Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 ... 3 4 5

#101 2018. 08. 14. - 00h30

Árnyék gárda
Helion
A gárda tüzére
Helion
...
Üzenetek: 4 026

https://i.imgur.com/nrNEXk3.png


Nagyon, nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy minden csapattársamat otthagyjam a kialakult mocsár kellős közepén. Én nem a tervezés embere vagyok, ha segítségre van szükség, rohanok, ahogy csak tudok. De ami bosszantott az az, hogy a kétfejű ocsmányság elintézése óta nem tettünk mást, csak egy helyben álldogáltunk, és hallgattuk a köd mélyéről előtörő halálsikolyokat. A társaink haldokolnak. Mennünk kellene, hiszen minden élet ugyan olyan fontos, vagy tévednék? Halkan fújtattam, karba font kézzel vártam, hogy végre döntésre jussak : vessem magam a ködbe egyedül, vagy várjak továbbra is? Csalik és elterelés... Megőrjít a helyzet.
Mielőtt meghozhattam volna a döntést, fény gyúlt a hátam mögött - átható és éltető fény, egészen csodálatos, mely ezzel a ragadós, nyomasztó köddel is felvette a harcot. Valaki van ott. Valaki igazán nagy hatalmú. A távolból kicsivel később velőtrázó üvöltés szűrődött felénk, melyet egyre hangosodó morajlás kísért. A szívem a torkomban dobogott az izgalommal vegyes döbbenettől - kétség sem fért hozzá, hogy egy új, sokkal halálosabb sárkány termett a csatatéren.
-Támogatom ugyan az ékszeres csávót, hogy nem kéne a halálba rohannunk, de ha nem rohanunk, akkor az jön értünk. - hallottam a sérült gnome, Sarah hangját, ahogy a ködtenger mélyére mutatott. Szavait elhaló sikolyok követték, a bestia már neki is látott az emberek pusztításának. Szinte beleszakadt a szívem a gondolatra, hányan veszíthették el életüket a mai nap folyamán. A döbbenet és a félelem helyét átveszette valami más bennem. A forrongó düh és utálat, amit a sárkányok iránt éreztem.
-Nem bírok tovább egy helyben ácsorogni, és várni, hogy végre történjen valami! - fakadtam ki, miközben az oldalamon lógó rúnáimra simítottam a kezemet, hogy onnan merítsek bátorságot - A csalik nem fognak beválni egy ekkora sárkánynál. Vagy keresünk egy feljebbvalót, akinek volt már dolga egy ilyen szörnyeteggel, vagy magunk vesszük fel harcot, és talán megmenthetjük a városlakókat. Itt az ideje döntenetek.


http://www.kepfeltolto.eu/images/2018/05/16/lutte_banner_02.gif

Kijelentkezve

#102 2018. 08. 14. - 01h24

Obszidián gárda
ThePscyho
Legyőzte a Dahut
ThePscyho
...
Üzenetek: 2 780

https://i.imgur.com/YDwxGqG.png


Őszintén egy idő után teljesen belevesztem mégis mit akarunk csinálni. Hát igen, most van az, hogy amúgy igen, idegenek vagyunk, és bár az előbb szépen összedolgoztunk, de igazából ettől még nem leszünk csapat. Egyenrangúként állunk egymáshoz, próbálva a másikra is hallgatni, de így sosem fog döntés születni. Kell az a vezető, aki megmondja mit csináljunk. Akkor talán elbánhatunk bármivel.
Mivel kissé elvesztettem a fonalat, a ködöm kezdem el pásztázni, és meglepetten tapasztalom, hogy fény szűrődik át rajta, és mintha elkezdené visszaszorítani, legalábbis esküdni mernék, mostmár messzebbre látok. Mágia okozza, ez egyértelmű. Nocsak, mégis lenne remény?
És persze, természetesen elkiabálom magam. Olyan üvöltés rázza meg a környéket, amit sosem kívántam hallani. Félelmetes, dühös, és mérhetetlen erőről árulkodó. A távolból hamarosan robajlás, és pusztítás össze nem téveszthető hangja hallatszik.
A többiekre pillantok.
- Remélem ti is tudjátok, mi volt ez a hang - morgom. - Egy Magna Drachnis, vagyis tényleg semmi időnk tétovázni. Nem hinném, hogy a legyőzésére sok esélyünk lenne, szóval mást ajánlok. Próbáljuk elcsalni a várostól, lehetőleg minél messzebbre. Nincs garancia, hogy bejön, de szerintem az a legjobb, ha a civileket halálát, és az újabb felesleges áldozatokat próbáljuk megelőzni.


http://www.kepfeltoltes.eu/images/hdd1/2018/07/09/468wtnv3.jpg

Kijelentkezve

#103 2018. 08. 14. - 01h35

Árnyék gárda
Shaylee
Legyőzte a Dahut
Shaylee
...
Üzenetek: 2 901

https://i.imgur.com/mT8BoFf.png


Már kezdtem megnyugodni a csapat társak láttán, amikor a Magna Drachnys üvöltését lehetett hallani, szerintem még az ismert vilagon túl is. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, hiszen a gyomrom rögtön össze szűkült azzal fenyegetve, hogy a reggelim kívánkozik ki belőle. Még jó, hogy ma azon kívül csak egy almát ettem, különben most lehet, hogy  kellemetlen helyzetbe hoztam volna magamat. Innentől kezdve már nem volt ésszerű terv. Ha minden erőnket bevetjük is csekély lett volna az esély a győzelemre. Az egyetlen jó terv az volt, hogy a sárkányt elcsaljuk minél messzebbre. Hátha össze futunk azzal akinek olyan hatalmas a mágiája, hogy fel vette a versenyt a sárkányéval.
- Rendben van Zaen, Sonne...igazatok van. Eleget tétlenkedtünk. Itt az idő megmutatni magunkat annak a lídérces hüllőnek.
Felcsaptam az íjamat vissza a vállamra, készen arra, hogy minél gyorsabban tudjak szaladni.

Utolsó módosítás: Shaylee (2018. 08. 14. - 01h37)


https://i.imgur.com/yY66IdE.gif

Kijelentkezve

#104 2018. 08. 14. - 08h46

Abszint gárda
Wolfy-kaichou
Legyőzte a Boobrit
Wolfy-kaichou
...
Üzenetek: 20 349

https://i.imgur.com/yJR4zkO.png?1


Lehunytam a szemem és magamban átkozódtam, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe. Hallgattam a környezetet, minden kis zaját, így a köd ellenére is láttam, csak nem a szememmel. Hallottam, ahogy a kövek zuhognak mellettem, nem foglalkoztam velük, a számtalan rúnatárgyam egyike pont az ilyenek ellen készült, éreztem ahogy szívja is el az erőm, ám hirtelen valami nagy erővel a hátamba csapódott, utána még több követte, erős fájdalmat éreztem, ahogy sorba törtek el a csontjaim, rég volt, hogy utoljára ilyet tapasztaltam. Amint kicsit alábbhagyott a kövek zuhogása, a fájdalommal nem törődve előrángattam egy kis üvegcsét, amiben egy aranybarna folyadék lötykölődött. Azt megittam, ilyen helyzetekre tartogattam azt a kevés brandy-t, majd nekiálltam kicsit helyrerántani magam vele. Teljesen nem tudtam, de annyira igen, hogy be tudjak szállni a harcba, majd utána felkeresek egy tapasztaltabb gyógyítót vagy ha marad elég erőm, akkor magam állok ennek neki. Átvergődtem a romhalmazon, ami egykoron a fal volt, mire szárcsattogást hallottam, ami egyre közeledett. Egy sólyom volt az, egy üzenetet hozott. Kinyújtottam a bal kezem, hogy rá tudjon szállni, majd gyors mozdulatokkal leszedtem és kibontottam a levelet. Isselmölsenből küldték és rossz hírekkel. A város elesett. Ezek szerint egy összehangolt támadással álltunk szemben. Meg kellett őket állítsuk, ideje volt annak, hogy megmutassam, milyen is az, ha a legerősebb mágusok egyike végre komolyan veszi a dolgot. Besétáltam a harctér közepébe és az ott küzdő táncosokhoz szóltam:
- A szárnyának tövét és a térdhajlatait célozzátok! Hangoljátok össze a támadásokat, hogy nagyobb ereje legyen és át tudjon hatolni a védelmén! Ne engedjétek a városhoz közelebb!
Megszólalt egy idegen hang a fejemben:
- TE!
- Igen, én - válaszoltam hangosan. Biztosra vettem, hogy a sárkány volt az, aki így próbált meg velem kommunikálni.
- Nem emlékszel rám, féreg?
- Miért, kéne? - kérdeztem, mire válaszul emlékkép töredékek árasztották el az elmém. Hegyvidék, küzdelem és meg kellett futamodni miattam, pedig egy az egyben küzdöttünk.
- Ezért most meghalsz!
- Kétlem - válaszoltam, miközben a kezemen lévő gyűrűbe elkezdtem a mágiám áramoltatni és a levegőbe felrajzolni egy mágikus kört a lángokkal. Úgy döntöttem, hogy nem szórakozok, rögtön egy hatos szintűvel támadok. Gyors és precíz mozdulatokkal dolgoztam, mikor már csak a legkülső ív volt hátra, belefogtam az igézés kántálásába. Közben a nyakamban lógó rúnatárgyaim elkezdtek sorban felizzani, ahogy egy mágikus védelmet generáltak körém.
- Orrieh! - felkiáltással elszabadítottam a poklot. Vagyis majdnem azt, mert egy hatalmas, ébenfekete tűzgömb száguldott a sárkány felé, akit a hátán talált el, mire fájdalmasan felüvöltött. Hamarosan égő hús illata töltötte be a csatateret. Elvileg kiolthatatlan lángok égtek rajta, de többször is tapasztaltam már, hogy ezek egy sárkány esetében olyanok, mint a normál lángok más esetében és pár perc múlva ki fognak aludni.

Utolsó módosítás: Wolfy-kaichou (2018. 08. 14. - 08h49)


Wolfy's Wanted                             Miiko-s ajándékképet!                             Shop & Wolfy
https://i.imgur.com/ZHum5HQ.png

Kijelentkezve

#105 2018. 08. 14. - 16h31

Árnyék gárda
Michonne
Titokzatos múzsa
Michonne
...
Üzenetek: 4 375

https://i.imgur.com/QJt94V3.png


Ettől féltem, ha túl sokáig húzzuk az időt akkor megtalálnak. Egyre türelmetlenebb lett mindenki, és az a csontokig hatoló üvöltés sem sokat segített a dolgon. Kezdtem valamennyire jobban látni a viszonyokhoz képest. Kétség sem fér hozzá, hogy egy képzettebb valaki segített, vagy úgy csinált. Nem volt választás vagy az öl meg vagy a sárkányok.
- Jó, egy próbát megér. - értettem egyet a fekete hajú férfiúmmal. Bal karomon lévő 3-as szintű tetoválásom és rúnakövem (amivel akkor eddig is varázsolt) segített, hogy előcsaljam a tűz mágiáját. Tenyerem egész a könyökömig lángba borult. Nem tudhattuk mi fog következni. Ha egyikünk, netalántán én meghalok, akkor haragom már senkire nem zúdíthatom. Persze nagy a szám, hogy ha meghalok ez van, de mégse szeretnék. Mégis megmenthetem ezt a várost a lakóival együtt, úgy ahogy a barakkot és mindent mást is. A csapatommal. Ez egy olyan cél amit kitűzhetek magam elé, és elérhetem. Van ami életben tartson. Elszántan néztem a ködöt, mikor egy régi emlékkép úszott a szemem elé:

- Hiss, ne!
- Mégis miért? Nem fogunk itt állni örökké! Meghaltak nem érted?Mennünk kell! Most! - utasítottam, majd elfutottam az ellenkező irányba.
- Nem hagyhatod itt őket! - hallottam, de már olyan messziről, hogy nem fordultam vissza és nem is álltam meg. Naiv.
Túl sokan voltak, nem számítottunk ennyi sárkányra. Voltunk vagy 30-an. Legalább a fele már nem volt velünk a többiek elmenekültek. Most sem tudom hogyan éltem túl.


~ És, ha azt sikerült megúsznom, akkor ezt is meg kell! ~
- Ki megy elsőnek? - teszem fel vigyorogva a kérdést.


https://i.imgur.com/DGY7wJ0.png


Feltárta előttem az égési sebet. Óvatosan megérintettem, de magam is felszisszentem. Saját testem ugyanazon részén éreztem a fájdalmat. Próbáltam gyorsan cselekedni, de hirtelen olyan erős Fénymágiát éreztem amit ezelőtt soha nem tapasztaltam. Szinte minden sejtem kiáltott azért, hogy odamenjek és lássam azt aki erre képes.
Sarah, mintha mi sem történne beszél tovább a többiekhez. Nem törődtem vele, csak a sebre koncentráltam. Próbáltam kizárni a többi mágiát. Valamennyire sikerült halványult a seb, de teljesen nem tűnt el.
- Sajnálom, csak ennyire vagyok képes csillapítani. - rázom a fejem fehér fürtjeim ide-oda lobognak. Szinte szikráznak a mágiának köszönhetően.
- Kicsit azért jobb? - tudakolom meg a kíváncsiság kedvéért. Hallottam az ordítást fél füllel, de valahogy nem volt ijesztő számomra. Mivel kicsit jobban láttam, a többiek arca kivetült felém, legalábbis azoké akik közelebb álltak. Ők féltek. Érthető. Eddig én is féltem, sőt... mégis úgy érzem biztonságban vagyunk. Valaki vigyázz ránk? Vagy mi magunk vagyunk saját megmentőink? Akárhogy is legyen, most már muszáj a tettek mezejére lépni.
- Ki megy elsőnek? - hallom ekkor a költői kérdést? Nem együtt kéne? Voltaképpen csapat voltánk itt vagy mi a fene...


http://www.kepfeltoltes.eu/images/hdd1/2018/07/24/402michonne_banner_01.gif

Kijelentkezve

#106 2018. 08. 14. - 18h09

Abszint gárda
piroskaseres
Manók cinkosa
piroskaseres
...
Üzenetek: 7 439

https://i.imgur.com/5bkerTl.png

Miközben tovább ecsetelgették a többiek, hogy mit kéne tenni, Isys fénymágiáját használva elkezdte gyógyítani a sebem. Éreztem, ahogy melegség járja át azt, és gyógyulni kezd. Sosem mutatok ki fájdalmat, meg nem is törődöm vele, de most megkönnyebbülten felsóhajtottam. Miután a lány végez, elmondja, hogy többet nem tud tenni, és megkérdezi, hogy azért jobb e. Ritka dologgal ajándékozom meg a lányt; egy halvány mosollyal.
- Köszönöm szépen, sokkal jobb. - visszatekerem rá a fáslit, hogy ne sérüljön tovább a seb, majd Isys költői kérdése közben az eddig megbújt bambulómon akad meg a szemem; mintha valami puszi félét küldött volna felém. Kezdett nagyon kíváncsivá tenni, hogy mégis mi a jó életet akar tőlem, de majd egy "békésebb", sárkány mentesebb időben megvitatjuk. Elegem volt már a folyamatos tárgyalásból, úgyhogy megindultam a köd felé.
- Tudjátok mit? Ha a vezetőnk nem itt van... csakis ott lehet. Logikus, nem? - hirtelen támadt egy ötletem. - De hogy ne vesszük el egymást... Fogjuk meg egymás kezét. - Adok javaslatot. Nem várok választ, megfogom Isys kezét, és elindulok, remélve, hogy a többiek is csatlakoznak. A hangokat követem a ködben. A csatatér közepén mintha valami vöröset látnék... Az egy haj. Valamint kiabálás. Közelebb érve már hallottam is a párbeszéd.. felét. A vörös hajú nő kiabált a sárkánynak, aki látszólag ismerte már a nőt, aki nemsokára egy rúnarajzolást, és ige mondást követően fekete lángot küldött a sárkányra. Mellettem elhaladt egy igen rossz állapotban lévő táncos, aki körbe kiabált, hogy a csatatér közepén álló nő azt mondta, hogy a térdhajlatát és a szárnytöveit célozzuk, lehetőleg egyszerre. No ezt azért nehéz, mert hát... Nem látjuk egymást. Megszorítom Isys kezét.
- Te is hallottad, ugye? - kérdem tőle.


Szerepjátékhoz keresek érdeklődőket ^^
http://kepkezelo.com/images/mtaeyownnykm7ypta5yy.gif

Bejelentkezve

#107 2018. 08. 14. - 19h02

Árnyék gárda
Shaylee
Legyőzte a Dahut
Shaylee
...
Üzenetek: 2 901

https://i.imgur.com/mT8BoFf.png


-Ki megy elsőnek?- Kérdezte a vörös hajú srác.
Én eleresztettem felé egy félholdas mosolyt.
- Gondolom hölgyeké az elsőbbség, huh?
Kicsit kuncogok rajta, talán ezek életem utolsó percei, nem fogok búslakodni, anyám tudni fogja, hogy harc közben hunyt el a lánya.
Már éppen indulnék, amikor Sarah felvetette az ötletet, hogy fogjuk meg egymás kezét. Egy kicsit úgy éreztem mint gyerek koromban, de ez egy használható taktika. Válogatás nélkül és anélkül, hogy hára néztem volna elkaptam valaki kezet es húztam magam után.
Nehézkesen de eljutottunk a sárkányig. Az azonban nem volt egyedül egy vörös hajú nő, nem ismeretlen arccal, de számomra ismeretlen névvel szócsatázott vele majd szólt, hogy a sárkány ízületeit támadjuk.
Őszintén én csak bámultam egy darabig a nőt hihetetlen varázserő lengte körül és
egy hatalmas fekete tűzgolyót bocsátott a sárkány felé, biztos szörnyű fájdalmat okozva annak.
Elengedtem ekkor a párom kezét majd elkezdtem mormolni a varázsigét, az összes kristály ami a föld rúnákat tartalmazta a felszerelésemen fényleni kezdett. Amíg a sárkány el volt foglalva egy földvarázslattal létrehozott hatalmas tüskét irányítottam a sárkány irányába. Oda ahol a sárkány szárnya csatlakozott a testéhez. Imádkoztam, hogy legalább megsebesítse.

Utolsó módosítás: Shaylee (2018. 08. 14. - 19h06)


https://i.imgur.com/yY66IdE.gif

Kijelentkezve

#108 2018. 08. 15. - 11h32

Obszidián gárda
Lyah
A gárda járőre
Lyah
...
Üzenetek: 6 818

https://i.imgur.com/vN2NR3j.png?1

Nem, ennyi volt. Ezek után én már nem fogok azon gondolkozni, mi helyes és mi nem. Háború van, harcolni kell, vagy meghalni. Nem fog zavarni, amit az emberek gondolnak, ahogy az sem, amit a sárkányok. Ha a saját testvére nyílt árulása kell ahhoz, hogy Leoran észhez térjen, megteszem. Ha ez kell ahhoz, hogy mindél kevesebb vér ontasson ki, akkor majd kiontom én magam, minimalizálandó az elesettek számát.
Míg egyik kezemmel a botot tartotom, a másikkal egy varázskört kezdek rajzolni a földre a fény segítségével. Ez eltart egy ideig, pedig tudom, szorít az idő. Annál is inkább, mikor megérezem egy újabb, sokkalta erősebb sárkány jelenlétét. Bäy is a harcmezőre lépett, amit nem vártam volna... de ketten együtt, a Táncosok segítségével már elbánhatunk ezekkel. Csak még egy kicsit...
Nem kapkodhatom el a kört, ha azt akarom, hogy jól működjön, mégis igyekeszem minél gyorsabban végezni vele. Amint megvan, a közepébe állítom a botot. Még pár mágikus parancsszó, s az ezüstbotba foglalt gyémántkő már a segítségem nélkül is sugározza a fény erejét. Persze, az ehhez szükséges mágikus erőt én töltöttem bele, de lehetővé teszi, hogy a közvetlen jelenlétem nélkül is fennmaradjon a varázslat, amely a többieket segít megóvni a ködtől. Nos... egy darabig.
Tekintetemet ezután újra a harcmező felé fordítom, ahol a vörös hajú mágusnő már akcióba is lendül. Ellenfele megsérül ugyan, de kitartóan repül tovább, támadásra készen. A harcosoknak pedig akkor adódna igazán esélye, ha a földre kerülne.
Nem kétséges, puszta mágiával sokkal nehezebb lesz legyőzni. Sárkányként viszont ismerem társaim gyenge pontjait, és Archdracnisként erőfölényben vagyok. Innentől kezdve nem gondolkozom sokat azon, megtegyem-e, amit meg kell tennem.

https://i.imgur.com/G6mn9E2.png?3

Újabb üvöltés rázza meg a harcmezőt, ez azonban a város felől érkezik. A ködön keresztül a táncosok csak haloványan láthatják, mi történik. A fehér pikkelyű, a többinél méretessebb sárkány vadul veti rá magát a sérült Magnára, így hamar ő is a köd legsűrűjének fedésébe kerül. Sárkányok üvöltése hallatszik onnan, fájdalmas, dühös üvöltés. Lydia erőfölényben lenne, ha nem több ellenféllel kellene szembenéznie, de így is képes valamennyire feltartani őket, gyengébb ellenfeleit a földre kényszeríteni. Ez jó lehetőség a többieknek a támadásra.
A fény varázslat továbbra is fennáll, bár, alig észrevehetően gyengül. Még messze van attól, hogy elveszítse erejét.

https://i.imgur.com/qoWhNHF.png

Utolsó módosítás: Lyah (2018. 08. 15. - 11h37)

Kijelentkezve

#109 2018. 08. 15. - 13h09

Abszint gárda
Wolfy-kaichou
Legyőzte a Boobrit
Wolfy-kaichou
...
Üzenetek: 20 349

https://i.imgur.com/G6mn9E2.png?3


Amikor a tüske elérte a sárkányt, hirtelen szertefoszlott és a magna drachnis egy elégedett morgást engedett ki magából, miközben a hátán a sérülései elkezdtek gyógyulni. Nem hegedtek be teljesen, de jól láthatóan csökkent a méretük, lehetővé téve neki, hogy újult erővel folytassa a táncosok és az előbb felbukkant fehér Archdraconis elintézését.

https://i.imgur.com/yJR4zkO.png?1


Egyszerre két dolgot vettem észre: Lydia is felvette valós alakját, lesz majd mit magyarázzunk utána, illetve valaki földmágiával próbálkozott. Ezek szerint nem volt nagyon ilyen szintű sárkányokkal dolguk, más esetben tudnának ezt-azt, ami segíthetne.
- Föld elemet ne használjatok! - Ordítottam feléjük. - Az ilyen szintű sárkányok elnyelik a saját elemük köré épült varázslatokat! A fehéret támogassátok némi fénnyel! - adtam ki a parancsot, majd folytattam - A köddel is kezdhetnétek valamit, akkor legalább látnátok, hogy mekkora baromságokat csináltok és hogyan sodorjátok veszélybe az egész várost! Ez nem egy gyakorlat, ahol ha valamit elcseszel, újrakezdheted. Nem, ez itt egy éles helyzet, szóval gondolkozzatok egy keveset vagy ha nem tudtok, akkor álljatok félre, figyeljetek és tanuljatok abból, ahogy valaki tapasztaltabb dolgozik. - Nem tudom miért mondtam ezeket, de határozottan jól esett leordítani a fejüket, kicsit nyugodtabb lettem ettől. Kihasználva azt, hogy a magna drachnis éppen az áruló Lydiával volt elfoglalva, belekezdtem egy komplexebb varázslatba, a sikerében már nem voltam teljesen biztos, a sérülésem, a portálok nyitogatása és a halom rúnatárgyam eléggé legyengítettek. Meg valljuk be az igazat, az elmúlt hónapokban mást se csináltam, mint könyvtárakat bújtam, szóval eléggé ki is jöttem a formából. De annyira nem, hogy kövekkel kelljen szórakoznom. Csak a gyengék használnak rúnaköveket, hogy abból nyerjenek még több energiát, nekem ilyenekre nincs szükségem. Éppen ezért is csináltattam ezekből inkább rúnatárgyakat. Felhúztam a másik kezemre is egy gyűrűt, a mostani varázslathoz szükséges kör felrajzolása két kezet igényelt, vagy háromszor annyi időt, mint feltételezhetően rendelkezésemre állt. Lehunytam a szemem, félig transzba helyeztem magam, a környezet zajait megpróbáltam kizárni a fejemből, majd nekiálltam a dolognak. Azon kevés általam ismert hetes szintű mágiák közé tartozott, amely kizárólag egy elem köré épül, mégpedig a sötétség köré. Eddig összesen két alkalommal használtam, mikor megtanultam a pontos részleteit. Kíváncsi voltam arra, hogy éles helyzetben mennyire fog működni ez.


Wolfy's Wanted                             Miiko-s ajándékképet!                             Shop & Wolfy
https://i.imgur.com/ZHum5HQ.png

Kijelentkezve

#110 2018. 08. 15. - 19h31

Árnyék gárda
Michonne
Titokzatos múzsa
Michonne
...
Üzenetek: 4 375

https://i.imgur.com/DGY7wJ0.png


Volt valami szívmelengető a lány halvány mosolyában, még ha nem tartott sokáig. Olyasmi lelke lehet, mint az enyém. Aki tartózkodik és nem mutat sok érzelmet a világ felé. Mindenkinek megvan a maga oka erre. Nekem különösképpen nincs. A betegségem után lettem visszahúzódó mások felé. Nem voltam már akkor annyira kicsi mégis sok minden kiesett az előtte való gyerekkoromból. A szüleim mesélték annó, hogy milyen játékos, kedves kisgyermek voltam. Mindig csak furcsán összevont szemöldökkel vizslattam őket a mesélés közben. Halványan derengtek dolgok, de közel sem azok amiket mondtak, minta teljesen más ember szemén keresztül látnám az egészet.
Gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy megragadta a kezem. Eszeveszettül futni kezdtünk. Elértünk valósággal a csatamező közepére. Egy mágusnő csatázott és mondta az instrukciókat. Végül pedig csak egy leszidás lett belőle a Föld mágus próbálkozása miatt. Egy valami ragadta meg a fülem. A Fény kellett.
- Igen, hallottam. - válaszoltam Sarah-nak. - Csináljátok amit mond, addig elmegyek megkeresem a Fény mágust. - mondtam majd elengedtem a kezét.
Körbetekintettem kutatva az említett sárkányt. Éreztem az erős mágiát, de mivel jóformán mindenhonnan jött az inger nehéz volt behatárolni pontosan honnan jött. Némi fénnyel magam előtt segítettem javítani a látásviszonyokat. Ekkor pillantottam meg a botot és a kört. Egyértelmű volt a varázslás helye. Leborultam előtte. Hihetetlen volt. Csak megközelítőleg tudtam magamban behatárolni hányas szintű varázslás volt ez. Elővettem az egyik örökölt rúnatárgyam. Sohasem használtam eddig. Egy karkötő volt. Ha jól emlékszem egy napkő volt a közepébe foglalva. Felvettem a bal csuklómra. Mivel még mindig nem tért vissza teljesen az erőm ezért nem küldtem annyi fényt a körbe, hogy maradjon energiám a későbbiekre. Némiképp segített a kő az erősítésében.
Nem tudtam jól csinálom-e, hiszen ezelőtt soha nem adtam át Fényt más mágus igéjébe, de úgy látszott nem esik szét a kör.

https://i.imgur.com/QJt94V3.png


- Egymás kezét? - kérdeztem értetlenül, de végül csak futni kezdtem, mivel nem akartam, hogy más hirtelen elkapja a bal kezem elérve azt, hogy az ellenség helyett őt égessem meg. Mikor elértem azt a pontot ahol igazán folyt a harc, megpillantottunk egy erősnek tűnő mágus nőt. Haja körül ölelte akár a tűz. Csinos volt, mégis valami negatív energiát árasztott magából. Hallottam, amit mondott közben a többiek diskuráltak valamiről. Nos, ha már testileg nem, lelkileg biztos megsebesítettek minket a nő szavai. Nem volt túl kedves. Érthető a mostani helyzetben? Lehet. Hasznos? Az információ igen, de a hangnem az számomra elfogadhatatlan. De nem volt idő ezzel foglalkozni. Végül elaltattam a tűzet. Ha az úgyse válik be, majd a lándzsa és a pajzs beszél. Próbáltam becélozni a lábán az  inakat. Futottam a sárkány felé. A fejemben vadul cikáztak a gondolatok lehetőségek, stratégia stratégia hátán. Dolgozzunk együtt. Éljük túl. Csaljuk a városon kívülre. Mégis hogyan? Minden élő Táncos itt tódul össze. Oda mennek ahol vagyunk. Senki eszébe nem jut, hogy valóban el kéne tűnni a körletből?
~ Nem gyakorlat. Víz hangzik a fejemben továbbra is. ~
- Még jó, hogy nem a @&#}Đ életbe! - ordítottam fel mérgemben és szúrtam a sárkány felé.


http://www.kepfeltoltes.eu/images/hdd1/2018/07/24/402michonne_banner_01.gif

Kijelentkezve

#111 2018. 08. 15. - 20h08

Árnyék gárda
Shaylee
Legyőzte a Dahut
Shaylee
...
Üzenetek: 2 901

https://i.imgur.com/mT8BoFf.png


- A köddel is kezdhetnétek valamit, akkor legalább látnátok, hogy mekkora baromságokat csináltok és hogyan sodorjátok veszélybe az egész várost! Ez nem egy gyakorlat, ahol ha valamit elcseszel, újrakezdheted. Nem, ez itt egy éles helyzet, szóval gondolkozzatok egy keveset vagy ha nem tudtok, akkor álljatok félre, figyeljetek és tanuljatok abból, ahogy valaki tapasztaltabb dolgozik. - Ordította el magát a vörös nő és ha nem lettünk volna ilyen helyzetben, csak megrántottam volna a vállam és hátra dőlve figyeltem volna, ahogy egyedül próbálkozik.
A mi csapatunk nem egy tapasztalt, harc edzett táncosokból álló elit csapat.
Szerintem egy része, beleértve engem is még sárkány sem látott. Egy sima kis társaság vagyunk, akik egyáltalán ma találkoztak először és egyszerűen csak nem bírtunk a gondolattal, hogy ne próbáljuk legalább meg. Nem tudtunk egyszerűen csak kifarolni, mint azok akik a teremből kiszivárogtak.
Isys segített a fehér sárkánynak a fény mágiában. A hatalmas és gyönyörű sárkány a mi oldalunkra állva nagyon is meg lepett. De nem volt idő ezzel foglalkozni, ahogy a vörös srác is- akinek biztosan megkérdem a nevét ha túl éljük- megtámadta a sárkány ízületét a lándzsájával.
"Én mit tegyek? Fény mágiám nincs, a föld mint kiderült haszontalan."
A megmaradt méregbe-mártott nyilaimat elő vettem és ugyan azt az Ín csoportot céloztam meg amit a vörös srác a lándzsával, remélve, hogy legalább egy kis fájdalmat okoz neki, mivel sokkal nagyobb mint az előző, nem bíztam abban, hogy nem tudja majd használni a testrészét.

-Ki tud nekem levegő és sötétség mágiával segíteni, hogy megpróbáljuk eloszlatni a ködöt?- Kérdeztem a csapat társaimat, mikor eszembe jutottak a harcosnő szavai. Ha nem is a városból, de legalább a mozgásterünkben meg kéne próbálni.


https://i.imgur.com/yY66IdE.gif

Kijelentkezve

#112 2018. 08. 15. - 23h09

Obszidián gárda
ThePscyho
Legyőzte a Dahut
ThePscyho
...
Üzenetek: 2 780

https://i.imgur.com/YDwxGqG.png

Egy ici picit lehet lemaradtam a kézfogós műveletről, de sebaj, mert hallás alapján nem ehhez nehezemre a nyomukba maradni. Na meg óriási sárkány üvöltését is nehéz eltéveszteni. Viszont mikor megérkeztem, hát nem arra kellett betoppanom, hogy egy vörös nőci hord le minket? Nem mondom, hogy vissza akarok feleselni, sugárzik belőle az erő, és legalább ő úgy néz ki, mint aki tudja, mit csinál. Miben fogadunk, hogy a morcos nő a főnökünk személyese? De a szidás mellett legalább ad valamiféle utasítás szerűt is, már ha ezt annak lehet nevezni. Viszont több, mint a semmi.
A szépfiú barátom például nem vesztegeti az időt, és rögtön támadásba lendül. Mellettem egy szőke lány pedig megszólal. A kérdése azt hiszem tökéletesen nekem szólt, mégha ezt ő nem is tudja.
- Levegő és sötétség szolgálatodra - lépek mellé. - Csak mondd meg mit tegyek.


http://www.kepfeltoltes.eu/images/hdd1/2018/07/09/468wtnv3.jpg

Kijelentkezve

Oldalak : 1 ... 3 4 5