Ismerd meg az Eldarya fantasztikus világát!

Ismerkedj meg Eldarya lakóival és familiárisaival! Kalandban és romantikában lehet részed ebben a fantasztikus világban, ahol a történeted és a kapcsolataid a döntéseidhez igazodnak.

Oldalak : 1 2

#1 2017. 11. 30. - 14h49

Szikrázó gárda
Lynessa
Moderátor
Artanis
...
Üzenetek: 1 737

Kalandmester: Bellatrixy

http://kepkezelo.com/images/bu4195u78144whqxkj4k.jpg

Egyensúly. A számokban van egyensúly. A három a legstabilabb. De mi történik, ha felborul az egyensúly? Káosz.

Vannak világok, ahol istenek uralkodnak…vannak olyanok, ahol többen, van, ahol csak egy…bizonyos világokban az Isteneiket már rég halottnak hiszik. Hjillionban angyalok uralkodnak, szám szerint három. Fenségesen és megálljt nem ismerve uralkodtak évezredeken át, tökéletes harmóniát teremtve ember és természet között, a könyveik segítségével. Mindhármuk birtokában volt egy-egy könyv, aminek írásával a világot alakították. Azonban az egyik angyal többet akart. Trimus úgy vélte, a hozzá hasonlatos teremtmények, a Mortalitok többre hivatottak, mint a többiek. Így szépen lassan egyre több hatalmat adott a kezükbe. Házaikat szent földekre építhették, a létezéssel egy idős fákat és növényeket pusztíthattak el kényük-kedvük kielégítése érdekében. Az egyensúly érdekében a másik két testvér csak tűrt és tűrt, azonban egyikük éjjel álmot látott. Egy másik világból egy Isten üzent neki, megmutatta mivé lett a világa, miután a Természetet megölték. Autókat és felhőkarcolókat mutatott neki, fekete, gyilkos füstöt és haldokló tengereket…ekkor tudták, hogy cselekedniük kell. Amikor Trimus azonban gyanút fogott, hogy testvérei mire készülnek, azonnal cselekedett: Ledobta a könyvét, a Sorsok könyvét a halandók világába, majd ő maga köddé vált. Singulus és Geminus nem tudott sokat tenni. Minden angyal a saját könyve felett rendelkezett. Egy lényt küldtek a könyv után, egy lényt, akinek nincsenek sem céljai, sem rossz szándékai. Egyedül ő írhatott a könyvbe, ugyanis egy olyan nyelven íródott, amit ő és egyedül ő ismer…

A világ



A jelen



Fajok



Kiket várok, és a történet menete



Varázslat:



Szabályok:



Karakterlap minta




https://i.imgur.com/gjaEdGR.png

Kijelentkezve

#2 2017. 12. 04. - 17h45

Obszidián gárda
Bellatrixy
Újonc
Bellatrixy
...
Üzenetek: 43

Köszönöm a megnyitást!


Történelem és társadalom



http://kepkezelo.com/images/tjkd2vfqq1x6nqvcrcnp.png


NPC-k, avagy ismertebb alakok



http://kepkezelo.com/images/tjkd2vfqq1x6nqvcrcnp.png


Egyéb kiegészítések:
-Az NPC-ket bárki beszéltetheti, illetve az egyéb városlakókat is, de a nevükben senki sem hozhat lényeges döntést, velem való egyeztetés nélkül!
-Foglalt számok:15,3,9,12

Utolsó módosítás: Bellatrixy (2017. 12. 05. - 20h08)


https://i.imgur.com/o0P2BZE.gif

Kijelentkezve

#3 2017. 12. 04. - 17h55

Obszidián gárda
Bellatrixy
Újonc
Bellatrixy
...
Üzenetek: 43

http://kepkezelo.com/images/pl7hbw8e6zer3bw2yymp.jpg


Nil



http://kepkezelo.com/images/tjkd2vfqq1x6nqvcrcnp.png


Gabriel Monnount



http://kepkezelo.com/images/tjkd2vfqq1x6nqvcrcnp.png


Blake-Rose Archer



http://kepkezelo.com/images/tjkd2vfqq1x6nqvcrcnp.png


Constance Le Vrai



http://kepkezelo.com/images/tjkd2vfqq1x6nqvcrcnp.png


Lia és Volzi

Utolsó módosítás: Bellatrixy (2017. 12. 05. - 19h11)


https://i.imgur.com/o0P2BZE.gif

Kijelentkezve

#4 2017. 12. 05. - 20h07

Obszidián gárda
Bellatrixy
Újonc
Bellatrixy
...
Üzenetek: 43

http://kepkezelo.com/images/fcm1bkoht5itozey84z7.jpg


A kastély teljes csöndbe borult. A ház ura kérésére már a szolgák sem sündörögtek, ki-ki csöndben elvonult a saját lakrészére. Egyedül egyetlen folyosón visszhangzott lépések zaja. Nil olyan sietősen lépkedett, ahogyan csak tudott, ám amikor a céljához ért, lelassított, és óvatosan lépkedett Monnount gróf ágya mellé. A gróf reszelős lélegzetei között, látható fájdalmak közepette emelte fel a fejét, hogy a lányra mosolyogjon. Az apró teremtés azonban nem viszonozta gesztusát.
- Meg fogsz halni, nem igaz? – kérdezte az ágy meletti székre lassan leereszkedve.
- Ezt miből gondolod? – kérdezett vissza a férfi óvatosan.
- A lidércek mondták…- sütötte le a szemét Nil. Mivel a gróf nem felelt semmit, Nil idejét látta, hogy előhozakodjon az ötletével – Én bármikor meg tudn…-kezdte volna, de a gróf ráncos keze az ő kézfejére érve elhallgattatta a kétségbeesett leányzót.
- Mindenkit utólér az idő előbb utóbb, Nil… A könyvet pedig nem szabad ilyesmikre használnunk…Már megbeszéltük, te is tudod – mosolygott még mindig töretlenül a lányra. Nil tudta, de nem szerette volna elfogadni…Azonban a gróf körül sereglő lidércek nem engedték, hogy elfelejtse, mi fog következni – Az unokaöcsém bármelyik pillanatban itt lehet, ő majd vigyáz rád, de ne feledd Nil, nem bízhatsz senkiben…
- Nem feledem – felelte a lány, és finoman a gróf tenyerébe hajtotta a fejét. Percekkel később motoszkálást halott. A lidércek menni készültek… Nil felállt,és egy utolsó mosolyt a férfi felé küldve végignézte, ahogyan a lények kiemelték a gróf lelkét elpusztult porhüvelyéből, és magukkal vitték. Nil csak állt ott, és érezte, ahogyan élete első könnycseppje legördül bal szeméből. Mielőtt több is követhette volna, hangos patkódobogás törte meg a kastély csendjét. Nil pár percig még némán toporgott, majd a hatalmas vaskapu felé vette az irányt. Kifelé menet ujjbegyeit finoman a palota falain végighúzva haladt. Odakinnt vakító napsütés volt. Nilnek eszébe jutott, hogy a világot mennyire nem érdekli az emberek fájdalma. A madarak csiripeltek, a fák lágyan susogtak, mit sem törődve azzal, hogy a zord kastély falai között egy gróf életét vesztette…


http://kepkezelo.com/images/9vhqzz0b2iambrhy2ydf.jpg


- Ekkora balféket…- morantottam az előttem heverő holttest felé. Nem fért a fejembe, hogy miután a gróf ennyi ideig ilyen gondosan őrizte a lányt, hogy bízhatta a védelmét egy ilyen pojácára, akit egy egyszerű tolvajcsellel le lehetett imádkozni a kocsiról, és elvágni a torkát – Na mindegy is..Shiro..tudod ezt vezetni? – böktem az indokolatlanul nagy és giccses lovaskocsi felé, melynek korábbi 3 utasa a mellettünk heverő árokba hevert holtan.
- Megoldom – válaszolt kócos hófehér tincsei alól, mire egy helyeslő bólintással válaszoltam. Míg ő igyekezett a gyilkosságok után érhetően ideges lovakat lenyugtatni, és beljebb cipeltem a testeket az erdőbe. Szépen egyesével a közeli folyóhoz vittem őket, ám mielőtt a testeket a víz szolgálatára bíztam volna, alaposan összevagdostam az arcukat, úgy, hogy még a teremtők sem ismernének rájuk. Sosem rajongtam túlságosan az indokolatlan erőszakért, ennél sokkal kifinomultabb dolgok is léteznek emberek eltűntetésére, de mint tudjuk a cél szentesíti az eszözt. Miután végeztem alaposan lemostam a vért a bőrömről majd az ifjú Gabriel korábban levetett ruháiba bújtam. Mire kiértem az erdőből a véreskezű gyilkos helyére egy fiatal és igen jólfésült úrfi lettem. Shiro rám pillantva csupán elismerően bólintott.
- Az új nevem Gabriel Monnount – újabb bólintás, majd végre beszálltam a kocsiba. Út közben teljes körültekintéssel vizsgáltam meg szegény megboldogult Gabriel holmijait. Néhány ruhadarabon és egy életlen kardon kívül semmi érdekeset nem találtam. A kabátjában volt pár levél, melyeket a gróf írt. Ezeket szóról szóra újból átfutottam, és mire sikerült azonosulnom Gabriel személyazonosságával, már meg is érkeztünk. Kiszállva hatalmasat szippantottam a levegőből. Életemben most először éreztem, hogy igazán kifizetődött a sok csalás és hazugság. Én kaptam meg először a fülest, és ennél nem is kell több, ha mindent jól csinálok. Mielőtt érkezésünkre bárki kiérkezhetett volna, a haszontalan kard segítségével kipattintottam az egyik kereket a helyéről. Shiro azonnal értette, mit akarok, és követte a példám a kocsi megrongálásával. Ha el akarunk érni a célunkhoz, nem mehetünk ennyire feltűnő kocsival…
- Gabriel úrfi, csak hogy ideért…- szaladt ki azonnal egy telt alkatú szakácsnő – A grófúr épp az imént távozott el…- szipogta, miközben kötényével a szemét törölgette. Megrökönyödött arcot vágtam. Megfigyelésem alapján Gabriel meglehetősen esetlen balfék volt, de tudta az érzelmeit moderálni. Óvatosan a szakácsnő vállára helyeztem a kezem, és hagytam, had fecsegjen össze-vissza arról, hogy a gróf milyen jó ember volt. Már lassan óráknak tűnő monológja elvágólag szakadt meg, ahogyan egy tejfölszőke hajú szemkötős lány lépett ki a kastélyból egy kisebb csomag társaságában. Ő az.
- Shiro, hozz egy másik kocsit…- motyogtam rá sem pillantva, majd óvatosan a lány felé lépkedtem – Üdvözletem, a nevem Gabriel Monnount, de ezzel már biztosan tisztá-kezdtem kellően fennkölt hangnemben, de a lány azonnal közbevágott.
- Az akasztott ember – bólintott – mehetünk – válaszolta semlegesen, majd a menet közben Shiro által hozott kocsihoz ment, és szó nélkül beült.
- Fura egy szerzet…- morrantotta a szakácsnő az orra alatt, majd egy rakat sajnálkozás után, hogy nem maradhatok a gróf temetésén, végre otthagyott bennünket. A Shironak küldött jelentőségteljes pillantásom után a kastély legmagasabb tornyára révedt a tekintetem. Ott volt, ahogyan mondta. Hálás meghajlást intéztem az ablakban álló nő felé, majd végre én is beszálltam a kocsiba. Shiro azonnal meghajtotta a lovakat.
- Nil, ugye? – próbáltam mosolyogva beszélgetést kezdeményezni, kérdésemre egy apró bólintás volt a válasz – Nem tudom mennyit mesélt rólam a gróf…. – folytatta óvatosan, mire az eddig az ablakon kibámuló lány végre felém fordult.
- Megölted – ez volt az egyetlen szó amit kiejtett, ez után csöndbe burkolóztunk. Néhány perc gondolkodás után azonban előrébb hajolva meredtem rá.
- El fogod mondani másoknak? – Nil ez úttal fejrázással felelt, és hihetetlennek tűnt, de hittem neki – Érdekel, hogy mit akarok veled kezdeni? – újabb fejrázás – Helyes…- könnyebbültem teljesen meg és a görcsös tartásomat elengedve kiáltottam ki – Shiro, csapj a lovak közé!


https://i.imgur.com/o0P2BZE.gif

Kijelentkezve

#5 2017. 12. 06. - 10h11

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/2qsvk3o6siylocqis1if.jpg

Julia Séraphin Leroux

Egy szemernyit sem aludtam az éjjel. Képtelen voltam elengedni a gondolatok folyamát, amelyek mind újonnan kapott feladatom körül forgolódtak. Általában mindig pontos és a maga módján egyenes utasítást kapok, de a mostani ködös volt, mint a hajnali órák csendes nyugtalansága.
Az Óceáni Sas Fogadó adja otthonunk, amíg itt tartózkodunk. Közel van a kikötő, most is érzem a lágy sós illatot a levegőben, ami a kitárt ablakon a hűvös hajnali szellő hoz magával. Jól bevált hely, amit előszeretettel használunk ingyen Gazdánk résztulajdoni joga folytán, de az élelemről már magunknak kell gondoskodnunk. Oh, igen. Volzi. Ő lenne a társam, az a lény, akit a szervezeten belül különösen mihasznának és teljességgel feleslegesnek tartok. A modora, a viselkedése, a külleme és még a szaga is borzasztó. De az emberek hamar megkedvelik és nem túlzok, ha azt állítom, néha ez a "szarok bele" - idézet vége - viselkedés nem lenne kifizetődő. Meg az ökle. Ütni legalább némán szokott.
Hírszerzőim szerint a tárgy a napokban érkezik meg a városba, de hogy melyik úton és ki által, az rejtély. Sokban nehezíti a feladatot, de meg fogom találni efelől kétségem sincs. Ha pedig megszereztem...
- Li-aaaaaaaaaaaahhh... - szíveket megdobogtató mély hangján szólal fel a végét meghosszabbítva egy ásítással. Nem felelek neki, ágyamon ülök tovább. Hallom, ahogy vakarózik a saját ágyában; tömény szesz szag árad leheletéből, ami könnyedén átszeli a közöttünk lévő távolságot, mint könnyen libbenő gazella. Utánozva légiességét állok fel ágyamról, hogy szó nélkül ott hagyjam őt és a nagy közös kocsmai térben megreggelizzek.

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

Világomat nem tudom, ahogy kinyitom szemem, de hamar ismerőssé válik a látvány. Ugyan az a szoba, ugyan az az ágy és ugyan az a kelletlen főnök. Eh.
- Li-aaaaaaaaaaah - ásítom bele mondandómba, ahogy fordulok egyet az ágy meleg takarói között. Sosem kér külön szobát, de mindig külön ágyat. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt azért teszi, mert akkor szerinte könnyebben felügyelhet vagy azért, mert igazából kedvel. Ugyan már, engem mindenki kedvel. Haláli arc vagyok.
- Nekem is vegyéééél! Tartozom két ezüsttel a fogadósnak, mert tegnap nem úgy jöttek a lapok! - de már el is ment. Remélem, hogy hallotta, mert bizony olyan éhes vagyok, hogy egy egész elefántot meg tudnék enni előételnek és egy rohadt vasam sincs. Az a gennyes rákputtony tudta, hogyan vonja el a figyelmem a nőjével és ennek meg is lett az ára. Csoda egy teremtés volt. Bezzeg Lia nekem nem jön illegetni magát, pedig elég lenne egyetlen kacsintás és dúskálnánk a pénzben. Már, ha felvenne bármit, ami egy kicsit is nőiesnek mondható. De valószínűleg Miss Pingvin azt sem tudja mi az a csók. Én pedig nem vagyok olyan vállalkozó szellemű, hogy kipróbáljam a szerencsém, mert nem akarok odafagyni semmihez sem és mellesleg az életemet is szeretem. Gyerekként megtanultam elég hamar, hogy a nyelv könnyen odafagyhat a jéghez, éppen ezért tartjuk a távolságot.
Hamar felöltözöm - ami többnyire annyit takar magában, hogy nem alszom vissza egynél többször -, és odalent csatlakozom Liához, aki természetesen bőséges reggelivel örvendeztet meg, mert különben visszahordanám magam aludni.

Utolsó módosítás: Selira (2017. 12. 06. - 12h41)


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#6 2017. 12. 06. - 10h24

Obszidián gárda
LovelyPinty
Legyőzött egy tyúkot
LovelyPinty
...
Üzenetek: 931

http://kepkezelo.com/images/x7ayyweufvdazb26tu8a.jpg
Blake-Rose


Reggel felébredtem persze minden gyönyörűnek láttam. Rose által minden gyönyörketető.
~Jó reggelt Blake cica~hallatom a belső énemnek aki még mindig szunnyadt, persze ez azért van mert ő inkább éjjeli bagoly mint nappali.
~Istenem te hagyjál már te idióta~ Mondta morgósan Blake ami miatt én gyerekesen nevettem soha nem vettem magamra amit ez a gonosz lényem mond.
Elindultam a boltokba és bevásárolni kezdtem, felvéve azt a gyermeteg és angyali mosolyomat mint minden alkalommal.

Bejelentkezve

#7 2017. 12. 07. - 21h09

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg

A szobám ablakában állva vártam, hogy lemenjen a nap. Egy nehéz, vörös bársony függöny védte testem a kinti fénytől. Ám már nem sokáig volt rá szükség. Karjaimat egymásba fontam, és színte már toporogtam.
-Kedvesem, mindjárt kimehetsz. Ne légy türelmetlen. - egy kellemes, búgó férfi hangja ütötte meg a fülemet.
Megpördültem tengelyem körül, mosolyogva, ám mosolyom hamar lehervadt arcomról. Az ajtóban, a keretnek támaszkodva ott állt Hex. Buja vigyor jelent meg az arcán. Elsőre nem tudtam mire vélni, ezt a nagy örömöt, ám hamar rájöttem, csak egy vékonyka szatén kombiné fedi testem egy részét. A legújabb modell, amit volt szerencsém elsőként megkapni. Az ágyam melletti székhez sieteve gyorsan magamra kaptam köntösömet, mely már teljes egészében fedte testem.
-Hex, minek köszönhetem érkezésed? - odasétáltam mellé, és jobb karom lazán csípőre tettem.
-Gondoltam, elújságolok valamit. - ekkor kezét felemlve, vágyakozva nézte az én kacsómat, amit természetesen egy kézcsók erejéig meg is kapott.
-Nos? - emeltem fel szemöldököm.
-Jólvan... - vonta meg a vállát a bérgyilkos, látva, ma semmi többre nem számíthat tőlem. - Megvannak. Bár, nem volt egyszerű kideríteni, de megvannak. -elégedetten dőlt ismét neki az ajtókeretnek.
-Mármint.. - kaptam kezem a szám elé meglepettségemben, és egyben izgalmamban - és ez biztos?
-Holtbiztos. - ekkor elrugaszkodott az ajtótól - A jussom? - nyújtotta felém tenyerét.
-Oh, persze. - siettem az íróasztalomhoz.
A szobám nem volt telezsúfolva mindenféle feleslege bútorokkal. Egy hatalmas baldahinos ágy -mert az mnidenképp kell, ugye- egy íróasztal egy szék és egy álló tükör az össz bútorom. Még a ruháimat sem itt tartottam. Az íróasztal felső fiókjából kivettem egy kicsike ládikát, amit egy számkódos zár védett a hivatlan vendégektől. Gyorsan a megfelelő helyre görgettem a számsort, és már kattant is ki a kincsesláda. Egy bőrszütyőt vettem ki belőle, majd abból pár aranytallért. Szépen, figyelmesen mindent visszatettem a helyére, és a kezemben csörgedező aranyal odaléptem Hex elé. Ő már nyújtotta is mancsát, én pedig beleejtettem a fizetséget.
-Öröm veled üzletelni. - hajolt meg előttem. - Az Óceáni Sas Fogadóban lesznek. Fel fogod őket ismerni, az egyiknek tetoválás van a jobb szeme alatt. -intett, majd távozott.
Becsuktam szobám ajtaját, majd lehuppantam az ágyamra. Olyan régóta várom már, hogy most el sem hittem, hogy valóban meglelték Őket. Igaza volt az öregnek, Hex a legjobb, minden téren. Elmosolyodtam, majd átmentem a gardrób szobámba, az alkalomhoz megfelelő öltözetet felvenni.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#8 2017. 12. 08. - 11h47

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/2qsvk3o6siylocqis1if.jpg

Julia Séraphine Leroux

Ablak mellett, de még is valahogy a sarok felé orientálódva foglalok helyet a nyílt térben, mondhatni ez ami törzshelyünk. Helyesbítek: az én törzshelyem, Volzi pedig valahogy mindig velem szembe kerül, pedig igazán más asztaltársaságot is lehúzhatna alamizsnával, nem mindig csak engem. Borzalmas szokásaim végtelen sorai közül a legjobban azt utálom, hogy már ténylegesen úgy fizetek, hogy az Ő adagját is számításba veszem. Hát mi ez, ha nem felesleges pénzkidobás?
Szeretem a nyugalmat, ami itt nincs, ellenben utálok várakozni, amiből pedig bőségesen akad, ha úgy akarom, ha nem. Én pedig nem így akarom, még is csak azt nézem egész álló nap, ahogy Volzi fűzögeti a fehérnépet. Ő bezzeg élvezi a semmittevést. Vagy még sem? Mintha nem ugyan olyan lenne, mint szokott. Valahogy sokkal felületesebb, mozdulatai pedig elnagyoltak. Izgatott. Tud arról, hogy miért vagyunk itt. És most először érzem úgy, hogy egészen egy hullámhosszon tengődünk. Az apró jelek, ezek mindig is nagyon fontosak voltak, hiszen egy jó beszerző ettől lesz igazán profi.
Megigazítom hajam, egy kósza tincset fülem mögé csúsztatok. Rossz a közérzetem, mintha kissé túl sok lenne, de nem tudom miből. Az emberekből? A melegből? A bezártságból? Mindenből egyszerre. Tompának érzem a fejem, ezen pedig csak a friss levegő segíthet, ami olyan hálásan mászik be orrüregeimbe, mikor kiérek, hogy szinte mosolyogni támad kedvem. Már is jobb. Finom csípős esti szellő borzolja meg hajam és a tenger sós illata kitölti tüdőm. A kikötőhöz egy szerpentines lépcsősor vezet le nem sokkal tőlem jobbra, így végül a korlátnak támaszkodva nézem a hullámzó tenger szépséges arculatát és a fel-fel villanó lámpások édes fényét. Újra hallom a gondolataim, mint fuldokló, ki újra levegőhöz jut.

Volzi baba bent, Lia kint. Szétszedtem őket, hogy ne legyenek "rémisztőek" ^-^

Utolsó módosítás: Selira (2017. 12. 08. - 11h51)


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#9 2017. 12. 10. - 10h19

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

A nap már teljesen lement, mikor kisurrantam az épület egy hátsó kis ajtaján. Még csak az hiányozna, hogy mindenki azon csámcsogjon, hova is megy a "kisasszony". Nagyon elhúztam az időt a ruhaválasztással, de az anygalok szerelmére, nőből vagyok. Nyugtatgattam magamat. Végül is, úgy éreztem, sikerült a megfelelő ruhadarabot kiválasztanom, amiben könnyedén elvegyülök az Óceáni Sas Fogadó bérgyilkosai, kalózai és részeg disznói között. Köpenyem csuklyáját fejemre húztam, eltakarva ezel arcom egy nagy részét. Zöld szemeim csak úgy izzottak az izgatotsággal kevert gyűlölettől.
~Végre meglesznek~ vigyorogtam magamban az úton, és már azon morfondíroztam milyen kínzási módszereket vessek be náluk, mikor is megláttam a távolban a kocsma kivilágított cégérjét. A tábla alja mintha felvert hullámokat akarna ábrázolni, ami felett egy sas alakját véltem kivenni. Az egész sárgásan ragyogott az esti sötétségben.
~Mekkora barom találta ezt ki... a sas nem is tengeri madár~ forgattam szemeimet.
Egyre csak közeledtem az épület felé, mély levegőt vettem, majd nyúltam a bejárat kilincséhez. Mielőtt még elértem volna, kicsapódott az ajtó, és egy férfit rúgtak ki rajta. Koszos és büdös volt, így félre ugrottam.
-És ne gyere ide többet! -förmedt rá a kétméteres kidobó ember. - Különben a kutyákkal fogom megetetni a belső szerveidet! -majd becsapódott az ajtó.
-Hűha... -suttogtam.
Őszintén bevallom, nem voltam az efféle környezethez szokva. Nagyon rég óta nem jártam ennyire közönséges helyen. Talán gyerekkoromban volt utoljára precedens rá. De erőtt kellett vennem magamon. Mély levegőt vettem, és benyitottam. Rengeteg emberrel találtam szembe magam. Nagyobb a hely, mint amit kívülről ki lehetne következtetni belőle. Gyorsan, egy üres asztal után kutakodtam, ám beletellett pár percbe, mire ráleltem egyre. A felső szint alatti lépcsősor alatt találtam is egy eldugott kis asztalt.
-Tökéletes. - motyogtam magamban.
Határozott léptekkel elindultam az asztal felé, és rájöttem, nem kénne ennyire kihúzva, ilyen méltóságteljesen mennem, mert még kinéznek. Bár, sokan már most részegek, így reménykedtem, hogy nem keltek senkiben sem feltűnést. Gyorsan körbepillantottam, és megnyugodva konstatáltam, hogy a kutyát se érdeklem. Figyelmemet annyira a környező népekre koncentráltam, hogy fel sem tűnt a velem szembe jövő magas, tántorgó fickó. Elkerülhetetlen volt, hogy  nekem ne jöjjön. Az ütközéstől még a csuklyám is lehullott, felfedve arcomat. Ránéztem gyilkos tekintettel, de gyorsan felmértem a helyzetet. Magasabb nálam, férfi, vagyis a testi ereje biztosan meghaladja az enyémet, ráadásul sok ember van körülöttünk, és ez nem éppen a vérgyermekek kedvenc helye, sőt, azt hiszem nem igen szeretik őket errefelé. Minden körülmény arra engedett következtetni, hogy kénytelen vagyok megállni, azt, hogy elharapjam a torkát. Arcvonásaim egy pillanat alatt megváltoztattam, leplezve ezzel gyilkos vágyamat. Ártatlanul, félszegen néztem fel a férfira.
-Bocsánat, nem figyeltem. - szólaltam meg rémületet tetteve. Majd visszahúztam a kapucnim.
Ez eddig mindig bejött. A férfiak egyszerűek és kiszámíthatóak. Csuklyám alatt egy észrevétlen mosolyra húztam számat.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#10 2017. 12. 11. - 11h59

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

- ... with a drunken sailor, What we do with a drunken sailor, Thats what we do with a drunken sailor, Earl-aye in the morning! HEYY! - kupát a magasba, még egy kör a vén medvéknek és én pedig készségesen csatlakozom be melléjük természetesen egy garassal sem járulva hozzá a büdzséhez. Minek is? Látszik rajtuk, hogy bizony nagyon is elégedettek, hiszen nagy hozományon adtak túl és most fel lehet önteni a garasra. Ezt kihasználva pedig én magam is jól megtömtem a nadrágom minden jóval. Egy arany nyaklánc drágakővel kirakva az egyik erszényből, míg a másikból négy ezüst és egy kis zsebpiszok. Köszönettel adom vissza az utóbbit.
- Na, még egyszer! - kiáltja el magát az egyik fiatalabbik kis inas, majd újra belekezd egy kocsmadalba, de nekem ehhez már nincs türelmem. Most jöhetnek a szép, kerek...
- Hopp... ho-ho...! - ahogy fordulok avval a lendülettel tolatok bele valaki sokkalta törékenyebbe, mint amire elsőre számítottam. Persze azért a sör. Na. A sör. Az érintetlen marad, nincs itt gond kérem szépen! - Nocsak... - szemlélem meg jobbról is meg aztán kicsit balról is elégedetten. Na. Azért hiába a köpeny, látom én az idomokat. Azokat formás és vékonyka idomokat, amik csak arra várnak, hogy egy zabolázatlan ujjacska megfogdossa őket.
Arcomra kiül a csajozós mosoly, hajamat hátra dobom vállam felett, hogy még is csak nézzek ki valahogy, aztán meghajlok előtte minden színpadiasságot nélkülözve:
- Mélységes sajnálatom, ifjú hölgy! - uhh, micsoda lábak te jó ég. Nem sok villan belőle ki, de az! Az pontosan arra elég, hogy a folytatást is látni akarjam - Csak nem eltévedt? - ugyan. Biztosan üzlete van. De néha a túlzott eltűnni akarás feltűnőbb, mintha csinnadrattával rontana be ajtóstul. De ez engem csöppet sem zavar - Legyen a vendégem ma este. Ihat, amennyit csak akar és ehet, amit csak szeme megkíván. Igazán sok nyalakodnivaló van ebben a fogadóban - megvonogatom szemöldököm, de természetesen mi másra gondolnék, mint egy bőséges kacsasült utáni ujjtisztogatásra? Ohh, de még mennyi mindenre...


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#11 2017. 12. 11. - 23h41

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

A nekem ütköző férfi először végigmért, majd egy egész estés- all inclusive- meghívást kaptam tőle. Gondolom ebben az invitálásban nem csak egy kellemes társalgó partnert keresett magának az este hátrelévő részére, hanem inkább az ágyába volt egy finom meghívás. Miután ő ennyire szemre vételezett engem, úgy gondoltam, jogos a részemről is a végigmérése. Először is, áldottam az eszemet, amiért nem kötöttem belé, és inkább a szende szüzet adtam, mert jó nagy darab ember. Noh, nem az a hegyomlás fajta, akire ránézni sem mernek a népek, inkább az a kidolgozott izomzatú, akin igen is szívesen legelteti minden jóízlésű nőnemű a szemét. Nyilván valóan így tettem én is. Meg sem fordult volna a fejemben, hogy egy, a körülményekhez képest, meglehetősen jól szituált férfival találkozok egy ilyen helyen. Magas, izmos, fegyveres... ekkor terveimet gyökeresen megváltoztattam.
~Akár még Ő is elvégezhetné a piszkos munkát helyettem, persze, meg lesz az ára.~ morfondíroztam.
-Örömmel elfogadom. - emeltem a férfire tekintetem, majd intettem neki, hogy közelebb hajolva a fülébe súghassam . - Nem vagyok ismert ezen a helyen. Ha már így összefutottunk, nagy kérés lenne Öntől, ha azt mondanám, meséljen róla? Égek a vágytól, hogy egy kicsit jobban megimserhessem a város ezen részét. - játszottam meg az izgatott szűzikét.
Majd meglátjuk, ha ez nem fog beválni nála, vannak még trükkök a tarsolyomban, amivel meg tudom győzni arról, hogy a ma estére nem is tudna jobb programot kitalálni, mint az én tárasásgomat élvezve sört kortyolgatni. Aztán, ha a megfelelő témához érünk, majd beadagolom neki, hogy lenne egy szívesség, amit megtehetne nekem. Legroszabb esetben lefizetem...ha más nem, a pénz mindig jobb belátásra téríti az embereket.
-Talán, leülhetnénk oda. - biccentettem az előbb kiszemelt két személyes kis asztalkára.

Utolsó módosítás: Appuru (2017. 12. 11. - 23h44)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#12 2017. 12. 12. - 11h00

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

Bárhogyan is nézem, nem tudok gondolataim végére pontot tenni. Vajon tényleg ilyen szende és megfogtam az isten lábát vagy pedig a pia halmozottan jótékony hatására kezdek képzelődni.
A válasz természetesen igen - mert, ugye mi más lehetne egy ilyen tökéletes meghívás után -, szóval már éppen vezetném kedvenc kis asztalkámhoz, mikor int egyet, én pedig készségesen lehajolok. Tetszik ez a nő! Remélem valami mocskos dolgot akar a fülembe súgni és itt nem a kinti budira gondolok első sorban.
- Ohh...? - szalad fel homlokomra szemöldököm, aztán kiegyenesedve hümmögök egy sort: vajon mit kereshet itt - Legyen hát, jobb kalauza nem is lehetne errefelé! Már lassan harminc éve, hogy először... - kezdenék bele történetem igencsak kiszínezett részleteibe, mikor a kocsmáros lánya egy rongyot vág a fejemhez.
- Egy szavát se hidd el! - néz a lányra, aki azért nem tűnik annyira elveszettnek, mint azt hangja sugallja, de ki vagyok én, hogy ilyenek után érdeklődjek. A társaság a fontos, amibe most éppen nagyon is belepiszkítottak - Még nincs is harminc éves! Lókötő. Figyellek!
Még egy korsóval elveszek a pultról és kezemmel a lány által mutatott asztalka felé indulok meg.
- Tudod, Lana. Ha lennének idebent tükrök. Én is ezt tenném! - felnevetek saját kissé gyenge humoromon, de mint tudjuk a pia... - Szóval a hely érdekel? - huppanok le a kis kerek asztalka azon oldalára, ahonnan be lehet látni az egész fogadót. Készségesen csúsztatom felé a kevesebb sört tartalmazó korsót, hiszen azért a sör az sör és hörpintek egy jó kortyot, hogy elgondolkodva szemléljem meg újra, de még is csak zavaró az, hogy nem látom teljes egészében.
- Válaszolok bármire - időközben átváltok magázódásból, mert kinek van arra külön ideje, de úgy is szól, ha netán-tán nem tetszene neki - De! - hajolok előrébb - Akkor mutasd meg az arcod nekem. Ide látom, hogy a kikötő legszebb égkövéhez van szerencsém... Szánd meg a vén tengeri medvét... - kiskutya szemeim belövöm, miközben kerekeim azon jártatom, hogy vajon mit is mondhatnék, ami nem tüntetné fel rossz színben ezt az egész segglyukat.


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#13 2017. 12. 12. - 12h12

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

A férfi épp kezdene mesélni magáról, mikor egy nő a pult mögül -gondolom valami rokona lehet a kocsmárosnak, különben nem engedhetné meg magának ezt a hangnemet, és főleg ezt a kirívó viselkedést egy vendéggel - egy ronggyal találja arcon. Pár lépéssel hátrébb állok, hogy elrendezhessék a nézeteltérést, közben eszembe jut, hogy az én társasági életemben mennyire máshogy intézzük ezen dolgokat. Még azok a kis naív hajadonok, akik azt hiszik, életük szerelmére leltek rá, sem így viselkednek egy-egy boldogan eltöltött éjszaka után, mikor rádöbbennek ők bizony faképnél lettek hagyva. Sokkal kifinomultabb módszerekkel is megtorolhatjuk sérelmeinket. Sőt! Ezzel a pultos lány semmi mást nem ért el, csak hogy a többi férfi, aki felfigyelt az esetre, kuncogott, vagy épp csóválta fejét, vagyis közröhej tárgyává tette magát. Bőves bőven nem azt a kort éljük, ahol el lehet hinni, akár csak egy férifnek is, hogy mi vagyunk számára az egyetlen, és nélkülözhetetlen kincs, márha ezt egyáltalán megemlítette az illető.
Az asztalnál helyet foglalva, nagylelkűen felém csúsztatta a kisebb adag sört a szívtipró. Majd negédes körítéssel szerette volna levarázsolni rólam arcomat rejtő köpenyemet, ez mellé olyan aranyos kutyaszemekkel nézett rám, hogy elfogott a nevetés.
-Rendben. - próbáltam abbahagyni a kacarászát.
Köpenyem teljes egészében levettem, és a szék háttámlájára akasztottam. Bátran mertem felvállani minden bájamat, tudván, senki mással sem kell innetől kezdve foglalkozzak, csak a melletem ülő idegenvezetőmmel. Annyit én is tudok az ilyen helyekről, hogyha valaki egyértelműen ráhajt egy új pipire, a többiek ezt tiszteletben tartják, vagy ha mégsem, a férfi úgy is megfoga védeni prédáját. Elnézve kidoglozott izmait, ebben nem lesz semmi hiba.
Egy aprót kortyoltam én is a kupica sörből, amit lehet nem kellett volna, mert hát, hogy is fogalmazzak úgy, hogy ne tűnjön nagyképűen... nem ehhez szoktam, és ez arcomra is kiülhetett. Végül legyűrtem a kortyot, és elkezdtem kipuhatolózni, vajon mire is képes Don Juan?
-Mesélnél magadról egy kicsit?- váltottam át én is tegeződésbe, nyeregben éreztem magam - Úgy tudom, ezen a környéken sok a felbérelhető ember... -piros ajkamba haraptam, tettetve, hogy a kis szende elszólta magát, ám mint aki mégis csak bátorságot vesz magán és bizalmat szavaz meg a másiknak, folytattam - Mindig is érdekelt, hogyan is működik ez a dolog...
Fél szemmel végig a kocsma embereit fürkésztem, keresve a tetovált férfit és társát. Hamar rájuk is leltem, a másik sarokban, az ajtó mellett. Épp egy kártyapartit folytattak 3 másik alakkal.

Utolsó módosítás: Appuru (2017. 12. 12. - 12h23)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#14 2017. 12. 13. - 11h53

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

Nevetése őszinte. Ez tetszik, magabiztosabbnak érzem magam tőle! Na nem, mintha annyira szükséges lenne, mert mindjárt túlcsordulok. De, ha egy nő őszintén nevet, akkor ott már félig nyert ügyünk van, nem igaz? Férfitársaim! De, biza. Persze a további sikerekhez más is kell, mert bizony csak humorral az ágyban senki nem ér semmit. Höhö, hát mit ne mondjak. Ilyen problémám még sosem volt. Úgyhogy ez az önbizalom eredendő és tökéletesen elég mindenre.
- Micsoda szépség! - dőlök hátra elégedetten újra végigfuttatva rajtam szemem, hogy így egészben láthassam azokat az idomokat, amiért bizony még talán párbajozni is hajlandó lennék. Persze. Csak akkor, ha biztosítva van, hogy a szoknya alá is benézhetek. Semmi sincs ingyen, még a szerelem sem. Vagy, talán ennyire mattia... Mataterial... Matat... Haha, matat. Én is megmatatnám. Ejj, mi volt az a szó! Lia mondogatta, az istenit. Ma-ter-i-a-lista gondolkodásmódom van. 
- Bájos mosoly, csillogó szem. Már is beléd szerettem... - duruzsolom kellemesen mély, de még is lágy tónusban, ahogy szemei gyönyörű világát kis ideig kisajátítom - Először, akkor a hely... A kikötői részleg. Vigyáznod kell errefelé - persze az kérdéses, hogy vajon reggelre a nyakamon lesz-e még a fejem, hiszen ártatlanka, de ki tudja, hogy mi a lapul a... Jahaj! Nem! Nem a lába között. Mondjuk a ruhája alatt: szépséges selymes bőr és akár egy életemre törő éles penge. Ez a hely az, ahol tudjuk, hogy mire számítsunk: semmi jóra. - Ide csak azok jönnek, akik tudják, hogy mit akarnak... De a város többi részén nem találták meg... Történetek és pletykák melegágya. Illetve - villantok meg egy éles mosolyt hirtelen - Az ágyak is mindig melegek. Itt minden van! Ami nincs, az is lesz! Csak kérni kell a megfelelő összegért cserében. Itt nincsenek csempészek... - halkítom le a hangom - De azért tudok valakit, aki esetleg tud szerezni ezt-azt. Itt nincsenek rabszolgák, de azért tudunk mondani egy-két helyet, ahol... Mintha többen laknának igazán érdekes körülmények között... Itt nincs semmi. Még is van minden.
Ez a kikötői városrész sajátos varázsa. Bárkit eltüntetnek egyetlen pillanat alatt és állítanak is helyére mást. Az élet értéke errefelé... Nem sok. Pontosan öt aranytól kezdődik. Francos öt arany! Kikérem magamnak, én lehet megérek ötvenet is. Ha nem többet.
- Haha! - nevetek fel, ahogy arckifejezését meglátom - Nem kell legyűrnöd. Felvizezett lóhúgy - egyszer, mintha tényleg láttam volna, hogy az istállóból hozza ki a hordót Frankie. De inkább nem akarom tudni, hogy mit kereshetett odabent. A lényeg, hogy sör szaga van - Szóval a felbérelhető emberek után érdeklődsz? - újra közelebb hajolok, testem halványan átível az asztal felett, de nem vagyok tolakodó. Tenyerembe fektetem állam, ahogy elvigyorodom - Akkor ne is keress tovább! Én és a társam kivételesen jó munkát szoktunk végezni. Zsoldos vagyok. Pénzért sok mindent megteszek, de... Azért veled pénz nélkül is leállnék piros pacsit játszani az egyik sarokba - lehúzom a maradék sörömet egyetlen hatalmas korttyal, majd kicserélem korsóinkat egy laza mozdulattal - Volosius Rhagabe vagyok, de inkább csak Volzi. Állok rendelkezésedre. Elég sok ideje végzem ezt a munkát, hogy tökéletes ajánlólevelem legyen... De sajnos ebben a szakmában nem osztogatják úgy... -  színpadias sóhaj, majd kicsit körbe pillantok a fogadóban, de mindenki el van foglalva a saját kis dolgával. Ez a szép benne - Előleget ugyan kérünk, de persze én személy szerint máshogy is elfogadom a fizetséget - zabálnivalóan édes vagyok, a fene essen belém!


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#15 2017. 12. 13. - 19h08

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

-Örülök a szerencsének, Volzi. - cinkos mosolyra húzva számat nyújtom kezem a férfi felé. - Constance. -mutatkozok be én is, majd miután túl estünk az üdvözlésen közelebb hajolok én is, mint egy bizalmaskodva Volzihoz, és lehalkítva hangomat folytatom a puhatolózást. - Szóval, azt mondod, keresve sem találhatnék jobb embereket Nálad és a társadnál, ugye? Éppenséggel lenne egy lezáratlan ügyem, aminek a végére minél hamarabb szeretnék pontot tenni.
Kecsesen, kissé illegetve magamat visszadőlök kényelmesnek nem éppen mondható székem háttámlájához. Fejemmel finoman biccentek a tetovált szemű alacsony férfi és hegyomlás társa felé. Enyni idő elég volt ahhoz, hogy megfigyeljem, a keresett személyek közül a kis alacsony az ész, míg a magas pasas a tiszta erőt képviseli. Kicsit mérges is vagyok Hexre, amiért nem részletezte az áldozataim testi erejét, de gondolom ez még a múlt esti kis afférunk hozadéka... nos igen, nem túlzottan szeretem, ha vacsorázás közben zavarnak meg, főleg, ha a vacsorám nem egy könnyen beszerezhető vércsoport. Manapság nem könnyű megfelelő zsákmányt találni, ráadásul a forrásaim is kezdenek elapadni. Valaki nagyon nem csíphet, mert egyre inkább azt érzem, mindenhol falba ütközök, ami feletébb bosszantó.
De a jelenre kéne koncentrálni, ami pedig nem más, mint első sorban Volzi segítségével az információ szerzés, majd a bosszú, vagyis az elföldelésük nagyon gyors kivitelezésben.
-A fizetségről szót ejtve - néztem Volzi szemébe - mi más lehetne megfelelőbb és értékesebb, mint az arany?


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#16 2017. 12. 14. - 11h25

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

Kecses kacsóját kézbe veszem és ajkam végig simítom finom selymes bőrén. Akaratlanul is eszembe jut az, hogy Liának is hasonló tapintása van, habár azt leginkább csak akkor van szerencsém megismerni, ha képen töröl vagy éppen nyolc napon túli sérülést kell gyógyítgatnia rajtam, ami azért igazán ritka, de... Nem egyedi eset volt már a több év alatt.
- Keresve sem! - húzom széles vigyorra szám, elégedettségi indexem nem is lehetne magasabb. Fejének halvány biccentését követem tekintetemmel az illetékesek felé. Tehát őket kellene? Hmm. Megoldható. Igaz lehet nem ugranék nekik pontosan most, vagy esetleg Lia nélkül. Még is csak hárman vannak ellenem, de szerintem igencsak könnyű pénzszerzési lehetőség lesz ez. Egyre csodálatosabb ez a nap! Nyertem kártyán, igaz... El is költöttem, de mit számít az?! Nyertem. Aztán meséket hallgattam, ittam és még egy ilyen pipi is úgy hajlik, ahogy én szeretném. A'sszem. Kezd sok lenni a fejemben a sör és fordított arányban megy össze a hely a hólyagomban. Ah. Lassan ideje lesz egy kis ürítésnek.
- Hah! Rendben. Holnap estére elintézzük őket... Constance - yap. Elsőre. Tényleg elsőre visszaadom ezt a kacifántos nevet. De. Most mondja valaki azt, hogy nem éri meg teperni érte na, nem? Félre is rakom söröm utolsó pár kortyát, mert ideje kicsit józanodni, hogy igazán férfias formában tudjak előtte létezni - Már is sokkal hasznosabbnak érzem magam egy ilyen mocsoktanyán. Segítő angyalként hullottál alá, nem igaz? - sármos mosoly, kacsintás - A társam majdnem az őrületbe kergetett már, nem igazán szeret várakozni. Mi pedig most azt tesszük... De egy ilyen meló simán belefér! - összecsapom tenyerem, jelezvén már el is van intézve minden. Persze azt nem teszem hozzá, hogy nem én vagyok a rangidős. De. Szerintem, ha meglátja Liát... Nem kellene meglátnia. Na. Két szép nő egy csárdában, amúgy sem fér meg - Tehát a fizetség - szemem felcsillan, hamiskás mosoly. Nem mondom ki, ugyan - Hát. Az aranynál értékesebb? Még több arany - kacsintok rá - De néha... A még több aranynál egy kis érzéki masszázs is jobb. Erős mancsaim vannak.


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#17 2017. 12. 14. - 12h34

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

-Nos, megfontolandó az ajánlatod. - fejemmel kőrözni kezdek, mint akire igen csak ráféren egy masszás, és kénytelen vagyok beismerni, más is, de semmiképpen sem itt és most. - Abban biztos vagyok, hogy a mancsaid -tekintetem valóban elég nagy kezeire réved, majd elképzelem, ahogy hozzám ér, minek hatására a karom is libbőrös lesz- kiváló mukát végeznének. De mit szólna ehhez a társad? A végén még kénytelen lennél egyedül elvégezni a megbízást, mivel csak Te részesülnél a jussból, ezt ne feledd. - biccentem oldalra a fejem, és rámosolygok.
Kíváncsi lennék, mire is képesek ezek a híres bérgyilkosok. Hallottam pár pletykát arról, hogy az igazán profik nem csak a gyilkolásban jók, és a kíváncsiságom sajnos mindig is nagy volt, szerettem megtapasztalni az új dolgokat, személyesen. Nem beszélve arról, hogy talán még később is segítségre lesz szükségem, akkor meg sosem árt, ha az ember lányának vannak ilyesfajta barátai. Minél szélesebb körben van ismeretségem, annál könnyebb elérni célomat.
-És mondd csak - hajolok ismét közelebb - mi a garancia arra, hogy el is végzitek holnap a munkát? Gondolom az előlegről ebben az esetben sem mondanál le, de ki tudja, meddig vagytok még itt. -vonom meg a vállam - Lehet megunjátok a várakozást és reggel útra is keltek, én pedig itt maradok, kétségbe esetten, mivel elvetted tőlem az utolsó reménysugarat is, hogy bosszút álhassak... -a mondandóm végére őzikeszemeimet elővéve, ártatlanul próbáltam meg nézni, de ugyan kérem, én nem ez a fajta vagyok, így maró gúny és irónia tükröződött belőle.
Bevallom, nem igazán tetszett, hogy nem egyből ugrott Volzi a kérésemre, de nem baj, még van időm bájologni vele. A társa meg.. nos, nagyon jó barátok lehetnek, ha gyakorlatilag ingyen, mindenféle juttatás nélkül elvégzi a melót, csak hogy a "társa" egy jót szórakozhasson. Ennyire nem lehet senki sem jó barát, főleg nem egy ilyen helyen. De, igazából ez a része nem is érdekel, majd Volzi lerendezi vele. Vagy bevállalja egyedül.

Utolsó módosítás: Appuru (2017. 12. 15. - 14h54)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#18 2017. 12. 14. - 14h31

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

- Ahw! - hőkölök hátra nevetve - Nem úgy megy az! Előlegnek elfogadom a bódító testmozgást - karba fonom kezem, ugyan nem kifejezetten befelé forduló magatartást akarok mutatni, mindössze elgondolkodom kissé - Aztán a végén még jön egy összeg. 7 arany és 5 ezüst - bizony fejben már ki is találtam, hogy mi merre lesz jó. Legyen csak öt arany egy fej, akkor az tizenöt, mert hárman vannak. Az összeg felét szokta kérni Lia, ami a jelenleg kért összeg. És majd én neki adom mindkettőnk részét. Nekem megér három szerencsétlen egy ilyen nőt. Megfogtam vele az isten lábát! Körbe is csókolom majd párszor a puha talpacskáit. Nekem megfelel, majd lopok valahonnan. Illetve egy-két ezüst és arany lapulhat akár a levadászandóknak a zsebében is. Minden rendben lesz.
- Nem kell aggódnod a társam miatt, elintézem én azt - de akkor belém fojtja a szót. Megrebegteti szempilláit, szinte kétségbeesett arccal érdeklődik tovább és, hát mit ne mondjak, azért nehéz ellenállni az ilyen nézésnek. Vagy csak a pia teszi? Hmm. - Biztosan nem fogunk tovább állni - szögezem le hirtelen - Túl jó zsákmány van kilátásban. Anélkül nem távozunk. A munka, pedig munka! - szívemre helyezem kezem - Hiszen az összeg fele nálad lesz. Ez visszájára is igaz. De persze nem ajánlatos bérgyilkosokat vagy zsoldosokat átvágni... Mert a végén ők vágnak át - hangosan felnevetek - Persze szó szerint. A hírnév, az hírnév. Ha szeretnéd, akkor személyesen viszem majd el a levágott fejüket.
Természetesen azért érzem én a zavart az erők keringésében, de valahogy tompán kattog csak. Az ártatlanság fátyolos ködén keresztül látom szemében, hogy sokkal több lakozik ott, mint amit mutatni próbál. De kinek nincsenek hátsó szándékai?! Ugyan. Ha fizet, akkor kliens lesz. Ha átver minket, akkor rövid úton belül lehetséges, hogy hulla. Az élet csodálatos fent és lentjei. Vagy lent és fentjei? Huuha. Lia. Segíts ki. Ezeket tőled hallottam. Persze, azt hitte nem figyelek. Nem is akartam, de részegségem ködén keresztül néha azért megragadnak ezek-azok.


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#19 2017. 12. 14. - 22h16

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

-Én mindig megtartom az adott szavam. - szemeimet kissé össze szűkítem, hitetlenkedve nézek Volzi felé. Az én családomban nem szokás megszegni az adott szót, vagyis nem volt szokás, talán ezért is jutottak a szüleim arra a sorsra, amire. Túlon túl megbíztak a másik félben, még ha az köztudottan nem is volt szava hihető - ami az összeget illeti, - mutatóujjamat szám elé emelem, majd kissé bele is harapok, éreztetvén, hogy az áron elgondolkodok, nem kell tudnia, hogy bőségesen van miből finanszíroznom a felbérlésüket - rendben van, de egy kis extra szolgáltatást is kérnék ezért az összegért. - áratlanságot eröltetve magamra folytatom - Mielőtt a tetovált szeműt eltennétek láb alól, tudjátok meg, ki bérelte fel Őket, hogy megöljék a Le Vrai családot. - kissé félve mondtam ki családnevem, de ezen a környéken biztos vagyok benne, hogy senkinek sem cseng ismerősen egy "felkapaszkodott" nemesi család neve. Főleg nem egy olyané, amely nem magamutogatva, és mindenféle ostoba bálokat, meg vacsorákat tartva akart bekerülni a krémbe. Ennél sokkal okosabbak voltunk, legalább is a szüleim mindig is azt mondták, az én eszemmel nagyon sokra vihetem, és ha kellő kort elérem, könyörögni fognak, hogy csatlakozakk akár a tanácshoz is. Ezen terveim úgy foszlottak szét, miután a szüleim halálhírét megkaptam egy távoli utamról hazaérve, mint egy régi könyv lapjai, ami évtizedekik csak hevert a polcon.
-És te, mikor szeretnéd megkapni a jussod? - lábaimmal az asztal azon felére csúsztatom keresztbe tett lábaimat, ahol csak Volzi láthatja. A mozdulat hatására szoknyám a kelleténél feljebb csúszott felfedve combharisnyám egy részét. Imádom a csipkét, és a szép dolgokat, sajnos ezek a gyengéim. Persze, ezzel sosem hozadokok fel, még csak az kéne, hogy kiderüljön, egy igényesen kidolgozott, érzéki ruhadarabbal, simán levesznek a lábamról.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#20 2017. 12. 18. - 09h25

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

Ittas vagyok ugyan, de azért az apróbb jelek nem lesznek látatlanok szemem előtt, mint a hitetlen pillantása, hogy meg merem kérdőjelezni szavát. Igazán bájos gondolat, de még is mosolyognom kell egy kicsit. Nem feltűnő, hiszen végig vigyorgok. Nem is kérdés, hogy miért Lia szokott az ügyfelekkel beszélni. Haha, szerintem ki fog her... Akarom mondani oda és vissza lesz az örömtől! De, ennyit azért bevállalok. Azok a zöld szemek smaragdra emlékeztetnek és ezt képtelen vagyok hátam mögött hagyni!
- Plusz? - kúszik magasba szemöldököm, majd megvonom a vállam - Az egy kicsivel több lesz azért - oké, na. Megtehetnénk anélkül is, de több meló. Esetleges kínzás esetén pedig még egy kis plusz. Nem szeretem a piszkos munka ezen fajtáját, mert a vér nem jön ki olyan könnyen az anyagból. Némelyik úgy magába szívja, hogy esélytelen nyilvánosan hordani újra - Az, akkor rádob még négy aranyat és, ha kínozni kell... Esetleges plusz költségek is beleszámítanak - de látom rajta, hogy ez neki aprópénz. A tartása, a beszéde és úgy az egész nő... Arisztokrata. Lia talán még tudná is, hogy ki az a... Vriai család. Vagy. Nem? Levirág. Biztos. A virág olyan szép és díszes, az arisztokraták pedig szeretik a virágot.
- Hogy én? - kihúzom magam úriasan, kissé büszke fejem oldalra billentem és úgy nyalom végig szemeimmel újra karcsú alakját. Valamiért egy szerelmes nóta jut eszembe, amit még gyerekként hallottam az egyik lebujból. Szerelmes? Inkább csak egymásra voltak izgulva. Valahogy most megértem. Egy napra bárki lehet szerelmes, pár órára is egyszerű. Felállok és meghajolok előtte ismételten, majd a kezem nyújtom felé - Szabad lesz? Van is éppen egy igencsak üresen tátongó szobám, aminek lyukait be kellene tömni... Akarom mondani egy kényelmes ágy és egy kis finom bor - Lia bora, de biztosan nem fog haragudni, nem igaz? Nem igaz?! Pff. Mindegy.
Amennyiben elfogadja meghívásom: felvezetem gyakorlottan odafigyelt mozdulatokkal a lépcsőn, ügyelve arra, hogy véletlen se botoljon meg a rozoga fokokon. Kitárom előtte az ajtót, szerencsére Lia még mindig nincs erre, így ki is támasztom az ajtót egy székkel, amint mindketten bent vagyunk.
- Otthonosan rendezett - ergo nincs benne semmi két ágyon kívül.


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#21 2017. 12. 18. - 20h07

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

Volzi kezd kissé szemtelennél válni az árat illetően. Bosszankodok magamban, de kénytelen leszek engedni, mivel ahogy körbe nézek ezen a tetves kócerájon, nála jobb embert keresve sem találhatnék. Ráadásul még egy kis mókában is részem lesz.
-Hmmm... - teszem ismételten mutató ujjamat szám elé, mint egy gondolkodásom kiegészítő mozdulataként. - Mit szólnál ahhoz, ha kapnátok a társaddal 20 aranyat, és ez mindent lefed? -szememben megvillan a győzedelmi dicsfény, ennek az ajánlatnak nem fog tudni ellent mondani. - Te pedig -hajolok közelebb felső testemet szinte már felfektetve az asztalra-  megmutatod a szobátokat, mert igazán rám férne egy masszás. Ha kellően ügyes vagy, akár még holnap meg is látogathatsz, persze a megfelelő információkkal. - finoman beleharapok alsó ajkamba, és zölden izzó szemeim kacéran nevetnek.
Volzi olyan megmagyarázhatatlanul vonzó kisugárzással rendelkezeik, amitől teljesen felcsigáz. Nem mindennapos egy ilyen helyen humoros és mégis kellő udvariasággal rendelkező férfiba botlani. Az én köreimben sajnos a túlzott formalitás elveszi az urak csáberejét, és inkább mondanám őket karót nyeltnek, de semmiképp sem életvidámnak, és erejük teljében levőnek. Persze, akadnak ott is kivételek, de mikor valaki már az összes ruhát felpróbálta, megunja őket. Mindig szükség van egy egy új darabra. Csak arra kell vigyázni, hogy az igazán jó darabok rejtve maradjanak a kíváncsi szemek elől, mert akkor már nem is izgalmas a dolog.
-Merre van az a szoba? - adtam be teljesen a derekam, és Volzi felém nyújtott kezébe helyezem aprócsak kacsómat. - Csak a végén nehogy felfaljalak. - somolygok a bajszom alatt.


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#22 2017. 12. 19. - 12h27

Árnyék gárda
Sigrún
Jamon barátja
Selira
...
Üzenetek: 14 618

http://kepkezelo.com/images/jsd4c70v2n5xb29ci05g.jpg

Volosius Rhagabe

- Haha! - kibújt a szög a zsákból. Jól tippeltem én azt, hogy nem csak úgy ide tévedt. De nekem így is megfelel, igaz a szűzies kis cukormázából most vesztette el a legjavát, de attól még van mit nyalogatni. Rajta pedig ez talán többszörösen is igaz lehet. Hmmm.
- Rendben - fogok vele kezet - Akkor legyen 20 arany - aztán pedig már repülünk is fel a saját kis szobácskámba. Akarom mondani a közös szobánkba, ami jelen pillanatban csak és kizárólag az enyém lesz. Lia lesz annyira arisztokrata, hogy elfordulva menjen inkább le, ha... Reménykedjünk a legjobbakban, ki is rakok a kilincsre egy kendőt, hiszen már annyiszor mondtam neki, hogy ez mit jelent. Ha már ragaszkodik a közös szobához, akkor ennyi belefér.
- Felfalni? Pff... - nevetek fel megint csak jóízűen, mély öblös hangom kitölt a folyosót és a szobát is - Túl rágós vagyok én a szépséges fogacskáidnak - meg inas. De ettől függetlenül tetszik a belevalóssága, hogy nem kell könyörögni majd neki, hogy hozzám merjen érni. Nem kedvelem azokat, akik szendék a négy fal között is. Éppen ezért vagyok biztos abban - mikor becsukom magunk mögött az ajtót -, hogy remekül fogunk szórakozni.


https://orig00.deviantart.net/3bc0/f/2018/215/1/5/untitled_2_by_chykai-dcj3t5v.png

Kijelentkezve

#23 2017. 12. 19. - 21h22

Abszint gárda
Appuru
Legyőzött egy tyúkot
Appuru
...
Üzenetek: 769

http://kepkezelo.com/images/ccryzkhws57trma68nmn.jpg
Constance Le Vrai

Egy vékonyka takarót magam köré tekerve az ablakhoz sétálok. Szerencsére még nem kelt fel a nap, bár már közel járhatunk a hajnalhoz. Sietnem kell, mielőtt még megjárnám a felkelő nap aprócsak kis sugaraival. Hátratekintek az ágy felé, ahol Volzi hason feküdve piheni ki az este fáradalmait. Gyanúm beigazolódni látszik, miszerint a kikötőben is rá lehet lelni egy egy gyöngyszemre. Volzi igen csak kitett magáért, és minden elképzelésemet felül múlva olyan lehetőségeket tárt fel előttem, amit még magam sem ismertem. Pedig, vérgyermeki véremnek köszönhetően sose zárkóztam el a gyönyörtől, amit kezdetben azt hiszem, ki is használt az akkori partnerem, de nekem ez akkor úgy volt jó.
-Akkor, este meglátogatsz majd, ugye? Remélem, addigra tudni fogod a kérdésemre a választ. - sétálok vissza Volzihoz, majd finoman helyet foglalok a keskenyke ágy szélén.
Hmm, nem is tűnt fel, hogy ennyire kicsi ez az ágy. Ekkor a lámpa pislogó fényénél észre veszem az este mámorának nyomait Volzi hátán. Óvatosan végigsimítok kezemmel a karmolásokon.
-Ha nagyon fájna, - hangom lágy és alig hallható - van egy csoda krémem. Nem venném a lelkemre, ha miattam nem tudnád a "fő küldetésedet" végrehajtani. - aprócska köröket rajzolok a férfi hátának sértetlen területein. - Mit is mondtál, mire vártok?

Utolsó módosítás: Appuru (2017. 12. 23. - 20h48)


https://orig00.deviantart.net/418d/f/2018/188/0/3/01_by_chykai-dcgj0u6.png

Kijelentkezve

#24 2018. 01. 12. - 12h41

Szikrázó gárda
Doroko
Moderátor
Doroko
...
Üzenetek: 1 409

SZEREPJÁTÉK ELLENŐRZÉS ALATT

Végleges reakció ma este vagy holnap.
- Egyelőre nem találtam hibát, de hamarosan lejár az inaktívitáshoz szükséges egy hónap!


Egy jó játékos ezt a sorrendet mindig ismeri! ⇩⇩⇩
- -
A bannert köszönöm szépen Yareena-nak!
https://i.imgur.com/W8jFoaD.gif

Kijelentkezve

#25 2018. 05. 27. - 16h50

Szikrázó gárda
Doroko
Moderátor
Doroko
...
Üzenetek: 1 409

Az inaktivitás miatt ment a levél a km-nek.


Egy jó játékos ezt a sorrendet mindig ismeri! ⇩⇩⇩
- -
A bannert köszönöm szépen Yareena-nak!
https://i.imgur.com/W8jFoaD.gif

Kijelentkezve

Oldalak : 1 2