Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Lezárt beszélgetés

Oldalak : 1

#1 2018. 05. 26. - 14h25

Árnyék gárda
Aliz
A gárda gyalogosa
Aliz
...
Üzenetek: 2 256

https://i.imgur.com/qCy2JJ1.png

https://i.imgur.com/1WoVr41.png
Eljött az évnek az az ideje, amikor a sorsotokról döntést kell hoz-... izé... Miiko, ne nézz már rám így... Szóval idén is visszatért a Fórumrangverseny, mely új köntösben hozza a régi formát: különleges fórumrangokat lehet nyerni, és ehhez semmi másra nincs szükségetek, mint a kreativitásotokra!

https://i.imgur.com/Pwh0pB9.png
A fórumon a nevetek alatt láthattok egy rangnak nevezett vicces szöveget, ami a hozzászólásaitok számának változásával változik. Ám évente egyszer lehetőség adódik, hogy egy évre állandó rangot kapjatok Eel Gárdájának fontos személyeitől, amihez mindösszesen annyit kell tennetek, hogy megfeleltek a lenti feltételeknek és leírjátok nekünk minél kreatívabban, hogy miért éreztek különleges kapcsolatot azzal az bizonyos valakivel.
Ebben az évben a fiúkat is megkérdeztük, milyen rangot képzelnének el szívük választottjának. Természetesen meghagytuk a tavalyi opciókat is, így van választási lehetőségetek. Szereplőnként egy befutót választunk ki.


https://i.imgur.com/nMfCxup.png
https://i.imgur.com/2DfuYSE.png

Szimpatikusak a rangok, igaz? Lehet, már ki is néztetek valamit magatoknak. Szóval, jogosan jön a kérdés:

https://i.imgur.com/BJxhNUY.png
Röviden, tömören fogalmazd meg az alábbi séma felhasználásával, melyik rangot szeretnéd megkapni és miért.

[title2]Kedvenc szereplő neve[/title2]
>> Ide értelemszerűen a listából kiválasztott szereplőd nevét írd. <<
[title2]Rang[/title2]
>> Ide a választottadhoz tartozó egyik rangot írd, amelyiket szeretnéd megnyerni. <<
[title1]Miért szeretném megkapni?[/title1]
>> Annak indoklása, miért Te érdemled meg a rangot.<<
(Megírásakor a megnevezett Srácot kell meggyőznötök! Vagyis az írásotoknak Eldarya világába kell illeszkednie!)


Példa:
Kedvenc szereplő neve
Valkyon
Rang
Fegyverforgató
>> Miért szeretném megkapni?
Nagyon szeretem Valkyont, mert erős, bátor és sosem hagy cserben. Cserébe minden este fényesre polírozom a fegyvereit, valamint ha mérges katicabogarat talál a familiárisom, azonnal Floppynak adom.

Ám mint minden versenynél, itt is vannak:
https://i.imgur.com/yUQxCsr.png
- A verseny 2018. május 26-tól egészen június 26-ig tart, így egy teljes hónapotok van beadni pályaműveiteket.
- Felhasználónként egy hozzászólás engedélyezett, a hozzászólásokat a verseny végéig szabad szerkeszteni. A határidő után szerkesztett jelentkezéseket automatikusan kizárjuk a versenyből.
- A hozzászólásotok díszítése megengedett, de ne térjetek el a sablon által megadott sorrendi felépítéstől. A szövegeteket az alap betűmérettel küldjétek el.
- A többesfiókokat büntetjük és a jelentkezőket fokozott ellenőrzés alá vetjük ebből a célból.
- Moderátorok és adminisztrátorok nem vehetnek részt a versenyben, mert ők a zsűri tagjai.
- Döntetlen eredmény esetén mindkét fél megkapja a rangot.
- Amíg a különleges rangot birtokoljátok, nem lesz rátok hatással a fórum alap rangrendszere, tehát a hozzászólások számának változásával nem változik a rangotok.
- A jelentkezéshez minimum 800 hozzászólás szükséges, az ez alatti hozzászólásszámmal rendelkezők jelentkezését automatikusan töröljük.
- A rang egy évre szól.
- A rangot el lehet veszíteni az év leteltével, ha a rangot viselő nem aktív a fórumon.
- Az előző évben megszerzett rangot meg lehet tartani, ha ismét azt a játékost választjuk ki a karakterhez.
-  A régebbi versenyen induló pályázatok részére vagy egészére való kísérteties hasonlóság kizárást von maga után.
- A fórumon belül a rangoknak copyright-ot biztosítunk!
- Azt a játékost, aki a verseny ideje alatt figyelmeztetőt kap - nem méltó magatartása okán - kizárjuk.
- A pályázatok maximális szószáma 1500 szó lehet!
- Természetesen itt is érvényesek a fórum szabályai!


Sok sikert kívánunk mindenkinek, és jó szórakozást a jelentkezési lap megírásakor! /static/img/forum/smilies/smile.png
Eldarya moderátori csapata


A szabályváltoztatás jogát fenntartjuk.


https://i.imgur.com/U9sTO4U.gif

Kijelentkezve

#2 2018. 05. 26. - 16h29

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Archon
...
Üzenetek: 14 618

Visszavonva.

Utolsó módosítás: Archon (2018. 05. 28. - 12h05)


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#3 2018. 05. 26. - 17h04

Obszidián gárda
ThePscyho
Legyőzte a Dahut
ThePscyho
...
Üzenetek: 2 780

Króm
Szépséges Szörnyeteg

>> Miért szeretném megkapni?
A címeket nézegetve sokáig nem tudtam eldönteni, melyik is jellemezne engem leginkább, vagy melyiket látnám legszívesebben a fejem fölött. Először az Elfbűvölőről hittem, hogy arra kéne rátenni a kezem, elvégre Ezarel, mint karakter egyértelműen a legközelebb áll hozzám, de aztán megakadt a szemem a Szépséges szörnyetegen, és egyből tudtam, hogy ez az igazi.

Na persze, nem mintha a szépségről lenne szó, és bármennyire is kedvelem Krómot, nem ő volt a fő ok. Egyszerűen úgy érzem, ez a cím remekül magába foglal engem. Mert elsőre egy átlagos, cseppet sem feltűnő lány vagyok. Nem is akarok más lenni. Szeretem, ha az emberek csak a felszínt látják, a kedvességet, és türelmet, amivel általában feléjük fordulok. Vagyis az énem szépségét. Viszont ha valaki kicsit mélyebbre pillant személyiségem zavarosságában, megtalálja a szörnyet is, akit a szépség takar. A szörnyet, kinek elméjébe nem akar senki bele látni, és aki lapul, vár, a tökéletes alkalomra, hogy lecsaphasson. Mert le fog csapni, egyszer mindig lecsap.

De amíg ez nem történik meg nincs más, csak a szépség, aki egy igazi szörnyet takar, és próbál féken tartani, ameddig csak lehet. Ezért gondolom, hogy a szépséges szörnyeteg illene rám.



.

7366fbd3a75a21bdab00cc3ac025ac43.gif

Kijelentkezve

#4 2018. 05. 26. - 17h39

Obszidián gárda
Lyah
A gárda járőre
Lyah
...
Üzenetek: 6 821

https://i.imgur.com/RLMbS4s.png
Az első verseny idején nem fórumoztam túl aktívan, de azt hiszem, itt az ideje kipróbálni a szerencsémet. Nagyon tetszenek az új rangok /static/img/forum/smilies/big_smile.png

Kedvenc szereplő
Valkyon
Választott fórumrang
Valkűrök Vezetője
>> Miért rá esett a választásom?
A rövid verzió: Lyah a részemmé vált, s hozzá (szerintem) igazán illik ez a megszólítás
(...)
Aki már valamelyest ismer az oldalon, az tudja, hogy karakterem mindig a barna bőr, fehér haj, arany szem kombóban virít. Kifejezetten Valkyonos az összkép, nem igaz?
Felmerülhet hát a kérdés, hogy vajon miatta döntöttem-e ezeknél a színeknél, és a válaszom egészen egyszerűen: nem. Lyah az ezüstsárkány, a karakter, vagy inkább a lelkem kivetülése, akit a legtöbb történetemben, különböző fantáziavilágokba, vagy játékokba igyekszem belehelyezni. Jelleme, külseje hosszú évek során alakult ki, és nem is volt kérdés, hogy Eldarya világában is ő lesz az én karakterem. Lyah az a személy, aki mindig is a részem lesz, és egyben az, akinek eltökéltségét, erejét és életszemléletét mindig is irigyelni fogom. Hiszen ő mindenben a jót látja, vagy ha nem is, hát a rossz dolgokat egy vállrántással lerázza magáról. Nem hagyja, hogy bármi is az útjába álljon, hogy bármi összetörje, hogy mások befolyásolják az érzéseit vagy a tetteit. Egy igazi harcos lélek, aki nem ismer lehetetlent, de közben minden egyes élővel tisztelettel bánik és szeretettel fordul hozzájuk; a szükség idején sosem fordít hátat senkinek. Éppen ezért végtelenül nyugodt és kiegyensúlyozott szinte mindig - ritka esetekben bosszantja fel valami, ám akkor igazi sárkány módjára tombolni kezd, megállíthatatlanul.
Ezek mind olyan tulajdonságok, melyeknek egy részét tőlem kölcsönözte, de benne tovább fejlődhettek, kiteljesedtek olyanná, amellyé az én emberi létem korlátjai nem engedték volna.

>>Mindent összevetve szerintem tökéletesen beleillek az Obszidián Gárdába, ahol harcosként védelmezhetem azt, ami számomra fontos. Úgy hiszem, nem csak külsőmben, de természetemben is hasonlítok Valkyonra - félelmetes harcos hírében állok, s ki rám tekint, egy amazont lát maga előtt, aki rettenthetetlen és legyőzhetetlen. Ám legbelül egy igazán kedves lélek lakozik, aki kész lenne akár meghalni a szeretteiért. Nem beszélek feleslegesen, elsőre csendesnek és visszafogottnak tűnök. Ám ha eléggé megismersz, akár órákig tudnánk beszélgetni a semmiről. Igazán bohókás jellemnek mondanak, bár olykor teljességgel érthetetlen dolgokról beszélek, különös teóriákat alkotok a fejemben, vagy csak csendesen figyelem és elemezem a helyzetet. Sosem tudhatod, ha beszélgetésbe kezdesz velem, végül hogyan végződik.<<

Őszintén szólva engem nem elsősorban az hajt a rang megszerzésére, hogy mennyire szeretem Valkyont, vagy sem - aki a fentebb leírtakkal indokolva személyiségével és megjelenésével is elsőre megfogott, így nyilván ő is számít a kérdésben -, sokkal inkább azért, mert büszkén vagyok a gárdájának a tagja. Jól tudok vele azonosulni, úgy érzem, sok közös van bennünk. A rang pedig egyből megragadta a fantáziámat, egyrészt, mert ahogy fentebb leírtam, szerintem nagyon is illik a karakteremhez, másodjára pedig a  valkűrök mindig is egyik kedvenc mitológiai lényeim voltak.

>>Sokat hallottam gárdatársaimtól, s sok mindenkitől, mennyire hasonlítok a vezetőnkre. Néhányan azt találgatták, talán rokonok vagyunk, de mindig is tisztában voltam ennek teljes valótlanságával. Mégsem tudok közömbös maradni a nagyranőtt félvérrel szemben. Kapcsolatunk nehezen megfogható, valahol a barátság, a testvéri szeretet, a harcostársi kötekék és a mélyebb érzések között egyensúlyozik. Olykor félszavakból is megértjük egymást, a csatamezőn pedig tökéletes összhangban dolgozunk. Azt is mondják, akik valaha láttak minket egy bevetésen, mintha vad és halálos táncot járnánk. Igazi partnerekként, akik nem ismerik a félelmet. Hogy ez mennyire igaz, nem tudom megítélni, de nem tagadom, szívem olykor nagyot dobban, mikor hasonló pletykákat hallok kettőnkről. Persze nem is én lennék, ha ezt nyíltan kimutatnám, de titkon reménykedek benne, hogy Valkyonnak is tetszik a megfogalmazás...
Ez a tökéletes csapatmunka, mely kettőnket jellemzi, tette lehetővé azt is, hogy Valkyon egy kivételesen megbecsült segédjévé, esetenként helyettesévé váljak. Bár vagy vezéremmel, vagy egyedül szeretek leginkább dolgozni, de ha arra kerül a sor, minden nehézség nélkül képes vagyok egy nagyszerű vezető szerepét betölteni; alárendeltjeim tisztelik és a halálba is követnék parancsaimat. Félnivalójuk pedig nincs egy harcos sárkány mellett, kiről azt mondják, nincs párja a harcmezőn sem ügyességben, sem szépségben... No persze ezt nem magam fényezésére mondom, hisz az a lehető legtávolabb áll tőlem; egyszerűen ezt beszélik rólam Eel berkein belül. Pontosan tudom, hisz mindig nyitott füllel járok, néha olyat is meghallva, mit csak halkan suttognak el a falak között...<<


>> >> Hogyan szereztem meg a címet?
Lyah, bár sárkány, megjelenése gyakran egy valkűrre emlékeztet, nem véletlenül. Szeret kissé rájátszani arra a becenévre, melyet társaitól kapott. Mint sok másban, ebben is szívesen hasonlítanék rá, valamint szeretek részt venni a közösségi életben itt Eldaryán, így talán a "vezető" megnevezés sem állna olyan távol tőlem. Legalábbis ebben reménykedem.

>>Mindig is szívemen viseltem társaim sorsát, s kiképzésükben is előszeretettel segédkezem. Azt is tudom, hogy nőként nehezebb a harcosok világában érvényesülni, így hát felkaroltam azokat a leányokat, kik minden nehézség ellenére erre vállalkoztak. Személyesen tanítottam őket, mindből egytől-egyik kiváló obszidiános katona vált; a mai napig pártfogójuk maradtam, szerény létszámú, ámde annál nagyobb tiszteletnek örvendő harcoscsapatot alkotva. Más gárdatagok, már egy hangzatos becenevet is akasztottak az engem követő hölgyekre: Valkűrök. Az én harcos angyalaim, akikre az életemet is rábíznám - közvetlenül Valkyon után, persze.
Én pedig büszkén viselem magamon az így rám aggatott jelzőt:
Valkűrök Vezetője.<<


Egy versenyre készített rövid kis szösszenet


https://i.imgur.com/nK0aVb8.png

Utolsó módosítás: Lyah (2018. 06. 14. - 11h23)

Kijelentkezve

#5 2018. 05. 26. - 18h33

Árnyék gárda
Judaria
A gárda hivatalnoka
Judaria
...
Üzenetek: 1 457

EZAREL
ELFBŰVÖLŐ


>> Az ok, mely megmagyarázza szívem heves dobbanásait

   Haragtartó, s hiszékeny vér folyik az ereimben, igaz? Tudod, minden egyes alkalommal, amikor belecsöppentem valami különös csínybe, valami varázslatba, ami ellenem irányult, egy idő után ösztönös érzés kezdett belém furakodni.

Éppen hosszúra nyúlt, kopogó lépteivel igyekezhet valamerre. Minden bizonnyal észrevette, hogy ismét visszavágtam valami fortélyos, eszes és átgondolt dologgal, összekevertem a főzeteket, az anyagokat, a jeleket. Hallom, ahogy dühvel telt csapkodásokkal igyekszik bejutni hozzám, legszívesebben törne és zúzna a szobámban, de én voltam olyan eszes, hogy lakatra zártam a számomra hatalmas ajtót, melyen a cifra minták végigfutnak. Azok az apró, kacskaringós kis rajzok, amik a történetünket mesélik el. A festmények, az ujjnyi ecsetvonások, melyek egytől-egyig tőlem származtak, akarva-akaratlanul egy emberre gondolva. Emberre? Már amennyire annak lehet nevezni.

   Egyszerűen így bolyonganak végig a testemen az érzelmek is. Halk szavak, elveszett suttogások, kimondatlan vallomások, melyeket talán messze fújt a szél, talán a kihalt erdőbe repítette, ahol őt kerestem. Kerestem, de nem belé botlottam, hanem egy nimfába, ki sok-sok ideig rémálmaim okozója volt, fájdalmas forrása.
Mégis megtaláltam. Valahogy összebonyolódtunk, ujjaink a másikéiba fonódva keresték az utat. Az aranyközéputat. Amit mi ketten, a makacs és a még makacsabb sosem tudtunk igazán megtalálni.

A smaragd színű, dühvel telt pillantás és a furfangosan megvillanó ezüstszín íriszek teljesen ellensúlyozzák egymást. Az óceán kékjénél valahogy ezerszer ragyogóbb, derűsebb árnyalatokban tündöklő tincsek, melyekről mindig zafírkő jut eszembe. A tündöklő égbolton rám révedő, szeretetteljes kis fénypontok, reményem forrásai. Egészen más, különbözik az én hópelyhekben úszó, fehér hajkoronámhoz. Ezek azonban mind találkoztak. Az erős kezek egy idő után akármilyen okkal is, de a gyönge és aprócska tenyérbe gabalyodtak, a tenger tincsek birtoklója megtalálta a módját, hogy a hóvihar játékát játszó hajzuhatagot kócossá tegye, koszossá. Hiszen amint valamin rajtakapott, rögtön visszavágott, akármi is történt, mindig más csínnyel. A hajam egyszer olyan piszkossá és ragadóssá vált a méztől és a familiárisom ételétől, hogy képtelen voltam, csak napok elteltével megszabadulni a kosztól.

Ennél talán csak az volt szórakoztatóbb, amikor több ezernyinek érzett álmok után egy dús bajusszal rendelkező úriember magasodott előttem. Tudtam, tudta, tudtuk jól, hogy csupán egy újabb viccben nyilvánul meg a találkozásunk, egy emlékezetes poénban, mégis igyekeztem komolyan venni, még ha a végén mindketten nevetésben is törtünk ki. Az ajkunk felszabadult, boldog kacagásokat árasztott magából. Őszinte és derűs érzelmeket festett szívünk bíborvörös küllemére.
Egyszerűen elég volt egy szó tőle, hogy bármilyen nehézség után egyenesbe jöjjenek a dolgok. Azt hiszem, még egy darabig igyekezhetem jóvá tenni, hogy Nevra épp most igyekezett el egy nagy adag mézzel, hogy valahol máshol hasznosítsa.

   Nekem mégis apró, alig látható mosoly fut végig az ajkaimon a gondolatra. Vajon mi lesz a reakciója ezúttal? Hiszen mindig tud valami újat mutatni.
A tinta kezd elfogyni, a számon pedig kiszélesedőben van a mosoly a dobbanó léptek hallatán. Hiszen egyre közelebbinek hat.

– Judaria!

Azt hiszem ideje lenne összeszednem magam és a csínyek és komolytalan, gyermeki összeveszések mellett olykor megmosolyogtatni őt.
Mosolygok, ahogy dörömböl Ykhar ajtaján. Jól tudom, hogy a kulcs még mindig a zsebemben pihen.

– Judaria, tudom, hogy bent vagy! Azonnal gyere ki!

Az utóbbi napokban egyre inkább azon gondolkodom, vajon mikor leszek elég eltökélt, hogy én is belökjelek az éléskamra egyik hordójába, ahogyan te tetted. Talán akkor, a heves hahotázás közepette el fogom tudni mondani neked, hogy az egész levél rólad szólt.

– Ha nem nyitod ki az ajtót, megeszem a fejadago...

Talán egy nap kimondom, mennyire szeretnék az Elfbűvölőd lenni, Ezarel.

Utolsó módosítás: Judaria (2018. 05. 27. - 12h19)


https://i.imgur.com/NLxoAeT.gif

Kijelentkezve

#6 2018. 05. 26. - 21h33

Árnyék gárda
Zirailah
A gárda gyalogosa
Zirailah
...
Üzenetek: 1 821

https://gtfkephost.hu/files/2018/21/27/mgwplz3y27.png


Próba cseresznye alapon miért ne szálljak be én is a buliba? /static/img/forum/smilies/big_smile.png


KRÓM
FARKASOK BARÁTJA


>> Az indokom, amiért mindenképpen szeretnék megküzdeni ezért a címért

A szívem Leiftanért dobog, akivel szinte mindig megtaláljuk a közös nevezőt, kivel annyi közös van bennünk és esélyesen mit sem sejt az érzéseimről vagy ha igen akkor sem mutatta jelét, igaz most nem miatta szállok versenybe, de nem is igazán Króm kedvéért. Bár ha jól meggondolom a fiatal kiskölyökkel jól kijövök, szóval nem bánom, hogy hozzá tartozik a cím. Viszont inkább a bennem szunnyadó Farkas hallatja a hangját. Amíg az emberek világában éltem is vonzódtam ezekhez az állatokhoz, születésem pillanatától kezdve. Szinte már-már hívott a falka magához. Furcsán néztek volna rám a halandó lények eme érzéseim miatt, így mind végig titokban tartottam őket. Az Eldaryaba kerülésem megváltoztatta, erősítette az érzelmeimet, felfedte a valódi kilétemet. Kiderült magam is egy vagyok közülük. És noha eleinte nehezen barátkoztam meg a fekete Farkas füleimmel, a szívem hevesebben dobogott a tudattól: bizony egy vagyok közületek drága barátaim! Büszke félvér, aki tudat alatt mind végig érezte hovatartozását. Az Árnyék gárda Démon Farkasa, akit a társai egyre-másra csak úgy hívnak: a falka tagja, a Farkasok barátja.

Egy kis plusz bónuszként egy versecske. :3

Holdfény
Ülök a Gárda folyosóján,
Eme langyos, álmatlan
Csendes éjszakán.
Merengek a múlton,
a valódi énem hívogató
szolongató mivoltán.

Ahogy merengek s magam
Elé gondolkodva révedek
Egy aprócska sugár téved
az ablakon s simogatja
elgondolkodó arcom.

Felpezsdül a vérem
Hívogat kifelé merészen
Mocorog, nem nyugszik
a bennem rejlő Farkas
Ez az engem éltető
igazi érzés mely
magasztas.

https://gtfkephost.hu/files/2018/21/27/mexj4njaru.png

Utolsó módosítás: Zirailah (2018. 06. 07. - 17h47)


https://i.imgur.com/Q3g6Nxi.gif

Kijelentkezve

#7 2018. 05. 26. - 22h21

Árnyék gárda
Inveth
A gárda védelmezője
Inveth
...
Üzenetek: 12 279

https://i.imgur.com/4En3IKJ.png

EZAREL

>>ELFBŰVÖLŐ


https://i.imgur.com/7hNLkGH.png

Amióta Eldaryába érkeztem,rengeteg kérdés kavargott bennem.Haza jutok-e?A családom keres engem?Ha nem jutok haza,mi lesz velem?
Első pillantásra Nevra ragadta meg a szívemet,de amikor kiderült,hogy ő lesz a későbbiekben a főnököm,már nem tudtam máshogy nézni rá,csak egy vezetőt láttam magam előtt.Egy nap visszajöttem egy küldetésemről,amiben nagyon megsérültem,ezért rögtön az orvosi szobába vittek.Ezarelek kellett rám vigyázni minden este,addig amíg lábra nem tudok állni.Rengeteg beszéltünk ez idő alatt,sokat nevettünk,és amit nagyon furcsálltam,hogy nem veszekedtünk.Legjobban az tetszett,amikor a családjáról és a kedvenc finomságairól beszélt.Megbeszéltük,hogy ha kijövök az orvosi szobából,meghív egy sörre,és hoz nekem sütit,amiért én cserébe mézet viszek neki.Aznap este,amikorra beszéltük ezt az összejövetelt,Karuto hamarabb bezárt,mert Musarózsák szabadultak el a konyhán.Kárpótlásul ki vitt engem az erdőbe,hoztuk a sütiket meg a mézet.Az erdő mélyén voltunk,amikor eszegettünk,és elfogyott a téma olyan éjfél körül.Ezarelnek aludni volt kedve,de nekem volt jobb ötletem...

https://i.imgur.com/7hNLkGH.png

Ezarel & Inveth fanart



https://i.imgur.com/7hNLkGH.png

Köszönöm a lehetőséget,sok sikert mindenkinek!:)

Utolsó módosítás: Inveth (2018. 06. 26. - 09h54)


https://i.imgur.com/Hzn2J0H.gif

Kijelentkezve

#8 2018. 05. 27. - 00h31

Árnyék gárda
Helion
A gárda tüzére
Lutte
...
Üzenetek: 4 029

VALKYON

VALKŰRÖK VEZETŐJE

>> Az ok, amiért harcba szállok ezért a címért

Őszintén bevallom, nagyot dobbant a szívem, mikor megpillantottam a Rangverseny újbóli meghirdetését - tavaly ebben az időpontban még nem voltam aktív fórumos, így hiába csábított az, hogy különleges rangot szerezzek, nem feleltem meg a követelményeknek. A másik ok pedig : valkűrök.

Már egészen kicsi korom óta érdekeltek a különböző mitológiák, de mind közül a skandináv mitológia ragadta meg leginkább a fantáziámat. Különböző történeteket meséltem a körülöttem lévőknek, sok mondát és történetet fejből is tudtam. Számomra mindig is a valkűrök voltak a leginspirálóbb alakjai az egész mitológiai körnek. Ők azok a harcos nők, akik bátran rohannak csatába, hogy a leghősiesebben harcolók lelkét elkísérjék a Valhallába.

Amikor megismerkedtem Eldaryaval, csak idő kérdése volt, hogy mikor pattan ki a fejemből egy új karakter ehhez az új világhoz. Egyértelmű volt, hogy ebben a fantasztikus lényekkel teli világban az én kis karakterem melyik faj képviselője lesz. A gárdám néhány tagja már ismeri is őt, ezt a Ragna névre néha hallgató, cserfes leányzót, aki igyekszik megtalálni a helyét Eel Gárdájának olajozottan működő gépezetében.

Bár mindenki legnagyobb meglepetésére nem az Obszidián Gárdába került, a harcosok és nagy fizikai erővel bírók gárdájába, Valkyon mégis elvállalta, hogy megfelelő edzésben részesítse. Kettejük kapcsolata meglehetősen viharosan alakult kezdetekben. Az edzés, a különböző próbák és kihívások megrontotta, hogyan viszonyuljanak egymáshoz. De Valkyon látta a lányban a lehetőséget, és Ragna is napról-napra erősebbé és képzettebbé vált. Így egy nap már nem edző-tanítvány viszonyban köszöntötték a másikat - egyenlő felekké fejlődtek, akik vállvetve vívnak meg azokkal, akik szeretteiket fenyegetik.

https://imgur.com/UJFMVL8.png

Magabiztos léptekkel vonulok be a fegyverraktárba, de amint becsukom magam mögött a méretes ajtót, azonnal leeresztek, és szinte remegve dőlök neki a fának.
Mit csinálok itt? Én erre nem vagyok kész.
Teszek néhány bizonytalan lépést a saját fegyvertárolóm felé, hogy kézbe vegyem a dárdámat és felvegyem a sisakomat. Már hosszú évek óta hű társaim, megannyi csatában szolgáltak már. Gyengéden a fegyver felé nyúlok, de a kezem megdermed a levegőben, és erőtlenül visszaejtem magam mellé.
Félek. Nem ez az első alkalom, hogy olyan ütközetbe készülök, ahol a Gárdát kell képviselnem. De ez mégis más. Nem csak a saját életemért fogok felelni. Bár én úgy éreztem, hogy túl korai vezető pozíciót betöltenem, mégis megbíztak azzal, hogy egy egész osztagot irányítsak a harctéren. A korábbi megmérettetések során sosem aggódtam azon, hogy a feletteseim ügyelnek-e rám, sokkal jobban elfoglalt az, hogy kitérjek a kardok és lándzsák elől. De most... Egyenesen rettegek a rám bízott életek miatt. Mi van, ha nem megfelelően vezetem őket? Ha meghalnak, és áldozatuk hiábavaló lesz? Mi van akkor, ha...
Nem tudom magam jobban belelovalni a gondolatba, mert váratlanul kinyílik mögöttem a fegyvertár ajtaja. Összerezzenek a nyikorgó hangra, és mint akit rajtakaptak valami rosszaságon, lesunyt fejjel nézek az érkezőre. Valkyon az.
-Készen állsz, Ragna? - kérdezi egy alig látható mosollyal az arcán. Csak azok látják ezt, akik igazán ismerik.
Mélyet sóhajtok.
-Nem.
Teljesen őszintén jelentem ezt ki, majd leülök egy rozoga padra. Könnyű páncélzatom megcsörren a mozdulatra. Az arcomat a kezembe temetem, megpróbálom összeszedni magam. A férfi nem szól semmit, de érzem, hogy leül mellém.
-Te hogy bírod ezt? Azt, hogy másokért kell ügyelned?
Nem válaszol egyből, alaposan átgondolja a feleletét.
-Kezdetben nagyon nehéz volt. A felelősségtudat, mely a mai napig a vállamat nyomja, súlyos teher. Azt hittem összeroppanok alatta. Féltettem az embereimet, jobban, mint a saját magam. Attól félsz, hogy elveszíted őket?
Némán bólintok. Kár tagadni, hiszen ismer.
-Vannak bizonyos dolgok, melyekre nem terjeszthetjük ki a behatásunkat. El kell fogadnunk, ha elveszítünk egy csatát. Ha elveszítünk valakit. Azzal máris egy cseppnyi győzelmet értél el, ha nem ragadsz a múltban, és megtanulsz továbblépni. Nem lehetsz ép elméjű vezető, ha nem a jelenben élsz. Fáj, ha a családunkként szeretett és tisztelt társaink nincsenek mellettünk, de épp ez a feladatunk, Ragna. Hogy azokért harcoljunk, akikért még tudunk. Ezt ugye megérted?
Felemelem a fejem a tenyeremből, és mélyen aranyszínű szemébe nézek, újra csak bólintani tudok. Többre egyszerűen nem telik.
-Rendben, ennek örülök. Nehéz lesz, ebben biztos vagyok. - feláll mellőlem, a pad fájdalmasan felcsikordul, ahogy megszabadul nehéz páncélzatának terhétől - Szeretném, ha nem értenéd félre a szavaimat. Nem azt akarom, hogy ne foglalkozz a csapatoddal, és ne tegyél meg mindent értük... Csak nem szeretném, ha belebetegednél abba, ha hibákat követnél el.
Valkyon odasétál a fegyvertárolómhoz, és leemeli a sisakomat. Gyengéden simít rajta végig, ujjaival követi az aranyozott mintázatot. Itt-ott lepattogott már róla a festék, és karcolások tarkítják az egészet. Pont mint engem.
-Már nem olyan, mint régen. - bökök a sisakra, ahogy a férfi mellé sétálok. Nevrától kaptam. Azt mondta, nem akarja, hogy léket kapjon a kis buksim.
-Ahogy te sem. Emlékszem a napra, mikor megjelentél a gárdában. Esetlen voltál és gyenge. Egy ideig azt hittük, meg sem maradsz, annyira erőtlen voltál. De ahogy jobban megismertünk, megláttuk benned a szikrát, a lehetőségeket. És ez volt az oka annak, hogy én magam képeztelek ki.
Óvatos mosolyra húzom az ajkaimat, ahogy az emlékek váratlanul megrohamoznak. Az első kard vágta seb. A kék és lila foltok, melyek az egész testemet betarkították a közelharcedzéseket követően. A zuhanó, élettelen testek puffanása a poros, mocskos csatamezőn. A bennem rejtőző hatalom kibontakozását ennek a férfinak köszönhetem. Nem tudom, hogyan köszönhetném meg neki, hogy miatta lettem valaki. Valaki, aki számít. Valaki, aki gondolkozás nélkül kockáztatja az életét másokért. Valkyon végül felém fordul, és a megviselt, mégis csodás sisakot a fejemre húzza. A hideg fém kellemesen simul a homlokomra, ott tart, ahol kell, megvéd, mégsem blokkolja a látásomat.
-Viseld továbbra is büszkén.
-Úgy lesz.
Búcsúzóul meglapogatja a vállamat, majd csendesen kivonul a fegyvertárból. De ott marad velem a szavaiból merített bátorság és kötelességtudat. Már nem félek. Végül én is elindulok, kezemben a dárdámmal. Ideje beszélnem a többi valkűrrel.

Utolsó módosítás: Lutte (2018. 06. 24. - 21h26)


Kijelentkezve

#9 2018. 05. 28. - 00h18

Árnyék gárda
Polluxia
Az éjszaka királynője
Polluxia
...
Üzenetek: 4 462



Kedvenc szereplő neve
Nevra

Rang
Éjszaka királynője

>> Miért szeretném megkapni? <<

Egy év. Az emberek sokszor azt mondják, hogy ez semennyi idő sem. És tulajdonképpen igazuk is van. Egy év valóban olyan gyorsan elmegy, hogy szinte észre sem vesszük. De ahhoz elég hosszú ez az idő, hogy valami a részünké váljon. Ez a rang...ez a csodálatos rang az, amivel eggyé váltam. Amikor először megpályáztam, sokan megkérdezték tőlem, hogy nem lesz-e unalmas egy teljes évig viselni. De úgy gondolom, hogy ha valamivel tudunk azonosulni, akkor az nem válik unalmassá. Az elmúlt idő alatt ez a különleges rang nem csak egy rang volt számomra, hanem ismertetőjegy is. Hazudnék, ha azt mondanám, Nevra miatt akarom. Persze nyilván ez is passzol a képbe, hiszen ahogyan a játék kezdetekor, úgy most is Nevra az a karakter, akit a sajátom mellé választottam. Továbbra is közrejátszik, hogy Ő az a férfi, akinek a leginkább sikerült meggyőznie. De ez már többről is szól. Ennek mostanra már lelki okai is lettek. Egyszerűen csak fájna elszakadni tőle, olyan érzés lenne elveszteni, mintha a karakterem már nem is az lenne, akivé ez alatt az egy év alatt Eldaryában vált. Úgy gondolom végig hűséges voltam ehhez a titulushoz, és Nevrához is. Ahogyan továbbra is hűséges maradok a szívem választottjához, úgy szeretném ezt a hűséget a rang iránt is táplálni az elkövetkezendő időben. A legcsodálatosabb az egészben, hogy ezt azért állíthatom ennyire bátran, mert ahogyan gárdám Főnökének sikerült már a kezdetekkor elbűvölnie, úgy ezzel a ranggal is megbabonáztuk egymást már az első pillanattól. Az éjszaka szépségei még mindig elképzelhetetlenül fontosak számomra, továbbra is szívesebben élek napnyugta után, még akkor is, ha néha nem engedhetem meg magamnak. Kedves játékostársaink közt is akad nem is egy, nem is kettő, aki rendszerességgel tett egyenlővé az Éjszaka királynőjével, és ez mindig elmondhatatlan büszkeségét ébresztett bennem eme csodálatos titulus iránt.

Rengeteg csodálatos új rang vált elérhetővé, és én egy percig sem gondolkoztam el azon, hogy megpályázok egy másikat. A fentebb leírtak alapján az olyan lenne, mintha a személyiségem egy részét dobnám el magamtól. Így hát úgy döntöttem, idén is megküzdöm érte. Gondolkoztam rajta, hogy miképpen próbáljam megtartani, és őszintén bevallom, nem akartam megint csak azt elmondani, hogy mennyire szeretem az éjszakát, hisz ezt már mindannyian tudjátok. Ezért maradtam amellett, hogy inkább leírom nektek, mennyire fontossá vált számomra. Kicsit nehéz, bevallom. Azt gondolom, ha még több sort írnék, akkor csak magamat ismételném. Hogyan lehet hosszasabb beszámolóban kifejezni azt, hogy valamit megszeretünk? Ha csak egyetlen egy mondattal kellene magyaráznom, hogy miért akarom ezt a rangot, akkor azt felelném: Mert én vagyok Polluxia. De hát ez egy kicsit üresen és nagyképűen hangzana, és biztos, hogy sok mindenkinek nem mondana semmit. Pedig a célom nem ez, pusztán csak arra gondolok, hogy mennyi barátot szereztem már itt, és akik ismernek, azok tudják, mennyit jelent ez nekem, s mennyire közel áll az én szívemhez, lelkemhez. Akik pedig nem ismernek, azoknak is tudniuk kell: Megszerettem az Éjszaka királynője címet. Azonosultam vele, és nem azért, mert egy évvel ezelőtt úgy gondoltam ez passzol a leginkább hozzám, és ennek okán meg akarok neki felelni. Nem, nem ezért. Hanem azért, mert ténylegesen ez az a rang, ami jellemez. Nem csak a karakterem, de engem is.


Eredet- és Karaktertörténet részlet.



Köszönöm szépen az újabb lehetőséget, és sok szerencsét kívánok a többi játékosnak!

✴ Polluxia ✴

Utolsó módosítás: Polluxia (2018. 06. 26. - 17h39)

Kijelentkezve

#10 2018. 05. 29. - 20h39

Abszint gárda
SilverCrow
Legyőzte a Dahut
Asuna_Yuuki
...
Üzenetek: 2 686


Kedvenc szereplő neve:
Króm

RANG:
Farkasok barátja

>> Miért szeretném megkapni?<<

Első sorban azért szeretném megpályázni ezt a rangot, mert az a személy, akihez a cím tartozik közel áll a szívemhez és a személyiségemhez.
Másodszor pedig megtetszett maga a "Farkasok barátja" elnevezés, mivel a kedvenc állataim közé tartoznak e tiszteletet parancsoló lények.
Egy kicsit gondolkodóba estem, hogy az általa nyújtott lehetőségek közül melyiket válasszam, de végül ez tűnt a legszimpatikusabbnak.

Választhattam volna akár a kiszemeltem (Nevra) lehetőségei közül is, de azok valahogy idegennek tűntek számomra. Persze nem tagadom elég jól csengenek, de én inkább egy lázadó szellemű, kíváncsi és olykor gyerekes természetű egyén vagyok, mint Króm. Pont ezért nem tartom magam sem "királynőnek" sem pedig "úrnőnek". A többi rang közül szerintem ezzel tudok a legjobban azonosulni.

Amiért szimpatikusnak tartom Krómot:

~ Már maga a tény, hogy vérfarkas imponáló számomra, mivel kedvenc fajaim közé tartozik a fantasy világában.
~ A történet előrehaladtával egyre jobban úgy éreztem, hogy akár a legjobb barátom is lehetne a játékban, mivel furcsa modora ellenére segítőkész és őszinte velünk.
~ Rájöttem, hogy a vagány külső és viselkedés mögött egy érzékeny fiú rejtőzik, amit a Spin-off epizód végigjátszásával szűrtem le.
~ Hasonló személyiséggel rendelkezik, mint én. (Makacs, néha kissé komolytalan, de számíthat rá az ember.)
~ Néha ugyan tiszteletlen tud lenni, de szerintem helyén van a szíve a fiatal farkasunknak.

A FALKA TÖRVÉNYE:

1. Mindvégig hűségesek leszünk saját falkánkhoz és falkavezérünkhöz.

2. Tiszteletet mutatunk társaink felé, főképp az idősek és az Alfa iránt.

3. Csatában sosem hagyunk hátra senkit, még akkor sem, ha kilátástalan a helyzete.

4. Mindig csapatban vadászunk és segítjük társainkat.

5. A betegeket legjobb tudásunk szerint igyekszünk meggyógyítani a druidák erejével.

6. Az asszonyokat és gyermekeinket oltalmazzuk, minden erőnkkel megvédjük őket.

7. A betolakodókat, ha rossz szándékkal érkeztek elűzzük földjeinkről.

8. Halottainkat méltóképpen engedjük az égi vadászmezőre.

9. Nem ölünk ártatlanokat.

10. A törvények megszegésért súlyos büntetést kap az elkövető.

11. Mindvégig a falka érdekeit szolgáljuk.

12. A falka minden előtt!


A Farkasok Istene Legyen Veletek Testvéreim!


Fogadalomtétel:

Én, mint Asuna Yuuki falkatag megfogadom, hogy halálom napjáig a falka érdekeit szolgálom. Mindig az Alfa parancsa szerint cselekszem, nem szegülök neki ellen. A törvényeket tisztelem, s ha megszegem örök száműzetés legyen méltó büntetésem.
Esküszöm Anyámra, az Alfára és a Farkasok Istenére!



Végezetül meg szeretném köszönni a lehetőséget, hogy részt vehetek ezen a versenyen. ^^


Utolsó módosítás: Asuna_Yuuki (2018. 06. 13. - 16h50)


https://i.imgur.com/40aYkyU.png

Kijelentkezve

#11 2018. 05. 30. - 14h40

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Keroshane
Könyvlepke


>> Milyen hatásnak engedelmeskedve jelentkezem eme rangra?

Bevallom, először jobban vonzottak a hangzatosabb rangok, mint a Valkűrök veztője, Az árnyak úrnője, etc. Aztán azonban, ahogy ültem a kiírás felett és azon agyaltam, hogy ugyan mivel kellene neveznem, minduntalan megakadt a szemem eme rangon. Hogy miért? A való életben fontosak nekem az állatok, pluszban még nagy álmom, hogy kutató válhasson belőlem. És rá kellett jönnöm, hogy ez a rang kifejez mindent, ami én vagyok. Így, miután megvolt melyik rangra is szeretnék pályázni, szinte maguktól jöttek a szavak, nekem már csak le kellett írnom őket.

°°°°°°°°°°


Mindkét tenyerem az ég felé nyútottam, hogy kezeimmel úgy tegyek, mintha a Napot akarnám az ujjaim közé zárni. Ezarel humorosan meg is jegyzi mellettem, hogy ha sikerülne a tervem, akkor nem hogy a kezem, az egész testem szénné égne eléggé hamar. De utána közölte, hogy nincs több ideje arra, hogy elsüssön felettem több viccet, pedig biztos hogy égnék mint a föld. Ez utóbbi megjegyzését elengedem a füleim mellett, hiszen eléggé erőltetettre sikeredett. Még jó, hogy nem jutott semmi egyéb az eszébe hirtelen, mert ha így fojtatta volna, kénytelen lettem volna magamnak beszólni.
A távolodó elf alakja után pillantok, majd lágy, erőtlen hangon utána kiáltok. A férfi megtorpan, majd gyanakodva néz rám, közben arcáról az süt le, hogy következő beszólásán agyal máris.
Leengedem a kezem, majd mellényem zsebéből előhalászok egy papírt, amit pár napja üresen kaptam Kerótol. Azt mondta, írjam le rá az érzéseim, majd adjam oda az elfnek, ha úgy érzem nem tudom elmondani neki szóban mindazt, ami bennem kavarog.
Nos, nekem sikerült mindösszesen egyetlen szót ráfirkálni erre a bizonyos lapra. Gondolatok milliónyi születtek meg bennem, egész regényfolyamokat tudtam volna megalkotni, de, mivel ez az egyetlen egy lapom volt csak, így azt az egy szót írtam rá, ami eszembe jut, ha Ezarelre nézek.
Azonban, mivel nem éreztem helyénvalónak, ha csak a kék hajú kezébe nyomom a csupasz papírt, így addig ügyeskedtem, amíg egy helyes kis lepkét nem tudtam belőle hajtogatni, melynek bensője dédelgeti az összes érzésem.
Ezarel érdeklődve nézi a kezemben pihenő kész kis remekművet, majd megfogja, tenyerébe  zárja vigyázva, mintha tényleg egy igazi élőlény lenne a markában, majd egyszerűn elsétál.

Még pár órát kint töltök, hogy aztán izgatottsággal telve induljak vissza a könyvtárba, hogy a legjobb barátomnak elmondhassam, végre megtettem amit már hosszú ideje nem mertem.
Keró, mikor meghallja, hogy milyen módon adtam át az elfnek a levelem, csak a homlokát ráncolja.
– Mit írtál a lapra? – kérdi pár perc hallgatás után.
– Csak azt, hogy szeretem – felelem. Keró felsóhajt, majd megrázza a fejét lemondóan. Nem látja nagy esélyét annak, hogy Ezarel valaha is szétszedné a papírpillangóm, de én csak megvonom a vállam. – Akkor is kiönthettem az érzéseimet. Nekem már ennyi elég – mosolyodom el.
Hirtelen kivágódik a könytár ajtaja, majd az emlegetett férfi viharzik be,  megragad két-három könyvet a legközelebbi polcról és rám sem nézve, megragadja Keró egyik karját, szó nélkül kiviharzik vele, hiába próbál ellenkezni a szarvval megáldott lény.
Egyedül maradok, közben pedig majd kiszakad a szívem a helyéről. Vajon mi lelhette Ezarelt hirtelen? Lehet mégiscsak szétbontotta a lepkét és most dühös lett? De akkor miért rángatta el hirtelen Kerót?
Támad egy apró gondolatom, hogy talán nem volt jó ötlet, hogy leírtam neki az érzéseim, de végül heves fejrázással űzöm ki ezt a fejemből. Ha meg is utált, akkor sem bánom, hogy megtettem.

Egészen estig maradok a könyvtárban. Olvasni próbálok, de valahogy mindig elkalandozik a figyelmem. Magamban tudom csak megállapítani, hogy mekkora gondot okozhat egyetlen átadott papír és pár tintafolt.
Mikor az első csillag is megjelenik az égen, eloltom a gyertyát ami melett eddig ültem és a szobám felé indulok. Azonban alighogy kinyitom az ajtót, elkerekedett szemmel torpanok meg a mozdulat közepette.
Több ezer, könyvlapokból hajtogatott pillangó hever szanaszét a szobámba, mintha csak azok a gondolatoknak a megtestesülései lennének, amiket nem tudtam leírni, lévén túl hosszúak lettek volna.
Remegő kézzel felveszem az egyik betűcsíkos lepkét, mely megszólalásig hasonlít az én fehéremre. Nem hajtogatom szét, de amikor egy hang súg a fülembe, hátra kapom a fejem, azonban Ezarel akkor már távolabb van tőlem.
– Az egyikben elrejtettem valamit. Jó játékot – int a folyosó végéről, majd eltűnik. Remegő léptekkel, de arcomon széles mosollyal csukom be a magam mögött az ajtót. Ezek szerint az én lepkémre ez a válasz.

Utolsó módosítás: Aysa (2018. 06. 23. - 20h57)


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Kijelentkezve

#12 2018. 05. 31. - 11h48

Árnyék gárda
Shaylee
Legyőzte a Dahut
Shaylee
...
Üzenetek: 2 901

Leiftan
Titokzatos múzsa

>> Miért szeretném megkapni?

Azért szeretném ezt a rangot, mert amióta Eldarya Világába érkeztem Leiftan az, aki kedvességével és megnyerő személyiségével levett a lábamról. Ő egy olyan karakter aki arra ösztönöz, hogy figyelmesek legyünk és bátrak. Egy igazi csillag az égbolton, aki nem csak gyengéd de segítőkész is annak ellenére, hogy van benne egy kis sötétség.
De ragyoghat-e egy csillag a sötét égbolt nélkül? Van-e olyan ember a világon akit ne vonzana a csillagos égbolt látványa?

Habár nem vagyok itt olyan rég óta, szeretnék én is ilyen szellemiséggel tovább itt lézengeni. Akár egy kis fénysugár, egy múzsa.
Hiszen a múzsa nem csak arra inspirál, hogy művészként helyt tudjunk állni, de arra is, hogy mindig találjunk valamit amiért érdemes élnünk. Hogy mindig várjuk a holnapot és hogy ne tartsunk a sötétségtől, hiszen máskülönben lemaradunk az égbolt tündöklő ékköveiről.


"Shaylee Leiftan arcára tette kezeit és mélyen a férfi szemeibe nézett. Amit ott látott, kétségbeesés, magány, gyötrődés. Mind olyan fájdalmas érzés, melyek nem illettek a smaragd szempárba. Mind egy késszúrás a lány szívében.
-Leiftan, amióta itt élek te vagy a múzsám, hogy előre tudjak haladni. Ha valami fáj sosem aggódok, mert tudom, hogy te itt leszel és segítesz. Ezért kérlek, hagyd, hogy ez alkalommal én legyek a te múzsád a holnaphoz.

Egy képecske Leiftanról és Shayleeről. :3

https://kepfeltolto.tk/images/2018/05/31/LeiLeef385b.png

Utolsó módosítás: Shaylee (2018. 06. 11. - 02h44)


https://i.imgur.com/yY66IdE.gif

Kijelentkezve

#13 2018. 06. 03. - 15h51

Abszint gárda
Wolfy-kaichou
Legyőzte a Boobrit
Wolfy-kaichou
...
Üzenetek: 20 365


MAszkos Férfi

https://i.imgur.com/v1Z0hej.png

Miért Illene Hozzám Ez A Rang?



Kevéssé ismert tény, hisz jól titkolom mindenki elől, hogy itt Eldaryában kettős életet élek. Az egyikben egy viszonylag szabálytisztelő gárdista vagyok, a másikban meg az alvilág berkein belül mozgok. Ez a második élet az, aminek köszönhetően ismerkedtem meg vele is, a maszkossal. A kapcsolatunk eléggé hidegen indult, enyhe ellenségeskedés is volt benne, hisz őróla csupán annyit tudtam, hogy ő az egyes számú közellenség. Azonban ahogy teltek-múltak a napok, időnként kénytelenek voltunk együtt dolgozni és mivel nem szeretem az olyan partnert, akiről alig tudok valamit, így beszélgetést kezdeményeztem minden alkalommal. Eleinte eléggé döcögősen ment a dolog, de aztán egy nap történt valami, amire már pontosan nem emlékszem, aminek hatására megnyílt. Onnantól kezdve sokkal gyakrabban segítettünk a másiknak. Néha én abban, hogy ki tudjon surranni a HQ-ból, vagy a kristályok eljuttatásában. Néha ő az egyre növekvő birodalmam igazgatásában. Szépen lassan kialakult közöttünk egy kötelék, amit többnek neveznék, mint barátság. Szeretet, ám nem úgy, mint egy páros, hanem mint apa és lánya között. Sokáig ott volt ez kimondatlanul közöttünk, egészen egy bizonyos pontig. Máig emlékszem arra a napra, mikor először kimondtuk ezt.


Napsütéses tavaszi idő volt, mindenhol a madarak csicsergését lehetett hallani az erdőben. Szép nyugodtan sétáltunk az egyik tisztás felé, ott lett volna egy találkozónk valakivel. Út közben beszélgettünk, hogy elüssük valamivel az időt.
- És akkor azt mondtam, hogy elnézést, rossz ajtó, majd elsétáltam, mielőtt Nevra kettőt is pisloghatott volna.
- Hát, ez valami elképesztő – nevettem fel. - Sose hittem, volna, hogy pont azt az egy fülkét foglalja el, ahol az áru is volt.
- A szerencséd kezd átragadni rám – jegyezte meg tréfásan. - Most te jössz.
- Emlékszel a kis kalandunkra, aminek a végén én a kristály darabkáit, te pedig a port terjeszteni?
- Hogy felejthetném el, az volt az eddigi legkalandosabb közös munkánk.
- Akkor gondolom az is megvan, hogy ott Miiko megkért arra, hogy derítsem ki a Don valódi kilétét – a maszkos bólintott. - Tegnap sikerült 'nyomra' bukkanjak. A laborból hiányzott pár dolog. Ezekhez csak néhányan férhettünk hozzá, így máris volt egy lista a gyanúsítottakról. Nyilván az elfet kezdtem el megfigyeltetni, furcsán viselkedett mostanság.
- Egyszerűen zseniális. Nem elég, hogy magad után nyomozol, ráadásul más fog valószínűleg ezért rács mögé kerülni.
- Te is ezt tetted volna a helyemben, nem?
- Ez a legjobb megoldás számodra, az igaz. De nem biztos, hogy ez a helyes. Ezra tudása sokat érhet a gárdáitok számára.
- Akkor te most velünk vagy ellenünk vagy, hogy ilyen tanácsot adsz?
- Veled, hogy ne csinálj nagy hülyeséget és mert szükséged volna egy lelkiismeretre.
- Nocsak, ki beszél? - szerettem volna visszaszólni, ám csendre intett a Maszkos.
- Sssh! Közel vagyunk. Rossz előérzetem van.
Ennek nagyon nem örültem, a Maszkos valahogy szinte mindig megsejtette, hogy mi vár ránk. Innentől kezdve teljes csendben mozogtunk. Intettem neki, hogy én balra megyek, övé a jobb oldal. Folyamatosan fürkésztem az erdőt, a szemem sarkából láttam, hogy előhúzza az ember nagyságú kardját. Nálam csak egy tőr volt, mint fegyver, leginkább a mágiámra szoktam támaszkodni. A tisztás másik felén összeértünk, megrázta a fejét, ő se talált semmit. A virágokat csak a könnyed tavaszi szellő mozgatta, senkinek semmi nyoma. Egyedül az ügyfelünk állt a rét közepén. Kérdőn ránéztem a Maszkosra, aki megvonta a vállát, majd kilépett a fák árnyékából, én szorosan mögötte. Hiba volt, egy csapdába sétáltunk bele, vártak ránk. Hirtelen vagy húsz gárdista vett minket körbe, kérdezés nélkül támadtak. Elsőként engem vettek célba, felszisszentem a fájdalomtól, ahogy az első nyílvessző a vállamba fúródott. Azonnal kirántottam, de még így is későn, mérgezett volt a hegye. Kezdett elhomályosulni a látásom. Közben eltalált a másod és a harmadik is. Lerogytam a földre. A rám ereszkedő ködfüggönyön keresztül láttam, ahogy a Maszkos elém áll, próbál védeni a további találatoktól. El kell tűnnünk innen, csak ez járt a fejemben. Belenyúltam az egyik sebembe és a saját véremmel kezdtem el a portált felrajzolni. Mikor végeztem, megrángattam kicsit a köpenyét, már nem volt elég erőm ahhoz, hogy kivigyem innét magunkat, túl sok vért veszítettem és a méreg is erősen dolgozott bennem. Leszúrta mellém a kardját a földbe,
- Szöknek! Állítsátok meg őket! - ordította valaki a gárdisták közül, páran megpróbáltak ránk lőni, ám már túl későn. Mindössze pár percig tartott az egész, mégis óráknak tűnt. A Maszkos bázisán bukkantunk fel, ahol azonnal ledobta magáról a maszkját és magához ölelt.
- Wolfy, ne hagyj itt egyedül – a szemeiben mintha könnyek csillogtak volna. Kinyúltam, hogy letöröljem őket.
- Nem foglak, apu – válaszoltam alig hallhatóan, majd minden elsötétedett. Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, mikor felébredtem egy kényelmes ágyban feküdtem, egy ablakon át kellemes napfény áradt be. Megpróbáltam felülni, ám ahogy megmozdultam, hirtelen éles fájdalom nyilallt belém mindenhol.
- Csak óvatosan, még mindig nem gyógyultál meg. És Jó reggelt… - itt kicsit zavarba jött, majd kinyögte – kislányom.
- Már nem vagyok kislány! - feleltem kicsit bosszúsan, ám közben boldog voltam, végre találtam egy helyet amit otthonomnak nevezhettem.


Ezzel egy új fejezet kezdődött kettőnk életében. Talán a legboldogabb mindkettőnk számára. Azóta sokkal gyakrabban találkozgatunk, melyek nagy része már nem a munkáról szól, hanem arról, hogy jól szórakozzunk együtt, nem foglalkozva azzal, hogy mi ketten alkotjuk Eldarya legkeresettebb apa-lánya párosát.
Egy mondatban összegezve, azért érzem úgy, hogy illene hozzám ez a rang, mert a Maszkos apám helyett apán lett és e mellett a kristály darabjainak terjesztésében is rendszeresen segítek neki.
Zárásképp csupán egy kisebb verset gondoltam, mely talán jobban összefoglalja gondolataim róla:


Akár forró katlan tekintete,
Dühnek olthatatlan lángja ég benne,
Szeme fájdalmas múltjába réved,
Oh, miért tettétek ezt ővele?

Mintha boldog lennél énmellettem,
Ám tudni vélem, emez csupán lepel,
Van, mit feledni csak nehezen lehet,
Oh, mondd nékem, mit tehetnék érted?

Elszomorít hasadt szívednek fájdalma,
Tépett lelkedben tátongó lyuk terjed,
Sötétbe taszajtod magad, jó apám.

Megtennék bármit, hogy vidám légy újra,
Lelkem, s vérem adnám érte, hát engedd,
Hogy boldog mosolyt lássunk rajtad csupán.

Utolsó módosítás: Wolfy-kaichou (2018. 06. 03. - 16h57)


Wolfy's Wanted                             Miiko-s ajándékképet!                             Shop & Wolfy
https://i.imgur.com/ZHum5HQ.png

Kijelentkezve

#14 2018. 06. 05. - 20h41

Obszidián gárda
Signe
A familiárisok barátja
Signe
...
Üzenetek: 3 389

https://i.imgur.com/nKvLake.png

Kedvenc szereplő neve: Leiftan

Titokzatos Múzsa

>> Miért szeretném megkapni?

Múzsa. Ezt a szép szót nem lehet csak úgy akárkire mondani. Nem, dehogyis. Hiszen, egy ember nem úgy válhat múzsává, hogy gondol egyet és máris annak titulálja magát. Ez mindig véletlenszerű, vagy váratlan, hogy ha valakinek hirtelen a múzsája leszel. Leiftannak is csak véletlenszerűen vált Signe a múzsájává. Ez előre nem eltervezett, váratlan utazásnak köszönhetően találkozott ezen két lélek. Signe hirtelen megjelenése Eldaryában nem a véletlennek, hanem a sorsnak köszönhető. Hisz, nem mindennapi,  hogy egy boszorkánykörrel találod szembe magadat...legalábbis én így vélem.

https://i.imgur.com/b6e04c5.png

Signe szemszöge

Miután eltűntek a fények körülöttem, egy hatalmas(távolról sem átlagos) kristállyal találtam szembe magamat. Nem volt nagyon időm a kétségbeesésre az új és ismeretlen hely miatt, mert hirtelen csupa furcsa idegen támadt le, és a következő pillanatban egy tömlöcbe találtam magam. Ezután egymást követték a furcsábbnál furcsább események. Ezalatt az idő alatt összesen egyszer sikerült csak megnyugodnom. Mikor szembe találtam magamat egy furcsa, ám barátságosnak tűnő magas, szőke férfival. A szemei nyugodtságot sugároztak. Mikor kedvesen rám mosolygott teljesen eltűntek a félelmeim. Vagyis majdnem. Hiszen még mindig egy idegen helyen voltam, de sikerült lenyugodnom. Teltek múltak az napok-hetek. Ezen idő alatt megtudtam a nevét...Leiftan. Néha találkoztunk a folyosókon, és ilyenkor mindig boldogan beszélgettünk. Egy kisebb idő elteltével egyik este egy levelet találtam a szobámban mellette egy gyönyörű ruhával, Leiftan küldte. Elhívott még aznap estére a kertbe. Mikor kiérem egy gyönyörű fa alatt a fűben egy kosár társaságában várt rám. Mikor meglátott hirtelen felállt, és arcomat megpuszilva köszöntött majd leültetett maga mellé.
-Gyönyörű vagy!-mondta. Előemelte a vacsorát a kosárból. A több órás beszélgetés, vacsorázás,nevetgélés alatt  Leiftan néha néha firkált valamit egy lapra , közben folyamatosan rám pillantva és válaszolva mondataimra. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az orrom elé tart egy szép rajzot mellette egy verssel. A képen én voltam és a háttérben a kert. Miután a rövidke, ám csodálatos verset elolvastam, felé fordultam enyhén elvörösödve.
-Remélem tetszik- mondta.
-Ez gyönyörű- mondtam neki- köszönöm szépen!
Közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.
-Köszönöm az estét.
Így vált Signe aznap este Leiftan Titokzatos Múzsájává.

https://i.imgur.com/b6e04c5.png

A vers:

Az éj közepén csillagfény csillog a bőrén,
Kedves tekintete békét sugall,
Hallgatnám örökké regényeit,
s táncolnék vele az égbolt alatt,
Majd csodás arcvonásait figyelve hirtelen belémnyilal ,
hogy Ő nem lehet más, mint egy földre szállt angyal.

 

Utolsó módosítás: Signe (2018. 06. 05. - 20h49)



https://i.imgur.com/4aae0K4.gif

Kijelentkezve

#15 2018. 06. 09. - 22h51

Obszidián gárda
Jezebel
A vízi nimfák cinkosa
Maltariel
...
Üzenetek: 29 918



NEVRA
- ÁRNYAK ÚRNŐJE -

- Tudod - kezdek hozzá, már-már suttogva felé következő szavaim - gyermek koromban gyakran meséltek nekem az árnyakban rejtőző szörnyekről.
Fejem lehajtva az ágya mellett gubbasztó alacsony éjjeliszekrény felé hajolok, és kezembe veszem a kristálykelyhet, éjsötét szemeimmel vizsgálom a csinos darabot.
- Azt mondták, féljünk a sötéttől, mert nem tudjuk, mit rejthet - drámai csendet hagyok, majd folytatom gótikus hanglejtéssel - és ők féltek. Ahogy utódaik is.
A vámpírférfi csak arcom kémleli kósza érzelmek foszlányát keresvén vonásaimon.
- Bennem ez a fajta rettegés sosem próbált kicsírázni, tudod - Nevra felé indulok lassú, kimért és pehelykönnyű léptekkel, az ujjai közt pihenő kehely felé nyúlok - talán azért - kapom ki ügyesen közülük, és gyorsan belekortyolok vöröslő tartalmába - mert sosem volt meg bennem a rettegés magja. Rettegésé az éjszakától.
Gondolataiba merülve csúsztatom vissza a fehér, karcsú ujjak közé a poharat, fátyolosan duruzsoló hangom varázsát pedig az ő szava töri meg.
- Nem mindenki születik a sötétségbe - jegyzi meg félmosolyt húzva arcára - de a kérdés bonyolultabb ennél, Kedvesem. - belekóstol ő is a mennyei nektárba.
- Igen? - kérdezem kihívó tekintettel, majd hátrálva néhány lépést az ágyra ülök, lábaim keresztezve, megjátszottan fennkölt tartást imitálva - Fejtsd meg a rejtélyt, kérlek. - telt ajkaim zsivány mosolyra húzódnak.

Nevra számára sosem lehetett probléma felismerni azokat, akik íratlan szövetséget kötöttek az árnyakkal. Mindnyájunkban van valami kihívó, valami buja, valami tekintélyt parancsoló, s egy kis pimaszság a rendíthetetlenség mellett.
- Vannak, akik a sötétségben születtek. Mások a sötétségbe zuhantak valahol életük egy szakaszában, de túlélték, és alkalmazkodtak. Nem utolsó sorban pedig - koppan a kristálykehely talpa az éjjeliszekrény fénylő, sötétbarna felületén, és gyanús mosollyal lép felém félrebiccentett fejjel - akik sötétséggel a szívükben jöttek a világra. - suttogja felém doromboló hangon, ámde mégis érezhető hanglejtéséből valami sötét és tagadhatatlanul komoly. Mosolyra késztet, ám ez a mosoly lelkem fekete tükreiből kísérteties fénybogarak ragyogó csillagait lobbantja lángra. Hogy lehetséges az, hogy a fény ami megvilágít, megfogalmazhatatlanul sötét?
- Mit gondolsz, Árnyak Ura, én melyik vagyok a három közül? - szegezem felé a kérdést, talán ő az egyetlen, aki tudja az igazságot. Jól lehet azért, mert lételemünk közös.

Megvonja vállát tettetett játékossággal, majd léptei szép lassan az ajtó felé vezetik őt.
- Te vagy az, ki sötétségben született; selymes ujjai közé fonja az árnyakat, melyek nemes fátyolként ölelik körül testét. Lelkébe fogadja és magával viszi őket bárhol jár. - megáll és lenyomja a kilincset; a nyíló ajtó előtt megtorpanva aztán elbúgja utolsó szavait - Te vagy... az Árnyak Úrnője.



Tᴇ ᴄsᴀᴋ ᴠᴇɴᴅᴇ́ɢ ᴠᴀɢʏ ᴀ sᴏ̈ᴛᴇ́ᴛsᴇ́ɢʙᴇɴ.
       Éɴ ᴀᴢ Áʀɴʏᴀᴋ ᴏ̈ʟᴇʟᴇ́sᴇ́ʙᴇɴ sᴢᴜ̈ʟᴇᴛᴛᴇᴍ.




Sokak számára nyilvánvaló, hogy határokat nem ismerve tevékenykedek szó szerint sötét, vagy csak ilyen jelzővel illetett témákban. Amerre járok, magammal viszem az árnyak magvait és nem ritkán sikerül másokat is becsábítani. Számomra maga az "Árny" több mint az ismeretlen feketeség vagy a sejthető veszedelem melegágya. Jelképezi az emberi lény számára megszerezhető és meg nemszerezhető tudás összességét, a valóság átláthatatlan hatalmasságát és a végeláthatatlan, összetett teret, amelyben mi még csak homokszemek se vagyunk. Mindig is célom volt, hogy a tudásom bővítsem, és olyan oldalát ismerjem meg az átlag emberi szem által nem látható világnak, amely akármilyen különös, még mindig többség előnyt élvez a látható "felénél". Alámerülök az ismeretlenben, nem félek a feltérképezetlen veszélyektől. Egyé válok vele, hogy több lehessek. Vagy... hogy pontosan AZ lehessek?

Ez teszi ki az életem. Nem sokan fogadják el, még kevesebben értik;
...de ez nem ok arra, hogy megálljak.

Utolsó módosítás: Maltariel (2018. 06. 09. - 22h53)

Kijelentkezve

#16 2018. 06. 09. - 23h22

Abszint gárda
piroskaseres
Manók cinkosa
piroskaseres
...
Üzenetek: 7 439

Leiftan

Tövises rózsa


>> Miért szeretném megkapni?

Természet. Növények. Imádatom tárgya csakis feléjük irányul. Kedvenceim közé a vörös rózsa tartozik. Színe, akár a véré, szenvedélyesen hirdeti felségességét. A szerelem hírnöke. Mint tudjuk, nincs rózsa tövis nélkül. Mikor egy ártatlan gyermek felelőtlenül játszik, és véletlenül belekap egy bokorba, ujját felsérti a tövis, s onnan sebéből kibuggyan a vörös folyadék. Mintha egy gyönyörű hölgy körül ugrándoznék, és nem figyelnék a távolságra. Ha figyelmetlenné válok, megsebez. Illata bódító, szépsége mámorító. Ha tehetném, tele ültetném velük a kertemet.. Elhaladva egy-egy rózsa mellett, nem állom meg, hogy kihagyjam a megszagolását.. Rózsa nélkül.. növények nélkül én nem tudok élni. Szívemet teljesen rabul ejtette ez a szenvedély.

...

Napló jegyzetek

XY. nap

Szokás szerint hoztam a formám. Egész nap mosolyogtam, nevettem és segítettem ahol kell. Reggel hajamba rózsát tűztem, melyről töviseit nem szedegettem le. Hajam megvédi fejemet, így a növény nem sért meg. Feltűnt, hogy egy alak többször is jött segítséget kérni. Mindig megettem amit kért. Elég egyszerű feladatok voltak, így gond nélkül, hamar végeztem velük széles mosollyal az arcomon, táncmozdulatoknak beillő kecses mozdulatokkal. Ám nem hagy nyugodni, hogy ennyire jelentéktelen dolgokat kér tőlem ez az alak. A következő napokban ki fogom deríteni, mit akar.

XY. nap

Leiftan segítséget kért. Ugyanaz az ember, aki eddig zaklatásszerűen kért tőlem segítséget, bajba került. Kiderített információk: Fanatikus, magányos ember. Rólam alkotott képe: Segítőkész, kedves, szép. Tch.. az a malac.. Újra és újra eljön segítséget kérni.. Bókol, szaglászik, lohol utánam. A többi embernél is zavaróbb. Eldöntöttem, hogy csapdát állítok neki. Megleckéztetem.. egy rózsához illően. Leiftannak persze semmit sem mondtam. Szeretem vele tölteni az időt, olyankor mindig békésen elbeszélgetünk. Azután visszakísér a szobámhoz, ami dugig van vörös rózsákkal, és elmegy. Én pedig rózsa mintázatú ruhába bújva vetem magam a vörös takarók alá, egy kiadós fürdés után.

XY. nap

Küldetés sikeresen teljesítve.. némi plusszal. Csak egy picivel.. Az épp zuhanni készülő "malac" kódnévvel ellátott egyéniséget ahelyett, hogy visszahúztam volna egy szikla széléről, elengedtem, és ő a lejjebb felállított hálóra zuhant. Bár nem felejtettem el eközben a tudatára adni; direkt volt. Reakciója: természetesen rémület, valamint az értetlenség. Ezek után kedvesen rámosolyogtam és megkérdeztem: "Szereted, ha foglalkozok veled, nem? Voltam olyan kedves, hogy összeállítottam neked, csakis neked egy ilyen szép kis csapdát. Remélem a közeljövőben ismét sokat lógsz majd rajtam.. mert akkor kipróbálhatok valami jobbat is." Ekkor lenéző és fenséges akartam lenni, no meg persze az arcomon kedves mosoly ült. A hangom a lényeg. Személyes véleményem szerint ezt sikerült is kiviteleznem.. és szerintem igazam is van, elvégre önzetlenül segítettem neki.. mégis, meggyőződésem, hogy Leiftan azt mondta: "Mint egyTövises rózsa" Mégis hogy érthette ezt..?

Utolsó módosítás: piroskaseres (2018. 06. 17. - 10h22)


Szerepjátékhoz keresek érdeklődőket ^^

Kijelentkezve

#17 2018. 06. 10. - 16h07

Obszidián gárda
Hela
A gárda védelmezője
Hela
...
Üzenetek: 13 877



VALKYON

FEGYVERFORGATÓ


Azt mondják, néha meg kell állnunk. Ki kell lépnünk a folyamatosan pörgő, senkit nem kímélő mókuskerékből, ami nap, mint nap nagyobb nyomás alá helyez minket. Régen nem bírtam leállni, ám az idő múlása engem sem kímél. Egyre öregebb leszek és bölcsebb, bár utóbbiban nem teljesen vagyok biztos. Ugyanúgy viselkedek, mint akkor, amikor megérkeztem ide, viszont többször gondolkozom el. Hogyan kerültem ide? Van-e értelme annak, hogy itt vagyok? És a legfontosabb: mi a célom ebben a világban?

Általában a cseresznyefa tövében szoktam megpihenni és az életem értelmén gondolkozni, ám most a zenélő kútnál pihentem meg. Fekete, ujjatlan kesztyűimet levéve, a kérges, sebekkel és hegekkel elcsúfított tenyeremet bámulva vesztem el a múltban.

Az első kérdésemre nem találom a választ, s attól félek, a tudatalattim sosem fogja engedni, hogy a memóriám utat törjön magának, és visszatérjenek az emlékeim. Sokszor próbáltam már, de mindhiába. Megannyiszor csak erős migrénnel gazdagodtam, így most sem erőltetem.

Ilyenkor előre ugrok egy kicsit. Találkozás Miikoval, a gárdavezetőkkel, tagokkal, és az első tesztek.

A gárdateszt elvégzése alatt a három vezető a könyvtár csukott ajtaja mögött toporzékolt. Hallottam őket. A hallásom az egyik legszebb dolog, amit kaphattam. Sok bajból kimentettek már a farkas füleim. Habár nem emlékeztem ezekre a bajokra, a megérzésem azt súgta, hogy nekik köszönhetően élhetek még, ezért felnyúltam és gyengéden végigsimítottam a bal fülemen. Kero azt hihette, hogy hezitálok, ezért sürgetőbben nézett rám, mondván, hogy ne gondolkodjak, csak vágjam rá a kérdésre azt a választ, amit szimpatikusnak vélek. Valószínűleg a zsebkés és a bátorság nyomta rá a pecsétet életem további részére.

Ezután hamar beindultak a dolgok. Valkyon csalódottságára azonnal rácáfoltam az első edzésünk alkalmával. Magas termetem ellenére iszonyatosan sovány voltam, s ő azt hitte, hogy emiatt képtelen leszek harcolni. Hatalmas fegyverével ügyesen harcolt, de én, a hosszú karmaimmal és gyorsaságommal többször védekezésre kényszerítettem, végül mégis lenyomott a földre.

Egy évembe telt, mire kiérdemeltem a bizalmát, s jobb kezeként tartott számon. Ezidőtájt az akkori főhadnagy, az Obszidián gárda egyik legelismertebb harcosa szülni készült, így le kellett mondania a posztjáról.

Este volt már, s mi a füvön feküdtünk, amikor kifakadtam.
-    Én akarok lenni a főhadnagy! – törtem meg a békés csöndet, amely az edzésünk után azonnal ránk telepedett.
Egy sóhaj kíséretében felült és rám nézett.
-    Mondtam már, hogy nem lehet, Hela.
-    De mégis miért? Én készen állok rá!
-    Ezt a rangot nem osztogatják csak úgy. A főhadnagy képes a legtöbb fegyverrel bánni, nem csak tőrrel és karmokkal. Az eszére kell hallgatnia a legtöbbször, s nem a szívére. Ezen felül rendkívüli diplomáciai érzékkel is kell rendelkeznie.

Ezzel mélységesen elszomorított. Egy hónap volt még az új főhadnagy megválasztásáig, és mindenáron akartam ezt a címet, így azon az estén eldöntöttem, hogy meg is fogom szerezni magamnak. Hogy miért? Minél több időt szerettem volna Valkyonnal tölteni. Hivatalosan is a jobb keze akartam lenni.

Másnap megtettem mindent, amit csak lehetett ezügyben. Miikoval konzultáltam, aki – bár elég nehezen – rábólintott a tervemre. Délelőtt Keroval és Ykharral gyakoroltam a megfelelő beszédet, az etikettet, ugyanis kiderült, hogy egy főhadnagy dolga nem csak a harc. Késő délutánra túl sok információval töltődött meg a fejem, de a testem még korántsem volt kellőképp lefárasztva, ezért a kovácsműhely felé vettem az irányt. Innen-onnan hallottam, hogy Valkyon aznap mindenhol keresett engem, ezért kicsit félszegen állítottam be hozzá.
-    Merre voltál? Egész nap kerestelek! – rontott rám. Reakciója szöges ellentétben állt nyugodt személyiségével. Ez sosem volt jellemző rá.
-    Nem tartozom neked elszámolással. Nem vagyok a gárda főhadnagya! – vetettem oda neki, s a férfi egy pillanatra meglepődött, majd mélyen önmagába temette az érzelmeit. Arca megváltozott, üressé vált. Nem szerettem ezt a nézését, ilyenkor mindig bűntudatom támadt. – Sajnálom, én csak szeretnék egy kicsit edzeni, de... más fegyverrel.
Beleegyezett.
-    Válassz egy fegyvert! – mutatott végig a legkülönfélébb fegyvereken, amelyek a kovácsműhely belsejében fel voltak sorakoztatva.
-    Hmm, azt akarom – mutattam rá a legnagyobb fejszére. A férfi rám nézett, de nem szólt semmit.
-    Mi az?
-    ...
-    Ugyan már! Vicces lesz!
-    Most komolyan? Hiszen kisebb vagy, mint az a fejsze!
-    Igen, és ez a legjobb benne! – vigyorogtam rá.
-    Hela...
-    Eddzünk!

Ezzel megkezdődött az egy hónapos tortúrám, amely végül sikerrel zárult. A három esélyes közül én lettem kiválasztva, s a kedvenc kocsmánkban ünnepeltünk a gárda tagokkal, amikor Valkyon odalépett hozzám és csak ennyit súgott a fülembe:
-    Ettől akartalak megvédeni téged.

Akkor még nem értettem. Most, a jobb időket is megélt tenyereimet bámulva, már minden világos. Egy ekkora ranggal rendelkező egyén hatalmas felelősséget vállal, s a nyomás töbször is majdnem arra késztetett, hogy visszalépjek. Mégsem tettem.

Egy idő után az emberek már nem főhadnagynak hívtak, hanem a gárda védelmezőjeként tartottak számon.

-    Erről igazán leszokhatnál! – rántott vissza a jelenbe egy hang. Egy hang, amely ahhoz az emberhez tartozott, akit igazán szerettem.
Valkyon leguggolt elém, és a világ legőszintébb mosolyát ejtette meg felém, amit önkéntelenül is viszonoztam.
-    Szeretsz bújócskázni, nem? – vigyorodtam el.
Sóhajtott. Szerintem megjelenésem előtt még sosem sóhajtott ennyit. Előszedett pár kötszert és el kezdte bekötözni a tenyeremet.
-    Ez elállítja a vérzést, amíg... – szavai a távolba vesztek. Csak néztem őt. Éreztem a hatalmas mosolyt, ami hirtelen elterült az arcomon, s egy kis idő után már nézni sem bírtam, olyan homályos lett a világ a könnycseppeken keresztül.
-    Annyira örülök, hogy vagy nekem! – a hangom remegett, de kinyögtem ezt a pár szót.
-    Én is... – a karjaiba vett és a főhadiszállás felé indult.

Az a bizonyos szó mindig is ott lebegett köztünk. Sosem mondtuk ki. Talán nem is volt rá szükség. Mindketten tudtuk. Éreztük.

És hogy mi az életem értelme? Jelenleg az ártatlanok védelmezése, a barátaim minél jobb kedvre derítése, a feladatok pontos, precíz elvégzése, a mélyebb érzelmek kimutatása és legfőképp; a fegyverforgatás.


Kijelentkezve

#18 2018. 06. 10. - 22h31

Abszint gárda
Drintii
Elfbűvölő
Drintii
...
Üzenetek: 2 000

Leiftan

Tövises Rózsa

>> Megsúgjam az okát?

...

Karenn ablakából üdítő volt látni az éjszakai égboltot. A sötét lepel tiszta volt akár egy újszülött gyermek, ennek bizonyításaképp pedig a csillagok is hűségesen terítették be az eget.
A szoba szőnyegén ültünk egymással szemben, közöttünk pedig egy szekrényből előkotort játék hevert, ami túl bonyolultnak bizonyult az agyamnak ezekben a kései órákban, tehát nem csoda, hogy a vámpírlány már három győzelemmel előrébb járt nálam.
Unottan, mégis dicsőn vigyorogva piszkálgatta meg hajának rózsaszín oldalát.
- Megint nem figyeltél oda, lassan annyira elveszel mint Leiftan. – fonta karba a kezeit, de hamarosan inkább a játékra mutatott. – Szívesen veszítesz még párat?
A hirtelen zavarodottság leplezhetetlenül megmutatkozott az arcomon. Csakugyan elvesztem.
- Micsoda? Mi van Leiftannal? Bocsánat, kissé elkalandoztam. – a fejem ideges vakarása közben a lány fülében lévő kövecskéket nézegettem.
- Nem sok, legalább olyan ritkán látni a küldetései miatt, mint téged lélekben. – egy kém mindenttudó unottságával rántotta meg keskeny vállait, zöld szemeivel pedig mintha minden titkot látott volna bennem. – Ilyenkor szúrt sebet ejtesz rajtam tudod? Mint valami rózsa.
A szavai ismételten gondolkodóba ejtettek.
- Meghívott egy éjféli vacsorára. – vallottam be suttogva, de megijedtem a cinkos mosolytól, amit tőle kaptam. Azonnal félretolta a játékot, és odamászott elém.
- Indok? – hajolt hozzám közelebb, megvillantva hegyes szemfogait. – Tudtommal annyira nem szimpatizáltál vele.
- Tudom, ő is észrevette. Ezért felajánlotta, hogy beszélgessünk, mert úgy érzi, kerülöm. – a mondatom végére sem értem, de már jóízűen felnevetett, és visszahuppant a szőnyegre. Azonban, mikor kérdőn felvontam mindkét szemöldökömet, csak megrázta a fejét, mintha az előbbi meg sem történt volna. Bár igaz… Lehet én is nevettem volna ezen egy jót. – Mit is gondolsz róla, Drintii?
A lehető legelgondolkodtatóbb kérdést kaptam tőle, amit ember csak vámpírtól kaphat az éjszaka óráiban. Mert tényleg, mit is?

...

Alaposan eltöprengtem a barátnőm szavai hallatán, mondhatni egy bevehetetlen erőddé változtam, elzárva a külső ingereket.
Leiftan, nos..Ő olyan kedves. Meg segítőkész. És titokzatos. Áh, igen, pontosan ezt a szót kerestem. De valamiért nem állja meg a helyét csupán ez a három egyszerű melléknév. Mert a valóságot mélynek gondolom, már amolyan elérhetetlenül mélynek.
Nem tudom megfogni. Ezt gondoltam, mikor elsőnek megpillantottam a kristályteremben. És mivel kifejezetten jó emberismerőnek titulálom magamat, úgy határoztam hallgatok a megérzésemre, és nem nézek rá a kelleténél többször.
Mégis remek ajánlást tett az érkezésem után, a matraccal kapcsolatban, ha példát kéne felhoznom. Mindig rejtélyesen felbukkant, mondott valami egészen hatásosat, ami mindenképpen megmaradt bennem, majd egyszerűen ismételten felszívódott egy időre. A mai nap folyamán pedig azzal hozakodott elő, hogy ismerjük meg egymást, mert szeretné megtudni a zárkózottságom okát.
Belegondoltam már abba is, hogy mindent csak beképzelek magamnak, ő valóban egy kedves, segítőkész és mosolygós személy, akire csimpaszkodna minden nő, ha tudna. Azt feltételeztem, hogy az általam kitalált mélység nem létezik, hogy nincsenek benne rejtett zugok, a titokzatosságát pedig megmagyarázhatjuk annyival, hogy mivel sok dolga van, ritkán látjuk. És mivel ritkán látjuk, nem ismerjük igazán. De ez a gondolat a kialakulása után pár másodperc múlva elpárolgott, nem hagytam magamat ebben a hitben.
Így mikor Karenn hozzá hasonlított, meglepődtem. Mégis miféle közös lehetne köztem, és a fiú között?
Eszembe jutott a virágnév amit emlegetett. Olyan, mint valami szúrós rózsa. Nem dobott messze az igazságtól, végtére is, ha jobban belegondolok, hasonlítok a virágra. Kedvesnek, odaadónak és hűségesnek tartanak ugyan, de mint minden embernek, megvannak a magam kegyetlen tüskéi, amikkel körbeveszem magamat, és ádázul támadok, ha meg akarják érinteni akár a lelkem, akár a bőröm. Vajon pont ilyen az a férfi is, aki elérte, hogy elfogyasszak vele egy Karuto által kínált vacsorát? Ha közelebb akarsz kerülni hozzá kegyetlenül megszúr a tüskéivel, csak hogy sziszegve, és csalódottan hátratántorodj, amiért nem tudtad megszerezni magadnak? 
Szimpatizáltam a gondolattal, mert kellően kíváncsivá tett. Minden vészteljes, belső csipogás ellenére úgy gondoltam, hogy nincs olyan személy, akit előbb vagy utóbb ne lehetne kiugrasztani a burkából. És ha ő is pont olyan, akit csak vissza kell szúrni ha megsebesít, állok elébe, megismerem.

...

Kihúztam hát magamat, és magabiztosan válaszoltam a lánynak.
- Még nem sokat, de hiszem, hogy megismerhetem őt. – a nyakláncra gondoltam, amit nemrégiben, Huang Hua érkezésekor adott nekem. Akaratlanul a nyakamhoz kaptam, majd feltápászkodtam a földről. – Nem kerülgetem tovább, elérem, hogy megnyíljon nekem.
- Tetszenek ezek a nagy szavak egy ember szájából. – Karenn újból megmutatkozó vigyora még több bátorságot szivárogtatott belém, talán ezek miatt nem kezdtek el remegni a lábaim, mikor jobban belegondoltam a következményekbe.
Nem telt sok időbe, míg szép ruhában, a Leiftantól kapott nyakdíszt viselve megjelentem az étkezdében. Hitetlenkedve mosolyodtam el a megterített asztal látványára, majd mindennemű bizonytalanság nélkül néztem farkasszemet a rejtélyes, mély idegennel, aki egy vörös rózsát tartott a kezében. Na tessék, milyen ironikus.

Utolsó módosítás: Drintii (2018. 06. 10. - 22h33)


https://i.imgur.com/uPby8Dz.gif

Kijelentkezve

#19 2018. 06. 12. - 10h37

Árnyék gárda
Michonne
Titokzatos múzsa
Michonne
...
Üzenetek: 4 376

Leiftan

Tövises Rózsa

>> Miért szeretném megkapni?

Oly sok idő telt el amióta idekerültem.
Nem tudnám megmondani miért, de már szinte nem vágyom az otthonom melegére. Itt vannak barátaim, izgalmas az élet küldetésről küldetésre. És a szerelem.
Az az igéző zöld szempár. Kicsiny kis életem során soha nem láttam ehhez foghatót. Azt mondják az első szerelem meghatározó, kihat az ember életére, hiszen, ha örökké tart, akkor olyan lehet az ember akár a hattyúk. De ha mégis szétválnak a tapasztalat fontos lehet. Akár a sérelmek is, hiszen cipeli az ember annak súlyát, ha egyszer főleg először becsapták, nem biztos, hogy bízhat majd másban.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben mikor a folyosón sétáltam. Nem vettem észre, hogy vigyorgom, hiszen Leiftan szemei a képbe kerültek, amitől mindig mosoly derült arcomra.
Puff.
- Bocsánat. - szóltam egy mellkashoz, majd mikor tudatosult bennem, hogy kihez beszélek kiszáradt a szám.
- Nem történt semmi. - válaszolt mindig kedves és lágy hangján.
- Leiftan, ha már így összefutottunk... nem lenne pár perced később sétálni velem? - ahogy kimondtam a szavakat fejem vörösen izzott, próbáltam a torkomban keletkező gombócot lenyelni, de nyál híján ez nehezen ment.
- Miért is ne? Rád mindig van időm. Fél óra múlva várlak a Zene kertjében. - intet és már ott sem volt.
Ez tényleg megtörtént? El sem hiszem.

Fél óra múlva a legszebb ruhámba - ami szerintem volt - álltam a kertben és vártam. Nem sokáig. Felém sétált, kifogástalan külsejével, szája szélén ott bujkált a kisfiús mosoly.
Mikor odaért elém a háta mögül előhúzott egy rózsát.
- Neked hoztam. - nyújtotta át. Elvettem tőle, de az egyik tövise megszúrt. Felszisszentem, mire megfogta a kezem és csókot lehelt rá.
- Jobb? - nézett rám, mire bólintottam. * Soha többet nem mosok kezet!*
- Nos, indulhatunk? - kérdezte. Újabb bólogatás, majd elkezdtünk sétálni. Ahogy eltelt egy pár perc beszélgetésbe elegyedtünk, néha ügyetlenül válaszoltam zavaromba, de aztán feloldódtam hiszen olyan közvetlen volt. Sokat nevettünk, jobban megismerhettem, végig szorongatva a tőle kapott virágot. Sokszor megköszöntem neki, a végére biztos már az agyára mentem.
- Mondanom kell valamit. - álltam meg, mikor úgy éreztem itt a megfelelő pillanat. - Kedvellek. Nem tudom és tudhatom te hogy érzel, de....
Itt valami puhát éreztem az ajkamon, amitől nem tudtam tovább beszélni. Megcsókolt.


Kijelentkezve

#20 2018. 06. 12. - 12h37

Obszidián gárda
Alevna
Tündérek cinkosa
Alevna
...
Üzenetek: 1 069



J A M O N

https://i.imgur.com/Lbg9xwV.gif

https://i.imgur.com/qHmzXHV.jpg


~ Vajon miért bíztad rám? ~

Gondolatok mélységes tengerében merülve, még derengett a változás medre, de akkor már elérhetetlenné vált a kiút, mely kivezethetett volna a legfényesebb pont homályából.
- Ez egy kincs! - emlegették sokan.
Én viszont nem láttam benne semmi csillogót, se semmi értékeset már. De még a gondolatok is szürreálisnak tűntek, itt a mélységben.

~ Hogyan fogom ezt a hatalmat irányítani? ~

Sokan bíztak benne, hogy vezetni fogom őket.
Zsémbes gondolkodásom szüleménye csak egyetlen egy gondolat volt: ~ Szuper, még több felelősség! ~ Még keserű mosolyt is villantottam mellé.
Mára tudom, nagyképű voltam - nagyképű voltam a dícséretekre. A kétszínűség átka. Úgy győzöd le, ha kiismered.

A kard hatalma bizony sokakat megfertőzött már. ~ Miért én lennék az, aki ezen változtat? ~ Hisz semmi különleges nincs bennem.
Egy pillanatra viszont megcsillant valami a sötétségben. A kard pengéje volt az... Elhozta számomra is a reményt.
A kardok-kardja, minden kard irányítója. - Nem fog megtörni, büszke leszel rám!
Mindig erőt adsz majd, márcsak az a tény is, hogy megbíztál bennem.



Miért ismerős nekem ez a történet? Talán az élet körforgása?




Egy évvel ezelőtt


- Alevna vigyáz! - morogta féltőn Jamon, ahogy megérkeztünk Dorkon földjének, hegyes sziklás részére, ami védelmez a betolakodóktól. Látszólag sikeresen - néztem tőlem jobbra, ahol egy tüske szerű sziklára felszúrt csontvázat véltem felfedezni. Feltehetően szerencsétlen csúszás áldozata lett.
- Jól vagyok! - mosolyogtam rá, majd elfogadtam a segítő kezet. Eltöprengtem.
- Jamon, mond csak... Hogy lehet az, hogy te ennyire jól ismered ezt a helyet? - néztem körbe. Ugyanis, egész úton a lába elé sem figyelt, mégis pontosan tudta, hogy hogyan, s merre tartsunk.
- Már jártam itt. - nézett rám egy pillanatra, de az is elég volt. Megláttam az apró tükörszerű szemekben húzódó fájdalmat. Akkor tapasztaltam meg először - sajnos nem utoljára - , hogy nincs szomorúbb, mint látni Jamon fájdalmát.- Küldetés jegyében? - kíváncsiskodtam, miután kiábrándultam a melankóliából.
- Én itt szület. - nézett a távoli romos kastélyra, ahová igyekeztünk.
Döbbenten néztem rá. Furcsállottam, hogy erről eddig nem beszélt.
- Miért álltunk meg? - kérdeztem, mikor megtorpantunk egy megviselt templom mellett.
- Alevna, barát? - nézett rám ismét. Ellágyult a szívem, olyan könyörgően kémlelt.
Ez a nagy mamlasz semmit sem tud! Visszaemlékeztem, hogy mennyi mindenben számíthattam rá, és hogy kardot forgatni is csak az ő kitartása és türelme miatt tanultam meg.
- Persze, a legjobb! - vigyorogtam fel rá.
Ő is vágott egy groteszk mosoly félét, fel is kapott, és jól megszorongatott.
Miután túl voltam három fulladás veszélyen, csak akkor kezdett el beszélni.
- Elmesél én történet. Alevna ígér, nem sír. - leültünk egy fadeszkára.
- Én sosem sírok! - ütögettem meg a mellkasom.
Erre megfogta a karom, mondván, ne bántsam magam. Kitört a nevetés belőlem és intettem, hogy nyugodtan kezdje.
És akkor elkezdte. Nem vagyok biztos benne, hogy fel voltam rá készülve.

• • •

Válogatott kínzások hada, amit ez a nép természetesnek vél, a bizalom teljes hiánya a másik felé, abból kifolyólag, hogy itt mindenki-mindenkit hátbaszúr, de szó szerint. És csak jó esetben tőrrel.
- Én család szórakozásért öl. - Még egymást is legyilkolták, ha valakinek nincs valamilye, ami a másiknak van.
Jamonnek volt egy öröksége, amit csak ő tud használatba helyezni. Egy kard, aminek csak az előző kardforgató jelölheti ki a következő tulajdonosát. A kard vezet mindenkit, aki valaha fogott pengét a kezében. Állítólag legendák szólnak róla. Ha nem jó kézbe kerül, akkor az illető csak magáénak akarja tudni, mégha nem is tudja használni rendesen a hatalmát.
- Miiko egyszer jön, hogy nézze Dorkon vesztét, hogy tud segít. - nem tudott, amint meglátták a Kitsunét, azonnal ki akarták fosztani, nem érdekelte őket, kicsoda ő, és hogy tud segíteni a nyomoron.
- Én segít neki megszök, és átvészel utat ki Dorkon erdejéből. - cserébe Miiko felajánlotta neki, hogy tartson vele, és éljen Eel kastélyában.
- Én visszatér a kardért, amit nagyapám, az egyetlen jó dorkoni, akit én ismer, hagy rám. - nem találta ott ahol kellett. Mire visszatért a bátyja és a húga meggyilkolták a saját anyjukat, és a kardot is ellopták.
- Anyát megfertőz hatalom, csak így tud elvenni tőle. - Jamonnak nagyon sok fájdalmat kellett átélnie. Igazán erős lelke lehet.
- Ezek után én menekül Eel gárdája. Itt szerez sok barát, és felejtés.
- Nem tartassz attól, hogy más kezében van a kard? - töprengtem mélabúsan.
- A kard átok, ha nem forgató kézben van. - értelmeztem a mondatát.
- Tehát, csak a kard gazdája tudja használni, aki nem az, annak csak hatalomvágy jár, amit sosem tud kielégíteni. - töprengtem. Jamon bólintott.
- Alevna okos. - dicsért meg. Halkan elnevettem magam.
- Szükség van kard, most vív eddigi legnagyobb csatákat. - Szóval ezért jöttünk! Ezért beszélt ennyit a fegyverről, és annak legendájáról. De Miiko vajon miért titkolózott előttem?
- De Jamon... Hogyan fogunk mi ketten mindenkit legyőzni? - értem, hogy katonahiány van, de Miiko csak nem küldhetett ki minket egyedül, amikor az ellenséges táborban többen lehetnek.
- Valkyon beszél velem, ő küld csapat utánunk, Alevna nem aggód. - kifújtam a bennt tartott levegőmet. Rád mindig számíthatok, ugye, Valkyon? Elmosolyodtam.
- Addig mi megtalál kard pontos helye. - így hát folytattuk az utat a kastély felé.

• • •

Amint beértünk a palota főtermébe, már a rejtőzködés sem segített.
Egy vörös haj csillant előttünk, és hirtelen kardcsattanás törte meg a kastély borús csöndjét.
Az ég mennydörgött, az omladozó mennyezeten beszűrödött az eső nedve.
A harc előjele, ami kicsit korábban jött, mint számítottunk rá.
A katonák még nincsenek itt.
Jamon és egy ismeretlen nő, aki eszelősen vigyorgott rá, egymás körül keringőztek. Kard magasra tartva, védekező és támadó pozíció. Hamarosan több ogre is előjött rejtekéből, különböző fegyvereket tartva. Mintha már vártak volna ránk.
Előrántottam én is a kardom, hogy segítségére legyek, de akkor hirtelen elém ugrott egy másik dorkoni, Jamon-nál testesebb volt, viszont emiatt kevésbé olyan gyors.
Kezében egy érdekes kardot tartott, aminek nyelén rubint és gyémánt kövek sorakoztak fel. Vékony volt, gyönyörű és kecses. ~ Őszintén nem illett a fajtájukhoz. De akkor miért egy ogre birtokolja? ~ Maga a kard nagyon különleges volt... mintha... mintha az egész penge gyémántból lett volna!
Elkerekedett a szemem a felfedezésen. Ezt az apró részletet kihagyta a meséből! ~ Hogyan lehet egyáltalán gyémántból kardot kovácsolni?! ~ Nem volt időm még válaszolni a saját kérdésemre sem, mert kardcsillanással a kezében nekem támadt. Nem sok esélyem volt, ezt tudtam. Úgy győzhetünk, ha Jamon-nál van a kard.
Megszakadt a gondolatom, ahogy felém lendült a kard. Ösztönösen próbáltam kivédeni, de nem gondoltam végig. A kardom két darabban hullott a földre. Hiába nem a tulaja hordja, a kard akkor is gyémántból van. Láthatóan nehezen is tartja. Többen jöttek rám, kacagva tehetetlenségemen, kigúnyolva óvatos hátrálásom.
Hirtelen dörgés harsant az éjszakában, végre ismerős hangok zaja keltette életre a kastély sötétségét. Megérkezett a segítség.
Valkyon termedt élem - arra egyáltalán nem számítottam, hogy ő is jön - és míg a társaink a többi körben állóval foglalkoztak, addig ő és két másik vezető a szövetségeseink közül lefegyverezték az ügyetlen kardforgatót, akit nekem nem sikerült. Bizony szégyen ez.
Amíg ők harcoltak én felkaptam a kardot - ami nem is ment olyan könnyen, de mire is számítottam. Még egyszer Valkyon szemébe néztem, mielőtt elkezdtem volna rohanni a lépcső felé, ahol utoljára láttam az ogrékat küzdeni.
- Jamon! - kiáltottam, ahogy megláttam harcolni a lánnyal, ki meglepően ügyes és gyors volt. Ennyit a jó tulajdonságairól.
Minden olyan gyorsan történt, semmit sem tudtam tenni érte. Jamon hátralépett és egyszercsak egy résből a falban tüske robbant ki, pont olyan amilyet láttunk a hegységben. Erre ő sem számított már. Bőr és csont, hús és vér. Egyként szakadt széjjel, ahogy Jamon-t elérte a végzete.
- Neee!!! - a lelkem mélyéről kiáltottam érte, a legjobb barátomért. Láttam esni és láttam elbukni. Odaszáguldottam mellé és letérdeltem hozzá. Megtámasztottam fejét és megemeltem. Belenéztem apró bogár szemébe, és a hatalmas tátongó lyuk ellenére, ami a gyomrában keletkezett, magánál volt.
- Alevna... nem sírni... Alevna... megígérte. - hirtelen kék nedű kurgulázott fel a torkán.
- Sssh, ne beszélj! - csitítgattam.
- Alevna, a kard... - magam mellé húztam és elé tartottam. Felemelte véres kezét, és belenyomva a kardba az enyémet, apró sebet ejtve rajta, összekeveredve hullott vérünk a fegyverre.
- Alevna, mostanól te Kardok királynője. - hirtelen fehéren izzott fel a kard. Elemi szinten éreztem a változást a testemben. Minden porcikám beleremegett. A testem változott. Átadta a hatalmat.
- Nem, ne! Jamon, nem teheted! - könyörögtem könnyekben fuldokolva, ahogy rájöttem.
- Bízik Alevna... Alevna barát... - megértettem, mennyire fontos számára a bizalom.
- Jamon, olyan sok kérdésem van még. - nem mehet így el. A kard ereje képes lenne őt életben tartani.
- Alevna is bízik... bennem. - egyre lassabban beszélt. Nincs már idő.
- Igen. - nyögtem ki az egyetlen szót, amit kitudtam. Tudnia kellett. Még utoljára megszorongatta a kezemet, nagy mancsával, majd lassan ellazította. Felnyúltam a szemeihez és lehúztam élettelen bogarainak függönyét.

• • •

Váratlanul hangos kacagás szűrődött be elmém falain. A vörös hajú lány, kinek eddig beszédét nem értettem, ő vihogott könnyezve. Még mindig kábultan, fel nem fogva a történéseket, hallottam, ahogy gúnyolódik legjobb barátom halott mivoltján.
- Én öltem meg! A csapdámmal! A fivéremet! - vad örömteli nyivákolása mélyen indított meg bennem valamit. A bizalom gyökere éket vert a szívemben, és most mély haragot szított azon részén, ahol még semmilyen érzelem nem burjánzott.
Vér száguldozott az ereimben forróvá téve azt, ami eddig fagyos volt. Kívülről láttam magam. A hajam hófehér, szemem vörös, mint egy dühöngő szörnyeteg, ki csak ölni képes.
Szélsebesen termedtem mellette, és megsuhintottam ízzó kardomat a levegőben. Arcára fagyott a vigyor, ahogy egy pillanatra farkasszemet nézett a halállal, és vére megszínezte a palota macskakövét.

• • •

Érzelemmentesen néztem végig, ahogy érdemtelen életének undorító fénye kihuny.

Ekkor kezdtem el süllyedni.



Utolsó módosítás: Alevna (2018. 06. 16. - 19h22)


Kijelentkezve

#21 2018. 06. 12. - 17h29

Árnyék gárda
Chloëy
A familiárisok barátja
Chloëy
...
Üzenetek: 3 154

Kedvenc szereplő neve
Jamon

Rang
Acélból faragták

>> Miért szeretném megkapni?

Valaki mondja meg milyen lény ő?
Ez jutott eszembe, mikor megláttam őt.
Később megtudtam, hogy egy ogre,
Erre nem gondoltam volna sose.

Külseje elsőre elég ijesztő,
Hatalmas, izmos égimeszelő.
Megremeg a föld súlyos léptei alatt,
Giliszták, bogarak menekülnek a föld alatt.

Erős és bátor szikrázó gárdatag,
Mindent megcsinál, amit Miiko parancsba ad.
Lelkiismeretesen végzi el a dolgát,
Munkája felett nem lehet törni pálcát.

Közelébe meg kell válogatnod szavad,
Mert megbánthatod seperc alatt.
Nagyon kedves és óriási szíve van,
Kívülről nem látszik, de belül tiszta gentleman.

Ha segítség kell, őt bármikor hívhatod,
Cseresznyefánál építesz vele HóJamont.
Edző-, gyakorló- társnak is bármikor elmenne,
Csak vigyázz, a lábad agyon ne préselje.

Ha gombszemekkel néz rád,
Bármi rosszat is csinált.
Képtelenség neki ellenállni,
Nem tudsz mást, csak megbocsátani.


Mindezek miatt, mióta Eldaryában vagyok, megszerettem.
Ő volt az aki kisegített váratlan helyzetekben.
A kapcsolatunkat úgy jellemezném: Acélból faragták
Ezért a barátságért vagyok én nagyon hálás.

HóJamon és HóChloëy

Utolsó módosítás: Chloëy (2018. 06. 12. - 18h07)


https://i.imgur.com/9tlV87N.jpg

Kijelentkezve

#22 2018. 06. 12. - 20h08

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Króm

Farkasok Barátja


>> Hogy miért vágyódom újfent erre a csodálatos rangra? Vess hát egy pillantást ide

https://i.imgur.com/CvE8Let.jpg

A vers külön



Új év, új lehetőség. Szokták ezt mondani, ám mikor elérkezett a rangverseny, nem tagadom, ambivalens érzések kavarogtak bennem. Egyrészről örülök, hiszen mindig kiváncsisággal várom az újdonságokat, és mindig érdeklődve olvasgatom a nevezők kreatív munkáit. Másrészről viszont ott van bennem az érzés, a tudat, hogy lehet meg kell válnom attól a rangtól, ami mostanra teljesen a részemmé vált és hozzájárult ahhoz, hogy az a személy lehessek, aki most vagyok. Ettől a gondolattól a szívem szakad meg.
Akik rendelkeznek egy ilyen ranggal, azok pontosan jól tudják, mennyire is jó érzés birtokolni őket. Talán nem is sejtitek, de emögött a rang mögött, amit büszkén viselhettem a nevem alatt egy teljes évig, bizony több áll, mint egy-két szó. Sokkal több van emögött. Nem szeretném ecsetelni, mi közöm van a farkasokhoz, és azt sem, hogy milyen közöm van Krómhoz...hisz szerintem sejtitek, mennyire közel állnak hozzám.
Köszönöm a lehetőséget, hogy egy évig büszkén viselhettem a Farkasok barátja rangot, és remélem, legalább még ennyi ideig birtokolhatom ezt a csodálatos titulust! ^^


Kijelentkezve

#23 2018. 06. 25. - 15h16

Abszint gárda
Yareena
Rejtélyes segítő
Yareena
...
Üzenetek: 4 738

Kedvenc szereplő neve
>> Maszkos Férfi <<
Rang
>> Relytélyes segítő <<
>> Miért szeretném megkapni?

1 évvel ezelőtt is eme rangért indultam. Mert ő az a karakter aki hozzám igen közel áll.
Titokzatos és segít .Mégha igazából nem is tudom ki ő. Akkor is kedvelem a maszk mögött relytőző titokzatos férfit.
Én is ilyen vagyok, legtöbbször titokzatos és egy olyan ember,aki szívesen segít .

Ha egy mondatban kellene válaszolnom,hogy miért is szeretném a rangot,amely hozzá tartozik:
Mert "megbabonáz" a titokzatosság, a kedvesség és a gonoszság, ami benne relytőzik.

Most ,hogy leírtam az oknak nevezhető rövid írományom.
Szeretném megosztani maszkos barátomnak írt versem is.:

×Maszkja van, de nem bánom,
bárhol jár ,őt a fejemben látom.

Együtt leszünk jóban roszban,
érte még magamat is feláldoznám nyomban.

Cseresznyefa alatt találkozni éjjel,
lehet hogy nem véletlen...hanem egy jel ?×

Utolsó módosítás: Yareena (2018. 06. 25. - 15h18)


https://i.imgur.com/qpYzXjF.gif

Kijelentkezve

#24 2018. 06. 26. - 23h26

Árnyék gárda
M4y
Sargousetek cinkosa
M4y
...
Üzenetek: 4 946

Kiválasztott szereplő:
++Leiftan++
Kiválasztott titulus:
++Tövises rózsa++

Miért szeretném eme titulust meg kapni?
A játékos az összes rangja közül ez és egy másik fogott meg igazán.Ezt a titulust érzem legközelebb magamhoz és a karakteremhez is. A természet és a dísznövények közel állnak hozzám a volt tanulmányom és érdeklődési köröm miatt.  Játék indulása óta karakterem kinézetének alapfelszerelése a vörös hajzuhatag, ami akár a rózsa szirmai is lehetnének és a kezében lévő fegyver amely a harciasságára utal mint a rózsa tövisei(tüskéi> ezt később kifejtem) lennének. Ezen felül Leiftan egy remek pasi jelöltnek gondolom, de akkor lenne a legtökéletesebb, ha a ruhatárában egy kis változás történne, és nem rohangálna kivillantott kocka hassal. X”D

Eszmecsere Leiftannal a "Tövises rózsa" titulusról May (karakterem) szemszögéből:

Egy kimerítő edzést követően ültem a padon amikor valaki elém állt így kitakarva az éltető napsugarait. Nem mondom, hogy rosszul eset az ideglenes árnyék, de kíváncsiságomat felizzította az árnyékolóm kiléte. Fél szememet kinyitottam és Leiftan szikár alakja jelent meg előttem. Meg sem várta, hogy mit reagálok leült mellém a kezében egy rózsával. Következő pillanatban egy fájdalmas felszisszenést hallok a férfitól, de az említett növényt nem engedi el csak mustrálja elgondolkodva.

- Miért kell egy ilyen szép virágnak tövist növesztenie?
- Rózsának nem tövise van, hanem tüskéje. Morfológiailag így helyes.

Válaszomra meglepő és döbbent csönd következet, de engem nem annyira zavart. Nem nagyon szeretem a romantikus hablatyolt magam körül. Viszont a férfi még a vérző ujja ellenére is a rózsát nézte majd engem.

- „Ez a szerelem: bú is, öröm is,
akár a rózsa: virág és tövis. „

May mit gondolsz erről a hasonlatról? Szeretnék egy különleges lánynak valamilyen jó rangot kitalálni és ahányszor csak rá gondolok ez a növény jut eszembe.
- Még mindig nem tövise van a rózsának. De ez egy találó rész a szerelemről vagy a vágyódásról. Viszont az ilyenek mindig veszélyesek és rengeteg szenvedéssel járnak, de akár hatalmas jutalommal is végződhet. És ez a te titokzatos múzsád, hogyan is néz ki?

Hangomban enyhe kíváncsiság bujkált, ugyanis Leiftan nem nagyon mondta el senkinek sem, ha megtetszett neki valaki. Egyáltalán volt valaki olyan aki iránt vonzalommal érzet? Ezen felül ha ilyen gondolkodásra kényszeríti az említett személy akkor biztos valami nagyon fontos tagja lehet a gárdának. Gondolataimból az ő hangja rázz fel ahogy elkezdi leírni a rang nemes tulaját aki talán még nem is tudja, hogy ez hozzá tartozik.

-A haja olyan vörös mint ez a szirom –letép egyet és nyitott tenyerembe pottyantja azt. A következő áldozat egy pattanó hanggal letört tüske és azt is a szirom mellé ejti. Felnézve a tekintettünk találkozik és valami kellemes bizsergés fut végig rajtam, ahogyan hallgatom. – De a szépsége ne tévesszen meg senkit sem, ugyanis tud úgy szúrni mint eme növény tövisei. Ő egy olyan lény amely igazán akkor szép ha messziről csodáljuk. Ne lehet harc nélkül leszakítani és el tenni, hogy csak a miénk legyen.
Hát ezzel nem sokra mentem és ez látszott is rajtam, így elmélázva figyeltem a tenyerembe lévő növényi részeket. Vörös haj és harcos természet? Nem rémlik senki akire ez a leírás rá illene.

- Netán még valamit tudhatunk róla? És hát ez egészen nyálas volt. Ha így állnál elém lehet, hogy elmenekülnék előled.–kérdem bizonytalanul, meg billentett fejjel. A férfi csak vidáman felnevet és a kérdésemet figyelmen kívül hagyja.
–Úgy látom a túlzott őszinteség is egyfajta tövis azon a szép rózsán. –Kérdően össze ráncoltam a homlokomat,de nem igazán kaptam rá választ. Ma eléggé rejtélyes hangulatban van még a szokásosnál is.- Elmondod, hogy miért nem tövises ez a rózsa?
-Ahogyan mondtam, morfológiailag nem helyes a megnevezés. Ugyanis a tövis a növény mélyebb rétegéből van így nehezebb vagy sokkal nagyobb sérüléssel tudjuk letörni, amíg a tüske bőrszöveti képződmény és így –ahogyan hallhattad- kisebb pattanó hanggal könnyebb letörni és csak felszíni sérülést szenved a növény. Röviden ennyi. De igen a tövis sokkal szebben hangzik minden irodalmi műben mint a tüske.

Magyarázva végig a szemébe néztem és talán most először láttam itt létem alatt, ilyen semmilyen témával kapcsolatba ekkora érdeklődést. Szinte itta minden szavamat azzal a jó fiús mosolyával az ajkain, amitől a legtöbb lánynak a térde kocsonyává válik. Mikor befejeztem sóhajtva maga mellé helyezte a rózsaszálat és körülnézett a tájon.

- Akkor a tövis könnyebb letörni, gyengébb mint egy tüske. De igaz, jobban hangzik irodalmi művekben. –Nem is értem mi alapján jutott erre a következtetésre, de igazából ezt már nem tudom megcáfolni vagy helyeselni. Lassan felkelt mellőlem és kezébe vette a virágot. Elém lépve újra jó eső árnyékot adott a napsugarai ellen. – Köszönöm a mai beszélgetés, igazán tanulságos volt és segítettél nekem döntésre jutni a rangot illetőleg. Tövises rózsát egy szép virágnak!

Emeli ki a tövises szót Leiftan miközben a kezembe helyezte óvatosan a kis dárdáitól megfosztott harcos virágszálat, így volt időm jobban szemügyre venni a kezét. Apró szúrásokkal és vér vörös csíkokkal volt tele amely az ő és a növény harcából származhatott. Miközben ballagót a HQ épület felé kérdően billentetem oldalra a fejemet, nem is igazán értetem ezt az egészet. Egy lány akinek rózsa szirom vörös haja van és aki eme virághoz hasonlatosan tövisekkel -csak hogy legyünk költőibb- veszi körbe magát, legyen ez túlzott őszinteség vagy harciasság. Most sem tudom kire gondolt igazán...


U.I:. Történetemben nem a rangot kritizáltam, egyszerűen tanulmányaimból kiindulva írtam ezt. Tisztában vagyok a rózsa mindenhol (irodalmi műben) tövissel van és ezzel nem is ezt bírálom vagy török pálcát felette.

Utolsó módosítás: M4y (2018. 06. 26. - 23h31)


https://i.imgur.com/guEMbfc.gif

Kijelentkezve

#25 2018. 06. 27. - 00h00

Szikrázó gárda
Eruhel
Moderátor
Eruhel
...
Üzenetek: 4 773

Kedves őrzők!
A versenyre való jelentkezést ezennel lezárom.
Eredményhirdetés és a rangok kiosztása: hamarosan.

Köszönjük a részvételt és a munkát, amit beleöltetek a pályamunkáitokba!
Arra kérnék mindenkit, hogy már ne módosítson semmit se a pályamunkáján, mert nem látjuk, hogy csak helyesírási hibát javított-e vagy átírt valamit, s így az éjfél után módosított pályázatok automatikusan kizáródnak a versenyből.
(Helyesírási hiba vagy elírás miatt természetesen nem vonunk le pontokat, nem kell aggódni.)


https://i.imgur.com/Se7dD6l.jpg

Kijelentkezve

Lezárt beszélgetés

Oldalak : 1