Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 2 3

#1 2018. 08. 05. - 21h13

Szikrázó gárda
Nimra
Moderátor
Nimra
...
Üzenetek: 259

https://i.imgur.com/MVE479S.png

Cím: Chesterville
Kalandmester: Aysa, Kyara
Korhatár: +18
Kategória: Általános
Téma: Misztikus, Természetfeletti, Élőszereplős

/ Figyelem! A világot a Hollófiúk című könyvsorozat ihlette, azonban a játékhoz egyáltalán nem szükséges ismerni a művet! /

https://i.imgur.com/QvXomav.png

Chesterville. Anglia északkeleti partján fekvő csendes kisváros. A dicső múlttal rendelkező, Lord Charles Chesterville alapította 1882-ben és azóta is eme család alkotja a vezető réteg egyik részét.
A gyönyörű, türkizkék Norvég-tenger és a hatalmas, Chesterville-i Hegység erdőkkel ékesített magaslatai, illetve régi utcái varázslatos hangulatot kölcsönöznek a városának, mely így remek turisztikai központtá vált a térségben. Azonban vannak titkok, melyekről az összes chestervillei mélyen hallgat. Ilyenek a rejtélyes eltűnések és megoldatlan halálesetek, megmagyarázhatatlan, misztikus, szinte természetfeletti történések, szellemjáráshoz hasonló események. Senki sem tud semmit se, senki sem akarja felfedni az igazságot.
Néhány, a városban élő szürke polgár tudni véli azt, hogy mi áll eme különös jelenségek hátterében: Chesterville egy Ley-vonalon fekszik, emellett alig pár mérföldre egy másik vonal is fut, és a Chesterville család birtoka alatt keresztezik egymást. Azonban valami sötétebb, baljósabb titok van a háttérben, mint azt bárki is hinné...

Napjainkban

Mindennek és mindenkinek vannak titkai... Csak Chesterville a szokásosnál is többet halmozott magára.
Az Akadémia tanulóinak azonban nagyobb gondja is van, mint a városban zajló titokzatos dolgok után nyomozni: elkezdődött az iskola, a túlságosan rövid őszi szünet után. Vizsgák, dolgozatok, versenyek és szakkörök. Minden a nyakukba szakadt, emellett a többségnek titkolnia is kell, hogy természetfeletti képességei vannak.
Mi történik azonban akkor, ha ezek a különleges fiatalok egy csapatba verődnek össze és nyomozni kezdenek egy ismeretlen dolog után? Ezzel pedig lehet, hogy egy olyan utat kezdenek el járni, amiről nincs visszaút...

Sokan mondják, hogy a harag elhalványul idővel, de ez közel sem azt jelenti, hogy el is tűnik. Ottmarad továbbra is, legfeljebb csak nem látni, és amint a legapróbb lehetősége adódik, újra a felszínre tör.

1982.
Tragikus évszám a Chesterville-család életében. A tehetséges ikerpár, Carl és James Chesterville éppen második évüket járják a helyi akadémián, ahol szinte sztárnak számítanak kimagasló eredményeik miatt, mivel James kiválóan teljesít az élettudományban, Carl pedig a színészkedésben. Arról azonban mindketten hallgatnak, hogy minek is köszönhetik eredményességüket: természetfeletti hatalommal bírnak.
Azonban, egy őszi délutánon nemvárt esemény kavarja meg a kisváros mindennapi életét, mely egy hétköznapinak nem nevezhető napfogyatkozás formájában nyilvánult meg. Ekkor, látszólag  minden nyom nélkül eltűnt Carl. Senki sem találta meg, több hónapnyi keresés után lezárták az ügyet annyival, hogy a néhai, szintén nyomtalanul eltűnt apja keresésére  indult. A család irányítását az akkor tizenhat éves James Chesterville vette át. Azonban szárnyra kelt egy pletyka, melyben azt rebesgették, hogy az ifjú Chesterville egy titokzatos szektába állt be, ám ezt senki sem tudta megcáfolni vagy igazolni. Azóta él a szektások misztikus legendája....

Az élet és a halál örök párban jár, s ahol az élet vet, a halálra ott vár a leggazdagabb aratás.

Thagisták

Titokzatos csoport, melynek 7 tagja van. A szekta célja ismeretlen és a tagjai is. Egyes találgatások vannak, azonban senki sem tudja biztosan megmondani kik vesznek ebbe részt. Ismertetőjelük: különös mintájú tetoválás a testük különböző pontjain.

Tetoválásuk



https://i.imgur.com/QvXomav.png

https://i.imgur.com/5UUMuiG.png
Charles Chesterville Akadémia
Alapítva: 1884-ben.

❝  Nem isteneket nevelünk, hanem halandókat.   ❞

Az akadémiát Lord Charles Chesterville alapította, két évvel a város alapítása után. Már akkor elit iskolának számított a régióban, így a módosabb emberek tehetséges gyermekeiket erre az akadémiára iratták be. Eleinte csak egyetlen évfolyam volt, vegyes szakoknak, azonban az alapító fia, William Chesterville építtetett az iskolához plusz épületeket és bevezette a ma is használt, négy osztályos, három évfolyamos rendszert.
A nem helyi diákoknak nincs lehetőségük az iskolában lakásra, így mindenkinek, a harminc kilóméterre lévő városban kell magánúton szállást találnia. Az iskolába járáshoz mindenkinek ingyenesen biztosítja az Akadémia a minden tanítási napkor, reggel fél 7-kor induló, ingyenes buszjáratot. A busz továbbá minden délután, 3:30-kor és  5:30-kor indul vissza a városba.
Az iskola fizetős (a törvényes képviselők kérhetnek erről információt levélben), azonban lehetőség van ösztöndíjra is, aminek a feltétele a következő:
° kimagasló eredmény az adott szak tantárgyából.

Törekszünk az egyenlőségre, így minden diáknak kötelező az iskolai egyenruha használata (a tandíj/ösztöndíj ennek költségét tartalmazza)! A ruhák színe eltérő az adott szaknak megfelelően, melyről információt lentebb kaphatnak.

Jelenlegi igazgató: Frederick H. Emerson

Kötelező egyenruha, az iskola címerével



Helyek, melyeket minden tanuló szabadon használhat:
Iskolai könyvtár
Úszómedence
Futópálya (amennyiben az atléták nem ott tartanak edzést)
Tantermek (klub elnökök felügyelete alatt – ők tudnak kulcsot kérni hozzá)
Ebédlő
Parkoló
Tanulószoba
Udvar


Iskolai csengetési rend:

7:00 – első óra kezdete
11.30 – utolsó  óra vége, ebédszünet kezdete
12.15 – ebédszünet vége, kötelező szaktantárgyi órák kezdete
15.00 – szaktantárgyi órák vége
15.00  ~  18.00 – nem kötelező, délutáni klubok / szabadfoglalkozások
(ezeknek a kezdete és vége  függ a klub vezetőjétől!)

Szakok

A Chesterville Akadémán minden tanuló évfolyamtól függetlenül köteles választani egy szakot és azon belül különböző fakultációkat. Az egyenruhán lányoknál és a fiúknál is a nyakkendő színe jelzi, hogy az adott tanuló mire szakosodott.  Mindenki 3 különböző szakból és azok tárgyaiból választhat, maximum 1-et. A fakultációk tanóra után kezdődnek és egészen 3ig tartanak.

A választható szakok és azoknak lehetséges tárgyai:

Művészet: (nyakkendő színe: Kék)
- festészet, grafika(rajz), média(filmezés), szobrászat, dráma(színészet)

Sport: (nyakkendő színe: Piros)
- kosárlabda, úszás, sakk, atlétika, baseball

Természettudomány: (nyakkendő színe: Zöld)
- Élettudomány, kémia, geológia, csillagászat, Fizika

https://i.imgur.com/QvXomav.png

Képek az Akadémiáról és a városról



https://i.imgur.com/QvXomav.png

Ley-vonalak:

Olyan vonalak, melyek behálózzák az egész Földet és melyek mentén elektromos töltésáramlás, mágneses változás figyelhető meg, ezáltal felerősödnek a természetfeletti anomáliák. Chesterville-en keresztül is húzódnak Ley-vonalak, amikkel nem mindenki van tisztában. Nem messze a Chesterville birtok alatt kereszteződik két fő vonal is, mely alapjaiban változtatja meg a környék mágneses terét.

❝  Ezen vonalak adják a mágiát, mely aztán szétáramlik a világunkban.  ❞

https://i.imgur.com/QvXomav.png

Természetfeletti erő
Olyan nem normális (para) képesség, mely ellent mond a fizika, biológia és a kémia alapelveinek, megcáfolja az anyag és az élet definícióit. Leggyakrabban a Ley-vonalak mentén (és kereszteződésében) fordulnak elő ilyen erővel rendelkező emberek.

Napjainkban ismert képességek:



...


Karakterlap



https://i.imgur.com/QvXomav.png

Chesterville szabályzat:

- Mindenekelőtt vedd figyelembe a  szerepjátékára vonatkozó általános szabályzatot, illetve kérjük, hogy ezeket is vedd tudomásul!

- Mivel ezt egy elég komoly és misztikus szerepjátéknak szánjuk, emiatt fontold meg, mennyire lennél rá teljes mértékben nyitott. Továbbá a későbbi bonyolultabb cselekmények miatt elsősorban tapasztaltabb szerepesekre számítunk, de ha te úgy érzed, hogy még ez se foghat ki rajtad, akkor is jelentkezhetsz, hátha.

- A reagokra vonatkozóan kérjük, ügyelj az előnézetben min. 4 sorra és ügyelj a magyar nyelv helyesírási szabályaira! Természetesen mindenki követhet el hibákat, hogy egy-két szót elír, ezzel nincs is baj, de anyanyelvileg törekedj az értelmes, egész magyar mondatokra.

- Ne felejtsd el, hogy a karakterek ebben a világban ugyanolyan halandó emberek, hiába rendelkeznek képességekkel. Ők nem halhatatlan szuperhősök, úgyhogy ennek tekintetében alakítsd a történeted és mérlegelj.

- Mindenki maximum 1 szakot és egy tárgyat választhat, ezt nem lehet a későbbiekben módosítani, csak ha nagyon megkötelezi az indokod!

- Ugyanez vonatkozik a képességekre is. Mindenki maximum 1 képesség tulajdonosa lehet, ám egyik karakter se tudja teljesen kiaknázni képességét MÉG. Kérlek ne akarj te a legerősebb lenni, hiszen ha azt nézzük, hogy a diákok tizenévesen aligha lehetnek mentálisan és testileg is felkészültek arra, hogy teljes mértékben irányíthassák a képességeiket, -főleg nem képességoktatás híján,- akkor ez kisebb csoda lenne. Továbbá mindegyik képességhez társulnak esetleges mellékhatások is, amit ha nem is mindig, de túlzott használat és megerőltetés során, kérjük vedd figyelembe!

- Itt is tilos mások karaktereinek és azok cselekedeteinek irányítása. Ha ez előre meg lett beszélve, akkor természetesen nem szólunk érte, de ilyenkor ezt jelezd!

- A Chesterville Akadémia egy Magániskola, ami fizetős, tehát vedd figyelembe a karakterlapod készítésénél, hogy ide főként tehetősebbek járnak. Ha mindenképp szegényebb karaktert szeretnél behozni, akkor azt valamivel indokolnod kell, miért járhat mégis az akadémiára. (Pl. Ösztöndíj) De nyugodtan légy kreatív!

- A természetfeletti képesség közel sem átlagos. Épp ezért ügyelj arra, hogy a karaktered ne nagyon bűvészkedjen nyilvánosan a képességével...hiszen, ha erre fény derülne, hogy a Ley-vonalak mentén képességekkel bíró emberek élnek, a kormány nyomban felhasználná őket saját céljai megvalósítására.

- A szabályzat el nem olvasása nem mentesít fel senkit sem a betartasuk alól. A szabályokat - szükség szerint - módosíthatjuk!

https://i.imgur.com/QvXomav.png

Ha bármi kérdésed lenne vagy segítségre szorulnál, nyugodtan keresd fel valamelyik Kalandmestert!

Kellemes játékot! ^^


https://static.comicvine.com/uploads/original/11115/111152392/4161593-1367193343-tumbl.gif

Kijelentkezve

#2 2018. 08. 05. - 21h45

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

https://i.imgur.com/eY6uE6o.png

Tanárok listája



https://i.imgur.com/GYzlOdq.png

Az itt szereplő karaktereket bárki szabadon irányíthatja, illetve felhasználhatja a reagjában. Arra ügyeljetek, hogy a személyiségük ne nagyon változzon...ennek későbbiekben oka lesz. Nem mindegyikük rendelkezik képességgel, erre szintén később derül fény.
Ha komolyabb kapcsolatot szeretnél kialakítani valamelyikükkel, vagy olyan cselekményt készülsz írni, ami nagyban befolyásolná a történetet, akkor kérlek, előbb keresd fel valamelyik KM-et!

Lisa Cartez


Rosemary Jackell


David Gregers


Taylor Lordstram


Dylan Emerson


Elliott Mc'Karren


Rick Johannson


Falidah Arslan


Annabelle Ashley Davidson


Maximilian Ivanov



https://i.imgur.com/3CISlkL.png

-

https://i.imgur.com/VADT2Kl.png

-

Utolsó módosítás: Kyara (2018. 08. 08. - 12h31)


Kijelentkezve

#3 2018. 08. 06. - 07h51

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

https://i.imgur.com/7LdMek5.png

https://i.imgur.com/9XObG8h.png

Ashley Rae Winter (Sigrún)


Miranda Silver Smith (Kamikazi)



https://i.imgur.com/Dm4vfUZ.png

Helen Gilbert (Appuru)


Selena Payton(Binka)



https://i.imgur.com/IfCVYlx.png

Abigael Bæronsdottir (Aysa)


Hiro Hasabe (Kyara)


Vincent Avery Bennett (Kyara)


Jericho Polaris (Nuvola)


https://i.imgur.com/o68cKxP.png

Ryan Blackwood (Aysa)


Vivienne Chelsea Kavinsky(Noira)


Maximilian Isaac Walter(Noira)

Utolsó módosítás: Aysa (2018. 08. 15. - 15h25)


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#4 2018. 08. 07. - 16h14

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Abigael


– Gyertek a Detektív Klubba! – nyomok az előttem elhaladó diákok kezébe egy-egy szórólapot lelkesen. Igaz, a folyosón már így számtalan papír hever eldobva, de nem adom fel. Akkor is tagokat fogok toborozni! Lehet, hogy a világ megmentését kellett volna hirdetnem? Most már mindegy. Így is, most, órák után mindenki inkább hazafelé igyekszik. Ha másnem, majd holnap reggel, órák előtt fogjuk folytatni az osztogatást. Úgyis csak másnap fogjuk megtartani az első gyűlés. Hiro-cica felé pillantok, de a fiú láthatólag remekül boldogul, aminek rettentően örülök. Jól áll neki ez a munka, úgy néz ki, mint egy profi. Kicsit bizonytalan, de rettentő édes profi. Amikor felém pillant, vadul integetni kezdek neki, igaz, így kicsúsznak az oly nagy gonddal elkészített szórólapok a kezemből.
– A csudába már – sóhajtok fel és leguggolok, hogy össze szedjem őket. Közben tucatnyi potenciális leendő tag halad el előttem, így igyekszem valamiféle tornamutatvánnyal a kezükbe nyomni egy-egy lapot.
– Abigael, hülyét csinálsz magadból – torpan meg mellettem egy sötétlő alak és lehajolva segít nekem összeszedni a papírokat. Hunyorítva nézek fel rá, majd széles vigyor terül szét az arcomon, amikor Eliotot pillantom meg. A nevét visítva ugrok a másodikos nyakába, aki erre majdnem felborul, de az utolsó pillanatban sikerül megtartania az egyensúlyát.
– Ezer éve nem láttalak már! Hiányoztál? Hogy vagy? Sápadt vagy. Eszel rendesen? És...
– Nyugalom, meg fogsz fojtani... Csak egy hétig nem láttál, szóval nem kell nekem ennyire örülnöd – hámoz le magáról a festő, de azért arcán egy apró mosoly bujkál. Hiro mellett ő a másik személy, akihez különös módon, megmagyarázhatatlanul vonzódom. Nem testileg, hanem lelkileg. Ha Hiro nem az első helyet foglalná el a szívemben, tuti Elliot lenne az én legjobb barátom. Bár Hirot nem tudná sose felül múlni. – Miért nem úgy hirdetsz, ahogy mindenki más? – biccent a falon lévő hirdetőtáblák felé. Közben felém nyújtja a felszedett papírokat. Ahogy átveszem őket, elvesz egyet a legtetejéről és zsebre vágja.
– Az olyan ódivatú. Plusz ez izgalmasabb. Te jönni fogsz? – kérdem tőle izgatottan, de a fiú csak megrázza a fejét.
– Már benne vagyok egy másik klubban, sajnálom – szabadkozik Elliot. Kicsit furcsállva nézek rá, hiszen tisztán emlékszem, a szünet előtt még panaszkodott nekem hogy sehová sem fért be. Persze, ha nem akar jönni, nem erőltetem. Még pár percig beszélgetünk, majd elválnak útjaink. Gyorsan haladok az osztogatással, mert vagy sok ismerőssel találkozom, akik már csak udvariasságból elvesznek egyet, vagy a többieknél kellő erőszakot alkalmazva, a kezükbe nyomva adok nekik egy-egy darabot. Mikor nem marad semmi sem, Hiro keresésére indulok.
– Na Mazsola, hogy haladsz? – kérdem vigyorogva tőle, ahogy mellé érek. Költő kérdésnek szánom, látva azt, hogy alig osztott szét pár papírt az én kis profi osztogatóm, így megragadom a kezében lévő szórólapok nagy részét, és átveszem tőle őket. Így, ránézésre húsz darab ha maradhatott a kezében, de szerintem ez bőven elég lesz neki.  Épp a kezébe nyomok egy papírt az előttem óvatlanul elhaladó vékony, elsős kiscsajnak, mikor erős késztetést érzek arra, hogy egyet balra lépjek. Meg is teszem, azonban ekkor elszáguld a fejem mellett egy galacsin, majd egyenesen eltalálja Hiro pofiját.
– Nézd már, a bolond kikerülte. Helyette a nyomit találtad el! – hallom meg pár srác röhögését magam mögött. A kicsi japán srácra pillantok. Majd haragosan nyomom a kezébe a papírokat. Egyet elveszek, majd összegyűrve útjára indítom, majd, célját élére, egyenesen Taylor Lordstram homlokát találja el.
– Egy pont nekem! – öklözök a levegőbe diadalittasan. – Van még ott, ahonnan az jött. Szóval jobban teszed, ha férfi módjára kiállsz ellenem! – húzom ki magam, hogy vagy két centit magasabbak tűnjek. Igaz, így is vagy hússzal Taylor alatt vagyok.  A srác arcáról lekopik a vigyor és fenyegetően indul meg felém. Ha képes egy lánnyal verekedni, ám legyen. Senki sem bátatja Hirot. Senki sem!
Így én is közelebb lépek felé.

Utolsó módosítás: Aysa (2018. 08. 07. - 16h17)


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#5 2018. 08. 07. - 16h33

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Hiro

Detektív klub? - vonom fel a szemöldököm, ahogy elolvasom a kezembe nyomott gyöngybetűkkel megírt szórólap első példányát. Hát ezek szerint mégiscsak megcsinálja...
- Öhmm..Abbi... - szólnék a lány után, de látva, hogy már tőle zeng az egész folyosó ahogy vad osztogatásba kezd, inkább hagyom s legyintve fordítom el a tekintetem. Tuti jó ötlet volt megemlíteni, hogy olyanokat keres, akiknek vannak képességei? Eleinte ezt nagyon rossz ötletnek gondoltam, ám ahogy elkezdenek forogni a fogaskerekek az agyamban, rájövök, hogy lehet, ez mégse volt olyan mérhetetlenül rossz terv. Hiszen ha valaki manapság meghallaná egy átlag embertől, hogy nézd már, képességekkel rendelkezőket verbuválunk, akkor szinte biztos, hogy az illető a képedbe röhög. Szupererők csak a mesében léteznek, kizárt, hogy a legtöbb diák ezt komolyan venné...aki pedig mégis, na azokban rejlik ott a potenciál.
Fél szemmel még mindig Abbit figyelem. Ő olyan lelkesen tuszkolja a papirokat az emberek kezébe, mint ahogyan én sose fogom tudni. Azt a tervet választottam, hogy inkább mosolyogva megállok a folyosón és aki akar, majd elvesz egy szórólapot. Mondjuk tudhattam volna, hogy kész csőd a tervem, hiszen kemény 2 szórólap fogyott el az elmúlt 15 perc alatt és maguktól nem fognak csak úgy szárnyat bontani. De, még mindig sokkal biztosnágosabb, mintha csak úgy rátukmálnám az emberekre...úgyhogy továbbra is várom a csodát.
...
Abbi reakciójára egy félszeg mosoly bújik meg arcom szegletében. Sejthettem volna, hogy ha rá is vesz a toborzásra, még akkor se fogom az úgy csinálni, mint ő...de nagy kő esik le a szívemről, mikor elvesz egy adaggal és nálam csak pár darab marad mutatóban. És ekkor megtörténik a baj. Abbi arrébb sasszézik egy lépést, én meg ahelyett, hogy előre figyelnék, azt nézem, éppen mit csinál és erre KaBoom!
Hamar odakapok az arcomhoz, amint megérzem, hogy valami neki csattant..vagyis egy galacsin ami most esett le a lábaim elé. Az egyik nevetgélő srác hangját rögtön felismerem, Vincent...a nyomi jelző meg már túl unalmas az ő szájukból. Yap, ezek nem lehetnek mások, mint Taylor és a sleppje. Nem értem, miért nem tudnak saját magukkal foglalkozni, minket pedig szépen békén hagyni. A lány mellé lépek, amint észreveszem, hogy szinte fortyog a dühtől és tudom, ha valamit nem teszek, akkor ezek ketten most azonnal egymásnak esnek, akár egy kakasviadalon. Taylor még arra sincs tekintettel, hogy Abbi egy lány, simán megütné...persze nem nyilvánosan. Viszont ez most nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy szócsatát vívjanak, mert Taylor úgy összecsomagolná Abbit, hogy csak na. Gyerünk, Hiro, gondolkozz már! Valamit muszáj tenned. Esküszöm, egy lányba több férfiasság szorult, mint belém.
- Hé, Abbi..kérlek hagyd őket! Biztos csak nem találták el a...szemetest. -  bizonytalanul noszogatom a lányt s karjánál fogva próbálok visszavonulót fújni. Oké, ez nem jött be...
- Abbi, hallasz?! Inkább folytassuk a szórólap osztogatást. Látod? Van még egy csomó. - lobogtatom meg látványosan őket a kezemben.
- Nem éri meg velük foglalkozni, idióták mind. - próbálok mindenhogyan a lányra hatni, de úgy hiszem, ez a vonat már régesrég elment. Minket pedig szépen péppé fognak verni.

Szórólapocska

Utolsó módosítás: Kyara (2018. 08. 07. - 16h37)


Kijelentkezve

#6 2018. 08. 07. - 19h04

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 618

Ash

A zene dübörög a fülemben a maga sajátosan bársonyos módján, ahogy egy HAEVN szám képes erre, de nem is az érzékeimre kell nagy hatással lennie, hanem a lelkemre és a testemre, szinte már érzem a lendületet, ahogy befordulok a balett terembe, és átadom magam a ritmus csodálatos rezgéseinek.
Arcomon játszi kedvesség bújik meg csupán a gondolattól, hogy még visszasurranhatok, és akár egész estig élvezzem a…
- Huh? – rezzenek össze, ahogy a szekrényemtől nem messze kisebb felfordulásra kapom fel tekintetem. Nem igazán vagyok itt régóta, de azt tudom, hogy az a banda ott Taylorhoz tartozik, a lánynak pedig nagyon fehér haja van. Mármint. Oké. Ez nem teljesen volt fair, de valahogy a rossz mindig könnyebben nevesít, nem igaz?
Pár pillanatig elidőzöm az érces hangulatok között, de a kialakuló nézelődök hamar elzárják előlem a látnivalót, így inkább kihúzom fülemből az éltető energiát, mert ugye az ember így jobban lát, mikor a parkolás közben a rádiót tekerjük le teljesen, puszta fizika. Szerintem meg is fogom kérdezni az egyik végzőst erről. Nem, mintha nem lenne egyértelmű, hogy csak puszta koncentráció kérdése az egész.
- Elkalandoztam – mormogom sóhajtva magam elé, ahogy észreveszem, hogy minden könyvem képes voltam a táskámba passzírozni, szóval akkor most mindent ki, és…
Szórólap? Erre megint csak félszegen felkapom a fejem, aztán a szekrényem bezárása után kicsit közelebb férkőzöm, de azért próbálok nem túl feltűnő lenni, és inkább szélről figyelni. Lábujjhegyre állva nyújtózom, szerzek egy szórólapot.
- Mi van akkor, ha valaki szuperereje a bolondság…? – mormogom elmélázva, közben pedig csak azon jár az agyam, hogy vajon a lustaság vagy pedig a képesség arra, hogy elkéssek bárhonnan, az vajon annak számít-e?

Utolsó módosítás: Sigrún (2018. 08. 07. - 19h05)


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#7 2018. 08. 07. - 20h39

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 683

Jericho

Éppen az utolsó órámról lépek ki, és már az otthoni teendőkön jár az eszem mikor észreveszem, hogy a talpam alól egy összejárt papírfecni lóg ki.
Ez meg...?-veszem fel az egyik összetaposott szórólapot a padlóról, majd átfutva azon egy pillanatra feláll a szőr a hátamon mikor elolvastam a "szupererő" szót.- ...Mi? -fejezem be végül a mondatomat. Tudtam, hogy vannak mások is akik paraképességekkel rendelkeznek, de ilyen nyíltan keresni őket -minket- elég nagy meglepetésként érne szerintem bárkit. Kinél is kell jelentkezni? -mostmár olyan közel tartom az arcomhoz a lapot, mintha egy titkos üzenetet olvasnék- Abigael Bæ Ronsdottir... Láttam már egypárszor, felettem van egy évvel. Vajon ő is rendelkezik képességekkel? Mármint tud róluk...
Észre se veszem, de már el is indulok a kijárat felé remélve, hogy el tudom még csípni őt, hogy jelentkezhessek. Mostmár fúrja az oldalam a kíváncsiság ezzel az egésszel kapcsolatban, nameg végre van valami, ami feldobja ezeket a szürke iskolában töltött napokat... Ahogy egyre közelebb érek a kijárathoz, észreveszek egy kisebb kialakuló perpatvart -a vihar szemében pedig Abbival. Először teljesen tanácstalanul álldogálok, nem tudva, hogy mit tegyek. Álljak közéjük? Várjam ki a végét? Szóljak egy tanárnak? Valahogy egyik válasz sem tűnt jó választásnak.

Utolsó módosítás: Nuvola (2018. 08. 07. - 20h55)


https://i.gifer.com/Dco2.gif

Kijelentkezve

#8 2018. 08. 07. - 22h58

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

-Köszönöm, Mr. Graham! - egy utolsót biccentek a tanár irányába és már csukom is be a tanári ajtaját.
Vigyorogva indulok meg a folyosón a kijárat felé. Kinek ne érne fülig a szája, ha épp most kapott volna engedélyt arra, az előírt tanrenden felül más fajta anyaggal is dolgozhasson? Még szerencse, hogy betudta annak, lelkes és ihlettel teli fiatal vagyok. Nem kezdve bele a furkálódásba, megkeresve a valódik okot. Mert valójában...
-Mi van itt? - lesek körbe a felgyülemlett tömeg láttán -  Te tudsz valamit? - fordulok a mellettem ágaskodó roppant kíváncsi osztálytársam felé.
-Abigael, a harmadikosok közül- magyaráz lelkesen - öszetűzésbe került Taylorral és a bandájával, jah meg ott van Hiro is.
-Áh, már megint Taylor -forgatom szemeim. Egy pár pillanatig még nézem a körülöttem lévőket, de hamar megunom és inkább kipréselve magam a tömegen próbálok tovaszállni - Bocsi elengednétek? - passzírozom magam át két elsőévesen - Kössz...
Megigazgatva ruhámat forgatom szemeimet. Ha nem adnák Taylorék alá a lovat, nem lenne álladóan műsoruk.
Ekkor veszem észre, a cipőm talpára ragadt valami papír. Felemelve lábam, talpam magam felé fordítom és lerántom a szórólapot, vagy mit. Kuka persze sehol sincs, miért is lenne a közelben? Nem foglalkozva a tartalmával zsebrevágom. Mert én ilyen rendes, és környezet szerető emberke vagyok, aki nem szemetel.
-Basszus - pillantok telefonom kijelzőjére - sietnem kell -rohanok is a parkoló felé.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#9 2018. 08. 08. - 11h28

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Abigael

Érzem, hogy Hiro megragadva a karomat, de nem akarom ennyiben hagyni a dolgokat. Nem fogja ez a tapló bántani a fiút – még akkor se, ha eredetileg én voltam a fő célpont. Hiro eközben egyre kétségbeesetten próbál elrángatni. Még egy percig szemezek Taylorral, majd dühösen felé fújtatok és hagyom, hogy Hiro elvezessen.
– Nyaljatok sót – vetem még nekik oda. Megragadom én is Hiro karját, majd átveszem az irányítást és átvágom magunkat az időközben körének gyűlt tömegen. Persze, mindenki imádja az ingyenműsorokat.
Ahogy végre távolodni kezdünk az emberektől, megtorpanok és aggódva nézek Hirora. A mérem időközben elszállt, így kezeimmel gondosan végigtapogatom Hiro arcát, sérülés után kutatva.
– Ha tudom, hogy ez fog történni, nem állok félre – mondom szomorúan neki. – Fáj valahol? – kérdem, majd meg sem várva a válaszát, alaposan megölelgetem. Komolyan gondoltam a korábbit, ha Hiro nem rángat el, biztos hogy neki esek azoknak a szerencsétleneknek. Talán  még pár ütést be is vittem volna Taylornak.
Ahogy elengedem a fiút, hirtelen megtántorodom. Már nem a suliban vagyok, hanem Chesterville egyik utcáján. A fejemhez kapok az éles fájdalomra, ahogy visszatérek a valóságba, majd megtántorodom és megkapaszkodom Hiroba.
– Csak egy látomás – közlöm vele a lehető legmegnyugtatóbb mosolyt küldeni, annak reményében, hogy nem kezd el aggódni miattam. Szeretem a látomásaimat... Egyedül az azokat követő rosszullétek nem preferálom. – Most mennem kell, vagy lekésem a buszt. Írok neked este, vagy felhívlak. Ne feledd, holnap nálunk eszel délután – kacsintok rá, majd elszaldok.
Ismerem a környéket, ami a látomásomban szerepelt. Régebben sokat sétáltam arrafelé apával, amikor ide költöztünk. Remélem a mai napot láttam... De sose tudok konkrétumokat. Azt sem tudom, hogy miért láttam a helyet.
Ahogy leszállok a buszról, majd megteszem azt a rövid távot, ami ahhoz a bizonyos külvárosi utcához vezet, szinte bizonyossá válik, hogy ide kellett jönnöm. Kihalt minden, még autók se járnak erre. Ha nem lenne világos, akár egy kísértetjárta helynek is beleillene. Megborzongok a gondolatra. Remélem hamar hazaérek, még mielőtt besötétedne. A szoknyámat magam alá húzva telepszem le az egyik fa tövébe, miközben izgatottan várakozom, hogy vajon mi fog történni.

Ryan
Igyekszem minél jobban meglapulni, ahogy Mr. Brightmore szavait hallgatom. A férfi lelkesen ajánlgatja a versenyeket nekem, én pedig némán, mint egy szobor, jegyzetelem. A szavait. Már vagy féltucat természettudományi verseny van a füzetembe, de a tanár rendületlenül sorolja a neveket. Már csak ketten vagyunk a teremben, de a szokásos körünket futtjuk. De nem értem. Nem vagyok egy nagy színész, és Mr. Brightmore velem foglalkozik a legtöbbet, mégse vette észre még egyszer sem, hogy nem én döntök ezekről a dolgokról. Nem én döntök a saját életem felett, hanem anyámék.
Hirtelen megemeli a tanár a hangját, mire összerezzenek és kezeimmel eltakarom az arcom.
– Elnézést Ryan, megfeledkeztem magamról – kér bocsánatot Mr. Brightmore, mire, remegő kezeimet leeresztem lassan. Megigazítom a bal kezemen az ingemet, hogy tökéletesen takarva legyen a legújabb zúzódásom. Gyűlölöm, hogy ennyire félek mindentől. – Nos, valamelyik verseny felkeltette az érdeklődését?
– Még gondolkozom rajtuk. Megkérdezem. Anyáékat is erről – felelem csendesen.
– Hát persze, a szüleid – mormogja maga elé a férfi, mire felé kapom a fejem. Talán sejti? Az kitárt. Ha tudná, akkor nekem már végem lenne. – Most menjen, nem akarom feltartani magát!
Elköszönök  a tanártól, majd a szekrények felé indulok. A lehető legláthatalanabbul igyekszem meglapulni a sok ember között. Ahogy haladok, egy nagyon világos szőke hajú lány mosolyogva a kezembe ad egy papírt. Elolvasom a hirdetést, majd riadtan nézek a lány felé. Vajon... Ő is olyan mint én? De kizárt, hogy ő is egy álomvilágban élne. Ő túl boldog ehhez. Biztos csak valami vicc az egész. Mégis, a zsebembe rakom a papírt.
A szekrényemben érve villámgyorsasággal, és ahogy a sérült csuklóm engedi, bepakolok a táskámba, majd a kijárat felé indulok. Meglepődök  és félelem önt el, ahogy a kialakuló verekedést meglátom. Lezárom szorosan a szemeim és mély levegőt véve, szinte átsprintelek a tömegen. A tervem az, hogy egészen az autómig rohanok, azonban hirtelen kilép elém egy lány, nekem meg nincs annyi időm, hogy le tudjak fékezni. Fájdalmasan koccanok a fehér hajú lánynak. Grátisznak a még a könyveim is kiszóródtak a táskámból.
– Én rettentően sajnálom, ne haragudj... Én voltam a hibás... Ígérem többet nem fog előfordulni – szabadkozom a lehető legjobban. Szörnyen érzem magam emiatt. Remélem nem haragszik rám túlságosan a lány. Ez a nap egyre rosszabb lesz.
Leguggolok a cuccaimért, és minél gyorsabban próbálom összeszedni a könyveket. Azonban kezem ismét remegni kezd, így nehézkesebb a művelet.
– Tényleg nagyon sajnálom. Nem szándékos volt... – mondom a lánynak. Tudom, hogy nem tehetem meg nem történté a dolgot, de talán, ha elégszer kérek tőle bocsánatot, elkerülhetem a haragját. Ami jogos lenne, hiszen én szaladtam belé.


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#10 2018. 08. 08. - 17h30

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Hiro

Megkönnyebbülve sóhajtok egy nagyot, mikor egy szimpla és tömör mondattal lezárja Abbi az egészet. Még csak az kellett volna, hogy ebből az egész ügyből tényleg komolyabb dolog legyen, de legalább volt esze és belátta, hogy nem jó összeakadni velük. Csak akkor realizálom, hogy milyen sokan is gyűltek körénk, mikor Abbi megragadva a karom, átrángat a diákokon, de olyan erővel, hogy görcsösen szorongatom ujjaimmal a maradék szórólapot, nehogy elejtsem őket. Később egy viszonylag csendesebb folyosón állunk meg és azon nyomban elkezd anyáskodni felettem. Ölelése pedig kishíján feldönt, még jó, hogy van egy fal mögöttem. Ha minden áldott nap ezt csinálja, egy szép nap Abigael ölelésben fogok elhalálozni.
- Abbi, nyugi! Ez csak egy papírgalacsin volt, nem egy tégla. Nincs semmi bajom, még élek. - biztatóan mosolygok a lányra, látva, hogy ő még kórházba is képes lenne az ölében elcipelni, ha azon múlna. De aggódó énjét hamar felváltja valami más. Hirtelen a karomba mar és görcsösen szorongatja a zakóm, az arcomra pedig hamar ijedség ül ki. Remegve fordítom a lányt felém és szemeibe nézek. Mielőtt megkérdezném, hogy mégis mi baja, ki is nyögi, hogy csak egy látomás, semmi komoly. "Csak egy látomás" Hát persze, mert mintha az olyan természetes lenne, Abbi...néha nem értem ezt a lányt.
Elköszön, mondván még a végén lekési a buszt, az ebédmeghívására pedig direkt nem válaszolok. Nagyon aranyos, hogy így etetni próbál meg minden, de még a végén azt fogja hinni az apja, hogy engem otthon éheztetnek, azért járok át hozzájuk enni. De persze...nem azt mondom, hogy úgyse fogok elmenni...
- Persze. Akkor majd később írok, szia Abbi! Vigyázz magadra! - kiálltom utána integetve, mielőtt végleg eltűnne a lépcsőfordulóban. A tekintetem pedig rögvest az agyon szorongatott szórólapokra téved. Ehh, ez így nem lesz jó. Az iskola tele van kiszámíthatatlan és idióta diákokkal. Kizárt dolog, hogy bárkit is érdekelne Abbi összeesküvés-elmélete valami hülye szektáról meg a rejtélyes eltűnésekről. Ha a rendőrség se tud velük mit kezdeni, akkor néhány diák mit tudna csinálni? És itt még a képességek se nagyon tudnának segíteni, főleg úgy, hogy alig egy maréknyian ha rendelkezünk természetfeletti erővel Chestervilleben.
Nem agyalok tovább, leveszem a vállamról a táskám és belegyömöszölöm a megmaradt papírokat. Most tisztára úgy érzem magam, mint aki bolondot csinált magából az egész suli előtt...mondjuk ebben van valami igazság. Mielőtt kimennék a suliból, még gyorsan felkeresem Ms. White asszonyt, hogy megbeszéljem vele az egyik szorgalmi házi feladatomat. Nem igazán vagyok benne biztos, hogy a többkomponensű homogén,illetve heterogén rendszereknél mindegyik anyag kémiailag tiszta, vagy csak bizonyos anyagok tartoznak ide? Ezt mindenképp meg kell vele még ma beszélnem, hogy a szorgalmimat hibátlanra el tudjam készíteni. Miután közel 20 percig magyarázta azt, amire már két perc után is rájöttem, megköszöntem a segítségét és kisétáltam a teremből. De nem panaszkodom. Örülök, hogy van még valaki, akit ugyanennyire képes feltüzelni a kémia csodálatos világa, mint engem. Mivel Ms. White látta, hogy szinte már nem képes szorgalmi feladatnak is a szorgalmiát feladni nekem, ezért a következő hét anyagát ajánlotta fel. Ám ez felesleges volt, mert bármennyire is szívesen foglalkozom a témával, vagyis a diffúziós kísérletekkel, de nem csak kémiát tanítanak az akadémián, amiből készülnöm kell. Például angol irodalomból közel sem vagyok olyan jó. Számomra olyan nehéz olvasmányokat veszünk, aminek a megértésével is gondjaim vannak. Hiába vagyok félig angol, de azért jópár szóval meg kell küzdenem. Pont ezek miatt vissza is utasítottam az ajánlatát és helyette majd igyekszem együtt haladni a többiekkel. Kiérve az akadémiáról, a kis szürke mountain bike-om felé veszem az irányt, hogy szépen elfelejtve a mai napot..vagyis annak egy részét, vidáman biciklizhessek haza.

Utolsó módosítás: Kyara (2018. 08. 08. - 17h59)


Kijelentkezve

#11 2018. 08. 08. - 18h56

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

Nem is tudom hogyan történik, de egyszer csak beleszaladok egy srácba. Az ütközés elkerülhetetlen, én pedig fenekemmel tompítom a földet érést.
-Áu - simogatom tomporom, mert hiába a véletlen műve volt, azért ez még fájt - Ugyan, én sem figyeltem- legyintek.
Csendben szemlélődöm körbe. A srácnak úgy látom kutya baja, viszont a könyvei. Azok mindenfelé. Felpattanok és nekiállok segédkezni az összeszedésükben.
-Jesszus - mormogom - ennyire nagy lendülettel jöttem volna? - pillantok felé.
Azért ez nem teljesen az ő hibája volt, és ha nekem ennyire fájt, biztosan neki sem lehetett túl kellemes. Gyorsan végigmérem, nincs-e nagyobb baja, és már nyuggodnék is meg hogy minden rendben, mikor elkezd remegni a keze.
-Hé nyugi - érintem meg reszkető kezét - semmi bajom - megelőzve Őt veszem fel könyvét - Tessék, asszem ez az utolsó - nézek körbe a parkolóban - Nem fog elönteni a düh, és neked sem fogok esni kiabálva és a mellaksodat ütögetve, hogy "Te szemét, fellöktél!" - vonom meg vállam ám közben cinkosan rávigyorgok. Tényleg lenyugodhatna, egy kis összeütközés még nem a világ vége - Helen vagyok - nyújtom felé jobbom - másodikos - agyamban hirtelen riasztók kezdenek el villogni, szólni és mindenféle képpen tudtomra adni, kislány, neked menned kéne, mert elkésel - Oh, basszus... el fogok késni - riadtan nézek "pogótársamra", mintha bármiben is segíthetne.

Utolsó módosítás: Appuru (2018. 08. 08. - 20h35)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#12 2018. 08. 08. - 19h51

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Vincent

Mivel jobb dolgom éppen nem akad, így nem volt kérdés, hogy Taylorékkal lógok. Na meg mindenáron meg akarják lesni az új kocsimat, így felajánlottam nekik, hogy órák után bevárunk mindenkit és akkor talán még egy próbakörre is elviszem őket, hogy lássák, mennyire is dorombol az új kicsike. Én, Taylor és Greg már javában ücsörgünk a folyosón, várva Ricket de úgy látszik, túlságosan is sokáig tart Annabellenek segíteni. Közben műsor nélkül se maradunk, ugyanis az a bolond Abigael vagy ki, meg a hülye ferdeszemű haverja valami baromságra készülnek megint. Szóltunk egy arra járó kis másodévesnek, hogy hozzon már egy szórólapot, mert k*rvára kíváncsiak vagyunk, vajon mit akarnak már megint. Hamar visszaiszkol a kicsike a papírral, Taylor meg mint valami kiéhezett kutya, nyomban kitépi a kiscsaj kezéből és azonnal  elkezdi olvasni. Vele együtt olvasom én is és utána nem tudom eldönteni, hogy most sírjak vagy nevessek? Vagy mindkettő egyszerre? Jézusom, hogy lehet valaki ennyire idióta, de tényleg? Mégis minek képzeli ez most magát, Scherlocknak, vagy mi? Az meg már külön könnyet csal a szemeimbe, hogy képességekkel rendelkezőket akar keresni aki nem bolond? Na ne már, hisz aki itt diliházba való, azok pont ők ketten. Taylor se bírja ki nevetés nélkül, úgy horkan fel, hogy azt szerintem még egy emelettel lejjebb is hallják. Ez persze olaj a tűzre, mert mostanra az egész banda hahotázik és lassan Greg is mindjárt megfullad, látva, hogy a kiscsaj nem csak, hogy fogyatékos, de még béna is, mert ki is ejti a hülye fecnijeit a kezéből.
- Hé, Bennett...fogadjunk valamiben, hogy én jobban célzok, mint te. - vereget vállba Taylor és már össze is gyűri az egyik szórólapot, hogy felkészüljön a célzásra. - Mi lenne, ha párbajoznánk, melyikünk tudja eltalálni a bolond kiscsajt?
- Hogy te jobban célzol? Cöhh, hagyjuk már! - ciccegve rázom meg a fejem. - Attól, mert, hogy már nem kosarazom, nehogy azt hidd, hogy nem tudok jól célozni. Bárhol és bármikor leverlek. - vágok vissza. Még szép, hogy ez így van. Igaz, közel egy hónapja nem fogtam már kosárlabdát, de azért nem nehéz kijönni a rutinból.
- Oké, akkor én kezdem. Ha nyerek, odaadod mára a kocsid, és...
- És ha én nyerek? - vágok közbe. - Az a baj Taylor, hogy te túl csóró vagy hozzám képest, mert a szüleid a tandíjadra verik el az összes pénz. De tudod mit...
- Hah? - vonja fel a szemöldökét. - Ha nyerek, akkor szépen levetkőzöl etika órán Mrs. Lawrence előtt és szerelmet vallasz neki, nos? - dacosan állom a tekintetét s eszem ágában sincs eltörölni a fölényes vigyort a képemről. Nehogy már rám pikkeljen egyedül az a nő, most itt az ideje, hogy szépen más legyen az új kiskedvence.
- Hé, de ez... -szabadkozik, de nem adom magam egykönnyen lebeszélni erről.
- Figyelj, kell a kocsim, vagy sem? Na meg hová lett az a fene nagy magabiztosságod? Az előbb még olyan nagy hévvel állítottad, hogy eltalálod azt a kiscsajt. Ez csak egy párbaj, semmi komoly. - veregetem meg most én az ő vállát és az azóta földre került szórólapkból felveszek egyet és én is felkészülök.
- Na, Benett....készítheted a kocsi kulcsát, mert ma gyalog mész haza. Srácok, ti meg figyeljétek a profit!  - röhög bele a képünkbe és egy határozott mozdulattal elhajítja a galacsint. Egy pillanatra azt hittük, valóban eltalálja a lányt, de amaz az utolsó pillanatban lép arréb, így a galacsin a kis japót találja el.
– Nézd már, a bolond kikerülte. Helyette a nyomit találtad el! - röhög fel Greg, s erre mindjányunkból kitör a nevetés.
- Na ennyit erről, hogy ma gyalog megyek haza...lúzer. - önelégülten vigyorgok a piros kapucnis srácra, de az meg csak fortyog magában, mivel pont ebben a pillanatban a kiscsaj vérbosszúra szomjazva telibe találja Taylor homlokát. Mondanom se kell, hogy ennél jobban már aligha szórakozhatnánk. A srácok elkezdenek hurrogni, mire a két idióta, -mert az alól Taylor se kivétel- fenyegetve indulnak meg egymás felé. Odáig persze nem hagynám a dolgot, hogy valóban kezet emeljen arra az izlandi bolondra, de amíg csak heccelik egymást, addig jó.  Közben egész szép kis tömeg csődül körénk, szóval panaszra nem lehet okom.
- Hé, gyere már vissza, Taylor. Még nekem is van egy dobásom. - kiáltok neki, hogy jöjjön már vissza, mert ha így folytatja, akkor elmegy a célpontom én pedig még be akartam vinni a srác számára a kegyelemdöfést.
Valamit morog neki a kiscsaj, de aztán Greg megy oda és húzza vissza közénk a fiút.
- Na, most én jövök, szóval k*ssoljatok egy pillanatra! - csitítom le a srácokat. Bemelegítem a csuklómat és a dobás előtt párszor a levegőbe is feldobom a galacsint. - Ha ez nem megy be, akkor semmi. Ez olyan bizos lesz, hogy csak na...
R*hadt gyorsan húznak el a tömeg között, de nem hagyom, hogy ilyen gyorsan meglógjon a győzelmem záloga. Még azelőtt elhajítom a galacsint, mielőtt teljesen eltűnnének a képből, de aztán egy kissrácot találok telibe, akik előtt épp most húzott el a két béna.
- Mit is mondtál, Benett? Hahh? - csattan fel mellettem Taylor és Greggel egyszerre visítanak fel a röhögéstől. - Ma gyalog mész haza Benett, nincs mese. Én legalább az egyik nyomit eltaláltam, te meg...valami ismeretlen kissrácot. Én nyertem! Én nyerteem!
- Tch, ez amiatt volt, mert te nem bírtál veszteg maradni! - meredek a srácra. - Ha nyugton maradtál volna, akkor simán eltaláltam volna, de úgy, hogy elkergetted a kiscsajt, nem könnyű a tömegbe célozni...az a srác meg ahj. Remélem máskor arrébb játssza a szerencsétlen kíváncsit. Most miatta ugrott életem egyik legjobbnak bizonyuló műsora.
- Mit érdekel engem, na...add csak szépen ide a kulcsot és már itt se vagyok. - tárja ki tenyerét. - Hé, Greg, te meg h*zzál már el Rickért, mert soha a büdös életbe nem jutunk haza! - parancsolja a fiúnak, az meg azonnal eliszkol a folyósó végére, gondolom a mosdóba.
- Cs*zd meg, Taylor! - nyomom a kezébe az új Mercedesem kulccsát, mire azonnal megpörgeti majd zsebre is vágja. - Na, holnap találkozunk, Bennett! Addig meg.. - néz végig rajtam. - szerintem ismerkedj meg a kosárlabdával, mert még egy pisis is lealáz. Na csá! - int s azonnal eltűnik a lépcsőfordulóban.
Fúh, ennyi épp elég is volt belőle. Most oda a kocsim, a buszt rühellem, szóval tényleg gyalog kell hazamennem. Csak azt remélem, hogy a fene nagy jókedvében nekihajt valamelyik fának, mert akkor olyan pert varratok a nyakába anyámmal, hogy még a testéből se fog tudni megélni. Ettől a gondolattól végre újfent mosoly kúszik az arcomra, úgyhogy nem is ácsorgok tovább tétlenül egymagam, hanem a szekrényemhez megyek.


Kijelentkezve

#13 2018. 08. 08. - 20h22

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 618

Rae/Ash

Rezzenek, ahogy nekem ütközik egy azonosítatlan repülő tárgy. Elsőre nagy a pánik, mert elhiszem, hogy a reggel látott legalább tíz centis repülő bogár talált meg, hogy az életemre törjön, de azt hiszem, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, így a filmekből felszedett karate tudásomat megint csak zsebre vághatom.
Nem kell, hogy sokat gondolkodjak, hamar rájövök melyik hang irányából jött az áldás galacsin formájában, de szerintem igazán hálás lehetek legalább azért, mert nem nyálas. Azért ennek is van előnye, nem?  Azt hamar levonom, hogy nem én voltam a célpont, viszont nem ismerem fel. Talán? Vinnie? Nem emlékszem, de nem drámás az egyszer biztos. Sőt, ahogy hallom még dicséretet is kaptam Taylortól. Igazán büszke lehetek arra, hogy legalább semmibe vesznek, nem pedig keresztülgyalogolnak rajtam, így kell túlélni a gimit, nem? Nem, mintha megelégednék ennyivel, de örülni kell mindennek.
Vinnie egyedül marad, legalábbis a szerintem Vinnie, de talán mégsem kellene azonnal és akkor így neveznem. Szóval, kezemben a galacsinnal állok meg előtte, majd visszanyújtom neki.
- Nem csak egy fogadást vesztettél el, ahogy látom – pislogok a „szemétre” jelentőségteljesen. – Még a végén, ha el akarnál menni a gyűlésre, akkor nem tudnád, merre és hova. – Elmosolyodva harapok alsó ajkamba, mint a kisfiú, amikor rosszra készül, és még tudja is magáról. – De különleges képességnek, szerintem ne a célzást jelöld meg. – Majd, mint aki hirtelen elfelejtett valamit nevetek fel. – Mellesleg köszönöm a bókot! Ha Taylor szerint nem vagyok nyomi, akkor az már félig olyan, mintha kapnék egy Oscart… Lassan készülhetek a köszönőbeszédemre, ahol téged is meg foglak említeni. – Nem azt mondom, hogy zavaromban mindent csak úgy elkezdek magyarázni, de azért egy kis igazság lehet benne. Csak egy apró, semmi több. Sőt, csak egy hangyányi. Az meg belefér, nem? Nem? Nem. Oké, akkor nem. Azt hiszem, hogy nagy hatással vagyok magamra, csak néha nem éppen a legjobb szituációkban.

Utolsó módosítás: Sigrún (2018. 08. 08. - 20h25)


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#14 2018. 08. 08. - 21h02

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Ryan

Hirtelen egy kéz jelenik meg mellettem, majd a lány kezét az enyémre helyezi. Mintha az áram rázott volna meg, vagy valami forró tárgyat érintettem volna meg, elrántom a kezem. Riadtan kapom fel a fejem és, mint egy űzött vad, végigmérem a lányt. Azonban ő megragadja az utolsó könyvet és felém nyújtja. Elveszem tőle, és igyekeznék, hogy mihamarabb mehessek tovább, azonban a fehér megjegyzésére egy lagymatag mosolyt eresztek meg. Ha el is kezdené azt tenni, amit mond, szerintem elfutnék. Szégyen, nem szégyen, de gyűlölöm a konfliktusokat. Otthon elégszer van részem benne.
– Ryan. Negyedikes – viszonzom alig hallhatóan a bemutatkozást szinte automatikusan. Kezét alig érezhetően megrázom, miközben tekintetét igyekszem a lehető legjobban kerülni. Sokkal izgalmasabb a cipőm fekete orra. Mintha kezdene megkopni.
Halkan fellélegzek, mikor a rövid kézfogásunknak vége szakad. Szám már az elköszönést formálná, amikor meghallom Helen szavait. Nagyot nyelek, majd próbálom elsüllyeszteni a gondolatot, de a bűntudatom nagyobb, mint a józan eszem.
– Elvihetlek – biccentek óvatosan a pár méterrel arrébb lévő, szürke Mazda felé. Titkon remélem, hogy nemet mond az ajánlatomra.
Lassan az autó felé indulok, majd beülök, és próbálom a lehető leggyorsabban a hátsó ülésre szórni a lomokat, melyeket az álmaimból hozok ki. Van ott minden: hógömbök melyeket nem kell felrázni, tollak, egy robotszitakötő, pici pörgettyűk, meg egy élethű fekete macskás plüss, amit ha simogatni kezdek, életre is kel. Egyszóval, temérdek fura dolog, amit egyszerűbbnek érzek a kocsimba tárolni, mint a szobámban. Talán biztonságosabb is.

Utolsó módosítás: Aysa (2018. 08. 09. - 07h53)


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#15 2018. 08. 08. - 22h06

Abszint gárda
Noira
Most érkezett
Noira
...
Üzenetek: 4

Sziasztok! :)

http://i64.tinypic.com/2m7u62r.jpg


Ha éppen nem egy ütve fúró dolgozna a fejemben, akkor még hálás is lennék a kavalkádnak, mert bárki szeme látta elől tűnnék el olvasni. A szekrényemben pakolászok a feltehetőleg utolsó darab fájdalomcsillapítómat keresve, amikor ordenáré hangos röhögésre figyelek fel. Mellette meg arra, hogy a szórólapokat osztogató harmadikasokkal szórakoznak.
Komolyan? Az ilyennek nincs élete?
Próbálom egy lemondó sóhajjal elereszteni az imént látott jelenetet, mert még csak az hiányozna, ha a diri irodájában nézhetném az apám képét. Aki természetesen ide-oda csóválná a fejét, hogy Ő nem ezt várta az egyetlen kicsi lányától.
Már éppen venném a levegőt, hogy beszóljak, halkabban mert a hangod túlzottan *r*tikus a fülemnek, és hadd ne részletezzem az mit jelent. Amikor bevágódik a szekrényajtóm, én meg ijedtemben felugrok.
Végig mérem a dilinyóst, aki egyébként a mellettem lévő szekrényt tudhatja a magáénak.
- Kezdtem azt hinni végleg felszívódtál reggel óta, Max. – a fiú pedig vigyorog, és egy darab szórólapot tart a kezében, de azt úgy, mint egy kincset.
- Nézd, mit szereztem!
- Nem nehéz szerezned belőle egy példányt, mindenhol van belőle, te fizikusok gyöngye. – elveszem a lapot, miközben egy furcsa részleten pihentetem a tekintetem. Képességek? Mi ez, valami szerepjáték klub?
- Na, megyünk? – felvonom a kérdésére az egyik szemöldökömet. – Ne nézz már így, Vienne! Ha nem tetszik, akkor besurranunk, meg kisurranunk. Akár egy tolvaj.
- Akár egy tolvaj. – ekkor a szemem sarkából figyelem, hogy az egyik humorzsák a szekrényéhez indul. – Van ötleted a nap további részére? – mert bár lenne retek sok házi feladatom, de sejtem, az estét megint azzal a többször tapasztalt furcsasággal fogom tölteni. Az iskolai teendők meg nem igazán vonzanak. Tudod, mint a hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. 


http://i64.tinypic.com/2nixid3.jpg


Ha valaki, ha valaha azt mondja, hogy én iszkolni fogok fizikáról, arra biztosan furán néztem volna. Ellenben, ma még is, amikor Emerson átnézte a házijaimat, szívem szerint kitepertem volna a tanáriból.
Nem, nem azért, mert bármi probléma akadt volna vele. Egyszerűen csak idegesített a hümmögése.
A folyósóra érve, meg hálát adtam az égnek, végre tanármentes szekció. Így szokottan a táskám egyik pántját a vállamra dobva sétáltam, amikor a kezembe nyomtak egy szórólapot. Detektív klub? Kavinsky úgy is minden ök*rségben benne van, talán ebbe is belemegy, ha nem kapott szórólapot. Habár az teljesen kizárt.
Elkerülöm a galacsin hadat, és kiszúrom a lányt, amint a szekrényében matat. Az arca teljesen elnyúzott, és, ha a szúrós nézéseiért pénzt kapna, akkor már rég milliárdos lenne. Megugrik, amikor rácsapom a szekrényajtót, az arcáról meg lerí, hogy a Pokolnak a „szebbik” felére küldene.
- Nézd mit szereztem! – mutatom neki a lapot, mint egy fellelkesült kölyök. Erre letolja a fejemet. Az arcán átfutó grimaszokból ítélve, most vagy azt hiszi tökkelütött vagyok, vagy egyből a mellkasomnak vágja és ő ránt bele engem a bajba.
- Na, megyünk? – próbálom ráragasztani a lelkesedésemet, de ma nem fog Vienne-n a hatás. – Ne nézz már így, Vienne! Ha nem tetszik, akkor besurranunk, meg kisurranunk. Akár egy tolvaj. – nagyon nem tetszhetett neki Taylor-ék műsora, ha a klikk egyik tagját, így végigmérte.
Jó Istenem, most légy velem! Nem akarom visszafogni ezt a nőstényördögöt.
Annak ellenére belement, hogy elmenjen velem a klubba. Vártam, hogy nem csalódok benne. Megrázom a fejemet, amikor közlöm, semmi ötletem sincsen.
- Kémia házik, itt jövök. – mondja a lehető legflegmább hanglejtéssel.

Utolsó módosítás: Noira (2018. 08. 08. - 23h30)

Kijelentkezve

#16 2018. 08. 08. - 22h24

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

Úgy teszek mintha észre sem venném, mennyire rosszul esik neki érintésem. Akkor ez nem jött be a lenyugtatására, hát majd felírom az életbölcsességeim közé, nem mindenk szereti ha fizikai kontaktusba kerül a másikkal.
-Negyedikes? - lepődök meg, kezét pedig a lehető legminimálisabb időre leredukálva rázom meg. Nehogy mégegyszer kellemetlen helyzetbe hozzam - Nem gondoltam volna - mérem végig mégegyszer, hátha beugrik, mégis ki lehet. De nem, semmi...
Hihetetlen sebeséggel cikáznak gondolataim, megszervezve a haza, illetve a boltig való utamat. A busszal esélytelen, hogy időben odaérjek, nem is tudom igazán, mikor jár. Gyalog messze lenne, futva meg... fusson akinek két anyja van. A bicajom sincs kéznél, és amúgy meg akivel eddig mindig közösen mentem, lebetegedett. Ezt most nem gondoltam át eléggé. Ekkor jön a halvány fénysugár a sötétségbe, egy lehetséges megoldás.
-Elvinnél? - pislogok rá csillogó szemekkel - Komolyan mondod? - sietve követem a kocsija felé.
Jó sok mindent dobál a hátsó ülésre. Feltűnésmentesen megnézem azt a  sok kacatot. Nah jó, a macskás plüssön megakad a tekintetem, hihetetlenül jól néz ki. Meg kéne kérdeznem, hol vette, küldhetnék egy ilyet a kisöcsémnek is.
-Öhmm... - ülök be az anyósülésre - tényleg köszi, életmentő vagy - pattintom be a biztonsági övet - Rendes tőled.
Ahogy fészkelődöm egy sort az ülésben, megkeresve a legkényelmesebb pozíciót, megzörren az a papír. Összehúzott szemöldökkel nyúlok be érte. Tulajdon képpen, azt sem tudom, mit tettem el. Kiegyengetve a gyűrődéseket kezdem el olvasni. Először elmosolyodom. Nah Abigael neve mindjárt többet mond, mint Ryané. Az a lány egy kész energiabomba, és ráadásul ő is szobrász szakon van, naná, hogy tudom, ki.
-Hmmm - mutató ujjam a számhoz érintve látványosan elgondolkodom - szupererő, mi? - pár pillanatig még elidőzöm a szövegen - Olvastad ezt a szórólapot? - emelem meg a negyedikes felé - Őrültségnek tűnik, mégis... - inkább elharapom a mondat végét. Most komolyan majdnem elkezdtem neki beszélni arról, hogy... magamra sem ismerek - Áh, hülyeség - gyűröm össze galacsinná.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#17 2018. 08. 08. - 23h42

Obszidián gárda
Nuvola
Legyőzött egy tyúkot
Nuvola
...
Üzenetek: 683

Jericho

Szerencse, hogy nem rohantam semmi közepébe, mivel a kis összetűzésnek hamar vége lett. A tömeg oszlásával én is a csordával haladtam, remélve, hogy el tudom csípni Abbit, de mire én is kijutottam, már hűlt helyét találtam. Csak az én szerencsém... Így nem volt mit tenni, elindultam haza - azaz kis házikóba, amit a szüleim szereztek nekem a kisváros szélén.
***

Kattant a zár mögöttem ahogy becsukom magam mögött a bejárati ajtót. Ledobom a sulitáskám az asztalhoz, majd átöltözök valami kényelmes otthoni ruházatba és a konyha felé veszem az irányt.
Bekapcsolom a rádiót majd nekiálltam a vacsorám összedobásához, majd a tálnyi salátámmal -és egy menetközben összedobott kávéval- nekiültem leckét készíteni és tanulni.
***

Mire végeztem már éjszaka lett, és a koffein is az utolsókat rúgta a szervezetemben, így végül alvásra adtam a fejem. Le is ültem az ágyam szélére, de egy pillanat gondolkozási idő után felállok, és előhalászom a szennyesből az egyenruhám zakójának zsebéből azt a kis papírcetlit, majd azzal egyetemben térek vissza a szobámba.
Detektívklub, mi? Az összes klub közül, amit szuperképességekkel rendelkezőkkel kezdhetnél, pont detektívklubba toboroznak?
Viszont bármennyire is szkeptikus akarok lenni ezzel az egésszel kapcsolatban -hinni, hogy ez egy vicc, valami fogadás, vagy Abbi szimplán kíváncsi, hogy kik jelentkeznének- mégis újra és újra azon találom magam, hogy a kezemben szorongatom ezt a kis papírfecnit.
Ennyi, holnap mindenképp utánakérdezek az óráim után. De mostmár lámpaoltás.
Ezzel a gondolattal a szórólapot az ágyam melletti éjjeliszekrényre teszem, és álomra hajtom a fejem.


https://i.gifer.com/Dco2.gif

Kijelentkezve

#18 2018. 08. 09. - 00h11

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Vincent

Minden cuccomat elkezdem bevágni a szekrénybe, mikor rögtön megüti fülemet egy nem túl erőteljes hang, Kéretlenül ugyan, de rávetek egy pillantást az illetőre. Yap, ez a az fiú, aki miatt buktam a műsort, meg a kocsimat.
Ha most ez komoly ide jön hisztizni, hogy mégis hogy tehettem ezt, hogy őfelségét meg mertem dobni, akkor úgy felrúgom, hogy alulról vizslathatja a göncölszekér alvázszámát, de tényleg. Ehelyett viszont csak ott áll és felém nyújtja a mesterien összegyűrt galacsinom, mondván ezt is elvesztettem, akár a fogadást. Nah, ne...ha ezt nem mondja, akkor örökre hülye maradok.
- Hé, Cicafül! Ha kétszer ennyi IQ-d lenne, már elmehetnél sült krumplinak. - még az utolsó könyvem is besuvasztom a szekrénybe, a fülhallgatómat meg ki, és kész is vagyok. Hátammal dőlök neki a hideg fémnek s most már teljes figyelmem az övé.
- Szerinted direkt hajítottam el ezt a sz*rt, hogy aztán vissza hozd? Hát menten megzabállak...de pincsit nem kértem. - nézek hol rá, hol meg arra a szemétre. Még a tenyerem is összecsapom a meghatódottságtól. De nem veszem el azt a valamit, kell a fr*ncnak. Tartsa csak meg, grátisz.
- He-he-he. Mellesleg milyen kis vicceske itt valaki. Ha te nem ott szerencsétlenkedsz, akkor simán telibe találtam volna a kiscsajt, szóval most elb*szt*d a napom, a kocsimról meg már nem is beszélve. - továbbra is tartom a szemkontaktust, még akkor is, mikor fogalmam sincs, hogy min, de fene jól mulat.
- Hmm. De ha megigérem, hogy hiányozni fogsz, akkor most elmész? Ha sietsz, még utoléred Taylort és kezet is csókolhatsz neki hálád jeléül.

Utolsó módosítás: Kyara (2018. 08. 09. - 00h17)


Kijelentkezve

#19 2018. 08. 09. - 06h38

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Ryan

Úgy érzem, hogy, mikor az embereknek szerencsét osztottak, engem kihagytak a sorból, mert Helen beül mellém, majd fészkelődni kezd. A szemem sarkából figyelem a műbeletet. Nem sűrűn szoktam bárkit is beengedni magam mellé.
Megvárom, hogy bekösse magát, majd beindítom az autót. Gondolom amiatt, hogy én nem beszélek sokat, a lány igyekszik kitölteni a csendet. Vagy talán ismerkedni akar? Az utóbbi ötletet elvetem. Nem vagyok olyan ember, akit bárki is a baráti körében akar tudni.
– Merre? – kérdem tőle, ahogy kifordulunk a parkolóból. Közben akaratlanul is hallgatom azt, amit mond. A szemem sarkából a kezében lévő papírra pillantok, majd vissza az útra.
Kissé ledöbbenek, amikor elkezd arról beszélni, hogy ez az egész lehet hogy nem hülyeség majd tiltakozni kezd, hogy nem úgy gondolta. A gondolataim cikázni kezdenek. Talán ő is olyan mint én? Korábban Abigaelnél is ezt gondoltam. Lehet hogy több olyan ember is van mint én?
Egy gonosz kis hang – ami kísérletiesen hasonlít az egyik álombéli szörnyem hangjára – biztosít afelől, hogy én vagyok egyedül ilyen szerencsétlen, nincs másik akkora balfék a világon, mint én. Igaza lehet, azonban ettől lehet hogy Helennek is van valami képessége. Nem tudhatom. De talán.
Nagyot nyelek, majd óvatosan hátra nyúlok, miközben az utat figyelem. Rövid keresgélés után a kezembe akad egy tenyérnyi nagyságú, acélszürke doboz. Rá sem nézve, Helen felé nyújtom a dobozt.
– Ezt neked adom. Amiért neked mentem – mondom neki enyhén megremegő hangon. Nem vagyok normális... De ki kell derítenem az igazságot. A dobozt, ha elfogadja és kinyitja, fél tucat parányi lepke fog kiszállni belőle, majd egyszerűen porrá omlanak pár másodperc múlva, csillogás közepette. A lepkék színe mindig változik, és sose fogynak el. Mint ahogy a többi dolgot is az auóban, így ezt is az álmaimból hoztam elő. – Én készítettem – teszem még hozzá.
Talán ennyi elég lesz, hogy folytassa a megkezdett mondatát. Most először, a találkozásunk óta örülök annak, hogy összefutottunk. Mármint nem magának a tettnek, mert amiatt szörnyen érzem magam még mindig. Talán, ha még egy hibát vétek, egyszerre fogja kiadni a dühét, hiába montdta, hogy nem haragszik rám. Mint ahogy a szüleim is így teszek folyton. Azt mondják nem haragszanak... Megremeg a szám sarka, ahogy eszembe jutnak, de igyekszem magamra varázsolni a hétköznapok szürke arcát, de önkéntelenül is megigazítom a bal kezemen az inget. Vannak titkok, melyeket jobb nem felfedni.
– Itt merre? – kérdem egy kereszteződésnél, mert hiába mondta el a címet, fogalmam sincs, hogy merre menjek. Általában csak az iskola és az otthonom között vezetek, néha még boltba szoktam elmenni, de ennyi.

Utolsó módosítás: Aysa (2018. 08. 09. - 07h57)


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#20 2018. 08. 09. - 07h31

Obszidián gárda
Binka
Tündérek cinkosa
Binka
...
Üzenetek: 1 259

Üdv mindenkinek! /static/img/forum/smilies/smile.png

Selena


Zavartan kezdek el kimenni a gimiből. Az egész épület a diákok hangjától harsog. Biztos full érdektelen dolgokról beszélgetnek,amik engem pont hidegen hagynak.
Kifelé menet Vincent és az egyik elsős srác beszélgetését viszont érdekesnek vélem.
- Vincent,neked muszály mindig veszekedned valakivel,vagy piszkálnod? Fogadjunk,hogy megdobtad ezzel! - kapom ki a srác kezéből gyorsan a szórólapot,s gyorsan átolvasom. Detektív klub? Képességek. Jézus. Empátia is képességnek számít? Tuti. Erről senki sem tudhat.
- Amúgy meg ha kocsi kell,haza tudlak vinni. - ajánlom fel egy vállrándítással,hogy hazaviszem,ha kell. - Na sziasztok! - mondom,s elindulok a kocsim felé.
Mikor kiérek az aulából,megcsap a kinti hűvösebb levegő. Jól esik nem a fülledt teremben ücsörögni.
A sofőröm (NPC) már ott áll a hófehér Tesla mellett,s rám vár. Integetni kezdek neki,de úgy tűnik ő nem lát.
- Hali! - köszönök neki és kinyitom a kocsi ajtaját. Csak biccent,fogalmam sincs,hogy soha miért nem szól senkihez,amikor dolgozik.
Az anyósülésre rakom táskám,majd várok,hogy jön-e Vincent.

Utolsó módosítás: Binka (2018. 08. 09. - 08h30)


https://i.imgur.com/sFcfQY7.gif

Kijelentkezve

#21 2018. 08. 09. - 08h25

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Sigrún
...
Üzenetek: 14 618

Üdv az újaknak \^-^/

Rae/Ash

Oké, szóval tényleg teljesen idiótát csináltam magamból, hogy idejöttem, majd ilyen butaságokkal zaklattam. Gondolom nem láttam elég gimis sorozatot, hogy levonjam a "kasztok" közötti különbséget, de ez meg az én hibám nem pedig az övé. De, azért a sült krumpli szó hallatán vidáman elgondolkodom.
- Inkább lennék csokis fánk szóró cukorral, a sült krumplit meghagyom neked. - Viszont gondoskodik arról, hogy a mosolyom ne maradjon fenn sokáig, így inkább csak lágyan leeresztem a kezem, talán még lépek is egyet hátra zavaromban. Halvány pír kúszik arcom puha párnáira, szemembe halvány csalódottság ül ki, de próbálom visszafogni érzelmeim megnyilvánulását, hiszen ez az egyik legnagyobb hibám. Persze, nem úgy nézek ki, mint aki menten elsírja magát, de attól még nem vártam volna, hogy azonnal képen köpnek. Talán csak rossz napja van. Végül is, most vesztett el egy fogadást, ahogy arra felhívja a figyelmemet is. Félszegen egyik lábamról a másikra helyezem testsúlyom, talán zavart is leszek, szinte már bánt, hogy kíváncsiskodtam, hiszen nekem aztán jó ebből nem sült ki.
- ... - Mielőtt felelhetnék, egy magas hosszú hajú lány lép mellénk, kezemből elhalássza a galacsint, majd kihajtogatva szemléli meg. Van időm észrevenni, hogy közben egy másik páros is a szórólapot szemléli, egy szőke lány a szekrényeknél és egy torzonborz hajú fiú. Szerintem ez érdekes. Oh, akarom mondani nem az, hogy ők is nézik, hanem inkább... Hogy ennyi emberhez eljutott, hiába a kisebb malőr, Abbie végül is célt ért. Taylor mondhatni szívességet tett a lánynak, hogy belé kötött, hiszen ezzel felhívta rájuk a figyelmet, tisztára olyan, mint azok a politikai kampányok.
- Ugyan... - suttogom, ahogy kiáll mellettem a lány, de igazából nem is én vagyok itt a lényeg, ahogy látom, így inkább csak mosolygok tovább, ahogy eddig. Mint kiderült a srác neve, Vincent helyett is örülök annak, máris megoldódott a problémája kocsi ügyben, hiszen pontosan erre szerettem volna neki utalni, ennél csak jobb lehet.
Amilyen gyorsan megjelent a lány, úgy tűnik el, azért integetek utána egy keveset, majd visszafordulok Vincent felé, aki természetesen belém folytja a szót, mire lesütöm szemem, és inkább csak lágyan megvonom a vállam.
- Sajnálom, hogy elrontottam a napodat - kúszik vissza a kis keserédes, de őszinte mosoly arcomra, mert fő az optimizmus. - Remélem, hogy azért a későbbiekben jobb lesz, legalább a kedved. Nekem sokat szokott segíteni a főúti cukrászda fehér csokis csoda krémese. Ha nagyon szomorú arcot vágsz rendelés közben, akkor még smileyt is rajzolnak a habjába. - Igen, tapasztalat, habár nem direkt.
Vetek felé még egy utolsó pillantást, majd hátamra dobom a táncruhám. Ők lehet, hogy most mennek haza, de én még csak most kezdem el a gyakorlást. Így a cikis búcsú után, gyorsan felbattyogok a lépcsőn az emeleti balett termekhez. Villanyt fel, áporodott levegőt beszív. Majd ernyedten kiereszt, mert ez borzasztó büdös. Eh. Viszont, a lelkemnek jót tesz már csak a tükrözött fal, és a korlát érintése is. Kicsit megnyugszom, majd mire átöltözöm már szinte teljes a nyugalmam. Lövök pár képet bemelegítés közben, amiket már töltök is felfelé instára, de utána félre rakom a mobilom, és elkezdek gyakorolni, amíg csak ki nem tesznek innen.

Utolsó módosítás: Sigrún (2018. 08. 09. - 09h19)


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#22 2018. 08. 09. - 10h23

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Üdv! Teljesedik a csapat ^^

Helen

-Oh, nekem tökéletes, ha beviszel a városig, bárhol jó lesz - ekkor eszembe jut a korábbi szadakozásainak garmadája, és rájövök, ha már felajánlotta, nem nyugodna meg azzal, hogy csak úgy kidob valahol, akkor már házszám egyig vinne. Gondolom, így lenne kerek a történet. Megadom a pontos címet.
Már rivallnék rá, hogy ha vezetsz akkor leszel kedves az utat nézni, végig, és nem másra figyelni, ám roppant jól kivitelezi azt, tekintete az úton maradjon, mégis hátul fötörjön. Még csak egy pillantást sem vet rám, és a kezembe nyom egy kis szürke dobozt. Szemöldököm kissé felhúzva pillogok felé, ez most mi is? Furcsa ez a fiú, feletébb furcsa. Először azt gondolom, olyannyira zárkózott, még a nevét sem lenne képes kimondani mások előtt, majd felajánlja hogy hazavisz, és most pedig még egy aprócska bocsánatkérős ajándékot is a kezembe nyom?
-Köszönöm - szemlélgetem meg kívülről ajándékát- Itt jobbra- nézek fel- aztán... - navigálom egészen a házunkig. Nem nehéz odatalálni.
Na jó Helen, akkor lássuk mit rejt ez a kis dobozka. Óvatosn nyitom fel fedelét.Pillangók szállnak ki belőle, a szívárvány minden színében pompázva. Tátott szájjal bámulom a csodás látványt, ahogy csapnak párat szárnyukkal, majd szétmálnak fényes ragyogás közepette. A belőlük megmaradt csillámok pernyeként hullnak alá, én pedig hatalmas vigyorral az arcomon zárom vissza a titkot rejtő tégelyt.
-Ez... - nézek körbe ámulatomban. Egyszerűen képtelen vagyok felocsudni - ez csodálatos! - színte elkiabálom magam, annyira izgatott és lelkes lettem - Hihetetlen vagy -fészkelődöm az ülésen, hogy felé tudjak fordulni - De ugye...ez nem egy bűvésztrükk? - félmosolyra húzom szám, mert tudom, érzem, ez több volt puszta mutatványnál. Ez valós volt, a maga álomszerű módján, de valós - Figyu - halkul el hangom - ne értsd félre, de feljönnél hozzám? - riadtan rázni kezdem fejem- Vagy izé... találkozhatnánk holnap, akár suli előtt is, vagy után. Mutatnék valamit - magyarázkodom itt, mint egy bolond, de tényleg, úgy megörültem neki, ennek a kisebb csodának, hogy képtelen vagyok tovább magamban tartani az enyémet.

Utolsó módosítás: Appuru (2018. 08. 09. - 10h32)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#23 2018. 08. 09. - 15h52

Abszint gárda
Aysa
A gárda gyalogosa
Aysa
...
Üzenetek: 1 851

Ryan

Helennek láthatóan tetszik a kis doboz. Ahogy kimondja azt, hogy hihetetlen vagyok, egy apró mosoly jelenik meg a szám sarkában, majd szinte ugyanolyan gyorsan le is olvad. Egy pillanatig tudok hinni a szavai öszínteségében, de ez a varázslat ugyanolyan tiszavirág életű, mint amilyenek az álom-pillangóim. De attól függetlenül jól esnek a szavai, mégha az inkább csak a képességemnek szólnak is.
Ahogy leállítom az autót feltehetőleg a házuk előtt, a lány felém fordul. Folytatni nem folytatja az előzőleg megkezdett mondatát, ami ahhoz a klubhoz kötődött, így fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem még. Nem hogy talán, de biztos is, hogy hiba volt, hogy megmutattam neki azt a dobozt. Azonban, a következő kérdésére egyáltalán nem számítok. Szinte teljesen elsápadok, de a lány is zavarba jön. Ő most... Úgy akart felhívni? Mint egy fiút? Ez lehetetlen lenne. Bár, nyugalom Ryan. Azt mondta nem úgy. De hogy nem úgy?! Mire kellene most gondolnom?!
Próbálok nyugalmat erőltetni magamra, de nagyon is látszik rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. Egyfelől valahol kíváncsi vagyok, mire is gondol Helen, de nagyobb a bizalmatlanságom. Nem iránta konkrétan, hanem az emberekben. Szinte gyorsabban pörög az agyam mentséget keresve, mint egy repülőgép hajtóműve, azonban tekintetem a műszerfalra téved. Háromnegyed négy van. Ha nem érek haza négyre kinyírnak otthon. Talán szó szerint is.
– Nem – felelem végül. Majd gyorsan hozzá teszem: – Holnap, reggel hatra itt leszek. Az... jó? – kérdem bizonytalanul. Rögtön szidni is kezdem magam, hogy ennyire könnyelmű kijelentést tettem. De miért?
Idegesen kezdek el dobolni a kormánykeréken, miközben azt várom, hogy elfogadta-e a válaszom. Ha jó neki, lesz egy órája...
Tekintetem mereven előre szegezem és az aszfaltot szuggerálom a szemeimmel. Kényelmetlen a helyet. Kényelmetlen a társaság is. Egyedül akarok lenni a gondolataimmal. Lassan felé vándorol a tekintetem, azonban nem jutok tovább a műszerfalnak annak a részénél ami előtte van.
– Kérlek... Most szállj ki – mondom alig hallhatóan. Nem áll szándékomban faragatlannak lenni, de egyrészt az életemmel játszok, másrészt menekülni akarok. Hiszen azt a legkönnyebb, menekülni  a félelmek elől.


https://i.imgur.com/F7UrVAR.gif

Bejelentkezve

#24 2018. 08. 09. - 19h25

Árnyék gárda
Kyara
Farkasok barátja
Kyara
...
Üzenetek: 8 963

Vincent

Fáradtan dörzsölgetem meg a homlokom, mikor a sült krumplis poénomra előhozakodik a fánkkal, mondván ő olyan lenne, kis nyomi cukorszórással a tetején. Hogy mi van? Most vesztettem el a fonalat. Csupán annyira futja tőlem, hogy kidülledt szemekkel és valami hülye arckifejezéssel bámulom a kissrácot, de fogalmam sincs, hogy erre mit válaszoljak. Közben nem tudom nem észre venni, hogy zavartan viselkedik és most...valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem érzek késztetést arra, hogy beszóljak neki. De azért ahogy így előttem teszi-veszi magát, magamban mosolyogva megjegyzem, hogy a fánk valóban jobban passzol hozzá. Méghozzá milyen kis csinos, tölteni való fánkocska... De a pillanatnyi idill is hamar elszáll, amikor tornádó módjára támad le egy kiscsaj. Hmm...Sella vagy Selena, ha jól emlékszem. Másodikos. Ő állt be helyettem kosárra. Amúgy meg ennyire üvöltöttem volna, hogy az egész suli tudja, hogy oda a Mercim, vagy mi?
- Hé, azért nem vagyok ennyire tuskó, okés? -rivallok a csajra, ahogy az rám förmed. Ma mindenkinek megjött, vagy mi?
- Csak egy szimpla fogadás volt, semmi különös. Ne tegyetek úgy, mintha ti még sose fogadtatok volna semmiben. - osztom ki, míg közben gondosan kisimítja a szórólapot és azonnal el is kezdi bogarászni azt. Belőle még ki is nézem, hogy elhiszi ezt az egész hablatyot és ő lesz az első, aki ott fog holnap toporogni a könyvtár ajtaja előtt.
...
- Tch, levegőt azért vegyél. És kösz, de gyalog megyek, nem kell sofőr!  - kiálltok a lány után, mert még azt se bírta megvárni, hogy valamit kinyögjek neki. De ha esetleg ezt már nem hallotta volna meg, akkor is mosom kezeim. Én szóltam és még tanum is van rá.  - pont ekkor nézek a kissrácra, aki továbbra is mosolyog majd eléggé furán bocsánatot kér. Már majdnem elröhögöm magam a naívságán, de az utolsó pillanatban a nevetésemet inkább valami elfuserált köhögésbe folytom, így mentve a menthetőt. Nem hiszem el, hogy ez most tényleg komolyan gondolja, hogy szerinte én unalmamban cukrászdákba járogatok, vagy csak tetteti magát? A kedvem miatt meg ne aggódjon, az remek lesz, amint meghallom a híradóban, hogy a gyökér Lordstramnek balesete volt.
- Oké.. köhmm aztán többet ne cs*zd el a tervem. Köhm. - köhécselem elhaló hangom a kezem elé emelve a kezem, s megvárom, hogy elmenjen valami csini rucival a vállán fel az emeletre. Csak azt ne mondja, hogy fiú létére ez most nekiáll phantomimest játszani vagy mit, mert következőre tényleg körbe röhögöm, azzal se törődve, hogy csak egy taknyos elsőéves kis szerencsétlenség. De ha már így alakult, akkor hátulról is vetek rá egy pillantást, mert elölről már volt hozzá szerencsém, na. Meg is szívom egy pillanatra alsó ajkam, látván..ahogy egész kis kecsesen felriszálja magát a lépcsőn. Aztán mikor végleg eltűnik alakja, jobb vállamra kapom a táskám, a fülesemet pedig nekiállok kibogózni, úgy szedem kettesével lefele menet a lépcsőt. Kocsival kb 10 percbe telik az út a villához, gyalog meg..nos sose próbáltam még. Szóval itt az ideje valami újnak is. Mondanám, hogy szólok valamelyik otthon punnyadó komornyiknak, hogy jöjjön már elém valamelyik kocsival, de mire azok ideérnek, lemegy a nap. Én meg már k*rvára kajás vagyok, szóval ha sietek, talán 10 perc alatt én is haza tudok érni. Az iPhone-omon benyomom a random lejátszást, aztán zsebre is vágom azt a kezeimmel együtt, s kisétálok a suliból.
...
Már egy jó ideje tuti slattyogok, hiszen a 7. számot kezdi el a telóm lejátszani, de az idővel különösebbképpen nem foglalkozom. A forgalom se rossz, szóval ha nem jön kocsi semelyik irányból, még az úton is tudok sétálgatni. Kiérve a külvárosba aztán valamelyik soron következő zenét, asszem pont Kendrick Lamar egyik számát kezdem el dúdolgatni. És egy nagyon halovány mosoly is megbújik szám szegletében. Egy kóbor, tarka kismacska merészkedik tőlem kb 6-7 méterre az útra, pont egy kereszteződésre és le is helyezi a kis popóját. Kihúzom a fülhallgatóm egy pillanatra, és le is guggolok, hogy aztán magamhoz csalogathassam azt motyogva, hogy " Cicc. Cicc, gyere ide.", és egy kicsit megvakargathassam füle tövét. De nem hallja. Viszont innentől baromi gyorsan felgyorsulnak az események. A másik oldalról vagy 120-szal pont felénk szálguld egy vörös kocsi, de a macska valami mást szuggerál, ahelyett, hogy gyorsan beszaladna valamelyik bokorba. És tudom, ha nem teszek azonnal valamit, akkor telibe lesz csapva szegény. Hirtelen és zsigerből cselekedem. Tudom, hogy nem szabad használnom a képességem, de tényleg csak pár másodperc volt az egész. Letérdelek és a tenyereimet a földre helyetem. Pillanatok alatt megérzem a talaj alatt pulzáló energiákat, így ezt kihasználva megrezegtetem a talajt, ezzel egy mini földrengést előidézve. Most ennyire megy max. A kis dorombolós meg ijedtében már szedte is a kis lábait beiszkolt a fák közé. A kocsi vesz egy éles kanyart és csúszva ugyan, de pont befékez, amit a kerék éles csikorgása jelez. Azonnal ökölbe rándulnak remegő kezeim, és berohanok a fák közé...remélve, hogy senki nem látott semmit. Mikor megszüntettem a kapcsolatot az út és a tenyereim között, a talaj alatti lemezek azonnal visszaálltak eredeti formájukba, így ha ki is száll a sofőr a kocsiból, akkor se lát és tapasztal majd semmit. És tuti csak azt fogja képzelni, hogy sok volt a pia és behallucinált valamit. A tátott számon keresztül kapkodom a levegőt és igyekszem visszanyerni az önuralmam. Mellettem egy méterre kis zörejt hallok meg, így ijedten odakapom a fejem, hátha a kis szőrös valagú tisztelt meg a jelenlétével. De sápadt arcom a bizonyíték arra, hogy bizony más bújik meg a fák sűrűje között. Na, ne...

Utolsó módosítás: Kyara (2018. 08. 09. - 19h35)


Kijelentkezve

#25 2018. 08. 10. - 08h58

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

Helen

Talán túlzottan is izgatott lettem, ezért is értheti félre a meghívásom Ryan.
-Nyugi, nyugi- próbálom visszatartani nevetésem fehérré váló arcától- csak itt most... - nézek körbe az autó belsejében, hátha van valami, de nem. Inkább a saját holmijaimon mutatnám meg, minthogy az ő bármelyik csodatárgyában kárt tegyek.
Határozott elutasítását hallva szomorúan sóhajtok egy nagyot. Beletörődve bólintok, hiszen eröltetni semmit sem szeretnék, ez nem olyan dolog. Aztán ad egy újabb legetőséget, mire színte látványosan kivirulok.
-Reggel 6? Rendben-bólintok egy hatalmasat- Addigra összeszedek mindent.
Még az sem gátol meg, a korán kelés nem az erősségem, de bizton tudom, ez most fontos, szóval örülhetek, ha legalább pár órára álomra hajtom fejem. Lehet kérek Mrs. McCullumtól valami nyugtató teát estére.
-Jaj, persze- szedelődzök össze. Felmarkolom a pillangókat rejtő dobozt, a táskám és már szállok is kifelé. Az ajtó becsukása előtt még visszahajolok- és tényleg köszi, hogy hazahoztál, meg ezt is- emelem meg ajándékát - Akkor holnap!- hangom vidáman cseng, annak ellenére, a fiú látványosan feszeng. De akkor is, megmutatott egy titkot, és ránézve, valahogy hiszek abban, én is rábízhatom az enyémet - Szia Ryan!- csapom be magam után a kocsi ajtaját.
Lassan sétálok befelé, elmerülve gondolataimban. A holnapi egy érdekes nap lesz, már alig várom.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

Oldalak : 1 2 3