
- Fenébe... - Az órarendemről teljesen megfeledkeztem. Azt sem tudom, melyik teremben lesz a következő órám, Selena azonban már rég elrobogott a helyszínről, mint valami cserbenhagyásos gázoló. Kegyetlen~
- Jobb lesz sietni, nehogy elkéssek... - azzal elköszönök Jericho-tól és Helentől, majd a nyakamba szedem a sulit.
Az egyik lépcsőn fel, a másikon le. Egy mérgezett egérhez hasonlítok leginkább, ami a ketrec egyik végéből a másikba szalad azt remélve, hogy ott lesz majd a kijárat.
10 perc elteltével úgy érzem magam, mint aki körbefutotta a sulit vagy ötször, holott ez természetesen lehetetlen. Olyan nagy ez az épület, hogy nagyon.
Épp a falnak támaszkodva pihenek meg egy gyors sprintet követően, amikor ismerős hangra leszek figyelmes. A fáradtságom egyszeriben tovaszáll, mindkét kezem ökölbe szorul.
Felkapom a fejem. Az előttem elhaladó diákokon túl pedig ott van Ő.
- Vincent...
Ma még nem találkoztam egyikükkel sem. Már kezdtem reménykedni, hogy tavaly óta kitették a szűrét. No meg Taylorét is.
Feltörnek belőlem az emlékek, s mire magamhoz térek, az állkapcsom már gyakorlatilag fáj, olyan szinten szorítom össze a fogaim.
Meghátrálok. Nem akarom, hogy észrevegyen. Sem ő, sem a srác, akivel beszélget. Nem tudhatom, hogy terrorizálja épp, vagy baráti beszélgetést folytatnak.
De azt tudom, hogy nekem most innen el kell tűnnöm. Egyik lábam követi a másikat, mígnem háttal beleütközök egy diákba. A falnak lök, amire felkenődöm egy halk nyögés kíséretében.
Nem érdekel. Csak csendben elvegyülök a diákok között, kezemet a lehorzsolódott csuklómra szorítva.
Haza akarok menni...

Utolsó módosítás: Égöv (2019. 02. 11. - 19h20)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#263 2019. 02. 11. - 20h06

Árnyék gárda
Zirailah
A gárda gyalogosa
Zirailah
...
Üzenetek: 2 048

Jacinda

Sokáig nem reagált, amikor nevetésben törtem ki. Először azt hiszem megsértődik, majd néhány pillanattal később azért elmosolyodik. Hogy megnyugodtam-e? Félig-meddig mondhatni igen. Következőleg a nevemre kérdez rá. Tény néha elgondolkodom anya mennyire szerethette a virágokat abban az időben, amikor megszülettem. Sajnos nem volt lehetőségem rákérdezni sohasem. Mielőtt válaszolhatnék látszik Rae-n, hogy megint a gondolataiba veszik éppen.
- Ráérsz még a ráncokkal. Majd 50-60 évesen legalább, na akkor már lehet róluk beszélni. - felelem kuncogva a ráncokra tett megjegyzésére.
- Úgy szintén örültem a megismerkedésünknek.
Vissza intek neki és a jó kívánságok hatására feldobódva indulok el eredeti célom felé. Elvégre mindjárt kezdődik az óra és a szekrényemben van a holmim.


https://i.imgur.com/Q3g6Nxi.gif

Bejelentkezve

#264 2019. 02. 12. - 11h42

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 829

Szia Ziraliah! bocsi, az előbbi reagból kimaradt

Helen

-Igen, valóban, Hiro is elég zaklatott - értek egyet Selenaval, aki ezek után nem sokkal le is lép.
Én nem is tudom, mi van velem, totál elmerengtem Abbit és Hirot figyelve. Vajon a gyűlésen nekünk is elmondják, mi történhetett? Gondolataim pedig fűződnek is tovább. Ha lesz gyűlés, akkor talán ott lesz Ryan, ha pedig ott lesz... várjunk, most vajon miért nincs az ebédlőben? Mint egy kis szurikáta emelem magasra nyakam, és jártatom körbe tekintetem az egész termen. Határozottan nincs itt, és nem is volt, akkor... nagyot sóhajtva támasztom meg fejem az asztalnak dőlve.
-Basszus... - csak ennyit tudok kinyögni, mire észbe kapok, hogy még koránt sem ment el mindenki, pedig a táraságunk létszáma igen csak megcsappant az elmúlt két perc alatt  -oh lányok... - zavartan pislogok Jericho és Miranda felé - én most asszem, megyek órára.
Kizárólag az ebédes dobozra összepontosítva pakolok el. Biccentek egy utolsót, meg további jó étvágyat kívánok, és már merülök is el újra gondolataimban. Csoda, hogy a folyosón nem ütközöm senkibe, mert nem látva az orrom elé automatice mozogva közelítem meg a termünket.
A nagy környezeti kikapcsolásnak pedig egyetlen előnye van, ráveszem magam, hogy az órák után tiszztázzam a dolgot Ryannel. Minden későbbi kellemetlenség ekerülése végett ez tűnik a legjobb megoldásnak. Elszánt fejjel nyitok be a terembe. Remélem, Mr Graham nem fogja rossz néven venni, ha a mai nap aktivitásom nagyjából a nullával lesz egyenlő. Fogadni mernék rá, nem most fogom megálmodni, mit is hozhatnék ki egy agyagdarabból. Pedig, vártam a mai órát.

Utolsó módosítás: Appuru (2019. 02. 12. - 11h43)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcxucnl-7435ecd9-5caf-4403-923f-8f8f8905664f.png?fbclid=IwAR0OjOYRV4e6xhfvw9fPqGxKL4hM_h-7UUrYdJ8eNkkcRVTvfI9yUXeGnacKöszönet a csodás bannerért Syalrën becses személyének!

Kijelentkezve

#265 2019. 02. 12. - 19h03

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 695

Jericho

Az emberek körülöttünk vészes gyorsasággal kezdtek fogyni, így én is felálltam az asztaltól.
- Sel, én is elindulok. Szia! -mondom neki, mielőtt vállon veregetem, és a tálcám lerakása után elindultam a kijárat felé. Lassan bandukoltam a terem felé, mikor hirtelen villámcsapásként tudatosult bennem, hogy minden fontos jegyzetemet a szekrényemben hagytam.
- Basszus... -motyogom magamnak idegesen, amint 180 fokos fordulatot véve gőzerővel menetelek a szekrényem irányába. Mikor odaérek, villámsebességgel kapkodom ki a kellő papírlapokat és fecniket -bár az idő még nem sürget annyira. El is indulok visszafele, mikor észreveszek egy ismerős kócos hajat a tömegben -egy ismerős sápadt arccal. Még szép hogy ismerős, alig pár perce láttam utoljára. De mégis mi történt Timotheeval, hogy így nézzen ki? Szinte azonnal átváltok anyukába, és határozottan elindulok felé, óvatosan és gyorsan manőverezve a többi diák közt. Végül csak odaérek mellé, és óvatosan elkezdem szólítgatni.
-Timothee... -szólítom meg, de a hangom valószínűleg elveszik a tömeg zsivajgásában.- Tim. -szólítom meg újból, mostmár hangosabban és kevésbé leplezett aggódással, és meg is kocogtatom a vállát. -Igazán sajnálom, hogy így megzavarlak órára menet, de... Minden rendben? -kérdezem tőle, aggódással teli hanggal és szinte könyörgő szemekkel.
Hülye kérdés... Még szép, hogy valami nem oké, a kérdés az, hogy el fogja vagy meri-e nekem mondani. Lopva körbenézek, de csak a körülöttünk lévő órára siető gyerekeket látom csak.


https://66.media.tumblr.com/57b290efe9ee5ad3fa94b54c6a2518b8/tumblr_pm3wk8idkk1shn04do1_500.gif

Kijelentkezve

#266 2019. 02. 12. - 19h26

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 550

Vincent

Csak barátkozik? Na persze, persze. Én is pont így  szoktam barátkozni a csajokkal, mondtam már? Csak valahogy mindig az lesz a vége, hogy ebből több lesz, mint barátság. De ha ő ezt így nevezi, én ugyan nem szólok rá. Szíve joga, hogy hívja a dolgot.
- Én nem vagyok olyan, mint te..blablabla - hasonló hanglejtéssel utánozom le előbbi mondatát...talán még rá is játszom egy kicsit. - Ugyan, most minek szabadkozol? Nekem aztán nem kell magyarázkodnod az előbbi szituért. Természetes, hogy a csajokra buksz, hisz ugyanaz van a lábaid között, mint nekem. Vagyis a fiúknak..a legtöbbjüknek. - pontosítok, nehogy túlkomplikálja a dolgokat. Amilyen elvont lélek, simán kinézem belőle, hogy azon kezd el morfondírozni, hogy mi van a gatyámban.
- Fogalmam sincs, hány éves vagy, de biztosra venném, hogy mikor annyi voltam, mint most te, már én is bontogattam a szárnyaim.
Mondjuk erre a korszakomra pont nem akarnék emlékezni, ha lehet. Akkoriban eléggé kiállhatatlan voltam és volt egy-két olyan húzásom, amire nem szívesen gondolnék vissza. De hagyjuk is, most van itt más, akire koncentrálhatok.
- Lehet, hogy csak későn érő típus vagy, kölyök! Vagy csak nem találtad meg az ideálod az itteni csajok közül. Kitudja. - vonok vállat. - Nekem sem a szívem csücskei, elhiheted. De ha nincs ló, jó a szamár is...persze csak akkor, ha nem zúgsz bele valamelyikbe. A szerelem biztos sz*r. - elmerengek egy pillanatra. - Már-már betegesen kötődnél valakihez, majd ugyanazzal élnéd le az egész életedet. Ugyanaz a személy motoszkálna az agyadban folyamatosan és nem tudnál egy jót bulizni sem anélkül, hogy ne bánd meg az ott történteket. Na meg az állandó kötöttségek és a kompromisszumok...blehh. Rosszul vagyok tőle.
Bizonyára nem vághatok túl értelmes arcot, ahogy ezeket boncolgatom magamban, mégis hangot adok a gondolataimnak.
- Mindenesetre úgy fűzöd a csajokat, ahogy szeretnéd. De egy jó tanács: Soha. Ne. Legyél. Szerelmes! - az utolsó szavaimat a szemeibe nézve adom a tudtára, hogy ezzel is nyomatékosítsak. Még csak az kéne, hogy valamelyik csajszi összetörje azt a kis naív cukormázas lelkecskéjét, aztán össze se lehetne kaparni a letargiától.
- Öhm. Amúgy azt még megeszed? - bökök a fél kókuszrúdra, amit ott szorongat a kezében. Túl jól néz ki ahhoz, hogy ne én egyem meg. Na meg az ügyeletes szerelemdoktornak járna valami jutalom.


Köszönet a csodálatos bannerért Syalrënnek!^.^https://i.imgur.com/eWO7tsa.gif

Bejelentkezve

#267 2019. 02. 12. - 20h24

Árnyék gárda
Égöv
Újonc
Égöv
...
Üzenetek: 35

Timothee

Lehajtott fejjel sodródom a diákok zavaros árjában. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem tudom, merre van az arra, mégsem igyekszem már olyan nagy hévvel, hogy ráleljek az osztályteremre.
Rengetegen haladnak el mellettem, párbeszédfoszlányok jönnek és mennek. Meg akarom várni, hogy megfogyatkozzanak az emberek a folyosón, és majd csak akkor megyek fel a nővérszobába (Már ha van ilyen. A szabadon használható helyszíneknél nincs feltüntetve, de az iskolákban szokott lenni általában.).
Ekkor nyúl utánam egy kecses kéz, ami valósággal kiránt a gondolatok forgatagából. Megtorpanok. Tekintetem rásiklik, de hajam takarásából csak apró részleteket látok. Felé fordítom a fejem, s végül az egész testem.
- Jericho...? - Megrökönyödöm. Annyi ember közül pont ő? Ő állít meg? Csak arra tudok gondolni, hogy észrevette a pár perce történteket. Szótlanul figyelem őt, árulkodó jelek után kutatva. Egy elszólás, egy félmondat, egy gesztus. Ő azonban semmilyen formában nem realizálja a helyzetet, és így szabadon füllenthetek bármit.
- Nem órára megyek. Épp az iskola orvoshoz tartok. - Kettőnk közé emelem a kezem, hogy láthassa a csuklómon éktelenkedő vörös foltot. Egyetlen nagyobb karcolás látható csak, amin ki is buggyan a vér, de egyébként egy hétköznapi horzsolásról van szó.
- Semmi komoly, de lehet, hogy jobb lenne lefertőtleníteni és átkötni. Ha kidörzsölöm, sosem gyógyul be. - Visszaengedem a karom magam mellé. Tágra nyílt szemekkel figyelem őt. Noha nem most találkozunk először, a külsejét kénytelen vagyok megbámulni minden alkalommal. Igazán...figyelemre méltó ez az uralkodó fehér szín.
Egy letisztult, pasztell színű háttér és egy lenge, földig érő ruha. Mindössze ennyi kellene, hogy...
Ehh, fene! Lassan már mindenkiben csak a fényképanyagot látom. Kicsit beteges.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#268 2019. 02. 12. - 21h33

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Ashley Rae Winter

Miként is volt az a vidám színvariáns, ami körbelengte az egész folyosót, mint valami instagram filter a legszebbek közül. A kacskaringós testtel daloló madarak és tipegő cicás fánkok a háttérben, akik szivárványt hagynak lábnyomaik után? Valahogy... Valahogy egyre jobban, gyorsabban tűnik el ez az egész, ahogy Vincu beszél. A világnézete nem kissé elszomorító, az pedig csak betetézi az egészet, hogy egy-két másodperc alatt vázolja fel, aztán a ráadás, mikor megnyomja egy adag fekete tejszínhabbal, ahogy a szerelemről kezd el beszélni, és ... És azt hiszem, hogy akkor tűnik el az utolsó egyszarvú is Raeföldjéről. Egy időre. Arcomra kiül az értetlen, már-már szomorkodó kifejezés, amit egy kis idétlen toporgással fejelek meg, de még mindig jobb véglet az, mintha kisszéket hoznék, és rajta végezném el a műveletet.
- Rád férne egy kosárnyi szívecske alakú fánk. - Igen. Ez így mind az összes konklúzióm a hallottakra első szimatra. - Azt pedig tartsd meg magadnak, hogy mi van odalent. - Ezt, ha akarnám sem tudnám motyogáson kívül másmilyen hanghordozással közölni. Ez volt mondandója legfontosabb része, nem igaz? Vagy csak én vagyok ilyen szétszórt, hogy ezzel foglalkozom fél órája? Lehet, hogy titkon szívecskés alsóneműje van. Szerintem illene a személyiségéhez. Hozzátenném, hogy nekem van fánkos, ha ez érdekelne bárkit is. - Ne beszélj így Ashleyről! Mit szólna hozzá, ha hallaná - húzódom vissza egy kicsit. - A szerelemről alkotott véleményed pedig egyáltalán nem tetszik! - És valamiért kifejezetten sz(tina)rul esik. Ennek van értelme?! Szerintem egy icurka-picurka sem, de én már semmit sem értek a mai nappal kapcsolatban, szóval azon se lepődnék meg, ha egy elefánt méretű Mimin lovagolna be apám, hogy elvigyen megkeresni a szivárvány végét. Oh, ez tetszene. - Te tudod, hogy mi van a szivárvány végén?
A kérdés lehet értelmetlennek hat elsőre, de igenis kapcsolódik a témához! Legalábbis Raeföldje törvényei szerint biztosan, szóval amíg végiggondolja ezt a komoly kérdést, nagyon határozott arcot vágva húzom ki magam.
- Unikornisokon kívül még, ami biztos az a szerelem, szóval... Egyszer majd elviszlek oda, és megnézzük, hiszen nem alkothatsz úgy véleményt, hogy sosem volt még benne részed! - Halványan előre, majd ismét hátra billenve hintáztatom magam lábujjaimon. Arcom szinte már-már kicsattan az izgatott mosolytól, mert kivételesen biztos vagyok a dolgomban. Majd megváltoztatom a véleményét, mert meg tudom. A szerelem olyan szép dolognak tűnik! Kecsesen lágy, feszesen erőteljes. Kétségek cirkusza a megnyugvás szeretetével karöltve, a rózsaszín köd okozta mámor, és az a sok-sok érzelem végtelen palettája festi be olyankor az eget. Még apám is volt szerelmes, ebben biztos vagyok. - Ezt nem ígérhetem meg neked. A szerelem csak úgy jön, ismeretlenül kopogtat be. - Tudom. Ebben most biztos vagyok. - Szóval, vigyázz! Mert egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy... Kopp-kopp! - Aprót kopogtatva a fején nyújtom neki oda a rúd maradékát, mert ezek után megérdemli. Nem tudja még, mire vállalkozott. Tekintetemben megcsillannak a bennem zajló érzelmek, amik úgy dúlnak, mintha a Raerikán most is tombolna, de jól esik. Régen éreztem magamnak ennyire lelkesnek valamiben.

Utolsó módosítás: Syalrën (2019. 02. 13. - 08h35)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#269 2019. 02. 13. - 09h49

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 9 550

Vincent

Oh, jaj. Na ne, ezt nem. Nincs az a isten, hogy nekem egy kölyök osztogasson szerelmi tanácsokat. Arcom hirtelenjében komorodik el, ahogy elképzelem a szituációt. Ugyanolyan lennék, mint ő, mindenkinek vigyorogva nyomnék egy cica fánkot a kezébe két elegáns balettmozdulat között s nem felejtenék el idétlenül vislekedni sem, mert az láthatólag hozzájár a csomaghoz. Biztos, hogy nem.
Látszólag zavarban van, vagy nem is tudom. Ezt a sorozatos toporgását sose tudom mire vélni. Gyerünk Vince, agyalj miképp tudod közölni a gyerekkel, hogy nem kérsz a tanácsaiból...
- Hahh, kösz de kihagyom. Khm. - finoman köhintek egyet, nehogy olyat mondjak, amivel végleg letöröm az unikornis szarvát. - Azt hiszem magadnak kell fellelned a naagy szerelmedet a szivárvány végével együtt, ha ennyire vágysz rá. Én biztos nem tartok veled erre a kalandtúrára. - kezeimet lemondóan magam elé emelem és heves fejrázásba kezdek. Előre sajnálom az illetőt, akibe ez a kis bolond majd fülig belezúg. Minden bizonnyal őt is el fogja halmozni fánkokkal és undorítóan cukros rózsaszín ködben lebegnek életük...azaz a kapcsolatuk végéig. Kizárt, hogy valaha is komoly kapcsolata legyen egy ilyen selyembe bugyolált vattapamacsnak. Előbb leszek tőzsdecápa a Wall Street-en.
Miután megkapom az engedélyt a rúdra, kihámozom a kezei közül és nekiállok elfogyasztani. Mit ne mondjak egész jó íze van azt leszámítva, hogy nemigen eszek ilyesmiket.
- Ja, amúgy meg Ashleyt sose szerettem, és ő sem engem. - nyögöm ki két rágás között. - Taylor az ideálja, ezt mindenki tudja. Velem csak azért van, mert kölcsönösen tudunk nyújtani valamit egymásnak, semmi több. Ja, meg így imponálok az apámnak, hogy van egy gazdag, korombeli csajom. Ne hidd azt, hogy az emberek csak szerelemből lehetnek együtt. Kis hülye.
Mondandóm közben egyszer sem szakítom meg a szemkontaktust, kíváncsi vagyok, hogy a csillogó szemei ezek után mennyire ragyognak majd.

Utolsó módosítás: Kyara (2019. 02. 13. - 09h58)


Köszönet a csodálatos bannerért Syalrënnek!^.^https://i.imgur.com/eWO7tsa.gif

Bejelentkezve

#270 2019. 02. 15. - 14h00

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Ashley Rae Winter

Tudtam, hogy gunyorosan fog válaszolni, mintha zsigerből éreztem volna, valahogy mégis rosszul esik ez a lekezelő hanglejtés, de már az is valami, hogy nem nevetett ki. Azonnal eszembe jut a szituációról az otthoni viszony, vagy pár élelmesebb vita anyám és apám-, köztem és a testvéreim között. Ők is így oktattak ki mindig, ha valami számukra elfogadhatatlant, legtöbb esetben butaságot mondtam. A szánakozó pillantás, lefitymáló kézmozdulat párosa, amiben legidősebb testvérem a csúcstartó. Sosem jutott eszembe még Vincut hozzájuk hasonlítani, a gondolat is elszomorító, de ezt a lépcsőfokot előbb vagy utóbb tudtam, hogy valamikor meg kell ugranunk.
- A szerelemre nem vadászni kell - szólalok végül fel, mikor elmarja az édességem maradékát, amihez kedvem sem lenne már ezek után. Hangom lágyan cseng, talán félénken is kicsit. - A szerelem csak úgy a lesből támad, Cupido megcéloz a nyilával, és betalál. Nem lehet feladni, mint egy neten megrendelt csomagot, ahogy visszamondani sem... - De, harcolni lehet ellene. Mondanám, de inkább lakatot teszek a számra, mert nem szeretném tovább égetni a "Winter" nevet. Csak az kellene még, hogy apám fülébe jusson ez az egész, igaz nem tudom milyen köteléken keresztül, de ki tudja milyen szülői hálózat alakult ki egy ilyen helyen.
Ha ő nem is szakítja meg a szemkontaktust, én lesütött szemmel hallgatom végig az Ashleyről szóló részeket. Látszik, hogy még csak elsős vagyok, és lényegében nem tudok az iskolában kialakult erőviszonyokról, illetve szerelmi kapcsolatokról. Az izgatott hintázás szertefoszlik, inkább csak lépek egyet hátra haloványan.
A megnevezésre kapom fel a fejem ezek után, kis hülye? A csalódottság kiül arcomra, de talán leginkább azért, mert azt hittem, hogy ebben a közegben nem hallom majd viszont, és nem tőle. Pár másodpercnyi csönd után zavartan igazgatom meg vállamon nyugvó táskámat. Ajkam mosolyra húzva hátrálok meg, de ez inkább csak megszokásból ered.
- Sajnálom - nevetem el magam kínomban. - Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni. De... Nekem most mennem kell.
Nem várom meg válaszát, egyszerűen csak engedek a menekülési kényszernek. Lábaim sebesen visznek odébb, keresek magamnak egy viszonylag nyugodt ficakot valamelyik folyosó eldugottabb pontján, ahol kicsit lepakolhatom a nálam lévő holmikat.
- Olyan naiv vagyok - lehelem magam elé. De, ha ezt tudom, akkor miért veszem észre mindig olyan későn? Raeföldje törvényei csak Raeföldjén érvényesek, a saját hülyeségemet meg kellene tartanom magamnak.
Szemtörlés, szapora pislogás, pulcsi ujj. Ha kényszeríti magát az ember a mosolygásra, akkor egy idő után alkalmazkodik hozzá a szervezet, szóval a terv kész, már csak végre kell hajtani.
Az edzőruhás csomagomat karjaim közé veszem, arcom halványan temetem anyagába, mert hiába az érdes felülete a táskának, a baletterem illata körbelengi, az pedig mindig megnyugtat.


Aidan Valentine Wyer

A gyújtatlan cigiszál ujjaim között már a hatodik, ha nem hetedik kört teszi meg oda-vissza. Végigzongorázom rajta egyszer, majd aztán vissza a kezdeti állapotba, és végül nyugtatom pár gondtalan másodpercig. A hüvely teljesen tropára hajtódott ettől az elmúlt percekben, a benne lévő dohány fele már régen az asztalra pergett. Szeretem a nyüzsgést. A nap fénypontja az, mikor az ebédlőben elszabaduló indulatok betetőznek, mert itt nincs olyan, hogy ne történne valami, ami ne érné meg azt a pár másodpercnyi fókuszált figyelmet.
Székem támlája ugyan a falat verdesi, de innen nem csak az egész ebédlőt látni be könnyedén, hanem a saját paramétereimnek sem találhatnék megfelelőbb kakasülőt. Nem szeretem, ha valaki mögöttem van, mert az fog a legnagyobb eséllyel meglepni.
- Mr. Wyer! - szólít meg Mr. Emerson, akihez akár bérletet is vehetnék már most az idei évre, ha előrelátó akarnék lenni. Bele sem kell kezdenie a szentbeszédbe, már emelem fel mindkét kezem megadásra készen. Egyikben galacsinná gyűrve lapul meg a szál cigaretta, ami kis időn belül a karnyújtásnyira lévő kukában végzi. - Örömmel látom, hogy megtalálta az iskola bejáratát az idei tanévre való tekintettel is, hadd ne kelljen már az első napján büntetőmunkára küldenem. Június óta még alig száradtak meg a kerítések.
- Majd vigyázok, hogy ne járjunk úgy, mint tavaly... - Az asztallapra könyökölve állom pillantását minden gond nélkül. Flegmának tűnnék? Nem hiszem, nem szeretek az lenni. - Már félévkor kifogytunk az igazán jó büntetőmunkákból. Szinte éreztem a visszaesést a produktivitásomban.
- Nagyon humoros, Mr. Wyer - Ajkát vékonyra húzza, nem ideges, csak irritált. - De nem hinném, hogy jó komédiás lenne önből. Igaz, jegyei alapján nagyon igyekszik ezt megcáfolni.
- Számomra az öröm, hogy vidámságot csempészhetek a tanári kar napjaiba.
Ellököm magam az asztaltól, kezeim zsebembe csúsztatva dőlök hátra várakozóan. Az ember messziről azt hinné, hogy az egész kialakult helyzet számomra kényelmetlen, de ez nem így van. Mr. Emerson kötözködése mindennapos lett már a hosszú évek során. Technikailag minden rendezvényen besegítek, már vagy húsz termet kifestettem órák után, ablakot pucoltam, segítettem az úszómedencék tisztításában, a testnevelési tárgyak karbantartásában, ezen túl pakoltam a médiások helyett bemutatókra és... És még ezernyi dolog, aminek megszámlálása felérne még egy büntetéssel. Ezeken akarva-akaratlanul is "közelebb kerültem" a tanári karhoz, mint a diáksághoz. Talán ez nem jó megfogalmazás, hiszen előnyöm ebből nincs. Mondjuk, az egyik diák által készült szobor füle még mindig a kocsim csomagtartójában van. Még tavaly, egy elsős művének pakolása közben maradt a kezemben, de mintha azt hallottam volna, hogy különdíjat kapott, mert tetszett a zsűrinek a merészsége. Szívesen.
- Ne kerüljön bajba, Mr. Wyer. - Mr. Emerson biccent, majd elindul. Hátát vizslatva követem minden lépését, de ezt inkább csak megszokásból, mikor válla felett visszapillant rám. - Ha maga miatt nem is...
Nem fejezi be. Nem is kell. Az egyetlen dolog, ami miatt még mindig az iskolában vagyok, az a Mama. Elmúltam már tizennyolc, nem vagyok tanköteles, de megígértem neki, hogy elvégzem. A tanulás soha okozott problémát, igaz a jegyeimből ez nem tükröződött ki túlzottan, mert egyszerűen nem érdekelt. Ahogy most sem. Nem látom értelmét. Teljesen üres az agyam a jövőmre való tekintettel, mintha fizikailag fájna azon gondolkodnom, hogy mi lesz ezután. Mintha nem lenne mindegy.
Az egyetlen dolog, ami miatt átgondolhatnám az idei tanévre vonatkozóan a magatartásom, az ő. A titkárnővel már néha hétvégenként összeülnek pletykálkodni, saját bejáratú teás pohara van, és legutóbb Mr. Emerson már küldött üdvözlőlapot a születésnapjára. Igaz, mellékelt egy csekket is a betört ablakról, de az valahol véletlen elveszett útközben.
Csak azt nem értem, hogy miért nem megy. Nem akaródzik. Hiába tudom, hogy minek mi lesz a következménye, ez általában kicsit sem szokott zavarni.
Sóhajtva állok fel helyemről, ahogy elkezdenek szállingózni a diákok a délutáni megőrzőkbe. Ugyan nem terveztem, hogy maradnék, de az a véglet sem tetszik, hogy hazamenjek. Szeszélyes ez a mai nap.

Utolsó módosítás: Syalrën (2019. 02. 15. - 14h06)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#271 2019. 02. 15. - 17h37

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 695

Jericho

A fiú szinte megrökönyödve bámult engem, majd elmagyarázta, hogy hova is tart pontosan és miért. Majd ismét furcsa arckifejezéssel figyel engem. Ekkor már elgondolkozok... Van valami az arcomon?
A kezemmel gyorsan meg is törlöm a szájam szélét.
- Oh, értem. -mondom, megfigyelve a kezén lévő apró horzsolást.- Végülis örülök, hogy nem esett nagy bajod. -mondom egy halvány mosollyal.- És teljesen igazad van a fertőtlenítéssel és bekötéssel kapcsolatban. Mondanám, hogy van nálam fertőtlenítőszer és kötszer a szekrényemnél, de közel sem vagyok biztos. Nameg nem vagyok annyira szakképzett, mint a sulinővér... -teszem hozzá a mondanivalómat, az utolsó mondatot inkább magamnak.
- Akkor nem is tartalak fel tovább. De ha bármivel segítségre lenne szükséged vagy ha valami gond lenne, bármikor nyugodtan fordulhatsz hozzám, szívesen segítek amiben tudok. -mondom neki, egy pillanatra ismét a szemébe nézve, mielőtt kikapom az utolsó kis cukorkát a zsebemből és gyengéden a kezébe rakom, biztosra megyek, hogy ne érjen hozzá a horzsolásához.
- Tessék. Sajnos garantálni tudom, hogy a nővér már kifogyott a cukorkákból. -sütöm el gyenge kis poénocskámat, mielőtt búcsút intek neki, és a többi tanuló sodrásában én is elindulok a termem felé.
Gyorsan el is érek a termemhez, elfoglalom a helyem és előpakolom a jegyzeteimet és könyveimet, és még egyszer átfutom őket, néha-néha felnézve belőlük, hogy köszöntsem a beszállingózó csoporttársaimat.

Utolsó módosítás: Nuvola (2019. 02. 15. - 17h39)


https://66.media.tumblr.com/57b290efe9ee5ad3fa94b54c6a2518b8/tumblr_pm3wk8idkk1shn04do1_500.gif

Kijelentkezve

#272 2019. 02. 15. - 18h38

Árnyék gárda
Égöv
Újonc
Égöv
...
Üzenetek: 35

Timothee

Tanultam egy s mást a testbeszédről. Azt például tudom, hogy ha a beszélgetőpartnerünk az ajkunkra fókuszál a szemkontaktus helyett, akkor csókra vágyik. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy mit takar, ha megdörzsöli a száját. Jericho egy hatalmas kérdőjel a számomra. Nem elegyedtünk szóba sosem igazán, de másokkal sem láttam barátkozni.
- Eheh, kemény fából faragtak, ne aggódj. - Megvakarom a tarkómat. Az ott egy mosoly volt az előbb? - K-köszönöm, hogy segíteni próbálsz - teszem még hozzá gyorsan, nehogy hálátlannak tűnjek.
Jól hallottam? Bátran forduljak hozzá bármikor, ha segítségre van szükségem? Mi történik? Ha ilyen barátságos személyiség, hogyhogy nem tűnt fel eddig?
Csak egy satnya bólintásra futja tőlem, amikor a tekintetünk összetalálkozik. Szóhoz sem jutok.
A tenyerembe nyom egy cukorkát. Most tűnik csak fel, hogy milyen hosszú és kecses ujjai vannak. Az enyémhez képest az ő keze hófehérnek hat. A körmei is szépek és ápoltak.
- Köszönöm. - Gesztusát továbbra sem tudom mire vélni, de azt hiszem, őszintén mondhatom, hogy pozitív csalódás ért az utóbbi három percben. Kedves lány ő, de valamiért rejtegeti.
Bekapom a cukorkát és jóízűen szopogatva indulok meg az iskola orvoshoz. Még valami felhypeolt Ariana Grande dalt is elkezdek dúdolni.
Még egy kis váró is ki van alakítva az orvosi előtt. Leülök kicsit az egyik székre, hogy nyugodtan átgondolhassam, mit mondok majd a nővérnek. Az igazat mégsem mondhatom.
Egyszer csak léptek zaja visszhangzik tőlem jobbra, s a folyosó végén megjelenik egy fiú. Az éjfekete haj és az üdítően kék szempár azonnal világossá teszi számomra, hogy kivel állok szemben. Emlékszem rá tavalyról. Nem egy alkalommal találkoztam vele a tanári előtt. A neve....mi is volt...?
- Yo! - köszönök rá hirtelen, mikor elém ér. Magam sem tudom, miért. Az sem biztos, hogy felismer. - Úgy hallottam Mr. Evanstól, hogy idén is mi ketten leszünk a hiányzások koronázatlan királyai.

Utolsó módosítás: Égöv (2019. 02. 15. - 18h44)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

#273 2019. 02. 15. - 19h27

Obszidián gárda
LovelyPinty
Legyőzött egy tyúkot
LovelyPinty
...
Üzenetek: 949

Diana

Nagyon gyorsan eltelhetett az idő, mert mire észbe kaptam már alig voltak pár diák az étkezdében. Összeszedtem a cuccomat, és elindultam kifelé a menzáról, szaladtam a szekrényhez miközben szlalomba kerülgettem a többieket akik még a folyosón dekkoltak. Hirtelen nem bírtam kikerülni azt a személynek akinek nem igazán akartam neki menni de sikerült. Ő nem esett, de pont úgy hogy a táskámból is kiesett minden szinte, én pedig dobtam egy jó nagy seggest. Ott ültem előtte mikor észrevettem hogy egy másik fiú is van.
-Öhm... Bocsánat... Ne haragudj Vincent-mondtam halkan és próbáltam közben összeszedni a cuccaimat.
A srácokra nem is mertem rájuk nézni.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczw3vx-14f3f646-d19b-4553-8220-e6e2b6304b6e.png

Bejelentkezve

#274 2019. 02. 15. - 19h48

Árnyék gárda
Syalrën
Jamon barátja
Syalrën
...
Üzenetek: 15 263

Aidan Valentine Wyer

Lépteim szekrényem felé véve, komótosan megyek végig az egyre üresedő folyosók árnyékában. Elvétve pakolászik még jobbra-balra egy, esetleg kettő kapkodó lélek. Én inkább csak szokom még a légkört, mert szükségem van erre. Ha nem is kedvelem ezt a helyet, jelenleg ide tartozom. Még két év.
Ujjaim akaratlanul is egymáshoz dörgölve mozognak egyenruhám zsebében. Kezem felülete érdes. Néha még a mai napig érzékeny, főleg a melegre. Olyankor, mintha egész testem rémülten húzódna vissza, mindegy merre. Csak el. Csak el a forróságtól!
Nocsak.
- A Perverz - vezetem végig tekintetem Timotheen, akinek nevét kényszeredetten is megtanultam már a tavalyi évben. Sokszor került mellém büntetésbe, így kénytelenek voltunk megbarátkozni a másik fizimiskájával. - Törzshelyet váltasz? - bökök az orvosi rendelő felé fejemmel, ügyelve arra, hogy ajkaim között tartott cigaretta ne csússzon ki. - Ne felejtsd el, ha egyetlen képeden is szerepelni fogok... Eltöröm a játékszered. - Mindketten tudjuk, hogy nem arra gépre gondolok, amit úgy őriz, mintha a lelkét tárolná a kis alkatrészek között, hanem a kezére. De most felesleges lenne túl agresszívnak mutatkoznom, a fenyegetés nem helytálló, így testemmel a falnak dőlve hunyom le szemem. - Na, mi van? Megtaposott valami csaj, miközben a szoknyája alá csúszva akartad lekapni bolyhoskát? - Nem igazán tudom elképzelni, hogy mit eszik a Davidson-féle nőkön. A Bennett kölyök legalább nem csorgatja utána a nyálát, csak annyi lyukat töm be a szitán, amennyit tud. Davidson nem csak a suli szépének erős, még az osztályának is. Kapásból tudnék mondani legalább öt lányt, akik egy pislogásukkal kenterbe verik Davidson egy éjjeles műveleteit, csak a probléma, gőzöm nincs a nevükről, így ez a téma halott. Csak azt tudom, miként néznek ki, legalábbis a hajuk. Van benne valami tüzes vörös, meg fehér hajú. Az valamiért egészen bejön.
- Szar ízlésed van nők terén, Saedler.


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dcznsv9-ec558c72-caca-4439-9cdc-a66c8bf73909.png

Bejelentkezve

#275 2019. 02. 15. - 20h40

Árnyék gárda
Égöv
Újonc
Égöv
...
Üzenetek: 35

Timothee

- Ez fájt. Legalább te ne hívnál így. Lassan tényleg elhiszem, hogy az vagyok. - Úgy néz ki, felismert. Azon már meg sem lepődöm, hogy a pletykák eljutottak hozzá is. Vagy fél éve nem láttam, de ez idő alatt nem szállta meg a kis angyal, erre a nyakamat tenném.
- Nem. Azért vagyok itt, mert nincs jobb dolgom. - Lejjebb húzom a blézer ujját, hogy biztos takarja a csuklómat, majd karba fonom a kezeim és hátradőlök.
- Hidd el, ha valaha szerepelni fogsz egy képemen, arról nem fogsz tudni. - Megengedek magamnak egy félmosolyt. Kénytelen vagyok játszani a nagyfiút. Ha önmagamat adnám, egy pillanat alatt eltiporna a habitusával. Így némileg fel tudom vele venni a versenyt. Aztán ki tudja...lehet ennek az lesz a vége, hogy sírva és vérző orral kullogok haza. Csak azon múlik, hogy milyen napja volt.
- Dehogy! Csak teszek róla, hogy az első napomon mindenkinek feltűnjön, hogy itt vagyok - tárom szét két kezem ültemben. - Hogy a naaaagy Timothee Saedler visszatért. Hallottál a reggel történtekről, nem igaz? Amit akartam, azt elértem. - Később még megüthetem a bokám, amiért ilyeneket mondok. Szinte bizonyos.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja. - Félrebillentem a fejem. - De azt hiszem, ez inkább a hölgyeknek címzett sértés, és nem nekem. - Minden nézőpont kérdése.
A szájában csüngő cigarettát elnézve épp rágyújtani készült. Hogy odakint, vagy esetleg a szabályokat lesz*rva idebent, azt nem tudom.
- Mondd csak....Aidan. - Halkan, szinte csak motyogva ejtem ki a nevét. Azt hiszem, így hívják, de nem vagyok benne teljesen biztos. Nevek terén eléggé felületes vagyok. - Ha keresed a bajt, én segíthetek megtalálni.

Utolsó módosítás: Égöv (2019. 02. 15. - 21h56)


https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/intermediary/f/21ee2420-2833-4e5d-9af5-8210ce91efda/dczkl3q-20f05bbd-7478-4e69-9816-f04165a771ca.png?fbclid=IwAR3n88rTSbBmUYeo6Wz3f3orvBtbkQUMTEL7eX7ouuHfUGbD-oet7fkQdss

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 9 10 11 12